Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-27 / 72. szám
4 äf PEST MEGYEI HÍRLAP Tanácskozik az MSZMP XIII. 1985. MÁRCIUS 27., SZERDA kongressKusc! Ünnepélyesen köszöntötték tegnap Hunya Istvánt, mint a legidősebb küldöttet (Folytatás a 3. oldalról) ciális viszonyok közé. De azok is sokan vannak, akik energiájukat a nehézségek túlhangsúlyozására fordítják. Nem hiszem, hogy a problémák ilyen módon való kezelése előbbre visz. A beszámoló és az irányelveket tárgyaló párttaggyűlések egyik lényeges megállapítása volt, hogy az eredmények mellett létező, megoldásra érett ügyekben az emberek már nem további magyarázatokat, hivatkozásokat, hanem iránymutatást, intézkedést, cselekvést várnak. Lukács János önkritikusan beszélt arról is, hogy helyileg is többet kell tenni a pályakezdő fiatalok olyan gondjainak megoldásában, mint a beilleszkedés, lakáshoz jutás. A nyugdíjasok társadalmi megbecsülésében, tapasztalataik hasznosításában, átörökítésében mi sem jutottunk lényegesen előbbre — mondotta. — Nem fogadhatjuk el azonban az olyan széles körben hangoztatott véleményeket sem, amelyek szerint a fiatal és az idősebb nemzedéknek vannak csak gondjaik. B&LEZSÁL KÁROLY: Ismét vonzó lesz a nagyüzemi munka Dolezsál Károly esztergályos, a Dunai Vasmű küldötte munkahelye feladatairól szólva hangsúlyozta: napjainkban nem az az elsődleges cél, hogy többet termeljünk, hanem lényegesen jobb minőségben, a piac igényeire időben reagálva verseny- képes, keresett termékek előállításán kell fáradozni. Majd mint a karbantartás területén dolgozó esztergályos elmondotta, hogy a tartalékalkat- rész-gyártás egyre nehezebb, mert sajnos az elmúlt évek folyamán igen sokan távoztak a Vasműtől kisebb vállalatokhoz, melléküzemágakhoz, szövetkezetekhez, amelyek 5—6 forinttal magasabb órabért tudtak fizetni. Vagy éppen kiváltották az ipart, és a gyártól vásárolt szerszámgépen a Vasmű részére gyártják a tartalékalkatrészeket, többszörös áron, — Van, aki azt mond ja, nekik van igazuk. Én nem osztom e nézeteket. Volt egy tegnap is, amikor mi kaptunk a gyártól, és lesz egy holnap is, amikor a nehezebb időszakon túljutva ismét vonzó lesz a nagyüzem munkásközösségéhez tartozni. Mert nagyüzemi munkásnak lenni rang volt, és lesz is. Mi, a Dunai Vasmű dolgozói úgy érezzük, hogy a beszáTalálkozó veteránokkal Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a kongresszus délelőtti szünetében találkozott a tanácskozáson részt vevő veteránok egy csoportjával. A szívélyes légkörű, bensőséges beszélgetésen jelen volt Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, valamint Baranyai Tibor, a KB osztályvezetője. Kádár János tolmácsolta a Központi Bizottság üdvözletét, jókívánságait, kifejezte a párt megbecsülését idős harcosai iránt. A KB első titkára hangsúlyozta: a veterán kommunisták múltbeli harca segítette hozzá a pártot, a népet a mai eredmények eléréséhez, s a kongresszus légköre, hangulata is bizonysága annak, hogy érdemes volt küzdeni, harcolni, dolgozni. Az egykori harcosok tapasztalata ma is nélkülözhetetlen a párt számára. Kádár János szavaira Sebes Sándor válaszolt. Társai nevében köszönetét mondott a párt régi harcosai iránti figyelmességért, megbecsülésért. Szólt arról, hogy a jelenlevők a párt történetének alakítói voltak, s mindenkor a párt ügyéért, a magyar nép becsületéért harcoltak. A kongresz- szus felelősségteljes munkáját látva megelégedéssel tölti el őket, hogy a megkezdett úton a fiatalabb nemzedék is — az idősebbekkel együtt — tovább építi a szocializmust és őrzi a békét. Kádár János és Németh Károly a veteránok körében. molási időszakban a nagyüzemi munkásság életszínvonala romlott. Szeretném megjegyezni, hogy egyetértünk a szocialista bérezés elveivel, azzal, hogy az anyagi elismerés a végzett munkával álljon arányban. Jobban tükröződjön a jövedelmekben a teljesítmények gazdasági és társadalmi értéke. De ez legyen így az élet minden területén és szintjén. Ezért kérjük, vizsgálják meg a nagyipari munkások, köztük a kohászok, bányászok helyzetét és helyzetük javításának lehetőségét. Ezután a kommunisták kiállásáról szólva rámutatott: felerősödtek azok a hangok, amelyek csak a hibákra, nehézségekre figyelve nem éppen segítő, jobbító szándéktól vezérelve mondják, hangoztatják a véleményüket. Sok esetben azonban tapasztalni olyat, hogy még elméletileg jól felkészült elvtársaink is hallgatnak, nem vállalják a párbeszédet, a vitát e nézetekkel. Ügy érzem — mondotta —, hogy e téren gyökeres változást kell elérni. HAVASI Megvan a reális lehetősége a gyorsabb növekedésnek A szünetet követően az első felszólaló Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára volt. Elöljáróban a XII. kongresszus óta bekövetkezett fejlődést elemezte. Ezután rámutatott a cserearányromlás következményeire, az 1948 és 1953 közötti gazdaságfejlesztés problémáira, a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésében az 1970-es évek közepén mutatkozó következetlenségekre. — Népgazdaságunk jelenlegi nehézségei, egyensúlyi problémái, a növekedés és felhasználás korlátái jelentős részben a legutóbbi évtizedekben gyökereznek — mondotta. Bár még távolról sem mondhatjuk el, hogy az eladósodottságból származó problémáinkat megoldottuk, jelentős eredmény, hogy úgy tudtuk mérsékelni adósságállományunkat, hogy közben megőriztük a párt és a nép közötti kölcsönös bizalmat, belpolitikai nyugalmunkat. A fő probléma az. hogy a növekedés lassulása nem járt együtt a szükséges szerkezeti változásokkal. A hatékonyság növelésében sem tudtunk a kívánt mértékben előrelépni. A termelékenység növekedett ugyan, de a munka szervezettsége nem javult a szükséges mértékben, s veszteségforrásaink felszámolásában sem tudtunk érdemi áttörést elérni. A beruházások csökkentésén belül nem érvényesült kellően a szelektivitás, hatékonyságuk, szerkezetük alig változott. Az átlagos megvalósítási idő nem csökkent, a kivitelezés tervszerűsége és szervezettsége sem javult, a géphányad még mindig alacsony. Mindebből le kell vonni a következtetést: minőségi változások nélkül hiába állítanánk vissza magas beruházási hányadot a régi struktúrában, ezzel felgyorsítanánk ugyan a növekedést, de számolnunk kellene a korábbi feszültségek visszatérésével. A legutóbbi öt év teljesítményei és eredményei nemzetközi viszonylatban is elismerést váltottak ki. Olyan időszakban sikerült megőrizni fizetőképességünket, amikor több mint ötven ország vált fizetésképtelenné és kérte adóssága átütemezését. Azt, hogy az ismert kedvezőtlen körülmények között is talpon maradhattunk. több tényező együttes hatása tette lehetővé. Ezek sorában elsőként népünk erőfeszítéseit, ha kellett, áldozatvállalását, kiegyensúlyozott belpolitikai légkörünket, a politikát támogató közmegegyezést kell említeni. Fontos stabilizáló tényező, hogy töretlenül folytatni tudtuk szövetkezet- és agrárpolitikánkat, hogy megőriztük a parasztság anyagi érdekeltségét, termelési kedvét, hogy a szocialista nagyüzemek jól Integrálják a másfél milliónyi háztáji és kisegítő gazdaság tevékenységét, hogy mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk megfelelő hazai kínálatot és növekvő exportot tudott produkálni. Nehézségeink áthidalásában jelentős szerepet játszott politikai intézményrendszerünk minden elemének céltudatos és következetes munkája is. Eredményeink fontos tényezője, hogy ebben az időszakban is támaszkodhattunk a Szovjetunióval és a többi baráti szocialista országgal folytatott gazdasági együttműködésre. A világgazdaság szocialista régiójához való tartozásunk, a KGST-ben megvalósuló együttműködés nélkül terheink és veszteségeink is lényegesen nagyobbak lettek volna. Pénzügyi egyensúlyi helyzetünk javításában, fizetőképességünk megőrzésében szerepük volt az ENSZ szakosított nemzetközi pénzügyi intézményeinek is, amelyeknek 1982- től tagjai vagyunk. Az utóbbi időben hallani lehet olyan véleményeket is. hogy gazdasági kapcsolatainkban felerősödött a nyugati orientáció. Akik ezt hangoztatják. megfeledkeznek arról, hogy nem az utóbbi években, hanem a hetvenes években adósodtunk el; hogy ezekben az években csökkentettük az adósságot; hogy a gazdaság pénzügyi egyensúlya nem mostanában bomlott meg, azt most állítottuk vissza; hogy a tőkés importot nem ezekben az években bővítettük, hanem épp a legutóbbi években mérsékeltük, s csökkentettük egész gazdálkodásunk sebezhetőségét. Magyarország ezekben az években is aktív részese volt a KGST-integ- ráció fejlesztésének, a kölcsönös gazdasági kapcsolatok kiszélesítésének, a sokoldalú együttműködés tökéletesítésének. Hazánk számára mindegyik relációnak megvan a maga sajátos szerepe. Ugyanakkor — mint már többször kifejtettük — gazdaságfejlesztési terveink biztonsága nemcsak a külső piacoktól, hanem a külpolitikai környezettől is függ. Egyenlőségen és kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokat kívánunk a nem szocialista országokkal is. Nem egy esetben azonban politikai indítékú és célú intézkedések szenvedő alanyai vagyunk. Ezekkel szemben is biztonságot ad a szocialista országokkal, a Szovjetunióval való együttműködésünk. Ezért a jövőben is onnan importáljuk mindazt, ami lehetséges és gazdaságos. Ma valamennyi szocialista ország mérlegeli, hol tart a fejlődésben és hogyan tovább a jövőben. Tavaly decemberben Csernyenko elvtárs írásában, azt megelőzően az ideológiai konferencián Gorbacsov elvtárs beszédében, de Andropov elvtársnak az 1983. júniusi KB-ülésen elhangzott felszólalásában Is szerepelt az s gondolat, hogy a Szovjetunió jelenleg hol tart, milyen szakaszában van a szocialista fejlődésnek. Erősödik az a felismerés, hogy a fejlett szocializmus tökéletesítése egy hosszú történelmi korszakot igényel, s a szocialista országok ennek a kezdetén tartanak. Ebből sok minden következik, többek között a termelési viszonyok fejlettségére. a megtermelt javak elosztásának elveire, a szocialista demokráciára és a politikai intézményrendszerre is. A szocializmus felépítésére a legszélesebb társadalmi erőket egységbe kell fogni, a társadalom igazságosságát ki kell tudni bontakoztatni, s ez a társadalom nem lehet a hiány és a szegénység társadalma. A szocializmus a munka társadalma, amelytől idegen a fegyelmezetlenség, a lazaság. a kötelezettségek elmulasztása, A szocializmushoz vezető út azonban göröngyösebb, sokkal több a kitérő, a kudarc, mint azt korábban hittük. Ezért nem baj, sőt jó, ha illúzióinktól megszabadulunk, s erősítjük hitünket eszméink igazában, s elérhetőségében. A XII. kongresszus felismerte: ahhoz, hogy új lendületet vegyünk, előbb lassítani kell. Most a XIII. kongresszus egyik fontos feladata felvázolni egy élénkebb, egyensúlyi helyzetünket szilárdító, a gazdaság szerkezeti fejlődését segítő és intenzív forrásokból táplálkozó gazdasági fejlődés programját. A VII. ötéves terv e követelmény jegyében formálódik. A gazdasági növekedés élénkülése, a kedvezőbb folyamatok kibontakoztatása fokozatosan valósulhat meg. Az első években az 1985-re tervezett növekedési ütem, a nemzeti jövedelem 2,5—3 százalékos bővülése irányozható elő. Ez biztosítja a belső fel- használás kismértékű növelését, ezen belül a beruházások és a reálbér szinten tartását. 1987—1988-tól a nemzeti jövedelem növekedése már kismértékben meghaladhatja a három százalékot, s erre alapozva a belföldi felhasználás is valamivel gyorsabban nőhet: először a nemzeti jövedelmet megközelítő, majd azzal lényegében azonos, esetleg azt kissé meghaladó ütemben. Ez lehetőséget ad az életszínvonal-politika mozgásterének bővítésére: a reálbérek növelésére és a társadalmi juttatások reálértékének szélesebb körben történő megőrzésére. A szocialista szektorban öt év m alatt beruházásokra — 1981. évi árakon —, 850—900 milliárd forint, aiz 1981—1985. évit meghaladó ösz- szeg fordítható. A termelés fejlesztésének exportorientáltnak és gazdaságos importhelyettesítőnek kell len,nie. Fontos a meglévő természeti kincsek jobb hasznosítása, illetve a rendelkezésre álló anyagok minél magasabb értékű és minőségű termékekké való hatékony feldolgozása. Az életszínvonal-politikával szemben azt a követelményt támasztjuk, hogy érezhetőbben segítse elő, jobban ösztönözze a gazdasági fejlődést, mérsékelje a társadalmi egyenlőtlenségeket, tompítsa a szociális feszültségeket, legyen igazságosabb, valósítson meg arányosabb közteherviselést. A lakossági jövedelmek mintegy kétharmada közvetlenül kapcsolódik a munkateljesítményekhez. El kell érnünk, hogy a törvényes munkaidőben végzett munka legyen szervezettebb, megbecsültebb, a kiemelkedő teljesítmények erkölcsileg és anyagilag kapjanak megfelelő elismerést. Erre a korábbinál jobb lehetőséget nyújt a módosított keresetszabályozás rendszere. A fő munkaidőn túl végzett tevékenységre, kisvállalkozásokra továbbra is szükség van. Ezek bővítése azonban nem öncél, tevókenységük(Folytatás az 5. oldalon.)
