Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-26 / 71. szám

(Folytatás a 8. oldalról.) vak foglalják el az első helyet, na­gyon sokszor felfokozott, kielégíthe­tetlen igények alapján. A művelt, becsülettel dolgozó ember helyett az ügyeskedő kerül ily módon az élre. Ügy tapasztaljuk, hogy a gazdaság­irányítás továbbfejlesztésének tö­rekvései — a pályázati rendszer, a vezetők választása — nemcsak gaz­dasági hatásukban jelentősek, ha­nem gondolati-szemléleti szempont­ból is. Erősítik a kollektíva és sze­mély felelősségét. Meg kell tanul­nunk ezeket a módszereket az élet más területein is alkalmazni. GEREZDES JÁNOS: Meges k&veSeissíáaiyck az iráa^Éfás szintién Gerezdes János, a Mosonmagyar­óvári Timföldgyár igazgatója, Győr- Sopron megye küldötte hangsúlyoz­ta: — A munkamegosztásból adódóan természetes, hogy vannak, akiknek a szabályozók kidolgozása és azok be­tartásának ellenőrzése a feladata, ugyanakkor vannak, akik a végre­hajtásban dolgoznak. Ez utóbbi mun­ka hatókon., ságának vizsgálata már kialakult, de a fejlődést befolyásoló szabályozó elemek hatékonyságvizs­gálata még nem kielégítő. Ezért öröm­mel olvastam a beszámolóban: for­dulatot kell elérni a műszaki fejlő­dés szerepének, jelentőségének tár­sadalmi megítélésében. Ez legyen mind a végrehajtásban, mind a sza­bályozók megalkotásában részt ve­vők közös kötelessége. Az elköve­tett hibákért pedig mindkét terüle­ten legyen arányos a felelősségrevo- nás. Az elmondottakkal azt szerettem volna erősíteni, hogy a hatékony munka követelménye ne csak a vállalatoknál, a gazdálkodó egysé­geknél, hanem az irányítás és a döntést hozó minden szinten erősöd­jék — tette hozzá. A tanácskozás soros elnöke beje­lentette, hogy a mandátumvizsgáló, a jelölő és a szerkesztő bizottság megkezdte munkáját. Ezt követően tájékoztatta a kongresszust arról, hogy folyamatosan érkeznek a ter­melésben, a szolgáltatásban, a kul­turális életben tevékenykedő kol­lektívák, szocialista brigádok, párt­ós KISZ-szervezetek üdvözletei. JGSGSÄR GYÖRGY: üss» leket közömbös a települések fejlődése Juscsák György, a Mátraaljai Ál­lami Gazdaság igazgatója, Nógrád megye küldötte úgy ítélte meg, hogy az elmúlt öt év munkájának értéke­lését, a.z irányelvek vitáját magas fokú' aktivitás, a korábbi időszakhoz képest kritikusabb hangvétel jelle­mezte. Egyes kérdésekben érzékel­hető véleménykülönbségek is kiala­kultak, de abban mindenütt egyet­értés volt, hogy a megoldást a párt csaknem három évtizedes, kiegyensú­lyozott, elvi politikájának következe­tes folytatása jelenti. Pártunk politi­OSZTAFi BÉLA A kialakult még imm Osztafi Béla csoportvezető, az Óz­di Kohászati Üzemek küldötte el­mondta, hogy vállalata gazdálkodá­sát a XII. kongresszus óta jelentős változások befolyásolták: az acél vi­lágpiaci ára fokozatosan csökkent, kai gyakorlata azt bizonyította, hogy ha gondosan és pontosan számba vettük munkánk eredményeit, de hibáit is, ha reálisan mérlegeltük helyzetünket, lehetőségeinket, akkor a megoldást is megtaláltuk — hang­súlyozta. A gazdálkodó szervezetek társada­lompolitikai felelősségéről szólva a felszólaló kiemelte: egyetlen válla­latnak. szövetkezetnek sem lehet kö­zömbös, hogyan fejlődnek települé­seink, gyermek- és szociális intéz­ményeink. • feszültséget @lsl®ftel< fel az alapanyag- és energiaárak nőttek. Ez a tendencia csökkentette a válla­lat jövedelemteremtő képességét, sa­ját erőből kevesebb pénz jutott fej­lesztésére. Az állami hitelek vissza­fizetése súlyos terhet jelent. Az új A szünetben: Hcrczenik Gyula, Lénárd László, Halász József és Furulyás János. kendőzetlenség tetszett — folytatta az egyetem rektora. Különösen megra­gadott, amit a műszaki értelmiség leértékeléséről mondott. Amikor oly­annyira szűkében vagyunk az anyagiaknak, akkor a meglevő értékeinkkel miért nem bánunk gondosabban? Ösztönözni kellene erkölcsileg, anyagilag egyaránt, hogy a szellemi erő felszabaduljon és tudásuk legjavával szol­gálják a műszaki értelmiségi dolgozók építésünket. Erről beszéltem magam is a megyei pártértekezleten. Vigyázzunk, nehogy tragikussá váljon elő­rehaladásunk szempontjából a helyzet. ★ Kis kerékasztal-beszélgetés alakult ki az ebédidőben, pontosabban azt követően: Góg Mátyás, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság igazgatója, Czinczok György, a Sasad Termelőszövetkezet elnöke, Hamza Antal, a MEZŐGÉP budapesti II. számú gyárának esztergályosa, Csapó Sándor, ár- és szabályozórendszerrel együtt mindez lényegesen nagyobb követel­ményeket támasztott a vállalati gaz­dálkodással, a párttagokkal, a dolgo­zókkal szemben. Ebben a helyzetben a vállalat leg­fontosabb feladata volt a gazdasági stabilitás megőrzése. a versenyké­pesség megtartása. A népgazdasági egyensúly javítása érdekében növel­ték az exportot. Ez évente 50—60 millió dollár aktívumot jelentett. A továbbiakban arról beszélt, hogy az 1984. évi bérpolitikai intézkedések és a melegüzemi pótlék bevezetése javította a nagyüzemi munkásság egy részének anyagi elismerését, de a kialakult feszültségeket nem sike­rült feloldani. Czinege Gyuláné, a karcagi Zádor úti általános iskola igazgatója, Szol­nok megye küldötte az oktatás fej­lesztésének társadalmi vitájáról szól­va megállapította: nem volt mindig termékeny ez az eszmecsere, nem mindig segítette az iskola ügyét. A nevelőtestületek jó légkörének kialakításáról elmondta: több év ta­pasztalata bizonyítja; hogy ennek megteremtésében és fenntartásában elsődleges helyet foglal el a lelkiis­meretes munka. Még mindig nem A piaci nehézségek, az alapanyag- és energiaellátási gondok esetenként termeléscsökkenést idéztek elő. A felszabaduló munkaerőt más, lét­számgondokkal küszködő területre irányították át. — A bérfejlesztési lehetőségeink mérséklődtek — mondotta. — Az Ózdi Kohászati Üzemek bérből és fizetésből élő dolgozóinak életszín­vonala a XII. kongresszus óta csök­kent, s ez egyes rétegeket különbö­ző mértékben érintett, sok emberben aggodalmat váltott ki. A megélheté­si feltételek nehezedése miatt növe­kedtek a jogos és jogtalan kritikai észrevételek, keményebbek lettek a vélemények. eléggé ivódott be a köztudatba, hogy a pedagógusmunka alapvető színte­re a tanóra. Az értékrendet ennek megfelelően kell alakítani. A társadalmi fejlődés egyre határozot­tabban állítja előtérbe az iskolai ne­velőmunkában a szocialista szemé­lyiség vonásaiban gazdag pedagó­gust. Az iskolai innovációs folyama­tokban, a komplex iskolakísérletek­ben pedig különleges jelentőségük van az alkotó pedagógusoknak. Fi társsak véleménye Az Óbuda Tsz ipari ágazatánál, Szentendrén is nagy figyelemmel kö­vetik a pártkongresszus eseményeit. Nem véletlenül: a Pest megye kom­munistáit képviselő küldöttek sorá­ban ott az ő kollégájuk is, Martino­vics Tibor műszerész. — örültünk nagyon, amikor egy közülünk való munkásembert kong­resszusi küldöttnek választottak — így beszél Lipthay Béla művezető. — Már a pártalapszcrvezetben is sok szó esett a fiatalok cseppet sem ró­zsás helyzetéről, lakásproblémájuk­ról, pályakezdés! gondjaikról, s ter­mészetesen időnkénti érdektelenségük­ről is, no meg arról: ezen leginkább a példamutatás változtathat. Ami vi­szont mindannyiunkat bosszant, az az: sajnos, nemcsak becsületes mun­kával, hanem ügyeskedéssel is lehet — nem is kis — pénzhez jutni. S ha valakinek volt alapja ezt szóvá ten­ni, akkor az csak olyan igazán tisz­tességesen dolgozó ember lehetett, mint Martinovics Tibor ... A másik kolléga. Lakatos Mihály gépbeáilító, a lakatosműhelyben dol­gozó hetven ember nevében mondja: — Büszke vagyok arra, hogy tőlünk is eljutott valaki a pártkongresszus­ra. Magam is párttag vagyok, s tu­dom, hogy Tibor eddig minden fóru­mon — a munkahelyen, a városi és a megyei pártértekezleten, és most a pártkongresszuson is mindannyiunk gondjaival, s műhelyi vitáink tapasz­talataival a tarsolyában beszélt. Szé­pítés nélkül tette le a mi vélemé­nyünket is a nagyobb közösség asz­talára. V. G. P. juk, hogy elért eredményeink nem lebecsülendők, nincs mit szégyell­nünk, emelt fővel járhatunk. — 1983 második felében nálunk is megalakult a*z első két, szolgálta­tást végző vgmk — mondotta. — A kedvező tapasataJatok hatására, 1983-ban már 13, 1984-ben további 28 vgmk alakult, összesen 350 tag­gal; kétharmaduk fizikai, egyhar- maduk alkalmazotti dolgozó. Létre­hozásuk érdeke volt a vállalatnak és az egyénnek egyaránt. Segítet­tek a szűk keresztmetszetek meg­SZABÓ GYULA: A kisvállalkozások léte I*gaz@l|€3 ssámífáseiaakaf SZiNEGE GYULÁMÉ: Megbecsülést kell adni alkotó pedagógusoknak Szabó Gyula, a Láng Gépgyár Állami-díjas művezetője, Budapest küldötte emlékeztetett rá, hogy a Központi Bizottság 1974. márciusi ülésén tárgyalta a munkásosztály helyzetét és irányelveket fogadott el annak további javításáról. A kong­resszusi előkészületek során, az egyéni beszélgetéseknél, a taggyűlé­seken és a pártcsoport-értekezlete- ken gyakran és kritikusan kerültek szóba a végrehajtással kapcsolatos tapasztalatok, észrevételek. — Elgondolkoztató a számonkérés — mondotta —, amit főként az idő­sebb korosztály ma nekünk szegez: „nem ezt ígértétek a hőskorban és a hatvanas években, hanem sokkal szebb, sokkal jobb életkörülménye­ket, nyugodtabb öregkort.” — Alapjában véve igazat kell ad­nunk a számonkérőknek — folytat­ta a hozzászóló. — Ígértünk. De az igazság az, hogy a célok akkor elér- szüntetésében, jelentős kapacitás- hetőnek, reálisnak tűntek. Ha egy ki- hiányt pótolnak, munkájukat jól csit is kitekintünk a világba, láthat- szervezetten, jó minőségben végzik. FODORNÉ BÉRC ÉS RATALSN: • • vezetés, személyes felelősség Fodorné Birgés Katalin, a Szak- szervezetek Békés megyei Tanácsá­nak vezető titkára, Békés megye kül­dötte elsősorban a vállalati önálló­ság, az érdekegyeztetés, a munka- és a lakóhelyi demokrácia problémakö­rével és az ezzel kapcsolatos szak- szervezeti magatartással foglalkozott. Hangoztatta: a budaörsi városi jogú pártbizottság első titkára, Szabó Gyula, a buda­keszi gimnázium igazgatója, Tóth László, a nagykovácsi Hevesi Ákos Ne­velőotthon igazgatója — valamennyien a kongresszus küldöttei között. Nagyon egyet lehet érteni azzal — fejtegették —, hogy differenciál­junk! Nincs is baj addig, amíg elviekről van szó, de mihelyt a gyakor­latban érvényesíteni kell, jelentkeznek a dolgok hátulütői. Hogy ki-ki tel­jesítménye alapján kapja a juttatást, a vezetők között polgárjogot nyert, de a szélesebb társadalomban ez nincs így. A Sa.sad Termelőszövetkezet­ben például 11 százalék nyereségrészesedést osztottak. Volt, aki 5, s volt, aki 28 százalékot vihetett haza. Bizony nem aratott sikert. Góg Mátyás is ezt erősítette. Csapó Sándor az okot boncolgatta: a történelem folya­mán tűntek el a különbségek, alakult ki az egyenlősdi — ma már na­gyon nehéz megváltoztatni, hosszabb lesz ez a folyamat. Szabó Gyula arra emlékeztetett, hogy az emberek igénye természet­szerűleg mindig előbb járt, mint a megvalósítás lehetősége. S az igények most magasra csaptak. Kielégítésükhöz a fő munkaidőn kívül is dolgozni kell — elmarad a színház, a tanulás. S a másik baj: sokan az igényeket kevés munka árán kívánják kielégíteni. Mondották többen is: nem a dolgozók jelenlétére, hanem a munkájukra van szükség. Csak termelés árán juthasson mindenki pénzhez. Különösen Hamza Antal erősítette: őrizzük meg vívmányunkat, biztosítsuk a teljes fog­lalkoztatottságot, de a kapun belüli munkanélküliséget ne tűrjük. Más a módja a teljes foglalkoztatottság biztosításának. Mi a munkához — és nem a munkahelyhez való jogot hirdetjük. Van népgazdaságunknak elég sok ága, ahol hiányzik a munkaerő —, másutt a felesleget oda kell irányítani, átképezni. Alii pedig dolgozik, meg kell fizetni. Tulajdoniképpen ezt fejtette ki a megyei pártértekezleten is, saját mun­kahelyük példájával igazolva: ahol megfizetik a munkát, ott rang dol­gozni, s nem tűrik maguk között a lógóst, az ittast. Tóth László pedig a hét teljes kidolgozását szorgalmazta. Nem lehet úgy boldogulnunk, ha a hétfő és a péntek már nem munkanap. Persze ehhez az kellene, folytatta Szabó Gyula, hogy a dolgozók szabad szombatjukon intézhessék ügyeiket. Ma még ezt nem tehetik —, mindenütt zárva és szünetelnek. S még vala­mi: ha egy gazdaságtalan üzemet vagy részleget felszámolnak, sehol, még az újságokban se háborodjanak fel. Vagy, mint a Sasad elnöke saját példá­jukkal bizonygatta: a döntőbizottság se a rossz munkást védje. A külön­böző szervezetek ne tiltakozzanak, ha egy gazdaságtalan ágazatot beszün­tetnek. — Feladataink megoldásához de­mokratikus vezetésre és a demokrá­ciával jobban élni tudó munkásokra van szükség. Szakszervezeti testüle­tink világosan látják, hogy vala­mennyiünk legfontosabb érdeke az ország gazdasági erejének növelése — mutatott rá. — Ennek érvényre jutását azonban csak úgy látjuk biztosítottnak, ha jobban felszínre kerül a gazdasági egységek érdeke és a munkások egyéni érdekeltsége. Mert ennek révén erősödhet felelős­ségük, aktivitásuk, tenniakarásuk. A felszólaló elmondta, hogy az ér­dekegyeztetést napjainkban még sok tényező akadályozza. Ezek között említette az önálló vállalatok és a gyárak, telepek közti viszonyt, az utóbbiak önállóságának korlátáit. Az önállósodási törkevések ma még lassúak, és a gazdasági érdekek mel­lett a legnagyobb fékező erő a meg­szokás, illetve az, hogy nem kevés vállalatvezető akadályozója az önál­lóság kibontakozásának. — Amíg egy gyár, telephely nem látja világosan helyét a nagyvállalat egészében, és kicsi a szerepe a válla­lati döntések meghozatalában, addig nem bontakozhat ki a helyi vezetői öntevékenység, elmosódik a szemé­lyes felelősség. E helyeken a szak- szervezet jogosítványá is csak korlá­tozott a dolgozókat érintő kérdések eldöntésében. A felszólaló hangsúlyozta: a mun­kahelyi demokrácia kibontakozta­tását nem lehet csak központi ha­tározatokkal, jogszabályokkal to­vább erősíteni. De azzal sem, ha „agyonértekezik” az ügyeket. Ezzel az MSZMP XIII. kongresz­szusának első munkanapja — ame­lyen Németh Károly, kardos Er­nőmé és Varga Gyula elnökölt — véget ért. A tanácskozás kedden a Csapó Sándor fogalmazta meg a lényeget: csak több szerv együttesen léphet és népgazdasági szinten, valamint helyileg összehangoltan teremtsék meg a népgazdaság fejlődése érdekében a feltételeket. Sági Agnes Központi Bizottság beszámolója és a Központi Ellenőrző, Bizottság je­lentése, valamint a szóbeli kiegészí­tések feletti vitával folytatódik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents