Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-26 / 71. szám

TANÁCSKOZIK A XIII. PlITKINfiUESSZUS ®I #r 1 r /rf| 8S Si xr # # fejlődés uj problémaira is megtaláljuk a helyes választ KÁDÁR JÁNOS SZÓBELI KIEGÉSZÍTÉSE A KÖZPONTI BIZOTTSÁG BESZÁMOLÓJÁHOZ ninista, hazafias és internacionalista párt. Történelmünk során a szocia­lista fejlődés következtében pártunk a nép pártja, társadalmunk vezető ereje lett; igyekszik ennek a külde­tésének becsülettel eleget tenni. Pártunk feladatának tartja — mert csak így létezhet és dolgozhat —, hogy a tömegekkel összeforrva te­vékenykedjék. Vezérlő gondolata és eszméje, hogy a jövőben is kiérde­melje a munkásosztály, a dolgo­zók bizalmát, amelyet történelmi harcokban vívott ki. Teljes mérték­ben bízik és támaszkodik munkás- osztályunkra, dolgozó parasztsá­gunkra, egész dolgozó népünkre! Ez így volt eddig és így lesz a jö­vőben is. Pártunkat szilárd elvek és nem dogmák vezérlik. Arra törekszik, hogy a fejlődés új problémáira is megtalálja a helyes, szocialista vá­laszt. Hiszen az élet gyorsan halad, a társadalom fejlettebb fokán új kérdések jelentkeznek, amelyekre az évtizedekkel vagy akár a tíz vagy húsz évvel ezelőtt adott válasz már nem felel meg tökéletesen. Ezért folyamatosan meg kell újítani poli­tikánkat. Hogy ez az elmúlt öt esz­tendőben milyen mértékben sikerült — a kongresszus bírálhatja el. Mi az elviekben szilárd, a napi politi­kában körültekintő és megfontolt, a megújulásra kész pártot tekintjük az eszményünknek. A kommunisták egyenjogúak va­lamennyi állampolgárral. Nem tar­tanak igényt több jogra, és termé­szetesen azt sem kívánhatja senki, hogy hátrányosabb helyzetbe kerül­jenek. Ügy véljük azonban, hogy aki a szocializmusért harcol, az a köte­lezettségből az átlagállampolgárnál többet vegyen magára, a jog szerinti járandóságból pedig — ha lehet — inkább kevesebbet vegyen igénybe, mint amennyit a törvények vagy vi­szonyaink lehetővé tesznek. így őriz­hetjük meg a kommunisták erköl­csi-politikai tekintélyét és becsüle­tét. A kommunisták magatartását az önzetlenség jellemezze; a párt és tagsága legyen mentes mindazoktól a visszásságoktól, amelyek közül még nem kevés fellelhető társadal­munk életében. Ezekkel szemben (Folytatás a 4. oldalon.) A küldöttek nagy érdeklődéssel hallgatják a szóbeli kiegészítést. Tisztelt kongresszus! Kedves elv­társak! Pártunk történetében jeles nap a mai, amikor megkezdte munkáját XIII. kongresszusunk. Ez rendkívül fontos esemény a párt, a kommu­nisták, s egész társadalmunk számá­ra is, hiszen a párt, vezető szerepé­ből következően, meghatározó befo­lyást gyakorol az ország fejlődésé­re, népünk életére is. Nagy fontosságú esemény kezde­tén veszünk részt, mert sok függ at­tól* hogyan dolgozik a kongresszus, amelynek jó munkát kívánok. Szív­ből köszöntöm a küldötteket s a ha­zai meghívottakat, akik fontos té­nyezői pártunk, társadalmunk életé­nek. Külön is köszöntőm a veterá­nokat, akik a ma élő nemzedékek számára utat törtek a forradalmi át­alakuláshoz, s szövetségeseinket, akikkel együtt harcoltunk eddig, és ezt tesszük a jövőben is. Én is szeretném üdvözölni külföl­di meghívott vendégeinket, a szo­cialista és a szocialista oxáentácíójú országok pártjainak küldötteit, Európa kommunista és munkáspárt­jainak képviselőit, valamint azokat a megfigyelőket, akik megtisztelték kongresszusunkat. A mi pártunk hazafias és internacionalista párt, a népek barátságának híve. Ezért külföldi vendégeinknek külön meg­köszönöm, hogy kongresszusunk nemzetközi jellegét már jelenlétük­kel is erősítették. Soha esem fifkolfuk a különféle nehézségekéi Kedves elvtársak! A Központi Bi­zottság beszámolóját ezúttal a kong­resszus minden küldötte tíz nappal korábban megkapta, s kezükben van már a meghívottaknak s külföldi vendégeinknek is. Ennek ai'kz elő­nye, hogy küldötteink — a " kong­resszus hivatalos okmányait megis­merve — jobban fel tudnak készül­ni a munkára, s a meghívottak, ven­dégeink is jobban megértik a kong­resszusunk fő okmányaiban foglal­takat. Kiegészítésként néhány szót kí­vánok szólni á felkészülésről. Az irányelvek vitája pártunk több mint 25 ezer alapszervezetében és az 1317 pártértekezleten rendben megtörtént. A szervezeti szabályzatnak, a Köz­ponti Bizottság döntésének megfele­lően megválasztották a 935 kong­resszusi küldöttet. A Központi Bizottság döntését azért hangsúlyozom, mert most — egy nagyobb helyiség adta lehető­séggel élve — a párttagság na­gyobb számban képviseltetheti ma­gái: korábban csak 1300, most pedig 1 1000 párttag után van jelen egy kül­dött a kongresszuson. Kongresszusunk körülményeit vizsgálva figyelembe kell vennünk, hogy bonyolult világhelyzetben élünk. Itthon gondokkal terhes öt esztendő van mögöttünk. Hangula­tilag szerepet játszott az idei rend­kívül hosszú és keserves tél, a vele járó energiaellátási, sőt, a lakosság fűtési gondjait is szaporító problé­mákkal. S végül gondolnunk kell a január végi, kényszerszülte áreme­lésre is. Kedvező körülményként vehetjük számba ugyanakkor azt a pártszerű, nyílt és konstruktív vitát, amely az egész párttagság kongresszusi felké­szülését jellemezte. A vitában nagy volt az aktivitás, hiszen párttagsá­gunk több mint 29 százaléka fejtet­te ki véleményét. A tanácskozáso­kon sok probléma is felvetődött, kö­zöttük az országban vitatott kérdé­sek is, így az életszínvonal alakulá­sa, az idősek, a nyugdíjasok, a pá­lyakezdő fiatalok helyzete. Többen szóltak — egyebek között — a kü­lönböző kisvállalkozásokról, vagy a kereskedelemben és más területe­ken is tapasztalható visszásságokról. A felszólalók felelősen, a javítás szándékával vetették fel ezeket a problémákat. A kongresszusi felkészülés során mindenütt — pártrendezvényeken és szélesebb körben is — méltóképpen emlékeztek meg felszabadulásunk 40. évfordulójáról. Jó érzéssel szólok arról is, hogy a felkészülés nagy munkájában, a széles körű pártvitá­ban a Központi Bizottság irányel­veinek alaptételei helyeslésre talál­tak, s a párttagok egyöntetű óhaj­ként, igényként fogalmazták meg, hogy a párt folytassa fő politikai vonalát, a kongresszus adjon cselek­vési programot a párttagságnak, dolgozó népünknek. határozza meg a további cselekvés útját, munkaprogramot ad párttag­ságunknak és szocializmust építő dol­gozó népünknek. Mély meggyőződé­sem, hogy ezt a feladatát el fogja vé­gezni a kongresszus; ehhez kívánok sikert minden küldöttnek. A kongresszus hivatalos beszá­molója az elvtársak kezében van. Én arra kaptam a Központi Bizott­ságtól megbízást, hogy vitaindítót tartsak, s e bevezető keretében fel­hívjam a jelenlevők figyelmét né­hány olyan kérdésre, amely jelenleg párttagságunkat, az ország népét, a határainkon túl élő barátainkat, szövetségeseinket, küzdőtársainkat is foglalkoztatja. Pártünk a magyar munkásosztály forradalmi élcsapata, marxista—le­den osztálya, minden dolgozó réte­ge, sőt talán minden hivatása kép­viselve van: munkások, mezőgazda- sági dolgozók, értelmiségiek, alkal­mazottak, tudósok, művészek, írók, újságírók, a közlekedés, a kereske­delem dolgozói, a fegyveres erők és a sportélet képviselői. De varázslók, csodatévők nincsenek közöttünk, pzért senki ne várja ettől a nem egészen ezer embertől, hogy négy nap munkájával csodát tud tenni. De az a véleményem, hogy kong­resszusunk becsülettel el fogja vé­gezni azt, amit párttagságunk és az ország népe elvárhat: behatóan és nyíltan megvitatja az öt év alatt vég­zett munkát, felelősen és komolyan számot vet a körülményekkel, ame­lyek között dolgozunk, és felelősen A kongresszusi előkészületek so­rán lezajlott vita tapasztalatait a Központi Bizottság a kongresszusi okmányokban igyekezett hasznosíta­ni. i.,.-.." Á Központi Bizottság jelentést tett a végzett munkáról, amelynek megítélése a kongresszus joga. Az értékelésnél kérem, vegyék figye­lembe, hogy bár a XII. kongresszu­son meghatározott valamennyi célt nem tudtuk elérni, de a Központi Bizottság minden tekintetben, min­denkor és minden kérdésben ke­mény munkát végzett és a jóra tö­rekvés, a szocialista építés előmoz­dítása vezérelte. A Központi Bizottság mindvégig nyílt politikát folytatott. Eredmé­nyekről is szóltunk, amikor az he­lyes és szükséges volt, de a problé­mákat és a nehézségekét sem titkol­tuk soha a párttagság, népünk előtt. Nagyon fontos, hogy a súlyos gon­dokat és problémákat nem igyekez­tünk a szőnyeg alá söpörni, s ezek- , ről a Központi Bizottság mostani beszámolója is nyíltan szól. Itt, a kongresszusi teremben a küldöttek között társadalmunk min-

Next

/
Thumbnails
Contents