Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-25 / 70. szám
MA KEZDŐDIK A XIII. PARTKONGRESSZUS AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAHACS LAPJA PEST MEGYEI XXIX. ÉVFOLYAM, 70. SZÁM Ára: 1,80 forint 1985. MÁRCIUS 25., HÉTFŐ AI MSIMP KÖIPQMfí BHQTTSÁ CÁR A K ÍRÁSOS BESZÁMOLÓJA f3-S. o idegi) Szombaton találkoztunk Kommunista műszakokon 3 ó reggelt, köszöntötték egymást munkatársak, barátok szombaton reggel Váctól Gödöllőig, Érdtől Ikla- dig, Dunakeszitől Fótig. Gyári munkások, szövetkezeti tagok, nyomdászok és kertészek, építők és kovácsok. Akadtak közöttük olyanok, akik más hétvégen is útnak indulnak, mert folyamatosan működő üzemek munkásai, vállalati gazdasági munkaközösségi tagok. A többség azonban ezen a szombaton nem a fizetségért fogott szerszámot. Fgy hagyomány ápolása és valamilyen nemes cél érdekében vállalták a koránkelést, azt, hogy az MSZMP XIII. kongresszusát megelőző hét vége szombatján egynapi munkájukkal fejezik ki egyetértésüket a párt politikájával, adnak nyomatékot a hazánk jövőjét formáló tanácskozásnak. Fényképezőgéppel és tollal ennek, a naptárban nem szereplő munkásünnepnek egy- egy epizódját igyekeztünk megörökíteni. (Képes tudósításunkat a lap 9. oldalán olvashatják.) Képeinken: az ikladi Ipari Műszergyár végszereldéjébcn az elkészült kézszárítókat ellenőrzi Véglási Melinda és Bán- hidi Gáborné. A nyugdíjas igazgató, Urbán Gyula most kéziszedő szerepben a váci nyomdában (fent). A hajógyári brigád munka közben. Kitakarítják, majd palántákkal telepítik be a gödi tsz fóliasátrait (középen). Tóth József Márkus László a gödöllői , tanuszoda építkezésén. Üj üveg került a törött helyére a gázrobbanást szenvedett váci intézményben (lent). Ilancsovszki János felvételei A FORRADALOM ÜDVE K öszöntjük a Magyar Szocialista Munkáspárt ma kezdődő XIII. kongresz- szusát. Köszöntjük tisztelettel, és nagy várakozással, és emlékezve. Emlékezve arra a huszonegy férfira és egy nőre, akik az első kongresszus — a Kommunisták Magyarországi Pártja I. kongresszusa — „küldöttei” voltak. Becsben, egy kerületi munkáskönyvtár helyiségében, a Glockcngasse hatban, 1925. augusztus 13—21. között. Az elnökség háromtagú: Kun Béla, Landler Jenő és Gőgös Ignác. A történelem fénye kápráztatja szemünket a nevek olvastán. Egy megkínzott, gyötrött, ______ me galázott ország küldöttei, 1 voltak, testi-lelki sebek hordozói és hírvivői, álmodéi és harcosai egy más holnapnak, egy más országnak... ... egy más országnak, mely immár negyven esztendeje járja a maga történelmi útját, sikereket is, kudarcokat is belegyúrva abba az alapba, mely történelmi távlatokban ad nemes emberi jelent és holnapot nemzedékek regimentjének. Keveseknek adatik meg az azonnali fölismerés: történelmet csinál. Mégis, minden ember, minden korosztály, valameny- nyi nemzedék történelemcsináló, s a majdani rosta választja szét a maradandót és a feledésbe hüllőt, ezért roppant nehéz tudni akkor — ma! —, amikor döntünk, cselekszünk mi bizonyul helyesnek és mi tévesnek. E roppant erkölcsi teher, kommunista felelősség helyeződött társaik bizalmából azok vállára, akik — közöttük Pest megye ötvenezer párttagjának akaratából — kongresszusi küldöttként ma megkezdik munkájukat Budapesten, az ország lakosságának figyelmétől kísérve. Ez a figyelem egyszerre jele a kíváncsiságnak és a bizalomnak, a várakozásnak és a választ várásnak. A XIII. kongresszus, a párt legfőbb fórumaként nem pártfórum csupán, de bizonyos, hogy fóruma lesz a szocializmust építő ország minden társadalmi osztálya, fő rétege gondolatainak, véleményének, gondjainak, sikereinek, feszültségeinek, terveinek. Fóruma lesz, mért a kommunisták — átérezve felelősségüket az országépítő munkában — nem lehetőségüknek, hanem kötelességüknek tartják ezt a képviseletet, az ilyen fellépést. Bonyolult világkép, bonyolult belső fejlődést szakasz elemeit veheti szemügyre a küldöttek testületé. Seregnyi riasztó jel, keserű tapasztalat, meghökkenést keltő esemény. És... és seregnyi jele, bizonyítéka a népek közötti barátságnak, az országok közötti egyetértésnek, a különböző társadalmi rendszerű államok lehetséges együttműködésének. Hol napsütéses, hol felhős az ég? Ezen a furcsa, különleges égboltozaton egyszerre van ott a nap és a felhő. Egyszerre van jelen, csakhogy számunkra furcsa ez, mert hosszú-hosz- szú éveken, évtizedeken át hittük, dédelgettük azt a szocializmusképet, amelyen minden tiszta, egyértelmű, világos volt, amelyen élesen elvált a helyes és a helytelen, az igaz és a hamis, amelyen az út csakis egyenes lehetett, az emelkedés gyors, a társadalmi-gazdasági viszonyok rendezettek, kuszaságtól mentesek, már-már simára fésültek. Dédelgettük ezt a szocializmusképet, feledve Marx — Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája című művében leírt — figyelmeztetéssel felérő megállapítását: „Az emberek maguk csinálják történelmüket, de nem szabadon, nem a maguk választotta, hanem közvetlenül készen talált, adott és örökölt körülmények között csinálják.'” > Készen talált, adott, örökölt... Szebb, emberibb, igazabb holnapot akaró — és a ma megítélését is ehhez szabó — türelmetlenségünk milyen hamar, milyen könnyedén átlép ezen a figyelmeztetésen, ezen az igazságon! A megyei .pártértekezlet gazdag számadást készíthetett a párt XII. kongresszusa óta eltelt öt esztendőről. Tízezer fővel tovább nőtt a megye népessége, s bár öt esztendő alatt, 1980 és 1934 között 8,0 milliárd forintot ruháztak be az ún. nem anyagi ágakban — ez a lakosságot közvetlenül érintő kommunális fejlesztések terepe —, a hatalmas összeg ellenére sem állítható, megszűntek volna az ellátottságban észlelhető feszültségek, sőt, némely területen növekedtek. Bejáró dolgozók tíz- és tízezrei tapasztalják a mostoha közlekedési körülményeket, a minimális egy főre jutó jövedelmű családok az állami lakásépítés szerény mértékét, szinte mindenki észleli a hiánycikkek okozta zavarokat a kereskedelmi forgalomban ... Maroknyi csupán, a gondjainkból. Amint az is pusztán egy marékkai kimért, de örömeink, tetteink zsákjából, hogy a megye iparosodottabb területein erőteljes jelei láthatók a korszerűsítésnek, hogy a megye mezőgazdasága szinte minden főbb növényből tetemesen meghaladta a most összegezett öt évben a korábbi öt esztendő termésátlagát, s minden építőanyag-ellátási gond ellenére várhatóan felépül a megyében az öt esztendőre tervezett lakásmennyiség, igaz, a magánerős terület lendülete jóvoltából. Fehér és fekete lemezeket cserélgetnénk nézőkénk lencséje előtt? Ha úgy hisszük, a nézőké hol csak a fehérre, hol csak a feketére irányulhat, tévedünk, s ha van ilyen nézőké, akkor sürgősen cseréljük le másra, olyanra, mely egyszerre mutatja a — valóságot. A valóságot, amely fekete és fehér keveréke, s hogy menynyire az, azt bizonyítja reálitá- sával. számaival, tényeivcl a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának írásos előzetes jelentése a párt XIII. kongresszusára. Ebben a jelentésben szinte minden mozzanata fellelhető életünknek, ott van mindaz, ami a legutóbbi öt évben az ebben az országban élőket örömmel töltötte el, bosszantotta, felháborította, cselekvésre késztette... A jelentés tárgyilagossága természetesen része egy politikának, a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának, ám ez a tárgyilagosság nem szcnvtelcnség! Mert a jelentés utalásai érzékeltetik, milyen feszültségek, milyen felszíni és mélyben ható áramlatok vannak jelen a gazdaság, a társadalom különböző terepein, mi mindenben vár állásfoglalást, útmutatást a közvélemény a kongresszustól. Nem szabad csalódni ebben a várakozásban, s ez érzékelteti a kongresszusi küldöttek lehetőségeit és felelősségének súlyát, hiszen félig mondott mondatokkal, részben láttatott, részben takart igazságokkal olyan gyakran volt találkozásunk a legutóbbi években, hogy már-már megcsömörlöttünk azoktól, olykor szinte azt is kockáztatva, hogy a végig mondott mondatokat sem halijuk meg", a takarat- lan igazságokat sem látjuk meg. A munkás- osztály élcsapatának, az ország irányító erejének, a pártnak, legfőbb fórumának, a kongresszusnak lehetősége és felelőssége egyszerre, hogy véget vessen a félig kimondott mondatoknak, a félig fedetlen, félig takart igazságoknak, azaz egyértelművé tegyen sok mindent, ami napjainkban, éppen az egyértelműség híján, aggodalommal tölti cl az embereket, ami változásokat, változtatásokat sürget. Leírjuk: nem csak a gazdaság területén sorakoznak ilyen, célratörő cselekvést gátló, lassító, kedvet szegő, alkotókészséget durván gúzsba kötő tények, tapasztalatok, hanem a társadalmi fejlődésben úgyszintén jelen vannak. Négy évtized összesűrűsödött ismereteire támaszkodhat a küldöttek közössége a kongresszuson, hiszen a tanácskozáson ott lesz a kommunisták három nemzedéke, ott lesznek a fiatalok, a középkorúak és az idősek, más és más történelmi időszak, mennyiségében, minőségében más és más feladatok, de nem más, hanem azonos célok elérésének harcosai. Kollektív bölcsességük, a közösség összetétele kínálta hallatlanul gazdag tapasztalattár a lehetséges biztosítéka annak, hogy a közvélemény megkapja a kongresszustól azt, amit vár, amit elvár. T ávolról sem a tekintély, sokkal inkább az igazság okán legyen szabad a távoli elődök egyikére, a múlt század kiemelkedő francia forradalmárára, Louis Auguste Blanquira hivatkozni. A társadalmi kritika című tanulmányában írt le egy nagyon is kézenfekvő, egyszerű, mégis ritkán követett, gyakorolt — történelmi, politikai — módszert, ami szerint „a forradalom üdvéhez az kell, hogy egyesíteni tudja a megfontoltságot az eréllyel”. S valóban, a forradalom, sokféle gondtól terhelt szocialista építőmunkánk üdvéhez, társadalmi haladásunk sikeréhez, a nemzeti egység erősítéséhez az kell, hogy megfontoltság és erély ne kü- 'lön-kiilön létezzék, hanem frigyben. E frigy létrejöttét, mint szükségszerűt kínálja fel a párt XIII. kongresszusa küldötteinek a valóság.
