Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-23 / 69. szám

1985. MÁRCIUS 23., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP 9 Horváth Józsefet, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagját, a Csepel Autógyár dolgozóját másodszor érte a megtiszteltetés: küldött. Az előző fórumon fel is szólalt. Mutatom az újságot, emlékeztetem az akkor mon­dottakra. Örömmel állapítja meg: bizony amit annak idején bírált, azóta sokat változott. 1980-ban a többi között azt kérte, gondosabban válasszák ki a kádereket. Javasolta, ne legyünk ál­szemérmesek, ne mindenkit „érdemei elismerése mellett” mentsenek fel posztjából. Merjük bevallani kudar­cainkat is és hä valaki nem felelt meg a posztján, szemtő', szembe mondjuk meg. Ne hivatkozzunk be­tegségre, másra — érdem nélkül ne tűzzünk mellére csillagot. Ebben és másban is legyünk nyíl­tak'. A pái.yázati rendszerek beveze­tése, a vállalat irányításának több­féle változata erjedést hozott és hoz folyamatosan. A vezetőket manap­ság az objektív követelményeknek megfelelően válogatják ki. Ennek megerősítését várom — mondotta — a párt XIII. kongresszusától is. Már- csak azért is, mert az élet kegyetle­nül felgyorsult, őrült iramot diktál. Csak rugalmas, határozott, szakmai­lag és politikailag egyaránt rátermett vezető képes megállni a helyét. Ami­kor önállóan és gyorsan kell dönteni olyan kérdésekben, amelyek nagy tö­megek életét befolyásolhatják, nem kockáztathatunk szubjektív módon. Mondandóm' lényege — fejtegette Horváth József —: olyan vezetőkre van szükség, akik képesek szolgálni a mi ügyünket. Szolgálni a szó szo­ros értelmében, háttérbe szorítva sa­ját személyüket. Van egy másik fontos téma, amit Horváth József emlegetett; nemcsak azt várja a kongresszustól, hogy meg­állapítsa milyen nehéz a mai helyzet, hanem azt is: mutassa meg. merre és hogyan haladjunk tovább. Ebben se­gített a kongresszusnak az utóbbi időben felerősödött sokféle társadal­mi vita, eszmecsere. Azokra az ele­ven, őszinte véleménynyilvánítások­ra gondolok — húzta alá mondandó­ját —, amelyek mentesek voltak a túlzásoktól, alapos elemzésen nyu­godtak és jobbító szándék vezérelte valamennyit, s megfogalmazódott a cselekvési, segítő készség is. Lapozom a régi újságokat. Hasonlítom az ekkori — a XII. pártkongresszuson részt vevő - és a mai Pest megyei küldöttek nevét. Olvasom nyilat tezataikat, s idézem az öt esztendővel korábbi beszélgetések légkörét. Van amiben nem tapasztalok változást: a hangulatban. Akkor épp olyan megilletődűtíek voltak a küldöttek, mint ma. Valamennyien elmondották: munkakongresszus ez a javából! És most is tudatában van mindenki annak, hogy sem a beszámolótól, sem a hozzászólá­soktól nem tiszteletköröket, ünnepi szavakat vár a párttagság, mert ez is munkatanácskozás! S mégis! Az ötévenként megtartandó fórumon küldöttként, szavazati joggal ott ülni, vagy akár _ meghívottként helyet foglalni a kongresszusi teremben, felemelő, felejthetetlen élmény. Több en­nél. Mindenki átérzi azt a felelősséget, ami személy szerint is reá hárul, hiszen képviseli a küldő­ket, Pest megye ötvenezer párttagját, csaknem egymillió lakosát. Az újság e pillanatban dokumentummá változik kezemben. Látom, hogy sokan, akik akkor is képviselték közösségüket, a párt XIII. kongresszusára is küldötteknek választották őket, vagy meg» hívottak a tanácskozásra. Akadnak olyanok, akik korábban meghívottként vettek részt a párt XI., vagy XII. kongresszusán, idén pedig szavazati jogú küldöttek. Kovács Árpád, a KEB tagja, a fó­ti Vörösmarty Termelőszövetkezet elnöke hasonló kérdésekről beszél. Együtt olvassuk az 1930-as beszélge­tésünk nyomtatott szövegét, amely arról tanúskodik, hogy a nyílt bírálat léte vagy nem léte nagyon fog­lalkoztatta a KEB tagját. Akkor így fejezte ki: ......ösztönzőm is kollek­tí vánkat az őszinte szóra, de ahogy fény nincs árny nélkül, fordítva sem képzelhető el. Mostanában szaporod­tak a békétlenkedések, a mindenben hibát keresések — meglehetősen ál­talánosítva .. Kovács Árpád szerint az öt év e tekintetben sem múlt el nyomtala­nul. A pártmunka módszereivel sok­kal jobban ösztönözzük a vélemény- mondást, mert ott jó a légkör, ahol őszinte a szó. A gazdasági életben — folytatta Kovács Árpád — úgy voltunk mi is, mint a mesebeli gyerek, aki mindig azzal riasztgatta környezetét, hogy jön a farkas. Mert sokszor csak tré­fálkozott, senki nem hitt neki akkor sem. amikor végül igazán volt mitől megriadni... Aki nem készült fel a vezetése alatt álló munkaterületén — mert hiába ismételtük, nem hitte, hogy nehéz a gazdasági helyzet, ah­hoz kell igazodnunk —, most meg­retten a kemény, szigorodó gazdasági feltételek miatt. A fóti Vörösmarty Termelőszövet­kezetben szerencsére senkit nem ér­hetett e hónapokban sem meglepetés. Szemléletes a szám: 1980-ban a kongresszus idején még 4500 tsz-tag dolgozott a gazdaságban. A gazda­ságtalan ágazatokat kíméletlenül megszüntették, így öt év alatt 2700- zal lettek kevesebben: 1800 a létszá­muk. (Pest megye termelőszövetke­zeteiből ily módon mintegy 13 000 dol­gozó keresett másutt munkát!) Ke­vesebb emberrel, de eredményeseb­ben működnek. Az élőmunka haté­konysága megháromszorozódott. Ala­kítottak egy leányvállalatot, külön­böző szakcsoportokat hoztak létre —, de az is igaz, számosán szétszéledtek. Ez a harmadik pártkongresszus, amelyen Kovács Árpád részt vesz. Előző alkalommal is érezte, hogy fel­fokozott a várakozás a tanácskozás­sal szemben; valahányszor így volt maga is, s ez természetes. Annyi azonban bizonyos —keményíti meg hangját —, hogy a korábbiaknál is tijbb kérdésre kell válaszolni a párt XIII. kongresszusának,’ mert sok párttag számos kérdése érett meg a válaszadásra, a követendő út határo­zott körvonalazására. Balogh László akkor 1980-ban, mint a megyei pártbizottság titkára ült meghívottként a kongresszuson. Most, mint megyei tanácselnök sza­vazati jogú küldött. Beszélgetésün­ket, amelyet a XII. kongresszus egyik szünetében folytattunk, akár új­ra rögzíthetném. A szigorúbb gazdál­kodásról volt szó. Arról, hogy ......ne csak a gazdasági egységek érezzék kötelezőnek a hatékonyság javítását, hanem valamennyi szervezet. Nem mindegy például, hogyan bánunk a munkaerővel. Nem elég mondogatni: használjuk fel ésszerűbben, céltuda­tosabban, s közben egy-egy állam- igazgatási szervezethez egyszerre rendelnek be tucatnyi embert, s azok a félórás ügy miatt egész napot vesz­tegetnek el. Ne kelljen egyetlen vizs­gálat miatt teljes napot szakrende­lőben tölteni a dolgozóknak, ne ren­deljenek be a bíróságokra ötször is valakit, míg végre elrendeződik a dolga.. Ki gondolta volna azt, hogy Ba­logh Lászlónak öt évvel később ön­magának kell felelnie: igazát hogyan valósítja meg a gyakorlatban? — Ha pontos akarok lenni — vá­laszolja —. szükséges beszélgetésünk elejét is felidézni, tudniillik össze­függ a mondandó két oldala. Lássuk csak: a párt XII. kongresszusa meg­erősítette azt a gazdasági munkát, amelyet Pest megye is végzett. Fellé­pett a „csak" mennyiségi szemlélet, ellen és előtérbe állította a minőségi követelményt: vagyis a gazdaság in­tenzív fejlődését. Ügy érzem, sokat haladtunk előre öt év alatt. Ennek dacára még az akkorinál is nagyobb erővel vetődik fel a műszaki, a tech­nológiai fejlesztés vagy az, hogy minden értékünkkel takarékosabban bánjunk. Látható, tanulmányozva a kongresszusi dokumentumokat, hogy a beszámoló erre óriási energiát for­dít. A jövőért, a jobb életért vívott csata a gazdaságban dől el, s itt kap­csolódom a szerkesztőség jelenlegi kérdéséhez. Mindehhez az egész társadalomnak van köze. Az oktatásnak is, az álla­mi életnek is. A társadalom munka- időalapjával másoknak is, minden­kinek jól kell gazdálkodni. Ma sem változtatom meg öt évvel korábbi véleményemet, miszerint az állam- igazgatásban is módosítani kell a munkastíluson, munkamódszeren. Csupán a pozícióm változott, amely­ből kifejtem álláspontomat. Ma is úgy ítélem, sok lehetőség van arra, hogy a dolgozóknak ne kelljen ki­maradni ügyintézés miatt a munká­ból. Hogy hogyan? Olyan rövid ide­je vagyok a megyei tanács elnöke —, még hibákat sem értem rá elkö­vetni. Sok elképzelésem van a kor­szerűsítésre is és a tanács különböző területein dolgozó társaimmal együtt kívánok hozzájárulni a magunk te­rületén az ésszerűbb, gazdaságosabb —, így eredményesebb, hatékonyabb munkához. Dr. Arató András, a megyei párt- bizottság titkára szintén meghívott volt a párt XII. kongresszusán. An­nak idején arról beszélgettünk, hogy elsősorban a kommunistákon múlik, szélesebb alapokra helyezhetjük-e a demokráciát, vagy sem. Színvonala­sabbá válik-e az államélet, kiáll- nak-e a párttagok a párt politikája mellett a részkérdésekben is. Olyan­kor is, amikor nem süt a nap a po­litika egén. S milyen igaza volt, ami­kor fejtegette: minden párt-.és álla­mi szerv végezze a maga dolgát. Szó­ba került a felelősebb magatartás megkövetelése. Ne maradjon követ­kezmény nélkül — hangsúlyozta a megyei pártbizottság titkára — a fe­lelőtlen, gondatlan munka. A megre­kedt. újításra képtelen vezetőket — bár legyenek korábbi jelentős érde­meik — le kell váltani. Hasonlóan látja-e ma is dr. Arató András az elvi jelentőségű témákat? Meggyőződésből vallom, hogy a pártszervezetek irányító munkája so­kat erősödött. A XII. kongresszus határozata érvényesült a gyakorlat­ban. Nőtt a pártszervek, különösen az üzemi pártszervezetek önállósága és ezzel együtt a felelőssége. Nem volt számunkra ez egyszerű feladat. Azt kértük, álljanak ki a párt po­litikája mellett, ami akkor nem je­lentett mást, mint azt, hogy igazod­janak az újfajta követelményekhez, támogassák a szigorúbb gazdasági döntéseket. Ítéljék el a lazaságot, a munkamorált sértő gyakorlatot. És változtatniuk kellett munkamódsze­reiken: a pártirányííás elvi és nem direkt beavatkozási formáját kellett megvalósítaniuk. Hogyan szóljanak bele a dolgokba és milyen mélységig avatkozzanak az ügyek menetébe, a döntések előkészítésébe? Nagy érdemük van a pártszerve­zeteknek abban, hogy többségük megtalálta a pártirányítás helyes módját. Jó, hogy kiálltak és támo­gatták a fegyelmet, rendet akaró és meg is teremtő vezetőket. A demokrácia érvényesülésének számos területe van. Az országgyűlé­si képviselők és tanácstagok új vá­lasztási rendszere szemléletes kife­jezője, hogy legfelső szinten is gyor­sítják a demokratizálódási folyama­tot. A minimálisan kettős jelölés minden fórumon nagy lehetőséget nyújt a többségi akarat érvényesí­tésére. A párttagság feladata most is a politika hirdetése, a nyíltság, a szó­kimondás bátorítása. Hogyan sike­rül helytállnunk? — a júniusi vá­lasztás válaszol a ma még megvála- szolhatatlanra. Ami a párton belüli demokrácia fejlődését illeti, már könnyebb véle­ményt mondani. A vezetőségválasztó alapszervezeti taggyűléseken, a váro­si pártértekezleteken, s legutóbb a megyei pártértekezleten a felszólalók' bátran nyilatkoztak meg. S nemcsak az volt jellemző, hogy bírálták fogya­tékosságainkat, hanem az is: társa­dalmi és gazdasági életünk jelensé­geit egyformán tették nagyító alá és elemezték a tapasztaltakat. Ez ér­tendő országos és helyi dolgainkra egyaránt. Mi azt a következtetést is levontuk a megfontolt bírálatokat, s azok megoldására tett javaslatokat hallgatva, hogy az őszinte vélemény- nyilvánítás egyben a bizalom jele is. Ha a párttagság nem bízna abban, hogy visszhangra találnak észrevéte­leik, nam látnák értelmét a vitának —, hallgattak volna. A bizalom jele, a megújulásban való hit tükre az a nagy aktivitás, amit a pártértekezle­teken tapasztaltunk. Leáldozóban vannak a formális fórumok. Nehéz tennivalóinknak csak egy részét említettem, de azt fontos meg­jegyeznem — mondotta dr. Arató András —, hogy sok kiváló káder ta­núsította az utóbbi időben is ráter­mettségét. Sokan éppen ebben az időben léptek előre •mint vezetők és álltak helyt. Így említem dr. Lénárd Lászlót, aki néhány évvel korábban még munkapadnál állt. s ahogy ta­nult. szerzett több diplomát, lépett mind előbbre. Ott van Fövényesi Er­vin, a Pestvidéki Gépgyár igazgató­ja. aki korábban a Csepel Autógyár pártbizottságának titkára volt. Vagy dr. Berdár Béla, a Pilisi Parkerdő- gazdaság újonnan kinevezett igazga­tója . ★­Krasznaí Lajos a budai járási párt- bizottság első titkára volt 1980-ban, amikor meghívottként részt vett a párt XII. kongresszusán. Az ő életé­ben is sok változás történt azóta. Kis kitérőt tett a pártközpontba, majd megválasztottáik a Pest megyei párt­bizottság első titkárának. A közigaz­gatás átszervezésével megszűnt a já­rás ... Akár jelkép is lehetne a múlt keresése: az állandóság és a folyama­tosság bizonyítására. Nemcsak a sze­mélyes sorsok alakulásában, hanem a társadalmi élet formálásában is. S nem csupán a közigazgatásban, ha­nem a társadalmi, a gazdasági élet­ben is fellelhető a megújulás számos jele, amelyről 1980-ban beszélget­tünk a kongresszus egyik szünetében. így mondta akkor: ......rendsze­rü nkben alapvető a politikai hatalom és a gazdasági alap. A munka ered­ményeiről, a vezetői magatartásról ebből az alapállásból lehet szólni. Nagyobb felelősség hárul a jövőben a pártszervezetekre abban, hogy se­gítsék végre, szűnjön meg a mindent beborító egyenlősdi...” Ez összecseng a nem régen lezaj­lott megyei pártértekezleten elhang­zottakkal. Hiszen ott újra megfogal­maztuk: rendszerünkben alapvető a politikai hatalom és a gazdasági alap. Hogyan látja ma ezeket a kérdése­ket Krasznaí Lajos? A megítélésben nem lehet változás, mert az igazi lényeg az, ismétlem: rendszerünkben alapvető a politikai hatalom és a gazdasági alap! Amit akkor úgy fejeltem ki, hogy szűnjön meg a mindent beborító egyenlősdi —, ebben mindenképpen értünk el változást, legalábbis kezdünk észlelni változást, s mert szeretnénk, ha a differenciálódás jobban érvényesül­ne, szüntelen szorgalmazzuk. Nem­csak a pártszervezeteket mozgósít­juk, hanem arra ösztönözzük a KISZ- és a szakszervezetekben dol­gozó kommunistákat, segítsék érvé­nyesülni elveinket. A megyében e te­kintetben érzékelünk változást, mind az ipari, mind a mezőgazdasági üze­mekben. Átalakulóban van a gazdál­kodó egységekben az érdekeltségi rendszer, s ebben nagy szerepe van a gazdálkodás korszerű elemeinek. Ez a megújulás szükséges volt ah­hoz, hogy a politika többet tehessen a differenciálásért, azért, hogy a munka igazi elismerést kapjon, a jó teljesítményt megfelelő rangra emel­jük. A mi megyei pártértekezletünk szellemében mondom — folytatta Krasznaí Lajos —, még e téren is sok a tennivalónk. Ezen a fórumon is so­kan beszéltek a témáról: állítsuk vissza a munka becsületét, s azt ér­tették alatt3, hogy a teljesítmények alapján értékeljék ki mennyit ér. Azok éljenek jobban, akik többet és jobban dolgoznak, az elosztásnál ez az elv érvényesüljön. Ha igaz, már­pedig igaz az a tétel; csak azt oszt­hatjuk el, amit megtermeltünk —, akkor annak is igaznak kell lennie, a javakból azok részesedjenek, akik becsülettel megállják helyüket. Természetesen elsősorban a helyi termelőegységekben kell megterem­teni ennek a feltételét úgy, hogy a központi alapba is elegendő jusson. Még gondjaink vannak az igazi érde­keltség kidolgozásával, nőm tudtunk ezért ehhez a jelenlegihez teljesen igazodni. Pedig ez húsbavágó kérdés, mert az életszínvonal-politikáról, normális közhangulatról anélkül nem beszélhetünk, hogy akiket ez közvet­lenül érint, ebben nem látnak vál­tozást. Alapvető kérdés a politikai hata­lom és ennek egyik szinte nélkülöz­hetetlen feltétele, szilárd bázisa a pártegység. Én, ha szót kapok, akkor ennek szerepéről szeretnék beszélni, mert szervezett gazdálkodás, megfe­lelő rend és fegyelem, szocialista de­mokrácia, jó társadalmi irányítás e pártegység nélkül elképzelhetetlen. S ez a politikai hatalom lényegét is érinti. Azért hangsúlyozom ezt, mert a mai viszonyok között a pártegység megtartásának, erősítésének mindin­kább fontos elemévé válik a politika differenciáló képességének javítása. Országos és helyi méretekben egy­aránt A politika formálása, végre­hajtása során arra kell törekednünk, hogy a párttagság ne kerüljön szem­be saját érd'keivel, környezetének tényleges szükségleteivel. A kongresszusi dokumentumokat nagy figyelemmel olvastam —, és át­tanulmányozva minden szempontból úgy ítélem, hogy a valós helyzetet tükrözik. A további feladatokat sok fontos tényező határozza meg, de a sok fontos közül is a legfontosabbat emelem ki: egységes szemléletet kell kialakítani és ennek érvényre kell jutni a végrehajtás során is. Mi, a kongresszus küldöttei, együtt szavazzuk majd meg a határozatot. Hittel és akarattal vállaljuk — mi Pest megyei küldöttek —, hogy az ötvenezer párttaggal, 480 ezer aktív megyei dolgozóval együtt munkálko­dunk a határozat megvalósításán. Tudjuk, hogy ennek nagy a felté­tele: az egység ereje. Mert bármilyen nehéz teendőt nyugodtan vállalha­tunk, ha szorosan zárjuk sorainkat. SÁGI AGNES

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents