Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-22 / 68. szám

1985. MÁRCIUS 22., PÉNTEK PtST , 3 Az értelmes célok mozgósítanak Következetes számonkérés C sepelen nehéz nem politizálni — mondja Hack Gábor, a Duna Kertészeti Termelőszövetkezet laskalaborjának cso­portvezetője, aki a szövetkezet 540 kommunistáját képviseli pártunk XIII. kongresszusán. Hack Gábor 1967 óta dolgozik a Duna Tsz-ben, ez az első munkahelye. Mezőgazdasági technikumi érettségivel került a kertészetbe, s a szabadföldi zöldségtermesztéstől az üvegházi hajtatásig többféle feladatot is megoldott, míg jelenlegi helyé­re került. A laskagomba hazai és külföldi népszerűségének nö­vekedésében az általa vezetett nyolctagú kis csapatnak szá­mottevő szerepe van. — Lelkes, összeszokott gárda a miénk, ezért is sikerült ta­valy, az előző évihez képest megháromszoroznunk a laskacsíra- termelést. A többletet NSZK-piacon értékesítettük. Tavaly 187 ezer liter szaporítóanyagot állítottunk elő, s ebből 88 ezer li­ter került exportra. Keresett cikk a laskacsíra, ami nem csoda, hiszen a szövetkezet gombája elismerten kitűnő fajta. Ha pedig egy árucikknek keletje van, növelni kell terme­lését. Ennek megfelelően a laskalabort éppen bővítik, korsze­rűsítik. Az összetartás olyan szocialista brigád, amely több­ször elnyerte az aranykoszorút, s a labor dolgozóit tömöríti. Ennek a közösségnek tagja Hack Gábor is. Kongresszusi mun- kaverseny-felajánlásában egyebek mellett azt vállalta, hogy az átépítés ideje alatt sem áll meg a munka, a mostoha kö­rülmények között is előállítják a tervezett mennyiséget. — Ebben nem is lesz hiba. Egyébként is, bár mostanában nehezebb mozgósítani, az a tapasztalatom, hogy az értelmes célok mögé felsorakoznak az emberek — fejtegeti a fiatal csoportvezető, öt éven át voltam KISZ-titkár, úgy érzem, ak­koriban könnyebb volt mozgatni a fiatalokat. Igaz, most keve­sebb az idő, hisz az otthonteremtés nem kis pénzbe kerül, s azt megkeresni a nagy többségnek nem elég a nyolc óra. Nos, ez, meg a nyugdíjasok helyzete az, amiről beszélnék, ha hoz­zászólnék a kongresszuson. Persze, nem állok egyedül ezzel, hisz a pártértekezleteken is mindenütt felvetették e két réteg gondjait. Hack Gábort nem érheti az az vád, hogy hazabeszél, hisz hat évi szoba-konyhás élet után, a második gyermeke már a csepeli szövetkezeti lakásba született. Ám, mint kommunistát természetesen foglalkoztatják a szőkébb és tágabb közösség gondjai. Ez csengett ki a szigetszentmiklósi pártértekezleten elhangzott hozzászólásából is, ahol a zöldségtermesztés és a kereslet—kínálat gondjait feszegette. Kifejtette, hogy szövet­kezetük gazdasági és pártvezetése azt vallja: a zöldségterme­lést, még ha nem nyereséges is, vállalniuk kell a nagyüzemek­nek. Csak így lehet elegendő mennyiségű és elfogadható árú zöldségféle a piacon. Örömmel hallotta vissza mindennek a megerősítését a megyei pártértekezleten. S hogy mit vár a kongresszustól? Sokat! Iránymutatást az előttünk álló öt esz­tendőre. A pártirányítástól pedig azt, hogy a közösen kimun­kált tervek végrehajtását következetesen kérje számon. , ! Sz. T. Társadalmi munkában kamarai elnök Sokoldalú, közéleti ember N em tudom, mennyit dolgozik naponta Beck Tamás, a bu­dakalászi Buda-flax Lenfonó és Szövőipari Vállalat ve­zérigazgatója, a megye egyik kongresszusi küldötte, ám szinte bizonyos, hogy nem tartja be a törvényes munkaidőt. A nyolcórás műszakok a legtöbbször elhúzódnak, s ez azt jelenti, hogy gyakran késő délután, vagy este érkezik csak haza. Nem titkolja, a családban nem örülnek a sok elfoglaltságnak, de már megszokták. — Ha a vállalatnál kezdek, reggel háromnegyed hétkor lépek be az irodámba — mondja. — S mert időközben megvá­lasztottak a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökévé is, he­tente kétszer, hétfőn és csütörtökön a kamarába megyek elő­ször. Szeretek korán kelni, mert a reggeli órák egy kicsit nyu­galmasabbak. A kamara elnöki posztját társadalmi munkában látja el Beck Tamás, de nem ez az egyetlen megbízatása. A bejegyzé­sekkel zsúfolt naptárt lapozgatva kiderül, hogy szerdánként kormánybizottsági ülések vannak, három-nép” estét pedig a külföldi delegációkkal való tárgyalások és a protokolláris teendők tesznek ki. Nem kis feladat a Magyar Tudományos Akadémia Ipargazdasági Bizottságában tevékenykedni — a vezérigazgató a szál- és rosttechnológiai bizottságnak is tagja —, de Beck Tamás aktív szerepet vállal a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának konzultatív testületében is. Mint elmondta, a legutóbbi megbeszéléseken a gazdaság- irányítási rendszer korszerűsítése került a leggyakrabban na­pirendre, és volt idő, amikor az ülések hetente követték egy­mást. Beck Tamás ma már ismert vállalati vezető az országban. Amíg idáig eljutott, kanyargós pályát írt le az élete. A mű­szaki egyetem elvégzése után ösztöndíjasként Csehszlovákiá­ban tanulmányozta a textilipari gépgyártást, majd hazatérve egy idő után a Vörös Akadémia ■ djunktusa lett. Később az ak­kori Könnyűipari Minisztériumba került, ahol tíz esztendőn ót dolgozott. Az ottani osztályvezetői széket cserélte fel a szegedi vállalati igazgató főmérnöki poszttal. Űj munkahelyén egyebek között műszaki szöveteket gyártottak, s hamarosan olyan ki­emelkedő szaktudásra tett szert, hogy másfél évre az Egyesült Államokba küldték: a princetoni egyetemen tanult, s olykor előadásokat is tartott. Haza kerülve nevezték ki a Buda-flax vezérigazgatójává. S a tanítást sem hagyta abba: címzetes fő­iskolai tanárként ma is a jövő nemzedékét oktatja a műszaki főiskolán. Izig-vérig közéleti ember. Amióta párttag, rendszeresen keresi az alkalmat, hogy véleményét megismerjék a különböző fórumokon. Érdemes is szavaira figyelni, hiszen gyakorló vál­lalati vezetőként és a kereskedelmi kamara elnökeként alapo­san ismeri a hazai gazdaság gondjait, bajait. Kongresszusi kül­döttként, ha szót kap, elsősorban a kamarai tapasztalatairól és a megye iparának fejlődéséről szeretne beszélni. Hozzászó­lása bizonyára lényegre törő lesz, hiszen — mint mondja —, a legjobban a fecsegést, az értelmetlen értekezleteket utálja. Meg a vulgáris gazdasági szlengeket, amelyek felületességük­kel éppen a lényeget takarják el. Hogy mit szeret a legjobban? Az egyenes beszédet, az őszinte, a tiszteletre épülő baráti kapcsolatokat. Szerencsére egyiknek sincs híján. Ötven esztendő Szirmai Jenő köszöntése Megnyíltak a szentendrei tavaszi napok Méltóan az ünnepi hangulathoz Szirmai Jenőt, a munkás- mozgalom régi harcosát, az Országos Takarékpénztár ve­zérigazgatóját párttagsága öt­venedik évfordulója alkalmá­ból Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára köszöntötte, és átadta a Köz­ponti Bizottság emléklapját. A köszöntésnél jelen volt Ballai László, a Központi Bi­zottság osztályvezetője. (Folytatás az t. oldalról.) elnökhelyettes köszöntő sza­vai után Tóth Dezső kulturá­lis miniszterhelyettes méltatta a tavaszi fesztivál történeté­ben új eseményt, amelyet mint mondotta, nemcsak jó ötletnek tart, hanem szüksé­gesnek is érzi a város csatla­kozását a programsorozathoz. Hétköznapinak tűnő, óm igen találó hasonlattal azt fejteget­te, hogy Szentendre Budapest művészeti kirakata, amelyben A megyei népfrontbizottság ülése Az általános választások előkészítéséről tárgyaltak Az országgyűlési képviselők és a tanácstagok június nyol­cadikén sorra kerülő általános választása sokféle — alkotmá­nyos — kötelezettséget ró a népfrontmozgalomra, a moz­galom helyi és megyei testü­letéire. Ezeknek a felelősség- teljes feladatoknak az átfogó tervét tárgyalta meg csütörtö­kön délelőtt a Hazafias Nép­front Pest megyei Bizottsága a mozgalom megyei székházá­ban tartott ülésén. A testület megvitatta és elfogadta A Ha­zafias Népfront Pest megyei testületéinek és apparátusá­nak feladatai az általános vá­lasztások előkészítésében és lebonyolításában című előter­jesztést, ajánlásokat hagyva jóvá a munka fő irányaira és jellemzőire, különös tekintet­tel a helyi népfrontbizottságok és elnökségek teendőire. A megyei népfrontbizottság — az elfogadott napirendnek megfelelően — a továbbiak­ban tájékoztatót hallgatott meg a megyében nagy hagyo­mányú településfejlesztést se­gítő társadalmimunka-verseny 1984. évi szakaszának ered­ményeiről, a legjobbnak bizo­nyult településekről. Nem mind arany, ami... Nagykőrös centrumának új színfoltja az öra- és Ékszerkercs- kedelmi Vállalat üzlete, ahol nagy keletjük van az arany, ezüst ékszereknek, a bizsuknak és más ajándéktárgyaknak HancsovszUi János felvétele A jó hangulatot a Vujicsics együttes szolgáltatta. Erdős! Agnes felvételei valamennyi művészeti ág rep­rezentánsa egy helyen megta­lálható. Mintha a főváros tartozna Szentendréhez: hi­szen nincs olyan neves külföl­di vendég, akit ne hoznának el ide. S nemcsak a hazánk­ba látogatók, hanem a buda­pestiek is megállnak itt hét végi kirajzásaikkor. Sokszor olyan tömegek lepik el az ut­cákat, hogy lépni is alig le­het. Nem véletlenül nevezik a várost a Dunakanyar gyön­gyének. Ami itt látható, az egyedülálló az országban — s ezt jólesik kimondani. Ezért érzi örvendetesnek, hogy Szentendre részese lett ennek a tavaszi programsorozatnak. A kiállítások, a néptáncműsorok, a hangversenyek mind méltók a fesztivál ünnepi hangulatá­hoz. Ám ennek a városnak sa­játos, egyéni hangulata van, ami hamisítatlan szentendrei karakterrel színesíti a múzsák­kal, a közönséggel való talál­kozást. Atmoszférája felejthe­tetlenné teszi rendezvényeit. A miniszterhelyettes meg­nyitóját követően városnéző sétára invitálta a megjelente­ket Tóth Béla, a PMKK igaz­gatója. A vendégek először a képtárba látogattak, ahol megtekintették Pest megye képzőművészeinek kollektív tárlatát, majd a Népművésze­tek Házában gyönyörködtek szűkebb pátriánk szebbnél szebb, festett népi bútoraiban. Fölkeresték a szentendrei iparművészek tárlatát is, amely a művelődési központ­ban kapott helyet. A körsétát a művésztelepi galériában fejezték be, ahol az elmúlt negyven esztendő legszebb szentendrei érmeit és kis­plasztikáit mutatják be az ér­deklődőknek. Kö. Zs. Okiratátadás a tanácsülésen Halásztelek nagyközség Z Ki gondolná ma, Halásztelek Z utcáit járva, megcsodálva a í modern házakat, hogy e tclc- f püiés helyén már évszázadok- ^ kai ezelőtt is éltek, dolgoztak j emberek. Igaz, 1945-ben még í Hermina-majornak nevezték, fám a Csepel-szigeti gyárak Vy újjáépítése, a munka újrakez- ^désc egyben Halásztelek törté- netének új szakaszát is meg- í indította. Községgé 1950-ben Z nyilvánították, s ettől kezdve í kiegyensúlyozottan fejlődött. A helybeliek szeretik, ra­gaszkodnak községükhöz. Hű­ségük és önfeláldozásuk szép példája, hogy a helyi tanács első intézkedéseként létreho­zott óvodát közadakozásból tartották fenn, de azóta is részt vesznek mindenféle tár­sadalmi munkában, amelyet Ültetni és építeni A facsemeték már lombosadnak Halásztelek fejlesztése, szépí­tése érdekében hirdetnek meg. Lakóhelyük iránti szere- tetükre jellemző, hogy az 1956- os árvíz idején helytállásuk­nak köszönhetően a természeti csapás nem okozott helyrehoz­hatatlan vagy milliós újjáépí­tést igénylő károkat. Ma Halásztelek egyike a Csepel-sziget legszebb, legren- dezettebb településeinek. Tu­datos, tervszerű fejlesztőmun­ka alakítja mindmáig a köz­ség arculatát. Épületet, köz­művet nemcsak a mának, ha­nem a holnapnak is terveznek, építenek. Ám a je­len és a holnap mellett meg­becsült helyet kap Halásztel­ken a múlt is. Aki a község belterületén, a tanácsháza kör­nyékén sétál, megcsodálhatja a hagyományos, paraszti épí­tészet stílusjegyeit magán vi­selő épületeket vagy a német nemzetiség jelenlétére utaló, szép gót betűket az orvosi rendelő falán. H a a hűség kövét begörgetjük az élet már- ványos vizébe, a felület simasága robaj­jal megtörik és az erő koncentrikus körökkel összeabroncsozza az embereket, a családokat, a szűkebb és tágabb közösséget, pulzálva ter­jed szét a végtelen vízen. Ez az egyszerű megfigyelés ez alkalommal egy portré skic­cekben felvitt vázlata is lehetne. Tóth László­ról, a nagykovácsi Hevesi Ákos nevelőotthon igazgatójáról. Harminchárom éve fejezte be tanulmányait az egri főiskolán. Tíz évig ta­nított egy szabolcsi faluban. Csaknem negyed- százada áll az intézet élén. Természetéből fa­kad a ragaszkodás az itteni, családias hangu­latú közösséghez. Mert a kisdiákoknak való­ban otthont pótló közösséget teremtettek. Hatalmas park övezi a kastélyt, a pázsi­ton néhány ritka fenyőfajta és tízezer fel­nőtté terebélyesedett nyárfa. Ezt a tízezer csemetét már a gyerekek ültették. Ügy gon­dozzák, óvják környezetüket, mintha csak ott­hon lennének. Mindenütt virág, rend és tisz­taság. A nebulók az udvaron messziről oda­köszönnek az igazgató bácsinak és viszonzá­sul kapnak egy-két kedves szót. A dolgozó- szobájában esküvői meghívót mutat: Kerhpf Zsuzsa, volt tanítványuk férjhez megy és sze­retné, hogy egykori pótszülei is ott lennének az eseményen. Számos régi diákkal tartják a kapcsolatot és sokan visszajárnak. A legki­válóbbakat házi ünnepségen az intézmény örökös növendékeivé fogadják, mondja. De Tóth László ugyanilyen közösségteremtő em­ber a nagyközségben is. A helyi pártszerve­zet titkára, így sokak gondját vállalja fel, és nemcsak hivatalból. Nagy öröm számomra, folytatja eszmecserénket, hpgy gyakran fel­keresnek a nem párttagok, segítséget kérnek, akár családi gondok elsimításában is. Ebben én a párt iránti bizalom jelét látom. Szeren­csésnek tartom magam, mert nemcsak peda­gógus kollégáim hasonló gondolkodású tár­sak, agilis ember a tanácselnökünk is, igyek­szik megoldani, amit lehet. Régi gond például, hogy a nagyközségnek nincs egészséges ivó­vize. öt éve megalakult a víztársulat, a la­kosság 83 százalékának részvételével, és idén már lesz víz a közkutakban. Ugyanígy, kö­zös erőfeszítések árán épül az általános mű­velődési központ. Elkészült a nyolc tantermes iskola, ezen kívül még hat tanterem, amely szükség esetén átalakítható színházteremmé. Beépítettük a padlásteret, tető alá hoztuk a panorámakönyvtárat. Ö sszesen 25 millió forintot költöttek az ok­tatás fejlesztésére, ami — figyelembe vé­ve azt, hoav a nagyközségnek mindössze 3500 lakosa van — nem kis dolog. Sokan és sokat tettek azért, hogy eddig eljussanak, hiszen az évi társadalmi munka értéke másfél millió fo­rint. Fontos felhajtó erő, hogy a pedagógusok is tenni kész emberek. Ügy tartják, aki fát ültet, optimista. Tóth László egyetértőén bólint: valóban az va­gyok, hiszem, hogy bizalommal kell gyere­kekhez és felnőttekhez közelíteni. Megtiszte­lő számomra az a viszonzásul kapott biza­lom, hogy a megyei küldötteként részt vehe­tek a pártkongresszuson. A ma nyolcezer lelket szám­láló. település egyre népsze­rűbb a lakásépítésre vállalko­zók körében, annál is inkább, mivel a Csepel-szigeteii talál­ható gyárak egyben széles ská­lán biztosítanak munkalehető­séget is. A község vezetői a sorházas, csoportos telekbeépi- tést javasolják az újonnan je­lentkezőknek, mert ez nem­csak meghatározza a község későbbi arculatát, hanem egy­ben csökkenti az egy családra eső telek-, illetve építési költ­séget is. Az új negyed egyelő­re csak a térképen létezik, a nemrégiben kialakított 38 te­lek még tulajdonosra vár — nyilván nem sokáig. A három és fél évtizedes, tu­datos. gondos fejlesztőmunkát ismerte el a Pest megye; Ta­nács, amikor február 15-1 ülésén nagyközségi tanáccsá nyilvánította a halásztelki ta­nácsot. E főként munkások lakta település tegnap ünne­pélyes tanácsülésen köszöntöt­te e rang elnyerését, a lakos­ság jelenlétében Balogh László, a Pest megyei Tanács elnöke nyújtotta át az erről szóló hivatalos okiratot , H. J. F. Z. N. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents