Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-19 / 65. szám
Transzformátor Récéiről A péccli Vegyesipari Szövetkezetben ötezer kis teljesítményű műszertranszformáíort készítenek a Ganz Műszerművek részére. Képünkön: Vágó Gyuláné a transzformátort tekercseli. Hancsovszki János felvétele Aszod, Gödöllő Bútor- és sipővásár A mi vidékünkön a legnagyobb bútorárusító üzlet a gödöllői bútoráruház, amelyet a Gödöllő és Vidéke Áfész üzemeltet. A múlt esztendőt sikeresen zárta ez az egységük is. Mennyiségben és választékban is többet tudtak nyújtani a vásárlóknak, mint koráÓT b:an. Maiina Ferenc áruházvezew tő annak is tulajdonítja a siliert, hogy több esetben alkalmazták a gyártóktól való közvetlen beszerzést is, így például jó partnernek bizonyult a Szatmár Bútorgyár, a kiskunfélegyházi Asztalosipari Szövetkezet és az Avas Bútorgyár. Az áruházban — ennek eladóterében és raktárában — jelenleg tizenegyen dolgoznak. Rájuk vár annak az aszódi bútorvásárlási akciónak a lebonyolítása is, amelyet március 22-től 30-ig tartanak meg a Csengey utcai általános iskola tornacsarnokában. — Igyekszünk Aszódon is bő választékot nyújtani — mondotta az áruházvezető. — Több mint tizenötféle szekrénysort, kárpitozott garnitúrákat, konyhabútorokat, étkezőgarnitúrákat, egyedi és kiegészítő bútorokat állítunk ki és árusítunk. A Corso Cipőkereskedelmi Vállalattal közös vásárlási akciót szervezett a gödöllői áruház cipőosztáya. A március 23-ig tartó vásárban a női és a férficipőkön és szandálokon kívül most a gyermekek lábbelijéből is bővebben kínálnak. Erről tájékoztatott Szó- ládi Imre, a cipőosztály vezetője. Ez a tavaszi első akciójuk, amelyre igen jellemző egy adat. Az átlagos havi forgalmuk 1,6 millió forint, ám a mostani vásárra összesen 2,5 millió forint értékű lábbelit adott a Corso. Mozi Mindent fordítva. Színes szovjet filmvígjáték. Csak 4 órakor! Eper és vér. Színes amerikai film. 6 és 8 órakor! L.LOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 65. SZÄM 1985. MÁRCIUS 19., KEDD Helytörténeti kiír GaSagahévizen A mába torkolló folyamatok Bankó László, a galgahévizi Kodály Zoltán Művelődési Ház igazgatója az utolsó délelőttön sem volt rest telefonon megkérdezni, hogy mi is van aznap estére beírva a naptáramba. Még az ősszel meghívott, hiogy vegyek részt a Hazafias Népfront községi bizottsága és a közművelődési intézmény szervezte helytörténeti kör havi összejöveteleinek egyikén. Közös cselekvés Akkof, a mezőgazdasági és borászati munkák befejezésekor kezdődött ugyanis a lokálpatrióta társaság második őszi-téli előadássorozata. Mivel a hosszabbodó nappalok most ismét elvonják a galga- héviziek jelentős részét az esti együttlét e formájától, a márciusi találkozás egyben záróesemény is volt. Még csak az első, bevezető mondatokat hallottam Erősvári Pál történelemtanártól, amikor meggyőződtem arról, nem volt sem véletlen, sem érdemtelen az igazgató ajánlása. A pedagógus olyan magával ragadóan vezette be a publikumot az elmúlt századok történéseibe, miközben mindig mutatott valamilyen kapcsolatot Galgahéviz történelmével, hogy önkéntelenül is egy slágersor jutott az eszembe: ez jobb, mint egy esti egyetem! Erősvári Pál először Széchenyi István példáját említette. Olyan helyen is találkozunk a nevével, ahol nem számítottunk rá. A közgazdászok felértékelték műveit. Milyen tanulsággal szolgál számunkra a legnagyobb magyar? A kiművelt emberfők sokasága nem Nobel-díjasok seregét jelenti, hanem azt, hogy mindenki adottságai javát nyújtsa a maga munkahelyén, szakmájában, s mindig képes legyen a továbbfejlődésre. Ne csak azt értékeljük esténként, hogy mennyit kerestünk azon a napon, hanem azt is, hogy mit alkottunk, mi maradt mögöttünk munkánk nyomán. — Csak kell lennie egy olyan magnak itt Galgahévizen is, amely képes cselekedni és tettekre ösztönözni a többieket is. Segíteni kell a hivatalból irányítóknak — fejtegette. — Nem igaz az, hogy az embereket nem érdeklik a közügyek. Valamennyien érezzük, hogy ebben kedvező változás indult a faluban az elmúlt években. Utalt a hagyományőrzésre. Hol vannak a régi hévízi legények, akik énekelték dalaikat kedveseik megvigasztalá- sára? A megmentésben és a közös éneklésben is sok a tennivaló. Nagyon jó lehetőség a feledésbe merülő kincsek visszaszerzésére a lakodalmak együtténeklése, azok a percek, negyedórák, amikor a nagydob is elhallgat s felcsendülnek a régi szép dalok. ffedenki várt Erősvári Pál ezen a estén témáról témára váltott, látszott, hogy őszig kitartó muníciót szándékozott osztani hallgatóságának. Amikor Kálti Márk Képes krónikájából mutatott be képeket, a váradi templomépítést ábrázoló diához hozzáfűzte, hogy az ezerkétszázas évek elején a váradi regestrumban említették először írásban Galgahéviz nevét. Az emberek történelmi kíváncsiságának kielégítetlensé- gét példázta az, hogy az előadás végén senki sem sietett ei, mindenki várt még valamit. Erősvári Pál ősszel szelet vetett, s most vihart aratott. Sokan emelkedtek szólásra. Deme György községi népfrontelnök a falu- és a hazaszeretet erősítését köszönte a körnek. Hajdú András azért gratulált Erősvári Pálnak, mert volt ereje és akarata felszedni a témát a földről. Sok-sok évtizedé' ő is tartott hasonló előadásokat, s nagyon sajnálja, hogy hosszú idő után csak mostanában kerül az őt megillető helyére a honismeret aZ emberek életében. — Az elmúlt hónapokban! a honfoglalástól az Árpád-ház kihalásáig jutottunk el a törEmlékef Idéző utazás Inas a Vörös Hadseregben ténelemben — tájékoztatott Erősvári Pál. — ősszel az Anjou-korszakkal folytatjuk. Egyre több lesz az írásos dokumentum is, mind több szállal tudom kapcsolni az ország történelméhez Galgahéviz múltját is. Az egész előadás- sorozattal nem az a célom, hogy adatokat ismertessek, hanem az, hogy a történelem mába torkolló folyamataira vezesem rá az embereket. Ki modern ma úgy, mint hajdanában Rákóczi, Széchenyi, Kossuth volt? Ezt akarom megmutatni! Évekkel előre > — A nyáron átrendezem az összegyűjtött anyagomat, s nagy kedvvel folytatom a helytörténeti kör előadásait. Sokan köszöntek most nekem, de a legnagyobb örömöm az lenne, ha mindenkivel találkoznánk a must kiforrása után. Már a későbbi évekre is gondolok. Ha eljutottunk napjainkig a magyar történelemmel, akkor a községtörténet egy-egy részével foglalkozunk majd. Nagyszerű téma például a mezőgazdaság. Hogyan tudták a hévíziek átvészelni a harmincas évek válságát? Várjuk folytatást! Balázs Gusztáv Virág Tizenéves gyerek sír os utcasarkon. Ödamegyek. Bántott valaki? — Nem. — Valami baj van? — Nincs, csak mérgemben sírok. — Mitől lettél ennyire mérges? — Attól, hogy nem virágárus az anyukám. Csodálkozva nézek rá. — Tessék figyelni! Van a tanár néni, a napközis Margit néni, mindketten nagyon kedvesek. Aztán ott az anyukám és a két nagymamám. Én meg itt ßllok 70 forinttal és egy szál virág 30 forint. Kit hagyjak ki a sorból? Ezek a virágárusok sose gondolnak a gyerekvevőkre? Nekik nincsenek gyerekeik? Gondolkoztam mit mondhatnék. Tudod mit? Ha már a bizalmadba fogadtál, mondok valamit: rajzolj két szép csokor virágot a tanár néniknek. Ha valóban olyan kedvesek, örülni fognak a szép rajzodnak. Aztán a mamákat meg anyut örvendeztesd meg a virágokkal. Itt egy 20-as, pótoljuk ki a hiányt és ne mérgelődj. Jön a tavasz, a nyár, lesz sok szép virág. Kirándulj! Akkor hozhatsz még sok gyönyörű virágot a tanár néniknek is! No. siess abba a drága virágüzletbe, nehogy bezárják! F. J. P. Hiány* pótolnak Helybeli tekercselők Fontos, hiánypótló munkát lát el a gödöllői Vegyesipari Szövetkezet helybeli tekercselőüzeme, amely a legkisebb villanymotortól a negyvenöt kilowatt teljesítményűig valamennyinek a felújítását, tekercselését vállalja. Legfontosabb megrendeléseik Vác, Budapest, Dunakeszi és Gödöllő valamint a környező üzemekből érkeznek. Az idén a négy emberrel dolgozó tekercselőüzem több mint egymillió forint értékű munkát vállal fe! terve szerint. Ä feleség megelőzte a férjét Családtagéit a században Minden közösséget minősíthet az, hogy hány és milyen ember akar hozzá csatlakozni. Valószínűleg egyetért ezzel Hoszta- fi Béla, a Kobzi János mun- kásőregység századparancsnoka is, akivel az ikladi Ipari Műszergyárban az állományépítésről beszélgetünk. Mert lehetne-e nagyobb dicséretet elmondani a műszergyári századról annál, mint hogy ebben a közösségben úgy formálódnak a sorok, hogy a házastársak, az apák és fiúk együtt menetelnek az acélszürke egyenruhában? Említi a parancsnok Kiss Istvánnét, aki férjét megelőzve lépett be a fegyveres testületbe. Aztán Kovács Ágostont, akinek fia és menye is a században szolgál. A Farkas testvéreket: Jánost, Istvánt és Lászlót. A hosszú felsorolás folytatása helyett megállapíthatjuk:' ebbe a közösségbe azért hívja maga után a férj a feleséget, feleség a férjét, szülő a gyermekét, mert itt azok a szép emberi tulajdonságok a természetesek, amelyek hiányát a társadalmi élet sok más területén olykor annyira fájdalmasan érezzük. — Arról azért nem feledkezhetünk meg — fejtegeti Hosztafi Béla századparancsnok —, hogy állományunk sok településről, így például Aszódról, Ikladról, Püspöknatvanból, Túráról verbuválódik. Vannak közöttük az iparban és a mezőgazdáságban dolgozó emberek egyaránt. Egymás még jobb megismerését, barátságok kialakulását segítik elő közös külföldi utazásaink. Jártunk már együtt a Szovjetunióban, Romániában, most pedig Bulgáriába készülünk. A költségek nem okoznak gondot. Nem bizony, mert az Ipari Műszergyár vezetői lehetővé teszik a munkásőrök számára, hogy évente 4—5 ezer órányi társadalmi munkát végezzenek a vállalat területén. Azt a pénzt, amelyet munkabérként a teljesítményekre kifizetnének, ebben az esetben a közös külföldi utazásra és más, ugyancsak közös programokra fordítják. Ezekben a munkaakciókban részt vesz Király László pártbizottsági titkár és dr. Bognár Sándor vezérigazgató is, sőt, miként a parancsnok tréfásan megjegyzi, ilyenkor a vezér- igazgató a legkacifántosabb munkáltat kéri magának és meg is kapja. Talán ennyiből is kiderült: olyan közösség az ikladi munkásőröké, amelyben sohasem jelent gondot annak az évi tíz- ti zenkét fiatalembernek a megtalálása és kiképzése, akik a leszerelők és tartalékállományba vonulók helyébe állnak. Garamvölgyi Annamária A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Mesefilmek vetítése (napközis program), 12 órakor. Művelődéstörténeti játszóház 5. osztályosoknak (Erkel Ferenc általános iskola): fórum felépítése agyagból, 15 órakor. Obsitosok búcsúztatása, 9 órakor. Az erkély, kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. Ganz Árammérőgyár: László Lilla kiállítása, megtekinthető 13—18 óráig. Szada, Székely-emlékház: Megyei amatőr képzőművészek kiállítása, megtekinthető 15—18 óráig. Veresegyház, művelődési ház: Ovimozi, Hüvelyk Matyi, amerikai mesefilm, 10 órakor. BBS-film vetítése 8. osztályosoknak. Játék, 12 órakor. Általános iskolásoknak: magyar irodalmi alkotások filmen, Az aranyember 15 órakor. Kortárs-filmklub. Ober- waldi titok. Kétrészes film, 18 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) dik az ember, kialakul a saját enje. Szükségem is volt a korai kemenyedésre, mert amik következtek. azok embert próbáló esztendők voltak. Apámat kipofozták a munkahelyéről, kirúgták az állásából, bíróság elé állították és elítélték. Velem ugyanez történt. Utána sok mindennel próbálkoztam. Voltam árukihordó, segédmunkás, rakodó. Megismertem a Veker- le-telep minden nyomorúságát. Fordítani kellett a sorsomon. 1923-ban Franciaországba, majd Algírba mentem, s ettem a hontalanok keserű kenyerét. 1936-ban tértem haza. 1937-ben sikerült Csepelen elhelyezkednem. Elvtársaimmal együtt láttuk a németek és magyar cinkosaik garázdálkodását, éreztük a saját bőrünkön is, hogy letaposott ország vagyunk. ★ — Elérkezett a felszabadulás. Csepelhez ragaszkodtam. Voltam termelési osztályvezető, gyárrészleg-igazgató. Kora hajnaltól késő éjszakáig dolgoztunk. A romokból építettünk új hazát. Küzdöttünk, hittünk, eibuktunk. talpra álltunk. Kocsis Trayer István vendégként járt Gödöllőn, emlékeket idézni. Az általa ismert régi házak eltűntek, de az emlékek ma is elevenek, mert a tisztességes múlt olyan érték, amely nem romlik, nem kopik meg, végigkísér, öregkorunkra is tisztán fénylik. Fcrcsik Mihály általában is a haza védelme csodálatos szépségben tündökölt előttünk, kamaszok előtt, akik együtt éltünk a tanonc- otthonban. — A történelem módot adott, hogy ábrándozásunk próbává, helytállássá váljék. A ludovi- kások lázadásának leverésében estem át a tűzkeresztségen. Ezután az eset után kerültem Gödöllőre, ahol az összeomlásig szolgáltam a forradalmat. Kun Béla egyik alkalommal a királyi váróteremben sietős léptekkel ment el az őrség mellett. — Már túlhaladt rajtam, aztán visszalépett, s megkérdezte, hány éves vagyok. Nem hazudtam már, mert nem egy alkalommal bizonyítottam felnőttségemet, bátran néztem a szemébe és megmondtam: — Tizenöt éves múltam. — Kun Béla elmosolyodott, s biztatóan mondta: — A helytállás fiatal korban kezdődik! ★ — Igazat szólt, azóta én is tudóim, hogy tizennégy-tizenhat év az a kor. amelyben á jellem, az akarat, az emberi tartás, az emberi tartalom különösen jó hatásfokkal alakítható. Akkor még képlékeny a lélek, köny- nyebben formálható. Tizennyolc táján már megkeményeértesítőmben kiradíroztam az 1903-as esztendő utolsó számjegyét, odaírtam egy egyest, s beálltam a sorba. ★ — Levetkőzni! — hangzott a parancsszó. Ruhában is vékony, rosszul táplált gyerek voltam, meztelenül pedig meg lehetett számlálni az oldalbordáimat. Az orvos rám nézett, aztán egy magasabb rangúnak szólt. — Nagyon vékony a gyerek. Mit csináljak vele? — Egészséges? — hangzott a kérdés. — Igen! — feleltem. — Akkor alkalmas — közölte a bizottság elnöke, s kezet fogott velem. — A Soroksári út és az Illatos út sarkán ma is meglevő iskolába vezényeltek kiképzésre. De minek erről beszélni? Benne van minden esemény a történelemkönyvekben — mondja Kocsis Trayer István, s bár tudom, hogy hosszú élet tapasztalatát gyűjtötte magába, mégis egyre bizonygatja: az ő élete csupa hétköznap, elejétől végig. — Hogy mi vonzott gyerekfejjel a Vörös Hadseregbe? Megvan ennek a vonzódásnak a gyökere. Én gyerekkoromban nagyon büszke voltam arra, hogy negyvennyolcban nemzetőr volt az anyai nagyapám. És Kocsis Trayer István, a Vörös Hadsereg egykori katonája 3903. október 31-én született. Életének egy rövid szakasza Gödöllőhöz kötődik. 1919. június 30-án vezényelték Gödöllőre. hogy őrszolgálatot teljesítsen a vezérkar mellett. Nem értem, hogyan lehetett vörösőr a még csak tizenötödik életévét betöltött kamasz. A városi helytörténeti gyűjtemény termében beszélgetünk s a koránál lényegesen fiatalabb- nak látszó Kocsis Trayer István jókedvűen emlékezik élete okirathamisítására, amit elkövetett, hogy szolgálhassa a Tanácsköztársaságot. ★ — 1919 májusában jelentek meg a plakátok Budapest utcáin: Be a Vörös Hadseregbe! Inaskodtam Koburg Fülöp herceg Bánya- és Kohóművek Részvénytársaságának Csavargyárában. Apám ekkor már a postások vörös ezredében szolgált, s mivel egész élete példakép volt számomra, elhatároztam, követem őt most is. — Elmentem a Nemzeti Lovardában működő sorozóhizott- sághoz, ahol mindjárt kiderült, hogv csak az 1901-ben születettek kaphatnak fegwert. Gondoltam egy merészet. Iskolai
