Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-18 / 64. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 64. SZÁM 1985. MÁRCIUS 18., HÉTFŐ A húsipar szép jövő előtt ál! Új szakmák, új elképzelések Jakab Gusztáv a követke­zőképpen fogalmazza meg gondolatait: — Eleve szeret­tem ezt a szakmát. Testvé­rem is húsos volt, unokatest­vérem is — mindez már jó ajánlólevél volt nekem is, hogy én is a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakiskolát vá­lasszam. Illetve, hogy pontos legyek, akkor még, mikor a papírt beadtam, csak az volt világos, húsipari szakmunkás- képzésre jelentkezem, ősszel vált egyértelművé, hogy isko­lám a Toldi lesz. Így tehát némi magyarázat­tal tartozunk az olvasóknak, hiszen az egyáltalán nem köz­ismert, hogy a Toldiban hús­ipari képzés is folyik. Nem is lehet az, hiszen mindössze bő fél esztendő telt az újfaj­ta képzés bevezetése óta. Bár... az idősebbek meg a tájékozottabbak bizonyára emlékeznek arra, volt már húsosképzés az iskolában, csakhogy annak idestova húsz esztendeje! Jakab Gusztáv — aki az 1 a-h jelű osztályba jár —, minden esetre úgy véli, álta­lános iskolás társaival, tehát régi, s elkerült barátaival va­ló beszélgetések után, nem tett rossz lóra, sőt. Kifejezet­ten dicséri az iskolát, s mi­kor hasonlít, rávágja: Kéthetes vekker — Én megmondom őszintén, bizony szigorúbbnak gondol­tam! Sok-sok mendemonda kering a középiskolákról, s különösen a nyolcadik után, fél az ember, mikor belép a kapun. Nos, nem kell félni. A tanárok emberségesek, s osztályközösségünk is kiala­kult. Még egy testvérosztályt is beszerveztünk — mi csak fiúk vagyunk, ők meg szinte csak lányok —, s már három klubdélutánt is szerveztünk, ami rekordnak számít, mert érdeklődtem, van olyan osz­tály, akik kijárják az iskolát, de még nem is tartottak. A húsosok különben nin­csenek könnyű helyzetben, hiszen egész más ritmust él­nek, mint társaik. Nekik két­hetes vekkert kellene venni — ha valahol árulnának ilyes­mit —, hiszen egyik héten Cegléden, a PENOMAH gyá­rában szakmai gyakorlaton vesznek részt, a másik héten meg iskolapadban ülnek. Ez bizony megterhelő diák- nak-tanámak egyaránt. Diák­nak — valósággal unatkoznak a gyakorlatos héten a dél­utáni szilencium alkalmával, s a következő héten sűrűb­ben tér vissza a geleitetes ré­me is. De a tanárnak sem a legjobb így, hiszen nagy a felejtés, nagyobb hányad megy rá a felelevenítésre, mint más tanulócsoport esetében. Szívügy A gyerekeket — négy osz­tályra való jár a Toldiba — vállalati busz szállítja oda- vissza. Sok a bejáró tanuló is, így a félhatos kelés általános. Negyed hétkor indul a busz, ami háromnegyed előtt érke­zik az iskola elé.' Éppen jó­kor, hajnali óra is akad he­tes kezdettel, és ha éppen csak 8-kor be lehet szerezni a tízórait, vagy a reggelit. Szűkre van szabva a vissza- induiás ideje, az utolsó óra után tíz perccel már felbőg a buszmotor, így kapkodni kell még az ebéddel is. Látnivaló, az iskola kétség­telenül többletfeladatokat vál­lalt az új szakma befogadá­sával. Megéri-e ez — kérdez­tük Kiss Imre igazgatóhelyet­test. — Az iskolának mindig szívügye volt az élelmiszer- ipar utánpótlásának biztosítá­sa, így ezt a feladatot is rög­tön magáénak érezte. Ezáltal a megyei beiskolázási gondok megoldásában is szerepet tud­tunk vállalni. — Nem, elhanyagolható az a szempont sem, amely a táv­latokat veszi figyelembe. A környék tulajdonképpen telí­tetté vált például konzerv­Kutatók a mezővárosokról Tudományos konferencia Nagykőrösön Falvak, mezővárosok az Al­földön (Múlt, jelen, jövő) cím­mel szakmák közötti konfe­rencia lesz Nagykőrösön már­cius 29. és 31. között a Műve­lődési Minisztérium múzeumi osztálya és a nagykőrösi Arany János Múzeum közös rendezésében, Kulcsár Kálmán akadémikus elnökletével. A tanácskozás védnökei között van az ÉVM, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa, a KLTE néprajzi tanszéke, a Magyar Urbanisztikai Társa­ság. a Magyar Tudományos Akadémia, a Művelődési Mi­nisztérium. a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága, a TIT és a nagykőrösi városi pártbizottság és a tanács. Március 28-án délután öt órakor az Arany János Mú­zeumban dr. Selmeczi László kandidátus, a Művelődési Mi­nisztérium múzeumi osztá­lyának vezetője nyitja meg a Falvak, mezővárosok az Allöl- dön című kiállítást. A régészeti szekció március 29-én délelőtt Györffy György elnökletével tanácskozik az Árpád-kori alföldi emlékekről, majd délután a történeti szek­ció keretében hangzanak el előadások. Március 30-án a néprajzi szekció Hoffmann Ta­más elnökletével számos fon­tos kérdéskört vázol fel. A szociológiái szekció Komány Pál elnökletével foglalkozik a falu jelenével, népességmeg­tartó erejével, társadalmi struktúrájával. Március 31-én a településökológiai szekció Tóth József elnökletével veszi számba a településfejlesztés lehetőségeit, új irányzatait, környezetvédelmi problémáit. Ebben a szekcióban tart elő­adást többek között S. Hege­dűs László, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának titkára a hagyomány és a kor­szerűség egységét taglalva az alföldi települések fejlesztésé­ben. A referátumokat és a kor- referátumokat az előadók ta­nulmánnyá formálják, amely­nek könyvbeli megjelentetése a rendező szervek szándéka. A tudományos élet nagy nyere­ségének ígérkezik a nagykő­rösi múzeum kezdeményezése alapján megtartandó tanács­kozássorozat. Ez az intézmény újólag is bizonyítja hangsú­lyos jelenlétét mind a kuta­tásban, mind a példaszerű szervezésben, amelyért elis­merést érdemel. T. T. ipari szakképzettség tekinte­tében, míg a húsiparnak ko­moly távlatai mutatkoznak. Úgy gondolom tehát, ennyi­ből már látható válaszunk. — Többletfeladatokról is volt szó. — Természetes módon je­lentkeztek például az elméleti tárgyaknál. Bizonyos tanár­többletet is biztosítani kellett, meg egyáltalán az elméleti szaktárgyak oktatását. Mára ezek megoldódtak. Kiterjedt profil — Tehát a feladatok mel­lett többletet is nyújt ez. — Igen. Az iskolának szé­lesebb, kiterjedtebb lett a szakmai profilja. így elmondható, hogy az egykor lecsósiskolának neve­zett Toldi ma sütő, hús-, ba­romfiipari szakmunkásokat, analitikus, vegyipari gépsze­relő és élelmiszertartósító szakközépiskolai oktatást va­lósít meg. S mint hírlik, felké­szülnek a technikusképzés új­bóli bevezetésére is. Ballai Ottó Etűdök, lelek, Emlékek Érlelődik Apáti-Tóth Sándor azok kö­zé a fiatal művészek közé tartozik, akik nyugodt szívvel elmondhatják; nem veszte­gették az időt, hanem pálya­kezdésük óta tudatosan mun­kálkodnak céljaik elérésén. Ez a ceglédi fotóművész állhata­tos ember, aki a maga útját járja, s gondosan kimunkált elemekből építi az életművét. Harminchetedik életévében megadatik neki a nagy lehe­tőség: önálló kiállítást rendez­het a fővárosban, a híres-ne­ves Ernst Múzeumban, amely az utóbbi hetven évben a ma­gyar művészeti élet reprezen­tánsadnak kiállítóhelye. A modem alkotók kaptak bemu­tatkozási alkalmat falai kö­zött. s ez a hagyomány foly­tatódik napjainkban is. Erről és más küszöbönálló esemé­nyekről beszélgettünk a fotog­ráfussá L •fül W — Ha ragaszkodunk az idő­rendi sorrendhez, akkor elő­ször két közeli találkozást kell említenem a közönséggel. A városi tanács felkérésére ösz- szeállítottam, nagyrészt a sa­ját felvételeimből, egy képes­könyvet, amely a felszabadu­lás 40. évfordulója alkalmá­ból jelenik meg a tavasz fo­lyamán. Az anyag a kecske­méti Petőfi Nyomdában for­málódik fotóalbummá, száz felvételt sorakoztatva fel. Ezek sorát néhány mások ál­tal, a második világháborút követő időszakban készült fénykép nyitja meg, amely jól érzékelteti a harcok ütötte se­beket, továbbá a korabeli ké­peslapok reprodukcióiként he­lyet kapnak a század eleji Cegléd jellegzetes épületei. — Az általam fotografált képeket igyekeztem olyan szerkezeti egységbe fogni, mintha a városközpontból ki­Mcríondírozás A rendről és tisztaságról Tapasztalt emberek tudják: ahol piszok, szemét és szenny van, ott van bolha, patkány, és svábbogár. A tél a mada­rak, a varjak és sirályok va­lószínűleg egyezséget kötöt­tek a rendtartáshoz besegíte­ni, mert a varjak a vasúti töl­tések melletti szemetet válo­gatják át, az utasok fegyel­mezetlenségének köszönhetik a táplálékot, a sirályok pedig a szeméttelepen uralkodnak minden hasznosítható konyha­hulladékot igyekeznek meg­menteni, gyomruk számára. Névtelenek Klasszikus meghatározás szerint a szemét, kacat az, ami nincs a helyén. Lekvár a pihenőpadon, pukkadó ka­kaószacskó a fal tetején, szén­salak az utcán, hetekig gő­zölgő trágya a kapubejárónál, maghéj a földön, csikk szana­szét. Szinte felsorolni sem le­het, mennyi féle van, hány ar­ca és megjelenése a szemét­nek — de nem a szemetelő embernek, aki szinte arcnél­küli, névtelen. A hó télen két okból is jó. Eltakarja a sok-sok bosszantó szemétkupacot, elhullott házi­állatot. De egyben árulkodik a táj arról, hogy nemrég is­mét a környéken rendetlen és magukról megfeledkezett em­berek „szorgoskodtak”. Költséges „csíny” A szeméthegyek arra is utalnak, hogy pazarolunk. Igen. Bármennyire hihetetlen, de ez így van. Még nincs igaz szemétszociológiánk, de való­jában sokat ki lehet olvasni a szemétből. Amelyben gyakran elképesztő dolgokat is lehet találni. Jobban kellene erre ügyelni. Mert a kidobott pa­pírtömeg, vasanyag és minden más másodlagos anyag többet érne, ha nem a kukába, ha­nem a MÉH-telepre kerülhet­ne. Azt azért senki se mondja, hogy annyira jól élünk már, hogy elfogadható állapotú nagykabátok, nadrágok, oly­kor ezüstláncdarabok ideális gyűjtőhelye épp a kuka. A kenyérből is jobb lenne csak annyit vásárolná, amennyire tényleg szükség van. Veszélyes a növényvédő sze­res csomagolóanyagok besüly- lyesztése a különböző konté­nerekbe, sőt, ez egyáltalán nem való az illegális lerakó­helyre. Gondatlan egyének mérgezést okozhatnak. Számos fórumon esett róla szó az elmúlt években, de bi­zonyos embertípus egyszerűen képtelen alkalmazkodni a kor­szerű városi élet emberhez méltó és illő gyakorlatához. Mindig jobb gyermeteg „csí­nyeket” elkövetni, amelynek a hatását — költséges az eltün­tetés —, nem veszik tekintet­be. Pedig Cegléden az úgy­nevezett házi szemét elszállít­tatása, ha hiszik, ha nem, sok­ba kerül, nem szívességből teszik. Lehetne külsn-kiilön i Nemcsak külföldön, itthon is vannak már például olyan te­lepülések, ahol „válogatott módon” gyűjtetik össze a sze­metet, hulladékot utcahosszan, vagy lakónegyedekben. Az ott élők megértik ennek a lénye­gét, fontosságát. Gyűjtő tartá­lyok, kasok, kosarak egész so­ra áll rendelkezésükre egy csoportban, felirattal, amely jelzi, hogy melyik alkalma­tosságba kell tenni a kidobás­ra szánt, törött vagy boltban visszaválthatatlan fehér és színes üveget, melyikbe a tu­lajdonos által hasznavehetet­lennek ítélt textilneműt, ruha­félét, melyikbe a kimustrált lábbeliket, netán fémedénye­ket, játékokat, papírt. Külön kukatartály vár a konyhai hulladékra. A lakásokban pedig nem napokig tárolják mindezt, vagy hetekig, míg a doboz vagy vödör meg nem telik, hanem naponta lehordiák, el­szállíttatásra készen. így a hulladék minden fajtája meg­felelő helyre kerül. A gyűjtőhely higiéniáját Is meg lehet oldani, a szállítást jól szervezni. Mindezt az em­berekkel bizonyára meg lehet­ne értetni, hiszen itt is azon a nyelven szólunk, amelyen az ország más részében. S. D. öles® Egy kép a könyvből Apáti-Tóth Sándor felvétele felé induló sétára invitálnám azt, aki a könyvet a kezébe veszi. Számba vettem szob­rainkat, jeles középületeinket, régi és új lakóházainkat, in­tézményeinket, ipari és mező- gazdasági létesítményeinket. Az érdeklődve széttekintő em­ber szemszögéből próbálom láttatni a város egész mai élteiét. Ami mellett nap mint nap érdektelenül elmegyünk, arra most — friss szemmel látva — joggal rácsodálkozha­tunk. — Rövid idő alatt több ezer felvételt készítettem, s végül nyolcszáz munkakópiából vá­lasztottuk ki a végső százat. Többes számban mondom, hi­szen a könyv szerkesztése kollektív munka gyümölcse. Most ugyanebből az anyagból nagy méretű képeket készítek, ugyanis várhatóan a Kossuth Művelődési Központban az ünnep alkalmából kiállításon is láthatja a_ közönség az al­bumban közzétett’ anyagot. — Az Ernst Múzeumban július 19-től augusztus 11-ig lesznek falon a munkáim. Több mint két év telik el a kiállítás megpályázása és megvalósulása között, de az pnyiag elkészülte és országos körű bemutatása éppen egy évtizeden ível át. — Etűdök, Jelek, Emlékek — 111 fénykép — ezt a címet szánom az anyagnak, amely három egymástól elkülönülő, önállóan is kerek egészet adó részből áll. Nagyszüleimnek, s a velük letűnt paraszti világ­nak állítottam emléket, ahon­nan a népművészet is falcad. A Jelek a szerelem, a szüle­tés és az elmúlás alapélmé­nyét fogalmazzák meg. Az Emlékek képsora tiltakozás az embertelenség ellen, az élet igenlése, ami a jövő egyetlen alternatívája lehet. — Munkám jellegzetessége, hogy több felvétel indít el egy gondolatsort. Ahogyan a vers­re mondják, hogy az egyedül lehetséges szavak egyedül le­hetséges sorrendje, ugyanez vonatkozik az én képeimre is. Tizenöt éve készülök erre a kiállításra, s ez az az anyag, amit az életből a legfonto­sabbnak láttam. Ez a mun­kám most már végérvényesen lezárult. Nem tagadom, a vál­lalt feladat teljesítése nyo­masztóan hatott rám. Magam mögött akarom hagyni, ami elkészült. Az alkotó folyamat nem ott ér véget, ahol elké­szül az utolsó kópia, hanem amikor a közönség elé kerül. A kiállítás befejező aktus, Ha befogadókra talál, az öröm. Szeretném, ha képeim elkezdhetnék saját életüket, önállósulnának. Ez egy kény­szerpálya, be kell fejezni, amit elkezdtem. Annál is inkább, mert már két éve kóstolga­tom, próbálgatom az új anya­got összeállítani, amelyben az eddig szerzett tapasztalatai­mat is hasznosítom. — Az a tervem, hogy az Etűdök, Jelek, Emlékek embe­reit jelenítem meg újra, a környezetemben élőket fotog- rafálom, a tanyavilágot, a pusztulás tárgyszerű, leltár szerinti felmutatásával. Néma tanyák eltűnésének megállí­tása a szándékom, csupán lát­leletet szeretnék adni válasz­tott témámban — hallottuk Apáti-Tóth Sándortól, a Ma­gyar Fotóművészek Szövetsé­gének tagjától. Tamasi Tamás „Petőfi Sanyi is itt van?” Vidd el a fáklyát! Hajdani tavaszok üzenete Hozzák a tüzet. Tűzpontok­ból folyót Lucskos tavasz ka­pujában. Honvéd huszárok pa­ripái húzzák a tüzszekeret. Az ifjú szájában csóléraáll a bagó, nem is tudom, hogyan fér ki mellette a szó: — Petőfi Sanyi is itt van? Haha. Tudod mit, öreg, hát igenis itt van. Nézd meg jól, az apró gyerek viszi, az az, ott a sor közepén... A fáklyalángban lobog. Kár, hogy nem látod. Kell ez a tűz, esztendőnként márciusban, hogy egy heve­sebb szívdobbanásra megáld­janak, akiknek érteniük kel­lene a hajdani tavasszok üze­netét. meg hogy tágra nyitott szemmel csodálkozzanak el a gyerekek, akik egyelőre a nyakunkba csimpaszkodnak. Megható ez a fáklyarenge­teg, míg minden fáklyafény együtt imbolyog, míg beterít­ve a Rákóczi utat, erővel fél­retolja az ostorfák ágai kö­zött alászálló sötétet. — Te, úgy érzem, meg kell fogadnom valamit. — Ne tétovázz! — Te, ha kell, én akár az életem... — ... megállj, ezt tartsd magadnak! — Jól van, na. És ehhez mit szólsz. Elsejétől fogva min­den héten meglátogatom a fiamat. — Maradjunk ennél. Fel-felroppannak a géppisz­tolyok, csupán halljuk, hogy újabb koszorú került a Kos­sut h-szobor talapzatára. Néhány srác hazafelé viszi a fáklyát. V. S. Antikvár vásár lesz március 26-án és 27-én a Szabadság Filmszínházban. A régi köny­vek piacán a beporosodott, padláslakó vagy épp fölösle­gessé vált kötetek mind-mind gazdát cserélhetnek. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents