Pest Megyei Hírlap, 1985. március (29. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-18 / 64. szám

rr.vr Ml'«.) 1985. MÁRCIUS 18., HÉTFŐ Jegyzet Terelőút a diplomához 'Tizenegy év is kevés volt x ahhoz, hogy a SZÉT fo­galma, tartalma beleivódjék a köatudatba. Mindössze más­fél százalékra tehető azoknak a szórna, akik nem a szoká­sos úton, hanem a munkapa­dok mellől, gyakran érettsé­gi nélkül jutottak be, végez­tek el valamely főiskolát, vagy egyetemet. Ez minden­képpen kevés, hiszen becslé­sek szerint legalább negyed- millió olyan fiatal szakmun­kás dolgozik országszerte, aki tehetséges és minőségileg na­gyobb feladatok megoldására is alkalmas. Persze ennyi mérnökre, közgazdászra, ag­rárszakemberre nincsen szük­ség, de ki lehetne választani a legjobbakat. Most ugyanis többnyire esetleges a szelek­ció. A SZÉT nem magyar ta­lálmány, még a legfejlettebb ipari országokban is elfoga­dott. Nem csoda, hogy pél­dául a japán vállalkozó szin­tén elküldi tanulni tehetséges munkását, hiszen nagyon jói tudja: olyan magasan képzett szakembert kap vissza, tiki egyformán otthon van az el­méleti és a gyakorlati kérdé­sekben. Nálunk nemcsak gaz­dasági, hanem politikai hasz­na is van a SZET-nek: hoz­zájárul az esélyegyenlőtlensé­gek csökkentéséhez, segíti a társadalmi mobilitást. Ám ak­kor miért nem használjuk ki a lehetőséget? Az első ok a propaganda hiánya. A SZET-irodák in­formációs anyagai vagy el­kallódnak, vagy nem értő kezekbe jutnak a vállalatok­nál, az üzemeknél. Nem egy fiataltól hallani, hogy amikor érdeklődött, egyszerűen nem tudtak neki mit válaszolni. Jellemző az is, hogy sok he­lyen nem szeretnék nélkülöz­ni a legjobb szakmunkáso­kat, akiknek ráadásul még tisztességes Illetményt kell fi­zetniük az előkészítő tanfo­lyam és az egyetemi évek idejére. Hogy állományon kí­vüli bérből? Azt már keve­sebben tudják. Mások arra hivatkoznak, hogy Pest me­gyébe könnyű diplomásokat szerződtetni, hiszen a főváros telített munkaerő-piaca erre­felé tereli őket. Ám a fordí­tottja is igaz: a szomszédban vannak a budapesti főisko­láik és egyetemek. Vétek el­mulasztani ezt a helyzeti előnyt. Pest megyéből az idén 22 fiatal szakmunkást iskoláznak be, s ezzel Borsod és Szabolcs után a harmadik helyen ál­lunk a rangsorban. Köszön­hetően azoknak a vállalatok­nak, ahol a személyzeti mun­ka, a káderfejlesztés hosszú távon számol a belső tarta­lékokkal. A Csepel Autógyár, a DKV, a Nagykőrösi Kon­zervgyár, az ikladi IMI, a Sasad, a dányi és még né­hány termelőszövetkezet jó példával jár elől. A PÁÉV- nál a kollektív szerződésben is szerepel a technikusi vég­zettség és a diploma megszer­zésének joga, másutt tanesz­közökkel, utazási hozzájáru­lással segítik a fiatalokat. És a többiek? Az agrár SZET-et országosan szervező gödöllői egyetem tíz év alatt mind­össze 28 céggel került kap­csolatban, s a megszokotta­kon kívül az idén is csupán egy új jelentkezett. A SZÉT nagy terheket ró *■* a jelentkezőkre. Az egy­éves előkészítő idején napi 10—12 órát kell tanulniuk, hogy felvehessék a versenyt a frissen érettségizettekkel. Az egyetemre, főiskolára beke­rülvén sem csökkennek a gondjaik, hiszen elszakadnak a munkahelytől, a családtól és tegyük hozzá: a mellékjö­vedelmektől. Mert az utóbbi is szempont ott, ahol két-há- rom gyerek van, és még la­kásra is kell gyűjteni. Ha mindezt vállalják, kár volna megnehezíteni a dolgukat. Nem szólva azokról, akik nem kapnak lehetőséget, mert egyelőre az egyéni am­bíción és nem a vállalati szemfül ességen múlik a beis­kolázás. A diplomáig vezető, amúgy is kacskaringós út — legyen valamivel egyenesebb! K. L. A gondolkodási készséget fejleszteni Megelevenednek a játékfigurák A sakktáblák fekete-fehér mezőin csöndben zajlanak az ütközetek: a futó hírt visz, a ló okosan araszol a szabad térségekre, amott egy meggondolatlan mozdulat veszélybe sodorja a királynőt; jó lesz me­nekíteni a bástya oltalmába. Hová is volna legokosabb lépni? — olva­som le a gondolatot egy szöszt kislány töprengő arcáról. Gyerekfejek hajolnak a táblák fölé. Javában tart az 5. Pest megyei általános Isko­lás csapatbajnokság a szentendrei megyei művelődési központ tágas előcsarnokában vasárnap délelőtt képességű gyerekek; a szent­endrei csapatból Szabó Zsolt, a serdülő bajnokságon első he­lyezett volt, társa, Arnold Fe­ri második, a lányok az isa- szegi Belecz Ágota a 13 éves korcsoportban második helye­zést ért el. A ráckevei Sótonyi Zsuzsa megnyerte a megyei serdülő egyéni bajnokságot. Pedagógus kollégáim közül a szakkörvezetők lelkesen pár­tolják ezt az ügyet, de nagyon sok szülőt is láthat a táblák körül. Belecz Ágotának is itt van a mamája. Egyre népszerűbb Míg a partik zajlanak, Soly- mosi Lászlóval, a Pest megyei Sakkszövetség elnökével le­ülünk beszélgetni. — Az első évben, 1980-ban négy csapat indult a bajnok­ságon, most 34, ennyit az el­múlt öt év eredményeiről dió­héjban. A versenyfelhívásra évről évre többen jelentkeznek. Ez nagy öröm számomra, hiszen igazolja elképzelésemet, hogy minden sportot, így a sakkot is gyerekkorban kell és lehet igazán megszerettetni. A sakk nemcsak játék és a szabad idő hasznos eltöltésére való, ha­nem igen hatékonyan fejleszt­heti a gyerekek gondolkodási készségét. A megyében 35 fel­nőtt csapat van és 34 általános iskolás korosztályú. — Ügy tudom, egyedül Pest megyében van általános isko­lás megyei sakkverseny. — Igen. És szeretnénk a középiskolákat is bevonni, hogy egészen a felnőtt korig meglegyen a folyamatosság, legyen alkalmuk játszani, ver­senyezni, fejlődni. A vetélke­dő egyébként svájci rendszer­ben zajlik. A díjakat Váraljai Béla készítette idén is, ingyen. Évek óta vezet kerámiaszak­kört Tápiószentmártonban és mindig gondol ránk. — Megítélése szerint mi­lyen a verseny színvonala? — Vannak egészen kiváló Petőfi Sándor szavalóverseny Megyei döntő — gyerekeknek Vasárnap délelőtt került sor Gödöllőn, a művelődési köz­pontban a Magyar Úttörők Szövetsége Pest megyei elnök­sége és Gödöllő városi elnök­sége rendezésében a hagyomá­nyos Petőfi szavalóverseny idei megyei döntőjére, amelyen 45 pajtás vett részt. A három kategóriás vetélke­dőn az úttörő szavalok közül arany oklevelet kapott Cseri Krisztina (Pécel), Majércsik Vilmos (Szigetbecse) és Lukács Gabriella (Gödöllő). Ezüst ok­levelet nyert Wéber Edina (Ecser), Varga Tünde (Buda­örs) és Pereházi Ágnes (Göd). Bronz oklevéllel jutalmazták Gál Beátát (Cegléd) és Jámbor Ivettet (Sóskút). A kisdobosok versmondó ver­senyén arany oklevelet kapott Dobos Katalin (Dunakeszi), ezüstöt Kende Anikó (Kakucs), Reibach Orsolya (Vecsés) és Dudás Henriett (Bag). Bronz oklevelet nyert Fehér Orsolya (Nagykőrös). A prózamondók közül arany oklevéllel jutalmazták Majoros Éva kisdobost (Gsobánka) ezüsttel pedig'László Kata kis­dobost (Nagykáta, illetve az út­törők versenyében arany okle­velet szerzett Kövi Boglárka (Veresegyháza), ezüstöt Bu- kovinszky Miklós (Százhalom­batta) és Nagyváradi Erzsébet (Tököl). Bronz helyezést ért el Hovánszky Andrea (Dunake­szi). A zsűri külön díját a szép beszédért Pokorny Aurélia (Visegrád) kapta. T ehetségf elf edezés — Viszonylag korán kide­rült — mondja Belecz József- né —, hogy mindkét gyere­künknek van érzéke a sakk­hoz. Kezdetben a férjem tanít- gatta őket. ö az apjától ta­nult meg játszani. Én ugyan keveset értek a sakkhoz, azt is a gyerekektől tanultam, de a versenyekre mindig elkísé­rem őket, Ágotát és Zoli fia­mat is. Hét közben rendszere­sen hordom őket edzésre. Zo­li ma épp Kerepesíarcsán van, a csapatbajnokságon. — Mióta sakkozol? — kér­dezem Ágotát. — Négy-öt éves koromtól. Csapatban két éve játszom. Idén, január 4-én megnyer­tem az országos korcsoport­bajnokságot, tavaly december­ben a 11 éven aluliak korosz­tályos versenyén második let­tem. — Miért szeretsz sakkozni? — Azért, mert amint elkez­dek játszani, a bábuk életre kelnek, csatázunk, és igazi harc ez, tisztekkel, gyalogok­kal; nagyon élvezem. — Szoktatok a bátyáddal sakkozni? — Igen. És apuval is. — És ki győz? — Mostanában már inkább ők — szól közbe nevetve, anyai boldogsággal édesanyja. A másik menőt, Szabó Zsol­tot is elkísérte édesapja. — Mióta sakkozik a fiú? — kérdezem. — ötéves kora óta, de már kétévesen fel tudta rakni a bábukat. Kezdetben én tanít- gattam, most már Osváth András az edzője a Honvéd- ban. Novemberben múlt 13 éves, de már serdülő bajnok­ságot nyert. Ez volt a harma­dik igazán jelentős eredmé­nye. Közben a csapatból előkerül Zsolt is. — Három fordulót játszot­tam eddig, Kettőt megnyertem Politikai könyvek Választási rendszerünkről AZ ELNÖKI TANÁCS jú­nius 8-ra kiírta az általános választásokat. Időszerű tehát egy olyan könyvet elolvasni, amely betekintést nyújt a vá­lasztási rendszerek kulisszatit­kaiba. Ezért érdekes Tóth An­tal kötete, amely a Mit kell tudni című sorozatban, a Kos­suth Könyvkiadó gondozásá­ban jelent meg. Mielőtt a mai, hazai választási rendszer de­mokratizmusát, formáit vizs­gálná, ismerteti a kapitalista államokban kialakult választá­si rendszereket, a szocialista népképviselet fogalmát és je­lenlegi gyakorlatát a szocialis­ta országokban. A szerző elem­zi a nyugat-európai országok választási módszereit, a polgári képviseleti rendszer és válasz­tójog kialakulását. Véleménye szerint a polgári választási rendszer a feudaliz­musból, a rendi képviseletből alakult ki és a polgárság erő­södésével vált általánossá. Megrajzolja a burzsoá képvise­leti demokrácia fogalmát és tartalmának átalakulását a XX. században. Rendkívül széles a skála, hiszen vannak úgyneve­zett pluralista rendszerek, ahol az osztálytársadalmon belül különböző pártok versengenek a hatalomért. Ez a többpárt­rendszerre épülő, polgári par­lamentarizmus, amely lényegé­ben elfedi az igazságot, a való­ságot, a látszatdemokráciára épít. A SZOCIALISTA népképvi­selet fogalmáról szólva idézi Lenint, aki szerint a népszuve­renitás akkor érvényesül, ha a tömegeknek joguk van maguk­nak felelős vezetőket választa­ni. Ehhez Lenin hozzáteszi, hogy a tömegeknek legyen joga leváltani őket, ismerni és elis­merni és ellenőrizni működé­sük legkisebb tényeit is. Erre alapult 1917 után, a forradalom győzelmével a szovjetek vá­lasztási rendszere. A lenini népképviselet lényege a töme­gekkel való állandó és rendkí­vül szoros kapcsolat, olyan ha­talom, amely mindenki előtt nyitva áll, mindent a tömeg szeme láttára tesz, hozzáférhe­tő a tömeg számára, közvetle­nül a tömegből ered, a néptö­megek akaratának egyenes és közvetlen szerve — ahogyan ezt Lenin többször is hangsú­lyozta. A szerző a továbbiakban összegezi a szovjet képviseleti rendszert, figyelemmel kíséri a választójog létrejöttét és fejlő­dését a szocialista forradalom után, majd ismerteti a szocia­lista választási rehdszerek ki­alakulását az európai népi de­mokratikus országokban. Ezután rátér a magyarorszá­gi választási rendszerek ismer­tetésére. Vizsgálja a képvise­leti intézmények fejlődését a XIX. századtól az első világhá­borúig, majd rámutat a Ma­gyar Tanácsköztársaság idején létrejött népképviseleti szervek demokratizmusára. Foglalkozik a két világháború közötti kor­szak választási rendszerével, amely nemcsak igazságtalan, hanem antidemokratikus is volt. A FELSZABADULÁST kö­vetően Magyarországon is nép- képviseleti szervek jöttek létre, kiélezett választási küzdelmek folytak a koalíciós időszakban, majd kialakult a szocialista vá­lasztási rendszer, melynek fej­lődését 1949-től 1983-ig kíséri nyomon. Ezután hosszasan vizs­gálja az 1983. évi III. törvényt, az országgyűlési képviselők és tanácstagok választásáról. Is­merteti a választójogra vonat­kozó új alkotmányos garanciá­kat, a hatályos választójogi tör­vény új intézményrendszerét, a választási szervek felépítésének és működésének néhány új vo­nását, valamint a jelölés leg­fontosabb szabályait és a sza­vazás menetét. Kitér olyan részdolgokra is, mint a pótvá­lasztás, az időközi választás rendje, a visszahívási eljárási szabályzat, valamint a képvise­lő és a tanácstag jogi helyzete. Végül részletesen elemzi az új választójogi törvény megal­kotásának társadalmi-gazdasá­gi körülményeit, a jogszabály kibocsátásának jogpolitikai célját. A KÖTETBŐL kitűnik, hogy a magyar választási rendszer demokratikus tartalma fokoza­tosan bővült. Ezt bizonyítja, hogy az idei általános válasz­táskor már több jelöltet is le­het állítani és bevezetik a pót­képviselői, illetve póttanácstagi rendszert is. A demokratikus bővülés irányába mutat, hogy az önálló tanáccsal nem ren­delkező községekben elöljáró­ságok alakulnak, amelyek a la­kosság érdekeinek szószólóivá, társadalmi életének szervezői­vé válnak. A kötet függelékben közli a törvénytervezet parlamenti vitáját, valamint az országgyű­lési képviselők és tanácstagok választásáról szóló 1983. évi III. törvény teljes szövegét. Gáli Sándor — mondja. — Már eldöntöt­tem. hogy sakkozó leszek fel­nőtt koromban is. Nagyon sze­retek játszani. — Én is sakkozó szeretnék lenni, csatlakozik Arnold Fe­ri, Zsolt társa a szentendrei csapatból. Eddig itt minden menetet megnyertem. A finis után A villáminterjú után a srá­cok futnak vissza az asztalhoz, hiszen még hátra van néhány forduló. És végül szoros küz­delmek után, eredményhirde­tés következett. Íme a végső sorrend: csapatban a fiúknál első Szentendre A csapata, második Zsámbék B csapata, harmadik Főt 2-es csapata, a lányoknál első Zsámbék A csapata, második Gödöllő A csapata, harmadik lsaszeg. Egyéniben a fiúknál Pál László Érd, Szövőn Károly Fót, Sza­bó Zsolt Szentendre a sor­rend. A lányoknál első Kovács Anita Zsámbék, második Sál- lai Katalin Zsámbék, harma­dik Belecz Ágota lsaszeg és Orosz Zsuzsa Zsámbék. Gra­tulálunk! Nagy Emőke Tegnap jelentették Székely Bertalan Baráti Kör Székely Bertalan születé­sének 150. évfordulója al­kalmából baráti kör alakult a hét végén Szadán. A kör tagjai feladatuknak tartják, hogy további dokumentu­mokat, tárgyi emlékeket ku­tassanak fel Székely Berta­lan életéből, munkásságá­ból és széles körűen megis­mertessék azokat a képző­művészet kedvelőivel. A művész pedagógiai elveinek megfelelően a baráti kört szervező bizottság tehetsé­ges alkotók felkutatását se­gítette már eddig is azzal, hogy pályázatot írt ki ré­szükre. A beérkezett mű­vekből kiállítást nyitottak meg az alakuló ülés alkal­mából. A baráti kör másik pályázatot is meghirdetett, amelyen azok vehetnek részt, akiknek az alkotó­munkát segítő amatőr stú­dió létrehozására és működ­tetésére vannak hasznosít­ható, és újszerű elképzelé­sei, ötletei. A pályázatra beküldött műveket szakmai zsűri bírálja el. Események a képtablókon A szocialista közösség országai marxista—leninista pártjai­nak baráti, testvéri együttműködését, eszmei és politikai egy­ségét bemutató fotódokumentációs kiállítás nyílt Budapesten a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában Tv-FIGYELŐ' TtkfcrC. Noha politikai pikantériájából vesztett vala­mit az újabban Teleferére át­keresztelt Tóksó, azért ma­radt benne annyi ötiethalmaz ós indulat, hogy érdemes le­gyen végignézni Vitray Tamá- séknak ezt a friss keltezésű so­rozatát. Akárhogyan Is ítél­kezünk felette, egyelőre még mindig akad benne valami egészen különleges audiovi­zuális ínyencfalat. Legutóbb — pénteken este — egy Jászai Mari-utód, neve­zetesen Jászai Joli néni káp­ráztatta el a tisztelt publiku­mot azzal a nem mindennapi teljesítményével, hogy öregsé­gére, azaz a hetvenedik életévén túl derült ki róla, miszerint ő is alkalmas a színpadok meg­hódítására. Akárcsak jeles ro­kona, aki annyiban segített neki a — mai szóval mondva — pályamódosításban, hogy éppen akkor figyeltek fel Joli néni verselői meg előadói képességére, amikor a nagy előd szobrát avatták. Bor József, a győri Kisfalu­dy Színház rendezője azonnal kapott az alkalmon, és ezt a bizonyos nyugalmazott tanító­nőt leszerződtette. Egy manap­ság igazán huszáros bátorság­gal odainvitálta a Rába-parti teátrum deszkáira, és — lát­hattuk, hallhattuk — Joli né­ni csodát tett. Igaz, nem olyan beszédstílussal, mint — vél­hetjük — tragikaí elődje, de igazán nagy ambícióval keltet­te ő életre azt a nagymamát, akinek talpig érő rokolyájá­ba ily későn, immár tíz uno­kával a háta mögött belebúj­tatták. És nemcsak ott, a győri pó­diumon alakított elementáris erővel, hanem akkor is, ami­kor ebben a Teleferében meg­jelent. Hiába, a tálentum, az bizonyította ro- megnyilatkozásai­tálentum — konszenves val. íitok. Búvópatakként je­lentkezik olykor Oláh Gábor sorozata, amely, valljuk be, e nem túl szellemes címet kap­ta: A titok nyitja. Legutóbb két zongoristára puskázott rá kameráival: egy immár híres meg egy még ké­szülődő pianistára. Az, akinek a neve jól cseng a dzsessz- koncertek látogatóinak a fü­lében, dr. Vukán György volt, követője pedig a még konzer- vatóriumi diák, Silló István. (Ez utóbbi reménység édesap­ja egyébként a szigethalmiak egészségét védi, lévén ott szolgáló röntgenorvos.) Ahogyan azt Oláh Gábor működésének figyelői meg­szokhatták, ezúttal is a köny- nyedség, a műszaki berende­zések jelenlétét feledtető fesz­telenség jellemezte a két pá­lyaív rokonszenves rajzolatát. Vukán doktor oly nyíltsággal beszélt mind orvosi hivatásá­ról, mind pedig előadói ambí­cióiról, hogy a néző azt érez­hette: neki és csak neki szól­nak a szavak. S ugyanígy a még nagykamasz korát élő Silló István is rokonszenvesen hozta — azaz, hogy élte, fel­mutatta, elénk rajzolta — ön­magát. Ez a bizonyos titoknyitás csak a legvégén bicsaklott ki, amikor annak a diákhangver­senynek a képei peregtek. Nos, ekkor már nem a hét- köznapian egyszerű látvány kívánta a figyelmet, hanem a produkálást kellett volna meg­tapsolni úgy, ahogyan azt az év végi számadásokkor szokás az iskolákban. Itt már a mér- tékvesztés, a túladagolás bosz- szanthatta azokat, akik külön­ben a póztalanságot kedve­lik... Akácz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents