Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-07 / 31. szám

Télen, nyáron melegben Több mint ezer fok a hőmérséklet a Tungsram Rt. Váci Fény­forrásgyára ólomüveg kemencéjében. A rekonstrukció után ma már öt húzósor ontja az alkatrészeket. A képen: Németh Jó­zsef, a húzógép kezelője szabályozza az üveg folyását. Papp László felvétele Kinek segít a gerontológus? Van, aki érti a panaszt \AAjQ,I A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM 1985. FEBRUÁR 7., CSÜTÖRTÖK Arcok, szándékok, vélemények Amíg a voksokat számlálják Az Öregség, éppen úgy, mint az öregedés, nagyon vi­szonylagos fogalom. Valami­kor azt mondtuk: egy ember­öltő. Mindössze harminc esz­tendőt értettünk alatta. Ma az Egészségügyi Világszervezet szerint a 45—59 éveseket kö­zépkorú, a 60—74 éveseket öregedő, a 75—89 éveseket öreg, a 90 éven felülieket agg elnevezés illeti meg. Magyarországon az 1920—21. évek statisztikája szerint a férfiak 41 évig, a nők 43,1 évik éltek. Negyven év múltán ez a szám férfiaknál 66,6, a nőknél 71,9 évre emelkedett. Magyarországon ma kétmillió 60 éven felüli él, vagyis az ország lakosainak egyötöde. Az öregedés tulajdonképpen visszafordíthatatlan folyamat, de ez nem jelenti azt, hogy szükségszerűen tragikus, cél nélküli állapot. Mára az or­vostudomány komoly eredmé­nyeket ért el a gerontológia területén. Ez a görögöktől származó orvosi kifejezés, az öregkor élettanával és kórtanával fog­lalkozik, annak valamennyi jelenségével, a szociológiától egészen a pszichológiáig. — Az öregedés egyik legna­gyobb „fájdalma” a lelki ma- gáramaradottság, s talán ez gyarapítja leginkább a keze­lésre szorulók körét — mond­ja dr. Bíró Elemér főorvos, a gerontológiai szakrendelés ve­zetője. — A gyógyítás ott kezdődik, és ez az öregedőknél még fontosabb, amikor a rászoruló elmondhatja a panaszát, s van, aki megérti azt. Lehet például, hogy nem hagyomá­— Kérek szépen egy auto­gramot. — Tőlem? Kedves vagy. De tudod mit? Inkább neked adom ezt a verseskönyvet és beleírom, hogy emlékül kapod tőlem. Érdekes ember Szabó Sán­dor, a CEMü nyugdíjas gép- Kocsivezetője, aki jót derül azon, hogy a gyerek hivatá­sos versmondónak nézte. Igaz, annak tekinthetné más is. Hiszen olyan mély átélés­sel mondja kedvenc költője, Kiss József verseit, hogy egy percre sem lankad a közön­ség figyelme, az érzelmek mélyére hat minden szó. Erre törekszik, ezt szeretné. Népszerűsíteni az irodalmat, megszerettetni az embert ne­mesítő, cselekvését jó irány­ba terelő költészetet. Most- már van rá ideje is, hogy sok verset megtanuljon, s puszta kedvtelésből, szeretetből pó­diumra lépjen. Tiszteletre méltó az az el­hivatottság, amelynek vele együtt megszállottja Borzi Károly is, a DCM még aktív gépkocsivezetője, aki vele együtt lépett fel a héten ismét felújított Deákvári Esték pó­diumsorozat műsorában. Borzi annak a nagymúltú színjátszó­generációnak a neveltje, amelynek emléke immár har­madik évtized óta bukkan fel, hol itt, hol ott, a váci közön­ség emlékezetében. Ideje is nyosan értelmezett gyógykeze­lésre szorul a páciens, hanem lelki sérülésről, rossz körül­ményekről, leromlott testi vagy lelki állapotról van szó. Sajnos Vácott és környékén is sok az ilyen, ránk szoruló ember. Minden esetben szere­tettel és megértéssel hallgat­juk meg őket. Orvosokként mindent elkövetünk, ami a szakrendelés körébe tartozik, hogy segítsünk a gondjaikon. — Mikor van a rendelési idő? ' — Minden kedden és csü­törtökön, reggel 8 órától itt, a központi rendelőintézetben. Az új szakrendelés célja elő­segíteni azt, hogy az élet az öregedés folyamatában is ér­telmes és emberhez méltó le­hessen. A közelmúltban jelent meg lapunkban Mészáros Gyula helytörténeti írása a Váci Kö­töttárugyárról. Az üzem ala­pításának 100. évfordulóján ünnepségekre kerül sor. — Hogyan készülnek az évfordulóra? — kérdeztük Krause Ferenc- nét, a nagyüzemi pártbizott­ság titkárát. — A gyári kollektívák már 1984-ben megkezdték a fel­készülést a kiemelkedő évfor­dulók, így hazánk felszabadu­lenne már, hogy valakinek eszébe jusson felébreszteni, rpodern formában ápolni eze­két a régi hagyományokat. A Deákvári Esték műsorá­ban, amelyet Németh Péter Mikola, a Madách Imre Műve­lődési Központ munkatársa vezetett, fellépett Menyhért Mariann és Horváth András. A két fiatal művész kitűnően alkalmazkodott a klubmflsor adottságaihoz, nagyszerű pro­dukciójukkal belopták magu­kat a közönség szívébe. Nem kevésbé Hargitai Márta zon­goraművész, akit többször köszöntött tapssal a főként Forte gyári szocialista brigá­dokból alakult közönség. Két év után ismét a dobo­gón. Minden hónap utolsó kedd estéjén rendezi a műve­lődési központ ezt az érdekes találkozót, amely már az első alkalommal is sokat ígért. Igaz, voltak olyan kérdések, amelyekre nem hangzott vá­lasz, s ebből az a tanulság, hogy az ügyek legjobb isme­rőjét kell odahívni. Első al­kalommal szerepelt ezen a poszton a műsorvezető is, aki jól oldotta meg a feladatát, ám a rendezés, a közönség előtt szereplés szempontjából van még mit csiszolni. Mi is ott voltunk ezen az estén, kérdéseket is kaptunk, s ezek­re a közeljövőben lapunk hasábjain is válaszolunk. Kovács T. István Jobb későn, mint soha Akik mostanában a Pest me­gyei Fémipari Vállalat buda­pesti, Alkotmány uteai boltjá­ban járnak, meglehetősen bő­séges árukészletből válogathat­nak. A magamfajta persze nem esztergatokmányt, lapos- és keresztvágót akar vásárolni, hanem sokkal inkább azokból a szerszámokból, amelyek oda­haza, a ház körül is jó, ha kéz­nél vannak. Lehet itt venni mindenféle fejszét, akár galy- lyazásra, akár hasításra hasz­nálja az ember, de még úgyne­vezett döntőfejsze is kapható. Igaz, mint a boltiak mondják, kevés erre a magánvásárló. Akik betérnek, vállalati pe­cséttel, csekkel fizetnek, hi­szen közületeknek viszik az árut. Már érkeznek a vállalat új­donságai is. Kondicionáló bi­ciklik és evezőpadok várják a leendő gazdákat. S lenne még egy, ami talán hasznos odaha­za is. Arról a tavaly őszi BNV-n is bemutatott vészin­dító kábelről van szó, amely a nagy hidegben lerobbant gép­kocsi-akkumulátor helyett se­gíthetné a bajbajutott autóst abban, hogy egy másik jármfl árramforrásáról mégiscsak si­kerüljön a motor elindítása. Am ez a segédeszköz még nem kapható, s csak az elkö­vetkezendő hetekben kerül majd a boltokba. Mint a gyár­tó sződligcti gyáregységben megtudtuk, az első negyedév­re a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat ren­delt is 200 darabot. Ez a vészindító meglehetősen lassan indul. A mínusz 20 fok­ban lett volna nagy keletje. Ám ne keseredjünk él, mert lesz még hideg tél. ffuruez) Kézüabdatorna A városi tanács vb műve­lődési és sportosztálya kézi­labda-teremtorna versenyt szervez az úttörőknek. Az ese­mény jó felkészülési lehetősé­get teremt a részt vevő csapa­toknak az úttörő-olimpiai ver­senyekre. A Kilián György 204. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet tornatermében a lányok február 16-án, a fiúk február 17-én délelőtt játsza­nak. Nevezésüket február 8-ig kell leadni a művelődési és sportosztályon. lásának 40. évfordulójára is. A gyár alapszervezeteinek ja­vaslatára az 1984. évet a „mi­nőség évének” tekintjük. Mi termelő vállalat vagyunk, ezért nyilvánvaló, hogy a gazdaság- politikai feladatokra kell össz­pontosítanunk. Ezek közül ta­lán a legfontosabb célunk az exportképesség megtartása, il­letve növelése. Természetesen ez a nemzetközi piac alapos ismerete nélkül lehetetlen. De még ez sem elegendő. A ver­senyképesség kivívásáért, s a megtartásáért még inkább, ter­melni is magas színvonalon kell. A munka minőségének is ilyennek kell lennie. Ezt a ré­gi felkészültséggel ma már a legkorszerűbb gépekkel sem lehet elérni. Sok helyen isme­rik ezt az elvet, de mégsem tudják megvalósítani. A „kö­töttben” mégis elérték. — Hogyan sikerült ez? — Nem volt könnyű. De nem valami csodáról van szó. Ma már másként, újszerűén kell az emberekkel foglalkoz­ni. A gazdaságirányításban is új elemeket kell alkalmazni. Mi idejében felismertük ezt az' igazságot. Járt utat választot­tunk, külföldi szervezők se­gítségével — a Werner nyu­gati céggel —, jól szervezett, új alapokra fektettük le a termelést, vagyis átalakítot­tuk a termelés szerkezetét és menetét. — Hogyan fogadták ezt a munkások? — Mivel a munkafolyamato­kat is át kellett formálni, volt, mit tenni. A megszokott régi helyett, másképpen dolgozni. Ezt nem mindenki szereti. Itt mutattak oéldát az alapszer­vezetek. Személyre szabott meggyőzési módszerekkel agi­táltak. Nem volt könnyű, hi­szen mindez a változtatások­kal egy időben történt, s a közben mutatkozó nehézségek néha kishitűséget okoztak, de végül túljutottunk ezen is. — Hány párttag dolgo­zik a gyárban? — Elsőként hadd említsem meg, hogy a múlt évben 67- te! gyarapodtunk, főként fia-, falókkal. Így most kétszázan vagyunk. Beszéd zaja tölti be a termet. Az asztalok mellett, az elnök­ségi asztal előtt kis csoportok diskurzusai alakultak ki. A hi­vatalos hozzászólások már el­hangzottak, a Tungsram RT Váci Fényforrásgyára pártér­tekezletén megkezdte munká­ját a szavazatszedő bizottság. — Ráérnek egy kis beszél­getésre? Németh István, a Fénycső I. üzemrész tmk-művezetője és Hauzman Árpád üzemi cso­portvezető kényelmesen elhe­lyezkedik a nagyterem melletti könyvtár egyik asztala mel­lett. Németh István még csak egy év óta tagja az MSZMP- nek. Nagyon jó benyomást tett rá a tanácskozás. — Értelmes, jó hozzászólások hangzottak el — mondja, s ez a kiindulás ahhoz, hogy a saját üzemrésze legfontosabb idei törekvései­ről beszéljen. A karbantartáshoz nagyon sok tartalékalkatrész kell. A többsége importból érkezik, pedig gyárthatná a magyar ipar is ezek egy részét. Kere­sik a módját, soknak már meg is találták a magyar megfele­lőjét, s abban bíznak, hogy az idén 3 millió forint értékű im­— Szokatlanul nagyará­nyú ez a növekedés. — Nálunk a KISZ-re sem lehet panasz. Voltak persze zökkenők. De ami kedvező, az az, hogy új tagjaink legna­gyobb része munkás és fiatal értelmiségi. — A közelgő kongresszus irányelveit valószínűleg megvitatták. Milyen állás­pontra helyezkedtek az alapszervezetek kommu­nistái? — Valamennyi alapszervezet tárgyalta az irányelveket, s azokkal egyetértett. Ez a gyár száz éve mindig jelentős sze­repet játszott a város és a térség munkásosztálya életé­ben és sorsában. Sőt, ma már három új gyáregységgel is je­len vagyunk a környéken. A dolgozók 85 százaléka nő. A munkáskollektíva hatalmas lé­pést tett előre. Ezt nemcsak én mondom, a gyár párttitká­ra, hanem az ide látogató kül­földiek is elismerik. Csak ar­ra hivatkozom, hogy az, aki régen az egyszerű háziruhá­kat és fehérneműket varrta, és kötötte, ma világszínvonalon állítja elő a legkorszerűbb modelleket. Radányi Lajos Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): február 7-től 13-ig, mindhárom előadáson az 1982- ben készült Az istenek a fe­jükre estek című botswanai filmvígjátékot vetítik, II helyáron. Irta, rendezte és fényképezte: Jamie Uys. Fő­szereplői: Marius Weyers, Sandra Prinslov és Nie de Jugger. Madách Filmszínház (Lenin út 63.): február 8-án délután 5 és este 7 órakor. Az utolsó tangó Párizsban című (a film­múzeumi napok műsorán sze­replő) olasz—francia filmet játsszák egységesen felemelt helyárral, csak 18‘éven felüli nézőknek. Rendezte: Bernardo Bertolucci, a két főszereplő: Marlon Brando és Maria Schneider. portanyagot tudnak majd ki­váltani. Munkaköri kötelesség ez, gondolom, mielőtt tovább kér­dezném a művezetőt. De kell a belső meggyőződés is, amely­nek erejével a környezetre le­het hatni, meggyőzni az em­bereket. Vajon milyenek a feltételek? — A hangulat jó — vála­szolja Németh István. — Meg­alakult a karbantartó gmk, s itt többet lehet keresni, a na­gyobb pénzért persze többet is lehet követelni. A gmk előnye az, hogy hét közben működ­nek, nem állnak le a gyártó sorok. A karbantartást szom­baton és vasárnap csináljuk. Többnyire minden hét végén dolgozunk. — Természetesen nem az a cél, hogy csak túlórákkal, vgm-ek szervezésével érjenek el munkatársaink magasabb jövedelmet — mondta Lencsés József, a szakszervezeti bizott­ság titkára, amikor szót kapott az értekezleten. — A munka­időben kell megteremteni azt a lehetőséget, hogy többet ke­ressenek, de úgy, hogy munká­juk szervezettsége, minősége érje el a vgk-k színvonalát — utalt a jövő feladataira a nagyüzem szakszervezeti veze­tője. Az asztal másik oldalánál helyet foglaló Hauzman Árpád 1964 óta tagja a pártnak. — Régen volt ilyen színvonalas a pártértekezletünk — jegyezte meg korábbi tapasztalatai alapján. A 26 milliméteres, energiatakarékos fénycsövet gyártó csoport, melynek a ve­zetője két műszakban dolgo­zik. — Könnyebb vagy nehezebb ma párttagnak lenni? — Könnyebb is, nehezebb is. 1964 óta dolgozom itt. A kollégáim jól Ismernek. Ez mindenképpen előnyös. A vi­lág dolgai viszont bonyolul­tabbak, sok mindenben elvár­ják, hogy az ember állást fog­laljon. Hát erre fel kell ké­szülni. A szünetben sok szó esett Weisz György felszólalásáról is, aki a városi pártbizottság képviseletében jelent meg, s az elismerő szavak között azt hangoztatta: „Vác ma már el­képzelhetetlen a Tungsram nélkül. Sokirányú segítséget ad a városnak, köszönet érte.” Mintegy biztatásnak is szánta azt a megállapítást, miszerint a várospolitikában és az üzem­ben is több szerepet kell adni a helyi kezdeményezésnek, akár az energiatakarékosság­ról, az árellenőrzésről, vagy az anyaggazdálkodásról van szó. Különösen a fiatalok figyel­me élénkült meg, amikor a lakásépítés gondjairól szólva ezt mondta a tanácselnök: — Van és lesz a közeljövőben is segítség. Ha a lehetőségeinket jól kihasználjuk, akkor az ar­ra rászorulókat rövid időn be­lül lakáshoz tudjuk juttatni. Bozóki Tibor, a fénycsőgyár­tó sor szakmunkása jövőre ün­nepli párttagságának tízéves évfordulóját. Összehasonlítási alapja tehát neki is van. — Ilyen aktív pártértekez­letre még nem emlékszem. Ez nagy öröm. Jó itt a hangulat, mert túl vagyunk a nehezén. Hiszen tudja, 82-ben, 83-ban voltunk itt a mélyponton. — Küldöttnek választották a városi pártértekezletre. Fel­szólal? — Még nem tudom. Ha sor kerül rá, akkor a mostani fej­lődést, az itteni bizakodó han­gulatot ecsetelném. Ami pe­dig a párttag helyzetét illeti saját környezetében, arról az a véleményem, hogy a közös dolgok érdekében jó lenne, ha többen is vállalnának felada­tot. Szóval, hogy közösen vi­seljük a terheket. — Ügy látom, hogy az igaz­gató népszerű. — Tényleg az. Pedig amikor idejött, kerek perec megmond­ta minden üzemrészben, hogy aki velünk tart, annak itt a helye, de aki nem, azt kitessé­kelik a gyárból. Egyszerre kemény és közvet­len. Tud büntetni és elismer­ni, adhatunk a szavára. Ez többek véleménye. — Gratulálok — mondja va­laki Kiss László igazgatónak. — Mihez? — A tavalyi húszmillió fény­csőhöz. — Köszönöm. — És a népszerűségéhez. Ez utóbbira csak zavart mo­soly a válasz. A kérdésre pe­dig, hogy mire gondolt az ér­tekezlet alatt, Kiss László azt feleli: többek között arra, amiről a felszólalásában is be­szélt. Béke van, de a béke fel­tétele a mi jó munkánk is. Itt pedig most elsősorban a minő­ség a fontos. Egy háború után mindent el lehet adni. De most kíméletlen a verseny. A tőké­sek egymással is harcolnak, kiszorítják vetélytársaikat a piacról, a mi áruink meg... Hát szóval, ezen kel! változtat­ni. K. T. I. A Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregysége felvesz férfiakat és nőket bérelszámolónak, SZTK-ügyintézőnek, anyaggazdálkodónak, anyagbeszerzőnek, raktári nyilvántartónak, gyors- és gépírónőnek Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a gyáregység személyzeti osztályán, cím: Vác, Derecskéi dűlő, telefon: 11-411, 137-es mellék. ISSN 0133-2759 (V#ei Hírlap) Pédiumsorozat Siker az else estén fí legfontosabb az exportképesség megtartása Hogyan készülnek a Senorban?

Next

/
Thumbnails
Contents