Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-05 / 29. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 29. SZÁM 1985. FEBRUÁR 5., KEDD Pártértekezlet Aszódon A példás ei íységre alapozva Aszód nagyközség pártértekezletét a kastély dísz­termében tartották. A Himnusz hangjai után a helyi iskola úttörői köszöntötték a küldötteket verses-éne­kes műsorral, majd megválasztották az értekezlet bi­zottságait és tisztségviselőit. Az írásos beszámolóhoz Huszár dános, a pártbizottság titkára fsizött szóbeli kiegészítőt. Megjelent az értekezleten Herczenik Gyula, a gödöllői pártbizottság első tiíkára. Máté Imre. a me­gyei pártbizottság munkatársa. Huszár János három kér­déskörrel foglalkozott. Az utóbbi években történt gaz­dasági változások nyomán ki­alakuló nagyobb jövedelmi különbségekkel kapcsolatban elmondta, hogy ezeket sokan nem értik meg és nehezen fo­gadják el. A nagyközségi alap­ellátást elemezve megjegyezte, hogy az még sokáig nem lesz fővárosi szintű, azt azonban joggal várja el a lakosság, hogy tejet, kenyeret, péksüte­ményt, húst, hentesárut ne csak a nap egy-két órájában lehessen kanni. A választék­nak is sokkal jobbnak kellene lennie. Lakossági többiét A pártbizottság írásos beszá­molja szintén a gazdálkodás helyzetének az elmúlt öt év­ben . történt változásait tag­jaiig elsőként. Bonyolultabb és nehezebb körülmények köze­pette is helytálltak az'itt mű­ködő üzemek, szövetkezetek, noha némelyikük komoly gon­dokkal küszködik. Talpon ma­radtak, megőrizték, többségé­ben megerősítették stabilitásu­kat.-Jelentős,haladásról adhat­tak számot az anyag- és ener­giatakarékosság területén, de nem mondható el, hogy ez valamennyi helyen központi kérdéssé vált volna. Az új szervezeti formák adta lehető­ségekkel sem éltek megfele­lően. Mindössze egy gazdasági, munkaközösség és egy szak­csoport jött létre. Mind a pártbizottság, mind a- alapszervezetek nagy gon­dot fordítottak a községfej­lesztés. az ellátás kérdéseire. A beszámolási időszakban 121 milliós feljesztési alap állt a tanács rendelkezésére, amit 36 millióval növelt meg a lakos­ság és az üzemek társadalmi munkája. Az üzemekben öt év alatt nyolc százalékkal csök­kent a létszám. A három te­lepülésen, Aszódon, Domony- ba-n. Ikladon az aktív kere­sők ' 25—30 százaléka Gö­döllőn és Budapesten dolgo­zik. Javult a lakáshelyzet. A tervciklusban felépült, illetve épülőben van húsz célcsopor­tos lakás, elkészült 239 csa­ládi ház. A vízhálózatba be­kapcsolt lakások aránya az 1979. évi 18-ró! 66 százalék­ra nőtt. Jó az egészségügyi ellátás. Domonyban három munkahelyen orvosi rendelő épült. Aszódón bővítették a gyermekorvosi rendelőt. Jelentősen fejlődtek a gyer­mekintézmények. Minden je­lentkezőt felvehetnek óvodá­ba. Űj iskola épült Aszódon, négy teremmmel bővítették a meglévőt Ikladon. Mind a há­rom településen egy műszakos a tanítás. A hibák ellen A beszámoló további feje­zetei a pártélet különböző területeivel, a párt kapcso­lataival foglalkoztak. A szóbeli kiegészítőt kö­vető hozzászólók valamennyi területet érintették. Bagyin József tanácselnök kifejezte reményét, hogy a gazdaság élénkülésével együtt jár majd újabb ipari üzemek idetelepülése, s csökkenhet az ingázók száma. Soós Ist­ván, a költségvetési üzem személyzeti és oktatási felelő­se, jólesően nyugtázta, hpgy egyre többen kapnak pártíel- adatot. Rámutatott, vannak azonban olyanok, akik csak a látványos feladatokat sze­retik. Klausmann Ferencné kollé­giumi igazgató a család sze­repéről szólt. Hangoztatta, el­sősorban otthon kell megte­remteni a rendet, fegyelmet, nyugalmat. Az iskola, a KISZ csak elmélyítheti azt, amit a gyerek otthoniéi hozott. Raf- fai Sándorné domonyi peda­gógus hangsúlyozta, a hibákat sosem szabad elhallgatni, hi­szen fejlődés csak azok kija­vításával lehetséges. Dicse János üzemvezető a munkához való erkölcsi vi­szony és az érdekeltség ösz- szefüggéseit boncolta. Rámu­tatott: a spekuláció, a jogta­lan előnyökhöz jutás rontják a szocialista erkölcs terjedésé­nek esélyeit. Nyiry Tiborné aszódi pedagógus arra hívta fel a figyelmet, hogy nehe­zebb helyzetben még fonto­sabb a párt melletti kiállás, de az csak felkészülten, ér­velve, ■ türelemmel hatásos. Ehhez nélkülözhetetlen a jó információ, a párt álláspont­jának tüzetes ismerete. Küldöttek Túrosán István, KISZ-titkár kifejtette-, az utóbbi időben kedvező folyamatok bonta­koztak ki, amelyek a fiata­lokat szolgálják. Említette az iskolabővítést, a tanuszoda építését. Javítani kell a szó­rakozási lehetőségeket. Herczenik Gyula az aszódi pártszervezetnek a teleoülés- politika kialakításában és ér­AnyakönyvF hírek Házasságot kötött: Lőrincz1 bajos és Kralovics Judit, Vi- ' -ág Mihály és Hölbling Piros- ; ía Ilona, Sebestyén Lajos és 1 Lovasi Melinda. Elhunyt: Pruzsinszky 1st- ] zánné Major Mária, Gödöllő, ( Pacsirta utca 12., Kovács An- ,alné Sáránszki Erzsébet Má­ria, Gödöllő, Illés István út 12., Petróczy Józsefné Csatlós Erzsébet, Gödöllő, kastély, szűcs Gábor, Gödöllő, Marti­novics utca 3., Juhász József, Södöllő, Peres út 16., Bökö- nyi Lajos, Gödöllő, Szilágyi Erzsébet utca 58., Botlik Sán­dor, Gödöllő, Városmajor utca 15., Olajos Sarolta, Gödöllő, Vörösmarty utca 1., Varga Er­zsébet,, kastély, Kristóf Ist­vánná Kovács Zsuzsanna, Gö­döllő, Röges utca 26., Bátori Béla, Gödöllő, kastély. Elek János, Gödöllő, Bajcsy-Zsi- linszky utca 18., Videmann Aranka, Gödöllő* kastély, Ju­hász Istvánná Benkovics Ilo­na, Gödöllő, Stromfeld Aurél sétány 2., Jámbor Lajosné Szem-erei Mária, Gödöllő, Éva utca 18., Gavaldik Józsel'né Kis Mária, Gödöllő, Zrínyi ut­ca 9., Nagy Kálmán, Gödöllő, János utca 12/B., Bán Lajos, Gödöllő, Radnóti utca 2., Ko­vács Zoltán, Gödöllő, Korvin Ottó körút 13., Vince Jánosáé Palya Erzsébet, Gödöllő, Má­tyás király utca 1/a. vényesítésében játszott jelen­tős szerepére mutatott rá a többi között. Kiemelte, hogy ebben a nagyközségben olyan egység tapasztalható, amely erősebb, mint a másutt meg- nyilván-való. Valószínű azon­ban, hogy ezen a területen ís vannak még tartalékok, amelyek mozgósításával a. még nehezebb feladatok is meg­oldhatók. A hozzászólások után a pártértekezlet elfogadta a be­terjesztett dokumentumokat, majd megválasztotta, az új nagyközségi pártbizottságot és azt a tizenhárom küldöttet, akik a városi pártértekezleten képviselik a három telepü­lést. A pártbizottság megtar­totta első ülését, amelyen megválasztották a végrehajtó bizottságot és a testület titká­rát. A pártbizottság titkára is­mét Huszár János lett, A vég­rehajtó bizottság tagjai: Dicse János, a helyi költségvetési üzem vezetője, Bagyin József tanácselnök, Csobán Pál nyug­díjas, Járjapka Zsuzsa do­monyi pedagógus, Ecker Já­nos, ikladi lakatos, Kommár- né Gerőcs Edit aszódi iskola- igazgató. Parkó Pál MÁV-for- Palmlsta, Grandelisz László főmolnár. Kör Pál Tavaszi szimfónia. Színes szinkronizált NDK-film. 4 és ~6' órakor. Valaki figyel. -Színes magyar film. Csak 8 órakor. az írott szó hitele estisek nem n ak bele A Pest megyei Hírlap az egyik legolvasottabb sajtóter­mék a megyében. Ezt nem mi, tolli'orgatók állítjuk, hanem a terjesztéssel foglalkozó postá­sok. Állításukat statisztikával is bizonyítamii tudják. Nemrég Isaszegen jártunk, s Farkas József, a postahivatal vezetője (aki egyben a hírlapfelelős is) elmondta, hogy a hírlapter­jesztési irányszámokat 150 százalékra teljesítették. Részleteiben ez azt jelenti, hogy ma a nagyközségben 424 előfizetője van a Pest megyei Hírlapnak, egy híján százzal több, minit, volt 1983-ban. E sajtótermékből Pest megyéből pedig áruspéldánnyal együtt összesen 11 ezer 390-et vásá­rolnak meg az olvasók egy- egy hónapban. Személyes kapcsolat Jól fogy a Népszabadság is, 445 előfizetője van. összesen 119-fajta lapot és egyéb sajtó­terméket terjeszt az isaszegi postahivatal, ez havonta 51—52 ezer érkező példányt jelent. A hírlapok árának emelése érzékenyen érintetté a hivatalt, de a postások nem nyugodtak bele abba, hogy elveszítettek zázhuszonnyoilc előfizetőit. Szerveztek, agitáltak, a volt előfizetőknek heteken keresz­tül bemutatták a színes lapok áruspéldányait, s egy hétig a napilapokat. Végül is a régi előfizetők többsége visszatért a korábbi lapvásárlási formá­hoz, előfizetéshez, megelőle­gezve a pénzt s a bizalmat. Így a lemondásoktól függetle­nül 120 előfizetőt szerveztek be a kézbesítőik. Előfordult olyan eset is, hogy egy helyen egyszerre öt- vemen fizettek elő a Pest me­gyei Hírlapra. Igaz, ezt az ak­ciót a megyei hírlapiroda mun­katársai hajtották végre, a helyszínen, a Ligmifer Ipari Szövetkezetnél meggyőzve az embereket, ám ehhez a siker­hez nem jutottak volna az isa­szegi postahivatal vezetőjének személyes kapcsolatai nélkül. Vagy inkább mondjuk úgy, hogy az Isaszegi postás-ok jó munkája volt az előfeltétele egy ilyen eredménnyel záruió az.ció sikerének, annak a te­kintélynek, amit Farkas Jó­zsef vezetese alatt elértek fa­lujuk lakossága szemében a dolgos évek során. Az iskolai oktatást szolgá­ló sajtótermékekről is beszél­gettünk a hivatalvezetővel. Elmondta, hogy meglepetés­ként érte ezek árainak emelé­se, hiszen közvetve a diákok anyagi lehetőségeit csökkenti, s talán nyelvtanulási készsé­güket is befolyásolja. Ugyanis 30—40 féle külföldi, magyar és idegen nyelvű lapot is terjesz­tenek Isaszegen. A gödöllői vá­roskörzetben legtöbb ifjúsági liapot terjesztők közié tartozik a hivatal. A nyelv tanulását elősegítő Nyelvmesterből (két­nyelvűből) 260-at adnak el, a nésynyelvűből negyvenet. Az isaszegi postahivatal ál­tal terjesztett alkalmi kiadvá­nyok, például kalendáriumok is jól fogynak, még a Buda- pestvidéki Postaigazgatóság területéről, más megyékből is ide érkezik az el nem fogyott példány, s az is elkel. Plafon nincs Beszélgetésünk végén érde­kes gondolattal kanyarodott vissza Far-kas József hivatal- vezető a hírlapterjesztés lehe­tőségedre. — Korábban azt hittem, hagy a hírlapterjesztésben van egy plafon. De rájöttem, hogy ez nem igaz! Az emberek in­formációéhsége egyre növek­szik, és nemcsak a televízió, meg a rádió révén akarják ezit az igényüket kielégíteni. Nagy az írott szó hitele, tekintélye, vonzereje. Gyarapodó tábor — Korlátlan lehetőségek vannak még a hírlapterjesztés területén, nincs megállás a fejlesztésben. Ezt példáikkal tudom bizonyítani! — hangoz­tatta Farkas József, s mind­járt kiterítette a kézbesítőfüzet, lapjait, s úgy mutatta, hogy vannak méig fehér foltok. Mert, ha nem lennének, ak­kor nem lenne a címlista sze­rint egy-egy utcában 3—4, oly­kor 10 házszám is bejegyezve előfizetés nélküli rubrikával. Maid újabb bizonyítékkal szol­gált, miszerint valóban korlát­lanok a lapterjesztés lehetősé­gei. Hiszen nemrég 110 telket osztottak ki nem helybeliek­nek, akik hamarosan épít­kezni s letelepedni fognék Velük nemcsak megnövekszik Isaszeg tízezres lélekszáma, de gyarapodik majd a Hírlapra előfizetőké is. . . Aszódi László Antal A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Űj kezdeményezések a köz- művelődésben, kiállítás, meg­tekinthető 15—19 óráig. Is-kolaotthonos és napközis foglalkozás: Oktatófilmek ve­títése (környezetismeret), 12 órakor. Játszókörök a napköziben. 14 órakor. Művelődéstörténeti játszóház 5. osztályosoknak. 19 órakor. A mogyoródi farsangi találkozó közönsége a művelődési házban ülve bejárta az országot, sőt még határainkon is túl ki­rándult. Az asszonykórus hagyományos, de mindig frissen tanult dalokat bemutató műsora között fővárosi ven­dégek is szórakoztatták a telt házat. A Csutorás táncházi együttes és a Gutenberg művelődési ház tán akarónak két párja a dunántúli hagyományoktól a me­zőségi, széki népzenei örökségig mindent bemutatott, ami egy szűk órába belefért. A szatmári táncokat, azok közül is a verhunkot kiváltképp megtapsolta a lelkes hallgatóság és új­rázást is kért, kapott. A farsangi esten a fóti Gyermekváros színjátszói is fel­léptek, hasonló sikert aratva. Amikor a színpadon véget ért a program, a nézőtéren folytatódott a mulatság. Népviseletbe öltözöttek és öltönyösök, estélyi ruhások kart karba ölelve táncoltak, énekeltek. Szórakoztak. Balázs Gusztáv felvételei A teljesítménnyel arányban Jövőt alapozó döntés É vtizedek óta először be­széltem olyan vállalatve­zetővel, aki fenntartások nél­kül dicsérte az új keresetsza­bályozási rendszert, hozzáté­ve, hogy az év elejétől érvé­nyes szabályozás adta lehető­ségek kihasználása most való­ban a vállalatokon múlik. Tud­ni: Ilik, ha nem mozdul meg végre a vállalatok belső ösz­tönzési rendszere, ha a gazdál­kodó egységek továbbra is a hagyományosan merev bérpo­litikát és bérgazdálkodási gya­korlatot folytatják, akkor va­lóban magukra vessenek; ak­kor nincs az a központi sza­bályozás, amely valóban ked­vező lehetőségeket ígér a tel­jesítményarányos bérezés meg­valósítására. Más jelek is arra utalnak, hogy a vállalatoknál minden eddiginél nagyobb érdeklődést váltott ki az új keresetszabá­lyozási rendszer, mi több: minden eddiginél komolyab­ban veszik a szabályozást. Sor­ra érkeznek a hírek a külön­böző próbaszámításokról, mo­dellezési gyakorlatokról, ame­lyek közös lényege: eldönteni, hogy a felkínált lehetőségek közül melyik szabályozási for­mát válasszák. Nehéz a döntés. Ha valahol a legprogresszívebb modellt — tehát a keresetszint-szabályo- zást — választják, akkor na­gyon megfontolandó, hogy e rendkívül radikális ösztönzési eszközzel előállxtható-e annyi nyereség, amiből viszonylag könnyedén fizethetők a bérek adóterhei, úgy, hogy közben elegendő pénz marad a fejlesz­tésre is. Ha a keresetnövekmény-sza­bályozást választja a vállalat — mert óvatosabb, s nem bí­zik az adóviselő képességében —, akkor meg kell békülnie a ’viszonylag szerényebb ösztön­zési lehetőségekkel, s legfőkép­pen azzal, hogy számára, lé­nyegében, nem szűnik meg a sokat kárhoztatott bázisérde­keltség, mert nem szűnik meg az átlagbér-ellenőrzés sem. És a további dilemma: érdemes-e választani — átmenetileg — az úgynevezett szigorított köz­ponti bérszabályozási modellt, felkészülve a jobb időikre, az eredményesebb gazdálkodásra, mely felkészülés közben a bé­rek csak szolid mértékben emelhetők, de semmiképpen nem kell azzal számolni, hogy a ikeresetek csökkennek. Másképpen fogalmazva: ed­dig — tehát a január else­jéig érvényes bérszabályozás yzerint —. például. 100 forint értékű anyagmegtakarításból mindössze .5—8 forintot fordít­hatott a vállalat bérre. A ke- resebszint-szabályozás révén akár 40—50, a növekménysza­bályozás révén pedig 15—25 forintot béresíthet. De nagyon megfontolandó, hogy elérhe­tő-e az a bizonyos 100 forint anyagmegtakarítás — és nem­csak ma, hanem a közeljövő­ben is! —, mert ha ennek re­ményében valahol például a keresetszint-szabályozást vá­lasztják — a nagy adóterhek­kel együtt —, s az előzetes számításokban tévedtek, akkor számolni kell azzal, hogy ez a szabályozási forma nem garan­tálja a már elért bérszínvona­lat. Az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal szakemberei — előzetes számítások alapján — úáy becsülik, hogy a vállalatok és a szövetkezetek 40 százalé­kánál választják meg a leg­kockázatosabb keresetszint­szabályozást, húsz százalékánál, a növekményszabályozást, s a többiek — értelemszerűen — a központi keresetszabályozási formába kerülnek. Milyen szabályozási formát válasszon a vállalat? A dön­téssel kapcsolatos alapkérdés: vajon sikerül-e a teljesítmény­növelésre ösztönző keresetsza­bályozást úgy megvalósítani, hogy a főmunkaidőben is le­hetővé tegye a kiemelkedő tel­jesítmények tisztességes, vagy éppen kiugró összegekkel való megfizetését? Sikerül-e ehhez igazítani a vállalati belső ösz­tönzési rendet? Sikerül-e meg­bízhatóan prognosztizálni, hogv a manapság esetleg ked­vező gazdasági pozícióban levő vállalat — fejlesztési lehetősé­geit, termékstruktúráját, piaci helyzetét illetően — néhány év múltán változatlanul kedvező gazdasági pozíciókra számít­hat-e? Y/ agyís: sikerül-e megvaló- ” sítani az annyira hiányolt stratégiai tervezést, mégpedig olyan biztonsággal, hogy arra már most felépíthető legyen a hosszú éveken át működő — és a választott keresetszabá­lyozási formához igazodó — ösztönzési, rendszer. V. Cs. ISSN 0133—1957 ‘(Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents