Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-28 / 49. szám
1985. FEBRUÁR 28., CSÜTÖRTÖK ^fgyfgp 5 Zárszámadás Dunabogdányban A szív és értelem is segített Nyereséges az alaptevékenység A harminchatodik gazdasági évét zárta az elmúlt héten tartott közgyűlésével a dunabog- dányi Úttörő Termelőszövetkezet. A 763 hektár műveléséért felelős kollektíva ötszáz dolgozója kellemes érzéssel hallgathatta Horváth Antal elnök beszámolóját, melynek alaphangját a ......vártnál és szá mithatónál több nehézséget kellett leküzdenünk, de a tagság fegyelmezettsége és szorgos munkája eredményeképpen nyereségesek lettünk” — mondatban lehet összefoglalni. Leírva Vegyük sorra a pozitívumokat! A döntő kérdés az volt, hogy az alaptevékenység mutatói jelentősen meghalad- jáik-e vagy sem a tervben meghatározott' összegeket. Világosabb lesz a megjegyzés tartalma, ha hozzátesszük, hogy az előző időszak tapasztalatai alapján veszteséget Vártak. Ezzel szemben a mérleg pozitívra fordult. A tejtermelés még ráfizetéses ugyan, de a hizlalásban elért sikerek kiegyenlítik a veszteséget. Ráadásul a takarmánygabona, a lucerna és a siló önköltségét átlagosan tizenöt százalékkal sikerült csökkenteni. A mérleg nyelvét tovább emeli a búza hektáronkénti 5,2, a lucerna 8,2, a sálócsaliamádé 31,6 tonnás terméseredménye. Pedig Dunabogdányban két. és fél éven át nem Hullott jelentős csapadék. Ilyenkor csak a szív és értelem segíthet: a talajelőkészítés, a növényápolás, a gyors betakarítás. A gyümölcstermesztésről nagyon röviden, de elkeseredett hangon tesz említést az elnök. Megállapítja, hogy a negyven éve megállíthatatlanul növekvő vadkár, a turisták között megjelenő tolvajok és az átvételi árak ezt az ágazatot „leírták”. Pedig a beszámolóból érződik, hogy a dunabogdá- nyiak nehezen törődnek bele a vereségibe. Hiszen a fásítás, a rekultiváció, a szérűk megszüntetése, a ragadozómadarak pihenőfáinak kihelyezése azt mutatják, hogy a község lakói a szívükön viselik a szántók minden négyzetméterének, s a termő fák hozamának hasznosítását. Mentőkötél Az alaptevékenység ebben a téeszben is a „kisebbik” ágazat. Jelen esetben a bevétel 12,9 százalékát teszi ki. De míg a gazdálkodó egységek többségében veszteségesek, ez nyereséges. Természetesen arról szó sincs, hogy az ipar forintjai nélkül élni tudnának. A legnagyobb volumenű a textii- és műbőrfeldolgozó részleg. Az árbevételük meghaladta a harminc milliót. Kisebb nyereséget hozott a forgácsolás és Előadások fiataloknak Csendes hobby szerelmesei- Még zajlik a Duna, jégpáncél borítja a halastavakat, de a horgászok már készülnek a kikeletre. Egyesek a folyamparton telelő csónakjaikat vizsgálgatják, felmérik, hogy milyen javításokra lesz szükség, mások a horgászzsinórt cserélik az orsókon, vagy lakkozzák a botokat. Gyakori vendégek a szakboltokban, ahol horgokat vásárolnak, otthon pedig üres óráikban érzékeny kapásjelzőket barkácsolnak. A Szentendrei Horgász Egyesület vezetősége elsősorban az utánpótlás nevelésére koncentrál. Vasárnaponként gyakorlati és elméleti ismeretekből álló sorozatot hallhatnak e csendes hobby jövőbeni szerelmesei. Az első előadó dr. Győré Andor volt, aki a halakról, a betartandó szabályokról és a környezetvédelemről beszélt. Március harmadikén Baksa László a horgokról, horgász- botokról és a zsinórfajtákról beszél, majd az egyes kötési módokat gyakoroltatja a fia tál érdeklődőkkel. Március ti zedikén Kriston Béla a keszegekről és horgászatuknak mesterfogásairól tart előadást. Március 17-én és 31-én Fenyvesi Péter a ponty-, csuka- és harcsafogás titkairól, valamint a csalikészítésről és a beetetésről beszél. Április 14-én házi vizsgát tartanak, a megszerzett ismeretekről írásban és a gyakorlatban adnak számot a hallgatók. A vetélkedő után az is ismeretessé válik, hogy kik képviselik a szentendrei egyesületet a megyei, esetleg az országos versenyeken. Itt dől el az is, hogy ki mehet 10 napos táborba valamelyik hazai édesvíz mellé. A gondos felkészülésben tehát nincs hiány Szentendrén. Most már csak a gyors kikelet és a sűrű haljárás hiányzik. A többi a tudásra meg a szerencsére tartozik. Készülnek a nyugágyak a rugójavítás. A dobozkészítőknek nincs lekötve a kapacitásuk, a nyomdászok viszont erőteljes árbevétellel és nyereséggel rukkoltak ki. A ráckevei Aranykalász Tsz gesztorságával működő külkereskedelmi orientációjú gazdasági munkaközösséget felszámolták, mert deficites lett. Persze kár lenne azt hinni, hogy az előbb felsorolt ipari tevékenységek minden gond nélkül töltötték a közös zsákjába a forintokat. A műbőrfeldolgozóknak például harcot kellett vívni az ipari kesztyű piacáért, mert ezekből annyi volt, hogy a vevők a lábukra is két párat húzhattak volna. A rugójavítás sem lehetett zavartalan, hiszen köztudott, hogy visszaesett a tengelyen fuvarozás, leállították a benzinfaló masinákat, a megrendelők soványabb bugyelláris- sal jelentkeznek. Az alap- anyaghiány miért éppen Du- nabOigdányt kerülné ki? Bizony, ma már nem elég elhatározni, hogy ezt vagy azt a terméket gyártjuk, mert köny- nyen rá lehet fizetni a hebe- hurgyaságra. Kellenek a szakemberek, gépek, energia, telephely, fizetőképes kereslet, engedélyek. Könyvtár A fakanalak és gyógyászati segédeszközökön kívül külön megrendelésre nyugágyakat is készítenek a pomázi Faipari Szövetkezetben. Képünkön Duró Imróné és Bartha Sándorné előkészíti az összeszerelést. Az Úttörő Tsz-ben a tavalyi árbevétel 135 és fél, a tiszta nyereség 12 és fél millió volt. A szövetkezet vagyona erősen közelíti a százmilliót. E fontos számokon kívül egyéb figyelemre méltó adatokat is feljegyeztünk. Többek között azt, hogy a nyolc általánost el nem végző dolgozók száma évről évre újratermelődik. Ugyanakkor 91 szakmunkásuk 40 tanfolyamon vett részt, 87-en közép-, 13-an felsőbb iskolát fejeztek be. Debrecenben, Má- riafürdőn és Hévízen 68 tag üdült. Megszervezték az üzemorvosi ellátást, támogatják a lakásépítőket, a község intézményeit, a gyermekgondozási segélyen levő anyákat és a kisnyugdí iasokat. A központjukban letéti könyvtárat hoztak létre, a szociális és kulturális költségekre 550 ezer forintot terveztek. 1983-ban elsők voltak a megyében a takarmányozási versenyben. A Pest megyei KISZ- bizottság pedig emlákplakettel jutalmazta az ifjúságpolitikai munkájukat. A tagság erre az esztendőre csaknem 140 milliók árbevételt s ennek megfelelő nyereséget határozott el. SZENTENDREI ^/tírían A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Lesi-e oktatási központ ? Házasságban a főiskolával Hosszú tárgyalás és egyeztetéssorozat után nemrégiben találkoztak a Képzőművészeti Szövetség területi szervezetének tagjai a városi tanács illetékeseivel, hogy beszéljenek arról a megállapodásról, amelyet az Iparművészeti Főiskola rektora, Gergely István és dr. Marosvölgyi Lajos tanácselnök kötöttek. Az egyik oldalon adva van a település központjában a műemlék jellegű Bodor-ház, amelynek megmentését a tanács régen tervezi. Mégpedig oly módon, hogy művészeti feladatokat is ellásson. Manuális műhelynek álmondták, vagy a technikatanítás bázisának képzelték. Szó volt arról, hogy átvenné a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár, s itt működtetné a kulturális kiscsoportokat. Azonban az összes elképzelésről kiderült, hogy pénz hiányában megvalósíthatatlan. Ekkor lépett színre az Ipar- művészeti Főiskola. Persze, nem előzmények nélkül. A főiskolás hallgatók évek óta gyakori vendégek voltak a településen. Most a szerződésben azt is vállalta az oktatási intézmény, hogy Bodor-házban továbbképzési központot hoznak létre, később esetleg kihelyezett tagozatot is működtetnek (ebből következik, hogy gyakorló általános iskola alakulna), kialakítanak olyan alkotóműhelyt, amely az itt készült műveknek kiállítóterme lenne. Az együttműködésben rejlő lehetőségek mindeniképpen, fel- émélöek. “ Szentendrén, ahol megkülönböztetett szerepet játszik a vizuális kultúra, a szárnyukat bontogató tehetséges gyerekeknek nagy segítséget jelentene a manuális műhely létrehozása. Mi, megcsontosodott lokálpatrióták még arra is gondolunk, hogy optimális körülmények teremtődnének a felsőfokú intézmények felvételi vizsgáira való felkészüléshez. Eddig a gyerekek érdekeinek szempontjából elemeztük a megállapodás előnyeit. Azonban még ennél is többről van szó. Az Iparművészeti Főiskola a maga sajátos lehetőségeivel illeszkedni kíván nemcsak Szentendre, hanem Pest megye tárgy- és környezetkultúrájához is, rá kíván épülni szűkebb hazánk jó hagyományaira, formálni szeretné az előbbiek jelenét és jövőjét. A társadalmi környezet által nyújtott feltételek figyelembevételével szívesen hozzájárulna az életmód és minőség, valamint a közízlés javításához. Amennyiben a tervből valóság lesz, a főiskola vállalja, hogy hallgatói révén tevékenyen részt vesz a város közművelődési munkájában, ajánlásokat, modelleket, mintákat készít a település arculatának formálásához. E „házasságban” Szentendrére várnak olyan feladatok, mint a hallgatók tervező-alkotó tevékenységéhez, a diplomamunkák elkészítéséhez témák, javaslatok adása, valamint a Bodor-féle ingatlan kisajátításának lebonyolítása. A város művésztársadalma, az Iparművészeti Főiskola vezetői örömmel fognának hozzá a tervek megvalósításához. Neves alkotóink között többen vannak olyanok, akik szívesen bekapcsolódnának a továbbképző központ munkájába. Mert az magától értetődik, hogy például a fazekas-, ötvös- és kovácsoltvas-műhelyek ifjú tehetségeinek képzésében mindkét fél számít rájuk. Sőt, az épület műemléki helyreállítása során is bevonják őket az elképzelések megvalósításába. Villanófény A legutóbbi tanácsülésen, as egyik köztiszteletben álló tanácstag felbuzdulva azon, hogy Szentendre városa is csatlakozik a kötvénykibocsátó településekhez, azt javasolta, hogy hasonló módon gyorsítsuk meg egy meleg vizű fedett uszoda építését. Szünetben a felvetett ötletet néhányan tovább dédelgették. Nemrégen nagyobb társaságban beszéltek róla mint szokatlan, de megfontolandó gondolatról. Ássunk mélyebbre a dologban! A Dunakanyar nemcsak üdülő-, hanem fürdöközpont is. Meleg vizei rejt a föld mélye. Sőt, például a leányfalui medence betonteknője téli úszkáiásra alkalmas hőfokú vizet párologtat. Meg sincs fedett uszoda Békásmegyertől Esztergomig. Pedig az idősebb korosztály tagjai szívesen mártóznának meg a gyógyító hatású vízben, nem kellene a fővárosba utazniuk. Egyszóval hasznos lenne egy fedett uszoda a Duna jobb partján. Térjünk vissza a kötvény ötletéhez! Miért ne lehetne felmérni azt, hogy kik vállalnának anyagi áldozatot ezért a létesítményért? Hiszen sokan élnek Szentendre körzetében. Nem hajt minket a tatár ebben a dologban. Lehetne nyugodtan szervezni^ gyűjteni. S a közös pénzhez Könnyebb szerezni akkor, ha a költségek egy részét összegyüjötte a lakosság. A hiányzó objektumokról szólva engedtessék meg még egy kérdés feltevése. Miért nincs Szentendrén totózó? Az ország más, hasonló nagyságú településén építettek ilyet. Felmérés híján nem tudom, hogy hányad hódolnak körzetünkben ennek a szenvedélynek. Azt azonban tudom, hogy csak az OTP-ben, bonyolult módon, egyéb ügyek intézése közben foglalkoznak ezzel. Aki nem vállalja a tortúrát, az utazhat a fővárosba, ahol perceken belül leadhatja tippjeit. Persze nem palotára gondolok, csak egy kisebb helyiségre. Akár társbérletben valamely más szolgáltatással. Befejezésül csak annyit? én arra tippelek, hogy nagyon kevés pénzből is megoldható lenne a dolog. Kiállítás Festőművész-pedagógus Március elsején délután öt órakor a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtárban Mucsi András művészettörténész nyitja meg Molnár Bertalan festőművész-tanár kiállítását. Molnár Bertalan eredetileg történelem-, ének-zene szakos pedagógus, de évtizedeken át rajzot tanított. Autodidaktának vallja magát. Az első önálló kiállítása 1974-ben volt Nagykátán, a Bartók Béla Művelődési Házban. Tagja a Pest megyei Nagy István képzőművészeti csoportnak. 1975-től részt vesz az évente ismétlődő Vizuális Hónap tárlatain. Szakmai ismereteit, művészi tudását a zebe- gényi nyári találkozókon gyarapítja. Elméleti és gyakorlati ismeretek dolgában Nádasdy Jánost vallja mesterének. Molnár Bertalan kiállítása március 12-ig tekinthető meg. Hírek a város életéből — Pályázatok. Hat cég vállakozna a belvárosi gázhálózat továbbépítésére. A páfc’ert nem veit gépír®? Értelmetlen huzavona után Az emberek nem értik, hogy miért nem készült még el az Állami Biztosító szentendrei fiókjának épülete. Pontosabban 1984 augusztusáig értették a történteket, mert a munka apróbb megszakításokkal folyamatosan haladt. Akkor azonban megszűnt a mozgás a teljesen kész épület körül. Vajon miért? A kérdésre Jenei Endre, az Állami Biztosító városi fiókjának vezető je-'válaszol. — A múlt év szeptemberére elkészült a székház, s mondhatom, nagy örömmel jártuk be a szobákat, mert a BÉSZ- KU dolgozói kitűnő munkát végeztek. Ügy is mondhatnám, hogy kisipari minőségben. Aztán . a villanyvezetés körül huzavona kezdődött, aminek az okát nem tudom. A kollégáimmal együtt alig várom, hogy költözhessünk, mert bizton mondhatom, nincs a megyében még egy hivatal, amelynek alkalmazottai ilyen körülmények között dolgoznak. Mielőtt a történet fonalát továbbgombolyítjuk, írjuk le, hogv Jenei Endre nem túlzott. A zsúfoltság elviselhetetlen, az iratok asztalokon és székeken feküsznek, egész télen a rossz olajkályhákat javították, a padlóra alig lehet ráismerni, szociális létesítmények nincsenek. A falak máladoz- nak, az ügyfelek nem tudnak leülni. Most pedig hallgassuk meg mit mond a „villanykálváriáról” dr. Bajosig Lászlóné, az Állami Biztosító Pest megyei igazgatóságának beruházási főelőadója. — Ha röviden akarnék válaszolni a kérdésre, lakonikusan azt mondanám: egyszerűen képtelenek voltunk zöld ágra vergődni a Pest megyei Villanyszerelő Vállalattal. De egyszerűbb, ha idézem a SZÖVTERV-nek, a bonyolítónknak, az említett céghez írott levelét, abban megfogalmazták a lényeget. Az írás szövegét tartalmi idézetben közöljük. Megrendeltük 1982 decemberében önöknél az Állami Biztosító Pest megyei igazgatósága szentendrei központjának villanyszerelését. 1984 máiusában már dolgozhattak volna. Augusztusban végre volt egy bejárás, ekkor önök szeptemberre ígérték a szerződés elkészítését. Novemberben közölték, hogy gépíróhiány miatt később tudják küldeni a dokumentumot. Végre februárra elkészült a szerződés, s ebben az állt, hogy a munkát 1985 első félévében nem kívánják befejezni. Azt már mi tesszük hozzá, hogy 1982-től 1985 februárjáig a Pest megyei Villany- szerelő Vállálat illetékesei egyszer sem mondták, hogy nem kívánják befejezni a szerelést. Csak nem csináltak semmit. Az Állami Biztosító megún- ta a huzavonát, s a Fővárosi Villanyszerelő Vállalattal megegyezett. A budapestiek vállalták, hogy március 20-ra átadják az épületet. Aztán már csak parkettázni kell. A biztosítósok azt remélik, hogy a felszabadulás negyvenedik évfordulóján felavathatják az új Székházukat. Az eddigiek azt tanúsítják, hogy sem rajtuk, sem a BÉSZKÜ-n nem múlik a dolog. Mindenki jól jár. A város, a dolgozók, az ügyfelek. Szomorú, hogy minderre nem tavaly augusztusban került sor. lyázatot a belső zsűri bírálja el, az eredményt február 28-án hirdetik ki. — Szép eredmény. A megyei településfejlesztési versenyben kiemelkedő eredményt ért el a város lakossága. Harminckétmillió a társadalmi munka értéke. Könnyen lehet, hogy ezzel az eredménynyel dobogóra kerülünk. Az esetleges helyezéssel pénzjutalom is jár. — Jó és rossz. A Csőszerelőipari Vállalat nem vonult fel időben a gimnázium építéséhez. A 21-es Állami Építőipari Vállalat munkásai viszont dolgoznak. Dicséret illeti az Élépszer szorgalmát is. A szakemberek megítélése szerint még mindig van remény afra, hogy a tantermi szárnyat szeptember elsejére átadják. Sokkal rosszabbul áll a tömegszervezet! ház építése. Még a szerkezete sincs kész, s alig tíz hónap van az átadási határidőből. Igen kétséges a decemberi befejezés. — Fiatal szólisták mutatkoznak be a Szentendrei Kamarazenekar hangversenyén március másodikán este hét órakor a városi tanács dísztermében. A műsoron Vivaldi-, Bre- val-, Schmelzer-, Bach-, Telemann- és Mozart-művek szerepelnek. Vezényel Fenyő Gábor. Jegyek a PMKK pénztáránál kaphatók. Az oldalt írta' Vicsotka Mihály Fotó. Erdösl Ágnes