Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-04 / 28. szám

^ßrrfgp 1985. FEBRUÄR 4., HÉTFŐ * I Egy erdőkertesi találkozás után Minden thébás színész lesz? Virgonc fantáziájú, romantikus hajlamú toliforgatók nagy lélekze- tŰ regényeiben találkozhatunk azokkal az akkurátusán megrajzolt fi­gurákkal, akiket a többi szereplő csak így emleget: ez aztán talpig úriember. Ahogy az angol mondja: gentleman first class. Szilárd jel­lemű, magabiztos fellépésű, müveit, komoly férfiúk, akik még kellő humorérzékkel is rendelkeznek. Ezek a hősök persze gyorsan tovalib- bennek a mesék szárnyán, és senki sem gondolhatja, hogy léteznek a valóságban is. Az eddigiekből talán már sejthető, hogy mégis sikerült «gy jó értelemben vett úriemberrel találkozni. S ez a nem szokványos helyzet elvezetett egy maszek raíniiskolába is. Tél végi ócskapiacon Szentendrén Filléres cserebere Igazi szerelem Cservény József erdőkertesi otthona jói illik, idomul gaz­dájához. A kertkapu gomb­nyomásra nyílik, a hűvös elő­térből barátságos szobába top­panunk, ahol könyvek soka­sága szorong a polcokon. A berendezés elegánsan egysze­rű, amelyben egy régi stílusú íróasztal is megleli a helyét. A mögé állított karosszékben hamarosan elhelyezkedik a vendéglátó, akinek tényleg olyan a külleme, mintha ska­tulyából húzták volna elő. Ma­gától értetődő könnyedséggel ölti egymásba a szavakat. Cservény József, túl a nyugdíjkorhatáron, elmond­hatja magáról, hogy mozgal­mas volt életútja, s a folyta­tás is tartogat izgalmakat. Pá­rizsban, Budapesten és Ko­lozsvárott végezte tanulmá­nyait, melyeknek eredménye­ként két diplomát szerzett: egyaránt jártas a pszicholó­giában, a pedagógiában, a színházművészetben, emellett több nyelven beszél. Mielőtt a család áttelepült Kolozsvárról Magyarországra, addig a he­lyi színiakadémián tanított, majd Erdőkertesre kerülvén a művelődési házat igazgatta, s most közművelődési szakfel­ügyelőként tevékenykedik. — A színház az igazi sze­relmem, s rohanvást jelent­keztem, amint híre futott, hogy megalakult a Théba stú­dió. Ez a gazdasági munka- közösség mindazt oktatja, amire egy színészpalántának szüksége lehet. Tudomásom szerint csupán egy párja akad a vállalkozásnak: Gór Nagy Mária hasonló kezdeménye­zésé. Ha többre kíváncsi, ak­kor csütörtök délután négy­kor várom a budapesti Kun Béla téren, a Bem József óvó­nőképző szakközépiskolában. Egyelőre ott tartjuk a foglal­kozásokat, megismerkedhet a tanítványokkal és Andor Edit­tel, a stúdió vezetőjével, aki az egyedüli illetékes a témá­ban. Az iskolában csütörtökön az egyik tanteremben Cservény József várja a tanítványokat, akik csak nehezen szállingóz­nak. Elsőnek Papcsák Ferenc fut be, az öt fiú egyike, a többiek, szám szerint tizen­öten a gyengébb nemet kép­viselik. — Rólam egyszer már írt az újság, amikor megnyertem egy futóversenyt — mondja kicsit elfogódottan a jóvágású, tizenkilenc éves fiatalember. Megvál om Őszintén, hogy hetekig halogattam Cserhalmi Imre kollégám, különben kitű­nő publicista, riporter legújabb könyvének elolvasását. Vajon mi újat tud mondani egy kül­földi útjáról készített riportso­rozatában? Még akkor is, ha remek témát választott: ka- mionosokat kísért el egy hosz- szabb útra. Leírja a tájakat, az embereket, azokat az esemé­nyeket, amelyek egy ilyen úton meg szoktak történni: balese­tek, benzinállomások, útszéli csárdák furcsa eseteit, a gép­kocsik motorjainak egyhangú zúgását. Mi lehet ebben új? S most, íme nemcsak elol­vastam, hanem másoknak is ajánlom, mert nagyon izgal­mas, érdekes történeteket tud­tam meg, s ami még ennél is több, társadalompolitikai esz- szét tartok a kezemben, bár Cserhalmi — ahogyan köteté­ben jelzi Is — nem szabályos útinaplót írt, hanem szabályta­lant: nem összefüggő történe­teket mesél el, nem időrendi sorrendben vezeti naplóját, ha­nem el-elkalandozik a társa­dalmi-gazdasági élet területei­re, miközben egy-egy út, útsza­kasz. napok és órák esemé­nyeit feljegyzi. így szabályos társadalomrajzát adja mai vi­lágunknak. A könyvben megismerke­— Vegyésztechnikus vagyok a Chinoinban, egy Nyíregyháza melletti kis faluból jöttem, bérelt lakásban élek. Színész akarok lenni. Korábban je­lentkeztem a Nemzeti Színház stúdiójában, de nem vettek fel. Rájöttem, hogy szükség van valamilyen előképzettség­re, főleg a beszédtechnika csi­szolására, mert rosszul osztom be a levegőt. Énekelni is ta­nulok, minden szabad időmet erre áldozom. Tavasszal meg­próbálom a színművészetit, hátha.., Magukat keresik De nem mindenki akar szí­nész lenni. Ficzere Andrea például azért jár a stúdióba, hogy megtalálja önmagát, ö is vidékről jött, egy ideig a Rozmaring Tsz-ben dolgozott, az ikebanával ismerkedett, de csalódott, s most a kőbányai új köztemető virágkötészeté­nek alkalmazottja. — Ügy éreztem, hogy nem tudom megállni a helyemet az életben: tele voltam gátlással, képtelen voltam beilleszkedni a környezetembe, a társaság­ba, arra pedig gondolni se mertem, hogy kiálljak a pó­diumra verset mondani. Az itteni gyakorlás valamennyire felszabadított és az ismerő­seim is állítják, hogy sokat változtam. Az időközben megérkezett Andor Edit mintha tanúja lett volna az iménti beszélgetés­nek, mert megerősíti a hallot­takat. Az operaénekesi, színé­szi múltra visszatekintő peda­gógus, aki jelenleg a Landler Jenő ' Gimnázium orosz— francia szakos tanára, éppen azért alapította a stúdiót, mert tapasztalta, hogy mennyire sekély es a gyerekek beszed­és mozgáskultúrája. Annak javítása a minimális prog­ram, a maximális pedig az, hogy a tehetséges fiatalokat hozzásegítsék az előadói vizs­ga megszerzéséhez, fölkészít­sék a főiskolai felvételire. — Két esztendeje dolgozik a stúdió, s nem gondoltam vol­na, hogy ilyen eredményeket lehet elérni — mondja a ta­nárnő, — Egyik növendékünk Kazinczy-versenyt nyert, egy ötvennyolc éves keszonmunkás működési engedélyt kapott. A mostani gyerekek is hónapról hónapra csiszolódnak, s aki­ben megvan az akarat, viheti valamire. A Théba elnevezés a görög kultúrára való utalá­son túl a következőket is je­dünk vámosokkal, rendőrökkel, külföldi kereskedőkkel, hazai vezetőkkel, de nem fukarkodik a szavakkal akkor sem, ami­kor gazdaságpolitikánk eré­nyeit, hibáit, gyengéit tárja fel, elmeditál vezetési-irányí­tási módszereinkről, gazdasági problémáinkról. Közben élve­zetes stílusban beszéli el a kül­földi nyilvánosházakról hallott történeteket. Látszólag tehát szertelenség és sokféleség mu­tatkozik ebben a kötetben, de mindezek mögött fellelhetjük a szerző felelősségérzetét, gon­dolkodásmódját, ahogyan a je­lenségekről vélekedik, s egy­ben másokat is elgondolkodtat. Már a címe is felkelti a fi­gyelmet. Ha nincs fék, gáz van — mondta egy kamionos az úton. Mondásának társadalmi töltése is van, hiszen ha nem jól mennek a dolgok, akkor valami bűzlik, valami baj van. Márpedig, ha baj van, akkor annak valaki a kárát látja, je­len esetben a kamionos, aki hosszú útra ment, amelyen eset­leg karambolozott, vagy más szabálytalanságot követett el. lenti: T mint tánc, H mint helyzetgyakorlatok, É mint ének, B mint beszédtechnika, A mint artisztika. Mindegyik szakágnak megvan a maga előadója. — Csupán esélyt adunk az éryényesüléshez — teszi hoz­zá Cservény József. — Aki­ben fölfedeztük a tehetség va­lamilyen csíráját, azt felvesz- szük,«ám világosan kell lát­ni: a csalódásnak ugyanany- nyi, ha nem nagyobb az esé­lye, mint a sikert jelentő szí­nészi pályának. Mi legyek? Megtelnek a széksorok, szemrevaló lányok néznek szembe önmagukkal. A Pana­sonic képmagnó jóvoltából fel- elevenednek a táncórák, a helyzetgyakorlatok olykor té­tova, de tehetségre utaló moz­zanatai. A sokaságból nem­csak szépségével, hanem szel­lemes bolondozásával, képes­ségeivel is kitűnik a tizenhét esztendős Marjai Judit. — Vulkán ez a lány — jel­lemzi Cservény József —, pla­kátokon, újságok címlapjain, reklámfilmekben ismerhetünk rá. Ám ő sem tudja eldönte­ni, hogy majdan színész, fo­tómodell, vagy fotóriporter le- gyen-e. A képernyőn újabb jelene­tek váltakoznak, s a zsongás­nak, a kacagásnak semmi más nem szab határt, csupán a hosszú folyosót lezáró bejára­ti ajtó csattanása. Kövess László Kovács András Vörös gróf­nő című alkotásának labora­tóriumi munkálatai ezekben a napokban fejeződnek, be „a Mafilm Dialóg, filmstúdiójá­ban. A pályafutása során tár­sadalmunk problémáit, s újabbkor»! történelmünk ese­ményeit egyformán vizsgáló filmrendező elmondja: a Vörös grófnő — ez az első rész címe — nem dokumentumfilm, nem a történelem rekonstruálása. Inkább filmregény, amely két aktív politikai személyiség — Károlyi Mihály és felesége — életét örökíti meg emlékiratok, az özvegy autentikus adatköz­lése és más dokumentumok alapján. A nagyszabású játék­film a házaspár megismerke­désétől. az 1919 júliusáig ter­jedő időszakot öleli át, feldol­gozza a fiatalkor, a házasság, a forradalmak történéseit, egészen a kényszerű emigrá­cióig. Az elképzelések szerint a Károlyi-család életéről szőlő produkció második része az Ebben van könyvének igazi mondanivalója. Egy érdekes, valóban meg­írásra érdemes munkacsoport­tal, emberekkel ismerkedhe­tünk meg, hiszen a pilóta, a gépkocsivezető,- a mozdonyve­zető élete mindig vonzó, izgal­mas számunkra. Nemcsak azért, mert ezek az emberek mást csinálnak, mint a nagy többség, hanem különleges, messzi vidékekre is eljutnak. A kamionosok is ilyen embe­rek, sokan irigylik őket, hiszen külföldi útjaikon megszedhe­tik magukat, s nemcsak a ke­mény valutát költhetik el, amit napidíjként kapnak, ha­nem csencselhetnek is. Ugyan ki tudja őket minden útjukon pontosan ellenőrizni? Cserhalmi illúziókat is rom­bol, amikor teljes őszinteség­gel feltárja ennek a rétegnek minden erényét és hibáját, az ilyen utakkal együttjáró hát­rányokat, az embert őrlő ide­gességet. Természetesen van­nak köztük dörzsöltek, vagá­nyok, talán kalandorok is, de a többség becsületesen dolgo­zó, nagyon keményen helytál­■f Óriási lehetőség! óriási szén - ^ zárié! Teknősbéka cserél gaz- ;; dát matchboxra, pecabotok vár­/, nak szépreményű fogásra, gra- j mofonnak álcázott világító var- j rógépet áron alul továbbadnak, megunt csecsebecsék jobb sor- y sót óhajtoznak! Tél végi ócska- / piacra hívták a környékbeiie- /. két a szentendrei művelődési £ központ munkatársai. Talán a J szervezők sem gondolták, hogy ^ vasárnap már a kora délelőtti , j órákban meglepik a házat ki- j csínyek és nagyok ott tolong- í nak, s kotorásszák a zacskók- V, bői megunt tárgyaikat. Akik filléres emlékeiket megunták, a február elejei süvöltő széllel dacolva útra keltek, hogy estére lecserél­jék a kisautót mozdonyra, a kinőtt pulcsit korcsolyára, az ugró bátrát jelvényre, a régi képeslapot Donald kacsára. Szabad a vásár! Ki-ki kedve szerint alkudozik vagy azonnal nyélbe üti az üzletet, nehogy más is ráharapjon a kisze­emigráció éveit mutatja majd be, a felszabadulás utáni ha­zatérésig, majd az újabb szám­űzetésig. ... ...... ..... A rendező arra törekedett, hogy filmjében — amely egy­ben egy több részes televíziós sorozat is — elsősorban a két embert ábrázolja, érzelmi, in­tellektuális és morális síkon. A film felvételeihez több mint negyven helyszínt használtak, s a korabeli hangulatot a régi autók, öltözékek s más kellé­kek idézték fel Bíró Miklós kamerája előtt. A főtob szere­peket Básti Juli, Bács Ferenc, Kállai Ferenc, Temessy Hédi, Tolnay Klári, Molnár Ildikó, Reviczky Gábor, Frajt Edit, Tóth Éva és Bálint András alakítja. A Vörös grófnő a XVII. ipa- gyar játékfilmszemle nyitópro­dukciója s a tervek szerint a mozik márciusban. Károlyi Mihály születésének 110. év­fordulóján mutatják be. ló ember, aki' hivatásának te­kinti ezt a pályát. Persze, hogy sok minden történik velük, a családjukkal, hiszen a hosszú utak, a különélés, a sok új ta­lálkozás csábító is lehet. Miért éppen a kamionosok tudnának mindennek ellentállni? Mit mondhatok el magáról a könyvről? Csak annyit, hogy el kell olvasni, mert a több száz feszült, humoros, fanyar, vagy éppen tragikus eseményt, szto­rit visszaadni egy recenzió ke­retében lehetetlen. Ugyanolyan érdekfeszítők az esemény ektnö- gött meghúzódó társadalmi, gazdasági és politikai viszo­nyok. Cserhalmi Imre könyvé­ből izgalmas, egzotikus világ bontakozik ki előttünk, úgy érezhetjük, szinte részesei va­gyunk a szituációknak, ame­lyeket finom szerkesztői, írói eszközeivel rajzol meg. Az lítillSpIÓ így lett krimivel felérő történetek láncolata. Cserhalmi érdeme még, hogy egy eddig nem eléggé ismert életformával ismertet meg ben­nünket. A Kossuth Könyvki­adó, amely vállalkozott arra, hogy a kamionosok minden­napjait megmutató, rendha­gyó írást megjelentesse, jó szol­gálatot tett az olvasóknak, a mai magyar valóság iránt ér­deklődőknek. Gáli Sándor melt érdekességre. Váci János és fia Tahitótfaluról Schaff- hausen órát. szorongat a kezé­ben. Egyelőre nem túl nagy az érdeklődés a híres márka iránt. Annál inkább a lóbék­lyóra. Háromszázat Ígértek ér­te reggel, délre felment az ára ötszázra. Az ezerkétszázas évekből való, bárki megnézhe­ti a néprajzi lexikonban — mondogatja a tulajdonos. Ho­zott még két olajfestményt is, átrendezték a szobát, nem tudják hová tenni. Balázs Gábor és Eszter test­vére nagy nekibuzdulással kí­nálják kinőtt holmijukat. Akad pulóver és kisautó, jel­vény és leporelló. Még anyu­kájuk félretett cipőit is ma­gukkal hozták. Díszhalat vesz­nek az összegyűjtött pénzből, ha sikerül a vásár. Tumbász Hédi és öcsikéje megilletődöt- ten állnak az asztal mögött. Először kóstolnak bele az árusítás ízébe. Vácról jöttek át, nem lenne jó üres kézzel hazamenni! A kisfiú a sok minden láttán odasuttogja anyjának: Mondd, hoztál ma­gaddal elég pénzt? Mert ő nem csupán adná, kapni is sze­retne. Igazi vásári a hangulat Pal- kovics György körül. Gyé­kényére kiterítette a kínálatot: Szivárvány. Hazai televízió­zásunk hőskorában — és még némiképp azután is — való­ságos nemzeti üggyé vált egy- egy olyan országos vetélkedő, amelyet a kamerák továbbí­tottak. A korosabb előfizetők jól emlékezhetnek arra, hogy futárok loholtak ilyenkor, iz- zottak a telefonvonalak, s az adások helyszínein olyan iz­galom volt, mint holmi nagy tétre menő kártyacsatáknál. Egyrészt nyilván maga az ese­mény különössége — az egye­nes adás keltette feszültség — ajzotta fel ennyire a kedélye­ket, másrészt meg az olyan valóban nagy nyeremények, hogy alkalmasint még egy óvo­dát is lehetett nyerni. Ez a vehemencia aztán szép las­sacskán lelohadt. Mindezek után került sor a Szivárvány című — a felsza­badulás negyvenedik évfordu­lóját köszöntő — monstre, is­mét a Tiszán inneAtől a Du­nántúlig mozgósító — vetélke­dőre, amelytől joggal várhat­tuk, hogy majd újra megidézi azoknak a régi párviadaloknak a kedvesen lelkesült hangula­tát. Nos, erre a legjobb értelem­ben vett nosztalgiázásra nem­igen kerülhetett sor: a Szivár­vány íve kissé lapos görbét írt le, hát színei sem valami szemkápráztató élességgel ra­gyogtak. Miért maradt el a várako­zástól ez a nagyszabású ide- oda kapcsolás? Föltételezhető azért, mert a játékot ereden­dően a tudom-nem tudom té­telre alapozták. Tehát arra, hogy a föltett kérdésekre ki ad hamarabb és teljesebb ma­gyarázatot, kinek a kiselőadá­sát egészítik ki és dicsért meg jobban a nagy tudású zsűri. Igen, a majdnem vagy egészen eminens nagydiákok érettsé- gizgettek ott a képernyőn, s tették ezt oly felkészülten, hogy a nézőnek csak igen rit­ritkaságszámba menő köny­vek, óra, makramészőnyeg. Éppen alku tárgyát képezi egy patinás rulettkerék. Csak a csapágyat kell megolajozni és máris szélsebesen forog. A szerencse kerekét ezúttal egy szakállas fiatalember terelgeti. Száztíz forint ötvenről indul a kínálat, majd leesik har­mincegy kilencvenre, mígnem hatvanhat forint tíz fillér gz utolsó ár. Egymás kezébe csap eladó és vevő. Még a híres ponyvát, Pitigrilli: Tizennyolc karátos szűz című alkotását is szeretné továbbpasszolni, ez­úttal sikertelenül. Honnan került elő a sokfé­le alig használt és régi hol­mi? Ki tudja? Minden egyes tárgynak története vám Sokan gyűjtögetik, őrizgetik az egy­kori emlékeket, mások sza­tyorba hányják és kiárusítják. Persze a gyerekek örülnek legjobban, hiszen számukra mindig kedvesebb a másik játéka, a másik babája vagy kisautója. Szabad a vásár Szentendrén, a télvégi ócska­piacon. Erdő&i Katalin * • Melyiket válasszam? (A elm felett.) Mellette: Nézzük csak, hogyan­......... .. működik?».............. — Tr encsényi Zoltán felvételei kán adatott meg a lehetősége egy-egy válasz előzetes meg­fogalmazására. így aztán azok a milliók, akik odahaza szem­lélték a Vágó István által egyébként dicséretesen, udva­rias visszafogottsággal vezetett szellemi párviadalsorozatot, azok jobbára kirekesztődtek belőle. Tanulni nagyon sokat tanulhattunk — főképpen Ső­tér István irodalomtörténész professzor summázatai értek fel egy-egy egyetemi előadás­sal —, de ez az ismeretszerzés csak ritkán pezsdült meg a já­ték izgalmától. • A gazdasági bűn- cselekmények taglalásának szentelte legutóbbi adását a Kék fény. Mivel ezek a vét­kek kevésbé látványosak — bemutatni is csak inkább szó­ban, mintsem mozgó képek segítségével lehet azokat —, a sorozatnak ez a jelentkezése bizony nem valami izgalmas­ra sikeredett. Okos szakértői elemzéseket kaptunk a pénz- és vagyonszerzés tilos és titkos módszereiről, de amúgy kevés alkalom nyílt arra, hogy fel- borzolódjanak a kedélyek. Talán csak akkor hüledez- hettünk igazán, amikor a Gór Nagy József és Sárosi András nevéhez kapcsolódó sokmilliós — egyébként Gödöllőn vég­hezvitt — manipulációt ismer­tették, és a kamera azokra a cetlikre puskázott, amelyek a százezres és milliós kölcsönök- ről szóltak. Hát ez a nyugta­rengeteg meglehetősen érdekes látvány volt! És nyilván még sokkalta izgalmasabb lenne az a képsor, amelyen azok tűn­nének fel, akik a szép summá­kat uzsorakamatra átengedték. Ha majd ezekre az újmódi pénzemberekre is rápásztáz egyszer a Kék fény, nos, ak­kor ezt a mostani halvány összeállítást is megbocsátjuk neki. Akácz László Mindennapjaink Ha nincs fék, gáz van A laboratóriumi munka végén Bemutató előtt a Vörös grófnő kTv-figyelóh

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents