Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-25 / 46. szám

Man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM 1985. FEBRUÁR 25., HÉTFŐ Fiatalosan, kedvvel, erővel Megdolgoztak a jó nyereségért Zárszámadás a ceglédi Kossuth Tsz-ben A kézfogásokkal kezdjük a ceglédi Kossuth Termelőszö­vetkezet zárszámadásáról szó­ló beszámolót. A közgyűlés ez­úttal a Szabadság Filmszínház nagytermében zajlott szomba­ton, telt házzal. Az említett kézfogásokkal sokaikat köszön­töttek, kiváló dolgozókat, tár­sadalmi munkában, sportszer­vezésben, eredményekben élen­járókat, KISZ-munkáért, a vá­ros fejlesztéséért név szerint is elismerést érdemlőket, vala­mint a törzsgárdatagokat. A tsz-ben 25 éve munkál­kodók népes csoportjában ez­úttal kapta meg az oklevelet és jutalmat Sáfrán József tsz- elnök is. Nyári István az év során még üzemvezető volt, ma már nyugdíjas, de a Mun­ka Érdemrend bronz fokoza­tát vehette át a tsz elnökétől. Vr. Fekete Iván, az INTER- SZOLG gazdasági társulás nyugdíjba vonuló igazgatója miniszteri dicséretet kapott ki­váló munkájáért. Érdem szerint A Kossuth Tsz nem a leg­jobb földekkel- bíró közös gaz­daság. Néhány,éve még sok idős tagja volt, most viszont egyre több a fiatal, aki kedvvel dolgozik és a helyét megtalál“ ja nálunk. A közös gazdaság megszívlelte a saját kárán az évek során a tapasztalt tanul­ságokat. Az 1984-es évről 8,6 millió forintos nyereséggel ad­hattak számot, amely mögött rengeteg munka volt összehasonlításul: nyeresé­gük több, mint a másik két helybeli termelőszövetkezeté. Jutalomként tagságuknak csaknem egyhavi keresetnek megfelelő pénzösszeget tudnak kiosztani, ám nem egységesen, hanem kinek-kinek az év so­rán végzett munkája, érdeme szerint. A Kossuth Tsz 3 ezer 583 hektár területén gazdálkodik, van szántójuk, szőlejük, rétjük, legelőjük, gyümölcsösük, erde­jük, még nádasuk is. Vannak melléküzemeik, tagjai gazda­sági társulásoknak, pártfogol­ják a háztájit. Mint a többi gazdaságnak, nekik is nehe­zebb volt a múlt esztendő. Ám a közgyűlésen erről egyetlen panaszos szó sem esett, sem a jelentés kiegészítésekor, sem az elhangzott tizenkét értékes, előremutató hozzászólásban. Aranyat érő búza A prímet tavaly a növény- termesztési ágazat, a búza és vele a gépkarbantartók vitték. Hatezer-negyven ’ kilogramm búza termett, átlagosan hektá­ronként náluk, ezzel az orszá­gos élvonalba kerültek. A mag­lucerna hektáronként három mázsa fölött termett, önkri­tikát gyakorolva, a jószágtar­tással kapcsolatban levonták a tanulságot: felszámolják a gazdaságtalan szarvasmarha­tartást. A juhászatot a tsz fejleszteni akarja. A takar­mánynak való, a lucerna és ä kukorica bizony alaposan meg­sínylette a ta'lajvízszint csök­kenését, a mennyei áldás hiá­nyát. Példás munkát végzett és megfontoltan gondozta, ter­melte ki a fát az erdészeti ága­zat. A gépparkot a tsz gondo­san kezeli, új eszközöket akar­Lámpások mindig költenek Gárdonyi Géza lámpáshoz hasonlította a néptanítókat valaha, jól tudván, hogy szel­lemi kisugárzás veszi körül őket, új ismeretet, tiszta er­kölcsöt plántálnak környeze­tükbe. Napjainkban váro­sunkban és a környező közsé­gekben sokszorosára bővült az értelmiségiek köre. Az a cél, hogy munkahelyi elfoglaltsá­guk mellett mindinkább be­kapcsolódjanak a közéletbe, mert nagy szükség van az ag­rárszakemberek, jogászok, or­vosok, hivatalnokok közsze­replésére is. Nyilván a múltban gyöke­rező hagyomány okán a pe­dagógus társadalom a legtöb­bet cselekvő réteg. Cegléden és vonzáskörzetében a TIT 250 tagja közül 120-an tanítók és tanárok. Szívesen tartanak ismeretterjesztő előadásokat, s azokra lelkiismeretesen felké­szülnek. Az előadók tovább­képzésére ankétokat szervez a társaság, amelyeken az adott tudományág valamely jeles hazai képviselője ad tájékoz­tatást a kutatások legfrissebb eredményeiről, valamely idő­szerű kérdésről. Montágh Im­rét, Grétsy Lászlót, Pálfy Jó­zsefet és a többi meghívottat nagy érdeklődéssel hallgatták a TIT-előadók. A pedagógusokat más szá­lak is összetartják. Évről év­re mind jobban működik ceg­lédi klubjuk, amely ösztönö­sen megtalálta a megfelelő cselekvési formát. A pedagó­gus énekkar évek óta sikere­sen munkálkodik, és a békés­csabai minősítő hangverse­nyen aranyjelvényes lett. A pedagógusbálok az örömteli, vidám együttlét óráinak szá­mítanak. Jó lenne, ha a pedagógus­berkekben tapasztalható cse­lekvőkészség példaként hatna az értelmiség többi rétegére is. Szorosabb kapcsolat fűz­hetné össze őket, erősödne együttműködésük. Már érlelő­dik a terv, amely a pedagó­gusklubot értelmiségi klubbá szélesítené. Az MTESZ jól fel­szerelt székháza a Petőfi ut­cában alkalmas helyül kínál­kozik erre a célra. T. T. Régi könyvek, régi olvasók üzenete címmel kiállítás nyílt szombaton a szomszédos Nagykőrös Arany János Mú­zeumában. Az érdekes, látvá­nyos irodalmi anyagot az ér­deklődők március 24-ig lát­hatják, a hétfői szünnapok kivételével. A kiállításon zö­mében a XVIII—XIX. század­ban megjelent köteteket sora­koztatták fel. Mezőgazdasági fórumot tar­tanak Abonyban, a nagyköz­ségi könyvtárban február 25-én, hétfőn 18 órai kezdet­tel. A termelőszövetkezetek vezetői, mezőgazdászok, vala­mint a nagyközségi tanács és a I.*ál-Pest megyei Áfész il­letékesei válaszolnak az ér­deklődő kérdésekre, melyeket ki-ki a helyszínen tehet fel. A kérdés foglalkozhat a tsz-ek működésével, a háztáji és a nagyüzem együttműködésével, állattartással, növénytermesz­téssel, kiskertekkel, felvásár­lással. nak beszerezni. Van miből, futja, csak legyen mire. A tsz mezőgazdasági főágazata ösz- szességében a tervezettnél 35 százalékkal jobb eredményt ért el. A jövőben tovább segítik a háztájit, az ipari ágazatot pe­dig eredményesebbé akarják tenni. Nem lesz nehéz, mert az ott dolgozók is éppen úgy gon­dolják, mint ez kiderült a fel­szólalásokból is. Van még boríték A ceglédi Kossuth Tsz az 1985-ös évet még megfontol­tabban tervezi, és meg na­gyobb eredményt vár. Ehhez alapot a beütemezett változta­tásoktól remélnek. A munka- védelemre és egészségvédelem­re épp olyan hangsúlyt fordí­tanak, mint a pontos munka­végzésre. Pénzjutalmat most több szocialista kollektíva ka­pott: a tsz-elnök elmondta, hogy ilyen célra tartalék- boríték van még bőven, csak a tagság munkájával gondoskod­jon a belevalóról. A zárszámadó közgyűlésen részt vett Stadler András, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának politikai munlkiatársa is, aki a megye párt-, tanácsi és társadalmi szerveitől hozott köszöntő jókívánságokat, to­vábbi jó eredményekre biztat­va a Kossuth Tsz valamennyi tagját, alkalmazottját Eszes Katalin Hangverseny Cegléden Aznap a jég valóban megtört A vetés kikelt, és szép termést hozott ANDREJ KOVTUN tábor­nok emlékezéseiből (Magyar rapszódia) már .közöltünk egy részletet arról, hogyan ünne­pelték 1944-ben Abonyban oroszok és magyarok együtt november 7-ét. Az a későbbi hangverseny, amelyet a hadosztály Ceglé­den rendezett, itt is a közele­dés, a kölcsönös megismerés első fórumává lehetett. A háború a végéhez köze­ledett. A győzelmi díszlövések egyre gyakrabban borították fényárba a moszkvai égbol­tot. Felszabadult Budapest is, és hadosztályunkat hátrávitték pihenőre, Ceglédre. A háború alatt sokfelé lát­tunk a házak falán olyan pla­kátokat, amelyeken a szovjet harcosokat szinte őskori ször­nyek képében ábrázolták. A rádió, röpcédulák mind tele voltak azoknak a „bestialitá- soknak” a leírásával, amelye­ket állítólag a szovjet katonák műveltek az általuk elfoglalt területeken. Ezért egyáltalán nem lepett meg bennünket itt sem a lakosság riadt óvatos­sága. Alig jelent meg egy-egy katonánk vagy tisztünk az ut­cán, Cegléd lakosai rögtön a házaikba bújtak. A hadosztály politikai osztá­lyán sokat törtük a fejünket: hogyan lehetne megtörnünk ezt a jeget? Végül elhatároz­tuk: megrendezzük a hadosz­tály amatőr művészeti bajnok­ságát. Kiplakátoltuk ezt a vá­rosban, feltüntetve azt is, hogy a versenyek nyilvánosak, a belépés díjtalan. Négy napra húztuk szét a versenyeket. És nappalra tettük, hogy elejét vegyük az este vagy éjjel le­hetséges provokációknak. Meg kell adni, politikai osz­tályunk derekas munkát vég­zett. Kihasználta az írásos, szóbeli és rádiós információ valamennyi eszközét, és szé­les körben a lakosság tudo­mására hozta a rendezvények műsorát. Vártunk. És elkövetkezett az első nap. A színházteremben a helybe­liek Számára fenntartott he­lyek üresen tátongtak. Rágott a kétely bennünket: eljön-e valaki is egyáltalán?! Vagy Hidegben is megy a malom A nagy hideg ne­hezíti ugyan, de a megszokott rend­jét nem borítja fel a munkának a Körösi úti malom­ban Cegléden. Na­ponta két műszak­ban őrlik a gabo­nát és szállítják a sütőiparnak, vala­mint a kereskede­lemnek. Az érté­kes melléktermé­ket, a korpát negy­ven kilós zsákok­ba csomagolják. (Felső képünkön.) Ronkó László és Dávid András molnárok a hen­gerészek munká­ját ellenőrzik. (Al­só képünkön.) csupán pusztába kiáltott szó marad minden szíves hívá­sunk? Eltelik két óra: senki. Egy­szer csak beállít egy csomó gyerek. No, megjöttek a fel­derítők — gondoltuk. Bámész­kodnak az előcsarnokban, az­tán egymás után bemerész­kednek a nézőtérre is. Egy ré­szük alig félóra után odébb áll. Estefelé már nagyobbacs­ka, legényforma fiúk jelennek meg. ök is félénken, óvatos­kodva. És mihelyt vége a hangversenynek, ők is rögtön elmennek. A MÁSODIK NAPON ugyan­azok jöttek el, akik az előző nap, de velük újabb fiatalok és meglett férfiak is. Egyikük- másikuk még tapsolt is néha. De lány vagy asszony — egy sem. A szünetekben a nézők el­tűntek. Próbáltunk szóba áll­ni velük — eredménytelenül. Alighogy odafordultunk vala­kihez — „nem tudom”, „nem­értem” volt a válasz. Délután megjelent néhány lány a teremben. — Nos, megtört a jég — je­gyezte meg Cejtlin, a politikai osztályról. — Meglátjuk, mit hoz a harmadik nap! A harmadik napon eldőlt minden. Kevésnek bizonyult a teremnek a magyar fiatalok számára fenntartott része, ka­tonáink egy csoportját kény­telenek voltunk az erkélyre vezényelni. És aminek külön örültünk: már sok idősebb férfi és asszony is itt volt. A mieink közül, aki csak egy ki­csit is tudott már magyarul, próbált szóba elegyedni velük. Meg őközülük is előkerültek azok, akik az első háborúban nálunk voltak hadifoglyok. Ha akadozva is, de csak beszéltek egy kicsit oroszul, és szívesén beálltak tolmácsnak. A kapcsolat tehát csak lét­rejött. A magyar ember igen muzikális terrhészetű, mind­egyikük élvezettel hallgatta- nézte öntevékeny „művég szeink” szereplését. Ekkor, menet közben tá­madt az a gondolatunk, hogy a záróhangversenyt holnap tartjuk meg, mégpedig nem nappal, hanem — este. Ezt' mindjárt ki is hirdettük ott, a teremben. Eljött a másnap este. Már jóval a kezdés előtt megin­dult a fiatalok hosszú sora. Gyorsan tele lett velük az elő­csarnok, a folyosó. Az egyik ezredparancsno­kunk — jó harmoníkás —- a hangszerrel a kezében kiült az előcsarnokba, és egy keringő- re gyújtott. Először csak bá­tortalanul, majd egyre meré­szebben perdültek a körbe a párok. Az idősebbek, bizonyá­ra a szülők, mosolyogva néz­ték a táncoló fiatalokat. Felhangzott az előadás kez­detét jelző csengő. Mindenki a terembe indult. És itt vég­leg összekeveredett a közön­ség: a civil meg a katona. Megszűnt a választófal. Az első szünetben idősebb magyarok jöttek oda hozzánk, hogy megkérdezzék: nem le­hetne-e a magyaroknak is sze­repelni? Az egyikük, mint a helyi zenekar karmestere mu­tatkozott be. Természetesen hozzájárultunk. A kulisszák mögött rövide­sen civilek jelentek meg, ki­nél hegedű, kinél citera, ki meg egy dobot cipelt — mind­nyájan népviseletben. Hol öl­töztek át és mikor — fogal­munk sem volt. De ez nem is fontos: a lényeg, hogy vélünk együtt vettek részt a hangver­senyben, és el kell ismerni: remekeltek! Muzsikájuk is, dalaik is, de különösen tán­caik viharos tetszést váltottak ki katonáink körében. A jég valóban megtört, ba­ráti légkör alakult ki. Itt is, ott is vitatkozó csoportok alakul­tak a szünetben, ám nem ve­lünk, hanem egymással vitáz­tak. — Hát mondtam én nektek, hogy jó barátaink nekünk az oroszok — szólt hangosan az egyik, — Ismerem én őket még a polgárháborúból. — Mit csináljunk? — vála­szoltak neki. — Tudod, meny­nyit kiabáltak itt nekünk, hogy így a bolsevikok, meg úgy a bolsevikok, hogy ilyen ellenségek meg olyan barbá­rok ... És nem egy-egy napig, nem is kettőig, hanem húsz esztendőn át. AZ ÖREGEBBEK nem hit­tek annyira a göbbelsi hazug­ságoknak. De a fiatalság ... Az iskolapadban egyebét se hallott, mint: „A bolseyizmus — az első számú közellenség!” Nos, most már a fiatalok is kezdenek megismerkedni az igazsággal, a saját tapasztala­tukból. ; z Hallgattuk ezeket a beszél­getéseket, és kellemes volt szá­munkra, hogy sikerült meg­lelni a magyarok szívéhez ve­zető utat. Hittünk abban, hogy á barátság vetése kikel és idő­vel jó termést hoz. Az elmúlt negyven eszten­dő, s benne valamennyiünk élete — igazolta a kevesek hi­tét. Közreadja; Fenyvesi István Életképes csemeték lesznek A Hazafias Népfront városi bizottsága mellett működő környezetvédelmi munkabi­zottság legutóbbi ülésén idei feladattervét vitatta meg és hagyta jóvá. Dr. Surányi De­zső tudományos kutató, a bi­zottság vezetője elmondotta, hogy 1985-ben a város maga választja ki és vásárolja meg az elültetendő facsemetéket, és csak jó minőségű szaporí­tóanyagra áldoz. Tavasszal az iskolákban megemlékeznek a ceglédi származású Magyar Pálról, az erdőtelepítések aty­járól, majd megtartják a ma­darak, fák ünnepét is. Ehhez kapcsolódhat az a gyerekek­nek szánt filmvetítés, amely a hazai nemzeti parkokat mu­tatja be az ifjúságnak. A város környékén fellelhe­tő védett növényritkaságok listájának bővítésére tesznek javaslatot az illetékeseknek. Ősszel zöldövezeti, fásítási tervet állítanak össze, és sa­ját programmal vesznek részt a megyei környezetvédelmi napokon. Sárik Jánosné, a városi ta­nács elnökhelyettese a Tiszta­ságot, rendet környezetünkben címmel indított mozgalom előrehaladásáról adott tájé­koztatást, amély a felszabadu­lás 40. évfordulójához kap­csolódik. Az Egy napot a vá­rosért kezdeményezés kereté­ben elsőként a Béke tér kör­nyékére tervezett haditechni­kai park készül el a tavasszal. A munkabizottság döntött az üzemi környezetvédelmi szemlék alapján a termelőegy­ségek, intézmények, boltok legjobbjainak elismeréséről. A március 25-i tanácsülésen kapják meg a díszes okleve­leket és plaketteket. —si A Látomás diabemutató technikai okokból elmarad ma, február 25-én délután a ceglédi Kossuth Művelődési Központban. A diázó baráti kör színes anyagát azért , lát­hatja majd a közönség, a leg­közelebbi időpontot közöljük az újságban. köszönetnyilvánítás, ráj» szívvel mondunk köszönetét mind­azoknak a rokonoknak, ismerő­söknek, jó szomszédoknak, a PIK Váll. 53-as sz. bolt és a KÖZGÉP Volvó szer. dolgozóinak, akik fe­lejthetetlen drága jó édesanya, nagymama, dédnagymama, ÖZV. TÖRÖK JÖZSEFNÉ szül.: Háhen- czius Mária temetésén megjelen­tek, sírjára szeretetük jeléül ko- koszorút, virágot helyeztek el, és mély bánatunkban együttérzésü­ket felezték ki. A GYÁSZOLÓ CSALAD. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents