Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-23 / 45. szám
1985. FEBRUÁR 23., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Megyénkben is a politikai mérlegelés időszakát éljük és számos összefüggésben érzékeljük, hogy az elmúlt években munkánkat a korábbinál nehezebb körülmények között végeztük. Érthető, hogy a feltételek változása, az élet által újszerűén felvetett kérdések növekvő aránya, a burzsoá propaganda élénkülése, az eddig ismeretlen ellentmondások feloldásának keresése a korábbinál nagyobb követelményeket támasztott az ideológiai munkával özemben is. Az egyének eltérő életfeltételei, a különböző társadalmi rétegek, csoportok létviszonyainak változása szintén hatott az emberek szemléletére, hangulati stabilitására, nézeteire, politikai aktivitására, törekvéseire, cselekedeteire. A közelmúltban lezajlott beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlések és az eddigi pártértekczletck a korábbinál megalapozottabb valóságismeretről, javuló realitásérzékről tanúskodtak. Azt igazolták, hogy a megye egy-egy tájának, körzetének fejlődését alapvetően a tisztére égés alkotó munka eredményei határozzák meg a gazdaságban éppúgy, mint a társadalmi, politikai, kulturális életben. Egyúttal azt is jelezték, hogy esetenként több a bizonytalanság egyes jelenségek, folyamatok, kérdések megítélésében, több a kétely. Féltő figyelem irányul szocialista utunk jelenére és jövőjére, sokszor aggódva mérlegelik, hogy elért eredményeinket mi módon lehet megőrizni, továbbfejleszteni. Nehezen tudják nyomon követni a felgyorsult értékváltozásokat is. * hogy az ismeretlen, az ösz- szetett, bonyolult, vagy annak látszó feladatok között a sokszor járatlan úton nem könnyű a fejlődési biztosító legjobb megoldások megtalálása. Ezért egyéni és társadalmi méretekben is létkérdéssé vált számunkra az élet kisebb-nagyobb dolgaiban való helyes tájékozódás, a megfellő eligazodás képessege. Amikor a továbblépés feszítő kényszere alatt a gyakorlat által felvetett ellentmondások megoldását keresve vallatóra fogjuk napjaink valóságát a tudományban, a politikában, vagy szűkebb-tágabb környezetünkben, nem közömbös, hogy milyen tartalmú, mélységű és szilárd az a rendezőelv, az a vezérfonal, amely meghatározza ismereteinket, nézeteinket magatartásunkat, cselekvésünket. Mert az emberek gondolkodása, érzelemvilága, tevékenységük iránya.számos tényezőtől függ. Objektív és szubjektív erők közvetett és közvetlen módon befolyásolják. Ezek sorában azonban a marxista világnézetnek rendező, maghatározó szerepe van, amely a mindennapi munkában, a közösséghez, a környezethez való viszonyban, a magatartásban nyilvánul meg. Pest megye sajátos helyzetét, demográfiai jellemzőit vizsgálva szembetűnő, hogy az immár egymilliós népességen belül, a fiatal korosztály aránya folyamatosan és erőteljesen nő. A 30 éven aluliak száma csaknem 450 ezer. Ebből közel 124 ezren általános iskolába járnak, s mintegy 40 ezer fiatal folytat középfokú tanulmányokat. Húszezren megyei intézményekben, 18 ezren a fővárosban, kisebb hányaduk más megyékben tanul. A demográfiai hullám ma már elérte a középfokú oktatási intézményeket és az előrejelzések szerint 1990-re a megyében élő 14—18 éves középiskolás fiatalok száma várhatóan meghaladja az 50 ezret. Jelentőségénél fogva, jövőnk érdekében érdemes tehát vizsgálni a középfokú intézményekben folyó világnézeti nevelőmunka hatékonyságát. Hiszen a személyiségformálódás időszakában ezek az évek azok, amikor a fiatalok a legfosékonyabbak és a sokféle hatás eredményeként ebben a korban alapozódik meg bennük az életről, a világról alkotott nézeteik viszonylag egységes rendszere. A megye oktatási intézményei tisztességesen igyekeznek eleget tenni a megnövekedett társadalmi követelményeknek. Ezt igazolják a tanulmányi és gyakorlati munka tapasztalatai, az érettségi és szakvizsgák eredményei, az iskolai élet demokratikus vonásainak erősödése, a politikai hangulat alapvető kiegyensúlyozottsága. Ugyanakkor a tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy a lehetőségekkel, sok helyütt nem élnek kellően, a világnézeti nevelőmunka színvonala, eredményessége intézménytípusonként igen eltérő, számos szemléleti és gyakorlati probléma tapasztalható. Számot kell vetni azzal, hogy a középfokú oktatási intézményekben tanuló fiatalok világnézeti fejlettsége, szemlélete, gondolkodásmódja, magatartása, közösséghez való viszonya rendkívül differenciált. Ez természetes is, hiszen ismereteik megalapozottsága. mélysége, családi, szociális, kulturális hátterük sem egyforma. Világnézeti, erkölcsi, politikai fejlődésüket számos tényező együttes hatása befolyásolja. Az iskola, a család, a társadalmi környezet, a politikai szervezetek tevékenysége, a szervezett képzés, önképzés, a tömegkommunikáció, a közművelődési intézmények és az érintett munkahelyek légköre, követelmény- rendszere mind közrejátszanak az eredményességben és hatkonyság- ban. Egy rövid összegzésben nyilván nem lehet teljes körű képet adni, azonban néhány kérdést felvillantva talán érzékeltethetjük, melyeit azok a vonások, amelyek a legjellemzőbbek. A fiatalok többsége természetes közegnek tekinti a szocializmust, igyekszik becsületesen tanulni, dolgozni. Nagy részük készül választott hivatására, a továbbtanulásra, a szakmunkásvizsgára. Azonban azt hiszem, el kell gondolkodnunk azon, elég differenciált, hatékony és célirányos-e marxista világnézeti nevelőmunkánk! Tartalmában, módszereiben, feltételeiben megfelel-e a 80- as évek. követelményeinek? A politikai tudat formálása megkapja-e az őt megillető rangot az oktatás-nevelés rendszerében? Mi az oka annak, hogy tapasztalataink szerint a fiatalok egy részének azonosulását a szocializmussal a korábbinál több zavar kíséri? Miért lazulnak egyes esetekben a szülői—gyermeki—baráti kapcsolatok? Aggasztó az is, hogy erősödik körükben az a szemlélet, hogy „az jár jobban, aki nem tanul tovább”. Ezeket a kérdéseket, a megoldást keresve, elsősorban önmagunk számára kell feltenni, mert a tapasztalatok szerint a fiatalok döntő többsége érdeklődő, formálható, önmagát is képes alakítani, szívesen vállal minden értelmes munkát. Ezt bizonyítja, hogy fokozódó aktivitással vesznek részt az építőtáborokban, az őszi mezőgazdasági munkában, a lakókörnyezet, az iskola szépítésében. Gyakran emlegetik üzemi, szövetkezeti élményeiket. A pozitív benyomásoknak rendkívül nagy a nevelő hatása, értéke. Ugyanakkor a negatív tapasztalatok igen erős, néha indulatos kritikát váltanak ki belőlük. A középiskolás tanulók minden rétegét élénken foglalkoztatják az emberiség nagy kérdései, a világbéke megőrzésének lehetőségei, a szocialista országok helyzete, problémái, válságszituációi, ezek okai, a szocialista gyakorlat ellentmondásai. A politikailag érdeklődőbbeket, elméletileg tájékozottabbakat foglalkoztatják a globális problémák, a demográfiai, környezetvédelmi kérdések, a tudományos-technikai fejlődés és annak perspektívái. Erős bennük a nemzeti tudat alakításának igénye, az ezzel összefüggő ismeretek iránti érdeklődés. Különleges fogékonysággal és a legtermészetesebb módon veszik tudomásul korunk rohamos technikai fejlődését. S mindez igaz még akkor is, ha közben tudjuk, hogy gyakoriak körükben a kispolgári nézetek, melyben alapvetően az őket körülvevő felnőttek köznapi tudata, értékrendje, erkölcsi normái tükröződnek. Ha tudjuk, hogy egy részük vallásos. vagy bizonytalan a politikai együttműködés és ideológiai harc összefüggéseinek értelmezésében. Azt is tapasztaljuk, hogy problémalátásuk, illetve azok megoldására irányuló képességük a történelmi ismeretek és szemlélőt hiányosságai miatt nem elég fejlett. Tény még akkor is, ha nap mint nap érezzük, hogy életünk ellentmondásait főként a morális igazságosság oldaláról közelítik. Többségük tudatában az ellentmondások aránytalanul, a „jó és rossz” formájában élnek. Ez egyrészt a sokféle részismeret összhangjának hiányából, másrészt az iskola által közvetített, gyakran túlzottan leegyszerűsített szocializmuskép és a valóság szembesítéséből, illetve a történelemoktatás gondjaiból fakad. Gyakori, hogy a ma jelenségeit, tényeit, eseményeit társadalmi, történeti összefüggésekből kiragadva fogják fel. Kétségtelen az is, hogy ismereteik — még a legtájékozottab- baké is — hézagosak. De kérdeznek! S kérdéseikre feleletet várnak! Természetesen körükben is megtalálhatók a közömbösek, a passzívak, a csellengők, a szembefordulok, akik nyíltan vállalják ezt a magatartás- formát. Veszélyességük abban rejlik, hogy hatásuk sokszor erősebb az átlagos képességű, kevésbé érdeklődő, nehezebben aktivizálható fiatalokra, mint a pozitív egyéniségeké. E viselkedésmódnak sokféle oka van. A családi törődés hiánya, a kudarc, a perifériára szorulás, vagy például a megfelelő példaképek hiánya. Elmondásuk szerint a történelem nagyjai, mint példaképek, többségében távol állnak tőlük, az őket körülvevő felnőttek körében pedig általában nem találnak olyant, akit teljes emberi mivoltukban elfogadnának. Ezért többnyire néhány „sikeres ember” kivételével a konkrét példakép hiányzik, különböző emberekben megnyilvánuló értékeket tartanak követendőnek. A jelenség azért is aggasztó, mert pozitív példaképek, eszmények nélkül nem lehet szocialista ifjúságot nevelni. Gondoljuk csak meg, ma talán nincsenek olyan felnőttek, szülők szép számmal, akik példamutatóan élnek? Ma netán hiányoznak azok a pedagógus-személyiségek. akik felelősséggel végzik munkájukat? Bizonyára nem. Akkor miért nem jelennek meg a fiatalok előft, mint követendő pél- deképek? Az okok sokfélék, kifejtésükre most nincs lehetőség. De azt hangsúlyozni szeretném, hogy az ifjúsági sajtóból, a tv műsorából, a filmekből, a mananság gyakorta megjelenő különböző írásokból is sokszor hiányoznak a pozitív példaképek, baladó eszmények. Sőt, esetenként nem kívánatos divatoknak, eszményeknek a szószólóivá válnak. VégiSő soron ez sem erősíti az iskola vagy a család által közvetített pozitív értékeket, magatartási mintákat. Mindezek arra figyelmeztetnek, hogy az elkövetkezendőkben tudatosan aktivizálni kell erőinket, tartalékainkat, azokat a tényezőket, amelyek az eddiginél lényegesen jobban javíthatják a marxista világnézeti nevelő munkánk hatékonyságát a fiatalok között. Igaz. hogy az egyes iskolatípusok Qbjektív lehetőségei a világnézeti nevelésben is eltérőek. Kedvezőbbek a gimnáziumokban és szákközépiskolákban, mint a szakmunkásképző intézetekben. Az is tény, hogy az iskolák belső munkarendjét az 5 napos tanítási hét feszítetté tette. A szakórákon megtanítandó ismeretanyag minden iskolatípusban nőtt a korábbiakhoz képest és ez sokszor gátolja az ismeretek elmélyítését. A pedagógusok gyakran panaszolják, hogy az órán alig jut idő beszélgetésekre, vélemény- formáló vitákra. De az már szubjektív természetű probléma és saját munkánk fogyatékosságait jelzi, ha a tantestületi értekezletek, munkaközösségi fórumok nem töltik be á „pedagógiai, politikai műhely" szerepet. Ha a pedagógusok között kevés figyelem fordul egymás tantárgyaira. azok világnézeti összefüggéseire. Vajon nem a mi hibánk, ha a feladatvállalás, leterhelés á középiskolai nevelők körében sem egyenletes? Vagy, ha egyesek tanórán kívül keveset vagy formálisan vannak a hallgatók között, következésképpen nincs megfelelő tapasztalatuk a tanulók tényleges érdeklődéséről, világnézeti fejlettségéről? Természetesen mindezekben közrejátszik szakmai és politikai irányító munkánk néhány fontos fogyatékossága is. Az, hogy a középfokú oktatási intézmények pedagógusai körében végzett politikai munkánk nem elég differenciált, a pedagógusok rendszeres politikai, ideológiai tájékoztatása — néhány helyi kezdeményezéstől eltekintve — megnyugtató módon nem megoldott. A szakmai továbbképzésben a világnézeti, az ideológiai, politikai ismeretek ma még nem foglalják el a megfelelő helyet. Mindezek hatásaként a világnézeti nevelés tudatos, összehangolt gyakorlata akadozik. Gond az is, hogy a megnövekedett hét végi szabad idő szempontjából megkülönböztetett lehetőségeket rejtő közművelődési munka és a lakóterületi KISZ-élet nem elég vonzó, a KISZ politikai befolyása a középiskolai tanulók különböző rétegeiben eltérő, különösen a szakmunkástanulók közötti eszmei-politikai nevelő munka igényel erősítést. Az érem másik oldalaként viszont a különböző szintű KlSZ-veze- tők vetik fel, hogy az iskolák felnőtt közösségének értékrendjében az ifjúsági mozgalom, .mint világnézeti nevelési lehetőség és tényező, nem mindenütt kapja meg az őt megillető megbecsülést. Előfordulnak irreális elvárások, sok helyen nehezen tudnak túllépni a formális megoldásokon. Az. ifjúsági tömegrendezvények többnyire a felnőttek távolmaradásával zajlanak, a közös nagy rendezvények, ünnepségek esetén pedig gyakori az értelmi és érzelmi ráhangolódást, nevelést nélkülöző „kötelező szemlélet”, a kirendelés—kivonulás. Szemléletváltozás szükséges ahhoz, hogy a nagyrendezvények érzelmi nevelő hatását még jobban kihasználjuk, és emellett megfelelő helyet és rangot kapA vásárlók szemszögéből Hiába áll a sor végén ff Csütörtöki lapunkban Lőrincz Fc- 'f renc, a Belkereskedelmi Miniszté- rium főelőadója tájékoztatta olva- 'f sóinkat, hogyan igyekszik a TÜ- ZÉP-cgycsülcs gyors, rugalmas in- ^ tézkedésekkcl enyhíteni a tüzelő- ^ hiányt, s mi az oka annak, hogy ^ a folyamatos szállítás ellenére f sajnos a vásárlóknak gyakran 'f kétszer-háromszor is eredménvte- ‘f lenül keli végig állniuk a TÜZÉP- í telepek előtt kígyózó sorokat. Munkakezdés helyeit Péntek hajnalban annak jártunk utána, milyen eséllyel indulnak korai tüzelőbeszerző útjukra a Budapest környéki települések lakói. A dunakeszi TÜZÉP-telep előtt hajnali öt órakor még biaakodó volt a hangulat. Csupán 50—60 ember várakozott — igaz, ők éjjel 2—3 óra óta —, akik tudták, ha szállítmány érkezik, a reggelre összegyűlő 2—300 vásárló közül nekik bizonyosan jut belőle. A sor élén állók már tapasztalt, sokat próbált vásárlók, nem az első éjszakájukat töltik a mínusz tízfokos hidegben. Kosik hajosné hetvenhét éves korát meghazudtoló kitartással állja a — havat. — Kénytelen vagyok sorban állni, a férjem idős, beteg ember, feküdnie kell. Olyan hideg van otthon, hogy befagy a pohárba a víz, nem tudja szegény a gyógyszert bevenni. Itt töltöttem tegnap js az éjszakát, de nem jutott már nekem a szénbői. Nagyon kevesek voltak a tüzápesek, mondták, kotorjam össze a maradékot, hogv legalább azzal be tudjak fűteni. Tíz kilót vittem így haza, ebben a szatyorban, s remélem, ma már megkapom az ötmázsás fejadagot, ami eltart egy darabig. Nincs hol tárolni Kocsis Jánosné négy apró gyermeke mellől jár el éjszakánként sorban állni. Gönczi Sándor sem akar ma is üres kézzel távozni, pedig hatkor kezdődne a műszakja. — A házgyárban dolgozom, s szerencsére a művezetőnk megérti, nem saját jószántamból késem le a mun* kakezdést. Tóth Margit már a harmadik éjszakáját tölti itt, a telep nyitásáig, fél nyolcig. Mindeddig hiába állt sorba, s munkahelyén a késését naponta le kell dolgoznia. Idősebb Bagi Lászlóné keserű szavai sem indokolatlanok: A sokszor, sokféle fórumon elhangzott kifogást, miszerint a lakosságnak előrelátóan, már korán be kellett volna szereznie a tüzelőt, a zimankós hajnalban várakozók indokolatlannak tartják. — Hogyan tudnék a havi háromezer forintos nyugdíjammal úgy gazdálkodni, hogy egyszerre megvegyem belőle az egész télre szükséges meny- nyiséget? Eltüzeltem már a régi ólakat, a teknőmet, kivágtam az udvar két öreg almafáját is. A szomszédok is kisegítettek egy-egy kanna szénnel, de a sorban állást így sem tudtam elkerülni. Bíró József előrelátó volt, még nyáron beszerzett 30 mázsa szenet. A családi ház kazánja azonban sokat fogyaszt, nyoma sincs már a nyári szénnek, s a jelenlegi körülmények között csak öt mázsára számíthat Mire a telep dolgozói megérkeznek, már az a hír járja a sorban állók között, hogy több vagon is kirakásra janak a kísrendezvények és a felnőttekkel együtt szervezett vonzó közös nrogramok, viták. Az ClkÖVCtkCZŐ években egyidejűleg kell megoldani a növekvő létszámú középiskolás korosztály továbbtanulásának biztosítását, az ehhez szükséges feltételek megteremtését és az oktató-nevelő munka szakszerűségének, színvonalának javítását, eszmeiségének erősítését. Tudatában vagyunk annak, hogy ez kemény leckét jelent a politikának, az állami irányításnak, pedagógusoknak és társadalmi szervezeteknek egyaránt. De az elmúlt évek tanulságai sokat segíthetnek. Mindenekelőtt az a felismerés, hogy a problémáknak, gondoknak, feszültségeknek csak az egyik része objektív természetű. Másik része viszont saját munkánk fogyatékosságaiból fakad. S ennek tudatosulása és cselekvő erővé válása egy olyan tartalékot szabadít fel, amely az érdemi továbblépésre mozgósíthat. vár a vágányokon. Brullich Istvánná telepvezető világosít fel, hogy ezek közül csupán egyetlenegy a 30 ezer lakosú Dunakeszié. Nem lehet kivételt tenni — Ebből legfeljebb — jő esetben, ha nagy vagon érkezett — százan kaphatnak, a többieknek holnap elölről kell kezdeni. Sajnos, most Iánk sincs, még azt sem vihetnek azok, akik a kisebb kályhákban fával is tudnának fűteni. Őszintén sajnáljuk a kint fagyoskodó embereket, de nem tudunk mit tenni, február elején volt olyan hetünk, hogy egyetlen vagon szén sem érkezett. Igyekszünk előnyben részesíteni azokat az idős, egyedülálló embereket, akiknek érdekéiben a tanács vagy az öregek napközi otthona segítséget kér. De még ezekben az esetekben is eltart egy-két hétig, mire a megbízólevélre házhoz szállítják a tüzelőt; a több gyermekes családokkal nem tudunk kivételt tenni, hiszen csaknem mindenkinek van otthon gyermeke vagy idős hozzátartozója. Sajnos, többet nem segíthetünk, tcilünk csupán annyi telik, hogy a más településről érkezőket és a fuvarosokat nem szolgáljuk ki, s ha délután szállítmány érkezik, addig tartunk nyitva, a munkaidőnktől függetlenül, amíg szén van a telepen. A hajnali szürkületben a gödi TŰ- ZÉP előtt jóval kevesebben várakoznak. Jobbára fuvarosok, itt tartja magát a régi szokás, hogy csak megbízást kell adni, és házhoz szállítják a tüzelőt. Kovács Miklós, a fuvarosok egyike kicsit visszásnak érzi a helyzetet. — Megrendelőnk hiába van, ha nincs mit szállítani. Vác még kiszolgál máshonnan érkező vásárlókat — ha van miből —, de a környéken sehol másutt nem kapunk szenet, ha Gödre nem érkezik. S ha igen, akkor ötmázsánkint szállítjuk házhoz, ugyanazzal az üzemanyag-mennyiséggel, ami 30 mázsára is elegendő lenne. Ha pedig nem állunk ide már hajnalban, akkor nincs munkánk, adókedvezményt pedig a téli időszakra nem kapunk. A gödieknek ma szerencsés napjuk lesz, csak néhány órát keli várniuk, hogy a Dunakeszin veszteglő vagonok megérkezzenek. Szerencsével jártak Póton nyitáskor kiderült, nem jött szén. szétszéledtek a várakozók. A csütörtök éjjel várakozó 200 ember szerencsésebb volt, négy vagon érkezett, s el is fogyott még zárás előtt. Takács Józsefné telepvezető még egy, hasonló nagyságrendű szállításban reménykedik. — Ha kapnánk újabb négy vagonnal, megszűnne Foton a sorban állás. Szerintem így is fölösleges, mert akkor sem tudunk többet szétosztani, ha hajnaltól itt dideregnek az emberek, Bár tulajdonképpen érthető. hogy mindenki biztonságra törekszik, első akar lenni a sorban, hogy tudja, mindenképpen jut neki. Hiába, 22 éve nem volt tüzelőhiány, elszoktak az emberek az ilyesmitől. Mindenki tudja, milyen gonddal igyekeznek mindenütt pótolni a hiányt, az illetékesek, de az bizonyos: idén nyáron sehol sem fognak begyulladni a hónapokig tárolt szénhegyek. mArványi Agnes Gondolatok az ideológiai munkáról Ifjúság, világnézet, nevelés írta: Nagy Sándornc, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára
