Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-23 / 45. szám

1985. FEBRUAR 23., SZOMBAT Hámori Csaba Fest megyei látogatása Választ adni a kihívásokra A Lőwy Sándor Gépipari Technikum jól felszerelt stúdiójában. A ké­pen balról jobbra: Hámori Csaba, Molnár Lajos és Halasi Márton. Erdősi Agnes felvételei Elnöki Tanács Küüntetésalapítás Pénteken ülést tartott a Népköztársaság Elnöki Taná­csa. A testület határozott a 75. nemzetközi nőnap alkalmából, » béke védelmében, hazánk szocialista társadalmi rendjé­nek építésében, a dolgozó nők élet- és munkakörülményeinek javításában kifejtett munkás­ság,- valamint a gyermekeiket példásan nevelő családanyák tevékenysége elismeréseként _ adományozandó kitüntetések-' tői. Az Elnöki Tanács a továb­biakban bírákat mentett fel és választott meg, majd egyéb időszerű kérdésekről tárgyalt. Kerozin távvezetéken Tovább folytatják az idén a Ftunai Kőolajipari Vállalat fejlesztését. A huszonöt évvel ezelőtt alapított finomító ki­építésének első három ütemé­ben a kőolaj feldolgozás elsőd­leges üzemei készültek el. A jelenlegi, negyedik ütem azt a célt szolgálja, hogy ugyanany- nyi kőolajból a korábbinál több és értékesebb terméket nyerjenek. Ennek keretében készült el és kezdett termelni tavaly a katalitikus krakk- üzem, amely az export áru­alap bővítésével már féléves működése alatt is hozzájárult a külgazdasági egyensúly javí­tásához. Az idén három üzem építé­sét folytatják, és további há­romét kezdik meg Százhalom­battán. A folytatódó építkezések kö­zül a viszkozitástörő üzemben * kőolajfinomítás során kelet­kező, sem tüzelésre, sem más célra nem hasznosítható, ne­héz fűtő olajból, az úgyneve­zett gudromból készül köny- nvebb fűtőolaj, benzin és gáz­olaj, A DKV-nál az idén több új termék előállítását is megkez­dik; ■'Jelentőségénél fogva ki­emelkedik ezek közül a repü­lőgépek üzemanyaga, a nagy tisztaságú kerozin. Az üzem­anyagot a Százhalombattától kiépített távvezetéken juttat­ják el a Ferihegyi repülőtér­rel Egyelőre évi 150 ezer ton­na kerozint gyártanak, de a lehetőségeknek és a szükség­letnek megfelelően a jövőben akár meg is kétszerezhetik a termelést. Hámori Csaba nem régen ■tölti be a KISZ KB első tit­kári funkcióját, mégsem volt szülkség tegnapi látogatása so­rán bemutatkozásra az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gán. Dr Arató András isme­rősként üdvözölte a vendéget, s a tailáúkozó jó atkáimat kí­nált a korábbi munkakapcso­latok élményeinek felelevení­tésére. Ám ez csak röpke per­ceket vett el a megbeszélés, a látogatás igazi céljától, attól, hogy Hámori Csaba megismer­kedjen a Pest megyében élő fiatalok sajátos helyzetével, az ifjúsági szervezet tevékeny­ségével. Szó esett a párt ifjúságpoli­tikai határozatából adódó fel­adatokról, a helyi adottságok­ról, lehetőségekről, az otthon- teremtés nehézségeiről. Dr. Arató András elmondta, hogy a kongresszusi irányelvek vi­tájában, a megyei pártérte­kezlet elé kerülő anyagban is megfelelő hangsúlyt kapnak az ifjúság problémái. Hozzátette: a pártbizottság értékelése sze­rint a megyei KISZ-bizottság jó szín vonalon dolgozik, év­ről évre új kezdeményezések­kel próbálkozik. Ez összecsen­gett Hámori Csaba véleményé­vel, mint mondotta: évek óta jó a híre az itteni fiataloknak, különösen a lakóterületi mun­ka és a politikai oktatás meg­újítása érdemel figyelmet, ü{ kezdeményezések A feszes program a KISZ Pest megyei Bizottságán foly­tatódott, ahol Halasi Márton adott tájékoztatót a mozgalmi munka sajátosságairól, ered­ményeiről, a tennivalókról. Az együk jellemző vonására, az ingázásra rögtön eleven példát hozott, hiszen a KlSZ-bizott- ság valamennyi titkára is vi­dékről jár be mindennap a budapesti munkahelyére,, Ter­mészetesen elsősorban a KlSZ-muníka megújítása adta a beszélgetés témáját. Halasi Márton elmondotta, hogy a megyei küldöttértekezletek ta­pasz taiiataira alapozva kíván­nak továbblépni. A legmar­kánsabban az fogalmazódott meg, hogy túl sóik a KISZ-szel szembeni elvárás, olyan szé­les a tevékenységek skálája, hogy pontosan arra nem jut elegendő idő, energia, ami a tulajdonképpeni feladat: a mozgalom szervezése, a fiata­lok gondjainak felmérése, megoldása, az érdekvédelem. Szelektálni keli Ezért szelektálni kell, s a megyében ebből az alapállás­ból kezdődött a munka. Az élet realitásaihoz igazítják a politikai képzést, helyi alköz­pontokat hoznak létre, ahol rétegek szerint folyik az okta­tás. A lakóterületi munka megújításához a közigazgatás átszervezése nyújt jó lehető­séget, hiszen a helyi önálló­ság növekedésével a fiatalok is jobban beleszólhatnak a la­kóhelyüket érintő kérdésekbe. Már vannak jó helyi kezde­ményezések, amelyeket a KISZ-bizottság a külön e cél­ra képzett alapjából pénzügyi­leg is támogathat. — Jó felé indultok — je­gyezte meg Hámori Csaba, s mindjárt „meg is .magyarázta, hogy miért,,Mint mondotta: meg kéll adnünk a választ a társadalmi, gazdasági mozgá­sok okozta kihívásokra, ame­lyek a fiatalokat is érintik. Ezt azonban mindig a párt politikájához igazodva tegyük. Hámori Csaba útja ezután Vácra vezetett, ahol szintén ismerősként fogadták. Dr. Ola­jos Mihály, az MSZMP Vác városi Bizottságának első tit­kára évekkel ezelőtt a poli­tikai főiskolán találkozott elő­ször tegnapi vendégével, s a kapcsolat azóta is megmaradt. Dr. Olajos Mihály és Iványi Károly, a KISZ Váci városi Bi­zottságának titkára a helyi viszonyokról, főleg a munkás- fiatalok és a diákok helyzeté­ről, a mozgalomban betöltött szerepükről adtak tájékozta­tást. Hámori Csaba különösen a KISZ lakásépítési program tapasztalatai iránt érdeklő­dött. Az eredményekről a helyszínen, a lakótelep egyik •lakásába látogatva is meggyő­ződött. A vendéget elkísérte Weisz György, Vác város ta­nácselnöke is. A délutáni program a Lő- wy Sándor Gépipari Techni­kumban folytatódott. Molnár Lajos igazgató kalauzolta a vendéget, aki találkozott a vá­ros középiskoláinak pedagógu­saival, KISZ-tanácsadó taná­raival. Jó benyomások A találkozón számtalan, a középiskolásokat érintő problé­ma került szóba, s hogy a tá­jékoztatás ne legyen egyolda­lú, arról a Sztáron Sándor Gimnázium diákjaival folyta­tott beszélgetés gondoskodott. Ezzel zárult Hámori Csaba Pest megyei programja, ami­ről röviden csak ennyit mon­dott: jó benyomásokat szerez­tem. Kövess László Vasútépítő dandár, önkéntesekből Szobig az egyik pálya járható „Tudnia kell minden honvéd- oak. hogy munkánkkal a ma­gyar haza érdekeit szolgál­juk ... Minden erőnket latba kell vetni, hogy talpra állítsuk az országot, amelynek nagy része romokban hever. Tudjuk jól, hogy minél tovább tart magyar területen a harc, annál nagyobb lesz a rombolás, éhinség, pusztulás... A mi munkánk az orosz hadsereg elő­retörését segíti elő. Minden lapát föld, minden csákányütés egy-egy lépés Németország Jelé, munka a hazáért, melyet a németek tettek tönkre.” f. ÜKÜldSiOk az 1945. már­cius 18-án kelt zászlóaljpa­rancs részletei. E parancsban határozta meg Pásztor Béla százados, a 3/II. vasútépítő zászlóalj parancsnoka az ala­kulat feladatait. A történet azonban korábban kezdődött. A 3. vasútépítő dandár feb­ruár 25-én alakult meg a jászberényi, a gödöllői és a ceglédi fogolytábor önkénte­seiből, a 2. Ukrán Front mű­szaki parancsnokságának kez­deményezésére. Állományába ekkor összesen 3023 fő tarto­zott, 158 tiszt, 185 tiszthelyet­tes és 2680 katona. A meg­alakulás után a dandárt azon­nal munkába állították, a Bu­dapest—Érsekújvár—Pozsony Brno vasútvonal mentén. Gödöllőn az Agrártudomá­nyi Egyetem épületében volt a fogolytábor. Pásztor Béla, aki többedmagával még de­cember 11-én állt át az oro­szokhoz, itt lett parancsnoka zászlóaljának, annak a nyolc­száz embernek, akivel azután végigdolgozta fél Európát, kü­lönböző vasútvonalakon. Ala­kulata, a 2. zászlóalj 1945. február 27-én lépett ki a tá­bor kapuján, s indult nagy elhatározással. — Látni kellett volna ben­nünket, amint szinte araszol­va haladtunk Orszentmiklós felé. Fronton leharcolt, elcsi­gázott emberek, lerongyolód­va, éhesen. Veresegyházon megpihentünk. A falubeliek megosztották velünk, amijük volt. Kaptunk krumplit, ke­nyeret, valamicskét följavítot­ták a zászlóaljat az élelem­mel, de elsősorban azzal, hogy mindannyiunkat a maguk fiainak tekintettek. Itt szerel­tek föl bennünket a szovje­tek ruhával, szerszámokkal, csákánnyal, lapáttal. Ettől kezdve élelmiszer-ellátásunk azonos volt a harcoló szov­jet alakulatokéval. Összerá­zódtunk. „Állítsa helyre a Nagyma­ros—Szob közötti vasútvonal egyik vágányát és építse meg a szobi vasúti hidat." — szólt a szűkszavú utasítás, amit a szovjet parancsnokság­tól kapott Pásztor Béla. Ha­táridő: egy hét. S amikor műszaki helyettese segítségé­vel megszerezték a munká-. hoz szükséges anyagokat, fel­szerelést, akkor hozzáláttak, s Pásztor Béla csinálták látástól-vakulásig, több műszakban, becsülettel, legjobb tudásuk, képességeik szerint. Tisztek és katonák, közösen, egy akarattal. Nem volt könnyű. Különösképpen az nem volt könnyű, hogy önkéntes szol­gálatban ugyan, de még min­dig távol kellett lenni a csa­ládtól, , az otthontól, kétségek közt, megvan-e még a szeret­teik közül mindenki, áll-e még a ház, ahonnan bevonul­tak, van-e ennivalója asz- szonynak, gyereknek... A falvak, amelyeken keresztül vitt az útjuk, viszonylag ép­ségben megmaradtak Vácon túl. Az emberek élték min­dennapi életüket, igyekeztek visszakerülni a rendes kerék­vágásba. A béke vette körül a vasútépítő katonákat. Nem csoda hát, ha minden ideg­szálukkal hazavágytak, de menni kellett. Most a munka volt a harci feladat. Nagymarosnál katonasírok őrzik néhányuk földi marad­ványait. Kiket a betegség vitt el, kiket az orvul robbanó ak­na, kiket a golyó. Mert ez utóbbira is sor került. S erre nagyon szomorúan emlékezik az egykori parancsnok. Szökés miatt kellett halálos ítéletet végrehajtani a zászlóaljban. Erősebb volt a család utáni vágyakozás, mint a köteles­ségtudat. Álljon itt az ítélet végrehajtásának napján ki­adott parancs egy részlete: „Az eset miatt ismét fi­gyelmeztetem a zászlóaljhoz tartozó tiszteket és katonákat, hogy szökés miatt csak egy büntetés jár: az agyonlövés. Tudnia kell mindenkinek, hogy a fasizmus elleni had­műveletekben való részvéte­lünkkel a magyar hazát szol­gáljuk, a hazát, amelyből csak egyet adott nekünk az isten. Minden erőnket latba kell vetnünk, hogy talpra ál­lítsuk ... Járjunk nyitott szemmel és gondolkodjunk férfiakhoz méltó módon." A férfihoz 'méltó magatar­tásra egyéb okból is szükség volt. Mivel közvetlenül szinte az ellenség nyomában halad­tak, gyakran voltak kitéve az átlövések veszélyének, sűrűn robbantak körülöttük az ak­nák. Bátorság kellett és nagy elszánás. Például egy úgyne­vezett hídpróhához. Ez úgy történt, hogy egy 424-es moz­dony két vagon kővel megin­3 ■»A HÉT HÍREHÜiMS KLARIFÍROZNI @ A Hazafias Népfront Országos Tanácsa gazdaság­politikai munkabizottsága az ún. harmadik gazdaság­ból származó jövedelmek hatásait elemezte. ® Orszá­gos szójatermesztési tanácskozás színhelye volt Har­kány. % A Szervezési és Vezetési Tudományos Társa­ság fórumot rendezett az alkotó értelmiség társadalmi megbecsüléséről. @ A hét híre az is, hogy lezajlott a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetségének XVIII, .cözgyűlése. IdöS. szakmájukban évtize­deket eltöltött szakácsok még ismerik a címben álló kifeje­zést, tudják, annyit tesz, mint leszűrni, azaz meghiggasztani a megfőtt, de még nem telje­sen kész ételt. Az, hogy az ilyen és hasonló, idegen kife­jezések elillantak a konyhák világából, mint főzőüstök gő­ze, nem baj. A baj az, hogy sok minden más is eltűnt ve­lük, amiknek nem lett volna szabad elveszniük. Igaz, nem­zetközi vetélkedések ma sin­csenek úgy, hogy ott hiányoz­nék a győztes, a helyezett ma­gyar szakács — cukrász már sokkal ritkábban —, ám a kis létszámú élboly és a hadsereg törzse között, úgy tapasztal­juk, nagyon nagy a távolság. Amiről meggyőződni elég, ha egy étteremben étlapot kér a vendég... A megyében évek óta 380— 400 között változik az étter­mek, a bisztrók, az étkezdék száma, azaz az olyan helyeké, ahol valaki — valamit, vala­miket — főz. De: ki, és mit, miket?! Szembeszökő az étla­pok készítőinek unottsággal átitatott rutinja, a riasztó szokvány. Az indok: ezt kere­sik a vendégek. Bizonyára igaz, de hiszen miért, hogyan keresnének olyasmit, amit so­ha nem kínált, kínál a kony­ha?! A riasztó szokvány ma­kacs erőitetői vajon hallot­ták-e Antonin Careme, a Pá­rizsban 1784-ben született — és 1833-ban meghalt — szakács­művész nevét, aki tizenöt kö­tetben adta ki tudománya összes titkait, s e tizenöt kö­tettel alighanem szakmája re­kordere?! A személy nevét ke­vesen ismerik, a név köznapi jelentését azonban — careme = böjtidő — mintha túlzottan is sokan gyakoroltatnák azok­kal, akik étkezni szeretnének egy, erre a célra nyitva tartott „vendéglátóipari üzemegység­dult a hídfőnél, meglökte a vagonokat, a katonák meg vártak. Robban vagy nem robban? S szerencséjük volt, ha nem robbant. Az egykori parancsnok so­rolja a neveket. Köztük Kap- lanek Ervinét, aki mérnök hadnagy volt, Marjai Zoltán főpályamesterét, Balogh Ist­ván orvosét. S mondja: nagy­szerű emberek voltak. S nagy­szerű ember volt a sok-sok névtelen katona mind. Mert akkor és ott — nem lehetett másként. , A Vác és Szob közötti két­vágányú vonalon több olyan hely is akadt, amelyen még méternyi sínszakasz sem ma­radt épségben. Aláaknázták a németek, felrobbantották, speciális géppel föltépték a talpfákat. Az Ipolyon — vala­mikor — átívelő hid felrob­bantott roncsai közé aknákat telepítettek. Szovjet tűzszeré­szek segítettek felkutatni a robbanószerkezeteket. S ami­kor a szobi híd is elkészült határidőre, fölkerekedett a zászlóalj s Garamkövesd felé vette útját. Lábra álltak a fel­robbantott vasúti hidak a Go­rámon, a Nyitrán, a Vágón, a Morván. A harcoló csapatok utánpótlása számára szabad­dá vált a vonal Brnóig. Aztátl folytatták a munkát a Gödöllőről indult önkénte­sek Ausztriában. Eltelt már a május is, Európában vége volt a háborúnak. A zászlóalj június közepén tért haza. Rö­vid pihenő után jött a követ­kező parancs: a zászlóalj fel­adata a szolnoki pályaudvar és a Szolnok—Cegléd—Buda­pest vasútvonal helyreállítása. Ez a zászlóalj azonban már egészen másként festett ekkor mint amikor elindult néhány hónappal korábban Gödöllőről örszentmiklós felé. Bálint Ibolya ben". A megyében a vendég­látás ételforgalmánál két és félszer nagyobb az italeladás értéke, az étel 900 millió, az ital 2,2 milliárd forint. Ami rögtön érzékelteti, ki, mi a fő­szereplő ... Elgondolkoztató: az állami szektor a vendéglá­tás teljes forgalmából 45, az ételeladásokból 62 százalékkal részesedik, azaz nem nehéz kikövetkeztetni, elsősorban mely más szektorokban dél folyamként a — pia. Vélhető ugyanis, szemben a sirámokkal, hogy azért csak- csak van pénz ebben az üzlet­ágban, ha egy évtized alatt megháromszorozódott a ma- gánvállalkozású éttermek, bisztrók, étkezdék száma, a büfé, a kocsma meg a négy­szeresét is meghaladja a ma­gánszektorban az 1975. évinek. Ráadásul ma már a szocialis­ta szektor vendéglátósainak is több mint a fele szerződéses üzletekben dolgozik... eny- nyien tudnának megélni a gyakran emlegetett kész ráfi­zetésből? A havi — hivatalos — átlagkereset 1983-ban 3996 forint volt a vendéglátóipar­ban, a bélkereskedelem terü­letei között a legalacsonyab­bak közül való. Higgyük el? Avagy tegyük hozzá, a hivata­los meg a nem hivatalos ke­reset együttes öszege bizonyá­ra már egészen más sorrend­hez vezetne? Krisztina svéd királynő 1652-ben, amikor szakácsa megnősült, békességgel, de gyorsan megvált tőle. Meg­győződése volt ugyanis, hogy most már a szakács teljes fi­gyelme nem a konyhára jut­na ... Ami azt illeti, napjaink­ban is ráférne némi klarifíro- zás, azaz meghiggasztás s szakma némely csoportjaira, hiszen tudunk szakácsról, akit, havi 16 ezer forintos fix ke­resettel csalt el előző helyérői a nagy — szerződéses — étte­rem vezetője, s aki öt hónap elteltével ment tovább, mert „ennyiért” nem marad. A ven­déglátás foglalkoztatottjainak a hatvan százaléka nő, a jel­lemző a 10—12 fős étterem, a 4—5 fős eszpresszó, cukrász­da, ám azt ne higgyük, e kis­közösségekben nincsen hie­rarchia, s annak csúcsán nem a férfiak állnak. Dobos C. Jó­zsef 1881-ben megjelent sza­kácskönyvében 2385 vény, azaz étekrecept olvasható. Milyen szép lenne a húsz, a tíz szá­zaléka. No, klarifírozzuk csak vágyainkat! Húsz, tíz... ugyan, már az is öröm lenne, ha egy százalékra rábukkan­nánk az étlapokon. Mészáros Ottó HNF—SZBTSZ Együttműködés Pénteken a Hazafias Nép front Országos Elnökség székhazában sajtótájékoztatót tartott a HNF Országos Elnök­sége és a Szovjet Baráti Tár saságok Szövetsége. A két szervezet munkáját Ribánszh Róbert, a HNF OT titkára e< Ivan Bagyul, a Szovjetunj, magyarországi nagykövetségé­nek tanácsosa, az SZBTSZ magyarországi képviselője is- meriette. Többek között elmondták, hogy az SZBTSZ a világ 140 országában mintegy kilenc­ezer szervezettel tart kapcso­latot. A két testület együtt­működésének alapelveit rögzi- tő megállapodást 1983-ban ír­ták alá. Az elmúlt esztendő­ben számos közös rendezvényt tartottak, amelyek között elő­adások és kulturális rendezvé­nyek éppúgy helyet kaptak, mint küldöttségek és turista- csoportok cseréje. A sajtótájékoztatón elmond­ták azt is, hogy ebben az év­ben tovább bővül az együtt­működés.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents