Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-18 / 40. szám

XII. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 1985. FEBRUÁR 18., HÉTFŐ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA. Három fiatal magyar mér­nök, Déri Miksa, Bláthy Öttó és Zipernowsky Károly 100 évvel ezelőtt, 1885-ben mutatta be és szabadalmaztatta talál­mányát, a transzformátort. A centenárium alkalmából má­jusban nagyszabású kiállítás nyílik Budapesten, amelyen bemutatják a transzíormátor­Viszonylag kis kár Egész éúm javítanak Az elmúlt hetek meglehető­sen hideg időjárása közepette nem sok munka folyhatott a határban. Végül is tél van. Itt-ott legföljebb a szőlőmet­szők meg a gyümölcsösök ápolói foghattak hozzá az ül­tetvények gondozásához, s amit ezeken kívül még meg lehetett kezdeni: a fejtrágyá­zás. Az utóbbit persze elsősor­ban akkor-tehették — így pél­dául a vácszentlászlói Zöldme­ző Termelőszövetkezetben —, amint fagyott volt a föld. Eb­ben a gazdaságban története­sen jól is haladtak a műtrá­gyaszórással. Kolozs László elnökhelyettes szerint csak­nem ezer hektáron végezték el a műtrágyaszóróval felsze­relt IFA-teherkocsikkal a nit­rogénműtrágyázást. Közben vi­szonylag melegebbre fordult az idő, a gépekkel nem tudtak a felengedett felszínű talajra, a vetésekre menni, tehát egy időre abbahagyták a fejtrá­gyázást. — Károsította-e az orkán szövetkezetüket? — Sajnos, több épület tete­jét megrongálta, ledobta. — És a fóliasátrakat? — Azokban viszonylag ki­sebb kár esett, szerencsére nem sok fólia volt az orkánig kifeszítve, fölrakva. Másik helyszínünk a péceli Rákosvölgye Termelőszövetke­zet, ahol Miklósy Ervin, a műszaki és növénytermesztési főágazat vezetője mondta: — Az ősziek fejtrágyázását egy hete kezdtük el. Nem kis munka lesz ez, hiszen búzát, rozsot, őszi árpát és lucernát összesen 2 ezer 500 hektáron kell műtrágyázni. Mivel trak­tor vontatta gépekkel juttat­juk ki az anyagot — légi esz­közt nem használunk —, csak a fagyott földre tudunk men­ni. Azok közül is a síkvidéki táblákat szórjuk előbb, ame­lyeken veszélytelenebbül köz­lekedhetnek a masinák. — A gépek felújítása is fő- ágazatuk szakembereire vár. Hol tartanak ezzel a munká­val? — Mi egész éven át folya­matosan javítunk. Hogy a műtrágyázás folyhat, abból ki­derül, az említett gépek javí­tását már befejeztük. Szere­lőink jelenleg a tavasszal szükséges kukoricavető gépe­ket, a burgonyaültetőket és a permetező, növényvédő eszkö­zöket javítják. — Úgy láttuk, hordják a szerves trágyát is. — Csak a tábla széli szarvasokba. Mi ilyenkor, té­len nem terítjük szét a szer­ves trágyát, ami különben részben a saját sertéstele­pünkről Való, másrészt a pilisi hizlaldától is kapunk pótlást. Ez utóbbit szalmával és egyéb hasznosítható melléktermékek­kel keverve érleljük a tárolók­ban. Ha nem is pezsdül még a határ — hiszen akár még hó­takarót is kaphat a meteoroló­gusok szerint —, azért akad már ott munka. Az emberek a gépekkel megkezdték az idei új kenyérnekvalóért a tiszteletet parancsoló munkát. — án üüüT MoTi Gumi Tarzan. Színes, szink­ronizált, dán ifjúsági film. Csak 4 órakor! Tekintetek és mosolyok. Szí­nes, szinkronizált, angol film. 6 és 8 órakor. Mostanában sokat beszélge­tek termelőszövetkezeti tagok­kal, vezetőkkel, aminek első­sorban az az oka, hogy ezek­ben a napokban tartják a gazdaságok 1984. évi eredmé­nyeit ismertető közgyűléseiket. Ember legyen a talpán, aki el­igazodik a számsorok mutatói között. Megállók inkább a be­szélgető embercsoportok mel­lett, belehallgatok a szavaik­ba. Égy-egy vidáman csattanó nevetés sokat elárul az embe­rek közérzetéről, s arról, hogy a számok és a valóságos élet találkozott-e a zárszámadó közgyűlésen előterjesztett ve­zetőségi beszámolóban. — Ezt a szövetkezetei már régebben is kitalálhatták vol­na! — Így emlékezett a gal- gahévizi Lukács Mihály azok­ra az időkre, amikor még élt bennük a szorongás az isme­retlen élettől. Nem elégedett mindenki, erről nincsen szó. Olyan hely­zet aligha teremtődik, amely­ben mindenki tökéletesen meg lesz elégedve. A többség azonban önmagával vagy jó komájával elszámolva megál­lapítja: Csak kialakult vala­hogy ez a világ! A hévizgyörki Kovács János nyugdíjasként is figyelemmel kíséri a szövetkezet életét. Hallja, hogy a Petőfi Tsz-ben az egy tagra eső havi átlag- jövedelem az elmúlt esztendő­ben megközelítette az ötezer forintot. Nem felejti el meg­jegyezni : — Amikor az ötvenes évek elején megérkeztek a község­háza elé a falujárók, azzal ijesztgettük egymást, hogy csajkákat hoztak a ponyvával fedett teherautók. Akkora volt a félelem, hogy szegény pesti munkások alig találtak em­bert, aki szóba állt volna ve­lük, hiába akarták megfoltoz­ni a kopott csizmát, megélez­ni a tompa ekevasat. Borral, kaláccsal kellett volna fogad­ni őket! Ma már olyan család, melyik tisztán a mezőgazda­ságból! él, alig van a Galga men­tén. Legalább egy testvér, egy rokon minden családban akad, aki hűtlen lett a mezőgazda­sághoz. És ez így van rendjén, ebben is a megváltozott társa­dalmi rend tükröződik. Aszódi Mihályné tsz-tag- ként bejárta a szomszédos or­szágokat. Volt Romániában, Csehszlovákiában, eljutott Ausztriába és Olaszországba. — De sokat forgolódtam éj­szakánként — mondja —, amíg aláírtam a nyilatkozatot. Még imádkoztam is a jóisten­hez. Öregségemre mondom, jól imádkoztam. Mert senki nem panaszkodhat. Aszódiné arról nem beszél, mennyit dolgozott a közösben, amíg el nem érte a nyugdíja­zását, s arról sem szól, meny­nyit dolgozik ma a háztájiban, saját kertjében. Emlékeztet­tem, hogy a nyáron láttam akkora terhet cipelni a hátán, ami egy fiatalnak is dicsősé­gére vált volna. — Sok munka? — kérdez vissza. — Aki ebbe az életbe szokott, az így érzi jól magát. Ha ezt elvennék tőle, boldog­talan lenne. Mert én a min­dennapi munkáért imádko­zom. Ha munka van, kenyér is van. Amíg a kezeim mozdí­tani tudom, s a lábaim elbír­nak, szeretném megkeresni a mindennapi kenyeret. Hitvallásnak is szépek Aszó­diné szavai. De azt is látnunk kell, hogy unokái bajosan vál­lalják a nagymama hajszás életét. Tudják ezt a nagyma­mák is, hogy a fiatalság egé­szen más módon gondolkodik a világról. Felszabadultabbak, tágabb iátókörűek, nyíltabbak, őszintébbek az érzéseikben, függetlenül az iskolai végzett­ségüktől. Nagy igényűek. Kri­tikusan nézik a mai öregeket, vezetőket, nem vezetőket egy­aránt. Sokkal élesebben látják bennük a hibát. — Ugyan — legyintett a fia­tal agronőmus Kartalon, ami­kor az idősek helytállásával példálózom. — Valamennyien tarisznyahitűek! — mondta. Nem értettem a kifejezést. Megkaptam a magyarázatot: — Nem törődnek egyébbel, csak a keresettel, befogják a szájukat a pénz miatt akkor is, ha igazságtalanságot lát­nak. Hallgatnak, legfeljebb egymás között dünnyögnek: még sosem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna. Különböző vélemények, ám valamiben mégis közösek. És ezt a közös gondolatot Galga- mácsán hallottam megfogal­mazni olyan embertől, aki több mint egy hónapig a sző­lőhegyen bújkált az agitátorok elől, akik naponta keresték őt a szövetkezetbe való belépést kérő nyilatkozattal. Valahogy így foglamazoít a deres hajú ismerősöm: ::::: — Ezt a demokráciát kita­lálhatták volna vagy ötven évvel előbb, hogy egy-két év­tizeddel tovább élvezhettem volna az előnyeit. Később jött, de megéltem. Azokért kár, akik még az antivilágban kimúltak. Számoszlopokat pótló sza­vak. Emberi megnyilatkozá­sok. Tréfás komolysággal el­ejtett mondatok. Igazságot ki­fejező gondolatok. Napokig lennének jegyezhetők. Fercsik Mihály ISSN 0133-1937 .(Gödöllői Hírlap) Az igények — úgy tűnik — alaposan megnőttek. Amikor két éve berendezkedtek a gyártásra, alig negyven tonnát igényelt a megrendelő, a Bu­dapesti Édesipari Vállalat cse- megegyára, most meg már, hogy nyugati exportra is be­vált a termékük, a nyolcvan­tonnás kapacitás is kevés. Ezt a kapacitást azonban, ahogy Iiatházyné Juhász Erzsébet üzemvezető mondja, elsősor­ban a létszámhiány határolja be. Farkas Károlyné a drazsírozógépekon készíti a rágógumit. Hancsovszki János felvétele Erre a párnára nem lehet fpjet hajtani. Az igazitól leg­alább annyiszor kisebb, mint a könyvtől a miniatűr könyv. Ez a párna rágógumi, alakjá­ban hasonlít csak a fejaláva­lóra, abban is eltér, hogy mind egy szemig exportra megy. A golyó alakúnkkal együtt a péceli Rákosvölgye Termelőszövetkezet mogyoródi kisüzemében gyártják. gyártás történetét, júniusban pedig a hazai gyártók és a Magyar Elektrotechnikai Egye­sület szervezésében nemzetközi tudományos konferenciát tar­tanak. A magyar felfedezés jelentős az elektrotechnika térhódításá­ban, amit korábban a dinamó és az izzólámpa megalkotása indított útjára. Száz év alatt óriásit fejlődött a transzformá­tor. Gyártásához kezdetben olajat használtak szigetelő- anyagként, ma már főleg mű­gyantába ágyazott, száraz transzformátorokat készítenek, amelyek tűzbiztosaik, környe­zetkímélők és jóval könnyeb­bek elődeiknél. A párnarágókból a mostani­nak éppen a dupláját tudnák csomagolni, ha a másik gép­hez is volna két szorgos keze­lő. Mogyoródról és Szádéról van a jelenlegi munkásgárdá­juk. amelynek létszáma éppen hatvan. Tízen-tizenöten kelle­nének még ahhoz, hogy a fon­tos nyugati exporíelvárások- nak mennyiségileg is eleget tehessenek. Az tény, hogy a három műszakos munka nem vonzó, hiába tudnak öt-hat ezer forintos keresetet elérni. Tavaly nyereséggel zárt az üzem. Az itt dolgozók legtöbb­je helyben tanulta ki ezt a mesterséget, a rágógumigyár­tást. Van persze, aki nemrég jött, például Farkas Károlyné, aki drazsírozógépeken dolgo­zik, a forgó üstökkel ő h^nger- li rá a golyókra a mázt. Bizony, elfoglalt a műszak alatt. — Nem régi, de nagyon jó, szorgalmas dolgozónk ő — mondta róla az üzemvezető. No, persze sorolhatta volna a többieket is. Klacsán Gézá- nét, aki 1980 óta e szövetkezet tagja, a rágőgumiüzem egyik alapítója, ő is vágigtanulta az exportra menő, s Szvutnyik, Kalóz, Kéményseprő, meg Hókusz-pókusz fantázianevű, ízlésesen csomagolt rágógumik gyártását. Most éppen a pár- nás rágót csomagolja az egyik gépen. Csupán ebből hétszáz kilogramm készül naponta. Fehér István Konkoly Péter és Sáránszki Mária (a kép előterében) egy-egy vülanyomíort tekercsel. Hancsovszki János felvétele Ez aztán elfüstölgött, mond- ják olykor, ha egy-egy villa­mos motor állórésze kiégett. Tekercsék. vannak abba --, s ha a hiba a vezetékek tönkreme­netelénél nem nagyobb, teker­cseléssel az eredetivel, az újjal azonos jót lehet a motorból készíteni. Hát persze, érteni kell ehhez a mesterséghez. Külön szakma. Sokan űzik. A gödöllői Vegyesipari Szö­vetkezetnek a Körösfői utcá­ban levő üzemében négyen foglalkoznak ezzel a tenniva­lóval. Közülük a legrégebben Nagy Tibor huszonnégy éve, Sáránszki Mária, aki a helybe­li ipariskolában tanulta ki . a szakmát a tizenkettedik éve, Farkas István pedig tizenegy éve dolgozik, a vegyesiparban. Társuk Konkoly Péter fél éve van itt. Kis brigádjuk nagyobb meg­rendelői közé tartoztak az el­múlt években a Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság incsői fafeldolgozója, a Buda­pesti Kéziszerszámgyár, a Du­nakeszi Mechanikai Laborató­rium és számos ipari, mező- gazdasági nagyüzem, szövetke­zet. Az elromlott villanymotorok doktora a kis, kilencven watt teljesítményű motorokat épp­úgy tekercseli, mint a negy­venöt kílowattos monstrumo­kat. Mikor, melyikre van igény. F. L I nap programja Gödöllő, művelődési ház: Régi sikerfilmek: Szűts Ma­ra házassága. Készült 1941- ben, 17 órakor. BBS-házimozi: Úton, 19 órakor. Videomozi-klub, 19 órakor. Iskolaotthonos és napközis foglalkozás: Farsangi álarcké­szítés (technika), 12 órakor. Történelmi játszókor 5. osz­tályosoknak: Városok, inasok, legények, mesterek (cégérké­szítés), 14 és 15 órakor. 6. osztályosoknak: Hol laktak a rómaiak? (mozaikkészítés), 14 és 15 órakor. Fok és mutató Művezető ismerősöm me­séli, azaz: igazmondja. — A minap szóltam a vállalatunknál a fűtők fő­nökének: — Béla! Téged holnap biztos nem di­csérnek meg a szakszerve­zetben, inkább letolnak. Tudod, hogy tegnap se, teg­napelőtt se volt meleg víz az öltözőben a műszak vé­gén. — Sajnos, tudok róla — válaszolta Béla. — Miért, mi történt? — Megyek a kazánházba, s mondom a fűtőnek. Józsi bácsi, panaszkodnak a konyhán is, a fürdőben is, hogy csak langyos víz jön a csapokból, hogyan lehet ez? — Nem tudom — vála­szolja a fűtő. — Nézze meg, főnök, nyolcvan fokot mutat az óra. — Azt ám, maga szeren­csétlen, a nyolcvan fokra a mutató másik vége irá­nyul ...! — ér Veszettség ellen Eboltás Február 23-án kezdődik a veszettség elleni kutyaoltás Gödöllőn. Ez*cn a napon a vá­sártéren 8 és 11 óra között vár­ják a kutyatulajdonosokat. A következő alkalommal, már­cius 2-án a présházban, majd 16-án a Blaháné úti fürdőtele­pen lesz oltás. Végül március 30-án pótoltást tartanak, szin­tén a vásártéren. Ezeken a napokon is reggel 8 és délelőtt 11 óra között várják a kutya- tulajodonosokat. Az oltás kö- télező, bárki, bármetyik hely­re viheti kutyáját, szájkosár­ban. Megemlítjük, hogy a kutya után adózni kell. A ház. nyáj, mező őrzésére használt ku­tyáért 60, a vadászebért 150, a kedvtelésből tartott ku­tyáért évi 700 forintot. A má­sodik /kutya "mindenképpen kedvtelésből tartottnak szá­mít. Ezért és a továbbiakért az alapadó másfélszeresét szá­mítják fel. Gödöllő városában vannak olyan területek, ahol minden kutva kedvtelésből tartottnak számít. Ahol sem ■házat, sem nyálat, sem mezőt nem kell őrizniük ... Mogyoródról, Szádéról Exportra gyártják a rágógumit Tctícmányos konferencia Olaj helyett műgyanta Tarlsziiyahityek ? Számsorok helyett mondatok Ez aztán clfüstöfgött Vegyesipari tekercselők

Next

/
Thumbnails
Contents