Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-18 / 40. szám

PEST mm; ye, 1985. FEBRUÄR 18., HÉTFŐ Pillantás - előre Belpolitikai események­ben gazdag hét elébe né­zünk. Hétfőn délelőtt a Technika Házában az MTESZ Szervezési és Ve­zetési Tudományos Társa­ságának rendezésében az alkotó értelmiség társadal­mi megbecsüléséről tarta­nak fórumot. Zárszámadás lesz az Öbuda Termelőszö­vetkezetben, munkásgyűlés az ikladi Ipari Műszer­gyárban. A Magyar Cukrá­szok és Szakácsok Szövet­sége a Duna Intercontinen­tal Szállóban tartja XVIII. közgyűlését. Kedden a bűnözés 1984. évi alakulásáról tájékoztat­ja a sajtó munkatársait a legfőbb ügyész. Szerdán a Hazafias Nép­front Pest megyei bizottsá­gának gazdaságpolitikai bi­zottsága a nagyüzemileg gazdaságosan nem művel­hető földek hasznosításá­nak lehetőségeiről rendez eszmecserét. A vecsési Fe­rihegy Termelőszövetkezet­ben zárszámadást tartanak. Pénteken ülésezik az El­nöki Tanács. A Művelődési Minisztériumban a Kaleva- la-emlékbizottság ülésezik. Zárszámadás lesz a gyáli Szabadság és az ócsai Vö­rös Október mgtsz-ben. Szombaton folytatódnak a pártértekezletek: Daba- son, Budaörsön, Nagykátán és Vácott, vasárnap pedig Gödöllőn tanácskoznak a kommunisták. A vita a bíróságon folytatódik Százezrek munka nélkül Vita támadt a gödöllői szék­helyű, de munkát Budapesten vállaló SZAKSZOLG Szakipa­ri Szolgáltató Gazdasági Mun­kaközösség vezetője és a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság között. A véleménykü­lönbség lényege a kővetkezőik­ben foglalható össze. A megyei NEB az Országos Anyag- és Árhívatal állásfog­lalásának alapján azt állítja, hogy a SZAKSZOLG vezetője a Bútorkor Vállalat részére végzett építőipari munkák el­számolásakor 484 127 forintot jogtalanul vett fel. Ezzel szem­ben Szabó Géla, a SZAK­SZOLG képviselője — vagyis vezetője, — azt bizonygatja, hogy a túlszámlázott összeg csupán 361 955 forint és 30 fil­lér. Ez utóbbi összeg kimutatása arra vall, hogy a SZAKSZOLG közös képviselője nem becsü­li le a fillér , értékét és sze­reti a pontosságot. Már tud­niillik akkor, ha az el nem végzett munkáért jogtalanul felvett összegről van szó. Mert hogy ez a precizitás nem mindenkor érvényesül te­vékenységében. arról abból le­het következtetni, hogy nem tartotta be sem az árhatósági, sem a minőségi előírásokat, mint ahogy nem érezte szük­ségét az építési és felmérési naoló vezetésére vonatkozó előírások érvényesítésének sem. A vita hevében Szabó Géza két hiábavaló kísérletet tett arra, hogy a túlszámlázást bi­zonyító részszámlákat a Pest megyei NEB-tőJ. visszaszerez­ze. (Természetesen az ilyen bizonylatokat a népi ellenön testület sémiinek sem adhatja ki.) Majd azt írta, hogy az ál­tala is elismert túlszamlázási összeget a megkárosított fővá­rosi vállalatnak visszatérítet­te. Azt tehát már Szabó Géza sem vitatja, hogy ha a népi ellenőrök közbe nem avatkoz­nak, háromszázhatvanegy- ezer-kilencszázötvenöt forint harminc fillért a SZAKSZOLG minden ellenszolgáltatás nél­kül zsebre tett volna. S bizony már ez sem tartozik a gyere­kes csínytevések sorába. Ámde a népi ellenőrök is tudnak számolni és azt mond­ják: a négyszáznyolcvannégy- ezer-százhuszonhét forintos — egyébként a jogos díjhoz ké­pest 32 százalékos — túlszám­lázás megállapításakor azok­nak az érvényes rendeletek­nek a figyelembevételével jártak el, amelyeket Szabó Gézának is ismernie kellett, ha a jelenlegi munkakörére vállalkozott. A véleményütköztetés egyéb­ként a bíróságon folytatódik. Szabó Géza ellen ugyanis bűnvádi feljelentést tett a Pest megyei Népi Ellenőrzé­si Bizottság. Cseri Sándor Szadi Virágzó Tsz Tizeiáeiten az alapítók közül Jubileumot ültek szombaton a sződi általános iskola torna­csarnokában a helybeli Virág­zó Termelőszövetkezet tagjai és“‘vezetői: Mélyen részt vett Őr. Olajos Mihály az MSZMP Vác Városi Bizottságának el­ső titkára. Március 1-én lesz huszonöt esztendeje, a közös- gazdaság megalakulásának. Erővel, kitartássá! Lévák József elnök először az eltelt negyedszázadra em­lékezett. Életük sohasem volt felhőtlen, de mindig volt ben­nük annyi erő, kitartás, és akarat, hogy tagság és vezető­ség úrrá legyen a gondokon. Ezen a zárszámadáson tizen- ketten vettek részt az alapító tagok közül olyanok, akik ma is aktívak. — Különleges ez a zár­számadás, s nemcsak a 25 év miatt — kezdte az elnök be­számolóját —, hanem mert végre a korábbi éveknél jobb eredményt értünk el. Ez persze nem ment magá­tól. Jó néhány, s nem mindig szívesen látott intézkedésre volt ahhoz szükség, hogy a ne­hezedő körülmények között is talpon maradjjiiak. Létszámu­kat fokozatosan 733-ról 647-re csökkentették. S mivel a Pénzügyminisztérium engedé­lyezte, a létszámmegtakarítás­sal arányos — növekményadó nélküli — béremelést, így el­érték, hogy az 19S3. évi 4 ezer 835 forintról tavaly 5 ezer 551 forintra emelkedett az átlag- kereset a gazdaságban. Róv és vám Az alaptevékenység ered­ményeit taglalva az elnök rá­mutatott: a növénytermesztés és erdőgazdálkodás nyeresége nsm csökkent, árbevételük mégis 10 millió forinttal volt kevesebb a megelőző évinél. Valamivel több, mint ezer hektáron termesztettek búzát, errefelé soha sem volt hektá­ronkénti 45 mázsás rekord- nagyságú átlagterméssel, ami közel két és fél milliós nyere­séget hozott. Ugyanakkor — s ezt nem lehet csak az időjárás számlájára írni — a kukorica­termelés „ami bejött e réven — elment a vámon” 1 millió 300 ezer forintos veszteséggel zárt. Mindent összevetve ta­valy a növénytermesztés árbe­vétele 37 millió forint volt, nyeresége — az árkiegészítés­sel együtt 3 millió 200 ezer fo­rint. Amikor négy éve a gazda­ságban hozzáláttak a nemes prémállat tenyésztéséhez, so­kan hitetlenkedtek, s megmo­solyogták a kezdeményezést, s voltak, akik eleve bukásra ítélték. Azóta bebizonyosodott, hogy nem rossz üzlet a róka-, görény-, nyérc- és csincsilla­tenyésztés. Nemesprém- és lúdtenyésztésük jelentős kon­vertibilis valutabevételhez jut­tatta a népgazdaságunkat A növénytermesztés és állatte­nyésztés együtt 60 millió fo­rintos bevételt könyvelhetett el, nyereségük 2,4 millió fo­rint volt. Tíz százalék nyereség Az ipari tevékenységről, eredményeit számbavéve, így beszólt az elnök: — Ma csak az az ipari üzem tud lábon maradni, ahol a munkafegyelem szilárd és erős. Ilyenként említette a szö­vetkezet dekorációs üzemét, melynek dolgozói London, Kairó, Milánó, Abudhabi, Pá­rizs, és Bázel kiállítás látoga­tóinak elismerését is kivívták munkájukkal,. s a szövetkeze­tei nyereséghez több mint 4 millió forinttal járultak hoz­zá, öntödéjük hét és fél mil­liós nyereséget hozott. Mun­kájuk minőségének jellemzé­sére: állóeszközeik értéke csak mintegy négymilliót tesz ki, tehát minden 100 forint esz­közértékre 189 forint nyereség jut! Summázva; a sződi Virágzó Tsz 1984. évi árbevételének mintegy 10 százalékát, 26 mil­lió forintot könyvelhetett el nyereségként, s ez az ered­mény várhatóan jóval felette lesz a megyei átlagnak. —sz. —i. Fellépés, olvasás, síelés live! töltötte a vasárnapját? ® Umyü ebéd után ® Könyv az Igazi ajándék • A só elöli a természetet x Kinek mikor kezdődik a í vasárnap? A párttiíkárnak | és a technikusnak korán f reggel, ők horgászszezon- ^ záróra, illetve síelni men- ^ nek, a színésznek délben, rá í tv-forgatás és esti fellépés ^ vár a hét utolsó napján. GÄLVÖLGYI JÁNOS szín­művész, a Thália Színház tár­sulatának tagja számára még reggel volt tegnap délben, pár perccel korábban ébredt. — Ha tehetem, vasárnap mindig alszom. Ha nem, akkor dolgo­zom. Áfa mind a kettőből ki­jut. Rögtön zuhanyozom, ebé­delek valami könnyűt, pár fa­latot, azután már indulok is a televízióba, forgatni. Egy ké­szülő Romhányi József emlék­estben szerepelek. Este pedig a Tháliában lépek pódiumra. Két nappal ezelőtt, pénteken volt az önálló estem premier­je, most megy másodszor... — Hogy izgulok-e? Hát per­sze, jobban, mint az első alka­lommal. Mondják, hogy a má­sodik előadás általában nehe­zebb, mint a bemutató. Én is így vagyak vele. Ugyanjs ilyenkor derül ki, hogy a mű­sor tényleg „megvan-e”. — A család? A feleségem valahol a konyhában lehet, lá­nyaim pedig valahol a játszó­téren, vagy barátnőjüknél. Gyanítom, hogy ma is nélkü­lözni fognak, akárcsak tegnap. Nem, ezt a restanciát talán so­ha nem hozom be. Mit tehet­nék, ilyen a munkám, ilyen az életem... PESZEKI SÁNDOR, az MSZMP őrbottyáni körzeti bi­zottságának titkára, noha tisz­ténél fogva sok gond nyomja vállát, töretlenül őrzi jókedvét, hunsorát és munkabírását. Ví- kendjei hetek óta a munka jegyében telnek el. — Az előző szombaton tar­tottuk a körzeti pártértekezle­tet — Örbottyán, Csornád, Vácduka, Vácrátót, és Sződ— Csörög tartozik a területem­hez —, most szombaton a tsz zárszámadó közgyűlésén vol­tam, ma is Sződre igyekszem, az őrbottyáni Horgászegyesü­let évadzáró-szezonnyitó tag­gyűlésére. E hét szombatján tartja pártértekezletét az MSZMP Vác Városi Bizottsá­ga, melynek tagja vagyok, most egy az elmúlt évek fej­lődését bemutató kiállítás szervezésében segédkezem. — De délután azért bizo­nyára marad egy kis ideje a pihenésre is? — Alighanem a késő dél­utánba nyúlik az idő, mire hozzá jutok. Feleségemmel — ő harminc esztendeje óvónő Csornádon — megnézzük a Hét programját, majd a tv-műsor- tól függően — mert ha nem igazán érdekes, mi nyugodt szívvel kikapcsoljuk — való­színűleg olvasni fogok. A gyerekeim tudják, hogy nekem a könyv igazi ajándék, ezért van miből válogatnom. Mos­tanában nagy történelmi ala­kok, a politikusok életregé­nyeire kaptam rá. A fiam most harmadéves a zsámbéki tanítóképzőben, kislányom dísznövénykertész és virágkötő lesz. A napokban mindketten vizsgáznak, s olykor szívesen veszik, ha segítek nekik. KOCSIS TIBOR, a Duna­menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vu.ialat váci üzemigazgatóságának techni­kusát jó korán kellett hívnom, hogy még otthon találjam. — Mivel töltöm a vasárna­pom? — ismétli meg önma­gának a kérdést. — Természe­tesen síeléssel. Lányommal és fiammal Törökmezőre mé- gyünk, s az egész napot reg­gel kiienc-fél tíztől legalább délután háromig a nagylejtőn, a sífelvonónál töltjük. Ilyen­kor nem is nagyon eszünk, a parkolótól ugyanis elég messze van a pálya. A feleségem nem jön velünk, így amikor ha­zaérünk, meleg étel vár ben­nünket. Azt kérdezte mi bosz- szantott az elmúlt héten? A sózás. A Földvári téri lakóte­lepen, ahol lakom, sóval igye­keznek megszüntetni az utak és járdák síkosságát. Igen ám, csakhogy az olvadás után be­szivárog a földbe, s pusztítja az amúgy is gyér természe­tet. Évek óta alig valamit fej­lődnek a telep kis fái. Renge­teg ember él itt, összezsúfol­va, s sokuknak ezek a kis par­kok, apró fák jelentik a ter­mészetet. Valamit ki kellene találni... V. G. P.—B. H. Az úttörők is alkotó örökösök Elmerülnek a kis búvárok Mivel csodák nincsenek, csak a lelkesedés és a felké­szültség lehet az oka annak, hogy a dunakeszi 2. sz. iskola diákjai bejutottak az Alkotó örökösök pályázat döntőjébe. Gönczy Sándor, Kiss Zoltán, ETF0 VAN A prémesállat-tclep több mint 7 millió forintot hozott a szövetkezet „konyhájára”, egy nyérc 14 dollárt ér a nemesprémpiacon. A TERMÉSZET HIÁNYA r rmészeti környezetünk címmel nem­régen szép állandó kiállítás nyitottak Gödöllőn. A várost körülölelő tájat, a növényzetet, az erdők, rétek vadjait, a vizek, nádasok élőlényeit, a levegőt meg­hódító madarakat mutatják be. Kellemes látvány végignézni a teremben, főleg most, amikor még minden friss. Az őzek, vaddisznók, békák, siklók, fácánok, móku­sok, természetes élőhelyeik hű utánzatá­ban á megtévesztésig úgy festenek, mintha csak egy pillanatra álltak volna meg, be­leszaglásznak a levegőbe, lapulnak, kém­lelik az eget. Diákat is készítettek a kiállításhoz. Gö­döllő gazdag parkokban, s a körülötte el­terülő erdők java még érintetlen a civili­zációtól, noha egy ideje itt is folyik az ember és a természet csatája: néhány he­lyen mind nagyobb részeket hasítanak ki hétvégi teleknek. Végignézve a színes diá­kat, összeszorul az ember szíve, sóvárogva gondol arra, milyen jó volna a sok szépsé­get a valóságban nézni, látni. Az erdőket, ligeteket tavaszi újjászületésük idején, nyári pompájukban, az őszi sárguláskor. Figyelni a kanyargósán folydogáló vizeket, követni útjukat, hogyan válnak széleseb­bé. mélyebbé. özet, nyulat, szarvast, mókust lesni, iga­zit, élőt, közben nagyokat szívni a tiszta levegőből. Leheverni a fűre, nézni az eget, a suhanó, vonuló felhőket, a szikrázó kék­séget, a napot. Ilyesféle érzések, gondolatok kavarogtak bennem, miközben néztem, ahogyan a nap sugarai bevágnak a bámuló lombú fák közé, elénk vetítik az ösvényeket, hogy szinte el sem hisszük... Igen, el sem hisz- szük, a valóság is ilyen. A teremből ki­jövet, s azóta többször is végigondolva, kénytelen voltam megállapítani, a termé­szet valójában nem ilyen. Napjainkban ismét divatba jött a nagy francia mondása: vissza természethez. Hogy ezt Rousseau pontosan hogyan gon­dolta, arról megoszlanak a vélemények, s miként értik ma, az sem teljesen vilá­gos. Nekem mindenesetre felrémlettek azok az évek, amikor sokkal több időt töltöttem a természetben. Fölidéződött a sok kelle­metlenség is. A talpat pörkölő homok, a kegyetlenül tűző nap sugarai, amelyek millió tűként szúródtak az emberbe. S mi történt akkor, ha a húst adó fák alá hú­zódtunk? Jöttek a legyek, a dongók, a sokféle bogár, a hangyák. Az ember az arcára húzta a kalapját, de a kis élőlé­nyek alámásztak, végig tapogatták, ismé­telten fölriasztva a déli pihenőt. A lovak is szüntelenül csapkodtak a farkukkal, mozgatták a fiilüket, emelgették a lábu­kat, hogy lerázzák a sok szárnyas aprósá­got. De hát a farok rövid, a test nagy, s a bögöly nemritkán mart csúnya sebet a védtelen állaton. Furcsa ellentmondás. A természetben élő olyan helyre vágyik, ahol az említett kínzások nem fenyegetik, ahol nyugodtan pihenhet. Arról ábrándozik, milyen jó volna az összes szúnyogot, legyet meg a többi kellemetlenkedőt kipusztítani. Volta­képpen olyan természetet képzel el magá­nak, amilyenről a táncdalok szólnak, virá­gos, harmatos rétet, persze a sok zümmö­gő nélkül. j természetben mindennek megvan a /} helye, a táplálkozási láncban a sze­repe. S csak akkor működik, ha egyetlen szemet sem szakítunk ki belőle. Az üdülőkben, strandokon, más mestersé­ges természetutánzó helyen nem fenyeget­nek bogarak, szúnyogok, legyek. Ha meg­hagyjuk a természetnek, ami létéhez nél­külözhetetlen, továbbszolgál bennünket. Látványával, jó levegőjével, s a létünkhöz nélkülözhetetlen javakkal. Valamit valamiért. Kör Pá! Kubicsek Marianna, Márton László és Neuhauser Károly, a jó tizenöt évvel idősebbekkel is állta a versenyt a KISZ Pest megyei Bizottsága és a Pest megyei Hírlap évfordulós já­tékán. Valamennyien a 8./C-be járnak, a Hunyadi János úttö- röraj tagjai. A szénszünet miatt csak az osztályfőnökük­kel sikerült találkozni. Dr. Vö­rös Istvánné így jellemzi őket: — Jó tanulók, érdeklődőek, kíváncsiak, minden játékban benne vannak. Legutóbb a Körösi Csorna vetélkedőn és a Rádió Ugróiskola című műso­rában szerepeltek, de részt vesznek a nyári szaktáborokon és a búvárszakkörben is. Nem a folyók, tavak mélyére száll­nak alá, hanem a tudomá­nyokban merülnek el. Magától értetődött, hogy a pályázatra is beneveztek. — Nekünk már az is siker, hogy döntősök a gyerekek, minden további eredmény csak ráadás — folytatja az osztály­főnök. — Szánkózás, korcso­lyázás helyett a könyvtárakat, múzeumokat járják, nagyon készülnek a vetélkedőre. Az már maga nyereség, hogy eközben alaposan megismerik a megyét, ahol élnek. Megta­nulnak a könyvekkel bánni, jegyzetelni, a gondolataikat gyorsan összeszedni, pillana­tok alatt dönteni. És ez az igazi. Dr. Vörös Istvánné gondo­latai egybecsengenek a játék szervezőinek szándékaival, mert ahogy mondani szokták: a részvétel a fontos, nem a győzelem. Aíégse feledkezzünk meg a csábító díjakról! Az el­ső helyezett csapat megváltja a vonatjegyét a moszkvai VIT-re, a második egv hetet tölthet Suhl-ban, NDK-beli testvérmegyénkben, ínig a harmadik a Hirlankiadó Vál­lalat balatonszéplaki üdülőjé­ben élvezheti a nyár örömeit, egv hét vége erejéig. Lapunk különdíja eg" pingnongaszta’. Minden eldől szombaton, 8 GATE ifjúsági klubjában. K. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents