Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-16 / 39. szám

VÁCI i mm A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM 1985. FEBRUÁR 16., SZOMBAT Az idős emberek is közösségre vágynak Gondoskodni sokféleképp leket Többoldalú már az Infor­máció, de még mindig nem teljes a kép. Kialakításával is többen foglalkoznak, s főként abban a nemes szándékú tes­tületben, amelyet az idős ko­rúak . helyzetével foglalkozó koordinációs bizottságnak ne­veznek. Ezt is a Hazafias Nép­front hozta létre 1983-ban. Tagjai között ma már ott ta­láljuk valamennyi társadalmi szervezet képviselőjét, s ki-ki a maga lehetőségei szerint foglalkozik azzal a kérdéssel, amelyről néhány • éve még csak vékonyka beszámoló si­keredett volna. — Túl vagyunk a gondos­kodásnak azon a leegyszerűsí­tett formáján, hogy évente egyszer meghívják az üzem nyugdíjasait, és virsli meg sör mellett beszélgetnek velük — mondta István Kálmán, a Hazafias Népfront titkára leg­utóbb egy koordinációs bizott­sági ülésen, amelyet az elnök, Papp Jánosné vezetett. Sze­mélyében jó kezekbe került az ügy, mivel nyugdíjazása után hasznosíthatja tapasztalatait, amelyeket a szakszervezeti mozgalomban szerzett, hosszú éveken át főként a Váci Kö­töttárugyár szakszervezeti bi­zottságának titkári pozíciójá­ban. Akciók Az említett értekezleten Neiser Mária, a KISZ városi bizottságának képviseletében mondhatta el, hogy a Fiata­lok a nyugdíjasokért akció keretében nosztalgiamozit és nyugdíjaskávéházat szervez­tek, s ide minden szerdán várják a vendégeket. A hely­szín a Hattyú söröző, ahol ilyenkor kedvezményesek az árak is. Erről ismét eszünkbe juthatott az országos napilap karikatúrája, amely az itteni kedvezményes sörivásról tré­fálkozik. Ez persze csak az egyik lehetőség, s a legkeve­sebben ezzel élnek. Ennek el­lenére kísért a kérdés: — va­jon társadalmunk idősebb tag­jainak miért nem jutott egy helyiség valamelyik művelődé­si intézményünkben? A KISZ- esek mindenesetre úgy érzik; megszerezték az idős emberek bizalmát, s további akciókat is szerveznek. Nézzük, melyek a legfonto­sabb, nyugdíjasokat, azaz idős embereket érintő kérdések. A jelenünket megalapozó, sok évtizedes munka után pi­henni térő emberek egy idő után társaságra, közösségre vágynak, s meg kell teremte­ni számukra a korosztály tár­sasági életének színtereit. Többen dolgozni is szeretné­nek. Sajnos, meglehetősen je­lentős azok száma, akik ala­csony jövedelmük miatt ke­resnek munkát, míg mások a hasznos, aktív időtöltés céljá­ból, hisz nehezen viselik el a tétlenséget. Külön terület a betegek, a nagyon alacsony jövedelműek életének figyelemmel kísérése, a támogatásuk. A múlt év decemberében megalakult az egészségügyi dolgozók nyugdíjasklubja. A pedagógusok színes program­ja, egymás iránti figyelme, gondoskodása évek óta közis­mert, az alsóvárosiak is szer­vezik a maguk társaságát, re­mélhetőleg sikerrel. Ezt a pél­dát kellene követniük a más szakmákhoz tartozó rétegek­nek is. A szakszervezetek so­kat segíthetnének a szervezé­sükben. Megszervezték klub­jukat a vasutasok, segítenek az üzemek is. sfakaalkElmak A váci munkaerő-szolgálati iroda adatai szerint 6 ezer 500 nyugdíjas él a városban. Közülük 1 ezer 178-an vállal­nak munkát. Tavaly 35 férfi, 20 nő fordult a tanácshoz, akik segítséget kértek az el­helyezkedéshez. Közülük 4 személynek nem találtak megfelelő munkahelyet. A Hazafias Népfront felmé­rése szerint a város üzemei és intézményei segítenek a nyug­díjasok elhelyezkedésében, s az adatok szerint ennek az idős korosztálynak jelenleg 20 százaléka dolgozik 4 vagy na­pi nyolcórás munkaidőben. Enyhe izgalmat azért a legutóbbi koordinációs megbe­szélésen is tükrözött az a köz­beszólás, miszerint: az egyre szigorúbb gazdálkodási szabá­lyozók miatt a vállalatok lét­szám-megtakarításra töreked­nek. Úgynevezett „normázott” munkahelyekre keresnek em­bereket. A nyugdíjasoknak is megfelelő, könnyebb munka­helyeken korlátozottak a lehe­tőségek. Papp Jánosné szerint viszont a vállalatoknak további lehe­tőségeik vannak arra, hogy segítsenek az idős dolgozni akarók elhelyezkedésében. Dr. Gecseg Gyula városi főorvos szerint lesznek á jövőben fog­lalkoztatási gondok. Éppen ezért már most jobban kelle­ne számítani a szociális fog­lalkoztatóra. — A varrónők két műszak­ban dolgoznak a kötöttáru- gyárban. Az utolsó két évben alig várják, hogy nyugdíjba menjenek — jegyezte meg va­laki ezen a megbeszélésen. Az ilyen helyekre tehát nem le­het számítani a nyugdíjasok elhelyezése szempontjából, s arra sem, hogy az innen nyugdíjazottak ugyanitt keres­senek négyórás, vagy nyolc­órás állást. Igényeiket ők is a tanáccsal közlik. Segélyek A népfront statisztikája szerint a legtöbb nyugdíjast a Szőnyi Tibor Kórház alkal­mazza. A sorban második a Váci Kötöttárugyár, de jó pél­daként említhető még a Hír­adástechnikai Anyagok Gyá­ra, a Tungsram Váci Fény­forrásgyára és az Élelmiszer Orvosi ügyelet Február 18-tól, hétfőtől az alábbi orvosok tartanak éjsza­kai ügyeletet a városban: hét­főn: dr. Kreiner Lenke, ked­den: dr. Bellavics Erzsébet, szerdán: dr. Tóth Mária, csü­törtökön: dr. Karádi Katalin, pénteken: dr. Bucsek Tibor, szombaton és vasárnap: dr. Hajmer Viktória. Az ügyelet a régi kórház épületében — Vác, Március 15-c tér 9. — Telefon: 11-525. Fogorvosi ügyelet szomba­ton 7—13 óráig, vasárnap 8— 12 óráig. Helye: Cházár A. út 17. (A régi fürdő.) Kiskereskedelmi Vállalat, va­lamint a Forte gyár. Annyi bizonyos, hogy adminisztratív és műszaki munkakörbe je­lenleg alig keresnek nyugdí­jasokat. A város úgynevezett egye­sített szociális intézményében 81 lakóról gondoskodnak. Hetvenhét idős emberhez ér­kezik naponta a házi szociá­lis gondozó, 95-en vehetnek részt a szociális étkeztetésben, 71-en rendszeres szociális se­gélyt kapnak. Tavaly 212 eset­ben utalt ki a tanács egész­ségügyi osztálya kisnyugdíja­soknak rendkívüli segélyt, amely összesen 293 ezer forint kiadást jelentett a városnak. Az idősek napközi otthona egyelőre nem túl látogatott. Legfeljebb étkezni mennek el az idős emberek, míg sokan éppen a távolság, az időjárás viszontagságai miatt otthon maradnak. Ezen is segítenek a jövőben, mert egy kis autó­busszal szállítják majd be a mozgásszervi betegségben szenvedőket. Felhívás érkezett a szocia­lista brigádokhoz is: patronál­ják vállalatuk öregeit, vállal­janak házi szociális gondo­zást. Ez a gondoskodás jelen­leg ismert rendszere Vác vá­rosában. Sok vagy kevés? Ki­ki helyzete és tájékozottsága szerint ítél. Legyen a minősí­tés az, hogy jó úton járnak az ügyért jó szívvel dolgozó em­berek, szervezetek. Jó érzésük és emberi kötelességük pa­rancsára. Kovács T. István A kiállítás február 23-ig tart nyitva Ritka pénzérmék, kitüntetések Ahol a kétfillérest is Imiik iár egy karcolás is számít — Az első nyolcszáz kapja Ritka kiállítás nyílt a váro­si könyvtárban. A Magyar Éremgyűjtők Egyesületének váci csoportja rendezte tárlók­ba négy tagjának legérdeke­sebb régi pénzérméit és a haj­dani kitüntetéseket. A megnyitó napja egyben kerek évforduló is volt. A vá­ci éremgyűjtők működésük­nek 20. esztendejéhez érteik. Annál becsesebb ez a 20 év, mert Budapesten csak négy év múlva, 1969-ben alakult meg a későbbi országossá szerve­ződő egyesület, amely jelenleg magában foglalja a váci cso­portot is. , © — Látszólag két egyforma darab — mutatja Lovász And­rás a borítékból előkerült, ezüst ötpengősöket —, a gyűj­tőnek mégis különbséget kell tennie. A viszonylag gyakori érméknél már egy karcolás is számít, ezek között pedig szemmel látható különbség van. Az egyik meglehetősen kopott, a másikon nem látszik az eltelt idő. Persze, vannak olyan régi darabok is, amelyeknél nem számít ennyire az állapot, sőt lehet egy kiosi, kopott rézpénz is több százezret érő. Nézze, itt a katalógusbari pontosan fel vannak tüntetve — mutat­ja, de a sok jel és szám kö­zött nemigen tudok eligazodni. Türelmesen magyarázza a kül­földi rövidítések magyarosított megfelelőit: — „RR” rendkí­vül ritka. Az értéke is. Ter­mészetesen nem forintban ér­tendő a kétszázezer — magya­rázza. — Az ilyen ritkaságokhoz nehéz lehet hozzájutni — jegy­zem meg. — Ezért szerencsés belépni az egyesületbe. Olyan érmék­kel is ellátja a tagokat, ami­ket különben nem is hoznak nyilvános forgalomba. Ha pél­dául kis példányszámban, mondjuk nyotleszáz darabban nyomott jubileumi vagy akár­milyen pénzt adnak ki, akkor A katalógusnak mindig kéznél kell lennie A szerző felvételei Arcok a OCM-ből Ide köt már minden emlék NELPL MAGDOLNA nem tud a gyár nélkül élni. Nyug­díjba ment, de nem hiányzik a közéletből, a csomagolóüzem műszakjain is ott látják min­dennap. Teszi a dolgát, mint azelőtt. Ö a tranzitüzem párt­vezetőségében a nőfelelős, huszadik éve tagja az üzem szakszervezeti bizottságának, s mint a váci városi pártbizott­ság tagja aktívan politizál. A múlt heti pártértekezleten is küldöttriek választották a vá­rosi pártértekezletre, de most még a közelebbi témákról esik köztünk szó. Arról, amit fő­ként az üzemben kell vagy kellene majd megoldani. Mert bizony, a gyár egész területén nem könnyű nőnek lenni. Ott.van ugye a kötélpá­lya, meg a kőbánya, ahonnét a nehéz csillék kúsznak le a drótköteleken, s azokat fogad­ni kell. Fogadják, megállják a helyüket azok a nők, akik a csillék végállomásán dolgoz­nak. s helyt állnak a Lepolke- mence mellett télen és nyáron egyaránt. Ami a közvetlen munkahelyet illeti, azaz a zsákgyárat, itt a dolgozók 80 százaléka nő. Jónak tartják a munkakörülményeket, mert ez az üzem nem poros. De ott vannak a nagy teljesítményű gépek, s azok hajtják az em­bereket, diktálják a tempót. A létszám is gyakran hiányos, mert a fiatalok gyesre men­nek, s helyettük is dolgozni kell, nincs kivel pótolni a tá­vollevőket. ) Az pedig létkérdés, hogy ez a zsákgyár el tudja-e látni pa­pírzsákkal a hazai cement­ipart. Ök ugyanis 4 forintért állítják elő darabját, de ha szorultság esetén a nyíregyhá­zi Papíripari Vállalattól kel­lene vásárolni ugyanezt a ter­méket, akkor darabja 11 fo­rintba kerülne. Évente 40 millió darabot készít a zsák­gyár kollektívája, de amint Illés László üzemvezető köz­beszólásából megtudjuk, az idén 150—200 ezer tonnával több cementet kell termelni, s ez 4 millióval több zsákot is jelent. Indolkolt a gazdasági munkaközösségek szervezése, mert nélkülük csak 32 milliót lehetne évente gyártani. Da­rabbérben fizetik, a gép szá­mol. Hiábavaló lenne a mű­vezető, vagy a bérelszámoló jóindulata, S ahhoz, hogy fo­galmunk legyen az itteni mun­káról, nem árt odafigyelni a felsorolásra: A NORMÁL zsákkötegek súlya 5 kilogramm, a most ké­szülő nagy máretűeké 7,5 kilo­gramm. Gépenként és műsza­konként 36 ezer darab zsák ké­szül el, egy kézikocsira ezer darab fér, aminek a súlya 3— 3,2 mázsa, vagyis 320 kilo­gramm. Ezt kell elvinni a gép­től 20—25 méterre a raktárba, vagy a raktárból vagonokhoz. Ezt a munkát kellene végre gépesíteni. Ez könnyítené a nők munkáját. — Na és a kereset? — Hát kérem! Két műszak­ban dolgozunk, átlag 4 ezer 500 forintot lehet a rendes munka­időben havi fizetésnek tekin­teni. — És otthon, ha a szendehe­lyi házba hazatér, mivel fog­lalkozik? — Most már én is váci va­gyok. 1981-ben beköltöztünk a deákvári városrészbe. — Akkor bizonyára cement­por is hull a családi portára. — HULL BIZONY. De tudja, én úgy vagyok vele, hogy ide­köt már a fiatalságom minden emléke. Részt vettem az épít­kezésben is. A Mélyépítő Vál­lalattól jöttem át a gyárhoz, s szeretem úgy, ahogy van, ezt a ronda, poros, de nekem ked­ves óriást. K. T. I. azt a mennyiséget a tagok sor­száma szerint az első nyolc- sízáz kapja meg. Nem ilyen kis péidányszámban jelent meg, forgalomba azonban mégsem került az 1984-ben kiadott kétfilléres. Ebből is csak a tagok kaptak. Az az éremgyűjtő, aki elha­tározza, hogy összegyűjti a magyar történelem pénzeit, alaposan meg kell, hogy is­merje a különböző korok ural­kodóit, egészen az Árpád-házig. Léglényegesebb a kezdő pénz­érmegyűjtőnél, hogy eldöntse, mi alapján akar hozzákezdeni. Lehet a vezérfonal egy apró motívum is, de az az igazi, ha a legkisebb érméktől kezd­ve megvan a sorozat, minden évjáratban. © — Lehet ezt a szenvedélyt folytatni egy átízgos jövedel­mű ember pénztárcájával is? Vagy csak egy szűk rétegen belül, a magas jövedelműeki marad ez a hobbi? — Az érmegyűjtő olyan, mint a szerelmes ember. Csak költ a szerelmére anélkül, hogy ar­ra gondolna, valaha is hasz­na lesz belőle. Valóban össze­állhat olyan kollekció, ami már nagyon értékes, de ez hosszú időbe telik. A fiatalok-' nak, kispénzűeknek mégis hoz­záférhető elfoglaltság, hiszen nem kell a legdrágább dara­bokkal kezdeni. Csak bátoríta­ni tudom azokat, akiknek ked­vük volna hozzá, de a bátor­ság hiányzik belőlük, © — Ha hozzájutunk egy új darabhoz, gyönyörrel tesszük a többi közé. — Lovász And­rás megállapítására sűrűn bó­logatnak a többiek is. Amikor pedig szóba kerül a majdani négyedszázados évforduló, mert, bár még a 20. ünneplé­sén se estek túl, máris a kö­vetkező nevezetes évszámnál járnak gondolatban: az áhított váci érme kiadása a téma. Mit ábrázoljon? Hány példány ké­szüljön belőle? Mennyit adja­nak a múzeumnak, mennyit tartsanak meg a klubtagok? Ebből a felhőkön túli szár­nyalásból nem könnyű visza- téríteni a földre a gyerekként lelkesedő gyűjtőket, de „öcsi­nek” — mert így hívják ma­guk között a jól megtermett elnököt — sikerül. „Először a holnapi napon legyünk túl, az­után majd beszélünk erről is” — mondja határozottan. Dudás Zoltán PciyázEt! Pályázat! Gyermekrajzok, fényképek Beküldési határidő: május 23. A Madách Imre Művelődési Központ ismét meghirdeti szokásos évi gyermekrajzpá- lyázatát. A témát ezúttal fel- szabadulásunk 40. évfordulója tiszteletére választották. A pá­lyázat kiírói arra kíváncsiak, a gyerekek hogyan (látják szü­leik, nagyszülőik elbeszélésé­ből, dokumentumok, filmek alapján az elmúlt 40 évet, a felszabadító harcokat. Technikai, műfaji megköté­sek nincsenek — hirdeti a művelődési ház februári mű­sorfüzete. A/3-as vagy A/4-es rajzlapon dolgozva a rajzon kívül választhatnak batik, rao. notípia, fonal- vagy rongyra­gasztásos, illetve bármilyen más eljárást is. A pályaműveket kérik 50x70 centiméteres fehér papírkeret­tel ellátni, valamint a pályázó nevét, lakcímét, életkorát és iskoláját feltüntetni. Bekül­dési határidő, március 25-e. A kiállítás ünnepélyes meg­nyitóján jutalomként három­ezer forint értékben osztanak ki értékes művészeti könyve­ket, albumokat és okleveleket a díjazottak között. A leg­ügyesebb gyerekeket idén is meghívják a nyári gyermek­képzőművészeti táborba. Egy másik pályázati felhí­vás már más korosztálynak és másik műfajnak, a fotónak szól. „Környezeti ártalmak” címmel a Pest megyében és Budapesten élő. dolgozó fotó­amatőröktől várnak igényes, gondolatébresztő, emberköz­pontú képeket, amelyek a kör­nyezetszennyezés veszélyeire figyelmeztetnek. Egyenként 10 darab fekete­fehér, illetve színes képpel le­het nevezni, olyanokkal, me­lyek hosszabbik oldala mini­mum 24, maximum 60 cm, és más pályázaton még nem vet­tek vele részt. Beküldési ha­táridő. május 23. Nevezési la­pokat a művelődési központ­ban kaphatnak az érdeklődők. D. Z. ISSN 0133-2733 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents