Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-16 / 39. szám
PEST * ME HY Et] 1985. FEBRUÄR 16., SZOMBAT rA Szigetszentmikiéson és körzetében Nagydíjtól a halványszürkéig Tavaly átszervezték a közigazgatást. A járásiaktól városi, vagy városi jogú tanácsolt, politikai, tömegszervezeti központok vették át a teendőket. Ez nem mindenütt járt látványos változásokkal. Az egykori ráckevei járással azonban más a helyzet: hiszen kettévált. Északi részén, a terület egyharmadán, ahol lakosságának kétharmada tömörült (ezen belül is meghatározó az ipari munkásság) — jött létre a sziget- szcntmiklósi városi jogú nagyközség és körzetközpont. Különös a helyzete sok tekintetben. A nagyüzemi mező- gazdaság nemcsak a körzet, hanem a főváros élelmezéséből is jókora részt vállal. Nagy létszámú ipari üzemek vonzzák ide — a Csepel Autógyárba, a Pestvidcki Gépgyárba — még a Budapesten lakó munkásokat is, ugyanakkor sokan a fővárosba ingáznak. A terület egésze — Dunaharaszti, Halásztelek, Szigethalom, Szigetszentmik- lós, Taksony és Tököl — az agglomerációs övezet része. Azután tavasztól őszig jönnek sorra vízparti házaikba, horgásztanyáikra az üdülők. Végül: a lakosság egy tizede számít itt nemzetiséginek. E sajátos arculatú vidék sorsa, elmúlt öt esztendei fejlődése figyelemre méltó. Vegyük csak például az ipart, mely a gazdaságban a termelési értéknek és a nyereségnek is felét adja. A fejlesztésre, beruházásra fordítható pénzek summája nem nőtt számottevően, tehát a vállalatok hatékonyabb gazdálkodásra, aktívabb piaci tevékenységre kényszerültek. S az eredmény? Csupán egyetlen adat álljon itt illusztráció gyanánt; 1980 óta 60 millióról 340 millió forintra nőtt a tőkés, s megkétszereződött a szocialista exportból származó valutaárbevétel. Bővült a vállalati gazdálkodás köre. Létrejött a ketreces haltenyésztésre, s más vízi élőlények nagy tömegű előállítására szakosodott HAL—INNO közös vállalat, kisszövetkezet lett a Kosárfonó Háziipari Szövetkezet, s újonnan alakult a Ferrokomplex Kisszövetkezet. A gazdaság különböző ágainak fejlődése eltérő volt. Míg az ipar évi hat, a mezőgazdaság négy százalékkal emelte termelési értékét. S hogy így alakult, abban nagy szerepe volt a termékszerkezet korszerűsítésének, annak, hogy mind több nemzetközi mércével mérve is piacképes áruval rukkollak ki a gyártók. Példának okáért a Pestvidéki Gépgyár tavaly BNV-nagydíjat nyert termoplasztikus huzalzománcozó gépét, vagy a SZIMFI nagy teljesítményű, s keresett szerszámgépeit említhetnénk. Megkétszerezte termékválasztékát a Nyugat-Pest megyei Sütőipari Vállalat is, melynek rozsos kenyere ugyancsak 1984-ben nyert BNV-nagydíjat. S szélsőséges példának ott a Terminál Szolgáltató Szövetkezeti Közös Vállalat, amely az elektronikus eszközök, mérőműszerek, hegesztőberendezések gyártásával 80 százalékos termékszerkezet-váltást hajtott végre. Tovább erősödtek a mező- gazdasági üzemek is, árbevételük 30, nyereségük 12 százalékkal nőtt. Ez mindenekelőtt annak köszönhető, hogy termelési szerkezetük alikailmazkodott a megváltozott közgadasági körülményekhez, s az alaptevékenységre támaszkodva bővítették az élelmiszerfeldolgozást és -értékesítést, s nem mondtak le a kiegészítő — zömmel ipari és szolgáltató — tevékenységről. És. ha már idáig jutottunk, vegyük szemügyre, vajon miként alakult az e tájon élő emberek élete? Bizony ellentmondásosan: míg a népesség 14,5 százalékkal nőtt — a múlt év végén meghaladta a 81 ezret — a lakásállomány csak 13,3 százalékkal gyarapodott. Igaz, két általános és négy gyermekorvosi körzet létesült, 170 bölcsődei hely, s 30 az öregek napközi otthonaiban ugyancsak új. Húsz százalékról 35-re nőtt a közműüzemi vízzel ellátott lakások száma, s tavaly ősszel már valamennyi óvodába jelentkezőt felvettek. Ám mindent egybevetve nem mentes ez a tájék az agglomeráció általános gondjaitól. Űj központi rendelőintézet épült Dunaharasztiban, Sziget- szentmiklóson mentőállomás, s a két településen bevezették a központi orvosi ügyeletet. Ám zsúfolt, szűk a szakorvosi rendelő, csak Budapesten akad kórházi ágy. Nagy a különbség az egyes települések között a bolthálózatban is, kevés az ABC, az üzletek zöme korszerűtlen, kis alapterületű. E példák csupán jelzik a szigetszentmiklósi körzet eredményeinek s problémáinak sajátos elegyét. Mindazt, amire építve, amivel számot vetve meghatározhatják: milyen irányelvek alapján fejlődjenek tovább a következő fél évtizedben a Csepel-sziget északi részének települései. Erről is tanácskozik ma a városi jogú pártértekezlet 140 küldötte. V. G. P. A cfm feletti képünkön: Ilyen a Terminál szigetszentmiklósi szolgáltatóháza. Bizony elkelne még néhány hasonló ebben a körzetben ... — Hol is van Nagyréde? — kérdezték többen is ezen a kora nyári reggelen. Mert igaz ugyan, hogy Nagykátától nincs messze a Gyöngyös melletti község, de az utazásra készülődő csoport tagjai közül kevesen jártak Heves megye eme híres gyümölcs-, szőlőtermelő vidékén. S hogy miért készült a Nagykátaí Afész 30 tagú küldöttsége Nagyrédére az ottani termelőszövetkezethez ? Szeder Ha pontos választ akarunk adni, akkor azzal kell kezdenünk, hogy évekkel ezelőtt a helyi Magyar—Koreai Barátság Tsz felajánlotta a fogyasztási szövetkezetnek a nagyüzemi művelésre alkalmatlan többhektáros területét. És ez nem volt véletlen, mert a tsz- nél jól tudták: az Áfész vezetői hosszú évek óta megkülönböztetett figyelmet fordítanak a kistermelés fejlesztésére, mezőgazdasági szakcsoportok szervezésére. Ma már 17 ilyen közösség működik az Áfész segítségével. A legújabb éppen azokból áll, akik Nagyrédére látogattak; néhány héttel a hazatérésük után megalakult a szedertermelő szakcsoport. De hát miért éppen erre a finom és méltatlanul elfeledett bogyós gyümölcsre szervezkedtek? A tüskéiden szeder iránt újabban mind nagyobb az érdeklődés a hazai és külhoni piacon egyaránt. Különben a nagykátai tsz azzal is támogatta a szakcsoportot, hogy gépeivel elvégezte a talajmunkákat. De az albertirsai tsz sem maradt tétlen — gondöskődott a szaporítóanyagról; 2,5 hektárnyi területre kerültek szedervesszők. Megkönnyítette a szakcsoporttagok munkáját az a kistraktor, amelyet az Áfész vásárolt a közösség részére. Figyelmet érdemlő adat: a Nagykátai Áfész az utóbbi években csaknem 10 hektáros területet telepített be. Ezt a munkát a megyei szőlő-gyümölcs rekonstrukciós, tehát felújítási program keretében végzik. Erről a nagyszabású vállalkozásról kérdeztük a jónevű szakembert, Gulyás Lászlót, a Pest megyei MÉSZÖV osztály- vezetőjét. — A nyolcvanas évek elején megyénkben elkezdődött az 1990-ig szóló szőlő-gyümölcs rekonstrukciós program keretében a parlagföldek hasznosítása. Ennek fontosságát — a népgazdaság szempontjából — aligha kell részletezni. Tény, ezekből a tennivalókból a termelőszövetkezetek mellett jelentős részt vállaltak a fogyasztási szövetkezetek is. Belterjes Megtudtuk: egy öt esztendővel ezelőtt készült kimutatás alapján megyénkben csaknem 74 ezer hektáron folyt kistermelés, ami az összes mezőgazdaságilag megművelt terület 14 százaléka. A zártkertekre túlnyomórészt intenzív, belterjes árutermelés volt jellemző. Ám 84S hektárt parlagterületként tartottak nyilván. — Az elkészített tanulmány- tervek a több mint 14 ezer hektáros zártkerti területből 1140 hektárt (512 ha szőlő, 481 ha gyümölcsös, 147 bogyós) javasoltak felújításra, rekonstrukcióba. A feladatok, tervek kidolgozása érdekében a megyei tanács az akkori járási hivatalokkal egyeztette az elképzeléseket a termelő gazdaságokkal, Áfészekkel, az állami és társadalmi szervek képviselőinek jelenlétében. A döntés alapján négy évvel ezelőtt megkezdődött a parlagföldek betelepítése. Eddig 133 hektárHatvanezer emberért naponta Nagyközségből város született Egy ember, egy család életében nyolc év, azaz 2 ezer 920 nap nagy idő. Különösen, ha minden újabb és újabb megoldásra váró gondot hoz magával. Nyolc év alatt a pöttömnyi apróságból gyermekember lett. A hajdan volt nagyközségből pedig város, lélekszámút, szolgáltatásait, infrastruktúráját tekintve. Még akkor is, ha az ott élők annyi mindent vethetnek szemére, róhatnak fel hibájául a fiatal városnak. Mert egy település életében, a városok létében nyolc év csak egy pillanat. Ám ez sem múlik el felettük nyom. talanul — ahogy az idő szerencsésen hagyta rajta keze nyomát Dunakeszin is. Közösség ereja Elcsépelt szólásmondás: sohasem az a fontos öcsém, hogy honnan indultál, hanem az a döntő, hová tartasz. Ám ez itt, ebben az esetben, Dunakeszi életében nem igaz. Igenis érdemes a múltba pillantani, hogy értékelni, becsülni tudjuk mindazt, amit elértünk, ahová eljutottunk. Igen, nem is olyan rég csak a Dunáról elszabadult pajkos szél száguldozott l€-föl ott, ahol ma a toronyházak sorakoznak. Ügy hozzátartozva a város képéhez, mint emberhez a szíve dobbanása. Még akkkor is, ha az ott élők többsége ingázik, reggelente felkapaszkodik a fővárosba induló buszok valamelyikére. Ám otthonának Dunakeszit tartja-vallja, hisz ide tér vissza nap, mint nap igényeivel, melyet a fővárosi üzletek áruellátása-sokasága csak felfokoz. Infrastruktúrában is azt várva, számon kérve, mit a munkahelyén, a nagyüzemben, vagy a belváros valamelyik irodaházában tapasztalt. Hatvanezer ember tartozik az új közigazgatás nyomán Dunakeszihez. Vonzáskörzetéhez tartozik ma már Fót, Göd nagyközség is. Körzetközpont szerepet kapott Dunakeszi a városi rang mellé. S ezernyi tennivalót, melyet számon kérnek, rendre-módra megfogalmazva a fiatal város vezetőinek tanácstagi beszámolókon, tanácsüléseken. Ehhez első pillantásra pénz és pénz kell. Az, amivel az utóbbi időben különösen megfontoltan gaz. dálkodunk. Ám, hogy a közösség erejébe, alkotókészségébe vetett hitünk, bizalmunk nem csupán álom, azt a gyarapodás ezernyi jele adja tudtunkra. Utcákon — melyek aszfalt burkolatot kaptak —, tereken, — ahol a padokat lefestették, fásítottak. Hűtőkamrák gyomra Útrekonstrukció, üzletközpont a lakótelepen, s az ellátás állandó javítása a régi településen. Dunakeszi önmagához viszonyítva (csakis önmagához!) számottevően előrelép infrastruktúrában — közművesített telkek kialakításában, ivóvízvezeték növelésében, a szennyvízcsatorna hosszának gyarapításában, az elektromos vezetékek bővítésében — az egészségügyi ellátás javításában —, gondoskodva már Gödről és Főiről is á helyi hőforrások hasznosításában. A felsoroltakban — ahogy erről már volt szó — az üzemek, az intézmények, a lakosság társadalmi munkájára, se. gítségére támaszkodik. A művelődési központ falai nem egyszer rangos eseményeknek adnak otthont. Az iskolák, a modern oktatási intézmények is hallatnak magukról. Mert nemcsak járműjavítójáról, konzervgyáráról, gazdasági egységeiről lehet híres és ismert a fiatal városok sorában Dunakeszi, hanem az oktatási centrumok, az iskolák által felmutatott eredményekről is. Ritkán jut eszünkbe, mily nagy ellentét: fiatal város, öreg gyár. Ügy hírlik, ha születési dátumát feljegyezték volna, a konzervgyár már a 78. esztendejét taposná ... Bár idős épületei a figyelmes szemlélődő- nek sugallják életkorukat... A hűtőház meg híres a gurulós málnájáról, szamócájáról. Arról, amit a hűtőkamrák feneketlen gyomra rejt. A házgyár meg arról, hogy bizony tizenhat esztendő egy ilyen létesítmény életében nagyon nagy idő. Teljes rekonstrukciójára sor kerülhetne. Megújult kolónia Viszont megújult, csinoso- dott például a MÁV-kolónia teljes házsora. Egyéni arcuk, sajátos építészeti megoldásuk kapott hangsúlyt a sortatarozás során. Ott a vasúti pálya szomszédságában. S van, aki a vonatablakon kitekintve ennek az épületegyüttesnek .a megszépült arculatát viszi magával. S ez sejlik fel előtte, amikor Dunakeszi nevét hallja, olvassa valamelyik mélyhűtött gyümölcs dobozán. Ama városért, mely hat hét múlva, 1985. április elsején ünnepli városi rangra emelésének nyolcadik évfordulóját. V. E. A MÁV-kolónia felújított épUletsorának egyik legérdekesebb háza. Erdőst Ágnes felvétele nyit sikerült hasznosítani; az Áfészek szervezése révén 26, a termelőszövetkezetek közreműködésével 107 hektárt. A fogyasztási szövetkezeteket illetően a programban eddig a nagykátai, a gödöllői a mono- ri és a ceglédi áfész jeleskedett. Fórumok A nagykátaiak köszmétét és szedret telepítettek. Az áru értékesítésére a Nagykőrösi ■ Konzervgyárral kötöttek több éves szerződést. A Monorvidé- ki Áfész Péteriben szakcsoporti keretek között 8 hektáron szőlőt ültetett. A ceglédiek Csemőn a bogyósokat részesítették előnyben. Jól indult a szigetszentmiklósi tsz és a Ráckevei Áfész 6 hektárra szánt együttműködése. De a kedvező folyamat hamarosan megszakadt, mert a ráckevei Aranykalász Tsz által indított, hűtőházi feldolgozásra tervezett málnatelepítések a termelő- szövetkezetnél felmerült gondok miatt elmaradtak. — Az utóbbi időben gyakori beszédtéma a kistermelők körében mindaz, ami Gödöllőn történt... — Sajnos, a szakcsoport esete a megyei szövetségnek is sok fejtörést okoz. Segíteni szeretnénk. Ez kötelességünk is, hiszen az Áfészek érdekképviseleti szerve vagyunk. Arról van szó, hogy a Gödöllői Áfész szervezésében kertészeti szakcsoport alakult a parlagföldek hasznosítására. A városi tanács 5 évvel ezelőtt hosszú lejáratú bérlpti szerződéssel 3,6 hektáros területet bocsátott a szakcsoport rendelkezésére a Fenyves-dűlőben. A tagok jelentős anyagi ráfordítással kerítést húztak, bevezették a telepre a vizet, szerszámoskamrát építettek. A meggyliget telepítését az Áfész 109 ezer forinttal támogatta. A fák jövőre fordulnak termőre. De valószínű, hogy a szakcsoport tagjai ennek gyümölcsét már nem élvezhetik, mert a tanács felbontja a szerződést. A szakcsoport ügye már több fórumot is megjárt, eredménytelenül. Most a városi pártbizottság foglalkozik sérelmük orvoslásával. Visszatérve a rekonstrukciós programra: a megyei tanácstól kapott tájékoztatás alapján az illetékesek az első lépcsőben 520 hektár hasznosításával számoltak. Ám eddig ennek alig a fele valósult meg. Sajnos, az évek során jelentősen csökkentek az erre a célra szánt anyagi eszközök is. Kevés — Ha tudjuk, hogy 1990-ig csaknem 1200 hektáron kell végrehajtani ezt a nagyszabású munkát, távolról sem lehetünk elégedettek. Ami az Áfé- szekre háruló feladatokat illeti: fokozni kell az együttműködést a nagyüzemekkel. Erre jó példa mindaz, ami Nagyká- tán történt. De követésre méltó a Nagykőrösi Konzervgyár, a tsz-ek és Áfészek összefogása is. Az eddigieknél jóval hatékonyabb szervező rnunkra van szükség a telepítések érdekében a szentendrei, dabasi és ráckevei térségekben. Ez a megállapítás a termelőszövetkezetekre, Áfészekre egyaránt vonatkozik. Az idő sürget, a munka dandárja pedig még hátravan. Meg kell gyorsítani a kiöregedett gyümölcsösök és szőlők felújítását és a fajtaváltást. A mezőgazdaság érdekei is ezt követelik. Hiszen nehezíti élelmiszerexportunkat, hogy túl sok az almánk, s kevés még a bogyós gyümölcs. Emellett több meggyre, cseresznyére, szilvára, őszibarackra lenne szükségünk. Nem kétséges: exportlehetőségeinkhez kell igazítani a további telepítést, a hazai fogyasztás figyelembevételével. Koval Iván Összefogással könnyebb A parlag helyén virágzó kertek Szedertermelő szakcsoport alakult
