Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-14 / 37. szám
*rvr , ,11«. 1/7 1983. FEBRUAR 11., CSÜTÖRTÖK 3 Minden ágazat nyereséges Örkényben Alapelvük a megbízhatóság Könnyű helyzetben lesz ma az Örkényi Béke Termelőszövetkezet vezetősége a zárszámadó és tervtárgyaló küldöttgyűlésen. Sommásan azt jelentheti a csaknem száz küldöttnek, hogy az elmúlt évben sem volt veszteséges ágazatuk, s ha a szeszélyes időjárás miatt elő is fordultak kudarcok — például az aszályos hetekben a kukorica kisült, s csupán 2 és fél tonnát adott hektáronként —, a várakozást meghaladó eredmények a jellemzők. Kongresszustól kongresszusig (3.) Furcsa lépcsőfokokon járunk Szem előtt kell tartani a különbözőségeket Részesedési arányok Az alaptevékenységet ellátó ágazatok és a melléküzemágak az,-árbevételt és a nyereséget tekintve nagyjából azonos mértékben járultak hozzá a sikerhez. A szövetkezet árbevétele negyvennégymillióval, nyeresége öt és fél millióval lett több a tervezettnél. A negyvenöt és fél milliós nyereség 27 százalékát fejlesztésre; 73 százalékát a tagok részesedésére fordítják. Ezekből az adatokból könnyen kiszámítható, hogy a Béke Termelőszövetkezet 911 főnyi gárdája az elmúlt év munkája alapján is megtalálja a számítását — Nincs is nálunk olyan lélekvándorlás, mint sok más szövetkezetben — hangoztatja tír. H vas István közgazdasági főosztályvezető. — Például én kilenc éve dolgozom itt, s még a viszonylag új dolgozók közé tartozom. Az elnöki iroda falán lévő oklevelek tanúsága szerint a Béke Tsz eddig háromszor nyerte el a kiváló címet. Már ez is jelzi, hogy a tagság számára biztonságot és erkölcsi rangot jelent ebben a mező- gazdasági nagyüzemben dolgozni. A sikeres gazdálkodás összetevőit a közgazdasági főosztályvezető természetesen elsősorban számadatokkal szemlélteti. Rossz termőadottságú (8.2 aranykoronás) földjeikről tavaly, búzából is, rozsból is rekordtermést takarítottak be. Persze ezek. a rekordok — 4.8,1 illetve 3 tonna — a megyei átlagtól elmaradnak, de Pest kellő előrelátást. Mert hogyan minősítsék, mint nem kellő előrelátásnak, az energiahordozók területén jelentkező cikcakkokat. Visszaf eresztettük a szénbányászatot. Mindent az olajra tettünk fel. Aztán váltsuk ki az olajat gázra. Most álljunk vissza szénre, olajra. De egyiket sem lehet kapni! Ennyi talán elég is a megjegyzésekből. Bár az feltétlen ide kívánkozik, hogy a szénhiánnyal kapcsolatos miniszterhelyettesi tv-nyilatko- zat, vagy a pb-gázzal'kapcsolatos, a Népszabadságban megjelent magyarázgatások csak tovább fokozták a kritikai megjegyzések élét. Egyáltalán tudják-e odafeni, hogy mi a valós helyzet az országban? — hangzott el a véleményt is magában hordozó kérdés. Erős kritikával illették a törvényes munkaidőben végzett munka elismerésének, megbecsülésének tarthatatlannak tartott helyzetét, azt, hogy ebből a jövedelemből csak csökkenő színvonalon lehet a megélhetést biztosítani. Még ma is érthetetlennek tartják, hogy miért nem fizethet a vállalat a rendes munkaidőben kifejtett többletmunkáért, miért lehet ezt kifizetni a gmk-k szervezetén keresztül. A gmk-kban kifizetett összegnek nem éppen úgy kell. hogy meglegyen az árufedezete, mint a 8 órai munka után kapott bérnek? Azzal nem növekszik a vásárlóerő? S hol a munkásosztály évszázados harcának az eredménye? A napi 12—14 órai munkában eltöltött idő után ki képes gyereket nevelni, művelni önmagát? — tették fel a kérdéseket, s hozzáfűzték: nem igaz, hogy ennek igy kell lennie, nem igaz, hogy ez lehet csak a megoldás! Nem igaz, hogy a káposztának a földön kell el- röthadnia, nem igaz, hogy a piacon nem lehet rendet csinálni, s nem igaz, hogy a karácsonyi fenyőt csak a maszekokon keresztül lehet a családokhoz eljuttatni, 80—120 Ft- os méterenkénti áron. S nem igaz. hogy el kell tűrni, az állami, kereskedelemben lassan minden hiánycikk lesz, mert megye más területein a természeti feltételek is sokkal jobbak. Az állatállomány is szép haszonnal fizetett az elmúlt évben. Az 1372 darab szarvas- marhából 759 volt a tejelő, s a 6056 literes fejésátlag azt jelentette, hogy a szövetkezet 2,2 millió liter tejet adott a népgazdaságnak. A hatalmas — 5315 darabos — juhállomány szintén jelentősen növelte a jövedelmet. Csörögne a telefen A háztáji gazdaságok tulajdonosaival kötött szerződések kölcsönös előnyeiből most itt azt érdemes kiemelni, hogy terven felül egymillióval járultak hozzá a nagyüzem eredményeihez. A vegyipari és a vasipari főágazatok is jóval több nyereséget termeltek az előzetesen számítottnál. — Minden tekintetben a megbízhatóságra törekedtünk — hangoztatja Mizser József elnök, aki pontosan negyed- százada áll a szövetkezet élén. — Példaként említhetem a Csepel Autógyárral 18 éve fennálló kooperációs kapcsolatunkat. Vasipari ágazatunk az autóbuszokhoz készít különféle alkatrészeket. Ha egy selejtes akadna köztük, a szalag munkása szólna a művezetőjének. Ha kettő. írnának a vezérigazgatójuknak, a harmadik hibás alkatrész miatt már az én asztalomon csörögne a telefon. Egyszóval, ha Tjegbizhátatlanul dolgoznánk, t^jósepeli nagyvállalatnál Okoznánk termelési .zavarokat, s oda lenne a hitelünk. az áru átvándorol a magán- vállalkozókhoz. S folytatták tovább. ScK eszrevetel, megjegyzés hangzott el életszínvonalunk alakulásával kapcsolatban, a nehezebbé vált feltételekről, az idős, kisnyugdíjasok gondjairól, a családalapítók nehézségéiről. A gondok felsorolása mellett elismerés illette természetesen erőfeszítéseinket, eredményeinket is, mindenekelőtt azt, hogy megőriztük a teljes foglalkoztatottságot, azt, hogy tovább emelkedett a szociális juttatások összege, hogy meghosszabbodott a gyermekek betegsége esetén az anya táppénzes otthon maradásának a lehetősége stb. Jól érzékeltették a hozzászólók azt is, hogy amikor a nehézségekről beszélünk,, akkor megnövekedett igényeink kielégíthetőségének nehézségéről, s nem a megélhetés kilá- tástalanságáról van szó. Az aggodalomból, a kritikai megjegyzésekből nem a pálya széléről kiabáló kibic, hanem a tettrekészséggel jelentkező, vívmányainkat féltő, rendszerünket magáénak valló ember hangja csendült ki. A most megválasztott vezetőségeknek, testületeknek a megtisztelő megbízatással együtt komoly. feladatokat is adott útravalóul a párttagság. Mindenekelőtt azt igénylik, hogy a most tapasztalt széles körű konzultáció, vélemény- kérés és -meghallgatás váljék folyamatos gyakorlattá; igénylik, hogy a meghallgatás ne csupán a formalitás kedvéért, hanem a véleményekre alapozott feladat megjelöléséért és megoldásáért történjen. fiz elckeSZiiŐ megbeszéléseken, a taggyűléseken elhangzott véleményekből egyértelműen leszűrhető, hogy van kellő optizimus, hogy erőteljes a tettrekészség, hogy a jó cél érdekében a megfelelő hangnemű felhívás megértésre, meghallgatásra talál. RÓNAI ÄRPÄD, az MSZMP dunakeszi városi bizottságának első titkára Mizser József, a hajdani tanár, s a nagy tapasztalatú tsz- elnök szavaira más gazdasági egységekben is érdemes figyelni. — Még ma is sokszor meglepődöm munkahelyi közösségeink gyűléséin. A sok okos tanácsot, véleményt hallgatva, t.nulni tudok szövetkezetünk tagjaitól. A hatékonyság, a takarékosság, s a többi divatos kifejezések szólamszerű pufogtatása helyett azt mondják meg, hogy fnit, hogyan lehet egyszerűbben, jobban megcsinálni. Nagy erő van az ilyen tanácskozásokban. Vezetőtársaimmal kapcsolatban meg az az elvem, hogy hagyni kell őket dolgozni. A széles látókörű, sok információval rendelkező irányítók szerepe napjainkban egyre jelentősebb, felelő-.ség ük önállóságukkal együtt érvényesülhet. Alapozzák a jövőt Az Örkényi Béke Termelő- szövetkezetben erre az évre jelentős beruházásokat terveznek. Építenek takarmánykeverő és granuláló üzemet, sze- mestermény-táro’ót, sósavüzemet, juhhodályt, gázvezetéket, hárommillióért vásárolnak mezőgazdasági gépeket. Mindezzel a jövőt alapozzák, az újabb eredményes éveket készítik elő. Cseri Sándor Nemzeti bizottságokról Tanácskozás A nemzeti bizottságok megalakulásának 40. évfordulója alkalmából országos tanácskozást rendez február 24-én a Hazafias Népfront Budapesten. A „tanácskozzon, amelyen a nemzeti bizottságok egykori vezetői és tagjai vesznek részt, több előadás értékeli majd az akkori, öntevékeny hatalmi szervek történeti i zerepát, működésük tapasztalatait. Részletesen kitérnek arra is, hogy a nemzeti bizottságok mennyiben járultak hozzá az újjáépítés feltételeinek megteremtéséhez, az országépítés felelősségteljes feladatainak megoldásához. A nemzeti bizottságok 1944— 45-ben hazánk felszabadult te-, rületein kezdték meg működésüket. a forradalmi átalakulás lendületének, a demokratikus erők nemzetmentő összefogásának köszönhetően. A nemzeti bizottságok, mint a Nemzeti Függetlenségi Front helyi szervei tömörítettek a demokratikus ős hazafias erőket, s mindazokat, akik készek voltak tenni az újjászületés érdekében. A testületek munkájába tíz- és tízezer állampolgár kapcsolódott be, bizonyítva, hogy a munkásság és a dolgozó parasztság képes a közösségi ügyek intézésére. Szépítés nélkül, a megszokott politikai nyíltsággal tudatta a társadalommal a párt XII. kongresszusának határozata: „Az életszínvonal megszilárdításának, majd további szerény javításának alapvető feltétele, hogy jobban oldjuk meg a gazdasági feladatokat.” A megyei pártértekezlet határozatában ez a teendőkör így kapott helyet: „Pest megye termelőüzemeiben a hatodik ötéves terv során a nép- gazdasági egyensúly helyreállítása, az életszínvonal megőrzése, fejlesztésének megalapozása érdekében továbbra is kiemelt feladat a hatékonyság növelése.” Keserves vám A cikksorozat előző részében szerepelt tények, adatok már fölkínálták a tanulságot. A legfőbbet. Azt, hogy nem érzékeltük súlyának megfelelően az alapvető feltétele — a továbbra is kiemelt — megfogalmazást, s mert nem érzékeltük, hiányzott a lehetőség, a megteremtett fedezet az előbb idézettek — az életszínvonal megőrzése, megszilárdítása, a fejlesztés megalapozása — teljesítéséhez. Társadalmi méretekben beszélhetünk az életszínvonal megőrzéséről, ám a reálbérek csökkenése, egyes rétegek mindennapjainak megneheze- dése figyelmeztet a valós — és le nem becsülhető — feszültségekre. A munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 1984-ben három százalékkal csökkent, azaz, ha 1980-at száznak vesszük, akkor — mért' 1983-bah, 1982- jjeu is mérséklődés ment végbe, csupán 1931-ben nőtt 1,1 százalékkal az indexszám — 94,3 százaléknál tartunk december végén ... Amit keserves dolog tudomásul venni, hiszen a nominális átlagkeresetek viszonylag tetemes növekedését — 1981: 5,8, 1982: 6,1. 1983:4,1, 1934:5,8 százalék — így vámolta meg az ennél is gyorsabb léptű fogyasztói áremelkedés. Ez tavaly — az előzetes adatok szerint — 8,3 százalékot tett ki, amit, mert rövid az emlékezet, hajlamosak vagyunk csúcsnak tartani. Valójában a rekord 1980-hoz kapcsolódik, akkor az árindex 9,2 százalékot ugrott. Furcsa lépcsőfokokon járunk. A munkások és alkalmazottak havi — bruttó — átlagkeresete 1984-ben 5510 forintot ért el, 1980-ban 4225 forint volt. A pénzbeni társadalmi jövedelmek 125 mil- liárdot tettek ki tavaly, 1980- ban, a XII. kongresszus évében 87 milliárd forint volt „mindössze”, azaz rendkívül gyors a gyarapodás ezen a területen. Akkor érthetjük meg igazán e társadalmi kötelezettség terhét, ha megismerjük a viszonyszámot: 1983-ban 380,4 milliárdos, munkából származó jövedelemhez 194,1 milliárdos — 111,1 a pénzbeni, 82,8 a természetbeni — társadalmi jövedelem társult. Amíg az összes jövedelem 68 százalékát tették ki a munkából származó forintok 1980- ban, most már hatvanöt százalék alatt vagyunk ... Ami nem biztos, hogy egészséges arány. Messzire gyűrűző következményei vannak annak, hogy a nyolcvanas években — lassuló mértékben ugyan, de — folytatódott a megye minden fő foglalkozási területét tekintve, s e területeken belül is a keresletek nivellálódása. Ez a helyzet például a szak- és a betanított munkások, a vezetők és a beosztottak kereseti viszonyait elemezve éppúgy, mint akkor, ha az egyes iparágak, a különböző népgazdasági területek ilyen helyzetét vizsgáljuk, hasonlítjuk össze. A közhiedelmekre, a szóbeszédekre rácáfolva, a szocialista szektor foglalkoztatottjainak a megyében mindössze az alig több, mint az egy százaléka tartozik a havi tízezer forintnál nagyobb átlagkere- setűek közé. Ami nem okvetlen vigasz a kevesebb pénzt eltevő számára, mivel köny- nyen meglehet, éppen azért csak annyi az ő pénze, ameny- nyi, mert főnökeit nem ösztönzik kellő módon, érdekeltségükkel! nem törődnek az arra illetékesek. Azok az illetékesek, akiket szintén nem ösztönöznek ... 'UU'O.'.' ■ U Lényeges, tanulsága — és a megyében ez, éppen a családok között a kettős jövedelműek nagy aránya, valamint az országos átlagot meghaladó kisegítő gazdasági bevételek okán roppant fontos — a kongresszustól kongresszusig terjedő időszaknak, hogy nem könnyű ugyan, de mindenkor szem előtt kell tartani a különbözőségeket, a különbözőségek fontosságát az ítéletalkotásban. Aüg-sL'g értékelt Beláthatjuk: korántsem azonos hatású ugyanis például az árszínvonal emelkedése a különböző háztartástípusokban élő — és az azokon belül levőkre ugyanez érvényes — családokra. Ahol nőtt a keresők száma — és a megyében a családok egy tekintélyes csoportja esetében ez a helyzet, mivel a megye „fiatal” népességű, azaz fokozatosan kereső korba nőnek fel a gyerekek —, ott viszonylag köny- nyebben csoportosították át a forintokat, mint ott, ahol a nyugdíjat kell beosztani, avagy három kiskorú gyermeket nevelni. Bepillantást enged a nyugdíjasok gondjaiba — a két kongresszus közötti időszakban a megyében a nyugdíjasok száma több mint tíz százalékkal gyarapodott — egyetlen tény: az 1980-ban megállapított háromezer forint összegű nyugdíj reálértéke, az emelések ellenére sem több ma már, mint 2700 forint ... Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a most pihenni térők magasabb összegű ellátmányra jogosultak — 1980- ban a munkás és alkalmazotti átlagkereset ötvenegy százalékát tette ki a nyugdíjak és járadékok havi átlaga, ma ez ötvenhat százaléknál tart úgy, hogy közben az átlagkeresetek is emelkedtek —, mint az ezt a státust korábban választók. A hosszabb szolgálati idő, valamint a magasabb átlagkereset alapján kiszámított ellátási jogosultság következményeként 1984- ben 3130 forintot tett ki az átlagos havi nyugdíj összege, 1980-ban 2267 forint volt. Ami szomorú, de az élet természetes rendje, hogy ez az átlag azért is javul, mert az ún. régi nyugdíjasok csoportja csökken, közülük egyre többe» örökre megpihennek ... Vannak a nyugdíj mellett a társadalom számára más, szintén természetesnek tartott — és ez a természetesség nem baj — jövedelmi források. A baj az, hogy már-már a figyelem köréből is kikerülnek, annyira természetesek, holott itt is sok-sok milliót, miiliár- dot kell fedezetként a termelésben előállítani. Igaz, örömmel fizetni lehetne a jelenleginél többeknek is az ún, egyszeri anyasági segélyt — amit a köznyelv kelengyeutalványként könyvelt el —, ám sajnálatos, hogy a megyében ebben az időszakban folyamatosan csökkent az élveszületé- sek száma. A rideg tények logikája azután — 1980-ban 13 758 éiveszületés, 1981: 13 064, 1982:12 372, 1983:11 957, 1984; 11,9 ezer — oda vezetett, hogy 1982-től a természetes szaporodás megfordult, fogyás lett belőle, azaz több volt a halálozás, mint a születés, a népesség gyarapodása most már kizárólag a bevándorlásból eredő többletre támaszkodik. Folytatva a természetesnek vett, éppen ezért már-már alig értékelt társadalmi támogatások említését: tavaly 19,4 milliárd forintot kaptak kézhez a szülők családi pótlékként, 1980-ban ez a kiadás 13,6 milliárdot követelt, » hogy a „messzi” múltba is visszapillantsunk, leírjuk, 1970-ben 2,8 milliárd volt csupán ez az összeg. Van család, ahol ez a bevétel rendkívül fontos kiegészítője a jövedelemnek, s van olyan is; ahol zsebpénznek tekintik, azaz ismét arra intenek a tapasztalatok — és az idei változások már ebbe az irányba mutatnak —, hogy a szociálpolitikában is érvényesülnie kell az ésszerűségnek, a differenciáltságnak, a józan gazdálkodási logikának. Erről a logikáról mostanában mát* egyre több vita robban tó szakemberek körében és azon túl, ám a szükségesnél — mert bizonyos feszültségek már a közérzetet terhelik társadalmi méretekben — sokkal lassabban látszik kialakulni egy, a magyar társadalom mai gazdasági-tudati-erkölcsl állapotának megfelelő átfogó szociálpolitikai koncepció. Addig viszont nehéz lenne megnyugtatónak tartani a mai helyzetet, amikor a szociálpolitika, szándékaitól függetlenül, több dologban is rá nem szorulókat támogat... Nem huszadrangú A már említett, tavalyi 19,4 milliárd forintos családi pótlék összege persze törpévé zsugorodik, ha — például — összevetjük az 1983-ban élvezeti cikkekre kiadott 78,8 milliárd forinttal, az ezen belüli 46,6 milliárdos alkoholszámlával. Amint az is elképesztő arány, hogy 1983-ban a megyében a tanácsok 82,4 millió forintot használtak fel szociális segélyre, ugyanakkor csak a vendéglői italszámla — azaz az üzletből palackban vásárolt áru ebben nincsen benne —2,1 milliárd forintot tett ki.’. A példa végletes, de belátjuk, a jövedelmek elköltésének hogyanja sem huszadrangú ügy! A társadalomnak sem az, a nem lenne szabad, hogy a család számára annak bizonyuljon. Okos mérlegeléssel kellene a jövedelmek'forintjait a családon belül is elosztani, átcsoportosítani, mert *— kézenfekvő az összefüggés •— ha a népgazdaság visszafogásokra, korlátozásokra kényszerül, elképzelhető-e, hogy-« családok egy tetemes része ugyanúgy gazdálkodjék, mint korábban ? Mészáros Oltó Következik: GAZDAG AZ ELKÉSZÍTHETŐ LELTÁR Ragasztás műgyantával A Gödöllői Műszaki Intézet tevékenysége sokrétű: a mező- gazdasági cs élelmiszeripari gépek, technológiák, berendezések vizsgálata, tesztelése, műszerek, automatikák fejlesztése, terv- tanulmányok készítése stb. mellett foglalkoznak a hazai és külföldi kutatási eredmények bevezetésével is. Az idén az első félévben 25 különböző szaktanfolyamot rendeznek. Felvétetünk a Javítás ragasztással c. tanfolyamon készült, ahol 22 résztvevő a hazai műgyanták és ipari ragasztók alkalmzását gyakorolta.
