Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-13 / 36. szám

1985. FEBRUÁR 13., SZERDA 0> Élete történelem Tűzszerész volt a fővárosban Akadozva, el-elcsukló hangon beszél. Szavai nyomán megelevenednek a negyven évvel ezelőtti események. A házaspár hányattatása, menekülése tipikus, sok ezer csa­lád élete az ő sorsukkal azonos akkoriban. Helytállásuk, emberségük mégis felülemeli őket. Lukasik Jánost és feleségét. A 19-es vöröskatona egy évtizedet töltött emig­rációban. Végigdolgozta Ausztriát, Jugoszláviát. Amikor hazajött, szakmájában, hentes és mészárosként helyezke­dett el. Kapcsolatot tartott régi bajtársaival, családot alapított. Az első bomba •— Jelentős változást az 1941- es katonai behívás hozott az életemben — meséli Lukasik János, aki már évtizedek óta él a kis budaörsi házban. — Fegyver nélküli szolgálatra ve­zényeltek. Egyezer olvastam egy felhívást, bátor, biztos ke­zű embereket toboroztak tűz­szerésznek. Gondoltam egyet és jelentkeztem. ' Cegléden kapott kiképzést és a véletlen úgy hozta, hogy 1944-ben itt esett át a tűzke­resztségen is. A gabonamalom­ban kellett hatástalanítania egy ötszáz kilós légibombát. Gyomron, ahol akkoriban él­tek, már hallani lehetett a szovjet ágyúk hangját, amikor a nyilasok géppuskaállésokat helyeztek el a házuk padlásán, csatatérré változtatták az ak­kor már háromgyermekes csa­lád otthonát. Óbudára men­ték az Újlaki téglagyárba, ahol Lukasik János édesanyja la­kott. Ügy tűnt, hogy itt nyu­galmat. találnak az ostrom vé­géig, ám a gyárban a depor­táltakat őrző nyilasokkal való összetűzésük után innen is menekülniük kellett. — A Margit körútra, felesé­gem rokonához mentünk, aki tudott adni nekünk egy szobát — folytatja,az idős ember, — Amikor az ottani légoltalmi parancsnok megtudta, hogy lengyet származású vagyokj beizálek oroszul és érték a Iö-. vedékek hatástalanításához, javasolta, hogy én vegyem át a tisztét. Értelmetlen halál Megbízatása négy kerületre szólt. Megszervezte a házak­ban a kapuügyeletet, az orvo­si ellátást! később a bombázá­sok szüneteiben pedig a fel nem robbant szerkezeteket tet­te ártalmatlanná. Könnybe lá­bad a szeme, amikor a hatal­mas! Regent-ház (ma az Euró­pa étterem áll a helyén) pin­céjében rekedt ezernyi em­berről beszél. — Azoknak az ártatlanok­nak, asszonyoknak, gyerekek­Negyvcn évvel ezelőtt készült ez a felvétel. Lukasik János munka közben, a budai várban az Álla­mi Nyomda tetején aknát hatás­talanít. den normális ember félne ilyenkor. Talán az első, ceglé­di bombánál féltem legjobban. Az volt az első, addig hason­lót sem láttam, csupán elmé­letben ismertem a szerkezetét. Sokszor volt szerencsém. Egy­szer a levéltárcám fogta fel a szivem fölött a repeszt. Teste számtalan kisebb-na- gyobb baleset emlékét őrzi. Néhány repeszt nem is tudtak eltávolítani, ezek ha elmozdul­nak, évtizedek után is képesek ártani, ízületeket metszenek el, idegeket bénítanak meg. Lukasik János Pest megyé­ben is sok száz lövedéket hatás­talanított, így talált a család végre igazi otthonra Budaör sön. Nézem a két botra tá­maszkodó ősz embert, aki egy­idős viharos évszázadunkkal. Ott volt hazánk minden sors­fordulójánál és elmondhatja magáról, amit csak . kevesen, Történelmet formált úgy, hogy minden viharban és emberte­lenségben ember tudott ma­radni. Móza Katalin Kongresszustól kongresszusig (2.) Folytonos változások tükrében Egész gazdasági munkánk feltételrendszere Jogos, mondhatni természe­tes igény fogalmazódott meg a következő mondatban. „Az iparvállalatok, a mezőgazdasá­gi nagyüzemi gazdaságok a megváltozott, nehezebb felté­telek mellett is teljesítsék ter­veiket.” Az idézet a megyei pártértekezlet — 1980. március 1—2. — határozatából való. A feladat nem látszott túlzott­nak. Csák éppen a feltételek alakultak át előzetesen fel nem mérhető módon. Együttes jelenlét A népgazdaság hatodik öt­éves tervéről szóló törvény — elfogadta az országgyűlés 1980. december 19-i ülésén — I. fe­jezet 3. paragrafusa így kez­dődik: „A gazdasági tevékeny­ség fő iránya a népgazdaság egyensúlyi helyzetének, ezen belül a külgazdasági egyen­súlynak a helyreállítása és megszilárdítása.” Ebben az egyetlen mondatban félreért­hetetlenül ott állt a sorrend is, a mi a fontos és a még fonto­sabb, a mi kerül az első hely­re. Ma már tapasztalatból tud­juk, egész gazdasági munkánk feltételrendszere rosszabb, mint számítottuk 1980-ban, a középtávú program készítése­kor. Rosszabb, külső azaz vi­lágpolitikai és világgazdasági okok, valamint a reméltnél las­súbb belső — termelés és ter­mékszerkezeti — változások miatt. Hibás volt a tervező- munka? Bizonyos, hogy javí­tani lehet és kell is a tervezés tudományos megalapozottsá­gán, ém a?t is bizonyossággá tette a tapasztalat, hogy a vi­lággazdaságnak egyetlen stabil tényezője van, s ez a folytonos változás maga. E folytonos vál­tozások tükrében kell tehát megszabni teendőinket, érté­kelni teljesítményeinket. Ezek a teljesítmények a leg­több területen tiszteletet pa­rancsolnak azoknak, akik sok erőfeszítéssel, még több ide­gesség közepette, gyakran ál­dozatot is hozva tették a dol­gukat. A megye ipara ma — a termelés bővülése ellenére — tizenhét százalékkal keve­sebb energiát használ fel. mint a XII. kongresszus évében, 1980-ban. Másfelé tekintve. A kivitel fejlesztésében a megyei termelőhelyek középmezőnye is megmozdult végre, cégek egy csoportja viszont, mint a Dunai Kőolajipari Vállalat, a Forte Fotokémiai Ipar a Bu- daflax Lenfonó és Szövőipari Vállalat, a Váci Kötöttárugyár, a Pest megyei Műanyagipari Vállalat, kiemelkedő szerepet vitt ebben a nagyon nehéz munkában. Tetemes részük van abban, hogy a megyéből kikerülő, nem rubelelszámolású export a két kongresszus kö­zötti időben — kerekítve — negyven százalékkal növeked­hetett. Eredmények és gondok, jó irányok és kedvezőtlen ha­tások együttes jelenléte a jel­lemző mai gazdasági helyze­tünkre, azaz nem lettek ural­kodóvá — meghatározóvá — a kívánt változások. Mert megőriztük az ország fizetőké­pességét — ami bizonyos sza­kaszokban rendkívüli erőfe­szítéseket, intézkedéseket és népszerűtlen lépéseket is szük­ségessé tett —, de a nemzetkö­zi versenyképesség sajnálato­san lassan változik az elen­gedhetetlen irányban, arány­ban. Apró illusztrációt erre: 1983-ban például a gépipar összes kivitelének a 45,8 szá­zalékát tíz évnél régebben gyártásba vett termékek alkot­ták ... Minden elosztás alapja, a nemzeti jövedelem 1984-ben 800 milliárd forint feletti ösz- szeget tett ki. Értékteremtő munkánkkal nehéz terepen jártunk, járunk. Figyelmezte­tő volt, hogy a párt XII. kong­resszusának évében, 1980-ban a nemzeti jövedelem a terve­zett 3—3,5 százalékos növeke­déssel szemben csökkent, nem érte el az 1979. évit. Meglehe­tősen kedvezőtlen volt tehát a hatodik ötéves terv starthely­zete. A szocialista gazdaság­ban rejlő erőkre, a tartalékok­ra azonban fényt vet. hogy 1931-ben a nemzeti jövedelem gyarapodása elérte a tervezet­tet, 1982-ben meghaladta ... ám 1983-ban ismét élesebbé váltak a feszültségek — a nö­vekedés csupán 0,4 százalékot tett ki —, majd tavaly újból sikerült a tervezettnél nagyobb haladást felmutatni. Nemcsak a nemzeti jövede­lemnél. hanem az anyagi ága­zatoknak szinte mindegyiké­nél tapasztalhattuk ezt a — viszonylag — erőteljes ingado­zást, a tervezett és a tényle­ges mértékek eltérését. *Tegnap a Pest megyei pártbizottság székházában megbeszélést tartottak dr. Ab- rahám Kálmán államtitkár, az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal elnöke, Krasznai Lajos, az MSZMP Pest megyei Bizottságának el­ső titkára és Balogh László, a megyei tanács elnöke, vala­mint vezető munkatársaik. Áz elmúlt öt évben har­madszor folytatnak ilyen ma­gas szintű eszmecserét a me­gye környezet- és természet- védelmi feladatairól, problé­máiról. Az első, 1979-ben tar­tott megbeszélés lényegében előkészítette Pest megye hosz- szú távú környezetvédelmi koncepciójának kidolgozását. Ezt a megyei tanács 1982-ben jóváhagyta, így az ezredfor­dulóig tisztázottak az elkép­zelések e témában. Az emlí­tett koncepció alapján tekin­tették át a tegnapi megbeszé­lésen a 1 jelen tervidőszak fel­adatainak időarányos meg­valósulását, majd a hetedik ötéves terv tennivalóit, meg­határozva a hivatal és a me­gye együttműködésének kö­rét, formáit, s az ehhez szük­séges anyagi lehetőségek biz­tosítását. A megye vezetői átfogó, sókoldalú helyzetképet adtak á terület környezet- és ter­mészetvédelmének eredmé­nyeiről és gondjairól. Szó ésett például a korábbi bá­nyaterületek rekultivációs munkáinak meggyorsításáról, Felelősséget éréivé a jövőért is Pest megye és az OKTH vezetőinek megbeszélése Szükség és haszen A középtávú program pél­dául az ipar termelésnöveke­dését 19—22 százalékban látta megszabhatónak, s bár az áru­kibocsátás bővült — az egy foglalkoztatottra jutó termelés pedig kimondottan gyorsan emelkedett —, a tényleges eredmény ennél szerényebb. Érdemes ilyen értelemben részleteiben szemügyre venni a megye ipara bruttó termelé­sének alakulását. Mindig az előző évhez viszonyítva, a gya­rapodás 1981-ben 2,2. 1982-ben 2.3, 1983-ban 0,4, 1984-ben — az előzetes adatok ismereté­ben — 3,8 százalékot tett ki. Ami szembetűnő, az az 1983. és 1984. közötti „váltás”, azaz olyan ritmusbeli eltérés, amit nem lehet kizárólag egyetlen tényezőre visszavezetni. Amint nem egyetlen tényező — neve­zetesen a beruházások vissza­fogása — játszott szerepet ab­ban sem, hogy a megye építő­iparának teljesítménye — összehasonlítható áron mérve, mert folyó árakon nagyon is „nőtt” a teljesítmény... — a két kongresszus közötti idő­szakban meglehetősen siral­masan alakult, A saját építé­si-szerelési tevékenység tava­lyi. hét százalékos mérséklődé­se nem feltűnő mozzanat, ha­nem egy folyamat része, hi­szen 1983-ban, 1982-ben is ez a rákmenet volt a jellemző ... Történik ez mind a mai napig, holott a megyében ebben az idő­szakban változatlanul nehéz gond volt beruházások, fej­lesztések seregénél kivitelező re találni! A rugalmassággal, a vállalkozási készséggel kel! ott nagy bajnak lennie, ahol cégek sora vállvonogatva bele­törődik ebbe a helyzetbe. Kellemetlen társ volt végig az időszak minden esztende­jében a külkereskedelmi csé- rearányromlás. Tavaly pél­dául érzékeny veszteségeket szenvedtünk el az élelmiszerek kivitelében, szinte minden árucikk olcsóbb' volt, mint 1983- ban és a túlkínálattal szemben nincsenek — a világ­kereskedelemből való részese­désünk alapján nem lehetnék — hatásos eszközeink. Ennek tükrében értékelhetjük súlyá­nak megfelelően azt a tényt, hogy a megye mezőgazdasága a két kongresszus közötti idő­ben — és rendkívül mostoha időjárási feltételek közepette! — tíz százalékkal volt képes bővíteni termelését, s például a búza hektáronkénti termés­átlagát így alakitotta: 1981-ben 3.7. 1932-ben 4,1, 1983-ban 4,3, 1984- ben 4,46 tonna. Az ilyen és hasonló erőfeszítések, a mező- gazdasági üzemek vállalkozá­si rugalmassága nagyban hoz­zájárult ahhoz, hogy 1984-ben a nem rubelelszámolású kivi­telben az 1983-ast meghaladó többletet tudtunk elérni. Az 1983-as összeg: 13,2 milliárd forint. A XII. kongresszus évé­ben, 1980-ban még 18,2 mil­liárdos passzívum állt a kül­kereskedelmi forgalom egyen­legében. Nem ez volt a csúcs! Az 1978-as esztendő volt az 59,9 milliárdos mínusszal... Az Ilyen és hasonló tények, adatok világítják meg azok­nak a társadalmi erőfeszítések­nek, áldozatoknak a szükséges­ségét és egyben hasznát, ame­lyeket ezekben az esztendők­ben tettünk, hoztunk — a be­ruházások visszafogásától a fo­gyasztói árszínvonal jelentős növekedéséig —, amelyek • szó szoros értelmében próbái voltak a társadalom teherbíró képességének, ugyanakkor iga- zolói is a nagy feladatok, nagy célok által megtartott nemze­ti egységnek. Beérve a hivatkozásnyl pél­dával. A szakemberek egy ré­sze — nem alaptalanul — si­kerágazatként emlegeti a me­zőgazdaságot. S valóban, a szélsőséges időjárási viszonyok ellenére a külső egyensúly ja­vításában jelentős szerepét vitt, ugyanakkor megteremtet­te — tiszteletet követelő ál­dozatos munkával megtermel­te a mostoha természeti hatá­sok ellenére is — a zavartalan belföldi ellátás fedezetét. A gabonatermelésben például az 1935-re előirányzott termelési színvonalat már korábban el­érte az ágazat, rugalmasság­ról tanúságot téve. 1984-ben, amikor az állati termékek iránti külpiaci kereslet vis£- szaesett, gyorsan megtett lé­pésekkel ellensúlyozta ezt a* élőállatok exportálásával, az­az jól megfelelt annak a kö­vetelménynek, amelyet a párt­XII. kongresszusának határo­zatában úgy fogalmaztak még, hogy „a nagyüzemek munká­ja váljék hatékonyabbá”. A legfőbb cél Ha nehezen, ha lassan is, de megtanuljuk: nem a szándék, hanem az eredmény minősíti teljesítményeinket a nemzet­közi gazdasági kapcsolatokban. Igazodási korszerűsítési törek­véseink természetesen netn korlátozódnak csakis az anya­gi jellegű gyarapodásra, más­fajta változtatások sora ~ elsőként a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése, az új vállalkozási formák lehető­sége. a negyvenórás munkahét csökkentette időalapok ellen­súlyozása stb. — érzékeltet!. gyorsabb haladásra kívánunk átváltani Gyorsabbra. mert csakis a nagyobb tempóval ér­hető^ el, hogy a gazdálkodás legfőbb célja, az életszínvonal emelkedése szilárd alapokra támaszkodhassék a következő fél évtizedben. Mészáros Ottó Következik: furcsa lépcsőfokokon járunk nek hatékonyabb tudatosítá­sára van szükség. Krasznai Lajos az eszme­csere összefoglalójaként han­goztatta, hogy az OKTH part­nerre találhat a megye párt- és tanácsi vezetésében, a ten­nivalók kialakításában, a kö­vetelmények érvényesítésében egyaránt. Arra is utalt, hogy Pest megyében és a főváros­ban él az ország lakosságának több mint egyharmada — s a környezetvédelmi problémák megítélésénél ennek hangsú­lyozottan jelentkeznie kell. Külön is aláhúzta a különle­ges kezelést igénylő üzemi hulladékok ártalmatlanításá­nak, az ivóvíznyerő bázisok védelmének, a kommunális szennyvizek elhelyezésének megoldását, mint a legége­tőbb, a megye hatáskörét meghaladó feladatokat. A tanácskozás résztvevői megállapodtak abban, hogy a hetedik ötéves tervben az említett legsürgetőbb gondok­ra megoldást kell találni. Eh­hez a munkához az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal a lehetőségek­hez mérten anyagi és szakmai segítséget nyújt a megye szakembereinek. M. J. zérelve kezelik az emberi : környezet megóvását, annál is inkább, mert ez számos he­lyen máris politikai tényezővé vált. Szóvá tette, hogy sok az ütközés a környezetvédelmi hatóság és a gazdasági egysé­gek között, az állapot rögzíté­sében, az érvényes rendelke­zések következetes megtartá­sában, illetve az intézkedé­sek gazdaságosságának meg­ítélésében. Mindez súlyos szemléletbeli hiányosságokra utal, melyek nehezítik a tör­vény végrehajtását, a távla­tokban gondolkodás megvaló­sulását. Hangsúlyozta, hogy a tennivalók rangsorolásánál bonyolult összefüggéseket kell figyelembe venni. Pest megye esetében például a főváros szomszédságát, a terület nép­sűrűségét, a különböző kör­nyezetvédelmi követelmények összekapcsolódását. Az üze­mek telepítésével, a mezőgaz­dasági technológiák használa­tával, a lakótelepek építésé­vel kapcsolatos döntéseknél nem mellőzhetők a jövő nem­zedékek biztonságát szolgáló szempontok. Mind a gazdasá­gi szakemberek, mind a lakos­ság körében a környezet- és természetvédelem jelentőségé­a megye területén található bányatavak — Szigetszent- miklós, Délegyháza, Budaka­lász térségében — a már ké­szülő térrendezési tervek sze­rinti több célú hasznosításáról. Említették, hogy az elmúlt időszak jelentős erőfeszítései révén a hatodik ötéves terv végére a megye lakosságának 78 százaléka részesül vezeté­kes vízellátásban. Indokolt azonban a csatornahálózat fej­lesztésének meggyorsítása, szennyvíztisztító telepek épí­tése, hogy elkerülhető legyen a talaj és a vízbázisok szeny- nyeződése. Nemrégiben az Állami Tervhizottság is foglalkozott a ferihegyi repülőtér zajgátló övezétcinek kijelölésével, az érintett települések védelmé­vel. Sürgős döntést igényel a körzetben a kisajátítási, kár­talanítási követelmények ki­elégítése. Ugyancsak napiren­den volt a különleges terme­lési hulladékok kezelésének, hasznosításának kérdése. Dr. Ábrahám Kálmán el­mondta, a nemzetközi tapasz­talatok szerint az országok többségében nagyon komo­lyan, egységes szemlélettől vé­nek nem kellett volna elpusz­tulniuk. Csakhogy a nyilasok meg a németek valóságos lő­szerraktárt csináltak a házból. Hegyekben álltak a gránátok, aknák, páncéltörők. Amikor egy légitámadás során bomba­találat érte az épületet, azt a sole felrobbant lőszer a földig rombolta, a pincében rekedt emberek ott fulladtak meg. Az ostrom kezdetén távolabbi há­zakból is oda gyűltek a csalá­dok, mert ez bombabiztos óvó­hely hírében állt. Házuk többször is gazdát cserélt. A szovjet felszabadítók a Rózsadombról jöttek. Egyik este tizenkét szovjet katona jelent meg a házban, a lakók nem kis meglepetésére. Kide­rült, megtalálták az átjárót, amely több épületet kötött össze a föld alatt. — Egyszer aztán csakugyan elhallgattak a fegyverek — ve­szi át a szót Lukasik Jánosné. — Az első három katonára, úgy emlékszem, hogy talán ma is ki tudnám választani őket. Makár, Ványa és Nyikoláj voltak. A férjem már az első napon kapott egy igazolványt, tolmácsként dolgozott, de ez mindössze egy hétig tartott. Amikor kiderült ugyanis,, hogy tűzszerész, nyílt paranccsal a romok között megbújó, fel nem robbant lövedékek hatástalaní­tásával bízták meg. Repeszeket őriz Hihetetlen elszántsággal és munkabírással dolgozott. Segí­tőtársa volt a felesége is, együtt ásták ki a földbe fúró­dott bombákat. Temették a ha­lottakat, vidékre jártak élel­miszerért, szervezték a romel­takarítást. Lukasik János 1949-ig több tízezer lövedéket tett ártal­matlanná. Egész vonalszaka­szokat tisztított meg, hogy mi­előbb meginduljon a villamos­közlekedés. Közben 1947-ben volt 19-es századparancsnoka közbenjárt Rajk Lászlónál, hogy elnyerje végre a magyar ál lampolg árságot. — Hogy féltem-e a lövedé­kek szerelésekor? Persze, min-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents