Pest Megyei Hírlap, 1985. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-13 / 36. szám

PEST msA , VILÁG FROLETi "tWvvl PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXIX. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM Ára: 1,80 forint 1985. FEBRUÁR 13., SZERDA A: Tűzszerész voIf a fővárosban (3. oldal) Jogi tanácsok (6. oldal) Egyenesben az egyesület (7. oldal) Kétmilliós kárt okoztak (8. oldal) \ Fél évszázados rekord dőlt meg Csúszós utak, befagyott váltók Határainkon túlra Csapágyak milliói Több mint fél évszázada, 1929 óta nem. mértek olyan hi­deget február 12-én, mint teg­nap. Hajnalban mínusz 18— 22, a déli órákban mínusz 9— 14 fok között ingadozott a hő­mérséklet a megyében. Vad­kerti Ferenc, a Meteorológiai Intézet ügyeletese arról tájé­koztatott, hogy a következő napokban sem számíthatunk melegedésre, nagyobb havazás sem várható. A zord időjárás próbára te­szi a közlekedésben dolgozó­kat. Lassítja a vonatok forgal­mát. hogy a váltók befagynak, emiatt általában lő—90 percet késnek a MÁV járatai. Mint Ledniczky Jánosáétól, a MÁV- INFORM ügyeletesétől meg­tudtuk, a váltók felszabadítá­sán folyamatosan dolgoznak a pályafenntartás szakemberei. A nagy hidegben két szaka­szon is elpattant a felső veze­ték. emiatt lsaszeg és Pécel, valamint Biatorbágy és Buda­örs között csak egy vágányon, mintegy 20—30 perces késéssel közlekedtek a vonatok. Az autópályák és a főutak országszerte járhatók, a forga­lom azonban a szokásosnál lassúbb. Gulyás Gábor, az ÜTINFORM munkatársa el­mondta. hogv szűkebb pát­riánkban a fő- és mellékutak egyaránt alkalmasak a közle­kedésre. Az autópályák Pest megyei szakaszain szárazák a haládósávok, az előzősávokat azonban néhol jégbordák tar­kítják. A főutak burkolata ke­réknyomokban száraz, másutt viszont jeges, ezért óvatosan hajtsanak az autósok. A mel­lék--és hegyi utak helyenként hókásásak, csapdát állítva az üres pótkocsikat vontató te­herautóknak. Az alacsony hő­mérséklet miatt a sózás hatás­talan, ezért inkább homokkal, salakkal szórják az utakat. A Volán 20. sz. Vállalat tá­volsági autóbuszai 20—30, a helyközi járatok 15—20 perces késéssel közlekednek. Mint Sohár István forgalmi irányí­tási osztályvezető elmondta, a buszok üzemanyag- és levegő­rendszerének elfagyása miatt kora reggel fennakadás volt- az Etyek—Biatorbágy—Buda­pest vonalon. Nehezítette a közlekedést, hogy Gyömrőn és Monoron meghibásodtak a fénysorompók: rendőrök és vasutasok irányították a for­galmat. A Pest megyei Tanács me­zőgazdasági osztályán arról tájékoztattak, hogy bár az őszi kalászosok fejtrágyázását le kellett állítani, a mostani időjárás mégis kedvez a me­zőgazdaságnak. A hótakaró védi a vetéseket, olvadáskor pedig a talajba szivárog a ré­gen várt csapadék. Ugyanak­kor remélik, hogy az idén nem jön több hideghullám. A tűzoltóknak nem adott munkát a nagy hideg, ám a vörös kakas most sem al­szik. Szarvas Istvántól, a Pest megyei tűzoltóparancsnokság századosától megtudtuk, hogy hétfő este a dunavarsányi Farkas-tanyán - egy földbe süllyesztett kazán olajégői kaptak lángra, tegnap hajhal­ban pedig a solymári tégla­gyár bányájában gyulladt ki egv homlokrakodó gép vezető­fülkéje. Az oltást követően be­csült kár 45, illetve 80 ezer fo­rint. , A tüzek keletkezésének okait még vizsgáljuk. ■fr Hatvan halálos áldozatot szedett mostanáig az idei tél Nem rövidül a sor Csak a tűzifa elég Mint fentebb is említjük, nem ígéretesek a meteoroló­giai előrejelzések, s ez egy­aránt nyugtalanná teszi a kály­ha- és kazántulajdonosokat, valamint a TÜZÉP illetéke­seit. Mert hogy biztatót ők sem tudnak mondani. Ahogyan a Budapest környéki TÜZÉP tüzelőkereskedelmi osztályá­nak vezetője, Jacsó Ilona ki­fejtette, ebben a hónapban sem várható fordulat a tü­zelőellátásban. egyedül tűzifá­ból van elegendő a telepeken. Szinte naponta halljuk, a bányászok milyen óriási erő­feszítéseket tesznek, hogy ter­veiket teljesítsék, sőt ha lehet, túl is szárnyalják. Az is tény, hogy például Pest megyében idén januárban 54 ezer 200 tonna tüzelőanyagot értékesí­tettek szemben a tavalyi 51 ezer 200 tonnás mennyiséggel. Mindez mégsem vigasztalja a sorban állókat Érden, Monoron. Dunakeszin, Gyömrőn, vagy a megye többi részén. A helyzet tehát nem változott: a keres­második hideghulláma. Hét­főn hárman szenvedtek fagy­halált: ketten Belgiumban, egy ember pedig Észak-Iror- szágban. Nagy-Britanniában a meteo­rológiai előrejelzések szerint szerdán folytatódik a múlt hét vége óta tartó havazás. Az NSZK-ban, ahol eddig har­mincán haltak meg a mostani kemény fagyok következté­ben, keddre virradóan mínusz 15—18 fokos éjszakai hőmér­sékletet mértek. Három NDK-beli turista haláláról érkezett hír Cseh­szlovákiából: mindhárman la­vinaomlásnak estek áldozatul a hét folyamán. Nem a csikorgó fagy, ha­nem a szakadó eső okoz gon­dokat a spanyoloknak — a szombat óta tartó esőzés ve­szélyes mértékben megemelte a folyók vízszintjét. Egyéb­iránt Spanyolországban a mostani az utóbbi évek leg­enyhébb februárja; Madrid­ban plusz 8 és plusz 16 fok közötti hőmérsékleti értékeket mértek. K. L. Ebben az évben 4 millió 750 ezer darab különféle kúpgör­gős csapágyat gyártanak a Ma­gyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában. Az itt készü­lő csapágyaknak több mint a fele tőkés exportra kerül. Ké­pünkön Vásárhelyi Gáborné minőségellenőr a 33 213-as tí­pusú csapágyakat vizsgálja. Határszéllé Újra hótakaró alatt A Meteorológiai Intézet ag­rometeorológiai előrejelző osz­tályától értesültünk, hogy a budai és a pilisi részeken, va­lamint Szentendre vonzáskör­zetében 8-10 cm-esi a hótaka­ró; Cegléd, Monor és Dabas vonalán szintén; míg Nagyká- tán és környékén 16 centimé­ter vastag hó borítja a talajt. A legkevesebb csapadék Vác körzetében és a Börzsönyben hullott. A talaj felső rétegé­nek hőmérséklete mindössze mínusz 1-2 Ce’sius-fokig hűlt le, ami kedvezőnek mondható. Jelentősebb fagykárt még nem jeleztek a mezőgazdasági üze­mek, úgy látszik, hogy a hó­takaró nélküli időszakot is átvészeltük felfagyások nélkül. Egyedül a szőlővesszők kellő­en még el nem fásodott részei sérültek helyenként a kemény hidegben. Az őszibarackosok metszését több helyen már be is fejez­ték. Az Óbuda Tsz őszibarac­kosai már frissen metszve vár­ják a tavaszt. A körtefák metszését viszont későbbre kell halasztani. Igazán nagy gondot most az állattartó tele­pek takarmány- és vízellátása okoz a hó és fagy miatt. A főváros felszabadulásának évfordulójára Koszorúzás, bajtársi találkozó Budapest felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából kedden kegyelettel emlékeztek a budai önkéntes ezred kato­náira, akik a szovjet hadsereg oldalán részt vettek hazánk felszabadításában. A magyar antifasiszta katonai ellenállás legnagyobb alakulatának a Vérmezőn lévő emlékművénél és a Déli pályaudvarnál lévő emlék táblájánál is koszorúzá- si ünnepséget rendeztek. A budai önkéntes ezred megala­kulásának egykori helyszínén, a XI. kerületi Kecskeméti Jó­zsef utcai általános iskolában lévő emléktáblánál is elhelyez­ték a tisztelet, a hála koszo­rúit. A Magyar Ellenállók, Anti­fasiszták Szövetsége a budai önkéntes ezred még élő tagjai­nak bajtársi találkozót rende­zett kedden a Magyar Néphad­sereg Művelődési Házában. Ispánovits Márton, a MEASZ főtitkára üdvözlő szavai után Horváth Pál, az önkéntesek csoportjának elnöke megemlé­kezett'a 40 évvel ezelőtti ese­ményekről ; ezredük megalaku­lásáról, Variházy Oszkár alez­redesről, volt parancsnokukról és az egykori harcokról. Budapest 40 éve címmel ki­állítás nyílt meg kedden a Bu­dapesti Történeti Múzeumban. A főváros jubileumát köszöntő rendezvénysorozatba illeszke­dő eseményen megjelent Med­ve László egészségügyi minisz­ter, Pusztai Ferenc, az MSZMP Budapesti Bizottságának titká­ra, Ivan Aboimov, a Szovjet­unió magyarországi nagykö­vetségének követtanácsosa. Ivan Tyerentyevics Zamer- cev tábornokról, a főváros egykori városparancsnokáról nevezték el kedden Budapes­ten a III. kerületben, a Flórián tér közelében lévő, eddig név­telen teret. Emlékét e naptól a pártbizottság falán elhelye­zett márványtábla is őrzi. (A főváros felszabadulásá­nak évfordulójával kavcsffla- tos megemlékezés a 3. oldalon.) A Magyar Nemzeti Bank új tagozatai Jobb fizetési pozíciók Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke kedden sajtótájékoztatót tartott a bank múlt évi munkájáról és idei feladatairól. Elmondta; hogy 1984-ben eredményes esztendőt zárt a magyar népgazdaság, nemzetközi fizetési pozíciói ja­vultak. A konvertibilis elszá­molású áruforgalomban az elő­ző évinél nagyobb — 600 mil­lió dolláros — kiviteli többle­tet sikerült elérni, ami azon­ban kisebb volt a tervezettnél. Az elmúlt két év során, illet­ve az idén a tervek szerint összesen egymilliárd dollárral csökken az ország nettó adós­ságállománya. Az ország nemzetközi hitel- kapcsolatai is előnyösen vál­toztak. Mindez hozzájárult ah­hoz, hogy a nemzetközi adós­ságválság gazdaságunkat érin­tő kedvezőtlen hatásait csök­kentettük. Elmondta, hogy ez idén újabb külföldi hitelek felvételét tervezik. Ezeket ex­portfejlesztő, importmegtaka­rító, a takarékosabb anyag- és energiafelhasználást, a hulla­dékhasznosítást elősegítő, az idegenforgalmat fejlesztő beru­házások finanszírozására hasz­nálják. A Magyar Nemzeti Bankon belül két hiteltagozat jött lét­re. Az egyik hiteltagozat az ipar, az építőipar, a közleke­dés, a hírközlés, és az ágazatok bel- és külkereskedelmi válla­latainak finanszírozását végzi, míg a másik az élelmiszergaz­daságot és a hozzá kapcsolódó bel- és külkereskedelmet látja el hitellel. A hiteltagozatok önállóan alakítják ki üzletpo­litikájukat. Máskor terményeket hordanak ezek a teherautók, amelyek most az összelapátolt havat szállítják az érdi tsz telepéről Hancsovszki János felvétele let még mindig meghaladja a kínálatot, így az — 5, jobb esetben 10 mázsában megha­tározott — értékesítési korláto­zást sem lehet feloldani. A sze­net egyébként azonmód szállít­ják a TÜZÉP-telepekre, aho­gyan a bányákból beérkezik. Általában nincs késés, azon­ban a Borsodi Szénbányák adó­sa a Budapest Környéki TÜ­ZÉP Vállalatnak, s ez az 1200 tonnányi tétel éppen Pest me­gyét illetné. Pótlása enyhít valamit a kritikus helyzeten, de hiányzik az NDK-brikett, s kokszot is hiába keresnek a vásárlók ezekben a napokban; a januári importszállítmá­nyoknál ugyanis lemaradás volt. Az idei tél meglehetősen sok megpróbáltatást mért ránk, ám akárhogy is, tavasz lesz előbb-utóbb. Amit annál is inkább várunk, mert a tü­zelőkérdés megnyugtató meg­oldása — úgy tűnik — csak a meleg időtől várható. Sz. T. TERHELHETŐSÉG E zzel a címben álló szó­val fejezik ki a szak­emberek egy-egy anyag, építmény, berende­zés teljesítőképességének ésszerű, károsodással még nem járó maximális hatá­rát. Ezt a határ — annak rögzítése az ún. műbi­zonylatban — egyben fo­gódzó is a felhasználónak, ha a terhelhetőség ennyi és ennyi, akkor addig bát­ran elmerészkedhet, baj nem lehet. Egészen más, nem műszaki terep idézteti fel mostanában egyre gyakrabban az újságíróval a terhelhetőség fogalmát, most legutóbb Versegen. A községben vízvezeték épül, társulati úton, azaz a la­kosság nem csekély anya­gi hozzájárulásával. A gond, a bökkenő az, hogy bizony akadnak, akik an­nak idején nagyon sürget­ték azt, ami most megvaló­sulóban van, ám éppen a sürgetők némelyike késle­kedik a hozzájárulás rész­leteinek a fizetésével. Az indok nem intézhető el egyetlen kézlegyintéssel, de még kettővel sem. Az in­dok ugyanis így hangzik: egészen más anyagi körül­mények között volt a csa­lád — és főként az, aki egyedülálló — akkor, ami­kor elhatároztatott közös akarattal a dolog, mint amilyenben van most, amikor fizetni kell. A terhelhetőségnek ez is egyik figyelmeztető jele, ám nem magában levő. Elgondolkoztató arányokat mutat ugyanis a megye egészében o közmű beruhá­zások lakossági hozzájáru­lása. Egy évtizede, például vízmű és vízhálózat építé­se esetén, portánként, il­letve lakásonként kiléric- és tizenegyezer forint kö­zött volt az ún. érdekeltsé­gi hozzájárulás összege át­lagosan. Amit persze nem egy összegben, hanem évekre elosztott részletek­ben kellett leszurkolni a társulati pénztárba. Nap­jainkban az érdekeltségi hozzájárulás úti. kvótája már 24—25 ezer forint, ami bizony meghökken­tően nagy felhízása a ko­rábbi forintmennyiségnek, csatornamű és vezeték ese­tén pedig — ez a legdrá­gább közműberuházás — 36—37 ezer forintot kell ki­fizetni. önmagában talán még nem lenne a terhelhetőség­nek próbája ez az összeg, ám ne feledjük, a háztar­tások minden már kiadása — az élelmiszerektől a köz­lekedésig — szintén tete­mesen meghízott, azaz más a viszonya a kell és a lehet előtagú teendőknek, mint volt akár öt éve, akár tíz esztendeje. Ne fizessenek akkor azok, akik olyan örömmel voksoltak annak idején a jobb, az egészsé­gesebb, a kényelmesebb mellett? Nem erről van szó. Mindenki többet fizet, így a tanácsok is — hiszen jelentős állami hozzájáru­lás segíti a megvalósulás­hoz a társulati úton te­remtett közműveket —, amit érzékeltet, hogy az idén az öt esztendővel ko­rábban eredetileg tervezett összeg 2,8-szeresét kell a fejlesztési alapból átadniuk a tanácsoknak, teljesítve társulati érdekeltségi hoz­zájárulásra vonatkozó kö­telességüket. Ami forintba kifejezve 17 millió helyett 47,5 millió. Benne van eb­ben a tervezettet jócs­kán túllépő összegben az is, hogy némely tekintet­ben örvendetesen gyor­sabbnak bizonyult a ha­ladás, mint amilyennek a program készítésekor lát­szott. ám benne rejlik az is, amit a tanácsok éppúgy nyögnek, mint az érintett lakosság: a beruházási költségek emelkedése, a kivitelezők kiállította számlák összegének szinte folyamatos kövéredése, csak éppen az nincsen ben­ne, aminek első helyen kellene állnia, a gyors, minőségében kifogástalan munka. Az bizony, a nö- vékvő összegek ellenére — vagy éppen azért, mert a számlákba még ez is bele­fér?! — gyakran hiányzik, sokszor ismeretlen, sűrűn csak emlegetett, de nem ölt megfogható alakot. V alójában ez az, ami igazán közelíti a ter­helhetőséget, annak józan határát, mert a la­kosság látja, pénze fejében némely helyen — szeren­csére, vannak jó példák —- a kivitelezők mit engednek meg maguknak, mennyire hiányzik a szervezettség, olykor még az alapvető fe­gyelem is, hiszen gyakori a társulati igazgatóságokon a bejelentés: napok óta nyomát sem látták embe­reknek a hasukat mutató árkoknál, a lefektetésre váró csöveknél. Hol van­nak? Ki tudja. A rossz nyelvek szerint jól fizető maszek munkán... A tár­sulati igazgatóságok igye­keznek rendet tartani, ám nem ritka eset, hogy azt kapják válaszként, ne szí- vóskodjanak, mert akkor kapják magukat az embe­rek és elmennek, ők meg leshetik, mikor lesz a ter­veikből valami. Ez is vá­lasz. Tűrhetetlen, mégis tűrt. Mert valóban elmen­nek az emberek; tárt ka­rokkal várják másutt még az így dolgozókat is...! Gyanítjuk, az, hogy még mindig van másutt, hogy még mindig vannak tárt karok, hogy a költségekbe ez is belefér, nos, ez teszi igazán próbára a terhelhe­tőséget. M. O.

Next

/
Thumbnails
Contents