Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-08 / 5. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 5. SZÄM 1985. JANUÄR 8., KEDD MegsárguSt igazolványok Múltjuk a jelenükről is beszél A felhívás még novem­berben megfogalmazódott: felszabadulásunk negyvenedik évfordulója tiszteletére fény­képeken, dokumentumokon szeretné bemutatni a HNF monori bizottsága, KISZ-bi- zottsága, úttörőelnöksége és a művelődési központ Monor, Monori-erdő és Péteri fejlő­dését 1935-i.g. Ezért kérték a lakosságot: a birtokukban lé­vő dokumentumokat juttassák el a KISZ-bizottságra. A hábsrú alatt Hasonló „akciót” hirdetett — kapcsolódva a fentiekhez is — a Vöröskereszt. A város­körzeti bizottság titkára Pus­kás Imréné már testes dosz- sziéban őrizgeti a Vöröske­reszt tevékenységével kapcso­latos leveleket, emléklapo­kat, s vastag albumok is so­rakoznak a szekrényben. Igaz, Puskás Imréné arra számított, hogy több aktívát mozgat meg a felhívás, s dú- sabb anyag áll majd rendelke­zésére, de így sem lehet elé­gedetlen. Bognár Józsefné pél­dául olyan írott megemlókezés- sed jelentkezett Pilisről, amely a községi vöröskeresztesek életét 1942-ig vezeti vissza, s bepillantást ad egy folyama­tosain fejlődő, gazdagodó moz­galmi munkába. Írásában .már csak azért is érdemes tallózni, mert talán mások is kedvet kapnak még, hogy ilyen formában elevenítsék fel, s őrizzék meg a múltat. Pilisen 1942-ben indultak az első elsősegélynyújtó tanfolya­mok — írja Boignár József­né. Á foglalkozásokat dr. II- lanicz Elemér néhai körorvos vezette, igen lelkesen, s az ezeken részt vevő harminc asz- szony és lány alapította meg a helyi vöröskeresztes cso­portot. A tanultakat a háború alatt is hasznosították. Pili­sen napokig vesztegelt egy sebesülteket szállító vonat, ott kötözték a rászorulókat, s a hadifoglyoknak hatalmas üstökben főzték a reggelit, ebédet, vacsorát úgy, hogy a hozzávalót is maguk szerezték be. Erős Jánosné és Sass Sán- dorné még élő tanúi ennek az eseménynek a pilisi vörös- keresztesek közül. Tiszta udvarok A költségen átvonuló har­coktól 1947-ig szünetelt a vöröskeresztes munka, akkor indult újra,« amikor az első védőnő, Bán Mária megér­kezett, s egyéb, nem kevés Jegyzet Vendégeik látnák hasinál A zt igazán nem mond­** hatjuk el, hogy a vá­roskörzetben levő vendég­látó egységek kulturált szó­rakozási lehetőséget bizto­sítanak a vendégeknek. Amikor életbe léptek a szerződéses , üzemeltetési formák, arra gondolhatott mindenki, hogy majd válto­zik a helyzet, az „új tulaj­donosok” megtesznek min­dent a vendégek jóbb ki­szolgálása érdekében. Ez­zel szemben — erről la­punkban is sokszor szó van — a helyzet korántsem megnyugtató. Azelőtt az egységeket üzemeltetők mindig arra panaszkodtak, hogy nincs pénzük a nagyobb mérvű felújításokra, csinosítások­ra. A megoldást abban lát­ták, hogy a szerződésbe va­ló adás után, az új üzemel­tető majd törekszik arra, hogy kulturáltabb körülmé­nyeket teremtsen. Igen ám, de erre azóta se fordítanak kellő gondot. Néhány példa jól érzékel­teti a mostani mostoha helyzetet. Úriban a község központjában levő eszpresz- szó az Alsó-Tápiómonti Áfész tulajdona már több mint másfél éve szerződé­sesként üzemel az egység. Tavaly az üzlettel szomszé- . dós és egybeépített vasbol- tot renoválták, felújították. Szó volt arról, hogy sorra kerül a presszó is, de — anyagiakra hivatkozva — az Áfész lemondott erről, illet­ve nem újította fel az egy­séget. Azóta is aládúcolva áll az épület, szinte életve­szélyes a benttartózkodás. Megrepedtek a falak, a kö­vezet az utca felé lejt... Monoron a főtéri vendég­látó egysegek szinte napon­ta vizsgáznak a vendégek előtt, hiszen mégiscsak so­kan térnek be az üzletekbe. Nemcsak helybeliek, hanem más községből érkezők is. Mit találnak? Leromlott állapotú, hideg helyiségeket, ahol még egy kávé elfo­gyasztására sincs túl nagy kedvük. Most renoválják a Vigadó Éttermet, talán változik a helyzet, ha újból megnyit­ják a vendégek előtt. Ugyancsak felújítják Gyom­ron a Kilencfa vendéglőt. A legnagyobb munka azon­ban a Halászkert Étterem átalakításának a befejezése lesz. Ez az egység potenciá­lis szórakozóhely volt több évtizedig Gyomron. Amióta azonban megkezdődött a felújítás, visszaesett a for­galom, igaz jelenleg is csak a süntésrész üzemel. Korszerű szociális helyi­ségek állnak a dolgozók és a vendégek rendelkezésére, ebben tehát már előrelép­tek. Hátra van azonban még a konyha és az étter­mi rész kialakítása, ehhez a Pest megyei Tanács nyújt több milliós anyagi segítsé­get. Ha befejeződik a re- konstrukcip, altkor több mint ezer adag ebéd elké- , szíöésére vállalkozhatnak, megoldva ezzel a gyermek­es felnőttétkeztetés szorító gondját. Csak már ott tar­tanának, hO'gy felvonulná­nak az építők... A strandon levő Gödör borozót néhány hét óta két agilis fiatalember vezeti. Rövid működésük alatt is tudtak újjal szolgálni, be­vezették az étkeztetést, a hét utolsó három napján zenekar szórakoztatja a vendégeket. Már most gon­dolnak az idei strandsze­zonra, több újdonsággal szeretnének kirukkolni, a vendégek kedvében járni. A fentiekből is kitűnik, vannak rossz és jó példák egyaránt a vendéglátásban. Az egységek száma folyton nő. ezzel szemben a színvo­nal nem emelkedik a régi és az új egységekben sem. Jó lenne már. ha egyszer ezt a két dolgot együtt em­legethetnénk. V endégeik látnák a hasz­nát! G. J. tennivalója mdllett újra szer­vezte a vöröskeresztesek he­lyi mozgálmát is. Hol az egészségházban, hol Bán Má­ria lakásán tartották a foglal­kozásokat. 1950-ben már rák­szűrést és nőgyógyászati szű­rést is szerveztek. Amikor 1952-ben Kecskés Lajosné lett a csoport tit­kára, már a helyi egészség- ügyi dolgozók és orvosok is tagjai voltak a szervezetnek. A Rókus kórházból érkezett 12 vendégorvos segítségével bonyolították a község lakói­nak egészségügyi szűrővizsgá­latát. Hamarosan beindult a tisz­tasági mozgalom, s bár a tit­károk a GO-as évekig megle­hetősen sűrűn váltották egy­mást egyéb fontos beosztás, illetve elköltözés miatt, a munkában már nőm volt meg­torpanás. Erős Jánosnénak köszönhető a véradás meg­szervezése: ő volt az, aki kez­detben személyesen kereste meg a donorokat, s olykor a munkahelyi vezetőket is meg kellett győznie a véradás fontosságáról. Amiikor Bognár Józsefné, az emlékezés írója átvette a tit­kári teendőket (s ellátja a mai napig is), a régebbi fel­adatok mellett sok új is je­lentkezett. Bekapcsolódtak a Tiszta udvar, rendes ház ak­cióba, s szervezték a rendsze­res tüdőszűréseket is. Utóbbi­nak ez volt a hőskora: egy- egy alkalommal hétezer névre szóló idézést is meg kellett címezniük az aktíváknak, akik a szűrés bonyolításában is társadalmi munkában vettek részt. A kezességért Előadások, tanfolyamok, filmvetítések, rendezvények teszik gazdaggá azóta is a pi­lisi vörös keresztesek életét. Vállalásaik az önzetlen se­gítségadás példái, ott vannak a tanácsiak mellett az eltar­tási szerződések ellenőrzése­kor, ötvenen mentek takaríta­ni az átadás után a kere- pestarcsai kórházat, tartják a kaocsolatot az öregek napkö­zijével — s hosszan lehetne sorolni. A jelszavaik változnak. A lényeg azonban maradt: a pilisi vöröskeresztesek a kö­zösségért dolgoznak önzetle­nül. Múltjukkal érdemes meg­ismerkedni, hiszen ezzel je­lenüket is megismeri az em­ber. K. Zs. Nem egy alkatomra széló tanulságok Minden új esztendő - új iskola I Lapunk tegnapi számá­ban ismertettük azt — az idei gazdaságpolitikai fel­adatokról szóló — a határo­zatot, amelyet legutóbbi ki­bővített ülésén fogadott cl az MSZMP Monori városi 8 jogú nagyközségi Bizottsá­gi ga. ígéretünkhöz híven ^ most visszatérünk a vitá- 5; ban elhangzott liozzászólá- í sokra. Az elsőként szót kérő Kis Lajos, a Monori Állami Gaz­daság igazgatója megerősítette — mezőgazdasági nagyüzemük példáján — mindazt, ami az írásban előterjesztett beszá­molóból és a szóbeli kiegészí­tésből tükröződött: a maga te­rületén, igaz, nem gondok nél­kül, ki-ki legjobb tudása sze­rint igyekezett teljesíteni a feladatát. Ezt a vonzáskörzet tavalyi eredményei is igazol­ják. — Akadtak persze rajtunk kívül álló okok, mint például az aszály, amelynek következ­ményeit nem tudtuk semlege­síteni — mondta. — Szakveze­tőink, dolgozóink azonban minden tőlük telhetőt megtet­tek a sikerek érdekében. Ha hibáztunk, abból is okultunk, hiszen minden új év új isko­la számunkra. Vizsgafeladatok Szinte szó szerint ezt a gon­dolatot fűzte tovább Tóth Jó­zsef, a Rákosmezeje Tsz elnö­ke is. Ö konkrét példákkal toldotta meg szavait. Arról be­szélt, hogy — főleg a kiegészí­tő ágazatokban bevezetett — új módszerek, a gazdasági munkaközösségek és szakcso­portok összességében mintegy 11—12 millió többleteredményt hoztak a termelőszövetkezet­nek. Jelenleg a gazdaság dol­gozóinak még csak 10 száza­léka vesz részt valamilyen kis­vállalkozásban, de ha mindkét félnek továbbra is megéri, a közös gazdaságban nem kor­látozzák az újabb kezdeménye­zéseket. Pontosan tudják: ne­héz esztendő elé néznek. Nem lesz könnyű dolga a Monori Építők Ipari Szövet­kezetének sent. Számukra az idei vizsgafeladat a monori Pozsonyi úti lakótelep 64 la­kásának határidőre, jó minő­ségben történő átadása. Ma­gyart János, a szövetkezet anyagbeszerzője, párttitkár szerint: állnak elébe. Ahhoz persze, hogy ezt az önbizalmat az év végéig megőrizhessék, nélkülözhetetlen a munka- és a műszaki szervezés színvo­nalának emelése, a szigorúbb munkafegyelem. S kell a kész­ség az objektív akadályok le­küzdésére is... Járadi László, a HNF Mo­nori városi jogú nagyközségi Bizottságának titkára éhben a viszonylag még új — beosz­tásában sem tagadta meg ere­deti szakmáját. Szavaiból — mint mondotta, a HNF-akti- visták jelzései alapján — a kisüzemi állattartás jövőjével kapcsolatos gondok tükröződ­tek. Az integráció fellendítette a háztáji gazdaságokat, ám a tápok és takarmányok minő­ségére, árára■vonatkozó pana­szok miatt tartani lehet tőle. többen kedvüket vesztik. A költségek növekedése csök­kenti a gazdák hasznát, sze­lektálja az állattartókat. Belső tartalékból A monori MEZŐGÉP Vál­lalat gyártja azokat a komp­lett vágóhidakat, gépsorokat, amelyeken — itthon és külföl­dön — konyhai alapanyaggá dolgozzák fel a sertéseket, szarvasmarhákat, baromfiakat. Dr. Sándorfi László igazgató ugyancsak beszélt gondokról, tervekről, eredményekről. Többször is felmorajlott a te­rem, amikor egyes hazai part­nereik megbízhatatlanságáról, inkorrektségéről, sőt „betartá­sairól” beszélt. Az elismerés, a csodálkozás hangjai is hallatszottak persze. Akkor, amikor például beje­lentette: februártól Kínában is az ő gépeiken feldolgozott csirke kerül a boltokba. Vagy a Világbanktól kapott hitellel — a rákoskeresztúri gyárukban — befejezett rekonstrukció eredményeképp exportmeg­rendelésük a háromszorosára nőtt. A monori törzsgyárban pedig már nemcsak a gépek, a technikai háttér világszínvo­nalú, hanem a szociális léte­sítmények is. A monori pártbizottság ki­bővített ülésén részt vett és felszólalt Beke András, a me­gyei pártbizottság alosztály- vezetője is, aki hangsúlyozta: a vonzáskörzet eredményei nagyban hozzájárultak a me­gye iparának, mezőgazdaságá­nak sikereihez. Szűkebb pát­riánkban is megtanultunk a gondokkal együtt élni s en­nek tudható be, hogy egyetlen üzemet, szövetkezetét sem kell szanálni, egy sem lesz veszte­séges. Az idén a belső tartalé­kokra kell alapozni — mond­ta. — Javítani. szükséges a munkateljesítményeket, a mi­nőséget, a fegyelmet, s velük összefüggésben a bérezési, ösztönzési lehetőségeket. A vitát — amelyben felszó­lalt még Bakonyi György, a megyei tanácstagok monori csoportjának elnöke, Sedró János nyugdíjas tsz-elnök és Fodor Sándor, a maglódf párt- bizottság titkára —, dr. Szá­szik Károly, az MSZMP Mo­nori városi jogú Bizottságának első titkára foglalta össze. — Ennek a tanácskozásnak — mondta többek között — nemcsak egy alkalomra szóló tanulságai vannak. Meg kell tudnunk szabadulnunk a sab­lonoktól, a formalizmustól. A legfontosabb, hogy 1984-ben — ha helyenként fegesikorgaoóan kemény munkával is — siker rült előbbre lépni. A részben itt is elhangzott tervek, elkép­zelések ismeretében bízhatunk abban, így lesz ez az idén is. A szövetkezeti ipar lendület­ben van, de más területen sem szabad megismételnünk hi­bái nkat. Tettekké változtatni Az iparban — belföldre, ex­portra — sem mindenáron, hanem gazdaságosan szabad csak termelni. A mezőgazda­ságban ugyancsak a gazdasá­gos termelés szolgálatába kell állítani az érdekeltségi viszo­nyokat. Az emberek közérze­te, politikai hangulata at,tói függ, hogyan sikerül tettekké változtatni a terveiket — mondta dr. Szászik Károly. — Megfelelni a várakozásnak na­gyon nehéz, de szép feladat. Vereszki János Előadások Autóval Nyugat-Európában (NSZK, Franciaország, Bel­gium, Hollandia) címmel is­meretterjesztő előadást tart dr. Jókuti Ferenc mezőgazda- sági mérnök, január 14-én, hétfőn, 18 órakor Vecsésen, a József Attila Művelődési Ház­ban. Egy héttel később, 21-én, Zempléni tájak és várak cím­mel Bécsy László zoológus ad tájékoztatót az érdeklődők­nek. Kulturális program Ecscren kedden, 18 órától: ifjúsági klubfoglalkozás. Gyomron, 16-tól: a furulya­szakkör összejövetele és aszta­litenisz-edzés. Levelesládánkból Mi érdekli az aim Naponta 45 mázsa zöldséget szárítanak a vccsési Ferihegy Tsz feldolgozójában. Egyik keresett termékük a Julienne zöldség- keverék, amely hat fajta szárított növényből áll. Képünkön Majoros Béláné a súlyt ellenőrzi a mérlegen Hancsovszki János felvétele Mintegy tizenöt éve vagyok előfizetője és rendszeres olva­sója a Pest megyei Hírlap monori különkiadásának. Ez­úton szeretném észrevételeimet és javaslataimat önökkel kö­zölni. Mindig örömmel olvasom a városiasodó községünk fejlő­déséről és jövőjéről szóló cik­keket, szívesen tudnék meg minél többet a tervekről, ta­lán a rendszeres tanácsüiési tudósításokból. A hétfői lapszám remélem lehetővé teszi — a tavaszi lab. darúgcnyitánytól kezdve —, hogy a megyei mérkőzésekről szóló tudósítások ne csütörtö­kön, hanem előbb, kedden vagy szerdán jelenjenek meg. Hiszen többek közt itt szere­pel több-kevesebb sikerrel a monori csapaton kívül Üllő, Gyömrő és Pilis együttese is. A lapban megjelenő „Szomba­ti mozaik" rovatot jónak tar­tom, remélem ezután is rend­szeresen tudósít apró-cseprő ügyeinkről. Ezzel szemben a negyedik oldalon megjelenő filmkritiká­kat nem tartom — körzeti szin­ten — aktuálisnak. Nem va­gyunk ugyan időben nagyon lemaradva a pesti bemutatók­tól, de az az egy-két hónap is sokat számít. Szívesebben ol­vasnánk az itt játszott érdeke­sebb filmekről, természetesen pár nappal előbb, mint az elő­adás sorra kerül. Szívesen olvasnánk riportso­rozatot szűkebb környezetünk­ben élő, számomra és talán nemcsak az én számomra ér­dekes foglalkozású emberekről és élményeikről. Ismerek pél­dául kamionsofőrt, aki a Kö­zel-Keletet járja, vagy hajós­tisztet, aki Távol-Keletet és az óceánokat. Minden bizony­nyal élnek még egy páran kö­zöttünk és valószínű sok érde­kességet tudnának mondani az olvasóknak. Gyakran olvasok 3 lapban felhívást a monori nyugdíjas­klub részéről különböző or­szágjáró túrán való részvétel­re, mivel magam is rokkant- nyugdíjas vagyok, így időm engedi és rendszeresen részt veszek családommal ezeken a kirándulásokon (Eger, Cserke- szőlő, Lillafüred, Miskolctapol­ca). Egy-egy jól sikerült túrá­ról is lehetne riportot írni. Itt jegyzem meg Soproni József fáradhatatlan helytállását 89 évvel a háta mögött. • Végül a ' Lapterjesztésről sze. retnák szólni. Ügy látszik ne­kem szerencsém van, vagy „csak" nagyon jó a postásunk — Bokros Gábor —, mert még soha egy példány sem kalló­dott el és időben, reggel 7-re mindig megkapom az újságo­kat. Sikerekben gazdag új évet kíván: Pokorny Imre Monor, Vörös Hadsereg u. 48. ^ örömmel olvastuk Po- I korny Imre levelét, hiszen y minden sora azt tükrözi, valóban régi, hűséges elő­fizetőnk. S bár egyébként %nem szoktuk közzétenni a £ hasonló írásokat, most £ mégis így döntöttünk, hogy 5 esetleg mások ötleteit, ja- J, vaslatait, érdeklődését is % megismerjük. Hiszen a la- ^ pót nekik írjuk, s szeret- á nénk, ha — szeretnének ... Köszönjük mindazoknak, akik a szereteti férj. édesapa, nagyapa, Pcíeríi Károly teme lésén Gyom­ron részt vetuek, sírjára virágot, helyeztek és fájdalmunkat enyhí­teni igyekeztek. A gyászoló család. Hálás szívvel mondunk köszö­netét mindazon rokonoknak, is­merősöknek, jó szomszédoknak, akik özv. Nánai Jánosné szül. Pete Julianna. felejthetetlen édesanyánk és nagyanyánk el­vesztése felett érzett mér­hetetlen fájdalmunkban osz­toztak, temetésén részt vettek, u'.olso útjára elkísértek. Köszö­nünk minden részvétet, minden szál virágot. A gyászoló család. (ISSN 8133—£651 (Monori Hírlapi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents