Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-07 / 4. szám

1985. JANUAR 7., HÉTFŐ ff tlkísÉrtük az ügyeletes orvost ^ i-Ulnak Ha kell, minket mindig itt talalnaK Hsggkanalsk a Vasműnek Május utolsó napjaiban adtuk hírül: rádiótelefont kapott a pilisvörösvári rendelőintézet, gépkocsit is, & júniustól mindennap este héttől reggel hétig, va­lamint; pénteken délutántól hétfő reggelig központi körzeti orvosi ügyeletét adnak itt. A székhelyen kívül Piliscsaba, Tinnye, Jászfalu, Pilisszentiván, Pilisszántó összesen 25 ezor lakójának állnak ren­delkezésére. Sürgős esetekben hívhatók a 26-30-300- as telefonszámon. Kész a diagnózis Vasárnap reggel. Odakint dermesztő a hideg, havas, je­ges úton nyolcvannal igyek­szik a kék Zsiguli kombi Pi- liscsabára. Az egyik utcasar­kon fiatalember integet, ő hívta az orvost, dr. Zalaváry Istvánt. A házig kalauzol minket. Odabenn, az ágyon, középkorú férfi. Panaszolja, hogy fullad, arcának jobb ol­dala szemmel láthatóan felda­gadt. — Nemrég volt kórház­ban a férjem, a szívével vizs­gálták — mondja az asszony, miközben az orvos kopogtat, hallgat, vérnyomást mér, tisz­tázza, szedett-e mostanában gyógyszert a beteg. Aztán zseb­lámpával a férfi szájába vilá­git, s megvan a diagnózis; al­lergia és fogínygyulladás. In­jekciót ad, orvosságot rendel, még mond néhány megnyugta­tó szót, s már indulhatunk a következő pácienshez, aki ugyancsak tűszúrásra vár, mandulagyulladásos. Amíg a gyógyító a dolgát te­szi, Trubán Kálmán, a Zsiguli vezetője számolja: már 26 órá­ja van szolgálatban, s a 48-bó! még hátra a java. Az éjjel sze­rencsére csak egyszer keltet­ték fel, 2 óra tájban egy pi­lisvörösvári, s ©gy pilisszántói beteghez hívták az orvost. S hogy mit szólnak otthon, amiért a hét végét nélkülük tölti? Tudomásul vették. Sőt a fiai — a nagyobb 15. a kisebb 6 éves — időnként vele ügyel­nek ... E kél a nyugtató Emeletes bérház, az egyik lakásban zokogó asszony. — A szomszédok egész éjjel zö­rögtek, zajongtak — panaszol­ja a sírástól alig érthetően, s még hozzáteszi: — kivagyok idegileg. Elkél a nyugtató — az ampulláiból való, s a szó­beli is —. azután már a kocsi­ban a mikrofon után nyúl az orvos: — Margitka, volt hí­vás? — Az nem, de itt várja há­rom beteg is a doktor urat. S valóban, a rendelőintézet­ben ott -a reaumatiikus fájdal­mait már alig kibíró hölgy, a sí balesetet szenvedett fiatal­ember, aki a térdét ütötte meg, s egy 11 éves fiú. aki szánkóval borult fel. és most a bokáját fájlalja, öt már kül­dik is tovább a rokonok ko­csijával Budapestre, a köz­Pillanatkép Idegesen toporgunk a buszmegállóban, a 7 óra 3 perces autóbusz — jó szo­kásához híven — ismét ké­sik. Már azok is itt vára­koznak, akik a 7 óra 20 percessel akarnak Gyomrá­ról Monorra utazni. A falu­si templomnál váratlan do­log történik. A mögöttünk levő buszból asszonyok és egyenruhás katonák sza­ladnak előre, s szállnak fel a mi buszunkra. Amikor elhagynánk a? utolsó gyömrői kanyart, a busz nem Péteri feilé, ha­nem az erdő irányába igyekszik. Egymásra néz­nek az utasak, aztán vala­ki hangosan megjegyzi: Ezt eltérítettékl ponti baleseti ambulanciára. Margitka — Illés Józsefné asz- szisztens, Solymárról jött ügyeletbe — gyorsmérleget készít: beadtam 5 injekciót, vettem a hívásokat, fogadtam a betegeket. Az ügyelet nyu­galmasabb, mint a nappali munka, de nagyobb a felelős­ség. Nekem kell dönteni — ha épp betegnél jár az orvos —, hívjak-e mentőt, sürgős-e az ügy... Sürgető telsfonok Dr. Zalaváry István negyed­éves medikus kora óta rend­szeresen vállai ilyen — néha éjszakai, néha- hót végi — szolgálatot. Egyébként kutató' orvos a Kőbányai Gyógyszeir- árugyáxban. Ezt mondja: — Átlagosan kezdődik a mostani vasárnap, talán kevesebb a hí­vás, s több a járóbeteg, mint máskor. A sürgős segítséget kérő telefonok nyomán eddig szerencsére mindig / időben érkeztem. A legrázósabb eset ben is, egy öngyilkossági kí­sérlet áldozatához. Megúszta Igaz, a távolság nem hatalmas, a leg'soszabb út sem több húsz kilométernél. Dr. Hidas István ügyvezető körzeti orvos pedig így beszél — A környék 10 körzeti or­vosa, s a most 4 máshonnan besegítő gyógyító mindegyike havonta 3—4 ügyeletét ad. A feltételeink ehhez kiválóak, le. számítva, hogy nincs önálló helyiségünk. De már az is nagy biztonságot jelent a betegek­nek, hogy tudják: minket mindig itt találnak. Most va­sárnap reggel 7-től délután óráig tízen hívtak minket — mert baleset érte őket. vagy rosszul lettek —, s miég tizen­egyen jöttek a rendelőbe or­vost keresni panaszukkal. V. G. P. Az elmúlt évekhez hasonlóan 1935-ben is gyártanak hatalmas méretű markolókanalakat a Lenin Tsz Mezőgazdasági Gépja­vító GT műhelyeiben Cegléden. Képünkön a Dunaújvárosi Vas­műnek egy köbméteres markolót állítanak össze a Lenin szocialista brigád tagiai Apáti-Tóth Sándor felvétele A keményebb fejeket gyalulják Savanyítás természetesen Ezekben a hetekben napkel­te előtt a malacnép hajnali hangos búcsúvisítása kelti a szomszédokat. Szorgos kezek igyekeznek minél előbb elvé' gezni a disznóvágás nagy mun­káját. Az e6te már a terített asztalnál találja a családot, s az ételek közül ritkán hiányzik a savanyított káposzta,' a töl­tött káposzta alapja. A káposzta savanyítása hoz­záértést követel. Az aszódi pia­con gyakran megfordulnak a környék hireß káposztásai. Kö­zülük elismerten a legjobbat Masznyik Mártonná árulja. Ha valaki, hát ő biztosan tudja, mi a savanyítás fortélya. Meg­lepetésünkre a választ nem ő, hanem édesanyja, özvegy Ban­kó Jánosné galgahévízi nyug­díjas árulta el. — A jó ízű savanyított ká­poszta a megfelelően kiválasz­tott vetőmagnál kezdődik. Tél- álló vagy őszi káposzta fajtát veszek, mert ezek alkalmasak a gyalulásra. A nyári káposzta alkalmatlan erre és az íze sem olyan jó. Elvetni április ele­jén szoktam őket. Minden év­ben máshová, mert így bizto­san pihent földben csíráznak ki. — A kis palántákat június­ban, legtöbbször Antal napjára ültetjük ki a falu melletti szántóföldre. Mivel elég száraz a föld, gyakran kell öntözni, ha nagy meleg van. A termést talicskával tologatjuk haza, a fészer alá. Egy hétig hagyjuk ott alatta, hogy szikkadjanak a fejek. Aztán előkészítjük az eszközöket a gyalulásra. — Ojabban elektromos gya- lut használunk, az pillanatok alatt elvégzi az eddig hossza­dalmas és fáradságos kézi munkát. — A legkeményebb káposz­tafejek alkalmasak a gyalulás­ra. Mi úgy tartjuk, hogy a cér­nametélt vastagságú gyalult káposztából lehet csak jó ízű a savanyúság. A nagv vájdlin- got ideiglenesen előléptetjük mérőnek. Egy mérőre fél ma­rék sót, két-három babérleve­let. két szem piros paprikát és annyi borsot és köménymagot hintek, amennyit a szemem már éppen észrevesz. Felszele­telem a tormát és a kád aljá­ra teszem. A beleöntött ká­posztát döngölőfával alaposan ledöngöljük. — Az érlelésre 10—15 fokos hőmérséklet a legalkalmasabb. Ekkor tíz nap alatt érik meg a káposzta. Gombó Pál: líjapiainL Ü dvözlöm a Nyájas Olvasót szokott szerdai találkozásunk alkalmával. Illetve, hogy is van ez..., bocsá­natot kérek, a találkozó idejét áttették q vasárnapi számra, amikor is hagyo­mányosan szórakoztatni kell az olvasót, és erre a célra epés csacskaságaóm is alkalmasak, noha gyakran véresen ko­molyak. Félek, kissé relatívan fogalma­zok, ugye, éreznek Önök is valami za­vart a mondataimban Pedig nincs rá semmi okom, hacsak az nem, hogy eszembe jutott mondat közben, misze­rint voltaképpen nem a vasárnapi szám ' többé a főszám, a szórakoztató mélyiro- da'.om és többlet lapoldalak napja, ha­nem a szombati. Ez világos, már egye­nesbe is lenne az elmém, de megint mintha tévedtem volna, hiszen, ha jól értettem, a vasárnapi szám hétfőn je­lenik meg, vagyis ez egy olyan szerdai tárca, amely a vasárnapi szám helyett megjelenő szombati szám után a vasár­napi szám helyett megjelenő hétfői lap- ázám lett. Na. ugye, világos. Mikor az ember odafigyel, mindent tud, mindent számba vesz. pontosan eltalálja a valódi napot, ha nem is első lövésre, de előöb-utóbb, mire kiismeri a naptári puska hordását, mégiscsak bejön a telitalálat. Ügy ér­zem magam ennek folytán, mint őseink Gergely pápa idején, akitől a hivatalos naptár megváltozott; ha nem is egy­szerre, néhány év. néhány tíz év. né­hány évszázad folyamán mindenki meg­értette, hogyan, kivéve azokat, akik nem akarták megérteni, hogy más na­pok járják, mint szokták járni, például a Nagy Októberi Szocialista Forradalom november hetedikére esik, ez világos. Nem mondom, bizonyos zavar azért van bennem, meg úgy láttam, mások­ban is. többnyire mindenkiben, amikor sakkal pápábbak vagyunk a pápánál, és államilag átigazolt közbölcsességgel úgy év vége, év eleje tájt, az úgynevezett ünnepeket egyszeri, de esztendőnként ismétlődően egyszeri aktasokkal ad hoc naptárrcformokkal ünnepeljük. Varietas delectat, mondtál: a régi rómaiak, ám gondolatuk mélységét csak mi teljesít­jük ki és be. amikor elmecsavaró és lé- íekcsiklandozó módon ünnepi változta­tásokkal gyönyörködtetjük társadal­munkat. Olyannyira, hogy az emberek szinte eszüket vesztik az örömtől. Én persze nem, vagy legalábbis nemigen, mert én egy fegyelmezett elme vagyok hagyományosan, én tudom, hogy ha hét­főn olyan vasárnap van, amely szom­batnak számít, az logikus, csak me? kell jegyezni, hogy olyan vasárnap után kö­vetkezik, amely hétfőnek számít, bár az üzletek úgy tartanak nyitva, mint szom­baton, csak egész nap, már amelyik, ugyanis ez inkább aranyvasárnap, ha egyébként szombat is. Ez, mihelyt elhatároztatott, logikus, bár gyengébb képességű emberek elté­vesztik a dolgot. Hozzánk például bár világosan megbeszéltük', hogy kedden este látogatnak el, betoppant szerdán, egészen váratlanul, egy matematikus professzor ismerősöm és neje, mond­ván, hogy kedden volt hétfő, ami szent­esteszámba ment, tehát szerdán lett kedd. Ezen mi nagyon meg voltunk üt­közve, mert azt hittük, hogy rendhagyó módon szerdán lesz kedd, még szeren­cse, hogy bár pizsamában lezserked- tünk, holott maitematikusók gálában csöngettek be egy csokor rózsával, volt otthon még bejgli. Eztán villámgyorsan egymást váltva átöltözködtünlk. és fel­ajánlottuk, hogy a holnapra szánt húst, ha mégis ma van kedd, és eljöttek, ak­kor megsütjük, de azt nem várták'meg. mert a hangulat valahogy fagyossá vált, és azt mondták, hogy ha ma‘van csütörtök, akkor ők az anyósukhoz hi­vatalosak, akikkel világos tisztázták, hogy szombat előtt három nappal vár­ják őket, s mivel az újév előtti vasár­nap szombat, bár 'pénteknek számít, tényleg csütörtök van. Mondom, ag egyszerűbb gondolkodá­sú emberek több ilyen tévedést elkö­vettek országszerte, például tudok egy jogászról, aki vasárnapnak vélte azt a napot, amelyről pedig tudhatta volna, hogy péntek, hiszen akkor jelent meg a Hétfői Hírek, és reggel ódatelefonált kedves főorvos barátjának, hogy dél­előtt felmennének hozzájuk, mire a fő­orvos mondta, hogy de hiszen néntek van, ám a jogász meggyőzte őt, hogy a 363/1984. paragrafus alapján a vasár­nap ünnepnap, mire a főorvos nem ment be a kórházba, ahol a betegek pe­dig várták, mert egy rikkancs végig­szaladt a kórtermeken, és kínálta a Hétfői Híreket. Hát ilyen bonyodalmak adódtak az egyszerűbb főorvosok köré­ben, aminek a betegek örültek, mert ahhoz képest, hogy vasárnap volt, sok­kal több orvos és ápolónő segítette őket, mint egyébként, mert azt hitték, hogy péntek van. Nem is okozott komoly hátrányokat ez a gyönyörködtető napváltozatosság, mert valahogyan a nagy többség tudo­mására jutott, hogy szilveszter a helyén maradt, ezért, bár előző nap már kel­lően ettek-ittak, mert tudták, hogy hét­főn szabad szombat van. a rádió is, a tévé is bemondta, hogy másnap este jön, jön, kijön, várható, pikáns izgal­makkal majd gyönyörködtet a szilvesz­teri műsor. Erre aki csak tehette, gyor­san megpróbált helyet biztosítani étter­mekben, hotelekben és mulatókban,- amelyek ily módon valóban teljesítették a bevételi tervet. Akik nenj kaptak he­lyet, megnézték a tévé szilveszteri mű­sorát, amitől komollyá és kiegyensúlyo­zottá váltak, mert világosan megértet­ték, hogy másnap lesz újév, vagyis ja­nuár elseje, ami szabadnap. Csak azok jártak pórul, akik azt hitték, hogy szil­veszter előző nap van, ami vagy hét­főre esett, vagy keddre, ki tudja már ilyen kavargásban, na szóval, és aznap mentek el barátaikhoz szilveszterezni, ahol nagyon unatkoztak, mert a tévé­ben többen zenéltek, énekeitek, de az Árkus nem jött, sem és főként az ő meztelen női, holott legalábbis az utób­biak a dolgozóknak egyszer egy évben kijárnak, legalább néhány másodperc­re. Komolyra fordítva a szót, az év végi naptárreform azonban ámde mégse egy oktalanság, mert a termelés érdekében ily módon össze lehet tömöríteni azo­kat a munkanapokat, amelyeken dolgo­zóink többsége a biztonság kedvéért kiveszi rendes évi szabadságának hát­ralevő maradékát. így nyugodtan síel, szánkázik, vidéki rókonainál habzsolja a töltött káposztát, miközben az otthon­maradtak az ő hiányuk miatt szintén nem dolgoznak, ámbátor vasárnap pén­tek van vagy hétfő,-vagy kedd, de le­het. hogy a kedd szombaton van, bölcs dolog, de ki tudja? M indenesetre most, az új évben már rendben vagyunk. Ezért ismétel­ten köszöntőm az olvasót ezzel a szerdai Írással, amely vasárnapi jelle­gű lapszámban olvasható, ám hétfőn je­lenik meg. Gyengébbek kedvéért: ez annyit jelent, hogy holnap kedd lesz. Ha igaz. Glóriák nélkül TJclép az ember a monori ' rendelőintézet gyermek- gyógyászati rendelőinek folyo­sójára, s a feje búbjáig me­rül a gyermeksírásból, neve­tésből, nyöszörgésből és csití- tó szavakból összeálló langyos hullámfürdőbe. Míg a karto- nozótól egy üres székig végig­úszik a zajban, elkap egy-egy mondatfoszlányt, mozdulatot. Egy fiatal apuka benyálazott zsebkendőcsücsökkel törölgeti apró lánykája málnaszörpös szája szélét, s mikor ez meg­van, ugyanaz a csücsök a fül­tisztító szerepét is betölti. A fekete, nádszál anyuka karján kapálódzó kétéves, nadrágja szárába két másik kicsi ka­paszkodik. A zajfürdőben ez az anyuka veri a legnagyobb hullámokat. — Nem kiabálok! — kiabál­ja a csitításra. — De itt telje­sen kimerítik az ember ideg- rendszerét! Első voltam a kar­tonodéban, most meg minden­ki előttem megy be az orvos­hoz! Többek épülésére színes ká­romkodás is élénkíti a beszélyt. A kabátokból rakott piramis mellé égkék rugdalózóba búj­tatott babát dajkáló asszony­ka ül. Jön egy másik is, baba nélkül, beszélgetni kezdenek. — Mikor szültél? — Még decemberben — si­mítja végig a bolyhos kötött ruhát jsmét karcsú derekán a kérdezett. — S mi lett? — Lény... — biggyeszti el a száját az alig huszonéves fiatal mama, és még két kese­rű ránc is gyúródik az arcára. — Megint lány, sajnos ... — Ó, hát az is... ? — osz­tozik a sajnálkozásban a má­sik, s egy észrevehető árnya­lattal büszkébben dajkálja a kék rugdalózót. Az nem lehet — merülök fel egy pillanatra a zajhullá­mokból —, hogy ez a párbe­széd két ilyen fiatal nő között így elhangozhatott. Hiszen ott van, ni, egy totyogó, csizmás kisfiú, meg egy szőke varko- esős kislány a legnagyobb egyetértésben fpgócskázik; és nem látni, hogy a kisfiú körül a magasabbrendűség glóriájá lebegne. És együtt lesznek az óvodában. Az iskolában is, ahol réges-rég nincs külön fiú- és külön lányosztály, s a tíz­percben sem osztódnak el kü­lön a lányudvarra, a fiúudvar­ra, hanem egy helyütt vesze­kedhetnek és barátkozhatnak. Pályát választhatnak, megala­pítják saját családjukat.., De hová is szaladnak a gon­dolataim ...7 Azt a pontot ke­resem, ahol a fiúgyerek elkezd többet érni értékben, mint a lány. Sehol nem találom. Csak a beszélgető anyukák arcán, akik aztán már nem is bonyo­lódnak különösebb fejtegetés­be, a lányos mama siet haza, a „csak lányaihoz". rn megfogom a kisebbik fiam kezét, és végigvonu­lunk a tömegben, ahol minden anyuka „csak lány" volt, vi­szem a nagymamához, aki szintén „csak egy lány” volt, s őszintén remélem, hogy mire a gyerek felnő, ez a megkülön­böztetés már annyira a múlté lesz, hogy legfeljebb kabaré­tréfákban szerepel, mint a té­gi idők nevetséges csökevénye. Isten tudja, most valahogy még nem tudok nevetni rajta. K. Zs. Folyékony műtrágya Öj iizssn Évi 30 ezer tonna folyé­kony műtrágyát készítő üzem építését kezdték meg Szolno­kon, a Tiszamenti Vegyimű­vekben. A gyár saját műszaki gárdája által megtervezett, 50 millió forintos beruházás idén fejeződik be. 1985 utolsó ne­gyedében az új üzem már 10—12-féle folyékony műtrá­gyát szállít a mezőgazdasági üzemeknek. A szilárd halmazállapotú műtrágyák nagy veszteséggel hasznosulnak, és kiszórásuk is költségésebb, mint a folyéko­nyaké. A hazai üzemek ennek ellenére még ma is csak kö­rülbelül 8—10 százalékos arányban használnak folyé­kony műtrágyát. Ezt az arányt akarják- három éven belül leg­alább 40 százalékosra javítani. E célt szolgálja az új szolno­ki üzem létrehozása is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents