Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-30 / 24. szám
L.LOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM. 24. SZÄM 1985. JANUÄR 30., SZERDA PéceS—Ssaszeg Áfész A lakatosok bűvös milliói Különlegesség az unokának Divatszaküzlet a községben Garanciális gépjavítás választékot, ugyanakkor rugalmasabban és gyorsabban al- kalmazkodhatom a szinte naponként változó igényekhez. Nézegetem az árcédulákat. Szovics Gábor észreveszi vizsgálódásomat. — Az árak nem csillagászatiak — mondja. — Erre a kis üzletre igazán nem jellemző, hogy megfizethetetlen lenne a haszonkulcs. Az engedélyezett szabadáron belül igyekszem a minimumot tartani. — Szükséges ez a kis bőit itt a falu közepén — mondája Kokat Zoltán, a szövetke* zet igazgatási osztályvezetője. — Lehet, hogy néhány százalékkal magasabbak az árak., de ha ez a butik nincs, mint- den divatosabb ruhadarabért Eudapestre kell utazni. Az utazási költségek pedig biztosan meghaladják a tisztességesen számolt haszon árrését. Fercsik Mihály egy modern mezőgazdasági nagyüzem termelési folyamatában nemcsak az elnök, a főmezőgazdász, az ágazatvezető, hanem a növénytermesztő, a traktoros és az állatgondozó is nélkülözhetetlen ember. Sőregi János kartali tanácselnök mondta egyik beszélgetésünk alkalmával, hogy a munkahelyek vezetőinek egyik legfontosabb tennivalója olyan légkör kialakítása, melyben mindenki elmondhatja véleményét őszintén és a megtorlás veszélye nélkül bármiről és bárkiről. Nyugdíjaséletét most kezdő tsz-tag ismerősöm dohogásá- nak oka, hogy fiatal, az iskolapadból éppen kikerült vezetők semmibe vették az ő több évtizedes földesztergályos szakismeretét, azt a tapasztalatát, amit nagyapja, apja hagyományozott rá, s amit saját gyakorlatával gazdagított. • — Ha rám hallgatnak, nem telepítenek százholdnyi barackost a határ legfagyzugo- sabb részébe — mondja még most is fájdalommal, amik©" az egykori barackosból csá: mutatóba marad néhány gyümölcsfa: — Mert azt mondom én — magyarázza —, hogy a/ az ember, akinek nincs erej-c elég műveltsége meghallgató munkatársai véleményét, mé' ha azok ellenkeznek is az ő elképzeléseivel —, az ne vál: laljon olyan állást, ahol embereket kell irányítani. Nem- kötelező. De ha egyszer elvállalta, akkor egyaránt tudnia kell elviselni az éljenző tar sót és a gúnyos füttykoncertet is. Régi tapasztalat — bizony!' ják a megkérdezettek —, hogy a kedvvel végzett munkáns’ nagyobb az öröme az egyénnek és nagyobb a haszna a munkahelynek. És ami ezt r jó közérzetet adja, nem kerít’• senkinek egyetlen fillérjét* ■ sem, csak tudomásul ke’’ venni, hogy a termelékenyé,f fokozásának egyik nem elhai nyagolható, talán döntőnek 1? nevezhető része a jó munkahelyi légkör. Érdemes hát a megteremtésén fáradozni, és kialakulása után nem átmeneti vendégként, hanem családtagként fogadni, megőrizni. F. M. A Pécel—Isaszeg Áfész Pesti úti hármas számú lakatosüzeme Pécelen 1969-ben kezdte meg a termelést 18 dolgozóval. A hatodik ötéves terv esztendeire mindig 5 millió fo-’ rint árbevételi terv teljesítését tűzték ki maguk elé a vezetők s munkások. Ez az ösz- szeg azonban egy elérhetetlen bűvös számnak bizonyult, mert valamennyivel minden évben elmaradtak a tervtől, így 1984-ben 100 ezer forinttal. Biztos pontok Persze, ha figyelembe vesz- szük, hogy ma már csak tizenegyen dolgoznak a lakatosüzemben egy nyugdíjassal együtt, s bedolgozói rendszerben termelnek, vagyis minden rezsiköltséget maguknak, s nem a szövetkezetnek kell megfizetnie, már fejlődésnek is vehető a csak 100 ezer forintos lemaradás. Ez aligha vigasztalja az érintetteket. Nem is vigaszt, hanem megoldást kerestek a szövetkezetiek: csökkentették a létszámot. szigorították a munkafegyelmet, új technológiát vezettek be, s úgy néz ki, az Tíz évvel ezelőtt, 1974 decemberében jelent meg a túrái úttörőcsapat lapjának, az Úttörő Űrszondának az első száma. Február, első napjaiban az évfordulóra emlékeznek a lap mai és régi munkatársai és mindazok, akik valamilyen kapcsolatban állnak vele. Ebből az alkalomból Pálinkás Ildikó, az újság főszerkesztője sajtótájékoztatót tartott. Először is elmondta, hogy az ünnepség február elsején kezdődik 16 órakor a nagyközségi pártbizottság dísztermében, ahol összegyűlnek majd a lap régi munkatársai, olvasói, segítői. Az összejövetelt Horváth Emőke főezerkesztő-helyettes vezeti. Szarvas László felelős szerkesztő pedig filmek és hangszalagok segítségével emlékezik a tízéves történetre. Másnap kilenc órakor kezdődik a program, amelyre elsősorban kisdobosokat várnak. A művelődési házban sok játék és vetélkedő lesz a legfiatalab- baknak. Horváth Mihály, az Űttörövezető című lap főszerkesztője vezet izgalmas szellemi tornát a nagyobbaknak. Délután diszkó zárja a műsort. Házigazdája a művelődési ház Igazgatója lesz, aki nem fukarkodik majd rejtvényekkel, minivetélkedőkkel sem. Az ünnepségre már útban vannak a meghívók, kétszáz személy megjelenésére számítanak. A résztvevők egy-egy díszes emléklapot kapnak ajándékba. — Melyek a lap legolvasottabb cikkei? — kérdeztük Pálinkás Ildikót. — Mindenekelőtt azok, melyek a csapat életéről szólnak. De a felnőttek is szívesen belelapoznak az Űrszondába, mert az a falu életéről is rendszeresen tudósít. Nagyon népszerűek azok a riportok is, melyeket munkatársaink készítenek híressé vált turaiakkal, régi úttörőkkel. Saját munkám legemlékezetesebb része az volt, amikor dr. Köles Józseffel, a hatvani kórház belgyógyász főorvosával készítettem riportot. Érdekes történeteket mondott el túrái iskolás korából. De emlékszem egy másik cikkre is, melyet nem én írtam, de szintén szólt az Üreredmény nem is marad el idén. Legalábbis reményre jogosítottak fel Zentai Jánosnak, a lakatosüzem vezetőjének szavai. Először is a biztos pontokról beszélt. — Hosszú partneri kapcsolatunk van a Szerelvényértékesítő Vállalattal. Nekik évente mintegy 2 millió forint értékben gyártunk vízelzáró kulcsokat, aknafedeleket. Több gazdasági társulásnak és kisszövetkezetnek dolgozunk. így a hegymászóknak is gyártunk villámvédelmi berendezésekhez kisebb alkatrészeket, csőbilincseket, egyebeket. Korábban hidraulikus emelőfalakat, valamint villámvédelmi berendezésekhez szerkezeti elemeket is csináltunk, utóbbit a VUlanyszerelőipari Vállalatnak, de ők most nem tudnak fizetni. — Azért, mert több partnerünk visszalépett, kénytelenek vagyunk helyszíni szereléseket is vállalni. Ezért dolgozik hat kollégánk Gödöllőn a LATI állatházánál, ahol külső hőszigetelő burkolást csinálnak. A többiek itt Pécelen a lakatosüzem kovácsműhelyében dolgoznak, vagy hőszigetelt fémszonda kezdeteiről. Gyenes László, tanárképző főiskolás beszélt az újság őstörténetéről. — Hány tanuló dolgozott már eddig az újságnál? — Eddig főszerkesztőből is hat volt. A legelső Tóth Mária, akit röviden csak Totocs- nak becéztünk, ö most végezte el az orvosi egyetemet, hamarosan gyógyítani fog. Természetesen nagyon várjuk az ünnepségünkre. A mostani szerkesztőség 12 tagú, de a mi lapunkban mindenki szóhoz jut, akinek van egy jó ötlete, vagy híre. Egyébként eddig 77 számunk jelent meg, csaknem 1500 oldalon. Három évvel ezelőtt született meg az első képes mellékletünk, a Szaltu- szenko film- és fotószaikkör segítségével. — Ifivezetők dolgoznak-e a lapnál? — Természetesen. A Varró testvérek — Marietta és Imre — például rendszeresen segítik munkánkat. De jelentős az a támogatás is, amit a felnőttek adnak. Már említettük felelős szerkesztőnket Szarvas Laci bácsit. Felelős kiadónk Békési Pista bácsi és iskolánk adminisztrátora, Korsós Ilonka néni is állandó munkatársunk. — A tízéves történet kimagasló eseményei? — Sok ilyen emléket őrzünk. Szerepeltünk a televízió Tízen túliak társasága című műsorában. 1981-ben mi szerkesztettük a Pajtás egyik számát. Több alkalommal készített riportot velünk a rádió is. De mi magunk is rádióztunk; négy éven át voltunk szerkesztői a csillebérci nagytábor rádiójának. — Hogyan tud az Úttörő Űrszonda segíteni a pályaválasztásban? — Üzemlátogatásokról számolunk be, de van olyan rovatunk is, amelyben iskolánk egykori tanulóit mutatjuk be a legkülönbözőbb mai szakmákban. Az egyik legérdekesebb cikk ebben a témában Sultís Éváról szólt, aki ápolónőként dolgozik egyik kórházunk intenzív osztályán. Munkája izgalmasnak tűnt valamennyiünk számára. Takács Pál ajtókat gyártanak saját részre is, és a Fémmunkás Vállalatnak is. Közelebb az otthon — összességében eddig 3 milliót érő munkára vagyunk lekötve. Mostanában azon fáradozunk, hogy kiterjesszük külső szerelői tevékenységünket. Elmegyünk Sajószentpé- terbe, az üveggyár épületeinek külső-belső hőszigetelő bunkó, lását végezzük el a Il-es lakatosüzemiekkel karöltve. Ez mintegy 3—4 millió forintot hoz nekünk, ha elfogadják árainkat. — A kerepestarcsai kórháznak 1 ezer 500 méter hosszú kerítést építünk, szintén csak akkor, ha elfogadják árainkat. S közben a Fővárosi Vízművek is jelentkezett, hogy vállaljunk számára munkát — válaszolta Zentai János üzemvezető, majd szinte végszóra, benyitott a csöppnyi kis irodába helyettese, Bállá Sándor. Be is mutatkozott azzal, hogy 12 éve dolgozik a szövetkezetnél. 43 éves, lakatos és hegesztő szakmája van. korábban Rákoscsabán dolgozott, előtte pedig az Ikarusban szerezte meg a szakmásítását. — Miért marad valaki 12 esztendeig egy helyen? — Azért, mert már ipari tanuló koromban is reggel fél ötkor kellett kelnem, illetve indulnom itthonról, délután négy körül értem csak haza. Semmire sem maradt időm a rengeteg utazás miatt. Közelebb jöttem Rákoscsabára, majd 12 évre rá hazajöttem Pécelre dolgozni. — Innen fél óra múlva hazaérek, akár busszal, akár a kocsimmal, vagy gyalog megyek. Meg aztán saját házam van kerttel, ott is kell ám dolgozni. A nagyfiam 14 éves, már be tud segíteni (most megy szakközépiskolába), a kislányom még csak másodikos. Feleségem a Pest megyei Tanács Oktatási Intézetében dolgozik, itt helyben, adminisztrátor. Végre arany — Hogy érzi magát a munkahelyén? — Jól, s elégedett vagyok, nagyszerű kollektíva ez itt — mondja Balila Sándor, s mintegy véletlenül kikotyogja, hogy tanácstag Pécelen s az ő szervezésében nemrég fejezték be az Árpád utcában a 300 mé. teres betonjárdát társadalmi munkában az utca lakóival. Végezetül az anyagi lehetőségekről elmondta Zentai János üzemvezető, hogy 7 ezer, és 9 ezer forint között van a munkában első emberek átlagos havi jövedelme a lakatosüzemben, ez mintegy másfél ezer forinttal több, mint a be- dolgozásos rendszer előtt volt. Nyereséget pedig 1 ezer 500 és 3 ezer forint között szoktak fizetni. Nagy reménykedéssel beszélt arról is, hogy idén meglesz az 5—6 milliós árbevételük, s a szocialista brigád- mozgalomban talán végre elérik az aranyat... Aszódi László Antal Nem kedvezett az időjárás januárban az építkezéseknek, így volt ez a péceli költségvetési üzemnél is, ahol két jelentős munkánál, a tanácsház bővítésénél és a nagytarcsai iskola építésénél lassult le lényegesen a tempó, annak ellenére, hogy az üzemvezetés gondoskodott arról, hogy az épületek időben tető alá kerüljenek. A nagy fagyok, az alacsony külső hőmérséklet próbára tette az embereket és Hévizgyörk főterén — szemben a művelődési házzal, a takarékszövetkezettel és az iparcikkbolttal, valamint az orvosi rendelővel — közvetlenül a karácsonyi ünnepeket megelőző napokban megnyílt a község első divatáruszaküz- lete, vagy ahogyan mostanában mondják: butikja. Megpróbáltam a nyitás utáni napon beszélni a fiatal Szovics Gábor üzletvezetővel, de a tizenhat négyzetméter alapterületű boltban, amelyben csaknem negyedmillió forint értékű divatárut kínáltak a gondosan rendezett polcok, ez a beszélgetés lehetetlen volt. Egymásnak adták az emberek a kilincset, s akár délelőtt, akár délután kerestem alkalmat a beszélgetésre, a vevők miatt nem lehetett. — Első az üzlet — mondta a boltvezető —, s nekem igazat kellett adnom, így magam elé engedtem a vásárolni szándékozókat. Sajnáltam, hogy nincs fényképezőgépem, mert már ma is különösnek, érdekesnek, néhány évtized múltán pedig minden bizonnyal kuriózumnak számítanának azok a fotók, amiket itt készíthettem volna. Piros szegély Sokszoknyás, hátikosaras asszonyok válogattak a valóban legdivatosabb bébi- és bakfisáruk között. — Az unokáknak keresek valami különlegességet — mondta Katona Sándorné és kívánsága teljesült. Az ünnepek elmúltával csökkent a vásárlói kedv, és nyugodtan beszélgethettem Szovics Gáborral. — Most szereltem le a honvédségtől. Itt születtem a faluban, itt végeztem el az általános iskolát, majd itt lettem kereskedelmi ipari tanuló, s amikor felszabadultam, Hé- vizgyörkön dolgoztam még két esztendőt, azután Aszódra kerültem a túrái Galgavidéke Áfész mezőgazdasági szakboltjába. — Leszerelésem után úgy határoztam, hogy ismét a kereskedelemben helyezkedem el. Ezt a kis üzletet, amely külső és belső megjelenésében egyaránt ízléses, modernségével pedig vevőcsalogató is akar lenni, családi összefogással és a Galgavidéke Áfész segítségével építettük. Szüleim és feleségem szülei, rokonaim és barátaim összefogásának volt köszönhető, hogy karácsony előtt meglehetősen nagy és választékos árukészlettel tudtam fogadni a vásárlókat — Sikerült a tervem, s a butik az Áfész szerződéses di- vatáruszaküzletaként működik. Azt hiszem, ez a forma még nagyobb lehetőséget ad az árubeszerzésre. Mi, a szerződéses üzletek bérlői, közvetlenül érdekeltek vagyunk abban, hogy vevőinket minél jobban kiszolgáljuk — elvégre ebből élünk! — mondja Szovics Gábor, és körbemutat a polcokon. Az elején üres A látottak igazolják szavait. Tudott dolog, hogy január elején a legtöbb embernek üres a pénztárcája, ez azonban az itteni árukészleten nem látszik. Igen sokfajta kötöttáru — női, férfi, kamasz és gyermek méretekben, különböző színekben, fazonokban kínálja magát. Kord-, düftin és steppelt nadrágokból is széles a választék. Anorákok sokasága vár vásárlókra. Bébiruhák, rugdalózók, s más nehéz volt a szállítás is. Néha két erőgép is küszködött a rakományok célhoz juttatásával. A belső kőműves- és szerelőmunkák végzéséhez dobkályhákat állítottak be. A munkaerő-átcsoportosítással pedig azt érték el, hogy a dolgozók nem kényszerültek fagyszabadságra menni. A legtöbb gondot az üzem kezelésében levő állami ingatlanoknál előforduló fagyások okozták. gyermekholmik is bőven találhatók. Aki farsangi bálba készül, az is felöltözhet. — Úgy tervezem — mondja az ifjú üzletvezető —, hogy február elejére már a tavaszi divat legfrissebb darabjaival várom a vásárlókat. Magam is az ifjúság korosztályához tartozom, ismerem a fiatalok divatigényét, s ezért nagyon reménykedem, hogy butikom nemcsak a hévizgyörki, de a környező települések fiataljainak is kedvenc bevásárlóhe- lyévé válik. Megmarad az útiköltség A készlet bővítését segíti az a lehetőség, hogy az állami és szövetkezeti nagykereskedelmi vállalatok mellett kiskereskedőktől, magánosoktól is vásárolhatok, így növelhetem a Egy hatalmas könyvtárra való az az anyag, amit hazánkban az utóbbi egy-másfél évtized alatt napilapokban, folyóiratokban összeírtak, rádióban, televízióban, különböző értekezleteken beszéltek a munkahelyi légkör jelentőségéről, fontosságáról, s mégis sokszor és sokat hallani az ezzel kapcsolatos elégedetlenséget. Egyik ismerősöm január elsején ment nyugdíjba, tőle hallottam. — Soha többé át nem lépem volt munkahelyem ajtajának küszöbét! — Márta István negyven évnél többet leszolgált a vasútnál, és most, amikor nyugdíjba készül, lever- ten magyarázza. — Olyan vonatra, amely a Keleti pályaudvarról indul vagy oda érkezik, én fel nem szállók, bármeddig élek is! — Bán Tibor középiskolai tanártól hallottam. — Hogy nyugdíjamat kiegészítsem, hivatalba járok. Iskolába — pedig hívnak — semmi pénzért nem mennék! Akikkel beszélgettem, s elkeseredésük okát kutattam — mindannyian volt munkahelyük emberi viszonyairól, a munkatársak egymásközti valamint a vezetők—beosztottak kapcsolatáról szóltak. — Sajnos — mondta Márta István —, az a/laptudnivaló- kat sem ismeri sok vezető beosztású ember. Nem tudják, hogy például az adjonistenre fogadjisten a válasz. Bán Tibor ezzel érvelt: — Még addig sem jutottunk, hogy megszüntessük a megszólításokban eluralkodott főnök, kisfőnök, nagyfőnök, vezér, nagyvezér és efféle titulusokat, melyek egy letűnt világ kacatjai. s joggal sértenek százezreket. Dolányi Sándor termelőszövetkezeti személyzeti vezető, alapszervezeti párttitkár megfogalmazása szerint a legkisebb beosztású vezetőnek a szakmai képesítéssel, a politikai megbízhatósággal egyenértékűen rendelkeznie kell olyan értékkel, ismeretanyaggal is, hogv beosztottjaival emberi kapcsolatot tudjon tartani, nem erőltetetten, hanem természetes módon, nem nagyképű leereszkedéssel, hanem annak a tudatában és őszinte elismerésével, hogy * Széles körű tevékenységet folytat a Gödöllői Búza, Borsó Termelési Rendszer agrárfejlesztő közös vállalata. Tavaly toválbb bővült gépjavítása szolgáltatásaik köre es mennyisége is. A legnagyobb feladatot továbbra is a Pest—Nógrád— Komárom megyei AGROKER- rel 1979-ben kötött együttműködési szerződés teljesítése jelenti. Aszerint ők végzik el az AGROKER által forgalmazott gépek 0-revízióját, valamint az ezekből Pest megyében üzemelő gépek garanciális javítását. Bővítették a zöldborsó betakarítok javító szolgáltatását garanciaidőn belül és azon túl. Űj szolgáltatásként végzik a Rába traktorok légkondicionáló rendszerének javítását, freongázzal történő feltöltését. Munkáik között szerepel a dán Kongsklide cég által gyártott és Magyarországon forgalomba hozott szárító-tároló telepek, szállítórendszerek szerelésvezetése is. Az amerikai DEC cég Bou-Matic típusú fejő és tejhűtő berendezéseiből hazánkban 320 fejőállás található, azokból 240-re kötöttéi garancia!dőn_túli javítási szerződést. A közös vállalat alkatrész- raktárának forgalma Í984-ben 30 millió forint volt. További 12 millió forint értékű, elsősorban a zöldborsó termeléséhez szükséges gépekhez való alkatrészt pedig a Pest—Nógrád—Komárom megyei AGROKER Vállalat kihelyezett raktárán keresztül adtak el. ISSN 0133—1937 •(GődöllQl Hírlap) Űrszonda-évforduló . | Ünnepi szám, ünnepi műsor Nem szünetelt a munka Családtagként őrizni
