Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-29 / 23. szám
1985. JANUAR 29., KEDD A jövőben zenés színházi jelleggel Január 1-től a Fővárosi-Operettszínház új státust kapott: megteremtődtek a feltételei annak, hogy a jövőben zenés színházi jelleggel működjék. Zenés színházi besorolása eddig csak a Magyar Állami Operaháznak volt, az operettek, musicalok otthonát a prózai kategóriába sorolták. A besorolás azt jelenti, hogy a jövőben méltóbb anyagi elismerésben részesülhet a zenekar, az énekkar és a tánckar, és a színház húsz új munkatársat vehet fel. Emellett a zenekar szolgálatszáma — a próbák és a fellépések száma együttesen — csökkenthető. Az új kategória természetesen nem jelent az Operával azonos rangot, besorolást, ez méltatlan is volna, de segít abban, hogy az Operettszínház működési feltételeit tekintve a funkciójának megfelelő helyre kerüljön. A felszabadulás 40. évfordulójára Új dokumentumfilmek A Mafikn közművelölési stúdióiban több új produkció készül a felszabadulás 40. évfordulójára. Kolonits Ilona Negyedik találkozás című dokumentumfilm je az óbudai Tímár utcai általános iskola egyik leányosztályának életét követte nyomon. Azokról forgatta filmjét, akik 1945-ben születtek. Az első felvételek 1955-ben készültek. A huszadik évfordulón a fiatalok vágyait, elképzeléseit rögzítették, a harmincadik évi ünnepen azt vették számba, kinek mH sikerült megvalósítania elképzeléseiből. A negyvenedik születésnap alkalmából most áttekintették életpályájukat. Fehéri Tamás rendezi A határ két oldalán című doku- mentumíiknet, amely arra igyekszik választ adni, vannak-e a hasonlóságok, a szinte egyazon napon felszabadult Nyugat-Magyarország és a határ másik oldalán levő Bur- gen-land között. A népszerű-tudományos és oktatófilm stúdióban készül Kis József Hazánk, Magyarország című alkotása. Ez a fel- szabadulástól napjainkig követi nyomon a társadalom fejlődését. Három részes dokumentum. film-sorozat készül ezekben a napokban a Mafilm katonai stúdiójában. Az archív anyagokra alapozott történelmi visszatekintést Magyarország felszabadítása címmel rendezi Glósz Róbert. A filmet április 4. alkalmából mutatják be a mozik. A feladat nem változott Az életmód is a kultúra része Egy esztendő telt el a közigazgatás átszervezése óta, amely szükségszerűen érintette a közművelődés irányítását is. Bár új megvilágításba kerültek a tennivalók, az az alapvető feladat nem változott: ezernyi gonddal küszködve is gondoskodni kell a lakosság kulturális igényeinek kiszolgálásáról. Erről beszélgettünk Tóth Bélával, a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár igazgatójával. Nagyobb önállóság — Hogyan sikerült alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez? — Hónapokba tellett, amíg eloszlott a bizonytalanság. A volt járási művelődési házak nem tudták hogyan dolgozzanak, és ez érződött a munka- terveken is. A közművelődési felügyelők eleinte nem jártak a házakba, mert szintén nem tudták, hogy mihez kezdjenek. Ugyanakkor a személyi és anyagi változások miatt módosítani kellett az intézmények besorolását is. Erre ősszel került sor. Az életmódbeli különbségek indokolják, hogy bázisintézmények szolgálják ki a sajátos igényeket. így például Gödöllő az agrár-, Vác a munkás-közművelődés centruma legyen. Az intézmények kijelölése azonban még nem történt meg. Március táján rá kellett ébredni arra, hogy csak a módszerek változtak, az alapvető feladat nem. Az átszervezés nagyobb önállóságot adott a helyi intézményeknek, s aki tenni akar, az most rugalmasabban valósíhatja meg elképzeléseit. A körzeti közművelődési felügyelőknek pedig több lehetőségük van (lenne) arra, hogy az irányítás módszertani kérdéseivel foglalkozzanak. — Van-e elképzelés arra, hogyan lehetne megújítani a módszertani munkát? — Mivel a megyében jól elkülöníthető tájcentrumok, kulturális igények vannak, ehhez alkalmazkodva kell segíteni a a munkát. Korábban a járási művelődési házakkal voltunk kapcsolatban és az ottani kollégák közvetítésével jutottunk el a kisebb intézményekhez. Most újra kell gondolni a hálózati tevékenységet, mesz- szebbre kell nyújtani a csápokat. Ehhez elsősorban több szakemberre volna szükség. A közelmúltban kaptunk két státust és átszerveztük a hálózati csoportot, amely valamennyi intézmény fenntartási, technikai problémáival foglalkozik. A tartalmi munkát pedig úgy támogatjuk, hogy egy-egy sajátos terület (például irodalmi színpad, néptánc) hozzáértő szakembereiből bizottságokat hozunk létre, amelyekhez az illetékes előadók fordulhatnak. — Akadnak olyan vélemények is, hogy egy település közművelődését helyben kell megoldani, azaz: itt az önállóság, éljetek vele! — Teljesen hibás megközelítés, hiszen ugyanúgy felelősek vagyunk az állampolgárokért, mint ahogyan a kereskedelem vagy az egészségügy a saját területén. A már említetteken túl is számtalan formája lehet a gondolkodásnak. Most például olyan szerviz létrehozásán fáradozunk, amely önköltségi, áron javítja meg a szerény költséggel működő házak technikai eszközeit. Nem beszélve a felszabadulásunk 40. évfordulója alkalmából kiírt pályázatokról, amelyek utat találtak a kis településeken élő emberekhez is. Ott vagyunk, segítünk, szakmai takácsokat adunk a résztvevőknek, akik közül sokan közösségük mozgatóivá válhatnak, de sajnos ezek az emberek általában nem a művelődési házak alkalmazottai. Helyes arányok — Nem jelentenek túl nagy akadályt a kedvezőtlen személyi és tárgyi feltételek? — A népművelők negyven százaléka szakképzetlen, de még rosszabb az arány, ha nem számítjuk a statisztikába a megyei és városi művelődési központok munkatársait. — A fejlődés ellenére sok az alkalmatlan intézmény, hiszen még a nagyobb településeken — Monoron vagy Dobáson — Is leromlott állapotban vannak a művelődési házak. Sok pénz kellene a rendbehozásukhoz, ám a gondok javát helyben meg lehetne oldani. Elgondolkoztató, hogy nem egy helyen növelni tudták a könyvtárosok az alapterületet, szépítik a környezetüket, viszont az ugyanazon a településen működő művelődési házban nem történik semmi változás. Példák sora bizonyítja, hogy kis pénzből, de jó szervezőkészséggel lehet festetni, fűtést korszerűsíteni. — Szentendrén is van mozgolódás. Amikor megnyílt a megyei művelődési központ, tulajdonképpen csak egy könyvtár- és egy színházterem fogadhatta a látogatókat. A kiscsoportos foglalkozásokhoz csak később teremtettük meg a feltételeket, most pedig azt tervezzük, hogy a tetőtér beépítésével megduplázzuk az alapterületet. Jó szakembereink vannak, a technikai színvonal is javult, s ha több helyiségünk lesz, akkor végre olyan műhelymunkát végezhetünk, amely elvárható egy megyei intézménytől. — Mintha mostanában két nézet viaskodna egymással: Áz egyik a magas kultúrára, a másik a szolgáltatások kiterjesztésére és a bevételt hozó rendezvényekre esküszik. — Nincs magas vagy alacsony kultúra: művelődés van, amelybe az elmélyült időtöltés éppen úgy beletartozik, mint a könnyed szórakozás. Inkább arról van szó, hogy kitágult a fogalom, most már az életmód is a kultúra része. A 118-as számú pénzügyminiszteri rendelet lehetőséget ad arra, hogy a házak nagyobb bevételhez jussanak, de ez nem azt jelenti, hogy mindenáron pénzt kell termelni. Igenis szükség van a fajsúlyos programokra, még akkor is, ha csak egy szűk réteget érdekel. Meg lehet találni a helyes arányt. A Vác környéki kisközségekből például busszal viszik színházba az embereket, bizonyítván: a kultúra szeretete nem kötődik a település nagyságához, a távolságokhoz, az anyagiakhoz. Szándékok és igények — Régóta hallani, hogy válságban van a közművelődés. Még a pezsgést hozó hatvanas években, majd a gondokkal terhes utóbbi évtizedben és most is sokan vélekednek így. — Nem ma kezdtem a szakmát, de mondhatom, sohasem éreztem, hogy válság lenne. Két dolgot kell figyelembe venni: a művelődéspolitikai szándékokat és a lakosság igényeit. Ezeknek a tudatában mindig meg lehet lelni azokat a kapukat, amelyeken ót közel kerülhetünk az emberekhez. A múltba visz- szatekintve érzékelhetjük, milyen élénkülést hoztak annak idején a kertbarítkörök, aztán a táncház-mozgalom, majd a könnyűzene térhódítása. Az életmódváltozás jelenségeihez alkalmazkodva meg lehet találni a feladatokat. Kövess László Nyílt nap Érden Kártyavár, homokvár, légvár Aranyos j kis ország Az elmúlt héten Érden a 6-os számú általános iskolában nyílt napot tartottak környezetismeretből. Öra után a gyerekekkel arról beszélgettünk, ki, hányadán áll ezzel a tan- i tárggyal. Elsőként a jó tanulók jelentkeztek. Brátán Viki is nyújtotta az ujját: — Magyarország aranyos kis ország, szeretem. Jó, hogy megtanulunk a földgömbön tájékozódni, mérni, — Érdekes a környezet, sok mindent megtudtunk hazánkról — csatlakozik Tanai Ági. — Óra előtt mindig izgulok, hogy felelünk — hangzik az első ellenvélemény Farkas Gyuritól. — Nehéz tantárgy ez. Van, amit nem értek, meg ha értem is, hazáig elfelejtem és otthon anyuék kezdhetik elölről magyarázni. A fekete keretes meghatározásokat a legnehezebb megtanulni. Ügy készülök fel, hogy a munkafüzetbe leírom a leckét, utána a füzetből és a könyvből megtanulom és felmondom. — Én is ezzel boldogulok legkevésbé — mondja Tóth Péter —, pedig tanulás közben a lényeget külön gyakorlófüzetbe lemásolom. — Persze a technika se könnyebb — vélekedik Kört- vélyesi Anti. — És a magyar nyelv — szúrja közbe valaki a hátsó sorokból. Gyorslistát készítünk nehézségi fók szerint és kiderül, hogy mindenképpen első helyen áll a környezet, utána a technika, a magyar és az orosz. A gyerekek véleménye további beszélgetésünk kiinduló pontja Bartha Lászlóné alsó tagozatos szakfelügyelővel, aki szintén részt vett a környezetismereti továbbképzéssel egybekötött bemutatóórán. Küszködnek a tanárok — Épp azért szerveztük ezt a nyílt napot, mert az előző évi tapasztalatok szerint bizony sok kollégának problémát okoz a negyedikes környezetismeret tanítása. Azok, akik régebben végezték a főiskolát, nincsenek kellően felkészítve módszertanilag, nehezen boldogulnak a feladattal Az anyag olyan szintű, hogy negyedikben már kifejezetten szakosnak kellene tanítani a tárgyat Jelenleg csak az oktathatja, aki ezt a tanfolyamat elvégezte. Évről évre megszervezzük, az iskolák is igénylik. Sok gond van a munkatankönyvekkel. Ez kifejezetten eszközigényes tantárgy, sok kísérletet kellene folytatni, de az iskolák eszközellátottsága hiányos. Néhol azt se használják, ami van, másutt féltékenyen őrködnek azon, amit végre sikerült megszerezni. A felsősök nem szívesen kölcsönöznek kísérleti vagy szemléltető kellékeket. A jelenlegi tankönyv már a sokadik változat. Állítólag a negyedikes a legjobb az első négy osztály könyvei közül. A felkészülést segítő kézikönyvekhez nehéz hozzájutni, nem kaphatók pedagógus könyvesboltokban. — Amint látom, a negyedikes anyag már a természettudományos tantárgyak előkészítésére hivatott. — Igen, a biológia, a földrajz, kémia, fizika alapozása a tárgy fő célja, emellett a gyerekeket felkészíti az önálló ismeretszerzésre. A célok között szerepel az is, hogy megtanuljanak tanulni. Szépen dolgoztak az órán a gyerekek, mégis úgy tűnt — és mondták is —, hogy nehezen birkóznak az anyaggal, hiszen fogalmi gondolkodásuk még nem kellőképpen kialakult. — Nehezíti a tanárok helyzetét, hogy rendkívül nagy ugrás van a harmadikos és negyedikes követelményszint között — mondja Réti János- né. Néhányan látták a bemuta- tóórát, itt maradtak pár percre beszélgetni. Mindenki egyetért abban, hogy nemcsak a gyerekek küszködnek, hanem a tanárak is, de ezt az anyagot kell megtanítani, bármilyen nehezen megy, mert a tanterv törvény. Egyelőre nincs más megoldás, mint ilyen alkalmakkor egymástól használható módszereket eltanulni, melyekkel bizonyos szinten elsajátítható az anyag. Felszínes ismeretek — Az alapvető problémát én abban látom, mondja Boros Gáborné, aki a bemutatóórát tartotta, hogy annyira sok az, amit egy óra alatt meg kell tanítani, hogy ismereteik valójában nem elég mélyek. Elvárják, hogy a gyerek ötödikben már tudjon felelni, így nekünk is feleltetnünk kell, hogy szokják, és tanulják meg összefoglalni a mondandójukat. Minderre a 45 perc kevés. Mi elsősorban füzetbe dolgozunk, leírjuk vázlatsze- rűen a lényeget. A könyv nagy részének kitöltése házi feladat marad. Második éve tanítom, jövőre talán könnyebb lesz nekem is — mondja szerényen, pedig az értékeléskor munkáját tanártársai ugyancsak dicsérték. — A magas követelményszintnek — folytatja —, csak a jók tudnak megfelelni, többségnél az eredmény nincs arányban a ráfordított energiával. Probléma tehát van bőven. A legfontosabb az lenne, hogy ne terheljük túl sok ismerettel a kicsiket, hiszen amit nehezen tudnak megtanulni, úgyis hamar elfelejtik. Az irreális követelmények helyett több időt kellene hagyni_ az alapvető készségek — az írás, olvasás, számolás —, fejlesztésére, mert a gyerekek tetemes hányada nem éri él a megfelelő szintet, márpedig ezek nélkül minden további ismeret kártyavár a szélben. Nagy Emőke Alkotómunkát is jelent Népi kismesterségek A Népi Iparművészeti Tanács, a Somogy megyei Tanács, Siófok város Tanácsa és a Délbalatoni Kulturális Központ Népi kismesterségek művészete címmel, országos, nyilvános pályázatot hirdet, amelynek célja az eltűnőben levő, de napjainkban Js jelentős értéket képviselő népi kismesterségek felújítása, továbbfejlesztése, a hagyomány-anyag alapján új tárgyak létrehozása, amelyekben ötvöződák az egyéni alkotómunka éss a hagyomány. A felhívás két kategóriában írja ki a versenyt. Az elsőbe a Rádiófigyelő TÖBBET ÉSSZEL* Ez a műsorcím ismét egy a sok közül, amelyet találónak semmiképpen nem nevezhetünk, sőt, mint ez esetben is, inkább megtévesztőnek hihetünk. Az alcím ugyanis — Műsor okos ötletekről és ésszerűsítésre váró dolgokról — semmiféleképpen sem jelzi azt, hogy itt a gazdaságtudománynak nem periferikus, hanem igenis lényegbe vágó, fontos kérdéseiről esik szó. Mindezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert sajnálom azokat, akik megfelelő beharangozó híján ebben az időpontban a Kossuth -adón a Slágermúzeumot hallgatták, a televízióban a Hazárd megye lordjain derültek, s így nem lehettek fültanúi a hét legfontosabb, nagy közérdeklődésre számot tartó interjújának, amelyben Szikszai Béla, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke mondott véleményt a magyar árpolitikáról, az élet- színvonal alakulásának kérdéseiről, a legutóbbi árváltozások okairól, vagy arról, miként akar a kormány gátat szabni az inflációnak. Nem vagyok hivatott rá, hogy szakszerűen kommentáljam a hallottakat, e rovat nem alkalmas ilyen vitára. Mégis tiszta szívből dicsérem az interjút, mert a megszólaló közgazdász-politikus oly módon szólt a hallgatóhoz, amelyet mindenki más számára követendő magatartásnak hiszek. Itt nemcsak számok és axiómák hangzottak el, hanem a mondatok között érződött a nehezedő életkörülmények miatti aggodalom, a politikusi felelősség, amely nemcsak fogyasztót lát, hanem kispénzű nyugdíjast, kilátástalan lakás- körülmények között élő fiatal házaspárt, a forintot számolgató kisembert Nem hangzott el egyetlen megalapozatlan ígéret, a nemritkán hallható, bosszantó és nem is igazán érthető túlzott optimizmus sem jellemezte a beszélgetést, e szavaknak mégis volt hitele a hallgatók előtt Mert arra utalt a gondolatsor, hogy a gazdaság irányítóinak, s a munkapad mögött állóknak a mainál jobb munkája nem maradhat eredmény nélkül. GONDOLAT-JEL. Hányszor tapasztaljuk — színházi példával élve —, hogy gyenge bemutatót kiváló előadások sora követ, vagy fordítva, a pazar premier után ellaposodnak az azt követő produkciók. Vasárnap délelőtt úgy éreztem, ez utóbbi módon járt a GONDOLAT-JEL is. A korábban sziporkázóan szellemes, az általam oly kedvelt Bölcs István stílusát magán viselő kulturális élő újság most na- gvon vérszegényre sikeredett. Kevés volt a gondolat, s még olyan extrém példákét sem sikerült találni, amelyek kapcsán kulturális éltünk immár általános jelenségére tudták volna a szerkesztők felhívni a figyelmet. Volt jobb, s reméljük lesz is még. Csulák András faragott és festett bútorok, a vaskovács- és egyéb fémmunkák, bőr- és szűcsmunkák, valamint' a kékfestők tartoznak, a másodikba pedig a szaruból — nem faragáskategóriában — készült tárgyak, a kulacskészítés, a mézeskalácsok, a hangszerek, az öltözetkiegészítő tárgyak (kalapok, lószőrfo- nás, gyöngyfűzés). A pályázaton bárki részt vehet, de csak új alkotásokkal. A pályaműveken fel kell tüntetni a készítő nevét. Benevezni egy garnitúrával, vagy legfeljebb öt darabbal lehet. A díjnyertes művekre a kiíró szervek fenntartják maguknak az elővételi jogot. A pályaműveket postán, május 12-ig kell megküldeni a Dél-balatoni Kulturális Központ (8600 Siófok, Fő tér 2.) címére. Helyszíni átvétel ugyanitt, május 10—11—12-én, 10 és 18 óra között. A pályázat anyagából a kiírók kiállítást rendeznek, amelynek megnyitója és az eredményhirdetés is június 8-án, 11 órakor lesz Siófokon. A pályadíjak a következők: az első kategóriában egy darab 10 ezer forintos művészeti díj, az első díj 8 ezer forint, a második 6 ezer (két darab), a harmadik pedig 4 ezer forint, s ebből is kettőt adnak ki. A második kategóriában a művészeti díj 8 ezer forintot én az első díj 6 ezret, a két második 4—4 ezret, a két harmadik pedig 3—3 ezer forintot. Az IBU.SZ Balatoni Igazgatósága még egy nívódíjat is kiad. A pályázattal kapcsolatban a Népi Iparművészeti Tanácsnál Janó Ákos ad felvilágosítást a 398—715-ös telefcmszá- mon, vagy a következő címen: 1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 6. I Mit kell tudni» az általános Iskolában egy negyedikesnek például az Alpok-aljáról? Ismernie kell a felszíni, domborzati viszonyokat, történelmét, éghajlatát, hőmérsékletét, tisztában kell lennie azzal, menynyi az évi csapadékmennyiség és a napsütéses órák száma, milyen a terület növénytakarója, milyen állatok honosak ezen a vidéken és így tovább. Ez csak az űj anyag, amit természetesen Ismétlés, íeleltetés és füzetmunka egészít ki. Nem is olyan régen, boldogult ifjú koromban, ez nyolcadikos tananyag volt.
