Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-28 / 22. szám

A módszer Fölhívott egy férfi. Sűrű mentegetőzések közepette arra kért, mondanánk meg neki, mi a száma a gödöl­lői gázcseretelepnek. Hoz­zátette, fülkéből hívott, Csakhogy az ott levő tele­fonkönyvnek az az oldala hiányzik, amelyiken a C betűnek kellene lenni. Elmondtuk neki a kért számot, s megkönnyebbül­ve gondoltunk arra, hogy ez egy nagyszerű módszer. Ha eddig azt hittük, hogy ki-kitépett lapok miait esetleg az iméntinél sokkal sürgősebb esetekben nem tudjuk hívni az ismeretlen számot, követhetjük az ide­gen férfit. Ezt mindaddig megtehetjük, amíg egyálta­lán marad lap a telefon­könyvben. S ha már csak a fedele fityeg a fülkében, el­mehetünk egy másikhoz. Elképzelhető persze az is, hogy előbb-utóbb minden fülkéből eltűnnek a lapok, sőt a fedelek is. Hogy ek­kor mi a teendő, arra is van javaslatunk. Űj tele­fonkönyveket kell kihe­lyezni. Kezdődhet minden elölről. Jól járnak a bete­ges hajlamú tépdesők, s a kívánt számot nem tudó te­lefonálók is. k. p. DÖLLŐI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 22. SZÁM 1985. JANUÁR 28., HÉTFŐ A furái esti tagozat Előbb tanulni, aztán vizsgázni A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Weöres Sándor A kétfejű fenevad, a kaposvári Csiky Gergely Színház vendégjátéka, 19 órakor. Iskolai közös program: madzagszövés, fonás (techni­ka), a Karikás iskolának, 13.15 órakor. Űj. kezdeményezések és vál­lalkozások a közművelődés­ben, kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. mii Mozink Az istenek a fejükre estek. Színes, szinkronizált botswa- nai filmvígjáték. 4, 6 és 8 óra­kor. A túrái általános iskoláiban csaknem három évtizede mű­ködik a dolgozók általános is­kolájának esti tagozata. A fel nőttöktatás nemcsak a peda­gógusok ügye, sok segítséget nyújtanak a szervezéshez és működéshez a község vezetői is. Mindezt bizonyítja a nagy­községi tanács végrehajtó bi­zottságának nemrég megtar­tott ülése, melyen a téma i Túrán folyó felnőttoktatás volt. Késő bánat Az esti tagozat tanáraival, Kút hi József né igazgatóhe­lyettessel és Jenei Csabáné tanárral beszélgettünk mun­kájukról. — Mióta dolgoznak ezen a területen? — Én öt éve kaptam az igazgatótól megbízást arra. hogy a magyar nyelvet és iro­dalmat, valamint a történel­met tanítsam az estin mondta Kuthiné. — Bizony nem könnyű feladat! Míg ko rábban csak azok tanultak eb­ben az oktatási formában, akik rendkívüli helyzetük miatt nem tudtak időben eleget tenni tanulmányi kötelezettsé­güknek, napjainkban a ge rinchadat az általános iskolá bói kitiltott és felmentett 14— 16 éves fiatalok alkotják. Mintegy 85 százalékuk a ci­gányfiatalok - sorából kerül. ki. Egyre több velük a gondunk. Sokat mulasztanak, erősen kifogásolható a fegyelmük is. Ügy tűnik, sokan közülük nem Gsnr Árammérőgyár Tervkészítés — közösen Készül a Ganz Árammérő- gyár idei vállalati terve, ame­lyet társadalmi vitában alakí­tanak ki. A célokat tartalmazó tervkoncepciót január elején a gazdasági vezetők értekezletén vitatták meg először. Ezt köve­tően a munkásgyűlésen is szó esett róla, majd a szakszerve­zeti bizottság hét munkabizott­sága véleményezte az elképze­léseket. Következett a vállalati szakszervezeti bizottság, amely a szociális és munkavédelmi tervvel, valamint a munka- verseny-irányelvekkei együtt alakította ki álláspontját a koncepcióról. És ezzel még nincs vége. A terveket, irányelveket, a szak­szervezeti bizottság állásfogla­lását február 6-ig csoportérte­kezleteken és termelési tanács­kozásokon beszélik meg. A cso­portértekezleteken és termelé­si tanácskozásokon elhangzó észrevételeket, javaslatokat el­juttatják az üzem közgazdasági főosztályára, illetve a szak- szervezeti bizottságra. Február közepe táján követ­kezik a vállalati bizalmi testü­let, amely véleményezi a ter­melési, az értékesítési, a fej­lesztési, a beruházási és a gaz­dálkodási tervet, állást fog­lal a bér- és munkaügyi irány­elvekről, valamint dönt a szo­ciális tervről, a szociális és kulturális alap felhasználásá­ról. Olvasóink fóruma Kifizette, kikapcsolták 1985. január 11-én adtam fel 430 forint villanyszámlát a 07479 bevételi számú pénzes- utalványon, a Fővárosi Számí­tástechnikai és Díjbeszedő Vál­lalatnak. Ez az összeg az 1984 december hónapban leolvasott összeg volt. Ennek ellenére, minden felszólítás nélkül ja­nuár 15-én, majd pár napra rá is, megjelentek a villanytelep­ről, hogy kikapcsolják a vil­lanyautomatát. Mivel nem engedtem be őket, arra hivatkozva, hogy ki van fizetve, harmadszor is ki­jöttek és a lakáson kívül ki­kapcsolták. Azt mondták, hogy Pestről küldték ki nekik, ki kell kapcsolniuk. Ez január 24- én történt Ekkor bementem a pártbi­zottságra, bevittem minden csekket és kértem, segítsenek. Elmondtam, hogy három gye­rekem van, nincs fürdőszobám, sem gáztűzhelyem, csak vil- lanyrezsóm, amin nemcsak főz­nöm kell, hanem a fürdővizet is melegíteni a gyerekek ré­szére. Onnan betelefonáltak Pestre, de csaik annyit sikerült elintézniük, hogy menjek be Rákosfalvára, fizessek be száz forintot és amit kapok zöld igazoló lapot, azzal menjek be a villanytelepre, hogy kapcsol­ják vissza a villanyt. Kérdem én, hogyan lehetsé­ges ez 7 Ki van fizetve a szám. la és mégis kikapcsolják. Ezen kívül, szaladgáljak három gye­rekkel Pestre, aztán a villany­telepre? És ha ezt végigcsiná­lom, addig is mit tegyek áram nélkül? Hogy fürdessem a gye­rekeket?- Hogy főzzek nekik enni? Menjek talán a szom­szédba? Az áramszolgáltató vállalat felelőtlensége miatt más szenvedjen? Az ilyesmit valahogy mindörökre ki kéne küszöbölni. Tóth Katalin Gödöllő, Sallai u. 1. II. 14. veszik komolyan a tanulást, elsősorban szórakozni szeret­nének az iskolában is. Jenei Csabánétól megtud­tam, hogy ő is több éve tanít itt, kisebb megszakításokkal. Folytatva az előző gondolat­menetét, megjegyezte, hogy később viszont, amikor szak­munkásbizonyítványt vagy gépkocsivezetőd igazolványt szeretnének szerezni, újfa megjelennek. Sajnos, ekkor sincs komolyabb szándékuk, mert a legtöbben azonnal vizsgázni akarnak. Nehéz meg­értetni velük, hogy az életben nem a bizonyítvány, hanem a tudás a fontosabb. — Hányán tanulnak az esti tagozaton évenként? — Általában 30—40 tanulót iskolázunk be — mondta Ku­thiné. — Tavaly például az 5—6. osztályba 16 tanuló irat­kozott be, közülük kilencen kaphattak az év végén osztály­zatot. A 17 hetedikesből tífcen jutottak bizonyítványhoz, a nyolcadikban a kilencből hár­man morzsolódtak le. Alapismeretek — Volt alapismereti tanfo­lyamunk is — egészítette ki Jenemé. — Azt az elsőtől a negyedik osztályig hatan vé­gezték el. Ezen a tanfolyamon a jelen tanévtől kezdve már nincs vizsga, úgy, mint a he­tedik és a nyolcadik osztályok­ban, itt is feladatlapokat kell kitölteni. — Analfabéta van-e még Túrán? — A néhány évvel ezelőtti felmérés — mely csak a ci­gányok körében készült — 26 ilyen embert talált a faluban. Közöttük kevés a fiatal, az idősebbeket pedig nagyon ne­héz beiskolázni. — Az új tanévben hárman kezdték meg az alapismereti tanfolyamot és ketten el is végezték a 3—4. osztályt. 5—6. osztályba 12 tanuló jelentke­zett, a 7—8.-ba pedig 23. He­tenként kétszer, hétfőn és csütörtökön tartunk öt-öt órás foglalkozást. — Az általános iskolából ki­tiltottaknak és felmentettek­nek kötelező az esti tagozat? — Igen! ök csak a minden­napi iskolába járás alól kap­tak mentességet. Éppen ők azok, akik sokszor hiányoznak. Ilyenkor családlátogatás kö­vetkezik, ha eredménytelen marad, akkor a tanácstól kúp­nak figyelmeztetést, majd fel­jelentés alapján öt-hatszáz fo­rintos büntetésbe is kerülhet a mulasztás. Védnökök — A község cigány K1SZ- alapszervezetének titkára, Ra­dies Ambrus és egy vezetősé­gi tag a közelmúltban meglá­togatott bennünket és el­mondták, hogy védnökséget vállalnak az esti iskola mun­kája felett. Minden erejükkel segítik a beiskolázást- s igye­keznek ők is csökkenteni a lemorzsolódást. Mi nagyon szeretnénk ezzel a segítséggel élni. — Hogyan díjazzák az itt végzett munkát? — Bár munkánkat jóval a munkaidőn túl folytatjuk, a normál tagozaton kialakult összeg szerint fizetnek túlórát. Az osztályfőnöki díjunk eddig csupán száz forint volt, január elsején emelte fel as igazgató ezt háromszáz forintra. Ter­mészetesen így is nehéz ne­velőt kapni ide. Az egész na­pos tanítás után még öt órát kell leadná, nehéz körülmé­nyek között. — Miről esett szó a vb-ülé- sen? — Meleg hangon ismerték el a munkánkat és kértek bennünket, hogy a jövőben is miindenit tegyünk meg elsősor­ban a beiskolázás sikeréért. Ígéretet kaptunk arra, hogy a tanács továbbra is figyelem­mel kíséri munkánkat, és ha szükséges, a segítséget is megkapjuk, a kellő időben. Takács Pál Ünnepi események A szertartás, ha világi Fiatalember lép a helyiség­be. Csendes beszélgetés kez­dődik a bent tartózkodóval Időpontot egyeztetnek, majd a végén: azt szeretnénk, ha mindent öhök rendeznének, mondja a fiatalember. Az iro­da vezetője bólint, s kérdése­ket tesz fel az elhunyttal kap­csolatban. Az adatok a búcsú­beszédhez szükségesek. Világi temetés megrendelő' sének voltunk szem- és fülta­núi Gödöllőn. Tíz éve lehetsé­ges ez a városban. Tízéves a családi és társadalmi esemé­nyeket rendező iroda. A név időközben változott egyszer- kétszer. Ma is elég suta, az iroda szerepe és jelentősége ettől függetlenül nő. A kormány a hatvanas év­tized végén döntött az irodák hálózatának létrehozásáról, hogy az élet három fontos eseményének, a születésnek, a házasságkötésnek, a temetés­nek a szertartását világi mó­don is megszervezhessék. A gödöllői iroda első és máig egyetlen vezetője KISZ-mun- kája révén került ide. Ügyes szervezőnek ismerték meg, s úgy gondolták, ezen a helyen jó szervezőre van szükség, kétheti váci tanfolyamot kö­vetően látott munkához. Né­hány hónap után kapott egy főállású és egy részmunkaide­jű kollégát. Azóta is ők hár­man látják el a feladatot. Társadalmi esküvőket ko­rábban is rendeztek. KISZ- eseknek. Temetéseket szintén, ha a varos életében kiemelke­dő szerepet játszó személyiség hunyt el. Az iroda létrejötte után ezt a fajta szolgáltatást bárki igénybe veheti. A tíz év bizonyítja, hogy mind többen igénylik. Az első esztendőben például 55 esküvőt rendeztek, tavaly százhatvanötöt. A te­metések száma is meghárom­szorozódott. A névadóké azon­ban csökkent. Az újszülöttnek ezt az első ünnepi eseményét egyre több szülő érzi fölöslegesnek. Nem arról van ugyanis szó, hogy templomba viszik a kicsit megkeresztelni. Sehová sem viszik. Az iroda létrejöttének idején, s egy darabig később is, dívott a vállalati csopor­tos névadás. Aztán szép las­san ez is abbamaradt. Érez­hető, hiszen az üzemek nin­csenek felkészülve ilyesmire. Szigeti Péter irodavezetőnek arra is vannak adatai, kik, milyen társadalmi csoport tagjai rendeztetnek manapság névadókat. Segéd- és szak­munkások. Az alkalmazottak, értelmiségiek fölöslegesnek tartják. Egyetlen orvosra em­lékszik például. Az irodának létrejötte pil­lanatától kezdve törekvése, hogy legalább olyan színvona­las eseményeket rendezzenek, mint az évszázados hagyomá­nyokkal rendelkező egyházak. Ha az első időkben nem is, ma már minden tekintetben felveszik a versenyt. Noha nincsenek könnyű helyzetben. Jármű hiányában nehezen jut­nak el a helyszínekre. Általá­nos szokás szerint a megren­delő viszi a kellékeket, ami egyrészt nem biztonságos, másrészt gyakran az utolsó pillanatban érkeznek oda. Az iroda a környező közsé­gekben is rendezi a társadal­mi eseményeket, elsősorban oda jutnak ki nehezen, a vá­roson belül könnyebben mo­zognak. Ha ez a gondjuk nem volna, a mainál több rendez­vényt is vállalhatnának. Az igény megvolna hozzá. Nem létezhetne az iroda az amatőr művészeti közreműkö­dők nélkül. Tízen-tizenketten vannak. Olyanok, akik az alapítás óta működnek, s ké­sőbb érkezettek. Ami közös bennük, hogy igyekeznek mi­nél színvonalasabb rendez­vényt nyújtani. Mint a neve is jelzi, az iro­da nemcsak családi eseménye­ket rendez. Nőnapi ünnepsé­geket, nyugdíjasok búcsúzta­tását, szövetkezeti vagy más jubileumi összejöveteleket, s nem utolsósorban részt vesz­nek az állami, társadalmi, nemzeti megemlékezések, ko­szorúzások, május elsejék megszervezésében. Mielőtt Szigeti Pétert meg­kérdeztük, mit szeretne a kö­zeljövőben, egy kis statisztika az eltelt tíz évről. Ezek szerint 1228 esküvőt, 544 névadót (kö­rülbelül ezer gyerekkel), 505 temetést és 337 egyéb ese­ményt rendeztek. Nem érdek­telen megemlíteni, hogy mi­közben a rendezvények száma megháromszorozódott, a költ­ségvetési támogatás másfél- szeresére nőtt. S végül a kívánság: szép, kulturált, jól felszerelt házas­ságkötő terem, a társadalmi ünnepségek megszervezéséhez pedig olyan lehetőségeket, hogy azok a nap jelentőségé­hez méltókká válhassanak. Mogyoród Ki mii szeret? Te mit szeretnél hallani, látni a művelődési házban? Hogyan szeretnél kikapcsolód­ni, szórakozni itt, Mogyoró­don? Miben segítenél szívesen, miben segíthetne a művelődé­si ház? Ilyen kérdéseket tar­talmazó leveleket kézbesített a postás a mogyoródi fiatalok­nak. A válaszokat természete­sen nem postai úton várják, hanem a ma este hat órakor kezdődő közös megbeszélésen szeretnék hallani a meghívot­taktól. Számítanak rájuk! Régi masinák melege Mese a tavaszi tündérről Sokszor hallottam a mon­dást, ha enyhébb napokkal erkezett a tél, vagy éppen fe­kete volt a karácsony: nem eszi meg a kutya a telet! Ki­nek nincs az idősebbek közül a régi januárokhoz fűződő emléke? — Máskor ilyenkor! —szok­ták mondogatni —, ember- magasságnyi hófal között söp- röttük az utat ötször-hatszor is, mert megállás nélkül hul­lott a hó egész nap, egész éj­szaka. Akkora volt a házak előtti hórakás, hogy nem le­hetett átlátni a túloldalra. Ke­zünkbe, lábunkba beleütött a hideg, akárhogy felöltöztünk. Arcunkat pirosra harapta a szél. Ember, állat behúzódott a vackára, még az se akart kimozdulni, akinek halaszt­hatatlan dolga akadt. kon, vállára akasztott vadász­puskájával körbejárta a ha­tárt, sétált a havas erdei uta­kon, járta a szőlőhegy elha­gyott barázdáit. Amikor ko­rai őrjáratából megérkezett, én akkor ébredeztem, s máig hal­lom harsány baritonját. — De kemény telünk van! — mondta, miközben csizmája talpáról hangos dobogással verte le a havas jeget — még a varjak is lepotyognak a fák­ról, ha ez így megy tovább. Uj:;i — A Salamon boltja előtt éppen most fagytak meg a ve­rebek — vetette felém a szót, s én ugrottam az ablakhoz, hogy ellenőrizzem, tényleg leesnek-e a jéggé fagyott ma­darak. De azok rá se hederl- tettek a farkasordító hidegre. Pirítóskenyér, gazdagon fok- hagymázva. Forró tea. Ez volt a reggeli. Ebédre hajában sült krumpli, fagyos szalonnával. És lassan olvadni kezdett az ablak zúzmarafüggönye. Órákig el tudtam nézegetni, micsoda mesevilágot rajzolt a tél. Ember nem tud olyan le­heletfinom csipkeszőttest, vé- geszakadatlan indákat, soha nem látott rózsa-tulipánokat, sokágú csillagokat, nyíló lilio­mokat mintázni, mint ami az ablaküveget díszítette. Hogy tudtam haragudni a tűzre, mely tündérország zúz­maravirágos kertjét lassan megolvasztotta, a csodát meg­szüntette, az ünnepet hétköz­nappá mosta. Az olvadás ap­ró gyöngyszemei szétcibálták a mintás virágterítőt, s a hó­kristályok lassan szétmálló vi­rágmezeje a tavasz olvadását, ragacsos sarát idézte. Tette a család a dolgát. Nagymamám hamut szórt a fagyos, csúszós útra, senki lá­bát ne törhesse. Anyám párol­gó moslékos dézsával igyeke­zett a kertbe, az ól felé, ahol a visítozva tülekedő éhes ma­lacok majd kidöntötték az épület oldalát. Csak az öreg hízó röfögött bölcsen, higgad­tan, mindenbe beletörődve, mint aki érezte, kukoricájának javát megette, jóra, szépre nem számíthat, mert a gazda kitűzte a család téli örömün­nepének, a disznóvágásnak ro­koncsalogató nagy napját. Ak­kor még minden portán hiz­laltak disznót. joránnát, babérlevelet, fok­hagymát, sót, árpakását, rizs­kását, hurkapálcát. Megelőző este pucolták a kását, vágták a vereshagymát, tisztították a fokhagymát. Nagyapám —aki bellerkedett is —, fente a ké­seket, a bárdot, a fejszét, a kisbaltát. Apám vágta halom­ra a fát. Energiaválság. A csőben megdermedt a fűtőolaj. Csök­kent a gáz nyomása. Hideg van a távfűtéses házakban. Korlátozott áramszolgáltatás. Ilyen hírek nem jutottak el hozzánk. Azt az egy szobát, amelyben a család aludt, fával fűtöttük. Jutott fa az erdő­ből, a szőlőhegyről, a dűlőutak mentéről. A kemence is ontot­ta a meleget, ha szalmával, mákszárral, venyigével, kuko- ricaízíkkel tömték. Ki hallott akkor arról, hogy sorbaállnak szénért. Ki hallott olyat, hogy olajkályhával is lehet fűteni, s kinek volt hőtárolós kályhá­ja? Emlékszem én is hideg te­lekre, de valahogy ezek az emlékeim tele vannak szép­séggel, angyalfürtös mosoly­gással, kiszakadt párnákból hulló pihékkel, emberi kéz nélkül festett, csodálatosan csillogó fehér jégvirágokkal, a ház ereszéről csüngő jégkar­dokkal, nagyapám bajuszára fagyott zúzmarával. Nagyapám a téli hajnalo­Gyerekfejjel nagyon szeret­tem a disznóölést, meg a vele járó sürgés-forgást. Anyám beszerezte a sok hozzávalót:' paprikát, fekete borsot, ma­Falba rakott masinák, ke­mencék adtak annyi meleget, hogy bebújjunk az ágyba, ahol gombóccá gömbölyödve őriz­tük a dunyha alatt testünk hőjét. Lapult a gyerek az any­jához, testvér a testvérhez, és súgták egymásnak a mesét a tavasz tündéréről, aki elhozza a jó időt, a meleget, és virá­gokkal hinti be a most zúz- marás Galga mentét. Fercsik Mihály ISSN 0133—1957 .(Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents