Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-25 / 20. szám
1985. JANUAR 25., PÉNTEK A megyei népfrontbizottság ülése Kapja a közügy rangját Napirenden az Olvasó népért mozgalom Csütörtökön délelőtt a mozgalom megyei székhazában tartotta meg az idei első ülését a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága. A testület, a napirend jóváhagyása után megvitatta azt az elemző ösz- Bzesítést, amely az Olvasó népért mozgalom helyzetéről és továbbfejlesztésének feladatairól adott áttekintést, különös súllyal a több mint 137 ezer beírt tagot kiszolgáló tanácsi könyvtárakra. A bizottság kimondotta, kapja a közügy rangját a népfrontmozgalomban az olvasás helyzete, s e rangnak megfelelően fogadott el ajánlásokat a helyi népfronttestületek számára. (A napirend e részét alkotó témáról, a megyei népfrontelnökség üléséről tudósítva, lapunk január 16-i számában részletesen beszámoltunk.) A napirendnek megfelelően a megyei népfrontbizottság a továbbiakban elfogadta a maga 1985. évi munkatervét és jóváhagyólag tudomásul vette az elnökség, a munkabizottságok 1985-re szóló munkaprogramját. Tanulmányok Szlovákok élete A magyarországi szlovákok életéről tanulmányt jelentet meg a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából. A szlovák és magyar nyelvű kiadvány — szerzője dr. Gyivicsán Anna, az Eötvös Loránd Tudományegyetem szláv tanszékének adjunktusa. A bevezetőben vázolja magyarországi letelepedésük körülményeit, a további részekben pedig ismerteti, miként alakult a szlovák nemzetiség helyzete, élete, főleg a félszabadulás óta eltelt négy évtizedben. Villanyszerelők a szabadban Talpuk alatt fütyül a szél A kldöntött fatörzsek nyomán, a fagyott, csúszós utakon hamarosan rábukkanunk a csoportra. Pontosabban néhány tagjára, akik a Kamaraerdőben dolgoznak. Nem favágók, még csak nem is bokszolok csattogtatják a fejszéket, izmaikat erősítve, hanem Villanyszerelők. Egy kilométer hosszan, 20 kilovoltos szabad- vezetéket szerelnek, s az előíráshoz igazodóan négy méteres sávban kiirtják a fákat. melegedő konténerben beszélgetünk. Itt tudom meg, hogy az áramszünet a villanyt szerelőknek csaknem olyan rossz, mint a környékbelieknek. A konténereket ugyanis szintén árammal fűtik. Védőruha, védőétel? Ez a minimum — mondom —, mire Homok Ede hozzáteszi: — Tíz éve még pufajka sem volt és csipkeszörp tea sem. Most van. Szerencsére ezek a melegedő konténerek is vannak. Amit a msgrendelő kér — Nem a mi dolgunk lenne a favágás — mondja Haracska István művezető —, de ebben a hidegben jól jött egy kis mozgás. Tglán nem mozognak eleget? Bizony, a tizennégy méteres oszlopok tetején inkább csak a kezük jár, s így nem csoda, hogy szakmai ártalomnak számít a láb- és derékfájás. A Pest megyei Villanyszerelő Vállalatnál négy munka- csoport, dolgozik, télen-nyáron, kánikulában és fagyban, a szabadban. Haracska István 16 embere a napokban fejezi be a munkát Budaörsön és a Kamaraerdőben, a következő helyszínük Rákospalota lesz. Hogy mit csinálnak és kik ők? Természetesen mindig azt, amit a megrendelő kér. Budaörsön például az Aradi utcában és környékén állítottak új oszlopokat, 20 kilovoltos és az épülő házakhoz háztartási feszültségű vezetékeket húztak, és a már meglevő vonalakat is kicserélték. A magasfeszültségű vezeték ugyanis nem haladhat át magánterületen, ezárt útját a tanács által most parcellázott telkek fölül el kellett téríteni. Kik ők? — Mészáros Imre például csoportvezető és villanyszerelő, Szánkó János eredeti szakmája gépszerelő, de most mint gépkocsivezető és mint betanított villanyszerelő keresi kenyerét. És sorolhatnánk tovább, lakatosok, betanított és segédmunkások segítik a villanyszerelőket. A szakmunkásoknak természetesen nagyobb a felelősségük, hiszen az áram nem játék. Melegedő konténerben Amikor a városban azt mondjuk, enyhült egy kicsit az idő, az erdőkben és a szabad utcákon bizony hideg van. Nem kérdem Samu Istvánt és Nagy Istvánt sem, hogy fázik-e, hiszen látom, milyen jólesik nekik közelebb húzódni a szabadba rakott tűz mellé. — Itt az erdőben legalább tüzet rakhatunk, de Rákospalotán a háztetőkön már ezt sem tehetjük meg. Karácsony táján az ónos eső után és a legnagyobb hidegben így is csak oszlopokat állítottunk, mert azok jeges, csúszós oldalán nem mertünk felmászni. Ám ilyen munkaátcsoportosításra nincs mindig, sőt többnyire nincs lehetőség. Amikor ugyanis már az áram bekötésénél tartunk, kérnünk kell az elektromos művektől a kikapcsolását. S az áramszünet bizony nem tetszik a lakosságnak. Ezért, ha mondjuk, két napra kértük a kikapcsolást, akkor azon a két napon be is kell fejeznünk a munkát. Homok Ede csoportvezetővel már nem az erdőben, hanem Budaörsön, az ideiglenes telephelyükön, egy úgynevezett Bezártság helyett A csoport tagjai Nagykátá- ról és a Tápióságról valók. Hajnali négykor, ötH,or kelnek. és a nyolc órai munka után Így is csak este hatra, hétre érnek haza. Valószínűleg jól megfizetik őket — gondolom, s mint kiderül, tévesen —, mert különben mért ne keresnének munkát helyben és főleg könnyebbet. Átlagfizetésük öt-, hatezer forint. A gépkocsivezetők — ketten vannak — ennél többet vihetnek haza, mert bár napi munkájuk semmiben sem különbözik a többiekétől, de a vezetésért külön pénzt is kapnak. S hogy mégis máért ragaszkodnak valamennyien a kinti vándorélethez, azt a többi helyett is Szánkó János fogalmazza meg: — Én dolgoztam már üzem. ben; nyáron hűvösben, télen melegben, de nem tudtam elviselni a bezártságot. Hiány- | zott a mozgás lehetősége. I — S az az ezer forint sem mindegy, amivel többet keresek mint villanyszerelő „a szabadban”, mintha egy műhelyben dolgoznék — vallja be Mészáros Imre, aki 20 éve vállalta ezt a munkát. Mindig más helyszín, más emberek. Vajon hogyan fogadják ők, a villanyszerelőket? — A múltkor megmondtam egy asszonynak — kezdi Oldal Sándor —, hogy még az édesanyám sem kiabált velem így soha. Elöregedett vezetéket cseréltünk ki az utcában, mert az utolsó házakban már 180 volt sem volt a feszültség. Az asszony, ahelyett, hogy örült volna, szidott, mert szerinte miattunk kapcsolták ki az áramot. Haracska István és csoportig vége óta. dolgozik Kamaraerdőben és Budaörsön. Hamarosan átadják a kész vezetékhálózatot az Elektromos Műveknek: — mivel az ELMÜ tartja majd karban —, és utána csomagolnak. A műszaki átadás mindig egy kis izgalommal is jár. Hiszen a vállalat számít az árbevételre — éz most több mint kétmillió forint —, de fizetség csak a valóban befejezett munkáért jár. És az ELMÜ szakembereinek igen jó a szeme, egy tekercs szigetelőszalag alatt is meglátják a hibát. Szerencsére, vagy inkább azért, mert ebben a csoportban példás a munkafegyelem, ilyen ritkán fordul elő. Eller Erzsébet Pedig a gyógyítás csapatmunka Orvosok - akiket nem ismerünk Valamikor, nem is olyan régen, úgy fél évszázada, kétszemélyes volt az orvos—beteg kapcsolat. Többnyire még a kórházban is. Mostanára megváltozott a kép. Mégha ki is választja a páciens a gyógyítóját, tényleges ellátásában több orvos, nővér, asszisztens, egész munkacsoport vesz részt. S e team tagjai közül jó néhányan mindvégig a háttérben maradnak. Nem ismerjük ökot, hálásak sem vagyunk nekik... övék a szó. hez is kell értenie. Hiszen a két eljárás, az ultrahang és a röntgen kiegészíti egymást. Ma is kell X-sugár — A rekeszek jól mozognak, s a szinuszokban folyadék nincs, a tüdő tiszta, szabad levegő nem látható — diktálja még öt éve is a lesötétített szobában, átvilágítás közben a röntgen orvos. Ma először mellkasi és hasfelvétel készül, azt zártláncú tévé képerősítőn vehetik szemügyre a gyógyító szakemberek, nem kell már fél órán át alkalmazkodnia a sötéthez, mégis elkészülhet a lelet' — mondja dr. Molnár Attila, a ceglédi kórház röntgenosztályának vezetője. — A kórház, s a rendelő is, igényli a munkánkat. Bár sok új diagnosztikai eljárást vezettek be (például az ultrahangos, száloptikás, vagy izotópos vizsgálatokat), az X-su- gárra ma is szükség van. De tényleg könnyebb ma a radiológusnak. Fejlődött a sugárvédelem, korszerűbbek leltek a készülékek, s a képerősítővel lényegesen megnőtt a gép felbontó képessége. Szabályozható a fényerő, a kontrasztosság, a nagyítási fokozat. — A kis kék dobozka a zsebre tűzve? Film van benne, ez a doziméter. Kéthavonta hívják elő, s megállapítható ebből, hogy a szórt sugárzásból mekkora dózist, adagot kapott viselője. Én 15 év alatt níég soha nem értem el a megengedett határérték minimumát. — A betegek? Évente 29 ezret látunk el, tavaly 120 ezer Volt a Vizsgálatok Száma. Személyesen csak azokkal találkozom — körülbelül minden negyedik páciensről van szó —, akik kontrasztanyagos gyomor-, vese-, nyelőcső-, vagy érvizsgálatra jönnek. Ez is legfeljebb fél órát tart, nem csoda, ha a röntgenorvos, az asz- szisztens nevét nem jegyzik meg. Nyugodt szívvel mondom: soha nem kaptam hálapénzt. Szeretem a szakmámat, s negyven éves fejjel most is tanulom. Jelenleg az ultrahangos eljárásokkal ismerkedem. Most kapott a kórház egy készüléket, a radiológusnak ehAmikor még lappang — A laboratórium tavaly csaknem háromnegyed millió vizsgálatot végzett, egy-egy betegnél átlagosan 10—15 félét — így summázza az elmúlt év számait dr. Éder István, a kórház laboratóriumának főorvosa. S hozzáteszi: — •talán a betegek nem is tudják, naponta háromezernél több kémcsövet, lombikot, pipettát mosogatunk el kézzel... — A labororvos munkájának lényege, hogy a betegtől származó anyagok elemzésével különböző adatokhoz jut, s az egészséges emberre jellemző értékek alatti, vagy fölötti számokból, egyes anyagok hiányából vagy jelenlétéből von le következtetéseket a beteg állapotáról, s a kór alakulásáról. — Nagy a felelősségünk. Csak egy példát: jó pár éve történt. Egy beteg sebéből vett anyagban gázgangréna baktériumot találtunk. Ez szinte szemmel látható sebességgel terjedhet a bőr alatt, s halált okozhat. Rendkívül gyorsan kellett cselekedni, riasztottam a baleseti sebészetet. Szerencsére a kórokozó nem hatolt oe a szervezetbe, csak jelen volt a seb felszínén, az illető megúszta fertőzés nélkül. A laboratórium olyan kórt is felfedezhet, melyet a kezelő orvos nem is gyanít. Rutinszerű yérpukőr^yjzsgálatnál derülhet ki a meg lappangó cukorbaj. — Jómagam legfeljebb a büfében találkozom a betegekkel, nagyritkán az ágy melletti konzíliumkor. A vérképző szervi betegségek iránt érdeklődöm, s az ilyen kórra gyanús betegekhez hívnak. Igen. kaptam paraszolvenciát, 22 év alatt kétszer... Kéjgáz és oxigén Fiatal ember dr. Bolgár György, most készül a második — belgyógyászati — szakvizsgájára. Hat és fél éve dolgozik a kórházban aneszteziológusként. — Magyarán úgy mondják, altató orvos? É n ezt legszívesebben meg se nézném, hanem elküldeném valamilyen bíróságra, így, ahogy van — dohog a tervező, amint a kezébe kapja a kivitelezői észrevételt, amelyben az érintett mély-, magas-, egyéb építő vállalat jelzi, hogy nem ért egyet a tervdokumentációban szereplő költség- vetéssel. Azt bizonyos tételeiben — természetesen — kevésnek találja. Ezt a munkát csak ennyiért, azt csak amannyiért lehet elvégezni, háromszor annyi földet kell megmozgatni, de ugyanakkor árokban, vízteleníteni szükségeltetik ott, ahol kilométeres körzetben egy könnycseppnyi nedvességet se lehet összegyűjteni stb. A tervező újra számol, nem hiszi saját magáról, hogy tíz-húsz éves szakmai gyakorlattal a háta mögött ötvenszáza- léknyit tévedett volna. Újra számol, közben ideges, mert ehelyett mára jelenlegi munkáján kellene dolgoznia. Azt az időt, amit e fölösleges műveletre elpocsékolt, azt késő estékbe nyúlóan pótolja majd szabad idejéből, családjától lopva az órákat. S hiába küszködik; hiszen fehéren- feketén beigazolódik: először is jó adatokat közölt, a tételek egy fillérrel sem szaporodnak, ha százszor átszámolják, akkor sem. A Haszonhajszolók kivitelező köti az ebet a karóhoz. A tervező is. Véget nem ér a vita, az idő meg telik. Egy példa: a költségvetés mindössze 14 millió forint. A kivitelező szerint legalább 20 millió. Mert bizonyos munkát alvállalkozónak ad ki, az pedig nem vállalja az alig 130 ezer forintos tételt egymillió alatt. Mert valamilyen részfeladat is lényegesen többe kerül. Miért? Hát... S az érvek végig hasonlók. Egy másik tervre olyan észrevétel érkezik egy másik kivitelezőtől, amely a hetvenmillióval szemben százhuszonötmillióra esküszik. De miért? A tervezőnek nem fér a fejébe. Létezik másfajta hatósági árjegyzék is? A kivitelezőnél egy méter nem ugyanany- nyi, mint a tervezőnél? Egy köbméter sem? De- hogynem. Csak amíg a tervezőnek munkaköri kötelessége, hogy a legjobb, ugyanakkor a legegyszerűbb s a legolcsóbb megoldást válassza, a kivitelezőnek mást kíván az érdeke. A tervezőnek nem lesz vastagabb a borítékja, ha körömszakadtáig védi az általa becsületesen kiszámított költséghatárokat, partnere azonban már akkor is jobban jár, ha legalább még egy milliócská- val felsrófolja az árat. De rendszerint sok millióról van szó. És sok-sok vállalat sok-sok beruházása kapcsán. Rendben levő a nyereségérdekeltség. A tervezővállalat is bevételre törekszik. Ám módszerei mások. Egyet a sok közül: minél rövidebb határidővel, minél pontosabban — minél több megbízásnak eleget tenni egy-egy évben. Nem követhetnék ezt szélesebb körben a kivitelező cégek is? Talán hasznos volna, több oldalról. Egyrészt nem húzódnának el az ilyen-olyan építkezések, már ami az elkészülés idejét iíleti. Nem is lennének olyan drágák. Másrészt hátha nem kellene annyiszor kimondani a nincs elég kivitelezői kapacitás bűvös igét — éppen az előbbiek következtében. S nem kellene úgy hajszolni a hasznot, ahogy mostanában teszi némely — sajnos, egyre több — cég. A tervező dohogása jogos. A bíróság emlegetése is. Érvényes ugyanis január 1-től a tisztességtelen gazdálkodás tilalmáról szóló törvény. S mi ez, ha nem tisztességtelenség? Mert nem csupán az a jogsértő, ha valamely kereskedő többet kér almáért, alkatrészért, festékért, miegyébért annál, ami járna. Az is jogsértő, ha teszem azt, egy mélyépítő cég a legolcsóbb ártételű földmunkáért a legdrágább díjat követeli. Ha önkényesen szabja meg egy-egy feladat ellenszolgáltatásának értékét, fittyet hányva árkatalógusnak, jogszabálynak, törvénynek. A beruházók a szóban " forgó — enyhén szólva tisztességtelen — kivitelezői észrevételeket miért csak az érintett tervezőknek küldik el? Miért nem kapja meg ezeket rögtön valamely olyan fórum is, amely látva a jogtalan haszonszerzésre törekvést, élhetne a szankcionáló lehetőségekkel. Ha egy munka elkészült, s a számlák befutották kötelező útjukat, még mindig nem késő — csak meglehetősen ritka — az ellenőrzés. Ám ez ügyben is célravezető lehetne a megelőzés, ha komolyan vesszük a törvényt, amit valamennyiünk nevében hozott tavaly az országgyűlés. Végül is nem múlhat azon milliók sorsa, van-e a tervezőnek vitatkozni kedve... Bálint Ibolya — Szó szeriinti fordításban érzéstelenítő doktort jelent. A valóságban az altatás is, K az érzéstelenítés egy része is a mi feladatunk. Helyi érzéstelenítést ugyanis alkalmaz a bőrgyógyász, a sebész, a fogorvos, a gégész, a nőgyógyász is. A mi szakmánkban az úgynevezett vezetéses érzéstelenítés a jellemző, amikor a műtéti terület idegeit távoldbb blokkoljuk le. Ennek egyik- változata, a mostanában sokat emlegetett epidurális, vagy gerincvelői érzéstelenítés. Egyetlen injekció az egész, s köldöktől lefelé már operálható a beteg. — Az altatás? Már a múlté az éter, sokféle mellékhatása volt. Mi gázzal altatunk, úgy, ahogyan a Kóma című regényben, filmben bemutatták, csak éppen nem adagolunk hozzá szénimonoxidot. Kérem, ne nevessen, az altatógáz — nitro- génoxidul és oxigén keverék — első anyaga nem más, mint a kéjgáz. Ez önmagában adva kellemes álmokat, érzeteket okoz. A gépi narkózis gyógyszeres előaltatással kezdődik, ezt még injekcióban kapja, akit majd operálnak. S a beteget ugyan megvizsgálom műtét előtt, de soha nem árulom el, hogy én leszek az altatója. Így nem tudják, ki az, aki a műtét idején a fejüknél áll. Az asszisztensnek, a gépnek, s nekem az a dolgunk, hogy átvegyük a beteg tudatának kikapcsolása után lélegeztetésének és keringésének életfontosságú feladatát. Ez a gépi altatással minden korábbinál biztonságosabb. S a felelősségteljes munkáéi t csak a kollégáik mondanak köszönetét. Tavaly 3300 operációhoz adtunk segítséget. ★ A ceglédi kórházban 1300-an dolgoznak, közöttük 150 orvos, 600 ápolónő és asszisztens. Csak háromnegyedük kerül közvetlen kapcsolatba a betegekkel. A többiek észrevétlenül gyógyítanak. A háttérből. Dr. Szabadfalvi András, igazgató főorvos mondja: a központi szolgáltatásoktól — mint a laboratórium, a röntgen és az aneszteziológia — nagyban függ a gyógyítás sokat emlegetett színvonala. A sebész, aki a májat, vagy a pajzsmiri- gyet operálja, még ha lelkiismeretesen vizsgálja is betegét, kevesebbet tudhat meg a közvetlen megfigyelés révén, mint e diagnosztikai szakmáik segítségével. S elgondolni is rossz, milyen lenne egy műtét — érzéstelenítés, fájdalomcsillapítás nélkül... Vasvári G. Pál Szovjet exportra Kábeikivitel A magyar ipar az idén is jelentős tételekben szállít különféle kábelipari termékeket egyik legnagyobb piacára, a Szovjetunióba. A Transelektro külkereskedelmi vállalat a napokban 20 millió rubeles szerződést írt alá a szovjet Razno- import egyesüléssel úgynevezett erőátviteli kábelek idei szállításra. Ezt a kábelfajtát a villamos hálózat kiépí- sében használják, például a transzformátor-állomások közötti föld alatti kábelhálózat telepítése során. Az erőátviteli kábelt a Magyar Kábel Müvekben készítik, alumínium és réz alapanyagok felhasználásával és korszerű eljárással szigetelik. A gyárban korábban nagyarányú rekonstrukciót valósítottak meg, amelynek során a kábelfajták gyártástechnológiáját is korszerűsítették, bővítették a kapacitást. A szovjet villamosenergia-ipar egyébként hagyományos vevője a magyar erőátviteli kábeleknek. s elégedett azok minőségével. A Transelektro az export-’ megállapodással egyidejűleg 5 millió rubelért vásárolt is szovjet partnerétől különféle kábeleket és vezetékeket a Magyar Villamosművek Tröszt és a Viliért megrendelésére.
