Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-24 / 19. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM 1985. JANUÁR 24., CSÜTÖRTÖK Maguk választották Több lehetőség, nagyobb rizikó J Néhány évvel ezelőtt, pontosabban a tervidőszak ele- ^ .jén, komoly veszély fenyegette a gyömrői Vas- és Fém- í ipari Szövetkezetét. Eredményeik stagnáltak, elmaradt í rendszeresen a tervezett nyereség, az illetékesek már ? azon gondolkodtak, hogy egyesítik a társ monori szövet- ^ kezettel. Hogy erre végül is nem került sor, az köszönhe- tő egyrészt a tagság erejének, másrészt a szövetkezet ^ élére került elnöknek. Mindezt a szövetkezet tavalyi í! mérlegzáró közgyűlése után írtuk a gyömrőiekrőL Tőle van a ház vidámsággal A nagymama teremtette melegség £ Ürgevárosnak hívják a manorial: a Czuczor utca £ környékét. Errefelé esős időben bokáig dagad a sár, í o csúfondáros nóta azonban, hogy „karóra mononak, g jön a veszett ürge" most egyáltalán nem érvényes. Jég g és hó csikorog a talpam alatt, a vasúti töltés oldalában $ páncélos zúzott kövek csillognak, s az uca utolsó háza £ mellett szántóföld dermedt göröngyeire borulnak a í. roppanó kórószárak. Az elmúlt esztendőt szintén jól zártók a gyömrői vasasak, a termelési értékük várhatóan meghaladja majd a 40 millió forintot, a nyereségük pe­dig ennék Csaknem egyha- toda. A tavaly novemberi köz­gyűlésen tisztújításra is sor került, döntöttek továbbá ar­ról, hogy 1985. január 1-től kisszövetkezeti formában mű­ködnek. Az elmúlt gazdasági évről, az idei kilátásokról, az új forrna várható hatásairól amolyan kerekasztal-beszélge- tésre ültünk le a vezetőkkel, Polczer Miklós elnökkel, Ko­csis István műszaki vezetővel és Rádi Lászlóné főkönyvelő­vel. Kerti kisgépekhez — Tavaly az év elején mi sem gondoltuk, hogy ennyi esemény történik majd szövet­kezetünkben — kezdi a be­szélgetést Polczer Miklós. — Február 1-én bevezettük a 40 órás munkahetet, amelyet si­került zökkenők nélkül végre­hajtanunk., A rövidebb munka- kaidő feltételezte azt is, hogy az eddiginél is jobban dolgoz­zon a kollektíva, örömmel nyugtázhatjuk, hoay ezen a téren is szembetű,nőek az ered­ményeink. Ezzel párhuzamo­san nagyobb teher hárult a középvezetői irányító ' gárdá­ra is, akik megfeleltek a biza­lomnak. — Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a létszámunk 10 százalékkal csökkent ebben az időszakban, a 40 milliós termelési értéket 110 fővel értük el — folytatja a gondolatsort Kocsis István. — Ebből harmincán mellék- foglalkozásban is dolgoznak, mégpedig szakcsoportban. Ná. lünk azonban nincs az a ve­szély, hogy a munkaidő alatt készítik elő a munkát, mert kizárólag otthon dolgoznak, s olyan szerelési feladatokkal bízzuk meg őket, amelyeket a szövetkezet területén nem vé­geznek. Tehát kizárólag a szabad idejükben dolgoznak a szak­csoportok és saját otthonuk­ban. Főbb termékeink közé tartoznak a 12 és 24 voltos vontatványcsatlakozók. Az előbbi már a BNV-n is okle­velet nyert, továbbra is meg­van az igény rá. Polczer Miklós: — Tavalyelőtt vettük fel a kapcsolatot a budapesti Kis­motor és Gépgyárral, amellyel hosszú távlatú együttműkö­désre törekszünk. Ez a válla­lat gyártja a különféle kerti kisgépeket, amelyeket koráb­ban kizárólag importból sze. reztek be. Ennek kiváltásá­hoz fontos népgazdasági érdek fűződik. Ebben az évben már mi gyártjuk ezekhez a kisgé­pekhez a levegőszűrőket és benzintartályokat, az idén vár­hatóan 10 milliós nagyságren­det tesz ki ez a munka. Kap­csolatunk van a Volán 20. szá­mú Vállalattal is, részükre az autóbuszokra első és hátsó fék­dobokat készítünk. Ez új pro­fil szövetkezetünkben, az idén már 13 millió forint bevételt terveztünk a fékdobok gyár­tásából. — Miért nem korábban vá­lasztották a kisszövetkezeti formát, megfelelő volt az elő­készítés? — kérdezzük Rádi Lászlónétól. — A kisszövetkezeti formá­nak alapfeltétele a 100 fős ta­gi és alakaimazotti létszám. Mi csak a múlt évben értük el ezt. Különféle gazdasági szá. mításokat is végeztünk, továb­bá jártunk tapasztalatcserén a monori és a pilisi társ-kisszö­vetkezetben is. Ügy érezzük, minden feltételt megteremtet­tünk. A novemberi tisztújító közgyűlésen a dolgozókkal is ismertettük az új formából adódó változásokat, s a Pest megyei KISZÖV is támogatta elképzelésünket. Az új működési forma leg­nagyobb előnyének tartjuk, hogy megszünteti a bérszínvo­nalat. Tehát gyakorlatilag nincs akadálya annak, hogy valaki esetleg a régi fizetésé­nek a dupláját is megkeresse. Természetesen erre csalk akkor lesz mód, ha a végzett munka mögött kiemelkedő teljesít­mény van. Abban biztosak va­gyunk, hogy mindenki többet fog letenni az asztalra, mert hát ki ellensége a saját pénz­tárcájának. — Nagyobb lesz a differen­ciálás az emberek között — folytatja Polczer Miklós. — Eddig a középvezetők vala­hogy ódzkodtak a túlzott dif­ferenciálástól. A jövőben rá lesznek erre kényszerítve, még akkor is, ha egyesek szúrós szemmel néznek majd rájuk a fizetési napokon ... Sok s munka Rugalmasabb gazdálkodást is lehetővé tesz ez a forma, az adózás szempontjából is ked­vezőbb, nem is beszélve az ad­minisztráció nagymérvű csök­kenéséről. Ez utóbbi például három munkaerőt szabadít fel. mivel megszűnik például az anyagkönyvelés. Mindig is tiszteltem az öre­geket, vagy a nálamnál néhány évtizeddel Idősebbeket. Szeret­tem s szeretek társaságukban lenni, hallgatni régi korokról szóló meséiket, amik többnyi­re nem is mesék a szó igazi értelmében. Sokszor nincs ezekben a történetekben sem­mi különös, szenzációs: éltek, szerettek, gyűlöltek, dolgoztak, neveltek, sírtak és nevettek, mint sokszáz generáció óta az emberek, s meghalnak majd... De addig is 60, 70, vagy 80 évesen is élni, még­hozzá szépen élni, és mesélni akarnak, abban a reményben, hogy az őket hallgató fiatalok talán hasznosíthatják a tapasz­talataikat ... Eterni, érettségi / Ecseren találkoztam a két éve nyugdíjas Karazin István­nal. Másodszor már nem vé­letlenül, ecseri otthonában ke­restem föl. — Édesapám hatholdas kis- paraszt volt, de vállalnunk kel­lett feles és harmados kapálást is. Hárman voltunk testvérek, a katonaságig otthon dolgoz­tam. Közben telente a főváros­ban vállaltam alkalmi munkát a mezőgazdasági kiállításon, vagy a Gellért-fürdőben. Majd 43-ban vonultam be katoná­nak, Szentendrére kerültem, — Nagyobb a lehetőség, na- | gyobb a rizikó is, talán így le­hetne összefoglalni a kisszö­vetkezeti forma sajátosságait — mondja Kocsis István. — Ránk eddig is nagy felelősség hárult, még inkább így lesz ez a jövőben. Ismerve azonban a szövetkezet dolgozóit, bízunk az eredményességben. Nagy biztonságot ad számunkra, hogy egész évre garantált a munka mindenkinek. Erre az évre szeretnénk elérni az 50 millió forint termelési értéket. Ehhez új profilok is kellettek. — Meg kell gyorsítani a for­gási sebességet minden terü­leten, mert csak így érhetünk el sikereket. Ez nagyobb anya­gi erőforrást jelent — teszi hozzá Rádi Lászlóné. Pénz­ügyi helyzetünk stabil, tavaly sikerült a készletgazdálkodást is javítani, de ezen a terüle­ten még további tartalékok vannak, amelyeket ki kell használnunk. Hiányzó elszívó — Természetesen vannak gondjaink is — mondja Kocsis István. — A tavaly átadott új üzemcsarnokba még nem köl­tözhettek be a hegesztők, mert az elszívó berendezés máig sincs felszerelve. A kivitelező ÉSZKV az alvállalkozót okol­ja ezért, biztos így van, de ez minket nem vigasztal. Szeret­nénk minél előbb beköltöztet­ni a hegesztőket is csarnokba. Aztán itt van a központi fűtés kérdése, még most sem műkö­dik tökéletesen. Polczer Miklós zárja le a be. szélgetést: — Abban bízunk, hogy a szövetkezet és a dolgozók is jobban járnak az új forma be­vezetésével. A szemléleten is változtatni kell. hogy minden­ki kötelességének érezze a több és jobb munkát. Min­denesetre, azért szeretnék már egy évvel öyegebb lenni... Gér József gyorsított utász kiképzést kap­tunk. A frontra nem kerültem ki, de a Dunántúlon harcolt az egységünk. Aztán visszakerül­tem Szentendrére. Ott azt a feladatot kaptuk a laktanyá­ban benn, hogy robbantsuk fel az értékes berendezéseket, rak­tárakat. Elhelyeztük a 450 da­rab robbanóanyagot élesre tölt­ve. Meg is kaptuk a parancsot a katonaság műszaki raktárai­nak felrobbantására, de sze­rencsére nem került rá sor, mert feletteseink eliszkoltak. Amikor fogságba estem, meg­mutattam a szovjet katonák­nak, hogy hol helyeztük el a robbanószert. Sajnos, abban a nagy zűrza­varban senki sem figyelt fel erre a cselekedetére, a szovjet kiskatonáknak pedig, akiknek megmutatta a TRI—2 töltetek helyét, egyszerűen nem volt módjuk arra, hogy ezt. a gesz­tust meghálálják. 1947-ben lát­ta meg újrá a magyar földet... — Nagyon szegényes körül­mények között éltek akkoriban a szüleim. Két évre rá megnő­sültem, s közben munkát vál­laltam. A Kemény Zsigmnnd Gimnáziumban lettem fűtő Budapesten. Aztán elköltöztem édesapáméktól, mert nagyon szűkén voltunk, s biztos ke­nyérkereset után kellett néz­nem. így lettem a Tudományos Akadémia pszichológiai intéze­Az öreg ház más-más színű vakolattal is jelzi: két tu­lajdonosa van, megfelezték. Körbejárok, a hátsó kert fe­lőli kapun egy alacsony, feke­te fiatalasszony és egy férfi éppen szenet talicskáz befelé. Az asszonyt kérdezem: itt lakik-e Bakó Istvánné? Visz- szakérdez: melyik? Mondom: az, aki öt unokáját neveli egyedül. — Ja! nevet a fiatal nő. — Az az idősebb, igen, ő itthon van! — és készséggel kalau­zol az udvarra nyíló ajtók kö­zött. Később, amikor már tisz­tábbak előttem a nagy család kötelékei, döbbenten eszmélek rá: ez az asszony az öt kis­gyerek édesanyja. Bakó Istvánné, a nagyma­ma, a barátságos emberek köz­vetlenségével kínálja a fotelt, veszi elő azonnal a fényképe­ket — mert a gyerekek közül három iskolában, kettő óvo­dában van, hát legalább a szí­nes felvételeken lássam, mi­lyen szépek — s meséli a nem mindennapi történetet: tsiítt — Találkozott a lányommal a kapuban... Hát igen, most itthon van megint, de nem velünk él, van egy újabb élet­társa. Annyit azért megtesz, hogy ezt-azt segít, ma délután ő állt sorban szénért a tele­pen, be is hordják. Délutá­nonként, meg ha úgy hozza a doing, elmégy a gyerekekért. Erről ne is beszéljünk töb­bet. Hat gyermekem van, ez az egy ilyen, mit lehet tenni? Öt évvel ezelőtt fogta magát, el­tűnt augusztusban és kará­csonytájt került elő. Itt hagy­ta rám az öt kicsit, a postás meg hozta az árvajáradékot —. mert az apjuk 46 évesen meg­halt — és nem vehettem fel... No, akkor mentem eZő- ször és remélem utoljára is a gyámhatóságra. Azóta van rendben minden: a kicsiket én nevelem, én vagyok a gyám­juk, arról hallani sem szere­tek, hogy állami gondozás. Eakó Istvánné 63 éves. Fel­nevelte hat saját gyerekét, s most, amikor már pihennie illenék, fészekmeleget teremt öt unokájának. Ami így egy mondatban nagyon szépen hangzik, de gondoljuk csak el: öt kisgyerekre mosni, főzni, tében hivatalsegéd, s marad­tam is ott 17 évig. Az intézetben kicsit kinyílt a szemem, s rájöttem, hogy másként is lehet élni. Meg az­tán sok oíkos ember dolgozott ott, s láttam, hogy rengetegen tanulnak tovább munkások. Kihasználtam én is a lehetősé­get, s elvégeztem a 7. és 8. osz­tályt, majd az intézet akkori igazgatójának javaslatára be­iratkoztam középiskolába. Segítenek a nyugdíjasak — Az érettségi után, mert az intézetben nem volt lehetősé­gem továbblépői, megpályáz­tam a Bánki Donét Műszaki Főiskola gondnoki állását, s fel is vettek. Nagyon nagy felada­tot kaptam az új munkahe­lyen, mert a kollégium és an­nak zamárdi üdülője felett is én diszponáltam, mellesleg 14 éven keresztül. Nyilván jól csinálhattam munkámat, mert kiváló dolgozó kitüntetésben részesültem, s miniszteri di­cséretet is kaptam — mesélt tovább természetes közvetlen­séggel, majd családjáról el­mondta, hogy felesége 4 éve halt meg, fiuk műszaki főisko­lát végzett, lánya közgazdasági technikumot. A fiú a 22-es Vo­lánnál műszaki ellenőr és ed­ző a foci csapatban, lánya a he­lyi takarékban könyvelő. Két unokája van, fia most nősült a vásárolni, öt eleven lurkót óvodába és iskolába kísérget- ni, számon tartani a tiszta zoknikat és a leckét, letörölni a könnyeket és csitítani a fé­kevesztett viháncolást, lázat mérni, beszélni a tanítónő­vel. .. — Nézze... Én a gyerekei­met viszontagságos időkben neveltem fel. ínség és hábo­rú. .. Hát most, amikor már jobb az életünk, most hagy­jam kallódni az unokáimat? Ez olyan magától értető­dően hangzik, hogy az áldo­zatvállalást célzó kérdéseket azonnal le kell állítanom. A hétköznapokról esik szó, be­szélnek azok úgy is. — Már olyan állapotban volt ez a ház, hogy azt kellett várnunk, mikor dől ránk. No de itt voltak a kicsik — és szerencsére összetartok a gye­rekeim. A Pista fiam, egy el­vált asszony lányom, s a gép­íróiskolás Edit lányom is ve­lünk él. Megbeszéltük és ne­kifogtunk az építkezésnek, az átalakításnak. Ez lett — mu­tat körbe a két tágas szobá­ban, ahová előszobából, közle­kedőrészből lehet bejutni, s „emberi" méretű most már a konyha is. — Most azon morfondíro­zunk, hogy nyár elején meg­csináljuk majd a belső vako­latot, hadd legyen igazán rendben az épület. Mert előtte tízen éltünk egyetlen használ­ható szobában, s ha este ki­nyitottuk az ágyakat, az aj­tót már nem tudtuk kinyit­ni. .. A színes fényképekről szé­pen öltöztetett, ragyogó szemű kis sereglet nevet rám, a nagymama sorolja: Zsolt 9 éves lesz, Mónika 8, Kriszti 7, Róbert és Levente, az ik­rek 6 évesek. A hét végén rendezte meg a Monori Tömegsport Egyesület a falusi spartakiád és a mun­kahelyi olimpia téli versenyeit Monoron. Sajnos, a területhez tartozó Péteri és Monori-erdö katonaság után, így már együtt van a család. S végül hatvan utáni életé­ről is szólt. Elmondta, hogy az ecseri nyugdíjasklub gazda­sági felelőse. Évente több alka­lommal mennek buszkirándu­lásra hazánk legtávolabbi és legszebb tájaira, odahaza Ecse- ren pedig gyakran rendeznek saját maguknak szórakoztató műsorokat, zenés, dalos esté­ket. Egy-egy évadban öt TIT- előadást néznek, s hallgatnak meg. Ám nemcsak magukkal tö­rődnek, tavaly 20 ezer társa­dalmi munkaórát dolgoztak a tanácsnak, járdát építettek, ta­karítottak, terepet rendeztek, bozótot, fát termeltek ki a te­metőben. A 170 fős tagságból egy-egy társadalmi munkán több tucatnyian dolgoznak együtt. Az ilyen akciókat a bi­zalmiak szervezik meg, akik az utcájukban 30—40 idős em­bert tudnak mozgósítani. Folytassa a fiatalabb — A klub fönntartásáról sem feledkeztünk meg — mondta Harazin István —, a tagdíjakon túl a művelődési házban üzemelő büféjük bevé­tele is az övék, ezekből a pén­zekből fedezik rendezvényeik, kirándulásaik költségét, így van miből fizetni az IBUSZ- idegenvezetőket. Egyébként a rendezvények, a kirándulások megszervezé­se is az ő feladata, ma már meglehetősen túl is terheli, s úgy döntött, teendői egy részét hamarosan át is adja egy „friss" nyugdíjasnak ... Aszódi László Antal — Kétezernégyszáz forint a nyugdíjam, bedolgozást is vál­lalok, ezeket a színes nyíon- hálókat csinálom. Ehhez jön az árvajáradék, és a gyere­keim is besegítenek. 'Szóval a kicsiknek egy kérésére sem kell nemet mondani, de nem is tudnám megtenni. Tele van a ház élettel. Reggel mind egyszerre ébred, ha hallaná azt a csivitelést! Persze, gond is van jócskán. Tudja, mind a három iskolás gyönge ideg­zetű, korrekciós osztályban kezdtek és a tanulásban én nemigen tudok segíteni ne­kik. .. De ha még tiz évig ilyen egészségem lesz, talán sikerül emberré nevelni őket. özvegy Bakó Istvánné se­gélyt még sohasem kért. Egy­szerűen, közvetlenül beszél az életükről, azt sem panaszolja, csak megemlíti, mert éppen úgy hozza a beszélgetés sora, hogy naponta hat-nyolc vödör vizet hordanak a jó ötszáz méternyire lévő utcai kútról, hogy fájó ízületei miatt oly­kor alig tudja mozgatni az ujjait. De tervez, tisztasebb körül­ményeket és boldogabb na­pokat. Lehet, hogy az öt unokának még így sem jut majd annyi, mint némely tár­suknak. De őket kézenfogva kísérik át a vasúti síneken és az iskola, az óvoda kapujá­ban mindegyiküknek jut si- mogatás. S ha szerencséjük lesz, a nagymama teremtette melegséget, a felelősség példá­ját vihetik tovább. K. Zs. Pis Gyermekelcadás Róka Rudi címmel gyermek­előadás lesz a pilisi Móricz Zsigmond Művelődési Ház­ban január 26-án — szom­baton — 15 órától. Jegyek — 16 forintos áron — elővé­telben vásárolhatók a ház iro­dájában. nem képviseltette magát egyetlen sportágban sem. EREDMÉNYEK: Asztalitenisz, férfi (hét in­duló): 1. Horváth Ferenc (DÉMÁSZ), 2. Rimóczi Béla (DÉMÁSZ), 3. Szántó Sándor (ELSZOM), 4. Tóth Károly (Monor). Asztalitenisz, női (4 induló): 1. Szántó Sándorné (rendőrka­pitányság), 2. Zimányi Rózsa (PETI). Sakk, férfi (4 induló): 1. Légárdi Antal (tanács), 2-4. Tóth Károly (Monor), Hor­váth Ferenc (DÉMÁSZ), Ri­móczi Béla (DÉMÁSZ). Sakk, női: 1. Horváth Fe- rencné (KISZ-bizottság), Les- tárné, Szabó Mária (VOLÁN). A lövészversenyen a VO- LAN-tól és a Vetőmag Válla­lattól jelentkeztek csak részt­vevők, összesen tízen. A nők között: 1. Lestárné Szabó Mária (VOLÁN). A férfiak között: 1. Ladányi György (Vetőmag Vállalat). A számok bizonyítják, hogy ezen a versenyen sajnos igen kis létszámban vettek részt a sportbarátok. Ennek ellenére jó és izgalmakban bővelkedő mérkőzéseket láttunk. A győz­tesek fogadkoztak, hogy a kör­zeti versenyeken is becsület­tel fogják képviselni lakóhe­lyüket Nagy Zsuzsanna Február 2-ig nyitva Kiállítás Gammel József festőművész hagyatékából nyílik kiállítás a vecsési József Attila Művelő­dési Házban január 26-án, szombaton, 16 órakor. Megnyi­tót mond Szíj Béla művészet- történész. A tárlat — naponta 10-től 18 óráig — február 2-ig lá­togatható. •(ISSN 0133-2651 (Monori Hiriap) A tétlenséget nem szereti Rájött, hogy másként is lehet élni Falusi spartakiád ’85 Csak kevesen indultak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents