Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-04 / 2. szám

NAGYKŐRÖSI A kéményseprőkhöz jelleg­zetes megjelenésük miatt szá­mos hiedelem fűződik. Persze arról, hogy valakit is szeren­cse ért volna a kormos ember láttán, nem szól a fáma. Se­baj, épp elegendő, ha rendben a kémény. Ugyan, mi íí? — Kapcsolatunk a lakosság­gal igen jó — mondja Bálint István, a Pest megyei Cserép- kályhaépítő. Kéményseprő és Gázszerelő Vállalat ceglédi ki- rendeltségének vezetője. — Legalábbis komoly panasz az utóbbi időben nem érte dolgo­zóinkat. De az előfordul, hogy néhol nem engedik be a ház­ba a munkára jelentkező ké­ményseprőt. — Főleg ott, ahol gázzal fű- tenek. Azt mondják: ugyan, mi gond lehet azzal a kémény- nyél? Holott nem ritka eset, hogy a pók befészkel a ké­ménybe, elzárja az utat, s máris visszafelé áramlik a gáz. A szakember ezen nagyon könnyen tud segíteni. Ha hagyják. Érdemes szemügyre venni ezt a két számot: 15 fekete ruhásm pontban 108 ezer da­rab kémény jut. Mert ennyi van a kirendeltség területén, ami felöleli Nagykőröst, a volt ceglédi járás községeit és még egy csomó települést egé­szen a tápióságbeli Kókáig. — A kéményseprő évente két alkalommal csenget. — Ha nem talál senkit ott­hon — folytatja Bálint István —, értesítést hagy a postalá­dában, s ezen még egy időpon­tot megjelöl. Ha meg ajtót nyitnak neki, kitisztítja a ké­ményt, az aknából eltávolítja a kormot, és kész. Érdemes ki­várni azt a rövid időt, hiszen fontos tűzrendészeti megelőző munkát végez. — Ennyi tehát a jogszabály­ban előírt kötelezettségük. — Ennyi, illetve hozzájön még a négyévenkénti füstnyo- más-felülvizsgálat. Ez sokkal több, mint egy egyszerű kot­rás, mert ilyenkor kapunk pontos képet és mondunk szakvéleményt a kémények ál­lapotáról, használhatóságáról. A vizsgálatok zöme nyárra esik. Ilyenkor a szakember Söprűjét meg járat ja a kémény­ben, mi ezt legolyózásnak ne­vezzük. Utána a törmelék ki­szedése következik, végül pe­dig a tömörségi vizsgálat so­rán kiderül, hogy jól rakták-e annak ideién a kéményt. Hogy illusztrálja az utolsó mozzanatot. Bálint István kis zacskó fehér port vesz élő. Kiszállítási csúcs Vagonmegtorpanás után A konzervgyár raktárainak dolgozói közül sokan tavaly is munkával ünnepelték a kará­csonyt, de még az esztendő legutolsó napjaiban sem ju­tott ki számukra a pihenés. Az ünnepek között mintegy 1200 tonna árut indítottak útnak a demokratikus és tőkés orszá­gok felé. Ausztráliába cse­megeuborkát, magozott megy- gyet, Svédországba finomfőze­léket és zöldborsókonzervet, a Szovjetunióba zakuszkát. az NDK-ba pedig tekintélyes mennyiségű vegyes befőttet, hogy csak a legfontosabbakat említsük. — Lassanként megszokjuk, hogy a szállítási csúcs az év utolsó napjaira tevődik, s er­re mindig idejében készülünk is. Októbertől kezdődően nem kevesebb, mint 150 dolgozónk vállalta szombatokon és va­sárnap a csomagolást, az áru­tömeg szállításra való előké­szítését. Ennek eredménye lett azután, hogy exportkiszállí- :ási terveinket maradék nél­kül teljesíteni tudtuk — egé­szíti ki a gondolatot Béltelki Lajos, a raktárak üzemveze­tője. — Mi az oka, hogy gyakran az utolsó napokra esik a haj­tás? — A tavalyi őszön a vagon­ellátás kissé megtorpant, sjgy csak most kaptunk lehetősé­get a lemaradás behozására. Természetesen mindezért el­sősorban dolgozóinkat illeti a köszönet, amiért vállalták e lemondást, míg mások pihen­tek, ők a munka frontján áll­tak. — Az első hetekben milyen tennivalók várnak a raktá­riakra? — A nagy munka tovább folytatódik azzal a különbség­gel, hogy a csomagolóvonalak is teljes erőbedobással vették a startot. Rengeteg a mun­kánk, éppen mert a kiszállí­tás üteme nem lassult, sorra érkeznek a kamionok, irány­vonatok. A legnagyobb meny- nyiségben kiszállításra kerülő árut most a zakuszka képezi, de a nyugati vevők számára is rakodunk változatos csoma­golású dzsemeket, hám'ozatlan paradicsomot, befőtteket. My. J. meggyújtja, s a járdán máris sűrű fehér füst gomolyog. Ez nem hagy kormot maga után, így hát nem is tesz kárt sem­miben, viszont a kéménybe eresztve gyorsan és hitelesen megmutatja, vajon ép-e az építmény szerkezete. Megbízott gyűjti — Ha, mondjuk, Nagykőrö­sön akad kéménybaj, hogyan jut el ide a hír? — Nagykőrösön a Városgaz­dálkodási Vállalatnál tartunk ügyfélfogadást, ottani megbí­zottunk gyűjti össze a megren­deléseket. — Az ajtó mellett színes kályhacsempéket látni... — Az olaj árának emelke­désével együtt kezdett nőni a jó cserépkályha ázsiója. Most már évente 500 darabot tu­dunk elkészíteni esztergomi és sárospataki csempékből. E munkaterületünk fejlesztésére nemrég 3 millió forintot kap­tunk a Pest megyei Tanácstól. A helybe’i tanács pedig abban cégi tett. hogy a Bocskai út 1 alatt rendezhessük be a cse- répkáiyha-ápítő műhelyt. Cssre?ss3k — Hogyan lesz valakiből ké­ményseprő? — A Fővárosi Kéményseprő é3 Tüzeléstechnikai Társulás által szervezett egyesztendős kurzuson kell részt venni, a megfelelő szakmai gyakorlat után. Az iskola befejeztével szakmunkásvizsgát lehet tenni, A szakemberek persze nem teremnek úton-útfélen, jellem ző, hogy nekünk is legalább két kéményseprőre lenne sür­gősen szükségünk. V. S. Az idén változások várhatok Miért zsírosak a sertések? Zsírosak a háztáji udvarok­ban hizlalt sertések. Régóta mondogatják ezt a húsipari szakemberek, ám mostanáig alig tettek valamit a megvál­toztatásáért. Ez év januárjától megtörik a jég, s anyagilag is ösztönzik a kistermelőiket a húsminőség javítására. Egy fo­rint minőségi felárat fizet ki­logrammonként az ipar a kis­termelőnek a fehér hússerté­sek értékesítéséért. A „tarka” sertések ára sem lesz a ko­rábbinál alacsonyabb, de a tiszta fehér állatokért, amelyek a jobb húsminőséget hordoz­zák, többet kapnak a hizlalók. Hazsi fogyasztók A híre mindenképpen örven­detes a kistermelőknek, ám az ösztönzés nemcsak nekik ked­vez. Kényszer is lett a kis­termelők buzgalmának elisme­rése, szorgalmuk támogatása, hiszen meghatározó szerepük van a hazai sertéstartásban. 1983-ban 5,1 millió sertést ér­ték esi tettek, a -nagyüzemek pe­dig csak 4,7 milliót. A kistermelők nélkül tehát több mint felére csappanna a sertéstartás az országban. Ez semmiképpen nem lenne ked­vező az országnak, hiszen a hústermelés exportérdekeltsé­gül ágazat, s a külpiaci egyen­súly javításának egyik fontos eleme. Az exportban váló érdekelt­ség azonban feltételezi, hogy a hazai termelők is érdekeltek legyenek a húsminőség javítá­sában. S ezt érezniük kell a kistermelőknek is, hiszen a külpiacon senki nem kérdezi, hogy a sertést a háztájiban vagy a nagyüzemben hizlalták. Ott az egyöntetűen jó minő­séget követelik meg, s a ma­gyar exportőröknek ehhez kell alkalmazkodniuk. Ezt pedig csak akkor tehetik meg, ha már a termelők is gondolnak a piacra, s a sertéseket úgy tartják, takarmány ózzák, hogy azok feldolgozás után felelje­nek meg a vásárló követelmé­nyeinek. De nem kell elhagyni az or-, szág határát sem ahhoz, hosy a túlságosan zsíros sertésre pa­naszkodjon a vásárló. A hús itthon is megdrágult az elmúlt esztendőkben. A hazai fo­gyasztók is joggal kívánják meg, hogy pénzükért jó minő­ségű árut kapjanak. Másképp fogalmazva, karaj helyett ne zsíros húst mérjen a hentes. Elsőként valóban a sertéstar­tók tehetnek azért, hogy elé­gedettek legyenek a hazai vá­sárlók, s kelendőek a magyar húskészítmények a világpia­con. A feldolgozásnál ugyan lefaragható a hizlalás hátrá­nyainak egy része, de ezt csak a gyártás gazdaságosságának rovására tehetik meg a válla­latok. Lassabban híznak A tapasztalatok szerint az első osztályú sertéseken mint­egy 10—12 kilogrammal több színhús van, mint a negyed- osztályúakon, s ezt a különb­séget kétszer is érzékelik a vállalatok a pénztárukban. Először a sertések átvételénél, mert a kistermelők állatait nem vágás után minősítik, s ha úgy tetszik, „totóznak” a minőséget illetően. Később a feldolgozásnál újra hátrányos helyzetbe kerülhetnek, mert a zsíros részek értéke alacso­nyabb. A kistermelők persze mit sem törődtek idáig a húsipar bánatával, ők saját nelyzetü- kön igyekeztek javítani. A felvásárlási árakat ismerték, s azt is tudták, hogy akkor lesz nagyobb hasznuk, ha olcsób­ban hizlalnak. Ezért olcsóbb takarmányozási módszereket választottak, aminek pedig az a következménye, hogy lassab­ban híznak az állatok, s job­ban zsírosodnak. Így is annyi pénzt kaptak kilogrammon­ként állataikért, mintha inten­zíven, s drágábban hizlalták volna azokat A holtpontról tehát csak úgy lehet elmozdulni, ha a kister­melők anyagilag is érdekeltek a minőség javításában. A kilo­grammonkénti egy forintos minőségi felár az első lépcső­je enne*. SOKan azonban Ket- aeaneic sikerében, véleményük szerint nern ellensúlyozza a költségek növekedését, de nem is erre hivatott A minőségi felárat ugyanis a fehér hús­sertések értékesítéséért fizetik. S ha a vágóhidakra a jövő­ben valóban csak fehér serté­sek kerülnek, egységesebb lesz az állomány, s a minőség ja­vulásának ez is egyik feltétele. A minőségi felár fizetésével nincs is vége az intézkedések­nek. A húsipari vállalatok folytatják az úgynevezett ko­cakihelyezési akciót. Tehát te­nyészállatok értékesítésével is segítik a jobb húsminőségű sertések elterjesztését. Ez azonban csak akkor lehet eredményes, ha az apaállatok tartását is kézbe veszik, hiszen mint az eddigi tapasztalatok bizonyítják, a kocakihelyezés önmagában nem lehet eredmé­nyes. A kistermelők udvará­ban bizonytalan tenyészértékű apaállatok vannak, . amelyek további hasznosítása csak ronthatja az állomány minősé­gét. Egy felmérés szerint az apaállatoknak mintegy 40 szá­zaléka nem felel meg a köve­telményeknek. Világpiaci árak Tennivaló tehát bőven van még, s ezeket ismerik is a szakemberek. Az ösztönzés fo­kozása nem csak rajtuk mú­lik, hiszen először annak anya­gi fedezetét kell megteremte­ni. Ezt pedig most nem köny- nyű megtenni, hiszen a világ­piaci árak nem ismerik el a hazai törekvéseket. V. F. J. Kosárlabda-mérkőzések Az 1934/85-ös tanévi me­gyei középiskolás kosárlabda kupaviadal élcsoportjai, a kö­vetkezők az első forduló után, Né'fe (6 csapat közül): 1. Nagykáíai Gimnázium, 2. Mo­non Gimnázium, 3. Nagykő­rösi Gimnázium. Férfiak (9 induló): 1. Mo- nori Gimnázium, 2. Nagykő­rösi Gimnázium, 3. Ceglédi Gimnázium. Ezek a csapatok rövid idő alatt (ellentétes pályaválasz­tói joggal), egymás között le­játsszák a visszavágókat, s a két nem megyei győztesei in­dulhatnak az országos közép­döntőben. Megyei ifjúsági női bajnoki lem felejtette, honnan indult Valahányszor nyugdíjba ké­szülő emberekkel beszélget­tem, próbáltam megérteni, mi járhat fejükben, amikor gyak­ran e! árzékenyüive vették tu­domásul, elérkezett az utolsó munkanap. Ha rákérdeztem, kiderült, hem is a gyorsan el­illant éveket sajnálják, igazá­ból az fáj, hogy a megszokott munka, a társak nélkül kell tovább folytatni az életet. Avanzsált Néhány hát múlva Bócsai Józsi bácsitól is elköszönnek a munkatársak, nem is hagyja nyugton a gondolat, pedig ő ide­jekorán készült a nyugdíjas­évekre. Kertjében a cseresz­nye, és meggyfák, meg a ri­biszkebokrok felnőttek, termő­re fordultak, lesz hát munká- ja ezután is. Ennek így kell lenni, ment a gyümölcsös volt a mindene, munkájának örö­me, kudarca. Az ősszel kint a gazdaság­ban találkoztunk, már vége volt az almaszüretnek. A hős tárolókban illatozó pirospozs­gás gyümölcstömeg számomra csupán kellemes látványt je­lentett. Más semmit. Bócsai József azonban jól tudta, hogy minden szem alma hosz- szú esztendők fáradságának az eredménye. A történet olyan régi, mint a fák, me­lyek elsőként eresztettek gyö­keret a sívó homokba. Még az emlékezés is fáradságba ke­rül, de a lényeget persze nem lehet elfeledni. A mai Arany János Terme­lőszövetkezet gyümölcsösét látva nehéz elhinni, hogy 25 évvel ezelőtt olyan földön te­remtett életet az ember, ahol a varjú aratás tájékán is ki­látszott a vetésből. No, de a legmerészebb álmoknak is az a dolguk, hogy valóra válja­nak, a komoly gazdasággá szerveződött Petőfi Termelő- szövetkezetben kezdetét vette a gyümölcstelepítási program. Bócsai, József akkor még nem sejthette, hogy egyszer majd vezető lesz itt a nyárs­apáti végeken, ötvékás föld­jét hozta a szövetkezetbe, a kertészemberből fogatos lett. Rövidesen brigádvezetővé avanzsált. De a neheze ez­után következett. Az új beosz­táshoz már nem volt elég a spontán szerzett gyakorlat, egymást követték a tanfolya­mok, Alsógödön, Zebegény- ben, Lőrincin. Be’dcuiilt — A mezőgazdasági techni­kus képesítőt 42 éves fejjel szereztem meg, amíg más pi­hent, én tanultam. Meg kel­lett hozni az áldozatot, ekkor már a gyümölcsöst-elep veze­tőjévé neveztek ki, iskola nélkül nehezen boldogultam volna. Ügy is mondhatnám, együtt fejlődtem a gazdaság­gal. Hűtőház épült, szaporod­tak az új ültetvények, leg­utóbb is mintegy száz hektár szilva- és meggyfát ültet­tünk. — Mégis azt mondom kevés az új ültetés, többet kéne ad­ni a gyümölcsösre. Tudom, vannak, akik azt állítják, nincs jövője. Régen az volt a legfőbb kívánságunk, hogy jó legyen a gabona-, szőlő- ós az alma termés. Akkor sike­res az esztendő is. Manapság egészen más szemléletek érvé­nyesülnek, de okos gazdálko­dás mellett a gyümölcsösnek sokáig jelentősége lesz itt a szövetkezetben. Elidőzünk a kérdésnél, ér­dekesnek találom a sokat lá­tott szakember véleményét arról, hogyan lehetne az al­mának jó piacot találni, mert bizony néhány forintért sze­rinte sem érdemes termelni. A másik gond, hogy lassan­ként az sem lesz, aki leszedi a fákról. — Gépesíteni, korszerűsíte­ni, ez a legfontosabb most, mert az emberek egyre csak fogynak. Va'amikor 60-náI is több állandó munkása volt a gyümölcsösnek, ma jó, ha fele­annyit lehet munkába állíta­ni. — A melléküzemágak el­szívják a munkaerőt, megvál­toztak a viszonyok, lassan odáig jutunk, hogy az alap- tevékenységeikhez csak a leg­szükségesebb létszám jut. Akik itt a gyümölcsösben megállapodtak valamennyien a régiek, lelkiismeretes mun­kájuk nélkül nem is tudom, hogyan boldogultunk volna. Kitüntetések Bócsai József szavaiból úgy vettem ki, legjobban talán őket sajnálja, hogy el kell szalmáni tőlük. Csaknem két évtizeden át volt vezetőjük, s neki is része volt abban, hogy 15 éve olyan közösséget sike­rült megalakítaniuk, amely munkájával osztatlan elisme­rést szerzett a szövetkezetben. A Braun Éva brigád tagjai szinte kivétel nélkül kitün­tetett dolgozók. Persze ez a ragaszkodás mindig is kölcsönös volt. Ak­kor sem lazult a közvetlen kapcsolat, amikor Bócsai Jó­zsef ágazatvezetö-helyettes lett. Igaz, gondja, tennivalói megszaporodtak, de beosztot­tai iránt érzett rokonszenve, segítőkészsége mindvégig meg­maradt. ’ Soha .nem felejtette el, hogy honnan indult, de legfőképpen azt nem, hogy mit akar. Vajon elérte-e mind­azt, amit az aktív munkában szeretett volna megvalósíta­ni? Azt mondja, korántsem, de másnak is kézbe kell ven­ni egyszer a folytatást. Mun­kahelyi elismerések, minisz­teri kitüntetés jelzi, hogy a közösség megbecsülése sem maradt el. Kárpótlás — Az ember bármilyen munkát végez, a lényeg, hogy szívvel, lélekkel csinálja azt, akkor nem lehet komolyabb gondja az életben. Ha kétke­zi munkás maradtam volna, akkor sem bánnám sorsomat. Becsülettel, szorgalommal az ember mindig eléri, amire vá­gyik. Az elszaladt éveket kár siratnunk, annál rosszabb. Jól­esik arra gondolnom, hogy lá­nyom is tanulhatott, jó mun­kakörben dolgozik. Feleségem is nyugdíjas, ketten együtt szép kis gazdaságot teremtet­tünk, munka nélkül nem tud­nánk meglenni. Végtére is ez az egyetlen valami, ami min­den helyzetben kárpótolni tud­ja az embert veszteségeiért. Miklay Jenő és középiskolás kupa-vissza­vágón, a gimnáziumi labda­játék-teremben: Nagykőrösi Gimnázium—Nagykátai Gim­názium 35-18 (18-12). Nem játszottak jól a hazaiak, de az eddigi listavezetőknek vissza­vágtak az októberi idegenbeli vereségért. Legjobb dobok: Kosa (13) és Botocska (7). A gimnáziumi labdajáték- teremben játszották a Bács- Kiskun megyei úttörő fiú baj­noki mérkőzést, amelyen az első csapat jobb volt. Nk. Ki­nizsi I.—Nk. Kinizsi II. 69-38 (40-11). Ld.: Szőke (30), Bor­bély (16), illetve Kovács (14) és Barcsay (8). Tóközök Az 1984/85-ös évi NB Ill­és teke csapatbajnokság Dél­keleti csoportjában őszi utolsó mérkőzésükre idegenbe utaz­tak a körösi sportolók. Erő­sen tartalékosán voltak kény­telenek kiállni a kiesési rang­adóra és a fontos összecsapás' a vendéglátók győzelmét hoz­ta. Makói Spartacus Vasas— Nik. Mészáros Tsz SK 6:2 (2234-2194 fa). Nagykőrösiek: Kasza 384 (1), Tóth F. 381 (1), Lóczy 372, Szabó T. 365, Sza­bó B. 354, Gállos 338. Az őszi idény után ezt mu­tatja a táblázat: 1. Szegedi Postás 11 Ó5G :32 18 2. mjTEP (Keesk.) 11 56:32 1G 3. K.-halasi AC-MED. 11 43:39 12 4. Kecskeméti TE* 11 47:41 12 5. Gyulai SE« 11 47:41 12 6. Battonyai Afész* 11 47:41 12 7. Tiszakécskei KSK 11 43:45 12 8. Kecskeméti MÁV 11 46:42 11 9. Szankl Oiaib. 11 39:49 9 10. Szentesi MÁV 11 36:52 6 11. Makói Snart.-Vasas 11 33:55 6 12. Nk. Mész. Tsz SK 11 29:59 6 • = a 4—G. helyeket a Jobb mér­kőzésenkénti faátlag dönti el. A körösiek problémája to­vábbra is, hogy a helyi gyere­kek nem nagyon jártak bá­bukat állítani, s hazai mér­kőzéseiken dobásaik mellett ezt kellett tenniök a körösi játékosoknak, ami megterhe­lő volt. Jó lenne, ha (ellenfe­leikhez hasonlóan), a körösiek­nek is korszerűsített, automa­tizált pályájuk lenne. S. Z. H Színház A kecskeméti Katona József Színházban este 7 órakor, Nyi­tott ablak. A szolnoki Szigligeti Szín­házban délután 3-kor: A ker­tészlegény királysága, este 7 órakor: A kaktusz virága. 338N 0131-2(03 (Nagykőrösi HbC Ha a pék befészkel A kéményseprő kétszer csenget Fehéren száll fel a füst

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents