Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-22 / 17. szám
1985. JANUÁR 22.. KEDD Mérlegen az ismeretterjesztés Kiscsoportban, klubszerűén Eredményes esztendőt zárt tavaly a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat. A csaknem SO ezer tagot számlál» egyesület mintegy 160 ezer rendezvényén — előadásain, tanfolyamain, vitafórumain, konferenciáin — ötmillió érdeklődő vett részt. ' A társulat 1984-ben a hagyományos ismeretterjesztő munka mellett új feladatok megoldására is vállalkozott. A múlt évben különösen a testületi demokratizmus további erősítésére, a tudományos ismeretterjesztés új formáinak és módszereinek kidolgozására és alkalmazására helyeztek hangsúlyt. A rendezvényeken háttérbe szorultak a hagyományos előadások, s inkább olyan kiscsoportos, klubszerű foglalkozásokat szerveztek, amelyeken a korábban passzív befogadásra kárhoztatott — hallgatóság bekapcsolódhatott a vitába, cselekvőén befolyásolhatta egy-egy program tartalmasságát, örvendetes, hogy a közigazgatás átszervezése nem hátráltatta a falusi ismeretterjesztő munkát, a körzetközpontok az új helyzetben is ki tudták elégíteni az igényeket. Ez év elejétől megváltozott a tudományos ismeretterjesztő társulat'jogállása. Az ezzel kapcsolatos elnöki tanácsi rendelet értelmében: az eddig egyesületként működő TIT a jövőben társadalmi szervezetként tevékenykedik. Ez egyben azt is jelenti, hogy növekedett a társulat választott testületéinek — azaz országos elnökségének és országos ügyvezető elnökségének — jogköre és szerepe a szervezeti élet irányításában. Eddig ugyanis a Művelődési Minisztérium felügyelte a TIT területi szerveit, január elsejétől azonban az országos testületek látják el ezt a feladatot. Az Elnöki Tanács rendeletének lényeges eleme az is, hogy a TIT gazdálkodásával kapcsolatos fő kérdések is a Minisztertanácshoz kerültek, vagyis a kormány dönt a társulat állami támogatásáról. / Uj orosz—magyar nagyszótár készül A felszabadulás után az el- ső orosz—magyar szótár 1951- ben jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában. Kielégítve a legsürgősebb igényeket. Ezt a kiadványt azonban ki- sebb-nagyobb fogyatékosságai miatt át kellett dolgozni. A második kiadás az eredetihez képest kétszeres terjedelemben, 1959-ben látott napvilágot. A további négy kiadás apróbb kiegészítésekkel jelent meg. Az Akadémiai Kiadó szerkesztő gárdája most modern általános nagyszótárt készít, mélyrehatóan megújítva a Hadrovics—Gáldi-féle orosz —magyar szótárt. A százezer cimszavasra tervezett kiadvány elsősorban a magyar anyanyelvű olvasókat segítheti munkájukban. • A jelentések egymásutánját logikai sorrendben közlik, előbb a közkeletűbbeket, azután a ritkábbakat feltüntetve. Eddig a teljes szótári anyagnak egyharmada készült el, s a kiadvány várhatóan az 1990-es évek elején kerül a könyvesboltokba. Friss kezdeményezések, régi gondok Ödetek börzéje Gödöllőn Űj kezdeményezések a közművelődésben. Nem lehet véletlen, hogy éppen a gödöllői művelődési központ szervezett rendezvénysorozatot ezen a címen. Hagyományostól eltérő szolgáltatásaikkal, sajátos profiljuk kialakításával jelentős hírnévre tettek szert. Ezúttal a hasonló módon úttörő intézményeket hívták meg amolyan ötletvásárra, tapasztalatcserére. A résztvevők bemutathatják, mivel és hogyan kísérelnek meg a ma már többnyire eredménytelen módszerek és formák helyett újakat meghonosítani. Országos hírű intézmények neve sorakozik a meghívón; legalább két tucat. Parádés fölvonulás ígérkezik. Igazi kincsesbánya egy népművelőnek, aki tanulni akar, ötleteket ellesni az élenjáró társaktól! Kiállítás Az új kezdeményezéseket kiállításon mutatják be a résztvevő művelődési intézmények. Nem egy szokásos tárlatra keli gondolni, sokkal inkább egy elmélyülést igénylő bemutatóra. A falakon fotók, de zömében különböző kiadványok láthatók. Ugyanezek kis asztalkákon is megtalálhatók, az érdeklődő tetszésé szerint olvasgathat belőlük. Az anyag imponálóan gazdag. Részletesen informálódhatunk a pécsiek mentálhigiénés kísérleteiről, a debreceni innovációs szolgálatról vagy lapozgathatunk a legkülönfélébb, újszerű kiadványok, propagandaanyagok sokaságában, amelyek speciális szolgáltatásokról, programokról adnak hírt Egyértelműen rajzolódik ki ezeknek az intézményeknek a törekvése: szolgáltatásokkal átfogni a mindennapi élet iegkülönbözöbb területeit, kitágítva ily módon a kulturáló- óás fogalmát. Csemegézve a látni- és olvasnivalóban, megkísérlem egy kis falusi klubkönyvtár vezetőjének a helyébe képzelni magamat. Lelkesedésem nyomban irigységbe és elkeseredésbe csap át. Mikor leszek képes hasonló szolgáltatásokat nyújtani, lerobbant épületemben abból a pénzből, ami a fönntartásra is alig-alig elég? Igaz, az itt bemutatott programok egy részét a nagy intézmény vonzáskörzetében levő kis házak is igénybe vettetik, de ezek csak a kisebb hányadot teszik ki. \nkét Akárhonnan nézzük is a dolgot, ezek a lehetőségek csak a viszonylag korszerűen felszerelt, tőkeerős művelődési központok számára adottak. Minden bizonnyal tudják ezt a kiállítás szervezői is. Gyanítom, hogy ezért választották a megnyitóhoz kapcsolódó ankét témájául az új kezdeményezések bevezetésének lehetőségét a kis településeken. 3eke Pálnak, a Népművelési Intézet munkatársának bevezetője jól ismert tényekkel érzékeltette, milyen szűkösek az aprófalvak közművelődési lehetőségei. Nem újdonság az sem, hogy belátható időn belül nem jut pénz e tetemes lemaradás felszámolására. Jó ideje nyilvánvaló már, hogy más eszközökre van szükség, a kisközségek kulturális életének fellendítéséhez. Ezeket az eszközöket lehet újaknak, de lehet szükségmegoldásnak is nevezni; netán régi, elfelejtett formák felélesztésének. Az egyik járható útnak a kisközösségek, egyesületek szerveződése tűnik, s némi mozgolódás is tapasztalható az ügyben. Bár a kezdeti próbálkozásokat még nagyon sok kudarc. értetlenség hátráltatja. Kudarc Ügy tűnt, sz ankét ezeket a kérdéseket kívánja megvitatni, véleményeket akar ütköztetni vagy használható ötleteket továbbadni. Ehelyett azonban hosszú és kínos csend követte a bevezetőt, s ezen a szünet is csak annyit segített, hogy sokan észrevétlenül távozhattak. Mindössze néhány bátortalan kísérlet történt a vitakedv fölszítására. Mindhiába. Magyarul: az ankét kudarcba fulladt. Mint kiderült, feltehetően azért, mert a résztvevők között alig-alíg ült olyan, aki a dologban igazán érintett lett volna, azaz kis településen dolgozó népművelő. A jelenlevők zöme az új kezdeményezéseket fölvonultató nagy intézményekből verbuválódott, ök viszont nem sok újat mondhattak egymásnak a témáról. Ez az új kezdeményezés nem járt nagy sikerrel. Legalábbis ami az eddigi részét illeti. Mert lesz még folytatás is, egy újabb ankét, önmagában ennek a témája is rendkívül izgalmas: a közművelődési intézmények mentálhigiénés tevékenységéről rendeznek vitát február 8—9-én. S talán az eredmény sem marad el, ha a kérdésnek megfelelő körből ■ invitálnak hallgatóságot, vitapartnereket. M. Nagy Péter Milliók kedvét hangolja naponta a rádió kellemes, hajnali rágógumizenéje. Hányszor megesik, hogy a zuhanyozás vagy reggelizcs közben hallott dallam hangulatával beragyogja a napot. És az esti koncert cselesen visszavarázsolja az életbe vetett — de a nap folyamán alaposan megtépázott — hitünket. Ilyenkor érezzük át hálás szívvel, mennyire kell az élethez a zene. Ha viszont megnézzük, hogy az iskolai tantárgyak rendszerében hol a helye, hát valahol a másodrendűek között, az és kategóriában találjuk meg. A muzsika természete — A világ tele van zenével. Sokfelé az áruházak diszkrét hangszórói egész nap árasztják a muzsikát, s némely távolkeleti országban — mondjuk, Japánban — még a liftben is andalító dallamok szólnak —, viszi .tovább a gondolatot Szőnyi Erzsébet zeneszerző-zenepedagógus, akivel egy csésze tea mellett beszélgetünk. — Ha bizonyos szempontból jó is, hogy mindennapjainkat átitatja a zene, megvan az a veszélye, hogy elfeledteti: van olyan zene is, amire figyelni kell. Az iskolai oktatás feltételei: jó tankönyv, tanár, megfelelő óraszám és felszerelés. Véleményem szerint szinte mindegyik mindenhol adott. Lehet persze azon meditálni, hogy a tanítóképzők yalóban megfelelő színvonalon képezik-e a hallgatókat, hogy sok diplomás miért más pályára megy, miért nincs a tanításnak presztízse, de ezek unalomig ismételt kérdések. Az adott körülmények között én az igazi problémát abban látom, hogy mivel az ének-zene természete szerint más diszciplína, mint a többi, másfajta közelítést igényel diáktól és tanártól egyaránt. Énekórán a gyerekeket lehetetlen bármiféle fegyelmezési eszközzel mindenáron arra késztetni, hogy figyeljenek, hiszen a zene befogadásának alapfeltétele, hogy bizonyos mértékig fel kell lazítani az érzelmeket. A gyerekeket egész nap az információk özönével árasztják el, szükségük van lazításra. Az órán azt a pontot megtalálni a legnehezebb, amikor oldottan Ugyan, de figyelnek. Az ének-zenei általános iskolákban azért könnyebb, mert ott megszokják, hogy ez is olyan tárgy, mint a többi: itt is van intellektuális elfoglaltság, van, amin gondolkodni kell, és amiben feloldódhatnak. Komoly élményadó szerepe lehetne a karéneknek, csakhogy ez se nem úttörő- se nem KISZ-foglalkozás, kötelező is, nem is, és sok gyerek úgy van ^sRadiófigyelő TRAGÉDIA ÜRÖMÖN. Néhány esztendővel ezelőtt a rádió Gondolat című műsorában alkalmam nyílt véleményt mondani a hangjátékokról. Elsősorban a dokumentumműsorokat emeltem ki. Előrebo- csátva, hogy nem az irodalmi fogantatású művek rovására teszem, hanem azért, mert az életben megtörtént eseteket az élő szereplők bevonásával megjelentetni a maga nemében szintén művészetnek tekintem. Nem is akármilyen művészetnek. Hiszen az eseményekből a lényeges mozzanatok megválogatása, az otthoni környezetben megszólaltatott szereplők kiválasztása, a parttalanul áradó beszélgetések gondos, lényegre törő ösz- szevágása sokkal nagyobb szellemi erőfejtést igényel, mint valami lombikban tenyésztett história mikrofon elé bocsátása. Természetesen mind a hangjátékok, mind a dokumentumjátékok esetében akad gyengébben sikerült mű. Ám az utóbbiak legtöbbjét a mai napig a kiválóak közé sorolom. Mindenképpen ezek közé sorolom a legutóbb hallottat, a Hogy mégis valamivel több legyen című adást is, mely egy, a napilapokból — köztük a Pest megyei Hírlapból — ismert eseménynek szegődött nyomába. Röviden összefoglalva, arról van szó, hogy egy ember, aki megbecsült személy volt közvetlen és tágabb környezetében, gépkocsiját — megfelelő átalakítással — a drágább benzin helyett butángázzal töltötte föl rendszeresen és titokban. Egy ilyen töltés alkalmával a felrobbanó gáz megölte feleségét, ő pedig néhány nap múltán a kórházban súlyos égési sebeibe bdlehalt. Utánuk két kisgyerek maradt árván. Antal Évának és Gácsi Sándornak, a dokumentumjáték alkotóinak az ütött szöget a fejében, hogy vajon milyen indítékok sodortak egy köz- tiszteletben álló embert ebbe a rettenetes helyzetbe. A HELYSZÍNEN, Ürömön a műfaj jellegének megfelelően — megszólaltattak falubelieket, köztük egy idős férfit a feleségével és középső fiával, egy közeli szomszédot, a legkisebb fiú keresztanyját, pgy férfirokont, valamint a kórházi főorvost, aki a halálosan megsebesült férfi életéért megpróbált mindent. A közvetlen környezet hol higgadt, hol zaklatott szavaiból bontakozott ki Jenő — maradjunk mi’ is csupán keresztnevénél — drámája. Tizenháromgyerekes családból származott, ő volt a legfiatalabb. Igyekvő emberré cseperedett. Családját nagyon szerette, de a szegénység ijesztő árnyaitól mindenképpen szabadulni akart. Édesapja segítségével tisztes családi házat épített, több mint másfélszáz gyümölcsfát gondozott kertjében. Sok mindenhez konyitott, ezermesternek tartották környezetében. A gázgyárban, ahol dolgozott, kiváló munkája révén a számítóközpontba került. Szakmája összes csínját-bínját értette. Újításait rendre jutalmazták. Jól keresett. Mégis többre vágyott? Igen. Újabb telket akart vásárolni. Gyermekeinek még szebb jövőt álmodott. Szerette volna elérni, hogy nekik kevesebbet kelljen gürcölniük életükben. Mint a dokumentumműsor címe találóan fejezi ki, arra törekedett, hogy mégis valamivel több legyen. Hallottuk, gázzal töltött kocsijával mindössze kétszáz forintot spórolt havonta. A nyomorúságos fiatalság emléke azonban nem hagyta nyugodni lelkét, az élére rakott filléreket is forintra akarta váltani. Végül a körültekintő megfontoltság egy pillanatra cserben hagyta és kicsúszott lába alól a talaj. ÉLETVESZÉLYES sérüléseivel nem törődve összevissza szaladgált, felesége megölésével vádolva magát, mfg eszméletét vesztetten szállították kórházba. Az álmot, melyet Jenő magában dédelgetett, a robbanás egy pillanat alatt szétvetette. A gyermekek sorsát most már a szülők helyett a rokonok szeretete és lelkiismerete vigyázza. Sz. E. vele, hogy többre jut, ha helyette más tárgyakat tanul. Itt mutatkozik meg igazán, menynyire nincs a zeneoktatásnak presztízse. Sok iskolában gond az is, hogy idő és hely legyen a tanításhoz. Igazán kiváló tanárnak kell lenni ahhoz, hogy a gyerekek nulladik órában bemenjenek karénekre. Tavaszonként figyelemmel kísérem az éneklő ifjúság találkozókat: szívet-lelket gyö- nyörködtetően énekelnek. Ha ennek alapján ítélem meg a helyzetet, márpedig ezt a jelentős mozgalmat nem lehet figyelmen kívül hagyni, azt kell mondanom, hogy nincs itt olyan nagy baj, csak szokás, szerint szeretünk a hibákon keseregni. — És az is igaz, hogy nem lehet minden gyerekből zenebarátot faragni? — Sok múlik azon, hogy elég korán részesülnek-e zenei nevelésben. Nálunk az óvodák sokat tesznek ezért. — A tinédzser korosztállyal már nehezebb, hiszen szereti maga megválasztani, hogy mit hallgasson. — A fiatalok életében a koncerteknek más funkciói is vannak: a zenehallgatás egyfajta nemzedéki összetartozás szimbóluma, saját muzsikával. Ez egyben kollektív társkeresés, szórakozás. Meglettebb korban a volt tinédzsereket is más zene érdekli. Láthatatlan CB-rádió — Érdekes jelenséget figyeltem meg az évek során a Zeneakadémián-: a hétköznapi, közepes vagy aránylag jó koncerteken viszonylag kevés a fiatal, ám ha feltűnik egy-egy nagyság, kiváló tehetség vagy zenekar* majd leszakad a karzat, a terem egy csapásra megtelik fiatalokkal. — Ugyanis megvan az a különös képességük, hogy a legjobb, legérdekesebb programokat szúrják ki maguknak, és a hír láthatatlan CB-rádión terjed. Az idősebbeknek, ha van arra lehetőségük, a koncertre járás kellemes passzió. A választásnál az is közrejátszik, hogy az ember bizonyos hangulataihoz csak bizonyos karakterű zene illik. Ezt az iskolában is figyelembe kell venni. A jó tanár, ha látja, hogy a zene megfogta a diákokat, nem rohan tovább, hanem hagyja, hogy magukkal ragadják őket a dallamok, és ami elmaradt, azt majd egy alkalmasabb pillanatban, amikor éPP arra hangolódnak rá, pótolja. — Ügy látom, ön nem tartozik a pesszimisták sorába. — Sokfelé jártam, van ösz- szehasonlítási alapom, és azt mondhatom: alapjában pozitív vélemény alakult ki bennem a hazai zeneoktatás-ól és a zenei életről. Ezt a jó véleményt most már megtartom, amíg élek. Nem véletlenül lett divat világszerte a Kodálfj-módszer. Sokat beszélünk arról, hogy nem alkalmazzuk kellőképpen. Hogy ezt nyíltan megvitatjuk, szép vonósa a társadalomnak. Külföldön Magyarország példa, cs nem tudnék olyan országot említeni, ahol a zenei nevelés jobb lenne. Más kérdés, hogy vannak jóval kedvezőbb adottságú és lehetőségű államok, mint például Anglia, a Szovjetunió vagy az USA. Mindenesetre szervezetten és országosan sehol nem foglalkoznak a zenei nevelés kérdéseivel annyit, mint nálunk. Ez egyedül annak köszönhető, hogy Kodálynak — nagysága ellenére — nem derogált a zeneoktatás kérdéseivel foglalkozni. Hasonló cipőben Az iskolai énekoktatás egyébként szerte a világon válságban van. A gyerekek egész nap a tévé előtt ülnek. A tanár nem tudja megtanítani őket a Mozart-kantátára, mert épp az előző napi filmzenét fütyülik. Érdeklődési kör szerint is nagyon szétszórtak. Franciaországban például a zene egészen perifériális téma. A skandináv államok némelyikében a szakmunkások nemcsak zenét, hanem történelmet és irodalmat sem tanulnak. Ezt persze nem mint követendő példát vagy vigaszt említem, pusztán annak érzékeltetésére, hogy mindenütt vannak oktatási anomáliák, Máshol is hasonló cipőben járnak, csak kevesebbet beszélnek róla. — Nálunk, a gimnáziumban olyan alacsony az óraszám, hogy szinte a lehetetlennel egyenlő valamiféle eredményt felmutatni, és ez hovatovább a szaktanárok foglalkoztatását is lehetetlenné teszi. Sokan éppen ezért hagyják él a pályát. — Ez nagy hiba, amit valahogy korrigálni kellene. Több külföldi országban a zeneoktatás súlya a tinédzser korra esik. Ott viszont a kicsik nem részesülnek ' megfelelő vagy semmilyen képzésben. És mégis, az a fontosabb, hogy az egészen fiatal korban megbízható alapokat kapjanak. — Az előszobában a sok-sok ajándékvirág — nyilván a legutóbbi bemutatóról — még javában pompázik, de gondolom, készül az újabb kompozíció. Min dolgozik most? — Jelen pillanatban zeneszerzési szempontból nagyobb szabású művet, egy madrigáloperát írok, amely formájában a régi madrigáloperára üt vissza. Arany László egyik balladáját dolgozom fel. Kicsit olyan, mint a mintául szolgáló Skót népballadák: a XI. századi Angliába vezet vissza, de általánosabb mondanivalója van a férfi és nő kapcsolatáról. Ügy gondolom, a közeljövőben, talán egy hónapon belül sikerül befejeznem, a nagyján már túl vagyok. A másik komoly, rendszeres elfoglaltságot a rádiónak írt sorozatok jelentik. Nagy Emőke A tudományos munka elemzése Egyetemi kutatóbázis A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen a közelmúltban értékelték az intézmény elmúlt ötéves tudományos tevékenységét. Megállapították, hogy gyorsult az egyetemi kutatóbázis fejlődése. Megerősödött az intézménynek, mint tudományos központnak a jelentősége, növekedett a kutatási témák száma is. Jelenleg hét kutatócsoportban végeznek tudományos munkát. Az oktatási anyagok színvonalának emelését, korszerűsítését szolgáló alapkutatások mellett — amelyeknek gyakorlati haszna főleg a szakemberképzésen keresztül a népgazdaságban és a társadalomban jelentkezik — országos kutatásokban is részt vesznek, és szerződéses munkákat is vállalnak.' Kutatások folynak a gazdaságpolitika továbbfejlesztésének tudományos megalapozásáról, és az egyetem tervezési intézete alternatívákat dolgoz ki a VII. ötéves tervhez. Foglalkoznak a többi között az ingatlanforgalom közgazdasági kérdéseivel. A kutatómunka továbbfejlesztése érdekében a jövőben ösztönözhi kívánják a tanszékeket, hogy az egyes kutatási főirányokhoz szorosabban és több témával csatlakozzanak. Miként az elmúlt évek munkáját áttekintve megállapították: szükséges a doktori követelmények színvonalának emelése, a tudományos munka műszaki bázisának növelése, a kutatások nagyobb integrációja is. Szőnyi Erzsébet dolgozószobájában A világ tele van zenével
