Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-18 / 14. szám

1985. JANUÁR 18., PÉNTEK Országos Béketanács Bizottság alakult Megalakult az Országos Bé­ketanács tudományos és kul­turális bizottsága. Csütörtökön az MTA székhazában megvá­lasztották a testület elnökségét és tisztségviselőit. A tudomá­nyos és kulturális bizottság elnöke Straub F. Brúnó aka­démikus, az MTA szegedi bio­lógiai központ énzimológiai intézetének igazgatója lett. Az új bizottság legfőbb fel­adata, hogy tagjainak sokol­dalú ismeretére és tapasztala­tára építve segítséget nyújtson a magyar békemozgalom hazai és külföldi munkájához. A bizottság a különböző tu­dományágak eredményeinek felhasználásával tudományo. san megalapozott érveket dol­goz ki az Országos Béketanács tevékenységének hatékonyab­bá tételéhez. Dísztáviratok Monorról Ebben az évben 600 ezer darab művészi dísztáviratot készíte­nek a Könyvkötő Szövetkezet monori üzemében. Képünkön: Zalka Jánosnc kasírozza a posta részére készülő dísztáviratokat Hancsovszki János (elvétele Pedagógus élet- és munkakörülmények Generációk sorsa a vállukon Nagy erőpróba volt néhány évvel ezelőtt az új általános Is­kolai tantervek bevezetése. A gyakran változó tananyag, tan­könyvek, nem könnyítették meg a pedagógusok felkészülését, munkáját, helyzetét. Azután általánosították az ötnapos munka­hetet az iskolákban, s a közelmúltban intézkedések születtek az oktatók adminisztratív terheinek csökkentésére. A stabili­záció jelei ezek, s azt gondolná az ember, hogy a nevelők élet- és munkakörülményeinek változásával együtt javult Pest megyében a pedagógus-ellátottság. Azonban erről szó sincs. A mostani tanév elején az óvodákban 14, az általános iskolákban lő,8 százalékos volt a képesítés nélküliek aránya, a 46 közép­iskolai tanári állás maradt üresen, főleg a kollégiumokban, szakmunkásképző intézetekben, s ott, ahol idegen nyelveket kei! tanítani. > — Mik e jelenség okai? — kérdeztük Haness Lászlótól, a Pedagógusok Szakszervezeté­nek Pest megyei titkárától. Á fáradozással arányosan — Megyénkben 19 ezer 113 tagot számlál a Pedagógusok Szakszervezete, a szervezett­ségünk 95,2 százalékos. De nemcsak dolgozó óvónők, ta­nítók, tanárok, gyógypedagó­gusok, dajkák, nevelőit a tag­jai, hanem nyugdíjasok, s például gyesen levők is, most éppen 1500-an. Ha a pedagó­gushiány okait firtatjuk, a pálya elnőiesedése is ott ta­lálható a képzési és egyéb problémák mellett. Hogy pon­tosan éreztessem, miről is van szó: nemcsak a képesítés nél­küliek, valamint a besegítő nyugdíjasok, de a saját mun­kájukon túl helyettesítő kol­légák is kiveszik a részüket a gyes-en levők pótlásából. A pályakezdők részére idén 238 tanítói és 274 tanári állást kínáltak az általános Iskolák a megyében, s az évkezdésig csak 112 szakképzett tanítót, 85 tanárt találtak. — Talán nem eléggé vonzó a pedagógus pálya Pest me­gyében ? — Az, hogy az országos át­lagnál rosszabb a szakember­helyzet nálunk, arra enged következtetni: az iménti kér­désben foglalt állítás igaz. Ám a helyzet korántsem ilyen egyszerű. A munkafeltételek, a lakáskérdés, a bérlehetőség s még sok más tényező hat. El­lentmondásos folyamatok, ten­denciák érvényesülnek egy időben, s végül is ezek eredője az országos átlagnál valamivel problematikusabb helyzet. — Kérem, vegyük az imén­tieket sorra. Kezdjük mindjárt a bérrel... — Az iskolák megyénkben a pályakezdőknek eleve a bér alsó határánál 3—500 forinttal többet adhatnak. Tavaly ősz­szel bérkorrekciót hajtottunk végre, így 200 forinttal na­gyobb megyénkben a legfel­jebb három éve katedrán állók átlagbére az országosnál. De ha a többieket is számítjuk, akkor is figyelmét érdemel, hogy a mi portánkon 4721 fo­rintról 5182-re nőtt az alap­bérátlag, ugyanez a szám or­szágosan 5139, a fővárosban 5486 forint. S nagyon kedve­ző volt az ez év eleji újabb 6 százalékos bérfejlesztés, mely lehetővé tette a már pá­lyán levő, jól dolgozó oktatók- nevelők munkájának megkü­lönböztetett elismerését, s a többletmunka (például a nap­közis, osztályfőnöki vagy mun­kaközösség-vezetői tevékeny­ség) arányosabb megfizetését. — Kulcskérdés a pedagógus számára:- kap-e lakást? Ez ügyben hol tart a megye? — Szakszervezetünk Pest megyei bizottsága tavaly már­ciusban mérte fel a pedagógu­sok lakáshelyzetét, s megálla­pította, hogy a letelepedési és lakáslehetőségek elmaradnak az igényektől. Ez számokban kifejezve azt jelenti, hogy 1744 pedagógus (15,5 százalék!) lakásgondja megoldatlan, szü­leinél, albérletben vagy szol­gálati szobák egy helyén él. A zöme 30 év alatti egyedül­álló nő. Ide kívánkozik: a tan­év elején a pályakezdőknek 45 szolgálati lakást, 11 szobát és 108 helyet kínáltak a megyé­ben, ám ez is kevés. Magszűnt 1983-ban a kedvezményes la­kásépítési kölcsön, melyet ad­dig majd négyezren vettek igénybe. Azóta szakszerveze­tünk s az SZMT is szorgal­mazza, hogy a tanácsok adja­nak munkáltatói lakásépítési támogatást. Erre a Pest me­gyei Tanács fel is hívta idén az illetékeseket, de az első eredményekről leghamarabb az év végén beszélhetünk. Tény, hogy két városunkban, Szentendrén és Százhalombat­tán már alkalmazzák ezt a formát. A letelepedési segély (összege eddig 5—12 ezer fo­rint volt) emelését is ez évre tervezzük. Ami vonzó, s ami nem — A munkafeltételekről még nem esett szó. — Talán, mert ez ügyben a legtarkább a kép. Akadnak ki­váló adottságú iskolák, s olya­nok is, amelyekről ez nem mondható el. Általánosságban igaz az, hogy senki sem szí­vesen megy tanítani egy eldu­gott, távoli kis településre. Az ösztönzést szolgálja a területi pótlék (most 2—500 forint kö­zötti az összeg, de ennek eme­lését is ebben az esztendőben szeretnénk elérni. Az agglo­meráció iskoláinak jó része sem igazán vonzó, például, ahol teljes két műszakos okta­tás van (ott egyébként külön­leges munkahelyi pótlékot ad­hatnak a pedagógusoknak). Azután az is szerepet játszik, hogy sok az elavult iskola, épület, szűk, ódon tantermek, s nagy létszámúak a tanuló- csoportok. A Pécsett vagy Nyíregyházán végső friss diplomás tanár tehát aligha fog ide törekedni. Ezen a problémán enyhít valamelyest, hogy a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola elsősorban a megyé­nek képez szakembereket, s a Pest megyei Tanács ösztöndí­jat ad a felsőfokon még ta­nuló, leendő pedagógusoknak, ezzel egy Időre a megye ka­tedráihoz köti őket. Viszont vonzó a főváros közelsége, a kulturálódás könnyen elérhető alkalmait kínálja a környéken ciolgozók/iak — még ha az úti­költség meg is drágult. — Mit tehet, mit tesz a Pe­dagógusok Szakszervezete Pest megyében a helyzet jobbítá­sáért? — Említettem már a bérek, a területi pótlék, a letelepedé­si segély emelését. Ezekben az ügyekben kezdeményező a sze­repünk. Lakást azonban nem adhatunk, legfeljebb szor­galmazhatjuk a gond orvoslá­sát, sürgethetjük egy-egy fe­szítő probléma megoldását. Ahol a munkafeltételek hagy­nak kívánnivalót, közbelé­pünk, jelezzük, mi a nehézsé­gek oka. Iskolát sem építhe­tünk, a tanulók számát sem tudjuk csökkenteni. Tény az is, hogy az országostól elüt a Pest megyei kép, nálunk más­képp alakult a demográfiai helyzet, mint a többi megyé­ben. Végül vannak saját esz­közeink, lehetőségeink is. A pálya presztízse Ilyen például, hopr elértük a kitüntetett pedagógusok ju­talmazására képezzenek a me­gyei tanácsnál külön alapot, így megbecsülésük valame­lyest növekedhetett, tavaly több mint 700 ezer forint ju­talmat adhattak az iskolák. Ami az üdültetést illeti, ösz- szesen 2278-án pihentek az el­múlt évben a szakszervezet segítségével (az igény ennek körülbelül a duplája), s bár kevés a családos beutaló, idén kedvező volt, hogy a nyári szünet idején többen vehettek részt szervezett üdültetésben, mint eddig. — És ami a környezet s az iskolák kapcsolatát illeti? — Nem tehetünk említést élet- és munkakörülményekről úgy, hogy na szóljunk a peda­gógusok közéletiségéről. Hi­szen a pálya presztízsét, meg­becsültségét érintő tényező ez. Tavaly ősszel egy felmérés után állapítottuk meg: az ér­telmiségen belül kiemelkedő a pedagógusok társadalmi mun­kája, közéleti aktivitása, s egyre gyakrabban irányul az iskola falain kívülre. Így már nemcsak egyesek rendkívüli áldozatkészségéről, hanem a terhek arányosabb elosztásáról is beszélhetünk. Vasvári G, Pál Emlékezés a Szaktanács megalakulására A mozgalom helyes úton jár Összehívták 1888 elejére a szakszervezetek kongresszusát = 45*: ] A SZOT ülését megelő­zően felavatták az Al- mássy tér 2. számú ház falán elhelyezett emlék­táblát. libben a házban tartotta alakuló ülését negyven évvel ezelőtt az ideiglenes Szakszervezeti Tanács. Az avató ünnepsé­gen jeien volt Németh Károly, ott voltak a Szakszervezeti Ta­nács alapító tagjai is. Az emléktáblánál a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa nevében Gáspár Sándor elnök és Méhes Lajos főtitkár, az alapító tagok képviseletében Apró Antal és Petrák Ferenc helyezett el koszorút, a szervezeti fiatalok nevében két ifjúmunkás koszorúzott. A Szakszervezetek Országos Tanácsa csütörtökön ülést tar­tott. Jelen volt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, ott voltak a szakszervezeti mozgalomnak azok a veteránjai, akik negy­ven évvel ezelőtt részt vettek az ideiglenes szakszervezeti tanács alapításában. Megújulásra késztet az élet Gáspár Sándor, a SZOT el­nöke ünnepi megemlékezést tartott az ideiglenes Szakszer­vezeti Tanács megalakulásá­nak 40. évfordulója alkalmá­ból. Emlékeztetett arra, hogy Pesttől nyugatra a Vörös Had­sereg még harcát vívta hazánk felszabadításáért, amikor a magyar fővárosban újjáala­kult a szakszervezeti mozga­lom. A szakszervezetek tekin­télye, befolyása már nemcsak a múlt hagyományaiból táplál­kozott, hayem megújult, meg­erősödött. A szakszervezetek az új, népi demokratikus ha­talom részévé váltak. Képvi­selői bekerültek az új törvény­hozó hatalomba, az ideiglenes nemzetgyűlésbe, a nemzeti bi­zottságokba, majd a munkás­pártok küldötteiként a helyi önkormányzati testületekbe, a törvényhatósági bizottságokba is. A szakszervezeti mozgalom hatalmas szervezeti, politikai fejlődésnek indult. — Dolgozó népünk a párt irányításával, a szakszerveze­tek részvételével történelmi jelentőségű eseményeket ért el — mondotta. — A szakszer­vezeti mozgalom ma az épülő szocialista rendszer megbecsült és nélkülözhetetlen része. El­ismerést kap itthon, és becsü­lete van külföldön is. A moz­galom fejlődésének új lendüle­tet adott az, hogy a párt az ellenforradalom leverése után helyes, marxista—leninista szakszervezeti politikát alakí­tott ki. A párt elemezte a múlt ta­nulságait, és megteremtette az elkötelezett, önálló szakszer­vezeti munka feltételeit. Erre a politikára építve alakultak ki és fogalmazódtak meg a jo­gi biztosítékok, korszerűbbek lettek a szervezeti keretek, s ez a szakszervezetek számára jobb lehetőségeket biztosit a tagság érdekeinek védelmére, a szakszervezeti feladatok ön­állóbb ellátására. Négy évtized bizonyítja, hogy a szakszervezetek csak szocia­lista viszonyok között tudják teljes egészében érvényesíteni történelmi hivatásukat. E munka további sikerét segíti a szakszervezetek önállósága és elkötelezettsége — mondotta a SZOT elnöke. Ezután Apró Antal, az Ideig­lenes szakszervezeti tanács alapító tagja a negyven évvel ezelőtti történelmi fordulat előzményeire, a szakszervezeti egység kialakulása körüli har­cokra emlékezett. Elmondta, hogy a kommu­nisták már 1944 szeptemberé­ben keresték a kapcsolatokat a betiltott szakszervezetek ille­galitásban levő szociáldemok­rata vezetőivel, hogy közös ak­ciókat szervezzenek a munkás­ság legelemibb követeléseinek kielégítéséért, az élelmezési helyzete javításáért, a munka­helyek megvédéséért, fellépje­nek a kitelepítések ellen. A munkásosztály megosztottsága, a mérhetetlen terror, a német megszállás, a nyilas uralom, a két munkáspárt nagy ember­veszteségei miatt a közös ak­ciókat nem sikerült kellőkép­pen kibontakoztatni. 1944 de­cemberében és 1945 januárjá­ban azonban már létrejöttek a kapcsolatok a baloldali erők között. A baloldali szociálde­mokratákkal már a debreceni és szegedi megbeszéléseken egyetértés alakult ki abban a kérdésben, hogy a magyar szakszervezeti mozgalmat újjá kell szervezni a két munkás­párt megegyezése alapján. Népi baloldal jött létre így alakult meg 1945. január 18-án az ideiglenes Szakszer­vezeti Tanács. Akik annak ide­jén az Almássy téren az ala­kuló ülésre összejöttünk, vala­mennyien éreztük, hogy fővá­rosunkban, az országban az élet megindításához nekünk Is mielőbb tenni kéne valamit — mondotta. — Néhányan azon­ban aggályoskodtak, azt mond­ták, hogy ne siessünk, várjuk meg Peyer Károlyt. Ezek az emberek féltették a Szociálde­mokrata Pártnak a szakszer­vezeti mozgalomban korábban elfoglalt monopolhelyzetét. Vé­gül is viták, harcok után a munkásosztály álláspontját képviselők véleménye győzött. A szakszervezeti mozgalom rövid idő alatt tömegmozga­lommá vált. A szakszervezeti egység megteremtése később elősegítette a két munkáspárt egyesülését. A szakszervezetei: közreműködésével erős népi baloldal jött létre, amely meg~ teremtette a további szocialis­ta fejlődés fontos feltételét — mondotta Apró Antal. Elfogadták a félévi munkatervet További napirehdi pontként Méhes Lajosnak, a SZOT fő­titkárának előterjesztésében a tanácsülés megtárgyalta á so­ron következő szakszervezeti választásokkal és a 25. szak­szervezeti kongresszus előké­szítésével kapcsolatos felada­tokat. A tanácsülés elhatározta, hogy a szakszervezeti válasz­tások 1985 szeptemberében a bizalmiválasztásokkal kezdőd* nek; 1986 első negyedévében pedig összehívják a magyar szakszervezetek 25. kongresí- szusát. Méhes Lajos tájékoztatójá­ban utalt arra, hogy 1985-ben egy sor kiemelkedő belpoliti­kai eseményre kerül sor. Mind­ezekhez kapcsolódnak a szak- szervezeti választásokkal ös­szefüggő teendők: a bizalmi- és testületi választások, a szakszervezetek megyei taná­csainak tanácskozásai, a szak­mai és ágazati kongresszusok. A SZOT főtitkára hangsú­lyozta az aktivisták, a tagság széles körű bevonásának szük­ségességét a szakszervezeti vá­lasztásokat előkészítő munká­ba, a szakszervez'dti munka helyzetének értékelésébe, a to­vábbi tennivalóknak a meg­határozására annak érdeké­ben, hogy minél szélesebb kö­rű tapasztalatok álljanak ren­delkezésre a döntésekhez, e gazdaságban és a társadalom­ban végbemenő folyamatok, á feladatok reális értékeléséhez. A Szakszervezetek Országos Tanácsa foglalkozott a téli időjárás okozta -helyzettel. Méltatta azoknak a dolgozók­nak a helytállását, akik a meg­szokottnál nehezebb, helyen­ként rendkívül mostoha felté­telek között dolgoznak, és kü­lön azokét, akik az ország energiaellátásának biztosítása érdekében áldozatkészen tevé­kenykednek. A SZOT állást foglalt abban, hogy a kormány takarékossági intézkedéseit támogatja, és fontosnak tartja, hogy a dolgo­zók, a kollektívák fokozott fi­gyelmet szenteljenek az ener­giatakarékossági követelmé­nyek betartására. Végül hang­súlyozta annak szükségességét, hogy a gazdasági vezetők és a szakszervezeti tisztségviselők a nehezebb körülmények kö­zött is tegyenek meg mindent a megfelelő munkakörülmé­nyek biztosítása érdekében. A Szakszervezetek Országos Tanácsa a továbbiakban elfo­gadta a SZOT vezető szervei­nek 1985. évi programját éfe első félévi munkatervét. isiltet fogyatkozott azoknak a száma, akik az első világ­háború alatt vívott hazai osz­tályharcokról, a Tanácsköztár­saság időszakáról és a Hórthy- fasizmus okozta megpróbálta­tásokról saját élményeik alap­ján tudtak beszélni. Nyolcvan­kilenc éves volt özv. Pólyák Istvánná Ary Zsuzsanna, akit Abony kommunistái úgy tisz­teltek, mintha saját édesany­juk lett volna. Három éve találkoztam ve­le utoljára, azután, hogy 60 ezer forintot adományozott közcélokra és úgy rendelke­zett, hogy halála után családi házát öregek napközi ottho- hának kell berendezni. Csodálkozva néztem apró, törékeny termetét és megren­dültén hallgattam szavait, ami­Mindenét nekünk adta át kor azt mondta: tudom, a fér­jem is helyeselné elhatározá­somat. Csodálkozásom oka az volt, hogy tudtam róla, az élet olyan terheit vette vállá­ra, s hordta kifogyhatatlan hittel és akaraterővel, amire csak nagyon kevés ember ké­pes. Megrendülésemet pedig az a sírig tartó szerelem és tisztelet váltotta ki, amellyel férjéről, a csendőrök és nyila­sok által félig agyonkinzolt, örökre beteggé tett, 1958-ban elhalálozott Pólyák Istvánról beszélt. Férje a Tanácsköztársaság Vöröskatonája volt, b utána Csepelen járta ki az osztály­harc nehéz iskoláját Ary Zsu­zsannával együtt. Az 1925-ben kötött házasságukról Pólyák néni ezt mondta: „Boldogok voltunk, hogy elvben egyetér­tünk”. Ahányba, férje szülőhelyére, 1930-ban a munkanélküliség miatt költöztek. Ebben a köz­ségben Pólyák István, Somo­gyi Miklóssal együtt, egy év múlva megalakította a Szo­ciáldemokrata Párt helyi szer­vezetét. A csendőrök vala­hányszor verték, valahányszor becsukták és internálták, min­dig azt mondták neki: „agyon nem verünk, de azért mégis meg kell döglened." Hosszú lenne leírai, hogy hűséges felesége mennyit szén* vedett, küzdött a férje meg­mentéséért, kiszabadításáért, védelmezéséért. özv. Pólyák Istvánnné 1929 óta volt a párt tagija, meg­kapta a Szocialista Hazáéit Érdemrend kitüntetést is. Egész életét az új társada­lomért áldozta, mindenét a kö­zösségnek adta, s most, hogy már nincs az élők sorában, kimondhatjuk; magunkát 'ten­nénk szegényebbé, ha emberi helytállásának példáját, em­berségének emlékét hagynánk feledésbe merülni. Ma dél­előtt 11 órakor temetik Abony- ban. Cseri Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents