Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-17 / 13. szám

A vagon aljára fagyott a zsír Nincs idejük még fázni sem Az ember bemegy a boltba vásárolni egy kiló cukrot, vagy egy kiló lisztet, s eszébe sem jut, hogy az áru mi­lyen hosszú utat tett meg a malomtól, vagy a cukor­gyártól, amíg a polcokra került. A városkörzet élelmi­szer és vegyiáru ellátásából nagy részt vállal a DUNA ÉLVEGY monori raktárbázisa, amelynek állandó kira­kodó helye van a vasútállomáson. Az ott dolgozó ra­kodó brigád derekasan helytállt az elmúlt hideg napok­ban is, egyetlen vagon sem maradt kirakatlanul. A hőmérő higanyszála most „csak” mínusz 10 fokot mutat, de azért nem lehet valami kel­lemes ilyenkor hosszú órákat a szabadban tölteni, vagont rakodni. Horváth István taná­csi megbízott, darabszámoló is fázósan húzza össze magán a nagykabátot, megigazítja sap­káját, s ezt mondja: — Jött volna ide a múlt hé­ten, amikor a vagon alsó ré­széhez fagyott a zsír a mínusz 24 fokos hidegben. Naponta ál­talában 6—15 vagon áru érke­zik a DUNA ÉLVEGY részé­re, s ezeket még aznap ki kell pakolni, hogy ne kelljen állás- pénzt fizetni a MÁV-nak. Az itt dolgozó rakodó brigád tag­jai minden dicséretet megér­demelnek, hiszen rajtuk is múlott, hogy a hideg napok­ban is eljutottak az alapvető élelmiszerek az üzletekbe. Hideg melegedő Az egyik gépkocsira 30 má­zsa cukor kerül, Zelei Tibor gépkocsivezető a Kőbányai Közért Vállalat alkalmazottja gyakran jár ide áruért. — Hová viszi ezt a szállít­mányt? — A X. és a XVII. kerületi üzletekbe kell vinnem a 20 ki­logrammos zsákokban levő kristálycukrot. Igazán hamar bepakolták a ponyva alá a 30 mázsát, még fél órát sem kel­lett itt töltenem. Persze azok az üzletek este 7 óráig tarta­nak nyitva, de néhányból már jelezték, hogy fogyóban a cu­kor. A raktárbázis vontatója áll a vagon mellé, a traktor ve­zetője Tóth János arról beszél, hogy azelőtt a monori Kossuth Tsz-ben dolgozott, négy éve jött a FÜSZÉRT-hez. — Sokat fáztunk az elmúlt napokban, de azért a napi há- rom-'négy fordulót mindig si­került megtenni az állomás és a raktár között. Egyébként nemcsak én hordom az árut, segítenek magánfuvarosok, külső szállítók is. Nem segít viszont senki a 31 éves Nagy Sándornak és a 26 éves Dobrovenszki András­nak, akik nagy szorgalommal kettesével pakolják a teli cuk­roszsákokat a vontató platójá­ra. Nagy Sándor: — Mindketten két éve dol­gozunk a FÜSZÉRT-nél, hoz­zászoktunk már ehhez a ke­mény munkához. A mai adag például 14 vagon cukor kira­kása, de ezzel nem tudunk vé­gezni estig, mert csak délben fogtunk hozzá. Minden más­nap 6-tól 19 óráig dolgozunk, sokat ér az a szabadnap, ilyen­kor tudjuk a ház körüli mun­kákat ellátni. — Mennyit keresnek havon­ta? — Átlagban 5—6 ezer forint körüli a fizetésünk, volt már ennél több is, de kevesebb is. Nem vagyunk .elégedetlenek, csak hát... Ránéz a társára, aki — ez látszik az arcán — szeretné, ha nem beszélne to­vább, de £zért folytatja. — Azelőtt volt itt egy mele­gedő helyiségünk, amit az ál­lami gazdaság lebontott az iparvágány építése miatt. Egy kiselejtezett lakókocsi most a melegedő, képzelheti reggelen­te milyen hideg van benne. Van ott egy hősugárzó, meg egy otajkályha, de dél is van már mire felmelegíti a helyi­séget. Dobrovenszki András: — Hát az valóban csak hi­deg melegedőnek felel meg. Ügy tudjuk, meleg tea is járna nekünk, de nemhogy azt nem kapunk, de még ivóvizet sem. Pedig, úgy érzem megérdemel­nénk.­Üres laver Jön Méhész László darab­számoló tanácsi megbízott, aki a melegedő helyiségbe invitál. Naponta sok száz fordulót megcsinál a súlyos zsákokkal Nagy Sándor és Dobrovenszki András a vagonok és a.szállító jármű­vek között Hancsovszki János felvételei Visszakapja a hitét is Január 14-i, hétfői lapszá­munkban, a „Kellemetlen sa­rokban” tettük szóvá monori olvasónk panaszát, aki szol­gáltatást szeretett volna igény­be venni — s eközben kiszol­gáltatottá vált. Mivel mozgás- sérült, de a kapun kívül is szeretne közlekedni, kerék­párját kívánta átalakíttatni háromkerekűvé. Balszerencsé­jére olyan vállalkozóra akadt, aki az előleget zsebre tette ugyan, de lassan egy éve ígér­geti a nfunkát, amelyet esze ágában sincs elvégezni. Se pénz — se kerékpár — ez az ügy mostani állása. Azaz csak volt, ugyanis már a cikk megjelenését követő nap reggelén felhívta szer­kesztőségünket Hajdú János, a gyömrői Lakatos- és Szol­gáltató Ipari Szövetkezei el­nöke, s elmondta: igen kelle­metlennek találják, hogy a panaszost éppen az ő alkal­mazásukban álló dolgozó ká­rosította meg, hiszen ez a szö­vetkezetre is rossz fényt vet. Átérzik olvasónk gondját, ép­pen ezért keresik a lehetősé­get, hogy mielőbb elvigyék a vállalkozótól a kerékpárt, ame­lyet szocialista brigádjaik kö­zül valamelyik egészen bizto­san szívesen és szakszerűen átalakít majd. Ami pedig a dolog pénzügyi részét illeti: valóban megkapták a monori bíróságtól a fizetési megha­gyást, alkalmazottuk béréből azonban azért nem tudták le­tiltani, mert annak ötven szá­zaléka már egyéb adósságok­ra van igénybe véve. Most adódott alkalom a levonásra, meg is teszik, s postázzák még a mai napon. Hajdú János azt is elmondta: dolgozójuk munkájára — egyéb sokasodó problémák miatt is — a jövő­ben nem tartanak igényt. A gyors reagálást, az intéz­kedést, s az ígéretet olvasónk nevében is köszönjük, aki nemcsak a „tanulópénzt” kap­ja vissza, hanem átalakított kerékpárját — s minden bi­zonnyal. hitét is az emberséges segítségben. Délután két óra van, most tényleg meleg van a lakóko­csiban, de nem így volt a múlt héten. A műanyag ivóvödör és a fehér lavór üres, tényleg rég látott vizet. — Sokáig nem volt telefo­nunk sem, de aztán a gazda­ság „áttelepítette” ide — mondja Méhész László. A múlt héten meglehetősen sok vagon áru érkezett a FÜSZÉRT-nek, de a rakodók, szállítók becsü­letére legyen mondva, határ­időre kipakolták a vagonokat, így nem kellett álláspénzt fi­zetnie a DUNA ÉLVEGY-nek. A sínek közét belepte a hó, feltámad a szél. visszasétálok a vagonrakókhoz. Megérkezett már a raktárbázisról a másik két rakodó Teleki György és 'Kovács Sándor is. Teleki György: — Reggelente az 5 óra 20 perces busszal jövök Gombá­ról, immáron hat éve. Nehéz munka ez a vagonrakodás, de már hozzászoktunk. Mintegy bizonyításként felemeli kezét, s mutatja muszkliját, amely a vastag pufajkán is kitüremlik. — Én Monoron lakom, de azért öt órakor már én is fel­kelek, hogy időben ideérjek. Kitartás, szorgalom, fizikai erő kell ehhez a munkához, az­tán megy minden, mint a ka­rikacsapás. Szeretjük a szalon­nát, szinte minden nap azt eszünk, mert az — tudja — jó kondis kaja... Üjabb gépkocsi áll be a va­gon mellé, a rakodók szussza- násnyi idő után folytatják a munkát. Én pedig — a vasútállomás főnöki irodája felé igyekezve — azon gondolkozom, tényleg derék emberek ezek a vagon- rakók. Ellenpacher Lajos állomás- főnöktől azt kérdezem: — Mennyire partnere a vasútnak vagonkirakásban a DUNA ÉLVEGY? — Mi minden partnerünkkel törekszünk a jó kapcsolatokra. A legnagyobb szállítók az ál­lami gazdaság és a FÜSZÉRT. Nem is emlékszem 'hirtelen, mikor kellett az utóbbiaknak kocsiálláspénzt fizetniük a ké­sedelemért. S bár csak nappal rakodnák, azért teljesítik a kö­telességüket. Iparvágány épült — Az állami gazdaságnak nyolcmillió forintjába került az iparvágány kiépítése, de véleményem szerint megérte a befektetés, mert egy éven be­lül megtérülhetnek a költsé­gek. Talán a FÜSZÉRT-nek is gondolkodnia kellene a hason­ló megoldáson. Nekik i$ biz­tos megérnél Gér József A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM 1985. JANUÁR 17., CSÜTÖRTÖK Továbbra is „útba esik jövet-menet” Egyre zsugorodik az árnyék „Űtba esik jövet-menet a takarékszövetkezet" — láthat­tuk, hallhattuk néhány évvel ezelőtt a televízió hirdetései között a fenti dallamos szlo­gent. Azóta ritkábban talál­kozunk vele, legfeljebb egy- egy prospektusban vagy kiad­ványban. Ügy tűnik, a taka­rékszövetkezeteknek nincs már szükségük önmaguk reklámo­zására, amely azzal is ma­gyarázható, hogy stabilabbá vált gazdálkodásuk, tagjaiknak egyre szélesebb körű szolgál­tatásokat tudnak nyújtani. így van ez a monori taka­rékszövetkezetnél is, amely­nek székháza a Mátyás király utcában van, s amelynek ügy­vezető igazgatója dr. Foltin Brunóné. Kevesebb bürokrácia — Valóban sikerült az utóbbi években dinamikusan emelnünk a nyereségünket, amely bizonyítja életképessé­günket. Jelenleg 12 települé­sen nyolc egységünk — kiren­del,tségünk — van, az elmúlt időszakban egyet bezártunk (Üriban), egyet viszont nyitot­tunk, méghozzá Vecsésen. Saj­nos, akad jócskán gondunk is, például a vasadi kirendelt­séggel, ahol a betétállomány növekedési üteme lelassult, úgy is mondhatnám, hogy be­fagyott. Ha ez a helyzet nem változik, akkor kénytelenek leszünk bezárni, Hozzáfog­tunk viszont a gyömrői kiren­deltség szervezéséhez, 400 ta­got kell beszerveznünk, s ak­kor nem lesz akadálya. — A takarékszövetkezetek mpg mindig az OTP-k árnyé­kában dolgoznak. Milyen szol­gáltatásokat nyújtanak a ta­goknak? — A takarékpénztárak való­ban sokkal korábban alakul­tak, mint a takarékszövetke­zetek, de azért az a bizonyos árnyék egyre zsugorodik. Kö­szönhető ez elsősorban annak, hogy igyekszünk gyorsan, mi­nél, kevesebb bürokráciával intézni a tagok ügyeit Előzékenység, szakszerű ügyintézés jellemzi Boris Jánosné, Szálkái Ferencné és Dudás Istvánná munkáját a monori köz­ponti kirendeltségen Legfontosabb szolgáltatá­sunk a különböző termelési kölcsönök nyújtása, a személyi kölcsönök folyósítása, továbbá a lakóházak felújításához is adunk segítséget. Természete­sen csak azt tudjuk kiadni, ami a betétekben összegyűlik, tehát nekünk is elsőrendű fel­adatunk a betétállomány nö­velése. Több mint 13 ezer ta­gunk van, az alaprészjegy 200 forint, de mi már elértük a személyenkénti .380 forintot. Még ezzel sem vagyunk elé­gedettek, szeretnénk 500 fo­rintra emelni ezeket az össze­geket Kellemes gondok — Mely községek tartoznak a működési területükhöz? — Monoron kívül Ecser, Maglód, Mende, Sülysáp, Va­sad, Üllő és legújabban Ve- csés. összesen 25 dolgozónk van, a központban öten lát­ják el_ a teendőket. — Ügy tudjuk, ez az év je­lentős változásokat hoz a ta­karékszövetkezetek működésé­ben. Melyek ezek közül a leg­lényegesebbek? A dupla Axel valahogy fél­lábra és szimplára sikeredett Andrásik Lacinak, nem úgy, ahogy annak idején Regőczy és Sallai világbajnok kettősnél láttuk, és nem is a jégen feje­ződött be, hanem a pálya mel­lett, egy jókora hóbuckában. Vangel Jancsi, az úttörő tu­rista, aki, úgy látszik, nem­csak kirándulásokon, a he­gyekben érzi jól magát, a jé­gen is biztos lábakon áll, most némi kuncogás közepette se­gíti talpra állítani a hóban hentergő barátját. Mellette a kisebb Andrásik srác nemcsak kuncog, hahotázik is. Hűli — Apu majd csak akkor jön, amikor „záróra” lesz — dicsekszik a srác —, hizlalni, felönteni a jeget, persze, nem egyedül, itt lesz Zentai Tibi bácsi, a gondnok, Domsitsék és Mezeiék a „felvégről”. Hamar összeszaladnak itt a sportbarátok, amikor segítő kézre van szükség. Üllőn ez a legújabb szórakozóhely — így az Andrásik csemete. Az öblös hangszóró dalla­mos muzsikát terít, Monostori Edina klasszikusok diszkórit­musára köröz, szinte profi mó­don, iskolatársnőjével karölt­ve. Meglátszik a produkción, hogy nem ma vannak először a jégen. Az aprócska Miczkó Petit szülei hozzák, persze, a 3 éves Zentai Pisti sem egydül botorkál. Hidasi Laci is pro­dukálni akarja magát a kará­csonykor kapott korcsolyáján, csodálatos piruettel a papája elé csúszik. Persze, nem a kor­csolyákon. !!!!!! Szabó Balázs a táncterem parkettjén, úgy látszik, bizton­ságosabban érzi magát, mint a jégen, szaporán szedegeti, kapkodja lábait, vagy talán a televízió „Táncolnék veled” műsorában látott mambólépé­seket gyakorolja? A felvégiek autóval érkeznek, ez az ese­mény nem jelent különösebb feltűnést, a tágas parkolóban sűrűn egymás mellett autók állnak, más községekből is. Többen vannak, mint a fut- ballrangadókon. A beszédes természetű Dom- sits Zsuzsa már szerelésben érkezik, egyenesen a jégre tart. A „cucc” általában nem is akármilyen, csodálatosan divatosak az Adidas, Puma és a Senior kollekciók, a korcso­lyák már egybeépültek a ci­pőkkel. Nem úgy, mint hajda­nán a Mezei-kertek és a Ken­deres véget alig érő jégme­zőin, ahol a málló cipőtaipra csavarozták a csúszó alkalma­tosságokat, madzaggal erősí­tették — a kiváltságosabbak szíjjal —, otthon lett ám az­tán haddelhadd, amikor ész­revették, hogy a levált talp miatt kását kér a klattyogó cipő. A sportegyesület elnöke, dr. Balázs László körzeti orvos szélsebes kűrrel mutatkozik bé. A bámulat azonban csak né­hány pillanatig tart, Lutz, Ridberger és más hasonló kunsztok bemutatására nem vállalkozik, a közlekedés rend­jének betartására azonban na­gyon ügyel, hiszen annyian vannak a jégen, hogy elesni sem lehet. Ütközni annál in­kább. Ez ismeretségkötésre is alkalmat ad. Élnek is vele so­kan, hisz annyi a szép lány. í::-n Hogy kik járnak ide? Min­denki. Általános, közép- és szakközépiskolások, szülők, nagyapák unokáikkal, s per­sze, maguk is korcsolyát köt­nek. Boda Béla meg új ka­zettát gyömöszöl a magnóba, lágy, puha a muzsika, álmo­dozásra, ábrándozásra késztet. Egy szál harangvirág... Talán még énekelnél is, de Tövespuszta dermesztőén csí­pős szelet ereget. Kiss Sándor 1— Az előzetes tervek sze­rint a jövőben az OTP-vel azonos módon építési kölcsö­nöket is nyújthatunk majd a tagoknak. Eddig csak az OTP megbízásából kezelhettük a ta­karékleveleket, a nyeremény- betéteket és az ifjúsági beté­teket. Január 1. óta már ön­állóan kezeljük ezeket, ebből adódóan több a dolgunk, s még több lesz a jövőben. Természetesen ezek kellemes gondok, igyekszünk továbbra is megfelelő színvonalon ellát­ni a napi feladatokat. Minden tagunk bizonyára örül annak, hogy az idén a maximális — 9 százalékos — osztalékot fi­zetjük ki nekik. Visszatér­ve a változásokra, az év eleje óta a PENOMAH megbízásá­ból, Ecseren, Maglódon, Süly­sápon és Monoron a háztáji gazdaságokból felvásárolt ál­latok ellenértékét takarék­pénztáraink fizetik ki. Az idén tovább bővül az egyéni és cso­portos utazásokhoz nyújtott segtíség, az IBUSZ-szal, a COOPTOURIST-tM és az EX- PRESS-szel van megállapo­dásunk. Készül a mérleg — Mivel foglalkoznak ezek­ben a napokban? — Készült a múlt év mér­lege, amelyet március 15-ig el kell juttatni a felsőbb szer­vekhez. Lassan kinőjük ezt az irodaházat, a megoldáson, vál­toztatáson mér törjük a fe­jünket. Továbbra is szeret­nénk megfelelni a követelmé­nyeknek. tagjaink kedvébe járni, csak így érhetünk el még jobb eredményeket. G. J. Felveszünk középfokú végzettségű és gyakorlott sz érsz ámszerkesztőt, diszpécsert (a faipari végzettség előny), valamint két műszakos munkára női betanított és gépmunkásokat MONORI KEFE­ÉS JÁTÉKGYÁR Monor, Kölcsey u. 2-6. 2200 Köszönetét mondunk mindazok­nak, akik szeretett térjem, édes­apám, Vida György nyugalmazott tanácselnök temetésén részt vet­tek, sírjára koszorút helyeztek és ezzel fájdalmunkon enyhíteni igye­keztek. Külön köszönetünket fe­jezzük ki Vasad község közös tanácsának, hogy drága halottun­kat saját halottjának tekintette és ezekben a nehéz napokban fájdal­munkat enyhíteni igyekeztek, özv. Vida Györgyné és családja. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Landolás a hótokéban Kását sem kér ma már a cipő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents