Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-16 / 12. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM 1985. JANUÁR 16., SZERDA Tragor Ignác hagyatéka Méltó helyre kerti! a múzeum A szakemberek sokszínű tervei Nem árt, ha az ember évenként egyszer felfrissíti helytörténeti ismereteit a Vak Bottyán Múzeum kiál­lított tárgyai között. Ha vendég érkezik a városba, ide is elkalauzoljuk, s külö­nösen, ha külföldi, akkor magyarázzuk el részleteseb­ben az ország és a város történelmét a török korból maradt tárgyak, a 1848—49- es szabadságharc féltve őr­zött dokumentumai, régi újságok, kiáltványok, hasz­nálati tárgyak között. Néha azonban hiányérze­tünk támad. Utunk hamar véget ér a néhány terem­ben. Igaz, mint tudjuk, volna még bemutatnivaló, de nincs hol kiállítani. Tra- gor Ignác városában mél­tatlanul kicsire zsugorodott a múzeum. ül lenne az ideje Pest megye egyik legrégibb intézményét 1895-ben alapí­totta Tragor Ignác. A jelenlegi épületben 1930 óta működik. A. nagy és sokrétű,' általános gyűjtőkörű anyagot a Duna és az Ipoly vonalától Nógrád megye határáig, Délen Gödöl­lő vonzáskörzetéig keresik, kutatják, gyűjtik. Ennek kö­szönhető, hogy gazdag régésze­ti, történeti, néprajzi és képző­művészeti tárgyakat őriznek a falak között, ha nem is épp húszéves kiállításnak csak 80 négyzetméternyi alapterület jutott. Hozzá tehetnénk, hogy ideje ezen változtatni, hiszen múl­tunk ismerete, napjaink kér­déseire adandó válaszainknak is iránytűje. Gyermekeink történelmi, várostörténet! tu­datát, hazaszeretetünket minél több érzelmi és értelmi hatás­sal 'formálhatjuk. A dolgot sür­geti a meglehetősen aktív Mú­zeumbarátok Köre tagsága is érthető módon. Más kérdés, hogy a cselekvés nem puszta elhatározás kérdé­se, hanem a feltételeké is. Ah­hoz, hogy ezek megteremtőd­jenek, figyelembe kell venni a körülményeket. A körülményekről még any- nyit, hogy éveikkel ezelőtt úgynevezett kutatószobája is volt a múzeumnak, ahová bárki beléphetett, böngészhet­te az egykori váci lapokat, ré­gi dokumentumok közt néz­hetett utána sok mindennek, amire városa múltjából kíván­csi volt. Ám most, mint a városi ta­nács vb nemrég megtartott ülésén Szűcsné Z omborka Márta igazgató tájékoztatójá­ból kiderült, sem ez, sem az skolai kihelyezett órák meg­tartása nem lehetséges, mert egy raktár beomlása miatt a régészeti anyagot kellett itt tárolni. Ami most lehetséges, az csak a kutatók szűkebb körének fogadása, fűtetlen kiállítóterem az iskolai órák­nak, ahol csak álldogálni le­het. Bizonyos, hogy ez a kis- diákdkniak nem vonzó. Más kérdés, hogy az elmúlt évtizedek kulturális politiká­ja: következtében a Vak Boty- tyán Múzeum nem annyira a kiállítások, mint inkább a múzeumi irányítás központjá­vá fejlődött, miközben maga is egy megyei hálózat alköz­pontja. A Pest megyei Múzeumok Igazgatósága hálózatában a váci szakembergárda segíti, irányítja a váci vonzáskörzet és a város kiállítási intézmé­nyeit, helytörténeti gyűjtemé­nyeit. A váci görög templom időszaki kiállításoknak ad ott­hont. 1903 tavaszán megnyílt Hincz Gyula műveiből az ál­landó kiállítás. Az idén ápri­lisban véglegesen átadják a Petzval József Fototechnika­történeti Gyűjteményt. Verőce­maroson nagy látogatottság­nak örvend a Gorka Géza Em­lékmúzeum, Szobon a Bör­zsöny, Pencen a Jakus Lajos tanár, helytörténész vezette falumúzeum. Tervekben sincs hiány, s ezek közül még olyan elkép­zelések is szerepelnek, mint — a görög templom kitűnő akusz­tikáját kihasználva — orgona­hangversenyek rendezése, a város történelmét sokszínűén bemutató állandó kiállítás, a Múzeumi Egyesület ifjúsági tagozatának megszervezése, amely önmagában is indokolja azt az elhatározást, hogy szer­vező, népművelő ismeretekkel rendelkező munkatársat is al­kalmaznak a jövőben. — Vagyis, ha a tárgyi felté­telek jobbak lennének, a mú­zeum nagyobb szerepet vállal­hatna a város kulturális éle­tének formálásában — szögez­te le tájékoztatójában az igaz­gató. Ehhez pedig, úgy látszik, mégiscsak épület keli. A tanács vállalja — Ügy alakult, hogy szerve- zetileg~mem hozzánk tartozik az intézmény — mondja Nagy Géza, a városi tanács műve­lődési és sportosztályának ve­zetője. — Ennek ellenére is magunkénak valljuk a gond­jait, mert a város múzeumá­ról van sző. A végrehajtó bi­zottság is indokoltnak tartja ezt az igényt, s úgy döntött, hogy méltó helyet kell találni a gyűjtemény számára. Vcnzó Környszet Előreláthatólag a hetedik ötéves terv időszakában oldó­dik meg az a kérdés, úgy, hogy a Március 15. téri házat kap­ják meg, ahol megfelelő helyet lehet találni az igényes mun­ka, a szakszerű elhelyezés szá­mára, s a környezet is jobban vonzza majd a látogatókat. A gondot tehát a városi tanács magára vállalja. Kovács T. István Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): január 17-től 2,0-ig, csak délután fél 4 óraikor az öklök és koponyák című ze­nés, magyarul beszélő szovjet kalandfilmet vetítik. Este fél 6 és fél 8 órakor az Egyiptomi utas című francia krimit mutatják be Simone Signorét és Philippe Noiret fő­szereplésével. Madách Filmszínház (Lenin út 63.): január 16-án mindkét előadáson az ütósz'inkrön cí­mű szovjet filmet játsszák. Rendezte: Hja Avérbah, fősze­replője: Natalja Szajkó. — Január 18-án mindkét előadá­son , a Holnemvolt című cseh­szlovák színes film a műsor. Az évek óta nem tapasztalt hideg elől, aki csak teheti be­húzódik a meleg szobába. Ilyenkor mindenütt jóval több tüzelőanyag fogy. Főleg az ülőmunkát végzőiknek van szükségük jól fűtött munka­helyre. Mint például az isko­lás gyerekeknek, akik napi öt­hat órát padban töltenek. Mégis előfordul, hogy föl kell venni a télikabátjukat. Zebe- gányben járva ezt tapasztal­tam. Három iskolaépület van a községben, az egyik három éve épült központi fűtése», a másikat éppen tatarozzák, a harmadikra is ráférne egy alapos felújítás. Ahol most tanulnak a gyerekek, korsze­rűtlen olaj- és kisméretű vas­kályhák adják a meleget,. Átmeneti állapot ? Amikor a gyerekeket ke­restem, délelőtt volt, tanítási idő, mégis csak a nyitva felej­tett ajtók és a táblán lévő fel­írat fogadott „Gyertek utá­nunk az iskolába”. Az olaj- kályhában még pislákolt egy kis láng, de hamarosan az is kialudt, pl kellett zárni az olajat, mert a hideg miatt ki­csapódott paraffintól eldugul­tak a kályha szelepei. Az ud­var másik oldalán lévő terem­ben végre találtam egy osz­tályt, ahol éppen az igazgató- helyettes tartott órát. Itt egy kis vaskályha vetélkedett a tél hidegével. Igaz, a gyerekeken nem volt nagykabát, csak a tanár nénin, de reggelenként nem lehetnek ők sem anélkül. — Nem érdemes erről írni, csak átmeneti állapot ez — mondta az igazgatóhelyettes. — A másik épületben, amit most tataroznak, már központi fűtés van. Minden percben várjuk, hogy. átköltözhessünk. Mikor kerülhet erre sor? — A kérdéssel kerestem meg Prétyi Józsefné tanácselnököt, — Mi arra számítottunk, hogy a májusban elkezdett munkákat októberre a na­gyobb hidegek beállta előtt befejezik. Csakhogy menet­közben derült ki, hogy a múlt században emelt épületnek a tetőszerkezetét is teljesen ki kell cserélni. A kivitelező na Tyimarosi ROLLIKON kis­szövetkezet, azt hiszem, nem volt fölkészülve ekkora fel­A MINAP elgondolkoztam az igazságosság fogalmán, és nagyon szomorú lettem. Ezt a szomorúságot akarom átadni az olvasónak, hátha katarzist érez. Mert mondjuk, ha egy több­szörös gyilkost, elfajzott gyer­mekgyilkost halálra ítélnek, azt én igazságosnak vélem. Jelzem, nem mindenki, van­nak, akik szerint a halálbün­tetés eltörlendő, mert minden ember megjavulhat, beillesz­kedhet a társadalomba. Hat- het. Például vannak, akiket csak tizenévre ítélnek, kisza­badulnak és újra gyilkolnak. Az igazságosság, mint a meg­ítélés legfelsőbb foka, ez eset­ben a legnagyobb igazságta­lanság az újabb áldozattal szemben. Ám ez jogi kérdés, vitat­kozzanak ezen a jogászok és közírók, akik mindenhez érte­nek, az én bizalmatlanságom a hat-hettel szemben csak ma­gánvélemény, egy a sok közül. Hanem afelől nem lehet vitat­kozni, hogy az egyszerű figyel­metlenség számos esetben élet­fogytiglani nyomorékságot avagy halálbüntetést von ma­ga után, ha például valaki nem veszi észre az autót, amely elüti, vagy gázszivárgás idején gyufát gyújt. Ez vitathatatla­nul nem igazságos. Amire ugyan lehet azt válaszolni, hogy ilyenkor, országunkban, naponta néhányszor, a sors a bűnös, amely nem jogi foga­lom tehát nem érvényesülhet abban az igazságosság elve. Amire viszont én azt viszont­válaszolom, hogy az ember egész élete sorsjellegű. és ha az igazságosság ebből hiány­zik, hát inkább nincs, mint van. IGAZ, azt is lehet mondani, hogy ami aztán következik, az már jogra, intézményesített igazságszolgáltatásra tartozik. Megvizsgálják az autóbaleset körülményeit, a gázszivárgás felelőseit megbüntetik De hát, mondom, a gázolásban a figyelmetlenség miatt halálra ítélt személy volt a bűnös, az Gyenge érvek autóvezető perbe vonása szint­úgy nem igazságosan okozza neki az izgalmakat, a magas vérnyomást, és csak fokozza lelki kínjait, amelyeket amúgy is érez a tragédia miatt. Ami pedig a gázszivárgást illeti, vagy megtalálják a fe­lelősöket vagy nem, amint­hogy, ha egy ház süllyed, ha egy úttest beszakad, mindjárt három-négy intézmény felelős­séggyanús, egy se felelős, ha mégis valamelyik vagy vala­melyik kettő vétkesnek tekint­hető, akkor néhány év múlva talán, ha közületi bírságot fi­zet, és a lehető legtalánabb egyik-másik személy is fele­lősségre vonható-hető. Bizo­nyos mértékig. Gyenge dolog ez, kérem, az igazságosság elvével, akárhogy is nézzük, Tekintsük például a jogi oldal és a sorsbeli oldal bonyolult összefüggését. Vas­idegzetű rablók börtönbe ke­rülnek, kikerülnek, rabolnak, ütnek, vernek, lebuknak, újra börtönbe kerülnek, mindezt jó egészségben végigcsinálják, időnként fellendítik a vendég- látóipari forgalmat, s az ott dolgozók, valamint a ledérebb hölgyek jövedelmét. Ámde másfelől egy özvegy öregasz- szony eleséget szór a galam­boknak. mire szabálysértési el­járást folytatnak ellene, amely igazságosan — mondjuk, igaz­ságosan, mert szabály szerint — ezer forinttal büntethető. Ámde az öregasszony szíve rossz, az izgalmaktól infark­tust kap, vagyis gyakorlatilag halálbüntetést. összekeverem a dolgokat, o törvényt, a jogot, az eljárást és a véletlent, amely talán nem is annyira véletlen, de mindenképpen sors — mond­hatják erre önök. Igenis össze­keverem. Mert az élet, a való­ság összekeveri. Egy atya a legnagyobb szeretettel és gya­nútlanul megcsókolja gyere­két, aki azonban megkapja tőle lappangó influenzáját, ab­ból tüdőgyulladás fejlődik ki, vagy szívburokgyuliadás, amelynek nyomait egész éle­tén át hordozza. Igazságos ez? Nem; sors, vaksors. Bo­torság tőle elvárni az igazsá­gosságot, ilyent csak azok te­hetnek, akik az élet minden megnyilvánulása mögött egy felsőbb intéző hatalom igazsá­gosságát feltételezik, amelynek útjai azonban kifürkészhetet- lenek. Hanem én mégis szo­morú vagyok. HA AZT MONDJÁK, hogy azért van haladás, vannak valószínűségi esélyek, például a nénit infarktus után meg lehet menteni, legfeljebb já­rásképtelenné válik és ápolás­ra szorul, amibe viszont hoz­zátartozói betegednek bele; a gyereket egyre fejlődő orvos- tudományunk többnyire egész­ségessé teszi, aminthogy egyre kevesebb a gyerekbénulás; az elgázolt férfi, nő, gyerek in­tenzív osztályra kerülhet, ahol lába-keze, fél veséje híján megmentik — akkor is szo­morú vagyok. — Mit lehet ilyenkor tenni? Madách írta, Arany János fo­galmazta, mindegy, azt lehet vezérfonal gyanánt kezelni, hogy ember küzdj és bízva bízzál. Akár az igazságosság­ban is bízhatunk, hiszen nem­rég olvastam, hogy valakinek, aki folyamatosan és igen sokat sikkasztott, elkobozták luxus­villáját, nyaralóját, sőt nyu­gati gyártmányú autóit is. AMI olyan egyszerű eset ugyan, mint Mátyás király ál­ruhás útjai, amikor számos igazságtalanságot felplankolt. no persze, nem mindet, sőt statisztikailag elhanyagolható hányadot csupán, de mégis megerősítette az igazságosság­ba vetett hitünket, mindörök­ké, ámen. G. P. Hagyományos kályha és meleg öltözet? Nem ez a megoldás. Azért valami jó is van a télben A szerző felvételei adatra. Ez volt az első na- gyoob munkájuk. — Milyen javításokkal! kel­lett megbirkózniuk? — A víz-, villanyhálózat teljes felújítására volt szük­ség, ezenkívül a régi padló felszedésére és új készítésére. A faiiák egy része annyira el van romosodva, hogy le kel] bontani, és újat húzni he­lyette. A fűtést azelőtt vas- és cserépkályhával oldották meg. — Mely munkákat kell még befejezni ahhoz, hogy ott ta­nulhassanak a gyerekek?- — A festés, mázolás, a me­legpadló lerakása van még folyamatban. A lámpaburákat is most szerelik. Hátravan még az épület külső tatarozá­sa és kerítést kell építeni. Amíg ezek a külső munkák nem fejeződnek be, addig nem érdemes oda járatni a gyere­keket, hiszen az ott dolgozó munkások csali a figyelmet vonnák el a tanulásról. — Márpedig ilyen hidegben el se kezdhetik a külső vako­lást, a mázolást vagy a kerí- tésbetonozást. Véleményem szerint így márciusig se na­gyon lehet szó a beköltözés­ről. Mit göndör erről? Öt Kőműves — A szerződésben nem kö­töttük ki a határidőt, ezért számon se kérhetjük. Nem nagy vállalatról van szó, aki szükség esetén odarendelhet mondjuk Öt kőművest. Ezt a szerződéskötéskor tudtuk és számoltunk is vele. Kénytele­nek voltunk a kisebb költsé­gek érdekében. — Tehát egyelőre, legalábbis a nagy hidegek idején nem költözhetnek a gyerekek. Ha ez így van, akkor nem kelle­ne tenni valamit, hogy már jóval a tanítás elkezdése előtt befűtsenek a vaskályhába, a fagyos olajat pedig előbb ki­hozzák a raktárból, hogy le­gyen ideje magához térni? A fűtő fűtsön — Két fűtőit alkalmazunk, ők látják el az óvodát, az új iskola és a fölújított épület kazánját, meg amiről szó volt, a felső tagozatosok termeinek' fűtését is. Nincs írásiba fog­lalva és elosztva kettőjük pontos munkaköre, ezért az­tán a számonkérés is nehéz *-» mondja .széttárt karokkal az elnöknő. Visisza indultam az iskolá­ba megtudni, mikor gyújtanak be először és meddig vigyáz­nak a tűzre a fűtők. Ismét csak abban a teremben volt élet, ahol már korábban jár­tam, most oroszórát tartottak. Éppen vége lehetett, amikor beléptem, mert a tanárnő amint meghallotta, hogy egy felvételt szeretnék készíteni — kitessékelte a gyerekeket. Ő maga pedig a kérdést, hogy mikor, hogyan fűtik ezt a termet, elhárította magától .azzal, hogy erre ő nem vála­szolhat. Bár volt első órája, tehát tapasztalta Is a reggeli körülményeket — mégis azt mondta keserűen: „Úgy sem változik meg semmi”... Hogy változik-e valami? Véleményem szerint ez igenis rajtuk, az ott dolgozókon mú- Hk. A tanárok is tehetnek va­lamit a szemhunyás és a tűrés helyett. Mindenki többet vállal, ha szükség van rá, miért ne vál­lalhatna többet — korán ke­lést, alaposságot stb. — ilyen­kor a fűtő is? Ne szégyelljük számon kérni egymás köteles­ségét, ha a magunkét alapo­san elvégezzük. Dudás Zoltán Iflkelai krónika Hagy volt a szegénység Vámosmikola község 1984. december 20-án ünnepelte felszabadulásának 40. évfor­dulóját, erről a lapunkban tu­dósítások jelentek meg. Ilyen alkalmak során gyak­ran szóba kerül, hogy Vámos­mikola mivel gyarapodott, miként változott meg a köz­ség arculata. Én 1949-ben ke­rültem erre a vidékre; jól visszaemlékszem, ekkor jár­tam először Vámosmikolán, nyáron óriási a por, ősszel és tavasszal térdig érő sár, jár­da sehol, a mai bitumenes utakról nem is beszélve. Igen nagy volt a szegénység. Apró, nádtetős házak kicsi ab­lakokkal, egy udvarban négy­öt család lakott. Ez ma már a múlté. Ma a község minden utcájában járda és bitumenes út épült. Villany ég minden házban. A háztartási gépeikről és a televízióról nem is be­szélve. Űj utcák alakultak ki, ahol modern családi házak épülnek és épültek, a lakások­ból a fürdőszoba sem hiányzik. Nagyon sokat fejlődött az oktatás. Ma 23 pedagógus ta­nít, vezetékes ivóvíz van majdnem minden házban (igaz, a víz minőségén van ja­vítanivaló), és még lehetne sorolni. A község kereskedel­mi ellátása jó. ABC-áruház, vas- és műszaki bolt műkö­dik, két üzem ad a lakosság egy részének munkalehetősé­get. Igen jól gazdálkodik a közös tanács területén levő perő- csényi Vörös Csillag Termelő- szövetkezet. Koroknál Gábor ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Didergő iskolások A hideg pedig a markába nevet VÁCI

Next

/
Thumbnails
Contents