Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-04 / 2. szám

/ TANÁCSKOZOTT AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ton kiskapukkal, nem pótcselekvéssel értékű ered mén yk i esésre. Várható volt a létszámcsökke­nés, valamint az új vállalko­zási formák hatására a mel­léküzemági vagy kiegészítő te­vékenység visszaszorulása. Természetesen nem lehetett előre látni az aszályt, s annak következményeit. Elismeréssel nyugtázta a pártbizottság azt a tényt, hogy az üzemek döntő többsége idő­ben hozzáfogott a pártbizott­ság határozatának végrehajtá­sához. Az intézkedések ered­ménnyel jártak. Nyereségük így „csak” kétszázmillió fo­rinttal csökkent. Várhatóan egyetlen mezőgazdasági üze­met sem kell központi eszkö­zökkel szanálni. A jelentős aszálykár ellenére is biztosíta­ni tudták az állatállomány számára szükséges takarmány­áén sem lasz könnyebb gazdálkodni A pártbizottság úgy értékel­te, hogy az 1985-ös esztendő sem lesz könnyebb az előző­nél. A közgazdasági szabályo­zók szigorodnak, de nyereség- csökkentő hatásuk a mezőgaz­daságban kisebb lesz a tava­lyinál, várhatóan tíz száza­lék alatt marad. Az ipari üze­meknél ” tavalyihoz hasonlóan alakul, mintegy 15 százalékos elvonás érvényesül. Hogyan és milyen eszközök­kel lehet alkalmazkodni a megváltozott követelmények­hez? — tették fel a kérdést a pártbizottság tagjai. A vá­laszt az ipari üzemek már kör­vonalazták azzal, hogy 1985-ös terveikben magasabb nyere­séggel számolnak. Nagyobb teljesítményre vállalkoznak. Az IMI úgy növeli a béreket, hogy közben nem mond le a szükséges beruházásokról, s növelik exportjukat, egységeik önállóságát, nyereségérdekelt­ségét A dinamikusabb gazdasági növekedés az export bővíté­sét, a műszaki fejlesztést igényid mindenütt. Az a ta­pasztalat, hagy Pest megyében az ütemek többsége eddig sem mondott le a fejlődésiről. Ma is országos kezdeményezésnek tanúi lehetünk például a Roz­maring Tsz-ben a szövette­nyésztésen alapuló, vírusmen­tes szaporítóanyag-előállítás­ban, a dunavarsányi Petőfi Tsz embrióátültető eljárásá­nál. a dánszentmiklósi csepeg­tető öntözési módszernél stb. Jelentős erőfeszítéseket tesz­nek az exportképes árualapok bővítésére a herceghalmi HUNGAHYB, a TAURINA, a gödöllői búza-borsó, a berne- cebaráti bogyósgyümölcs-ter- melási rendszerekben. A koncentráltan megvalósí­tott beruházások a műszaki fejlesztés területén is jelentős lépés volt a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, a Csepel Autó­gyárban. Hasonlóan elismerés­re méltó a Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalat, a PEMU, az ÉGSZÖV, az Írószer Szövetke­zet folyamatos és intenzív fej- . lesztése. Példájuk bizonyítja, hogy a beruháziások csökken­tése, a források apadása sem ok a műszaki fejlődés megre­Olcsóbban és jobban kel! termelni kedésére. Az anyagi és a szel­lemi erő mozgósítására min­denütt van mód és mindent meg kell tenni a haladásért. Dr. Rátosi Ernő a vállalatok együttműködésében rejlő nagy lehetőségeket emelte ki, így például a DKV és a DHV harmonikus együttműködésé­nek jó tapasztalatait méltat­ta. Azt, hogy az energiagondo- kat közösen hogyan tudták mérsékelni. Az energiatakaré­kosság létszükséglet — fogal­mazta meg szigorúan. — Nem­csak a vállalatoktól, de az egyénektől is nagy felelősséget kíván. Nem egyetlen energia- forrás takarékosságáról van szó, hanem valamennyi ener­giával való okos, ésszerű taka­rékosságról. Mind az olaj, mind a földgáz vagy a szén frontján az eddiginél hatáso­sabb takarékosság indokolt, mégpedig kalóriaértékben. A pártbizottság elismerőleg szólott' mindazon erőfeszíté­sekről, amelyek a DKV, illetve a DHV nex'éhez fűződnek. Az a tény, ahogyan a katalitikus krakküzem határidő előtt va­lósult meg, s mind a tőkés, mind a szocialista exportját nagymértékben növelni tudta, szállítási gondjai ellenére hoz­zájárult a népgazdasági ered­ményekhez. Dicséretet érde­mel. 1 A pártbizottság kifejezte, hogy most, amikor a beruhá­zásokat korlátozó intézkedések nyomása kissé csökken, a for­rások mind nagyobb hányadát célszerű a műszaki fejlesztés szolgálatába állítani. A válla­latok és a szövetkezetek eladó­sodása, a korábban felvett hi­telek terhei idén már nem nő­nek, egy-két év múlva pedig csökkennek. A növekvő amor­tizációs alapok lehetőséget biz­tosítanak arra, hogy a beruhá­zások már idén is megközelí­tőleg két százalékkal bővülje­nek. Az anyagi és a szellemi tőkét társítva, amely jelentős a megyében, gyorsíthatja a műszaki fejlesztést. Kivált eredményes lehet ez, ha mind anyagilag, mind erkölcsileg nagyobb elismerésben része­sülhetnek. — És a család mit szólt? — Hajnali háromkor hoit- fáradtan értem haza, először édesapám és édesanyám szer­zett tudomást a dologról, bár nekik is jó 20 perc kellett, mire felfogták, hogy mostan­tól öt unokájuk van. A nagy- fiam — Norbert, hatéves — fölébredt, s feltette a már annyiszor hallott kérdést: — Tes ók vannak? — Igen — feleltem. — Három? — Nem, négy... — Mama, négy tesóm van! — rohant be a''szüléimhez. — S mi történt azóta? — Ismerősök, ismeretlenek gratuláltak, újságírók keres­tek, óriási a roham. Sokan ajánlottak segítséget, a helyi tanács például tízezer forintos rendkívüli segélyt, s azt, hogy segítenek ötszobásra cserélni kétszobás családi házunkat, amelyikbe még be sem köl­töztünk. Azt szeretném, ha i és i’etra édesanyám, akinek egy éve van hátra a nyugdíjig — a Taurusban dolgozik — gondo­zónőként segíthetne. Mert há­rom csemetére számítottunk, a Lenin körúti játékboltban már beígérték a háromszemé­lyes gyermekkocsit. Biztosan megoldják majd, hogy négy­személyes is legyen ... Búto­runk azonban csak egy szo­bányi van, s hiányzik még sok háztartási eszköz, felszerelés. Tervezik a névadót A 100 éves étterem vezető­je, Varga Gábor nevetve mond­ja: ilyen eég a miénk. Ne­kem háromévesek az iker fia­im, Csápé László felszolgáló­nak kéthónaposak az ikerlá­nyai, s most Bakóéknál szüle­tett négyes iker. A munkahelyi kollektíva tegnap kis ünnepség kereté­ben adta át a Münnich Fe­renc és Ságvári Endre brigá­dok tagjainak ajándékát, hu­szonháromezer forintot. A Bel­városi Vendéglátó Vállalat KISZ-bizottsága is felajánlott 15 ezret, s akár az éttermi kol­légák, társadalmi munkát, hogy berendezkedhessen az immár héttagú Bakó család. Hírünk van arról, hogy se­gít a KPVDSZ, s a vállalat már tervezi a négyes ikrek névadóját. A Pest megyei Ta­nács egészségügyi osztálya há­rom évre gondozónőt ad — vágy ha van, akkor a meglé­vőnek fizetést. S Bakó Sán­dor elvi engedélyt kapott egy Skoda mikrobusz vásárlására. Mindez csupán a kezdet. De a felaján’ott támogatás is jel­zi, ho?y örömükkel nincsenek egyedül a mendei négyes ik­rek szülei. Vasvári G. Pál Csekis a pirtauuüa módszereivel A pártbizottság részletesen foglalkozott a pártmunika mód­szereivel is, amelyek a gazda­ságirányítási rendszer változá­sával szintén módosításra szorulnak. A politika eszkö­zeivel, a meggyőzés, a mozgó­sítás, az ellenőrzés útján kell biztosítani a határozatok meg­valósítását. Az MSZMP-nek mindig ez volt az alapállása. Tegnap mégis azért kapott na­gyobb hangsúlyt a pártmunka módszere, mert ritkán, de elő­fordul, hogy egyes pártszervek a gazdasági vezetője helyett döntenek, vagy olyan feladato­kat fogalmaznak meg, amelyek gazdasági döntésnek tekinthe­tők és felmentik a felelősség alól a gazdaságii vezetőket. Ügy kell eredményt elérni, hogy mindig, mindenütt a pártmunka módszereit alkal­mazzuk — hangsúlyozta a tes­tület. Különösen kiemelte a pártbizottság az új vállalatirá­nyítási formák alkalmazásával kapcsolatos tennivalókat. 71 vállalat esetében foglalt állást eddig a megyei párt-végrehaj­tóbizottság. 21 állami irányí­tású, 38 vállalati tanácsú és 14 választott vezetősógű vál­lalat működik majd. Az új irá­nyítás megvalósítására dön­tően 1985 második felében ke­rül sor, de lesz, ahol 1986-ban alkalmazzák az új formát. Mindez nagy felelősséget, fel­adatot ró a pártszervekre, leg­főképpen azt, hogy biztosítsák a demokratizmus szélesítését, a vállalati önállóság növelését. A pártbizottság határozatot fogadott el. Olyan határozatot, amely a politika eszközeivel kívánja segíteni az 1985-ös gazdaságpolitikai feladatok megvalósítását, amely közvet­lenül a megyei dolgozók élet- és munkakörülményét érinti, de megvalósításával közvetet­ten az egész népgazdaság hasz­nát szolgálja. S. Ä. delmezőséggel gazdálkodó vál­lalatok gyorsabban fejlődhet­nek. A Kereskedelmi Kamara budapesti és Pest megyei ösz- szekötő Bizottsága kikérte a vállalati vezetők véleményét az új szabályzókról. Kedvező fogadtatásra talált a tőkés export növelését ösztönző ár­folyampolitika, álltalóban egyetértettek az élőmunka-fel­használás terheinek növekedé­sével, nagyobb vitát a vagyon­adó nyereséget terhelő változta­tása váltott ki. Gond a kevés­bé hatékony vállalatoknál ke­letkezik, másrészt a tröszti vállalatoknál, gyáraknál és gyáregységeknél. A vállalatok­nál és a szövetkezeteiknél egy­aránt gondosan mérlegelik a bérszabályozás formáinak ha­tását és nagy felelősséggel ké­szítik elő döntéseiket. kedni. A megyei, de a helyi párt- és állami vezetés is min­denkor jó támasza, partnere volt a tenni kész gazdaságok­nak. Ezután is a kezdeménye­ző, a törekvő gazdaságok mö­gött állanak. A példák is bi­zonyítják, hogy az összefogás a tisztességes, jó célok érde­kében sikerre vezet. Továbbra is érvényes a határozat tető rendeletek is. A változá­sok alapvetően a kívánt irány­ba módosítják a vállalatok ér­dekeltségét. A feltételek azok­nak a gazdálkodó egységeknek kedveznek, amelyek kisebb vagyonnal, kevesebb eszközzel nagyobb eredményt érnek el. Az átlagosnál magasabb jöve­összességében értékelve a tavaly januári párthatározatot, megállapítható, jó programot adott a megye üzemeinek, gazdaságainak. Ez a határozat jelenleg is érvényben van, to­vábbi két-három évre össze­foglalja a teendőket. Idén is nagy, nehéz megoldandó fel­adatok várnak a megyére. Vannak olyanok, amelyek már most láthatók — mondották a pártbizottság tagjai —, így a többi között o szakcsoportok és más új vállalkozási formák beilleszkedése a gazdasági sta­bilitás programjába, vagy a munka szervezettségével és a gazdálkodási fegyelemmel kapcsolatban. A megyei párt-, társadal­mi és állami ellenőrzés tapasz­talatai azt jelzik, hogy a gaz­dasági életben nő a különbö­ző vétségeik, szabálytalansá­gok száma. Az átfogó ellen­őrzések során a gazdálkodó egységek 70 százalékánál talál­tak hiányosságot. Ihászi József a mezőgazdaságról szólva erősítette a tényt: nagy a bi­zonylati fegyelmezetlenség. S hasonló a helyzet az új vál­lalkozásoknál is. A társadalmat irritáló, a közerkölcsöt romboló jelensé­gek nehezítik a politikai, s a gazdasági célok megvalósulá­sát, a gazdaságirányítási rend­szer korszerűsítését, sértik az életszínvonalpolitika alapel­veit Jogosan váltják ki a la­kosság döntő többségének el­lenérzését. A kedvezőtlen jelenségek okai sokrétűek, összetettek — állapították meg. A jelenségek kialakulásában, elterjedésé­ben — mondották —, gazdasá­gi, tudati tényezők is közre­játszanak. De összefüggnek az élet minden területén tapasz­talható lazaságokkal, a szabá­lyozás és ellenőrzés hiányos­ságaival, a vezetés gyengesé­geivel is. A belső szervezet­lenség, a bizonylati fegyelem megsértése is lehetőséget te­remt a visszaélésekre. A gaz­dálkodó szervezetek és intéz­mények jelentős részénél hiányzik a közvagyon meg­károsításával, a jogtalan elő­nyök révén szerzett jövedel­mekkel szembeni nyílt és kö­vetkezetes fellépés. Az alapszervezeti beszámoló taggyűléseken a kommunisták egyértelműen igényelték, hogy a vezetés rendszeresen foglal­kozzon üzem- és munkaszer­vezéssel, a munka tervezésé­vel, a gazdálkodási fegyelem ellenőrzésével. Számítsanak jobban a kommunistákra, a munkájukat lelkiismeretesen végző dolgozókra. Nincs minden rendben a teljesítmánny és a jövedelem között sem. Az ösztönzés po­litikai kérdés is. Korábbi párt- bizottsági ülésen már megfo­galmazták és most ismételték: a kisvállalkozó,sokat reális igények kielégítésére, tényle­gesen elvégzendő feladatokra alakítsák meg. Nyomatékosan felhívták a vállalatvezetők fi­gyelmét arra, hogy a kifizetett jövedelmek mindig legyenek arányban a teljesítményköve­telményekkel. S ezt minden területen érvényesítsék. A fő munkaidőben is! Az MSZMP Központi Bizott­ságának 1984 április 17-i ál­lásfoglalása a gazdaságirányí­tási rendszer továbbfejleszté­sének feladatairól kedvező visszhangot váltott ki. A többi között az, hogy a gazdálkodó egységek legyenek érdekeltek a teljesítmények növelésében; az árak a társadalmilag in­dokolt ráfordításokat fejezzék ki, s ne lehessen érvényesíte­ni a munka szervezetlenségé­ből, a rossz minőségből szár­mazó többletköltségeket; a vállal átok maguk döntsenek a rendelkezésre álló jövedelem fe1 basznál á sáról. Már megjelentek az idei szabályozó változásokat ismer­mennyiséget, s törlesztették az esedékes hiteleket. Dacára, hogy tizenkétezer ember vált meg a szövetkezetektől — ez nem okozott politikai feszült­séget. Az eredményekért mél­tán érdemelték ki tegnap a mezőgazdaságban dolgozók a pártbizottság köszönetét. Az ös&zeredmény elismerése mellett azonban megállapít­ható, hogy e területen is nagy a differenciálódás. A szabályozók szigorítása és a gazdálkodást nehezítő egyéb tényezők leginkább azokat az üzemeket sújtották, amelyekben sok kiegészítő melléküzemági tevékenység folyt. A differenciálódás attól is függött, hogy milyen a ki­egészítő tevékenység szerkeze­te, az irányítás és az ellenőr­zés színvonala. Az agglomerá­cióban működő nagy szövet­kezetek nehéz helyzetben kezdték már eleve az 19J4-es évet. Így például a fóti Vörös­marty Termelőszövetkezet tal- ponmaradása többekben kétsé­get ébresztett. A szövetkezet magatartása, az, hogy késede­lem nélkül felülvizsgálta a helyzetét és megtette a szük­séges intézkedéseket — lerövi­dítette a bajból való kilábalás idejét. A gazdaságtalan tevé­kenységet megszüntették, le­építették a szükségtelen mun­kaerőt, átszervezték az üze­met, az egész szövetkezetben bevezették a teljesítménybére­zést drasztikusan csökkentet­ték a költségeket. A létszám negyven százalékkal csökkent, az árbevétel is mérséklődött, de az egy dolgozóra jutó nye­reség megkétszereződött. Töp­rengés helyett a sikeres cse­lekvést választották. Ilyen és hasonló intézekések- mek köszönhető, hogy a 16—18 nehéz helyzetbe jutott szövet­kezetnek sikerült talpon ma­radnia, köztük a hernádi és a ráckevei szövetkezeteknek is. rábban a legjobbak közé tar­toztak. Megemlítették az Óbu­da Tsz-t, az ácsai, a dunavar­sányi vagy a gyáli szövetke­zeteket. Kimondotta a pártbi­zottság: késlekedni, a szüksé­ges intézkedéseket halogatni senkinek sincs joga. Vala­mennyi gazdaságnak kötelessé­ge mielőbb hatásosan intéz­őé ez nem jelenti, hogy a ha­tározat végrehajtásánál nem lesz „fogcsikorgatás”. Ami ar­ra utal: 1985-ben is minden kis eredményért keményen meg kell küzdeni. Jogos, az a felvetés — ezt fejezte ki felszólalásában Csa­pó Sándor is —, hogy a szö­vetkezetek termelési költségei nagyon megemelkedtek, akár az energia, akár a műtrágya és a növényvédő szerek árát te­kintjük. Ugyanakkor ezeket a saját áraikba nem tudják be­építeni. Arra kell törekedni, hogy érdemes legyen állatot tenyészteni, növelni a gyü­mölcstermesztést vagy a zöld­ségtermesztést. Szó volt az állattartó telepek korszerűsítéséről is: a rekonst­rukció ideje elérkezett, ráadá­sul nem az a feladat, hogy az 1970-es állapotokat rekonst­ruálják, ahol lehetőség van korszerűsíteni kell, áttérni a mai technikára, technológiára. Ellentmondás azonban, hogy a rekonstrukció csaknem annyi­ba kerül, mint valaha a beru­házás! Bármennyire ütközik e témában a szövetkezeti érdek a népgazdasági követelmény­nyel, az utóbbinak kell érvé­nyesülnie. Vagyis nem lehet eltekinteni a korszerűsítéstől. Csapó Sándor külön felhívta arra a figyelmet, hogy külö­nösen a sertéstelepeknél sok­féle technológiát alkalmaztak a korábbi években, egysége­sebbé kellene tenni azokat, mert sóikba kerül ez a sokféle­ség és az eredmény is kisebb. A pártbizottság elismerve az eredményeket, hangsúlyozta, hogy nem minden üzem ismer­te fel időben a megváltozott körülményeket és jelentős kü­lönbségek tapasztalhatók a reagálás gyorsaságában is. A késlekedés következményeinek alátámasztására szolgált a ceg­lédi Lenin Tsz példája, ahol tavaly augusztusban is csak a városi pártbizottság fellépé­sére hoztak intézkedést vesz­teségeik mérséklésére, holott ha januárban teszik ugyanazt, további milliókat menthettek volna meg. Nagy erőfeszítésekre volt és lesz ezután is szükség a tal­pon maradáshoz a megválto­zott körülmények között olyan gazdaságokban is, amelyek ko­lbászt József a TESZÖV segítő munkáját értékelte ab­ban a folyamatban, ami a me­zőgazdasági üzemek megerősö­déséért folyt. Ügy érzi, mon­dotta, hogy idén is sok feladat megoldásában kell közremű­ködniük. Különösen azok a szövetkezetek küszködnél:, amelyek korábban nagy beru­házásokba fogtak. Egyetértett a pártbizottság azzal a megfo­galmazással: mindenki opti­mizmussal kezdhet az 1985-ös tennivalók végrehajtásához —, Ajondokkal küszködő vál- lalatknak gyorsabban kell feltáni a kedvezőtlen tenden­ciáid, a gondokat. Progra- mokt kell készíteni a kilába­lása A megoldások közül — hansúlyozták a testület tag­jai - azok látszanak célrave­zetők, amelyek a termelési szerezet jövedelmezőség sze­rin felülvizsgálatára, a vesz- tesges vagy kevésbé jövedel­méé tevékenységek felszá­mítására, az erőforrásokkal vaí takarékosabb gazdálko­dóra irányulnak. Ebben tar­tó megoldást kiskapuk kere­sőével, pótcselekvésekkel nem laet találni. A nehéz helyzet- bn levő vállalatok most már isnételten kérik — és sajnos, Ojifear támogatókra is talál­ok —, hogy alakulhassanak á költségvetési üzemmé, s a ímácsoic így vállalják a kapa- etás átmentésének a költsé­geit egy elképzelt jobb idő- izakra. A pártbizottság erre iem lát lehetőséget, nem más erhére kell megoldaniuk a .ajót gondjaikat. A mezőgazdaság helyzetét srtékelve a pártbizottság is­tiét az 1984 januári pártbi- :ottsági határozatra utalt. Visszaidézte azt a gazdasági és íolitikai légkört, amelyben ez i határozat született. A tavaly régbement folyamat és a be­következett események nagyon s alátámasztják, hogy meny- ryire indokolt volt akkor leg- őbb feladatként megjelölni a /azdasági stabilitás megőrző­ét, az úgynevezett talpon- naradást. Már akkor számíta- ti lehetett egymilliárd forint jelent majd. Exporttevékeny­ségük is biztató. Szocialista brigádjaik, tisztességes dolgo­zóik — úgy, ahogy a pártbi­zottság is megállapította — az egész népgazdaság hasznára vannak. Az ügyeskedőket, a konjunktúralovagokat pedig igyekeznek kirekeszteni ma­guk közül. A pártbizottság az építőipar tevékenységét értékelve meg­állapította, hogy e területen még erőteljesebben érvényesül az üzemek közötti differenciá­lódás. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat kikerült az alacsonyabb hatékonyságú vállalatok köréből, és 1984-ben tovább növelte nyereségét. A mély- és útépítésben dolgozó vállalatok azonban a megvál­tozott körülmények között ne­hezen találják meg a kivezető utat. (Folytís az 1. oldalról.) növekedő értek el, különö­sen a kislvetkezetek munká­ját kísér nagy siker. Öröm­mel szóltrról, hogy stabilizá­lódott aitszám, megszűnt a nagy elvidorlás. Természete­sen az ári szövetkezetek is küszködik gondokkal. Szük­séges a rmékek minőségének javítása, Politikai munkával el kell rni — mondotta —, hogy eíödjön a mozgalmi jelleg kisszövetkezetekben is. Nénly szövetkezet ala­csony atékonysággal dolgo­zik. Aiépítőipari szövetkeze­tek pia beszűkült... Mind­ennek ilenére — hangsúlyoz­ta a ISZÖV megyei elnöke —, opmizmussal kezdték az 1985-Ö esztendőt: kilenc szá­zalékú kívánják emelni ter­melés eredményüket, amely mints' hatmilliárd forintot

Next

/
Thumbnails
Contents