Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-14 / 10. szám

CEGI-EDI xJiíAn {Megkezdődött a visszaszámlálás Öltöztetik, akár a menyasszonyt A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM 1985. JANUÁR 14., HÉTFŐ Városszélen, sorban postafádikék Menetrend szerint jár a Barkas Jó ideje megszokott kép té- len-nyáron piacos .napokon, vagy a nyugdíjfizetősökön, hogy a ceglédi 1. számú, vá­rosközpontban levő postahiva­tal szolgálati kapujánál kora reggel már több asszony,' em­ber várakozik. Főként időseb­bek, tudósabbak. Tudják, reg­gel nyolc tájban indulnak ki innen a külterületi „kisbuszos postások”. Megkímélik hát őket néhány perc kinti vára­kozástól, néhány megteendő pluszmétertől. Ha már piacos nap van és piacra jönnek, el­ső útjuk ide, a postához ve­zet, hogy itt vegyék át a ne­vükre szóló küldeményeket. Öten gurulók Cegléd külterületét öt ilyen Barkas gépkocsival guruló kézbesítő járja. Rájuk lehet fogni, hogy mozgó postahiva­talok, hiszen a bélyegárusítás­tól a nyugdíjak kihordásáig, az újságok kiszállításától a messzi kis boltok napi bevé­telének átvevéséig számtalan postás feladatkört látnak el. Postásnak is törzsgárdatagok, külterületisnek is, hiszen mi­óta szokássá lett, hogy a tele­pülés szélén, ahol a város a tanyavilággal találkozik, kö­zös megállapodásra kiszemelt helyre felállították a „posta­küldemény-bokrokat”, a levél­szekrény-sorokat, ők járják azokat a körzeteket. Tóth László személye és postásaütöja kezdettől a Mi- zsei út és Nagykőrösi út közti területen ismert. Ö járja a kappanhalmi részt, Nyársapát, Csemő felé. Dezső Ferenc fi autós postás az úgy éri körzet­ben, az Örkényi út térségében népszerű, kiváltképp a pénz­ki hordós napokon. Monori Jánost Abony felé viszi mun­kaeszköze, a járműtelepről nap mint nap, annak rendje s módja szerint időben kihozott és útjára indított autó, a Tör­teit úti, Szolnoki úti terület felé. Seres Gyula a Kozma Sándor úti felüljárón túl jár, Tápiószőlős, Újszilvás felé őt várják a Lenin Tsz és a CÁT vidékén élők. Nádházi Lajos területét a Budai út és a Pesti út fogja közre. Délután két óra múlt kis idővel, a fiatal postás me­netrendszerűen érkezett visz- sza a főpostára, központi szol­gálati helyére. A rendezgetés, leadás, adminisztráció javán is túl van. Szusszanásnyi idő­re — kérésemre — letelepszik az irodában, hogy munkájáról s magáról egy keveset szóljon. Az első, amit kijelent: szereti a foglalkozását. — Érettségi után még nem úgy indult, hogy postás leszek. Egy kis időre, mert akkor le­hetőség nyílt rá, elmentem az NDK-ba dolgozni. Amolyan betanított munka volt. Ami­kor hazatértem, a katonaidő következett, utána meg a pos­ta. Tíz esztendeje, hogy a pos­tás egyenruhát felöltöttem. Először motoros távirat-kéz­besítő voltam, helyettesítettem külterületen munkálkodó kol­légáimat, azután kaptam a Barkast és „ezt a kört” — mármint az L—5-ös területet a Pesti út és a Budai út közt. Két esztendeje járom. Külte­rületi postaládám? Van, vagy négyszáz. Említi: szerencsére otthona szinte félúton van, a jármű­telep és az 1-es posta közt. Reggel fél hétre megy- a ga­rázsba, nyolc után nem sok­kal már a főpóstától indul ki­felé, levelek, újságok, külde­mények tömkelegével. A ta­pasztalat szerint csütörtökön a legtöbb a vinnivaló. Idő, a családra — Guruló hivatali szolgála­tot teljesítünk — említi. — Van hivatali bélyegzőnk, pénzzel, utalványokkal bá­nunk. Épp ezért, talán monda­ni sem kell, felelősségünk is van, nem is kicsi. Beszélgetünk napjai további részéről. Az utat a garázshoz, illetve haza kis segédmotor­jával rövidíti meg. Felesége a szociális otthonban szakácsnő, Norbert fiuk másodikos, Csil­la lányuk elsős. Most kivették őket a napköziből. Feleségé­vel, ahogyan az idő engedi, együtt vagy külön-külön fog­lalkoznak velük. — Közben építkeztünk is, voít mit csinálni. Szerencsére nagy á család, népes és ösz- szetartó a rokonság, segítjük egymást. Csak épp brigádnap­lót nem vezetünk erről — mondja mosolyogva, — Fele­ségemmel időnként, épp a családi összefogás miatt, elju­tunk moziba, színházba is. Most, hogy az újságok megje­lenési ideje a hét végén vál­tozott, nekünk, külterületisek- nek egy fokkal könnyebb lett a dolgunk. — Szó se róla, a belterületi­seknek is — egészíti ki az 1-es posta főnökhelyettese, Nagy László a beszélgetés eme ré­szét. — A szabad szombatok és a vasárnapok miatt pél­dául az újságkihordás a vá­rosban is gondunk volt. Még úgy is, hogy a posta ezért a vállalkozónak ötven forint órabért fizetett. Sok napilap­előfizető van kül- és belterü­leten. Igaz, a lapok ára most Vezeték a Kereszt utcában Az összefogás példája A kezdeményezőkészséget, az önálló vállalkozást legtöbbször a termelőegységekkel kapcso­latban emlegetjük, holott a na­pi élet számos más területén jelen van, és nélkülözhetetlen fejlődésünk szempontjából. Egy ilyen esetet hallottunk a minap. — 1979-ben jártunk, amikor Cegléden a Kereszt utcában lakók végérvényesen elhatá­rozták, hogy ők is részesedni akarnak a korszerű energia- hordozó, a földgázáldásból. Egy ott lakó vállalta, hogy magára veszi a földgázbeve­zetés összes várható gondját és intézkedni fog. A három évig tartó kilincselés megkezdődött. A városi tanács műszaki osz­tályán, majd Hajdúszoboszlón kezdte a sort. A megyei tanács engedélye után az Ipari Mi­nisztérium engedélyére is változott, de a megrendelők létszáma azért annyira nem. Hogy csak a Pest megyei Hírlapot nézzük és csak ceg­lédi viszonylatban: januárra ezt a napilapot több mint 6270-en fizették elő. Áruspél­dányra naponta 7—800- da­rabra van igény, de piaci na­pon ezer darabnál is több fogy. Napzárta után Cegléden egyébként 26 pos­tás kézbesítő körzet van. Délután három óra felé jár az idő. Hallani, amint a folyo­són tereferélve, elköszönve egymástól, a munkanapot be' fejezve búcsúzkodnak a kül­területi postások. Néhányuk- nak igaz, még, akad egy kis dolga: az a szokás ugyanis, hogy ha „napzártáig” vagyis addig, amíg nem végeznek, érkezne olyan fontos távirat, amit mindenképp el kéne jut­tatni a címzetthez — termé­szetesen ez esetben nem név­napi üdvözletről van szó —, akkor mielőtt a Barkast visz- szavinnék a telephelyre, ki­szállítják a táviratot vagy á táviratilag küldött pénzössze­get a címzettnek. Utána ki-ki magánember lesz, a másnapi munkakezde­tig. E. K. szükség volt. Csak a beleegye­zés megszerzésével másfél év telt el: — Kiviteli tervünket be kel­lett mutatni számos illetékes helyen, jóváhagyásokat szerez­ve. Az anyagokat nagy nehéz­ség árán a Metalloglobustól szereztük be. Végül a kivite­lezett munkát az Országos Bányamüszaki Felügyelőség hagyta jóvá. A 240 méter hosszú Kereszt utcai vezetékkel a Nyúl utca lakói is gázhoz jutottak ké­sőbb. Ők már rövidebb idő alatt járták végig ezt az utat, mert a tapasztalataikat átad­ták nekik a Kereszt utcaiak. így szól az igaz történet, s aki mindezt szabad idejéből végigcsinálta és elmondta: Hornyák Imre, Kereszt utcai lakos. K. S. Ebzárlat A Pest megyei Állategész­ségügyi és Élelmiszer Ellenőr­ző Állomás kerületi főorvosa 1985. március 18-ig Csemő község teljes területére ebzár­latot rendel el. Erre azért ke­rült sor, mert Dóczi György Csemő, Jáger dűlő 11. szám alatti tanyáján egy róka hul­láján az Országos Állategész­ségügyi Intézet veszettséget állapított meg. Ügy öltöztetik, akár egy menyasszonyt. Drága füg­göny a fátyla, márvány a ruhája, megannyi nemes dísz varázsolja ünnepélyessé. Mindez talán feledteti majd a kényszerűen hosszú mátkaság nehezen töltött éveit. Most már csupán hetek kérdése, és hamarosan isméi lesz színházterme a városnak. fiz utolsó simítások A Kossuth Művelődési Köz­pont nagytermét a hetvenes évek második felében nyilvá­nították életveszélyessé. A színpad födémszerkezete és az épület elektromos hálózata felmondta a szolgálatot, a hatalmas helyiség szinte fűt- hetetlen volt. Akkoriban olyan megoldásra gondoltak, amely rekonstrukcióval teszi megfelelővé a mai követel­ményeknek. A feltárások so­rán újabb és újabb rejtett hi­bákra bukkantak, szüntelenül módosítani kellett a terveket, s ennek megfelelően nőttek, növekedtek a költségek is. Sárik János, a Dél-Pest me­gyei Tanácsi Építőipari Válla­lat igazgatója mostanában minden munkanapját a mű­velődési központnál kezdi, ahol az építőmesteri munkák befejezése óta kilenc szakma művelői foglalatoskodnak a berendezéssel, díszítéssel. A villanyszerelőknek, festőknek, burkolóknak, bádogosoknak, lakatosoknak nem kell fa- gyoskodniuk. A korszerű, gáz­fűtéses kazán kellő hőfokot teremt. A kiszolgáló helyisé­gekben helyükre kerülnek a szerelvények. A mutatós márvány pádi- mentum elkészült, melyhez hasonló lapokkal burkolják az utcai bejárat lépcsőit. Ilyet használtak a fővárosban a metróépítők is. A Fővárosi Kiállításkivitelező Vállalat szakemberei külföldi hangel­nyelő anyagot erősítenek a falakra a megfelelő akusztika érdekében, majd felrakják a nemes tölgyfaburkolatot. A padlót ugyanolyan lila szőnyeg borítja, mint amilyen a mennyezet színe. A kényel­mes, nem nyikorgó székek barnás árnyalatú huzatűak. A színpadi függöny önmagában szép summába került. Minden megjött A DÉTÉV raktárában van­nak az értékes hang- és fény- technikai berendezések, a mindentudó keverőpultok, amelyek központi vezérléssel, gombnyomásra a kellő pilla­natban idézik elő a kívánt hang- és fényeffektusokat. Megjöttek a reflektorok, a csillárok, sokasok fontos, drá­ga holmi. A szellőztető beren­dezés olyan korszerű, ami­lyen talán még az Operaház­ban sincs. Az ország neves színháztechnikai szakemberei irányítják a tervek megvaló­sítását. Rendszeresen ellenőr­zik a kivitelezést, s még me­net közben is finomítják a megoldásokat. Ha az alvállalkozók egy ki­csit fürgébbek lettek volna — más fontos munka hetekre el­szólította őket —, akkor de­cemberben befejeződött volna a szerelés, így viszont január 31-re várható az általános le­vonulás. Utána nyomban meg­kezdődik az átadás-átvétel procedúrája, amikor a pincé­től a padlásig tüzetesen meg­vizsgálnak mindent. Február a hiánypótlások hónapja lesz, márciusban a személyzet tanulja a különle­ges berendezések, szerkentyűk kezelését. Használói „belak­ják” a házat. Mire eljön az április elején esedékes át­adás ünnepi pillanata, egy gyönyörűséges színházterem fogadja a ceglédieket. Küíönds látvány Lassan a számlák végössze­ge is kikerekedik. A tervezett összeg nem fedezi a kiadáso­kat. A már említett nem várt meglepetések további millió­kat emésztettek fel. A kivite­lezők véleménye szerint a szerződésben megszabott 67 millió forinton felül még to­vábbi 12—13 millió forintot kell előteremteni a követelés kiegyenlítéséhez. A DÉTÉV nem számít nyereségre a mű­velődési központban végzett A színházterem előcsarnoká­ban a ruhatár márványburko­latán dolgoznak a DÉTÉV szakemberei. Apáti-Tóth Sándor felvétele munkáért, már azzal is be­éri, ha nem lesz vesztesége rajta. Aki a Kossuth tér felől szemléli a művelődési központ épületét, fura látványban ré­szesül. A homlokzat úgy fest, mintha egy tarka tollú páva feszítene két rút kiskacsa kö­zött. A büszke, vörösben, fe­hérben pompázó színházi por­táltól jobbra lévő szárny megmaradt eredeti kopottsá­gában. Festékre ugyan még futotta volna, de ezzel nem oldottak volna meg semmit. Elkészültek annak a felújítási tervei is, ám a pénzszűke egy­re szerényebb megoldásokat követel, s a helyreállítás ta­lán csak a következő években folytatódhat. Az meg ismeret­len egyelőre, hogy a volt ze­neiskola öreg épületét mikor és mi váltja fél. Tatnasi Tamás Rendelésre készül így Mosva, gyűrve divatos A Május 1. Ruhagyár 16 gyáregysége közül a legna­gyobb létszámmal a ceglédi dolgozik. Profilja rendkívül változatos. A bőr- és szőrme­feldolgozáson kívül minden ruházati termék előállítására alkalmas. A központi szabá­szat Budapesten működik, Cegléden csak varrodai mun­kát végeznek. Termékeik nemcsak a hazai, hanem a külföldi piacokon is kereset­tek. A tőkés export százalé­aessidssaseEBSi: £izs^avi.%£aa Ritkán adádik alkalom A közönség s madár Színházi berkekben minden bizonnyal sokra becsülik azt, aki, mondjuk, influenzába zu­hant kollégája szerepét szin­te felkészülés nélkül, hirtelen átvéve játssza el. Azaz beug­rik. A civil pályákon persze ritkán adódik ilyen alkalom. S ha mégis, abban sincs sok köszönet. Saját bőrén érezhette ezt a ceglédi művelődési központ igazgatója, amikor a múlt esz­tendő decemberének derekán saját maga is a közönség elé kényszerült állni. Igen, igen, a világot jelentő deszkákra, mégpedig többszörösen jeles fővárosi színművészeket he­lyettesítve. Igaz, hogy csupán néhány másodpercre, egy kurta monológ erejéig, amely­nek veleje az volt: a Ma­gunktól értetődünk címmel beharangozott Kern András— Verebes István előadás immár második alkalommal is elma­rad. A bejelentés neon aratott zajos sikert. Annál is inkább, mivel az a produkció egyszer már elmaradt még november­ben, viszont tény, hogy akkor Verebes, ezzel szemben most Kern művész úron ütött ki a vírus. Mert ha már a vélet­lenek ilyen szörnyű következe­tességgel sorakoznak egymás után, hát legyen valami kis változatosság is a dologban. No, de jól tudjuk, a bacilu- sok nem ismernek tréfát: ma nekem, holnap neked. Ami egyiknek november 8-án, az ugyanúgy kijár a másiknak december 17-én. És bizony olyan rafináltan, hogy jottá­nyival sem előbb, sem később, hanem kizárólag a meghirde­tett fellépés napján. így rög­vest érthetővé válik: a vidéki művelődési háznak és közön­ségének miért nem jut leg­alább annyi osztályrészül, hogy a kórság csapásáról idejében tudomást szerezzen. Ha másért nem, mert mikor nyavalya üti fel a fejét, hát illő jobbulást kívánni. Például táviratban. ★ — Az ismert előzmények után nem lett volna célszerű a műsort néhány nappal meg­előzően érdeklődni a neves művészek egészségi állapota felől? — Ha érdeklődünk is, hiá­bavalóan, mert a műsor szer­vezőjének, Csák Istvánnak a telefonjából arról értesültünk, hogy pontosan a fellépés nap­ján ütött ki a betegség. így hát nem tudtunk már senkit sem értesíteni — mondja Lűr István, a Kossuth Művelődési Központ igazgatója. — Mekkora gázsiról mond­tak le az előadók? — Mindkettőjük fellépti dí­ja 2600 forint. — Melyik cég égisze alatt forog a Kern—Verebes-féle összeállítás? — A Radnóti Irodalmi Szín­pad hivatásos szervezője köti a szerződéseket. Sajnos ezzel a színpaddal már volt dol­gunk. Gondolom, sokakban kellemetlen emlékeket ébreszt a Színlelni boldog szeretőt esete, ekkor a helyszínen mondták vissza a szereplést. Tény, hogy műsoros előadá­saink töredéknyi hányada vég­ződik hasonló kudarccal, csak­hogy míg egy jól szervezett előadás nem bolygatja meg a közvéleményt, addig a fiaskó évekig nyomot hagy a ceglé­diekben. — Ráadásul a lehető leg­rosszabb időpontban hatalma­sodott el az influenza. — Valóban kínos helyzetet teremtett nem sokkal az új színházterem átadása és a rendszeres színi előadások be­indulása előtt. — Mit tudnak, mit lehet tenni a hasonló kudarcok el­kerülése érdekében? — Sajnos ki vagyunk téve annak, hogy a soros előadók mennyire tekintik becsületbeli ügynek a vidéki fellépést. Egyébként megvan a lehetősé­ge, hogy a betegségről orvosi igazolást kérjünk. De vajon érdemes-e nekem azt firtat­nom, hogy van-e a fővárosi művésznek orvosi igazolása? Semmiképp. Mi több, ha kétel­kedni mernék, az azon nyom­ban becsületsértésnek számíta­na. Annyit tehetünk, hogy a későbbiekben nem foglalko­zunk a Radnóti Színpad dol­gaival, helyette megbízható partnert keresünk. A művelő­dési központ színpadának el­készültével némi változás vár­ható, hiszen nem a szervezők­kel, hanem az anyaszínházak­kal kötjük meg majd a szerző­déseket. V. S. kos aránya évről évre emel­kedik. Bizonyltja ezt, hogy egyre több nyugati céggel áll­nak szerződéses viszonyban. Eddig 32 tőkés országba ex­portáltak, köztük NSZK-ba, Svájcba, Finnországba, Olasz­országba és az USA-ba is. Pócsai Attiláné műszaki ve­zetőtől érdeklődtünk, hogy je­lenleg milyen megrendeléseik vannak. — A legnagyobb volumenű megrendelés az NSZK-beli Marcaurel cégtől származik. Női divatnadrágckat varrunk, 4-féle színben, őszi-tavaszi viseletre. 30 ezer darab ké­szült tavaly, és 1985-re is ugyanennyit vállaltunk. A ha­táridőket eddig mindig betar­tottuk. Reméljük, most is si­kerülni fog. Nehezíti a dol­gunkat, hogy mint kiderült, a félkész nadrágokat napjaink divatja szerint gyűrötté kell „varázsolni”. Ez a Patyolatnál történik. Az immár kellőkép­pen gyűrt termékekre gyár­egységünkben kerülnek fel azután a gombok és cipzárak. Kérdésünkre Pócsai Attilá­né elmondta, hogy ezenkívül, szintén az NSZK-ba a Sonia cégnek gyártanak női ruhákat, valamint Svájcba női szövet­kabátokat. Fájó szívvel nézegettük a tetszetős modelleket, amelyek bizony hazai forgalomba nem kerülnek. Hasonlóan kiváló minőségű és divatos termé­keik azonban megvásárolha­tók például a túrkevei és szol­noki mintaboltokban. Vida Ildikó Február 28-ig történő megrendelés esetén belső gázszerelést és fűtésszerelést árkedvezménnyel vállal a NAGYKÖRÖS! ÉPÍTŐIPARI KISSZÖVETKEZET Nagykőrös, Örkényi u. 13. Telefon: 74; 240. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents