Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-14 / 10. szám

4 1985. JANUAR 14., HÉTFŐ Hét vége a váci könyvtárban Folyóiratok, lemezek között Napok óta a hideg a sláger. Nemcsak az újságok címoldalán tartja magát, bevésődött agyunkba is: leg­jobb ilyenkor otthon, a meleg szobában maradni. Ki gon­dolná, bogy a zord idő ellenére sokan keresik fel ked­vencüket, a váci könyvtárat. Szombaton meglepve ta­pasztaltam: szó nincs arról, hogy kongana a ház: ellen­kezőleg. Szinte minden asztal foglalt a folyóiratpult mel­lett. Zsinórban Manapság az ember nem en­gedheti meg magáinak, hogy minden folyóiratot megvegyen, mondja Kővári Zita és lapoz egyet a Film Színház Muzsi­kában. Szombatonként rend­szeresen beülök pár órára és átnézem a kulturális sajtót. Kölcsönözni is szoktam; szép- irodalmat. Az a módszerem, hogy egy szerzőtől zsinórban több könyvet is elolvasok. Legutóbb Dosztojevszkij volt soron, most a modern ameri­kai próza következik, azAn a mai magyar, abból is van bő­ven restanciám. Szabó Ilona olvas és Jegy­iétől, tehát vizsgára készül. .— Négy éve végeztem ma­gyar-történelem szakon. A Kereskedelmi és Vendéglátó-1 ipari Szakközépiskolában ta­nítok. Most a kétéves kiegészí­tőt gyűröm az ELTE-n. A szá­zadvég és a századelő magyar irodalmából fogok vizsgázni. — Hozzáférhetők itt a szak­könyvek? —■ Minden megvan egy-két példányban és a könyvtárosok segítőkészek; a ritkaságokat kikeresik a raktárban. — A tanításhoz is használja a könyvtárat? — Gyakran tartok itt órát, vagy megkérem a kollégákat, ismertessék meg tanítványaim­mal a használat módját. Néha összefutunk az olvasóban a gyerekekkel, van, aki rendsze­resen ide jár. Sláger A slágerfeönyvekről beszél­getünk Povázsay Sándorné könyvtárossal. — Jelenleg az első számú favorit az Illatos kert, aztán következik D. H. Lawrence- től a Lady Chatterley szerető­je és Galgóczi Erzsébettől a Vidravas. — Ügy látom, a folyóiratok­nak is akad olvasója. — A több. mint 130 hazai napi- és hetilapon, folyóiraton kívül meglepően sokain olvas­sák a Der Spiegelt, a National Geographic-ot. A nők kedven­ce a Burda. Hét végén szabás­mintával együtt szoktuk köl­csönözni, hiszen álékor van egy kis idejük varrni. A kölcsönzőpulton egy ap­róhirdetés vonja magára a fi­gyelmemet; kedden fél 6-tól 7-ig és szerdán fél 5-től 6-ig J. S. Bach: János- illetve Má- té-passiójárói hallhatnak zene­történeti előadást a hangtár­ban. Kérdőn niézek beszélge­tőpartneremre. Ingyen — Ékről Inkább Brusznyai Margit zenepedagógus kollé­ganőmet kérdezze. <5 szervez­te a sorozatot és nagyon lelke­sen csinálja. Fent, a lemezek birodalmá­ban két gyönyörű szemű ap­róságon akad meg a tekinte­tem. Fülhallgatóval a fejükön, elmélyülten figyelnek válaonit, talán mesét. — A lányaim, mondja fél- mosollyal Brusznyai tanárnő. Eljöttek értem az apjukkal, mert hamarosan zárunk. Meglep, amit mond, mert semmiféle villanyoltás előtti hangulatot nem észlelek. Nincs pakolászás, a szokásos finom könyvtári jelzések, nyugodtan lehet lemezeket hallgatná. — Augusztus óta dolgozom itt, több évet lehúztam a gim­náziumban, de beláttam, hogy heti egy órában képtelenség eredményt felmutatni, pedig az új tankönyvek rendkívül jók. Az idő viszont elenyészően kevés. Első-második osztály­ban kéthetente csak egy ének­óra van. Itt lehetőségem nyílt arra, hogy a zeneiskolásoknak és a könyvtárba járó érdek­lődőknek zenetörténeti soro­zatot tartsak. A rendelkezé­sünkre bocsátott 30 ezer fo­rintból nemcsak hazai, hanem komolyabb nyugati hangleme­zeket is vásárolunk. Az állo­mány 1200—1300 darab körül mozog. Zenétől az irodalomig számos lemez kölcsönözhető, örömmel tapasztalom. hogy vigyáznak rájuk, úgy hozzák vissza, ahogy elvitték. Bármit, ami megtetszik a fiataloknak, vagy azt, amire — például nyelvleckék — szük­ségük van, ingyen átmásoljuk. Ez nem általános szokás, leg­több helyen ugyanis fizetni kell érte. Nagy Emőke Gödöllőre várják a népművelőket Kiállítás és ankét Űj kezdeményezések és vál­lalkozások a közművelődésben címmel január 17-én délután három órakor kiállítás nyílik Gödöllőn, a művelődési köz­pontban. Az ország legkülön­bözőbb vidékeiről mintegy ötven művelődési intézmény mutatja be azokat az újdon­ságokat, amelyeket a 118-as MM-PM utasítás nyomán meg valósítottak. Az ötletbörzén számtalan olyan formával ta­lálkozhatnak a népművelők, amelyek megújíthatják eddi­gi munkálkodásukat. A meg­nyitó napján ankétot tarta nak a gödöllői népművelők és a Népművelési Intézet munkatársai. Téma: a köz­ségi művelődési házak újfajta lehetőségei. A találkozóra Pest megye valamennyi közműve­lődési szakemberét várják Gödöllőre. Pályázati felhívás Alföldi fazekas triennálé A Népi Iparművészeti Ta­nács több társszervvel közösen országos pályázatot hirdet az idén Karcagon rendezendő III. alföldi fazekas triennáléra. A pályázat célja a népi fazekas­ság hagyományainak ápolása, valamint a nagy múltú faze­kasközpontok tárgyi művésze­tének felújítása és továbbfej­lesztése. A pályázaton olyan művek­kel vehetnek részt a fazekasok, amelyekkel más hasonló ren­dezvényen vagy kiállításon még nem szerepeltek. Egy-egy pályázó összesen öt munkát küldhet be. A rendezők a pá­lyázóktól elsősorban a háztar­tásban alkalmazható használati tárgyakat, edényeket várnak. A művek bírálatát követően a pályázat anyagából ez év jú­niusában a karcagi Déryné művelődési központban kiállí­tás nyílik. Az eredményhirde­tésre a kiállítás megnyitásakor kerül sor, a legjobb alkotók­nak két-két első, második és harmadik díjat ítélnek oda. A pályaművek beküldési helye Déryné művelődési központ (5300 Karcag, Dózsa Gy. u. 5— 7.), határideje: április 15. Az utolsó akadálynál Kevés a nyolc kerék •. • Hajtották magukat Nyolc keréken kerekezve Mivel lehet elütni egy álmos délelőttöt? Például görkorcso­lyázással. Nem kell hozzá semmi más, csak egy alkalmas terem, játékos kedvű rendezők és gyerekek, no meg persze görkorcsolya. Mindez együtt volt a hét végén, a nagykőrö­si ifjúsági házban. Kevés is, sok is a nyolc ke­rék. Aki ismeri a gurulás for­télyait, annak éppen elég, ám aki nem, annak a hasára, a kezére is görgőket kellene erő­síteni, hogy minden helyzetben talpon maradjon. Elindulni, menni, megállni a legnehe­zebb, a többi gyerekjáték. Illetve az volna, ha nem kelle­Eredményhirdetésre várva Tlajlamosak vagyunk felejteni. A mezőgazdaság eredményei, a ma­gyar falu négy évtizedes útjának sike­rei, mintha feledtetnék, hogy milyen mélyről indultunk el negyven évvel ezelőtt. Pedig a magyar mezőgazdaság az egyik legelmaradottabb volt Euró­pában, a faluban pedig nagyon nagy volt a szegénység. Annak is közeleg az évfordulója, hogy megvalósult a ma­gyar földreform, amely elindította me­zőgazdaságunkat azon az úton, amely elvezetett a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodáshoz, a fejlett, korszerű ter­meléshez, a mai felemelkedéshez. A múltat mutatja be az a könyv, amelyet a Kossuth Kiadó jelentetett meg, s amely agrárszocialista írások válogatását tartalmazza. Tóth Pál Pé­ter érdeme, hogy a XX. század első felében megjelent agrár- és faluszo­ciológiai írások gyűjteménye megjelen­hetett. Az összeállítás ugyanis átfogó képet ad a korszak agrárszociológiai gondolkodásáról. Megmutatja, hogy mi­lyen elmaradott volt még negyven év­vel ezelőtt is a falu, milyen feudális vi­szonyok uralkodtak a mezőgazd>aság- ban, hogyan nyomorogtak a falusi ré­tegek, az agrárproletárok, a cselédek milliói A faluszociológia legjelentő­sebb képviselőinek írásait vehetjük kézbe, köztük Erdei Ferencét, Illyés Gyuláét, Kovács Imréét, Szabó Zoltá­nét és Veres Péterét. Ne feledjük, hogy Magyarország még a század elején is paraszti ország volt. A napszámos, az önálló paraszt és me­zőgazdasági munkás, a cseléd kate­góriába 1900-ban az aktív keresőknek 70,8 százaléka tartozott, sőt még a fel- szabadulás után. 1949-ben is a mező- gazdaságban dolgozott az ország lakos­ságának 53,6 százaléka. A két világhá­ború között sem javult a helyzet, a nyomor mérhetetlen volt, a cselédek Politikai könyvek A magyar falu múltjáról uraik igája alatt tengődtek, az osztály- eiientétek az egekig 'csaptak. Az ural­kodó osztály: a földbirtokosok, a ki­zsákmányolok egykedvűen nézték, hogy miként senyved a parasztság, hogyan megy tönkre szellemileg, fizikailag az ország egyik legértékesebb rétege. A gyűjteményes kötet külön fejezet­ben tárgyalja a magyar agrárkérdést. Molnár Erik, Ágoston Péter, Varga Je­nő és Kovács Imre írásainak közlésé­vel mutatja meg, hogy miként is ala­kúit a parasztság helyzete. Kovács Im­re A néma forradalom című könyvé­ben megdöbbentő képet festett a ma­gyar agrártársadalomról. A szakadék, az ellentét a parasztság és a vezető rétegek között mélyült, kibékíthetetlen volt. Míg a földbirtokosok, a grófi, bá­rói rangú egyedek dúskálnak a földi javakban, addig az osztályokra bom­lott parasztság küszködött sorsával. Ennek a rétegnek sorsával, helyzeté­vel foglalkoznak azok az írások, ame­lyek a könyvben A falu, a tanya és a parasztság címszó alatt jelentek meg. Székely Lajos, a faiu osztálytagozódá­sát vizsgálja, Erdei Ferenc szinte az egész parasztság helyzetét igyekezett könyveiben feltárni. A kötetben tőle van a legtöbb írás. Részletek a Magyar faluból, a Futóhomokból, A magyar társadalomból és más könyveiből. Ily- lyés Gyula a Puszták népében jajduit fel, Féja Géza a Viharsarok című sok vihart kavart könyvében leleplezte az úri osztályt és megmutatta, hogy mi­lyen mélyen, a nemzet alatt élt a múlt­ban a falu népe. E recenzióban éppen csak jelezni tud­juk, hogy milyen írásokat olvashatnak azok, akik megvásárolják az Agrárszo­ciológiai írások Magyarországon című könyvet, amelyet a rangos szerzői név­sor is minősít. A kötetben nemcsak a múlt társadalma lepleződik le, hanem világos képet kapunk az agrárszocio­lógiai kutatás múltbeli hagyományai­ról. A szerzők több oldalról igyekez­tek megközelíteni a kérdést. A marxis­ták, mint Molnár Erik, Fényes Samu és mások, a munkásság szemszögéből ele­mezték a helyzetet, míg a néprajz- és társadalomtudósok, mint Györffy Ist­ván, Kiss Lajos, Ortutay Gyula, Szabó István a településviszonyokat, a me­zőgazdasági kultúrát mutatták meg. A népi írók, Erdei, Kovács Imre, Ve­res Péter a társadalmi viszonyokat tár­ták fel. lí/l ár messze vagyunk a század első felétől, de még mindig mély ér­zéseket, szenvedélyeket felkavaró ez a könyv, hiszen nem lehet megindulás nélkül olvasni, hogy milyen elmara­dott volt a magyar mezőgazdaság, mi­lyen szegény a magyar falu, és hogyan tengődtek benne az emberek. A mai jólétben és emberi viszonyok között élő. dolgozó embereknek már csak tör­ténelem, amit a kötetben olvashat, de bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy még jobban megbecsüljük a jelent. Gáli Sándor ne minduntalan a szlalompá­lya akadályait kerülgetni, vagy éppen szétterpesztett lábakkal elrobogni a bóják felett és nagy sebességgel bevenni a ka­nyart. De kell! Sőt, hogy a kéz is el legyen foglalva, közben pingponglabdát kell ütögetni, az akadályokra zászlót kitűz­ni, majd összeszedni. A lelkes közönség is gurul — a nevetéstől. Mosoly nélkül tényleg nehéz megállni, hogy az egyik kislány már megint nem tud lefékezni, hogy igye­kezetében elsodorja a bóját és sikoltva koppan a célba, majd ellihegi: szuper jó vagyok! Az a fiú pedig térdre ereszkedve bajlódik a zászlókkal. Ügy viselkednek az ered­ményhirdetés előtt, mint a nagy sportversenyek részt­vevői. Igazgatják a szerelésü­ket, folytott hangon beszélget­nek, lopva a zsűrit figyelik, vagy újabb köröket rónak — levezetik a feszültséget. A leg­jobbak narancsot és csokoládét kapnak, aztán megint előkerül a pingpongütő és a -labda; ját­szanak, de már görkorcsolya nélkül, mert így mégiscsak könnyebb. Kövess László A készülődés pillanatai Trencsényi Zoltán felvételei Ml 1 L V-FIGYELO MllSOr Ha nem ;s kitörő örömmel, de kellő megértéssel kell elfogadnunk azt a döntést, hogy most egy meghatározat­lan ideig kevesebbet tévézhe­tünk. Energiatakarékossági okokból — amint az immár országosan köztudomású — délelőttönként csak az iskola­televízió adásait sugározzák, este pedig tíz órán túl nincs, és nem is lesz műsor. Ez a ha­tározat igencsak meglepetés­számba ment. Színház. Hogy, hogy nem, két egymást követő estén — pénteken és szombaton is — egy-egy' színházi előadás töl­tötte ki a fő műsoridőt. Előbb a Vígszínház társulata tűnt fel Bulgakov Őfelsége komédiása című drámájával, majd a Tele­pódium szereplői játszották el Az admirális című bohózatot, a Vidám Színpad deszkáin. Mértékkel fogalmazva is, ég és föld a különbség a két pro­dukció között, ám egy közös jellegükre mégis fel lehet hív­ni a figyelmet. Nevezetesen ar­ra, hogy amaz is, emez is a fényképezett teátrumi látvá­nyok közé tartozott. S mint ilyenek, már önmagukban is határt vontak a publikum — mármint a készülékek előtt ülő milliók — meg maga a kame­rák által rögzített jelenetsorok közé. Költőileg fogalmazva: tán csodáltuk, de igazában nem tudtuk élvezni az előadá­sokat. Bizony jó hosszú időnek kel­lett eltelnie ahhoz, hogy ez a sajátos jelenség kiderüljön. A hazai televíziózás hőskorában ugyanis még rengetegen arra számítottak, hogyha egy szín­házi előadásra nem jutnak el, majd megnézik — és ugyanúgy élvezni fogják — annak tévé­közvetítését. Maga a szóban forgó intézmény is különleges eseményeknek vélte ezeket a másodprem ’ereket, mert — emlékezhetünk — egy-egy ilyen alkalommal neves s2tni- kritikusokkal mondattak is­mertetőket: hadd legyen tisz­tában a szerző kilétével, a mondandó értelmével az a nagyérdemű. Aztán szép lassan kiderült, hogy a kis házi mozin feltűnő alakok egyáltalán nem azono­sak színházi önmagukkal. Hiá­ba hevülnek ugyanúgy, hiába gyakorolják oly nagy igyeke­zettel az átélést, mindez az in­dulat valahogy elvész a továb­bítás során. Az igazi élmény­ben csak ama kevesek része­sülnek, akik testközelből hall­ják a végszóra következő fe­leletet; mi akik az itthoni ka­rosszékeinkben pfcpucsosan terpeszkedve próbálunk be­kapcsolódni a cselekménybe, nos, ez a hatalmas nézősereg az egész izgalomból többé-ke- vésbé kívülreked. Lám, még az a kiváló elő­adás, amelyben Darvas Ivánék remekeltek, az is erre a tele­kommunikációs sorsra jutott. Hát még az a Rejtő Jenő és Nádassi László jegyezte csacs- kaság, amelyben Agárdi Gá­bor mutatta be, milyen js az a tőről metszett, igazi ripacs. Al- kalmankint ugyan ráhango­lódhattunk Moliére tragédiájá­ra, elkuncoghattunk Kamarás Kristóf bohóckodását látva, de az a bizonyos, föntebb emle-3- íett távolság egyaránt megma­radt. A tanulság: a televízió önálló műfaj; a színház, ha nem is hálni, de csak egyszer- másszor vendégeskedni járhat bele S lehetőleg akkor is úgy, hogy ne egymás utáni estéken kerül iön erre sor. liükíám ? Láthattunk egy NSZK-filmet is a minap Piló­tafülke címmel. Aki szereti ezt a légi és repülőtéri világot, az igencsak élvezhette, ám gyö­nyörködéseink közepette csak- csak megfordulhatott a fejünk­ben hogy netán ez a másfél óra a nyugatnémet Lufthansa nevű cég burkolt reklámja? A sztoriban ugyanis úgy kiszol­gálták az utasokat, ahogyan az abban a bizonyos nagykönyv­ben meg van írva. S ne feled­jük, mindezt kilencven percen át. Akácz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents