Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-11 / 8. szám

Történelem, siker Filmsorozatok Január közepétől március elejéig két filmsorozatot lát­hatnak a mozi kedvelői a gö­döllői művelődési központban. Olyan rendezők alkotásait, mint Bánky Viktor, Kertész Mihály, Kalmár László, Zi- lahy Lajos. Olyan híres szí­nészekkel, mint Bajor Gizi, Karády Katalin, Tolnod Klá­ri, Simon Erzsi, Szörényi Éva, Ajtay Andor, Csortos Gyula, Jávor Pál, Mály Gerő, Páger Antal, Somlay Artúr, Uray Ti­vadar. A sikerfilmek második so­rozatának alkotásai: Kereszt- útón, Halálos tavasz, Szűts Ma­ra házassága, Új földesúr, Casablanca, A szűz és a gö­dölye. A vetítéseket mindig hét­fői napokon tartják, első al­kalommal február 4-én. A fil­mek csak bérlettel nézhetők meg. Bérlet a művelődési ház­ban 84, illetve 94 forintért topható. Időben ezt a sorozatot meg­előzi egy másik, amely a len­gyel történelemről ad átte­kintést Wajda filmjein keresz­tül. A bemutatandó filmek: Légió, Menyegző, Lotna, Csa­torna, Hamu és gyémánt, A márványember. Ennek a vetítései mindig pénteken lesznek, először ja­nuár 18-án. A bérlet ára Í84 forint. ta m LLOI ina A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 8. SZÄM 1985. JANUAR 11., PÉNTEK A népi ellenőrök vizsgálták Kisiparosok, magánkereskedők Meghalt Tasnádi Lajos Életének nyolcvanharmadik évében elhunyt Tasnádi Lajos, nyugalmazott ikladi iskola- igazgató. Temetése vasárnap, január 13-án, délután 2 óra­kor lesz a község temetőjé-' ben. Tasnádi Lajos Sopronból került Ikladra 1929-ben, ahol hamarosan a falu példaadó ta­nítója lett, s később az ö igaz­gatásával jelentős intézmény az iskola. Tasnádi Lajos több volt, mint tanító, igazgató. Olyan ember, aki minden percében a faluval foglalko­zott, különböző közéleti tiszt­ségekben, az utcán, az üzlet­ben, egyáltalán, ahol embep vekkel találkozhatott. Sz'gorin volt, magas követelményeket támasztó, de ő volt az első, aki ezek szerint élt. Így vált élete, munkássága követésre méltó az utódoknak. A gödöllői népi ellenőrök ezúttal néhány magánkereske­dőnél és kisiparosnál néztek körül, tevékenységük mennyi­ben szolgálja egy-egy terüle­ten a lakosság jobb ellátását, illetve teljesítik-e az állammal szembeni kötelezettségeiket, eleget tesznek-e a jogszabá­lyokban rögzített követelmé­nyeknek. A vizsgált kisiparosok túl­nyomó többsége több évtizedes gyakorlat birtokában végzi a dolgát. A lakatos kivételével, aki főleg közületi munkával foglalkozik, közvetve vagy köz­vetlenül a lakosságnak szol­gáltatnak. A népi ellenőrök megállapítása szerint a kisipa­rosok többnyire a működési engedélyben meghatározott termelést, szolgáltatást folytat­nak, könyvelési és számlázási kötelezettségeiknek eleget tesz­nek. Ennek ellenére úgy vélik, nem ártana a gyakoribb ellen­őrzés, elsősorban a megelőzés végett. idegen személy Népi ellenőreink vizsgálata minden részletre kiterjedt. Pél­dádul arra is, hogy a telephely megfelelő részén helyezték-e el a cégtáblát, betartja-e, ha másokat is foglalkoztat, a biztonságra, egészségvéde­lemre vonatkozó előírá­sokat. Találtak hiányosságo- toit. Négy kisiparosnak a cégtáblája nem úgy van elhe­lyezve, ahogyan a szabályok megkövetelik. A baleseti okta­tásnak nincs írásos nyoma, Másutt a munkavédelmi fel­tételek hiányosak. Kereskedelmi őrjárat Ötvös, bőrös, gyümölcsös Hideg, fogvacogtató időben indultunk őrjáratunkra. Első állomásunk a János utca 38. számú ház egyik földszinti helyisége. A garázsnak készült helyiséget alakították ki üz­letnek, műhelynek. Termetes férfi, -Büttel Tivadar ötvös­mester fogadott. A jó benyo­mást keltő férfi igen szívé­lyes, jó riportalany. Szívesen beszél szakmájáról, mun­kájáról, a családról, a körü­lötte forgó világról. Pestről jár ki naponta, de minden vágya letelepedni Gö­döllőn. Harmincéves, nős, két kislánya van, felesége pedagó­gus. Szakmáját, az ötvösipart az Állami Pénzverdében ta­nulta, ahol felszabadulása után maga is oktatott négy éven át. A gödöllői üzletet, műhelyt tavaly november 1-én nyitot­ta. Ellátatlan területen az igény megvan, és így forgal­ma sem rossz, jönnek a meg­rendelők, tehát munka van. A pénzverőben nagy mére­tű gyertyatartókat és kande­lábereket készített többnyire. Itt apró ékszerjavítások töltik ki munkaidejét. A legkompli­káltabb javításokkal is 2—3 nap alatt kész, tehát rövid időre vállalja a munkákat. A legtöbb munkát meg le­het várni, például a láncja­vítást vagy gyűrű méret sze­rinti alakítását. Az arany for­galmazása állami monopólium, a mester számára igen fontos a szabályok, rendeletek be­tartása. Szoros kapcsolatot tart fenn a hatóságokkal. Az ötvösmestertől, a Patak téren levő bőrdíszműveshez, Bálint Miklósnéhoz mentünk A három éve épült üzlet, mű­hely még ma sem érte el célját. Sok készárut, táskákat, retikülöket. tárcákat és egye­bet, még kutyapórázt és száj­kosarat is találni itt. Az em­berek azonban a centrumban, az áruházban és a kiskereske­dőknél vásárolnak, ide csak a javításokkal jönnek. Sok is­kolatáska látható, amelyek várják már kis gazdáikat. Ezúttal egy fűtött üzletbe, a Dózsa György út 2-ben lé­vő szerződéses zöldség-gyü­mölcs boltba, Gyarmati Ká­rolyhoz látogattunk be. A központi fűtés melege fogadott és a bérlő, aki akkor érke­zett új áruval Pestről. Sietni kellett és igen jól csomagol­ni az árut ebben a dermesz­tő időben. Ha megfázik, érté­két veszíti, különösen a gyü­mölcs a kényes. Néhány árat feljegyeztünk. Alma 18—22, kelkáposzta 16, vöröskáposzta 12, fejes ká­poszta 9, karalábé 12, zöldség 18, zeller 26, hagyma 18, bur­gonya — 3 kilós csomagolás­ban — 24.10, gomba 96, dióbél 150, mák 120, cukorbab 84, fehérbab 68 forint. Csiba József A ncp programja Gödöllő, művelődési ház: Nyolcadikosok klubja: Ki tud többet? vetélkedő, 17 óra­kor. Osztályfőnöki óra a 8. osztályosoknak, 12 órakor. Pótszilveszter a Jaffabárban, 19 órakor. Gimnazisták filmklubja: Schlönd-roff A fiatal Törtess iskolaévei, NSZK-film, 15 óra­kor. Dzsesszteázó, 20 órakor. Í2BÍ Mozién Patakfia meg a nap. Szí-es, szinkronizált csehszlovák me­sefilm. Csak 4 órakor! A férfikaland elmarad. Szí­nes, szinkronizált csehszlovák filmvigjáték. 6 és 8 órakor. Égbekiáltó mulasztásokat egyéb tekintetben sem fedez­tek fel. Akik alkalmaznak, azok a jogszabályban megen­gedett számiban és módon fog­lalkoztatnak idegen személyt vagy családtagot. A telephelye­ken talált késztermék és anyag származási helyét egyértelmű­en igazolták. A többség számlát állít ki, a kellő részletezéssel, sorszá­mozva. Kivétel itt is akadt. Ahol az anyagokról semmilyen irat sem volt, vagy hiányzott a részletezés, sorszámozás. Van. aki folyamatosan vezeti a pénztárkönyvet, de nem sza­bályszerűen, a kiadások nin­csenek részletezve, bizonylatol- va. Kár ide, oda Ennyit a kisiparosokról. S most a magánkereskedőkről. Ezeknek a nagy része 2—8 éve folytatja a tevékenységét. Szak­mai gyakorlatuk azonban sok­kal nagyobb, hiszen általában korábban is ebben a szakmá­ban dolgoztaik. A lakosság el­látásához jelentősen hozzájá­rulnak, nem ritka a vasárnapi nyitva tartás, ami jótékonyan hat a közhangulatra. A próbavásárlások során túlnyomórészt kedvező tapasz­talatokat szereztek az ellen­őrök. Tanulságos képet mutat a számlázás. A vásárlónak gyakran van olyan érzése, hogy a kereskedő, ha téved, sosem a saját kárára. Ezért úgy véli, hogy ez nem is tévedés. A népi ellenőrök próbavá­sárlásának fizetési statiszti­kája: éppen annyi volt az ösz- szag, ami járt az esetek 61 szá­zalékában, a vevő kárára té­vedtek 17, önmaguk káréira 22 százalékos arányban. Ugyan­ezek az értékek a méréskor: 74, 9, 17 százalék. Hetente legalább 42 órát tar­tanak nyitva a magánkereske­dők, de a 47 óra sem szokat­lan. A vizsgálat idején szintén nyitva voltak az egységek. Itt is akadt egy kivétel, az egyik tüzelőkeresikedő családi okokra hivatkozva nem tairtott nyitva, ám erről elfelejtette értesíteni a tanácsot, holott ez kötelessé­ge lett volna. A családtagok foglalkoztatá­sánál som volt minden a leg­nagyobb rendben. Az volt a baj, hogy az üzletben dolgozó­kat nem jelentették be a meg­felelő helyen, arra hivatkozva, hogy csupán ideiglenesen van­nak ott. holott ilyen kivétel nincs. Az árak vizsgálata mindig izgalmas. Két kereskedőnél ál­lapítottak meg olyat, hogy áraik a szövetkezeti és állami üzletekben szokásosnál lénye­gesen magasabbak. A tájékoz­tatás sem mindig tökéletes. Hiányoznak az ártáblák, -cé­dulák. Példák az imént említett nagyobb árra: az állami és szö­vetkezeti boltokban 30 forin­tért árult citromért 34-et kér­tek. Az összesítés szerint egy bizonyos spray-ért a magánke­reskedők 13, a Fa szappanért csaknem negyven százalékkal kiértek többet. Más: hiányzott a szállítóle­vél, az önbizomylat, jogosulat­lanul árusítottak saját készíté­sű terméket, nem naprakész a pénztárkönyv, nincsenek a helyszínen az okmányok, a va­lóságnál kevesebb jövedelmet tüntettek fel a pénztárkönyv­ben, ami abból adódik, hogy mondjuk a 12,50-ért árusított kenyér árának csak 10 forintot írnak be. Szabálysértés Akadt kereskedő, aki azt'ál­lította, nem ismeri az önbi- Zonylatolást, volt, ahol a közü­leti blokkon nem tüntették fel a dátumot, sem az árumegne­vezést, csak a mennyiséget. Olyan védekezés is előfordult, hogy a számlát azért nem tud­ják bemutatni, mert éppen Pestre küldték, ezt viszont a szakigazgatási szervnek nem jelentették. Ilyesmiket állapítottak meg a népi ellenőrök. Nem látsza­nak súlyos hibáknak, ha pe­dig kimerítik a szabálysértés fogalmát, akkor a hibázó éllen eljárást kezdeményez a népi ellenőrzési bizottság elnöke. K. P. Nyílt levél A vidéki élet átkairól Kedves valkói olvasónk! Ön ugyan nem kérte nevé­nek elhallgatását, mi mégsem írjuk ki, nehogy esetleg kel­lemetlensége származzék be­lőle. Könnyen előfordulhat, hogy máskor is annál a kút- nál kényszerül tankolni, s ak­kor a kutas a múltkorinál is gúnyolódóbb lesz esetleg. Be­vallom egyébként, engem az ön által kiskirálynak neve­zett kutas monológja nem bot- ránkoztatott meg, hiszen en­nél cifrább szöveget is hallha­tunk bárhol. Engem ebben az esetben az zavart volna, aminek a hiá­nyáról oly sokat beszélnek és írnak olyanok, akik csak hír­ből éi könyvekből ismerik a vidéki, kisvárosi, falusi életet. Az ilyenféle közvetlen modor egyáltalán nem hiányzik, gon­dolom, önnek sem. A kutas töltse meg a tankot, ha pedig önkiszolgáló, akkor kasszíroz­za a pénzt, és kész. Mint ahogyan az egy forgalmasabb helyen általában történik. Amit a címben a vidéki élet átkainak neveztem, azt per­sze nem csak a benzinkútnál élheti meg az ember. Ahogy hirtelen felidézem a hozzánk írt panaszos leveleket, azok­ból is összeáll a képlet. Egy idősebb asszony például arról számol be, hogy faluja élelmi­szerüzletében felemelte a hű­tőpult fedelét, s amit ezért a fiatal eladótól kapott, attól még harmadnap is reszketett a gyomra. Megesik ilyesmi a fővárosban is. Ott azonban megteheti az ember, hogy egy időre a másik boltban vásárol. De ahol csak egy van, ott mit tehet? Tűrhet. Mint azok az Idő­sebb emberek, akikről egy el­lenőr beszélt nekem. Ezek az asszonyok, férfiak tudván tudták, hogy a kardos me­nyecske, aki boszorkányos ügyességgel forgatta a zacskó­kat, dobozokat, flakonokat az esrvik kosárból a másikba, szinte sosem mulasztotta el, hogy néhány forinttal többet számlázzon. Mégsem szóltak, mert másnap is ebbe a bolt­ba kellett jönniük, ugyaneh­hez a pénztárosihoz. S mit tetszene szólni ahhoz,' ha suttyomban valamilyen árut csemoésznének a szaty­rába, majd az ajtó előtt ész­revéve, lelepleznék önt? Er­re is volt már példa. Ilyetérf- képnen kiüldözve valakit az üzletből. Sokat törtem már a fejem azon, mi is volna a helyes magatartás. Elvem szerint minden esetben a sarkunk- ra kellene állnunk, mindig szóvá tenni a modortalansá- got, nem elfogadni a rohadt gvümölcsöt, amit első osztályú árön akarnak ránk sózni, s a visszajáróért könyörtelenül, tartani a markunkat. Vannak, emberek, akik ezt képesek meg is valósítani. Irigylem őket. Tapasztaltam, hogy akik, megfelelőképpen lépnek fel, azokkal szemben többnyire meg,juhászodnak a hetyke- kutasok, eladók. Csak azt nem tudom, hogy mi a megfelelő. Mert ahány­szor magam is úqy próbálok' viselkedni, veszekedés a nóta vége. S ha meg is kapom, ami jár, mégis fölidegesítem ma­gam. ami nem éri meg azt a néhány forintot, azt az egy­két szem szép gyümölcsöt Inkább számolatlanul vágom zsebre a visszaadott pénzt, úgy teszek, mintha nem ven­ném észre a silány árut. Va- lanogv u’v, mint az ön fér­je, aki nem merte bevallani,! hogy csak állattenyésztő. Most, hogy írás közben Is­mételten átfutom levelét, a korábbinál is jobban szemet szúr egy bekezdés. Méghozzá a legelső. Ebben azt fejtege­ti, hogy előzőleg is megfigyel­te már a kutas viselkedését,., de mivel nem önnel pimasz- kodott, szótlanul hallgatta. Ártatlan őszinteséggel bevall-, ja amikor Önökre került a sor, amikor Önökkel gúnyoló­dott, tollat ragadott, megír­ta nekünk, arra biztatva ben­nünket, tegyük bele az újság­ba. hátha ez használ a kutas úrnak. Nem inkább az használna, ha akkor sem tűrnénk szótla­nul, ha másokat sértegetnek? Nem volna hatásosabb a fel­lépésünk, ha szolidárisak len­nénk az előttünk, mögöttünk állóval? Már csalk azért is, mert előbb-utóbb úgyis ránk kerül a sor. S akkor mi sem maradnánk egyedül Az egyetértés reményében ü vözli: Kör Pál ÜGYELET Állatorvosi ügyelet: Csömö­rön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegein, Keirépestarcsán, Mogyoródon, Nagytaresán, Pé- cel-en, Szadán, Veresegyházon, Vácegreisen január 12-én, szombaton reggel 8 óráitól ja­nuár 14-én hétfőn reggel 8 óráig: dr. Mohai Imre, Veres­egyház, Bánóczi u. 2. Telefon: 102. Aszódon. Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galg.amácsán, Hévizgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Val- kón, Váckisújfalun, Vácszent- lászlón, Versagen, Zsámbokon január 12-én, szombaton reg­gel 8 órától január 14-én, hét­főn reggel 8 óráig: dr. Molnár Attila, Aszód, Kossuth Lajos u. 27. Telefon: 46. látta, gyógyszert soha nem fo­gyasztottak, mégis képesek egész nap kapálni. — A gazdag családoknál két .kamra volt — mondta nevetve unokaöcsém —, tartottak lisz­teskamrát meg külön zsíros­kamrát. El kellene ezt felejteni, s bátrabban változtatni a begye­pesedett, öröklött szokásokon. A csecsemők táplálásánál már forradalmi átalakulásokat lát­hatunk. Nincs, aki a régi módon táplálja az újszülöttet. Roskadozó asztal — Szegény szüle — mondja ángyom —, egy falat kenyeret összerágott, ha volt egy kis cu­kor, akkor azzal, és azt a pé­pet adta a gyerek szájába úgy, hogy a gyerek szájához tette a magáért és nyelvével kinyitot­ta annak a kis száját. Így át­adogatta, etette. Mint a ga­lamb a fiókát a begyében megpuhított maggal. Igaz, ezrek nőttek fel így, de többen voltak, akik meg­haltak. Jó volt látni az ünnepeken a gazdagságot, a kemény mun­kával teremtett jólétet. Űj vi­lág nőtt a régi helyén — bi­zonygatták ezt a roskadozó asztalok is —, de bizonyították azt is: századok kényszer szül­te mulasztását életünk minden területén egyaránt pótolni kelj. Még a terített asztalok mellett is. Fercsik Mihály ISSN #133—1951 ftaedMlSl Hírlap) Gyümölcsöt az asztalra Pótolni évszázadok mulasztását kultúrájáról így panaszkodott: — Nem lehet a főzeléket di­vatba hozni, mert semmi sem jó, ami nem hús és nem tész­ta. Nem jó a lencse, a borsó, a bab, a tök, a krumpli. Régen a cseléd is megkérdezte, mi­előtt elszegődött volna, hogy főznek-e borsót, s ha igennel . válaszoltak, nem állt be. ‘ — Nincs más — mondta Bu­ga doktor —, mint megtanítani az embereket arra, hogy egyék . meg a spenótot, a sóskát, fo­gyasszák a salátákat, a fáról az asztalra is kerüljön gyü­mölcs. Ezt a tanítást az óvó- , dák, iskolák konyháin dolgo­zóknak kell elkezdeni. Mindezekről szót ejtettünk az ünnepi terítékek mellett, de be kell vallani, érveim nem hatottak meggyőzőnek. — A magyar ember nem főzelékevő — mondták ki vendéglátóim. Liszt, zsír — Hús legyen és szalonna, hozzá ropogósra sült, piros hé­jú, puha bélű, friss kenyér meg hagyma, aztán jöhet a munka! Példálóztak is. Hetven­nyolcvan éves embereket ne­veztek meg, akik szalonnával kelnek, szalonnával fekszenek, a két étkezés között megisszák - a maguk termelte másfél liter bort, s testüket orvos még nem mindezek láttán — a régi megállapítás: szegény ember azt eszik, ami van, a jómódú meg azt, amit akar. Akárhány helyen megfordultam az ünne­peken — s bizony sok ajtón benyitottam, mert nagy a ro­konság —, a vendéglátás min­denütt a jómódú emberek vi­lágát idézte. Pedig vendéglátó rokonaim között nincsenek úgynevezett újgazdagok. Mun­kások, termelőszövetkezeti ta­gok ők, akik nagyon sokat dol­goznak, hogy úgy éljenek, aho­gyan élnek. Divatba hozni Valamikor a jó ételek a fa­lun is kisebbségben levő jó­módúak tudománya és élvezete volt, a roppant tömegű sze­génység vízzel főzött, hiszen napról napra ették az üres le­veseket. — A leves, az víz. Még akkor is, ha egy kis krumplit, tésztát, árpakását tesznek bele — mondta Szo- kolay Istvánná. — Mert hogy főztek az anyáink, meg azok szülei — kérdezte, majd rög­vest meg is magyarázta: — A szegény asszony megpirított egy kis lisztet, zsíron vagy anélkül, s azt belekavarta a forró vízbe, s kész volt az étel. Dr. Buga László, az ország körorvosa két évvel ezelőtt Hévizgyörkön tartott előadást, s a mai magyar falu étkezési Micsoda vásárlási láz előzte meg a karácsonyi, majd az új­évi ünnepnapokat. Az üzletek­ben hosszú sorok álltak, vár­ták nyugodtan az önkiszolgáló boltok bevásárlókosarait. Han­gyabolyként nyüzsgött a piac ■ embertömege. És ezekhez a beszerzési utakhoz méltóan alakultak az ünnepi étkezések terített asztalai is. Volt halászlé, rántott hal, gesztenyés pulykamell, rántott hús, sült malacpecsenye. Kí­náltak hurkát, kolbászt, virs­lit, rakott káposztát. Ott szá­radt az asztalokon a hagyo­mányos bejglik megunt kelt tésztája, amelyet felváltott az annyi asszonyi furfanggal sü­tött, ízesített, díszített torták, desszertek, krémes sütemények mézédes világa. Üres leves Nem hiányzott természetesen a kocsonya sem, s aki adott magára, az szilveszter éjsza­káján korhelylevessel kínálta vendégeit, amelyben csak meg­tévesztésként úszkált a sava­nyú káposzta egy-egy vékony­ra metélt levele, óm annál tolakodóbban tódult a szedő­kanálra a füstölt sonka apró koekahadserege, s a pirosra lángolt kolbász karikaregi­ment j e. Kinek jutott eszébe —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents