Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-11 / 8. szám
1985. JANUAR 11., PÉNTEK Növekvő export, csökkenő nyereség Évzáró ipari szövetkezetek A dinamikus növekedés jellemezte tavaly is a jnegyében az ipari szövetkezetek gazdálkodását. Bár még az adatok nem véglegesek, az már most bizonyos, hogy 1985 végére alaposan túlteljesítik árbevételi terveiket. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy szűkebb pátriánkban eddig több mint félszáz kisszövetkezet alakult, a hagyományos formában működő közösségek pedig rugalmasan alkalmazkodva a piac változó igényeihez, igyekeztek versenyben maradni. Termékeik nemcsak idehaza, hanem külföldön is keresettek, ezt bizonyítja, hogy 1934-ben csaknem 15 százalékkal növelték tőkés exportjukat — ennek értéke, mintegy 175 millió dollárt tesz ki várhatóan —, s a szocialista országokban is eladtak körülbelül 700 millió rubelnyi árut. Akad persze néhány terület, ahol elmaradnak a tervektől. Ezek közé tartoznak a szolgáltatások, amelyek az eltelt években nem úgy fejlődtek, ahogy arra eredetileg számítottak. A tavalyi szabályozók nem kedveztek a tőkés export növelésének sem. Mint kiderült, a dollárbevételek emelkedése kedvezőtlenül hatott a nyereségre, hiszen jelenleg a legjobb üzleteken is alig van haszon, s gyakori, hogy a nyugati piacokon értékesített áru veszteségeket okozott a termelőnek. F. Z. A jövő héten Bemutatkoznak a fővállalkozók A fővállalkozások helyzetéről kiállítással egybekötött konzultációsorozatot szervez a Magyar Kereskedelmi Kamara és az Ipari Minisztérium, január 14—18. között A rendezvényen tervezőintézetek, gyárak, szerelővállalatok, fővállalkozó és küike reskedelmi vállalatok mutatják be azokat a komplett berendezéseket, technológiai gépsorokat, szerelési és építés technológiákat, amelyeket önállóan vagy kooperáciában szállítani tudnak. A kiállítók bemutatják azokat a létesítményeket — laboratóriumokat, oktatási intézményeket, magas raktárakat, szivattyútelepeket, mező- gazdasági és élelmiszeripari létesítményeket, stb. —, amelyeket fővállalkozással t készítettek el itthon és külföldön. Mi legyen a veszteségesekkel? Csődszabályok és vállalatok Ki gondolta volna, hogy egy állami gazdálkodó szervezet csődjénél a magánvállalkozók zokognak majd a legjobban. Amint ugyanis az újságok részletesen megírták, a múlt évben felszámolt Pest megyei Tanácsi Építőipa ft~V$ífálat esetében az utolsó pillanatig úgy tűnt: az érvényben lévő csődszabályok szerint a magánvállalkozók húzzák a rövi- debbet. A felszámolási rendelet 13. paragrafusa alapján ugyanis a bukott cég vagyonából először teljes egészében ki kell fizetni az adókat és a bankhiteleket, majd a hitelező állami vállalatokat s csak ezt követően reménykedhetnek a magánszemélyek. A hagyományt Követték Ez csupán az egyetlen pontja az érvényben lé\ő, és az utóbbi időszakban sokat ostorozott csődszabályoknak. Sokak szerint maga a szabályozás is csődben van. Ami például az említett paragrafust illeti, a szakértők egy része amellett voksol, hogy felszámolás esetén se a költségvetésnek. se a bankoknak, se a vállalatoknak, se a magánvállalkozóknak nem szabad a többieknél nagyobb garanciát adni követelésük kiegyenlítéséhez. Mások indokoltnak tartják a kicsik elsőbbségét, mondván, hogy a banknak és az állami szerveknek inkább van rálátása a gazdálkodó tevékenységére, mint a szállító partnernek vagy a magánvállalkozóknak. Mindenesetre az tény, hogy a Petév magáncégekkel szembeni adósságait — a kormány elnökének döntése alapján — végül is méltányossági alapon kiegyenlítették a költségvetésből és hogy a később felszámolt Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat valamennyi hitelezőjének egyaránt 60-60 százalékot fizetnek. Ez arra enged következtetni, hogy a gyakorlat nem a jogszabályt, hanem a Magyarországon és másutt is kialakult igazságosabb hagyományt követi. eljárás szabályai is megértek az újragondolásra. Gondot okoz például, hogy az érvényben lévő szabályok lehetőséget adnak a vállalatok halódásának elhúzódására, és ezáltal az egész társadalom érdekeit veszélyeztetik. Miről is van szó? Jelenleg a felszámolás elrendelésére — pénzügyminiszteri egyetértéssel — kizárólag az alapító szervnek van joga. Ez, legalábbis az eddigi esetek erre utalnak, csak késlelteti a döntést. A korábbi gyakorlat szerint a hitelezők is indítványozhatták a csődeljárást. Hasonló szisztémát alkalmaznak a fejlett ipari államokban is. Az eljárás lépcsőfokai lehetőséget adnak arra, hogy elkerüljék az azonnali felszámolást, és haladékot adjanak a kátyúba jutott vállalatnak. Az NSZK-bali AEG Telefun- ken esetében például a hitelezőik maguk mondtak le követelésük egy részéről, remélve, hogy ennek révén és a korszerűsítési programok segítségével nagyobb garanciával jutnak a maradék összegekhez. A beavatkozás ezek szerint nem a gazdálkodó szervezet sorsának végső megpecsételé- se, hanem olyasfajta vészjelző, ami vegetálás és agondzá- lás helyett felépülésre — új vezetés, új termelési programok. vagy a meglevő eszközök egy részének értékesítése révén —, talpra állításra kényszeríti a gazdálkodót. Kié legyen a döntés ji>ga? Átalakuló, új alapokon felépülő gazdaságirányítási rendszerünkkel is jobban harmonizálna egy olyan — felszámolást elkerülő — vesztesógren- dezési folyamat, amely elsősorban az adások és hitelezőik alkujának tekintené a vállalat megmentését. Hiszen az ő pénzük is kockán forog. Az más kérdés, hogy társadalmi- gazdasági rendszerünkben továbbra is lesznek olyan vállalatok, amelyek- működéséhez, létéhez — ha még veszteséges is — társadalmi-politikai érdek fűződik. Mi sem természetesebb, minthogy ezekben az esetekben a központi szerveké, az államé legyen a döntés joga. Egyébként pedig minden bizonnyal megelőző vészjelzőként szolgálhatna o hitelezők figyelmeztetése. Márcsak azért is, mert leginkább így van esély annak elkerülésére, hogy néhány veszteséges vállalat másokat is adóssá tegyen. Molnár Patricia Itt folyamatos a munka Az áltat is érzi a szeretetet A behavazott táj késő esti csendjét csak a távolból ideszűrődő kutyacsaholások törik meg időnként. Elnéptelenedtek az utak is, az árokpart nagy fájának ágai között egy sötét folt: a galamboktól rettegett vércse foglalta el éjjeli szállását. A Monori Állami Gazdaság gombai kerületének központjában az alig egy éve épült tejház ablakai fénysugarakat vetnek a hóra. Kerekes /-nd- rásné, miként az elmúlt évtized minden estéjén, most is a kétezer literes hűtőkádak körül serénykedik. A patikatisztaság Fűrész Ferencné szorgalmát is dicséri, ő éppen a negyedik kád súrolását, fertőtlenítését, mosását fejezi be Félmillió cs'ra — A tejház vezetője Bódy Miháíyné, o a délelőttös mű- szasban dolgozott, én a helyettese vagyok — tájékoztat Kerekesné. — Ezen a csőrendszeren érkezik a harminckét fokos tej a kádba, ezzel a kapcsolóval meg a keverőlapát forgási irányát és a hűtést szabályozom. Ot fokra kell lehűteni a tejet. Megmérem a zsírtartalmát, a benne levő baktériumok számát és a tej fizikai tisztaságát. A mintavétel után meglepetéssel hallom: nem egészen félmillió csíra, azaz baktérium van a tejben, s ez azt jelenti, hogy jó minőségű. Ha fél- és egymillió között lenne ezeknek a szabad szemmel nem látható, parányi testeknek a mennyisége, akkor a tejipari vállalat a szokásos hat forint ötven fillér helyett huszonöt fillérrel kevesebbet fizetne literenként. A pasztőrözés arra való, hogy ezektől a parányi lényektől is megtisztítsa mindennapi italunkat, amely — mint tudjuk erő, egészség. Hortobágyi Károly műszakvezető azt a helyiséget mutatja meg, ahonnan a tej a kádakba érkezik: a fejőházat. Ifjú Adám István, Magócsi József, Mudrák Attila és ifjú Papp Géza fejőmesterek Nagy Sándor felhajtóval együtt ezen az estén százhetvenkilenc tehéntől kétezerötszáz liter tejet szivattyúznak le a modern gépekkel. Nyalogatja hátát Aki ezt a műveletet csak filmeken látja, azt hihetné, hogv a tejtermelés mennyisége csak az állat képességeitől és a takarmányozástól függ. Ezt a feltételezést Hortobágyi Károk egy példával cáfolja: volt egy fejő, aki ugyanazoktól a tehenektől csak fele annyi tejet kapott, mint ifjú Papp Géza. Mi hát a titka akkor a nagyobb ‘eljesítménynek? Az állatok szeretete — hangsúlyozza a műszakvezető. Szavaiból az derül ki. hogy minden tehén egy-egy egyéniség. Van, amelyik csak akkor adja le a tejet, ha közben nyalogathatj i a fejőmester hátát. Van, amelyiknél a simogatás, megint másiknál a becéző szó éri el a kedvező hatást. — Ütleget a fejőházban nemhogy használni, de még bevinni sem szabad — szögezi le határozottan Hortobágyi Károly. — Sőt még a szitkozódás, a hangoskodás ts tilos. Jó s"ó- val többet lehet elérni a jószágnál is, mint az ostorral. A fejőmesterek ügyesebbje megkeresi a havi 9 ezer forintot is, de aki a munkájukat látja, az nem irigyli tőlük. Tőgymosás, -törlés, a fejőgép felhelyezése, majd annak i eg- igazgatása. aztán a fejőkely- hek levétele, a tejcsepp letörlése és a fertőtlenítés tartozik a munkaműveleteik közé. Ismerniük kell a tőgy biológiai felépítését is annyira, hogy ha valamelyik tehén testében gyulladás keletkezne, azt rög-, tön észrevegyék. Szorgalommal megéri A gépek működésére most Boroas József karbantartó villanyszerelő ügyel. Sűrűn kell cserélni a fogiaia tokát és elektromos érzékelőket, mert az ammóniák maró hatására hamar tönkremennek — zsörtölődik. Ismert szakemberek szerint nem gazdaságos a tejtermelés Magyarországon. Hortobágyi Károly viszont az itteni tapasztalatok alapján határozottan állítja: koncentrált állattartással igenis kifizetődik, Csak szakértelem és lelkiismeretes munka kell hozzá. Éjjel egy órakor megérkezik a tejipari vállalat tartálykocsija. A kádak színültig telve várják most is, mint minden éjjel. Itt ünnep nincs, csak munka van, az év minden napján. Ezért nem hiányzik sohasem az asztalunkról a tej. Cseri Sándor Csak mérsékelt élénkülés várható Alapos piaci munkát kíván A hazai gépipar a számítások szerint 1983-ben három százalékkal, vagyis az ipari átlagot meghaladó mértékben növeli termelését. Bár a népgazdaságban általában csak mérsékelt élénkülés várható, a korábbi évekhez képest valamelyest nagyobbak a különböző ágazatok beszerzési lehetőségei egyes beruházási javakból. Tartós fogyasztási cikkekből pedig a folyamatosan növekvő igények miatt elengedhetetlen a termelés fokozása. A gépipar számára további lehetőségeket kínál a vállalatoknak az a törekvése, hogy hazai cikkekkel pótolják a nehezeit és drágán beszerezhető importtermékeket. A népgazdaság számít a gépipari export számottevő növelésére. A számítások szerint a szocialista országokba irányuló kivitel mintegy 5—7 százalékkal növelhető. A ru belelszámolású export nagy része hosszú távú, tartós kapcsolatokra épül, ami elősegíti a termelő kapacitások még jobb kihasználását. A konvertibilis elszámolású kivitelnek az ipari átlagot meghaladó ütemű dinamikus bővítését pedig elsősorban az indokolja, hogy ez az ágazat viszonylag mérsékelten importigé nyes, és a termelés gazdaságosan megszervezhető. így a népgazdasági terv a gépipar tőkés exportjának 8—9 százalékos növekedésével számol. Azt is figyelembe vették, hogy a fejlődő országokbeli partnereink fizetési nehézséfc c-M~ Kimutatható a gazdasági haszna Apró ötletekből tetemes összeg Nemcsak vállalkozási kedvünktől függ, hogy beievágunk-e egv újabb pályázat elkészítésébe. Érzékelnünk kell a problémát, és persze megoldást is keli találni. Mindenesetre ez az első dolgozat, amit tavaly benyújtottunk az MTESZ az energiatakarékosságért pályázatra, meghozta a kedvünket a további munkához. Jogszabályra varva Kár lenne a szót vesztegetni, ha csupán két vállalat ügye lenne a tartós veszteség vagy a csőd. Csakhogy: tavaly a nem mezőgazdasági ágazatokban 62 százalékkal emelkedett a veszteséges gazdálkodók száma, és ennek csaknem háromszorosa — 173 százalékos — volt a veszteség összegének növekedése. Miután a magyar gazdaságirányítás régóta hangoztatott elve, hogy a tartósan veszteséges és alacsony hatékonysággal működő vállalatokat meg kell szüntetni, fel kell számolná, a csődblokkból ugyanis 50-50 tonna gőzt lehet kiadni. Ám csak akkor, ha a blokkok legalább 100 megawatt felett termelnek, s miint ismert, energiatakarékossági szempontok miatt egyre gyakrabban állunk ez alá, 80 sőt 50 megawattra is csökkentve a minimális terhelést.. Száz megawatt alatt pedig blokkjaink nemhogy hőt nem biztosítanak, hanem még maguk is 15-20 tonna hőenergiát használnak fel. Ezért kezdtünk foglalkozni a gondolattal: mi lenne, ha egy átkötéssel Legalább ezt a 15-20 tonnányi hőmennyiséget saját forrásból biztosítanánk a miminimum terhelésekor. — Tehát, ha jól értettem, többlet-hőenergiát nem tudnak adni, de az újítás révén nem igényelnének a hőszolgáltató turbináktól? HetvenmiKió forint — Igen. S hogy jobban érzékelni lehessen ennek hasznát, íme néhány adat: az ötlet megvalósítása blokkonként mintegy 100 ezer forintot igényelne. Azáltal viszont, hogy alacsonyabb nyomású gőzzel íűtenénk a berendezéseket, a kalorikus megtakarítás évente 20 millió forintot jelentene a vállalatnak. S további 50 millió forintot, amit ugyan nem érzékelne vállalatunk, mert az népgazdasági szinten jelentkeznék. Ha ugyanis lehetővé válik'a' drágább szénhidrogénre épült blokkok száz megawatt alá terhelése, a szükséges villamos energia olcsóbb széntüzelésű berendezésekkel is előállítható. Pályázatunknak egyébként van egy kiegészítő része is, ebben gazdasági számítások találhatók. Ezek alapján állítottuk össze, hogy milyen sorrendben érdemes bekapcsolni az egyes forrásokat, amikor a hőszükséglet emelkedik. Nekünk beugrott — Önök itt az F—1 kalorikus üzemben nem a hőellátásért, hanem a villamos energia szolgáltatásért felelősek. S bár a pályázatból kiderül, hogy miként kapcsolódik a kettő össze, számomra mégis hiányzik az indíték, amiért egy tulajdonképpen másokra nehezedő problémát vettek a nyakukba és oldottak meg. — Maga a feladat az egész vállalatnál ismert volt, s azt hiszem mindenkit foglalkoztatott, függetlenül attól, hogy közvetlenül is érintette-e vagy sem, Attilának beugrott a megoldás — mondja Belső István —, s mert az ötletet mi is jónak találtuk, közösen álltunk neki a kidolgozásnak. A nyers elképzelésből nem egyik napról a másikra készült el az újítás, amit a DHV vezetőinek nyújtottunk be; majd a nyertes pályamunka. A műszaki-gazdasági számítá sokhoz igen sok adatot gyűj főttünk, feltételezéseinket elméleti számításokkal támasztottuk alá és a szemléltetéshez több rajz is készült. — Pontosan 17 ábrából, 16 táblázatból és 30 gépelt oldalból áll a dolgozat. Esték, hétvégék mentek rá. S bár nyilván siker az, hogy az MTESZ- en keresztül neves szakemberek is jónak találták az el képzelést, az igazi elismerés mégiscsak az ötlet bevezetése lenné. Számíthatnak-e rá? — Amit leírtunk, azt tavaly áprilisban egy-kót órára ki is próbálhattuk egy ideiglenes átkötéssel. A végleges döntést vezetőink a régi kazánok rekonstrukciójának következményeitől tették függővé. Rés2- eredményért persze már most is érdemes lenne megvalósítani. Egy éve adtuk be újításunkat, számíthatunk arra, hogy még az idén elbírálják. Hiszen kimutatható gazdasági haszna van, és — mint ahogy azt az MTESZ-ben a pályázat értékelésekor is hangsúlyozták, — az energiaipar a legnagyobb energia- fogyasztó, ezért itt minden apró kis megtakarítás tetemes összegekre rúghat forintokban. El. E. gei talán oldódni fognak, és a fejlett országokba irányuló kiviteli lehetőségek is szélesednek. A kivitel növelése azonban mindenképpen az ed- . diginél alaposabb piaci munkát kíván, s jobb cgyüttmfi- : ködöst az exportmunkában részt vevő vállalatok között. Ezúttal is az átlagosnál dinamikusabban nő majd a közúti jármüvek és részegységek, a háztartási és a tartós fogyasztási cikkek és egyes elektronikai termékek előállítása. A piaci lehetőségek számbavételével mérsékeltebb fejlődésre van lehetőség az egyedi nagy berendezéseket, mezőgazdasági gépeket és szerszámgépeket gyártó nagy vállalatoknál. Mezőgazdasági és élelmiszeripari gépekből még mindig kisebb a belföldi piac igénye, mint néhány évvel ezelőtt volt, de a gyártók eladási lehetőségei javíthatók különféle részegységek gyártásának bővítésével. Jelentős előrelépés várható a szerszám- gyártásban. Minden eddiginél több keményfém-szerszám és -lapka készül, és felkészülnek a modern csigafúrógyártás meghonosítására is. A járműiparban az egyik legfőbb cél az importalkatrészek hazaival való helyettesítése. Járműiparunk korszerűsége, az igényes gyártmány- választék továbbra is kedvező lehetőséget ad a konvertibilis export fokozásához. Ugyanakkor mind itthon, mind külföldön még mindig nehezebb eladni a korszerű energetikai gépeket és készülékeket, ami befolyásolja* a termelés bővítésének lehetősé^ gét. Az eddiginél is nagyobb hangsúlyt kap 1985-ben a gépipari vállalatok belső érdekeltségének javítása és a vállalati szervezeti formák korszerűsítése. A szabályozó- rendszer változásának arra kell ösztönöznie a vállalatokat, hogy a piaci igényeknek műszakilag megfelelő és gazdaságosan értékesíthető termékeket hozzanak forgalomba, javuljon teljesítőképességük, és igyekezzenek jobban hasznosítani azokat a kapacitásokat is, ahol rendeléshiány várható. Mindennek érdekében hatékonyabb és összehangoltabb szervező munkára, a minőség folyamatos javítása érdekében pedig jobb együttműködésre van szükség az alapanyagokat előállító kohászat és a feldolgozóipar között. Varga Attila, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat F—1. ka- toríirtts üzemének vezetője és munkatársa Belső István főművezető, valamint Vészeli Károly üzemmérnök, — aki időközben már új munkahelyet keresett — harmadik díjat nyert a Javaslat a DHV tizenhat báros gőzrendszer biztonságának és gazdaságosságának javítására című pályázattal. A megírás körülményeiről, indítékairól beszélgettünk az alkotókkal. Csak egy átkötés — Létkérdés, hogy vállalatunk zökkenőmentesen biztosítsa a Dunai Kőolajipari Vállalat termeléséhez a tizenhat baros gőzt. Korábban ez nem is okozott problémát. Ám az utóbbi években egyik oldalról megnőtt a DKV és a százhalombattai lakótelep hőenergiaigénye, a másik oldalon pedig csökkentek az ehhez szükséges források. A hőszolgáltató turbinák természetesen továbbra is működnek. Csakhogy eddig rendelkezésünkre állt némi tartalék is: a villamos energiát termelő hat, egyenként 215 megawattos
