Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-11 / 8. szám
ffUffG F39lFTfiBJfll, EGYESÜLJETEK! MA SZ MSZMP PEST MEGTEI BIZOTTSÁGÉ SS 1 MEGYEI TENACS LEPJE jPEST MEGYEI XXIX. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM Ára I.JfO toriul 1985. JANUÁR 11., PÉNTEK Csődszabályok és vállalatok (3. oldal) Kevesebb árus, elegendő áru (4. oldal) Rádió- és televíxiómüsor a jövő hétre (7—8. oldal) Az SZKP PB meghallgatta Grontiko jelentését Az első lépést sikerült megtenni Az SZKP Központi Bizottságának Politikai Bizottsága meghallgatta Andrej Gromiko jelentését George Shultz amerikai külügyminiszterrel történt január 7—8-i genfi találkozójáról. A testület egyöntetűen leszögezte: o genfi találkozó fontos eredménye, hogy megállapodás született a kozmikus és a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos tárgyalások tárgyáról és céljairól, s arról, hogy a kérdéseket egymással összefüggésben vizsgálják és oldják meg. A PB-ülésen külön hangsúlyozták, hogy a fegyverkezési hajsza beszüntetésében, a nukleáris háború veszélyének elhárításában és végső soron a nukleáris fegyverek felszámolásában csakis akkor lehet reálisan előbbre jutni, ha az elkövetkező tárgyalásokon minden részletében szigorúan érvényesítik az elért megállapodást. A világ népeinek érdeke ezt követeli, s ez a Szovjetunió elvi és konstruktív hozzáállása a tárgyalásokhoz. Ugyanezt a magatartást várja az Egyesült Államoktól is — szögezte le a Politikai Bizottság. Az ülésen ezután Konsztan- tyin Csernyenko javaslatára áttekintették és jóváhagyták azoknak a főbb kérdéseknek a listáját, amelyeket a jövőben tárgyal a Politikai Bizottság. ★ Józanul, az elért eredmények felnagyításától tartózkodva értékeli a szovjet sajtó Gromiko és Shultz kétnapos genfi találkozóját. Az Izvesztyija és a Pravda genfi tudósításaikban felhívják arra a figyelmet, hogy a külügyminiszterek találkozóján csupán az első lépést sikerült megtenni, hiszen a kozmikus és nukleáris fegyverzetekről folytatandó tényleges tárgyalások még hátravannak. Az Izvesztyija megállapítása szerint hosszúnak és nehéznek ígérkező utat kell még megtenni a kívánt célok eléréséig. A vezető szovjet lapok beszámolnak arról is, hogy a tervezett tárgyalások témájáról és céljairól nem könnyen született megállapodás. Mint a Pravda különtudósítója megállapítja, az amerikai küldöttség kétnapos intenzív tárgyalások után helyezkedett olyan álláspontra, amely lehetővé teszi a tárgyalásokat a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, módot ad annak a párbeszédnek a megkezdésére, amely az egyenlőség és az egyenlő biztonság tiszteletben tartásán kell, hogy alapuljon. Az Izvesztyija tudósítói felidézik, hogy a genfi találkozó előtt alapvető elvi különbségek voltak a két fél álláspontjában. A svájci városban folytatott kétnapos nehéz viták során azonban felülkerekedett az új tárgyalások megkezdésének kölcsönös szándéka. Arra azonban csak a jövő derít majd igazán fényt, hogy az Egyesült Államok képviselői miért is fogadták el a találkozóról kiadott közös nyilatkozatnak azokat a megfogalmazásait, amelyek ellentmondanak az ő korábban hangoztatott álláspontjuknak. Ami a jövőt illeti, a Pravda megfogalmazása szerint nagyon fontos, hogy a tárgyalások előkészítése és folytatása idején a felek szigorúan szem előtt tartsák azokat a célokat, amelyekről a Genfben kiadott közös nyilatkozat szól. (Folytatás a 2. oldalon.) bKöTéletm Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására január 7—10. között látogatást tett hazánkban az Algériai Nemzeti Felszabadítás! Front (FLN) pártjának küldöttsége Mohamed Djeghabának, a KB állandó titkársága tagjának, a legfelsőbb ifjúsági tanács elnökhelyettesének vezetésével. A küldöttség, amelyet fogadott Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, megbeszélést folytatott Baranyai Tiborral, az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztályának vezetőjével, Hámori Csabával, a KISZ KB első titkárával és Lóska Szilárddal, az Állami Ifjúsági Bizottság titkárhelyettesével. Az algériai vendégek tanulmányozták az MSZMP párt- és tömegszervezeti munkáját, ifjúságpolitikáját, a KISZ és az Állami Ifjúsági Bizottság tevékenységét. A látogatás során aláírták az MSZMP és a Nemzeti Fel- szabadítási Front (FLN) pártjának két évre szóló együttműködési munkatervét. A küldöttség csütörtökön elutazott hazánkból. KOSÁR K ereken tizenkétezer forintba került egy- egy óvodás ellátása a megyében 1983-ban, átlagosan, a tanácsi költségvetésből. A tényt nem azért említjük, hogy előhozakodjunk a gyakori — de alapjaiban téves — érvvel, lám, az állam mekkora összeget fordít a gyermekek e csoportjára, az említést csupán maga a tény, mint információtovábbítás indokolja. A költségvetési — állami — kiadás, szemben a téves érveléssel, nem ajándék, hiszen fedezetét a termelésben, a dolgozók közössége' állította elő, s nem áldozat, mert a társadalomnak elsődleges érdekei fűződnek a jövendő felnőttjeinek megfelelő neveléséhez. A havi ezer forint tehát — a szó nem hivatalos értelmében — beruházás, olyan fejlesztési kiadás, amit egyre nagyobb összegben kedl előteremteni. Az egyre nagyobb összeget az magyarázza, indokolja, hogy a szeptemberi felvételeknél — az agglomerációs övezet településeinek egy részét kivéve — eljutottunk a régóta áhított helyzethez: ha zsúfoltság árán is, de az igényeket képes kielégíteni az óvodai hálózat a városok, a községek döntő részében. Az áhított helyzetet persze nem egészen az áhított módon értük el. Mert igaz, a megyében 1970 óta több mint a kétszeresére bővült — köszönhetően a társadalmi összefogásnak is — az óvodai helyek száma, ám az szintén része a valóságnak, hogy a kedvezőbb befogadási lehetőségek kialakulásában tetemes a szerepe a gyermeknek, a jelentkezők kisebbedő táborának. Amennyire örvendetes az előbbi, annyira sajnálatos az utóbbi tényező. Ráadásul ezzel a gondozás, gondoskodás feladatait, terheit tartalmazó képletes kosár még nincsen tele, helyet kell kapnia abban másnak is. Például annak a meghökkentő tapasztalatnak — amire a helyi tanácsi tisztségviselők gyarapodó panaszai okkal terelik rá a figyelmet —, hogy napjainkban egy-egy óvodai hely kialakítása az 1970. évi összegnek a 2,6— 2,8-szeresét teszi ki! Az óvodaépítésben érintett tanácsok egyikének elnöke mondta el, feltette a kérdést a kivitelezők képviselőinek — cégük tizenegy esztendeje emelt takaros óvodát az azóta városi rangot kapott településen —, vajon annyit romlott volna a forint, hogy éppen a háromszorosát kérik annak a pénznek, mint amit kaptak 1973-ban?! Amire a szakemberek — így a tanácselnök — szemrebbenés nélkül azt felelték, komám, az állam drágít mindent, akkor mi sem maradhatunk ki belőle, értsed már meg. Megértette? Aligha. Tudomásul vette, mert nin-, csen más kivitelezője. (Volt versenytárgyalás ... Kért, amit kért. Megkötötték a szerződést.) Az 1970. évi költségeknek a háromszorosáért épülő óvoda bizonyára szép lesz, tetszik majd, az avatóünnepség vendégeinek, ám az újságírót nehezen hagyja nyugodtan töprengeni a kétség, amit az építésvezető mérnök válasza ébresztett benne. A válasz ugyanis az volt, azért drágult meg ennyire az egy gyerek helyére vetített összeg, mert ők korszerű építési módokkal dolgoznak...! A ráfordítások és a létrehozott mennyiségek ilyen, szembetűnő szétválása — mert nemcsak az óvodák esetében van ez így, hanem sok másban is, például az ABC-áruházaknál ugyanez a helyzet, szintén két és félszeres, háromszoros a költségnövekedés — valóban kétségeket ébreszt az emberben, jól van-e az, ami így van?! A kétség akkor is indokolt, ha e sorok írója tudja azt, amit illik tudni, nevezetesen, hogy a mai építmények ún. használati értéke sokkal nagyobb, mint volt az 1970-es évek elején készülteké, azaz korszerűbbek, jobban felszereltek, kényelmesebbek, legyen szó akár óvodáról, akár ABC-áruházról. F orgathatjuk erre meg amarra a nézőket, akkor is kínzó marad a kérdés, vajon társadalmilag elfogadható-e a kiadások és az azok fejében létrehozott értékek ennyire nyilvánvaló elkülönülése? Mert hiába, hogy egyre nagyobb összegeket teremt elő — és ad ki — a társadalom iskolák, kórházak, üzletek, utak stb. megépítésének céljára, ha a megfogható gyarapodás, azaz a birtokba vehető tanterem, kórterem, eladótér, úthossz sokkal kisebb; aránytalanul szerényebb. Valami olyasmi is belekerül itt a közkiadások kosarába, ami ólomnehéz teher, amit cipel a társadalom, holott száműznie kellene, üldöznie, tűz- zel-vassal irtania. Megbékél inkább vele. E békesség az, ami nyugtalanító. Mészáros Ottó Már a fejtrágyázásra készülnek W. «-d, r L_ Jól telelnek a kalászosok Megyeszerte több centiméter vastagságú hótakaró védi az őszi kalászosokat a szokatlan hideg támadásától. Ügy tűnik, egyelőre nincs ok aggodalomra. Az üzemekből nem jelentettek kifagyásokat. A hótakaró mellett mindez a kedvező őszi időjárásnak és nem utolsósorban a jó munkának köszönhető. A szeptemberben kezdődő csapadékos napok nemcsak a jó minőségű magágy készítéséhez teremtettek kedvező feltételeket, hanem az ősziek keléséhez, a búza bokrosodásához is. Gödöllő, Cegléd, Ráckeve térségében, de a megye más részén is november végére a talaj felső 50 centiméteres rétegét áztatta a csapadék. Az átlagosnál melegebb őszi időjárás is gyorsította a búza, az árpa és más növény kelését. Mindez elősegítette, hogy még azokon a területeken is, ahol a kukorica betakarítása után került földbe az ősziek magja, megerősödjenek télre. A tavalyinál 3000 hektárral nagyobb, összességében 80 ezer hektárnyi elvetett búza jól telel a hó alatt. De mint á mezőgazdák mondják, a betakarításig még sokat alszik kint a növény. Mindenesetre az üzemek nem nézik ölbe tett kézzel az időjárás változásait. A gépek készen állnak arra, hogy ha olvadás, majd ismételt fagyás esetén eljegesedik a hótakaró felső rétege, azt gyűrűhengerrel feltörjék. A levegőtlen körülményeket ugyanis csak nagyon rövid ideig viseli el a zsenge növény. Készülnek a búza fejtrágyázására is. A műhelyekben javítják a műtrágyaszóró gépeket, hogy szükség esetén azonnali hozzákezdhessenek a munkához. A gazdaságok tehát mindent megtesznek azért, hogy az idén is kiemelkedő hozamok szülessenek. Ha az időjárás is kedvez a törekvéseknek, a jelenlegi kilátások alapján méltán bízhatunk abban: 1985-ben is kellő mennyiségű gabonát takaríthatnak majd be Pest megye gazdaságai. B. Z. Magyar-bolgár megállapodás Baráti árucsere Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter és Georgi Kara- manév, a Bolgár Népköztársaság miniszterelnök-helyettese, a közszükségleti cikkek termelésével és kereskedelmével foglalkozó miniszter csütörtökön Budapesten, a Fórum szállóban aláírta a két ország közötti — 1986—90-re szóló — középtávú belkereskedelmi választékcsere és műszak!-tu- dományos együttműködési megállapodást Az aláírásnál jelen volt Boncso Mitev, a Bolgár Népköztársaság magyarországi nagykövete is. A megállapodás meghatározza a választékcsere-forga- lom fejlesztési irányait a következő tervidőszakra, s öt év alatt mintegy 242 millió rubel értékű kölcsönös áruforgalmat irányoz elő. Georgi Karamanevet fogadták Maróthy László és Marjai József miniszterelnök-helyettesek. Az eszmecserén részt vett Boncso Mitev is. A bolgár mi* niszterelnök-helyettes tárgyalt Kapolyi László ipari miniszterrel és Rév Lajossal, az OKISZ elnökével. A bolgár delegáció csütörtökön elutazott Budapestről* Megdermed a dízelolaj Gátszakadás a tógazdaságban Tovább szedi áldozatait Európában és Észak-Afrikában a szokatlanul hideg tél, sok helyütt mind kaotikusabb állapotok uralkodnak a városi és közúti közlekedésben. A helyzet talán Franciaországban « legkatasatrofálisabb, ahol már több mint harminc emberéletet követeltek a hóviharok miatti balesetek és a nagy hideg. A két hete tartó hideg következtében súlyosbodik a helyzet Belgiumban is. A belügyminiszter rendeletére készültségbe helyezték a polgári védelmi szolgálat embereit, és szükség esetén bevetik a hadsereg műszaki alakulatait is. Szerdán gyakorlatilag megszűnt az országban a rendszeres vasúti közlekedés. Mint a vasút illetékesei közölték: a vonatok — így a nemzetközi járatok is — „elindulnak, ha tudnak”. Spanyolországban eddig 16 ember halálát okozták a sarkvidéki hideg miatti balesetek, tíz hajléktalan pedig az utcán fagyott meg. Valencia környékén elfagytak a mediterrán vidék citrusültetvényei, Barcelonában hétórás áramkimaradást okozott a vezetékek elfagyása. A hatalmas hóviharok következtében Romániában járhatatlanná vélt 3á országos útvonal — jelenti az MTI tudósítója. A közutakon több mint hétezer hómunkás és 2100 hóeltakarftó gép dolgozik szakadatlanul. A bukaresti rádióból időről időre beolvassák a közleményt, ameiv felszólítja a lakosságot, hogy segítsen normális mederben tartani az életet a rendkívüli időjárási viszonyok közepette. A helyzetet nehezíti, hogy az ország számos körzetében ismét esik a hó, és Bukarestben is újabb havazásra számítanak. Amikor e sorokat írjuk, még javában havazik. Panaszkodnak a hidegre a Volán Tefunál is. Reggelente a gépkocsivezetők hideg fülkékben indulnak útnak, s bizony mennj kell néhány kilométert, mire elfogadható lesz a hőmérséklet. A teherautók indítása sem könnyű, bár a műszakiak felkészülten várják a műszakok kezdetét. Ennek ellenére mostanában többször előfordult, hogy a propán-bután gázpalackokat vagy a fűtőolajat szállító járművek csak késve érkeztek meg szállítmányaikkal. Pedig! Pedig, állítják a volánosok, nem ők tehetnek erről. Reggelente ugyanis nemegyszer ,a dízel üzemanyag dermedten áll a tankokban, s csak felmelegítés után lehet elindítani a kocsikat. A vállalat az ÁFOR úgynevezett mély- dermedésű olaját használja, ez azonban mínusz húsz foknál már kicsapja a paraffint. Ennek megakadályozására a teherautók CRC-adalékanyaggal kevert üzemanyagot használnak, ám a nagy hidegekben ez sem nyújt mindig megfelelő védelmet a kocsonyásodás ellen. Az utóbbi napokban, számítva a hideg újabb támadásaira, petróleummal kevert dízelolajat használnak a kocsikban, az átállás azonban néhány napot még igénybe vesz. Azt gondolná az ember, hogy vannak, akik örülnek a nagy hidegnek. Például a hűtőházak gazdái, hiszen a nagy hideg miatt kevesebbe kerül a hűtésre felhasznált energia. A ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet élelmiszeripari főágazatának vezetője, Fehérvári Zsolt hajlik is erre a véleményre: Több van, de kevés Ügyeletes riporterünkhöz érkezett a kérdés, miért nem lehet szenet kapni Dunakeszin? — Jelenleg s tárolóterekben mínusz 20—25 folgst hiú tagnak a hőmérők, s ez éppen megfelelő a több mint 2 ezer 500 tonnányi málnának, zöldborsónak, karfiolnak, vegyesfőzeléknek. A szállítással sincsenek gondjaink, az áru 70—80 százalékát Budapestre viszik a teherautók, csupán a pécsi fuvarokat veszélyezteti a fagy és a havazás. Hogy mégis pontos képet kapjunk az energiafelhasználásról, szakemberhez, Szűcs Lászlóhoz, a hűtőház műszaki vezetőjéhez fordulunk. Amit mond. csalódást okoz: — Az alacsony hőmérséklet miatt valóban kevesebb energiát használunk fel a hűtésre. Ám a vártnál sokkal többet a fűtésre. Számításaink szerint mostanában naponta legalább 25 százalékkal többet költünk ezekre, mint arra számítottunk, s kiadásaink a tavalyihoz képest is legalább 40 százalékkal magasabbak. A kemény hidegben 15—20 centiméter vastagra hízott jégtáblákkal zajlik a Duna magyar szakasza, és az úszó jég általában a víztükör 50—80 százalékát, Budapestnél és az alsó szakaszon néhány helyen pedig 90 százalékát takarja. (furucz) zép-telep vezetőjének tettük fel ugyanezt a kérdést. — Lehet kapni szellet, válaszolt Brulich Istvánná, de még mindig nincs elegendő meny- nyiség. Pedig most folyamatosan 2—3 vagon szenet kapunk, ami 6—800 mázsának felel meg naponta. Az igény ennél sokkal több, hiszen 150—200, olykor még ennél több ember is várakozik itt órákon át. Hogy a többségnek jusson csak öt mázsát adunk egy személynek a német brikettből, vagy tízet a tojásból, mert abból valamivel több van. Míg tavaly év végén a bérén- tei szenet hiába kínáltuk, most már annak is nagy volna a becsülete. A tavalyi mennyiséget már 140 százalékra teljesítettük. Az igények megnőttek. Rengetegen visszatértek az olajról a széntüzelésre. Brulich Istvánnénak, a TüPest megye valamennyi főútvonalán hasonló a kép: hókotrók dolgoznak szinte állandóan
