Pest Megyei Hírlap, 1985. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-10 / 7. szám

■ Abonyi krónikák Valóra váltott tervek Növekedő termelési érték Sok munka árán jól állnak Az abonyi pártbizottság és a tanács végrehajtó bizott­sága együttes ülésen tárgyalt legutóbb a település VI. öt­éves tervének időarányos tel­jesítéséről. Tarkó Sándor, a nagyközségi pórbizottság tit­kára szóbeli előterjesztésében először a mezőgazdasági nagy­üzemek működését értékelte. Gondosan, szakszerűen A tervidőszak eddig eltelt részében az időnként ked­vezőtlen időjárás ellenére is jól gazdálkodtak a téeszek. Bizonyíték erre, hogy a há­rom gazdaság évenkénti együt­tes nyeresége átlagosán 90 millió forint körül lesz, a ter­vezett 80 millióval szemben. Négy év alatt hat ízben adtak át Kiváló termelőszövetkezet kitüntetést Abonyban. A me­zőgazdasági nagyüzemeknek az aszály okozta károkat rendszerint sikerült pótolni. Figyelemre méltó a József i Attila Tsz-nél a legelők fel­újítása érdekében tett erőfe­szítés. Két tsz vállalt gesztorságot: a Ságvári Endre Tsz a cu­korrépa-termesztés, a József Attila Tsz a folyékony mű­trágyagyártás gazdája lett. Gond van viszont a zöld­ségtermesztéssel, az utóbbi időben ugyanis ez mérséklő­dött. Helyes lenne, ha ezt az ágazatot erőteljesebben fel­karolnák. Állattenyésztéssel a József Attila és a Ságvári Endre Tsz foglalkozott és foglalkozik. Az utóbbi gazdaságnál a terv­időszak elején kezdett mű­ködni a 640 férőhelyes szako­sított szarvasmarhatelep. A gondos és szakszerű munka eredménye, hogy a jelentős beruházásra fordított összeg lényegében már 1983-ban megtérült. A másik téesz sem lehet elégedetlen a húsmarha te­nyészetével. Ez részben an­nak a következménye, hogy időben felismerték a gyepgaz- dáikodás jelentőségét. Célsze­rű volt mindenütt a mellék­üzemági tevékenységet inten­zívebben fejleszteni. Az Üj Világ Tsz-ben a nyereség­nek fele szinte ebből szárma­zik anélkül, hogy az alap­tevékenység hátrányba került volna. 1 Megfelelően használták fel mindenütt a fejlesztési ala­pot. A József Attila és Ság­vári Endre tsz a drága olaj helyett áttért a földgáz hasz­nálatára, az Üj Világ Tsz-be ebben az esztendőben jut el az olcsóbb energiahordozó. Uj műhelycsarnokok, szociális épületek készültek. Az Üj Vi­lág Termelőszövetkezet im­már két gépsoron állítja elő édesipari termékét, a Néger­csókot. Bővítették a szarvas- marhaitelepeket, és mindezek­hez minimális hitelt vettek igénybe, amit jórészt törlesz­tettek. Lényeges, hogy egyik gazdaságnak sincsen jelentős tartozása, nincsenek eladósod- va. Az eltelt négy esztendő során valamennyi közös gaz­daság változatlanul, komoly mértékben támogatta a te­lepülésfejlesztést. Az ipari üzemekről szólva a pártbizottság titkára el­mondta, hogy jelentősebb fej­lesztés a Fővárosi Szolgáltató Vállalat és a Kötőipar Szövet­kezet telepeinél történt, a Mechanikai Művek gyáregy­ségénél új munkacsarnok ké­szült. Figyelemre érdemes mértékben növekedett terme­lési értékük, az utóbb emlí­tett üzemnél például 1984-ben elérte a 417 milliót és ez ép­pen annyi, mint az előirány­zat volt. A vasipari szövet­kezet egy dolgozója egymil­liós értéket állított elő. Ha­sonlók a textilüzemek ered­ményei, általában mindenütt jó munkásgárda alakult ki. Sajnos, a szolgáltatások fejlő­dése elmaradt a várttól, vi­szont az eltelt négy év alatt 400-nál több új családi ház épült és ebben részük volt a kisiparosoknak. A kereskedel­mi ellátás nem romlott, ta­valy például az alapvető élel­miszerekhez mindenki hely­ben hozzájuthatott. Talán több jót és kevesebb rosszat lehet mondani a tele­pülésfejlesztésről. Az már tény, hogy a beütemezett nyolc, új iskolai tanterem építését' ebben a tervidőszak­ban nem kezdik el, viszont a' meglevő oktatóhelyiségek kö­zül mintegy fél tucatot fel­újítottak. Az Abonyi Lajos úti iskolai tanterem épületet nemcsak belül korszerűsítet­ték, hanem a műemlék ház visszakapta eredeti, külső ar­culatát. Kevesebb a szükségtante­rem. Elkészült és megnyílt az új bölcsőde, ma már minden kicsinyt fel tudnak venni óvodába, bölcsődébe. A megye egyik legkorszerűbb könyvtá­ra Abonyban található. Meg­újult, gazdagodott a falumú­zeum, — 1984-ben például 3500 látogatója volt az intéz­ménynek. Gyerekek helye Javultak az abonyi útviszo­nyok. A korszerűsítésre be­ütemezett 7 millió helyett 12 milliót költhettek.. A már megszokott módon folytató­dott a járdaépítés, korszerű­sítették a közvilágítást. Mér­séklődtek a vezetékes vízzel kapcsolatos gondok. A terv­időszakban eddig három új kutat fúrtak, — igaz ebből kettőt még nem sikerült a hálózathoz csatlakoztatni, mart a költsége igen magas, ám ennek ellenére a múlt év végéig 3200 lakásba jutott el a vezetékes víz. Előrehaladást jelent, hogy a településnek sikerült a vezetékes gáz be­vezetéséhez jogot szerezni, A Vörös Hadsereg úton és kör­nyékén lakók az év végén már ezt az energiahordozót használhatják. Az 1931—84. év közötti időszakban a társadalmi mun- Im értéke 71,7 millió forint volt Abonyban. A tanácskozáson felszólalt Bállá János, a ceglédi városi pártbizottság első titkára. El­ismeréssel szólt a két testület munkájáról. A város párt- és tanácsi szervei, valamint az abonyiak között jó kapcsolat alakult ki és lényeges, hogy a jövőben is hasonló maradjon az együttműködés. Gy. F. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 7. SZÄM 1935. JANUAR 10., CSÜTÖRTÖK Bememét fensz, jégpáncélon Embert próbál a téli vezetés Vasárnapi lapárusok Január első vasárnapján jó néhány csalódottan csellen­gő ceglédi polgárt lehetett lát­ni a városban, amint egyre tétovábban kutattak a két szünnapi újság, a Vasárnapi Hírek és a Népsport után. Az utcai árusok zárva voltak. Szabó Istvánnétól, a ceglédi posta hírlaposztályának veze­tőjétől kérdeztük meg: — Hol lehet vasárnap újsá­got kapni? — A pavilonok zöme ezen a napon valóban nem nyit ki. Kivéve kettőt: a szerel­vénybolttal szemközt lévő stand vasárnap 6-tól 12-ig, a vasútállomásbeli trafik pedig egész nap kínál lapokat. Minden megálléban várják Lépésben haladtunk a szűn­ni nem akaró köd miatt. Ma­ga a buszvezető, Kapósvárj Márton is csak kiét csíkot lá­tott a szaggatott középvonal­ból, hát nem csoda, hogy sen­ki sem vette észre, amint el­haladtunk az árokba borult traktor mellett. Csak sofőrünk látta meg az élettein erőgépet, valahol Jászkarajenő határá­ban. Faluról falura Az utasok egykedvűen üldö­géltek, teljesen biztonságban érezték magukat, pedig tud­ták, hogy milyen időjárás van odakinn a busz ablakain túl. Persze nem is volt Okuk az aggodalomra, Kaposvári Már­ton biztos kézzel fogta a vo­lánt, nehezebb körülmények között is hibátlanul teljesítet­te feladatát. Két nappal ko­rábban, amikor Hantházára hajtott, a csupasz ágakra fa­gyott jég óriási súlya sok fát az útra döntött az erdőszélen. Azóta eltakarították a veszé­lyes torlaszokat, de addig is nem volt egyszerű az embe­rekkel teli, behemót autóbusz- szal kerülgetni a jégpáncél borította úton a fáikat... — Hát ez a nehezebbik ol­dala és időszaka az én szak­mámnak — mondja a sofőr, és szívesen válaszolhat kérdé­seinkre, hol, merre járt már, mióta vezet. — Itt a Volán 20-as számú Vállalatnál negyedik éve dol­gozom, korábban az 1/8-arstál ZIL teherautóval darabárut fuvaroztam. De beleuntam A pslántanevclcst kedvelte Szépen csillan az ezüst Az Üj Világ Termelőszövet­kezetben dolgozik. Otthon ház­tartást vezet, így valamilyen elintéznivalója mindig akad a szobában. Űjabban ott, ahol friss kitüntetését, a Munka érdemrend ezüst fokozatát do­kumentáló jelvényt és iratot tartja, rendszerint egy-egy pil­lanatra megáll és tekintete a dobozkán megpihen. Ilyenkor valami új, számára eddig is­meretlen érzés bizsereg benne. Hogy mi, nem tudja szavakba önteni. Hogyan is tudná, hi­szen ez az első nagyon ko­moly elismerés, amit a téesz- ben végzett munkájával érde­melt ki! Vámos Bélánéval a közös gazdaság édesipari üzemében ismerkedtem meg. Ott ült a négercsókot előállító gépsor végén és dobozolta az édessé­get. Rutinmunka, különösebb szakértelmet sem igényel, de ő ezt is tőle telhető gyorsaság­gal csinálja. — Tizenhét esztendeje dol­gozom a tsz-ben és ebből több mint tizenötöt a növényter­mesztésben töltöttem — mesé­li a rövid munkaközi szünet­ben. — Annak ellenére, hogy átmenetileg ide osztottak be, igyekszem legjobb tudásom szerint dolgozni, bár a fóliák alatt, kínt a földeken, vagy a tűző napon, a csípős szélben jobban érzem magam. Ügy gondolom, előbb-utóbb minden emberben egy bizonyos mérté­kű vonzalom kialakul valame­lyik munkaterület iránt. Én a palántanevelést szerettem a legjobban. — Gondolom a kitüntetéssel a növénytermesztésben tanú­sított igyekezetét ismerték el. Hogy lehetett azt átlagon felül jól csinálni? abba, hogy a hajnali 3 óra ötvenes vonattal induljak, s még akkor sem volt biztos, hogy a késések miatt beérek G órára Pestre. Most 10 na­pot dolgozom egy hónapban, reggel öt óra előtt 10 perccei kezdek és 23 negyvenkor végzek kétnaponként, szom­baton és vasárnap pedig já- ratszünetes a mi fordánk. Cegléden lakom. Kezdem a napot a hantházi járattal, folytatom Albertirsával, ked­den vagy szerdán ezután Mi- kebudára és Dánosra viszem a buszt, majd irány Kecskemét, Jászkarajenő és 20 óra ötven- kor megint Kecskemét az úti­célom, s mire hazaérek, bi­zony van már éjfél. Nem könnyű munka, de balesetem soha nem volt. Sokfelé megfordultam már az országban különjárattal, voltam Lillafüreden, Mátrahá­zán, Miskolcon, Miskolctapol­cán, Pécsett, Szegeden. Ezek­re a helyekre más módon aligha jutottam volna el. Na­gyon szeretem a szakmámat, maidén vágyam az volt, hogy buszos legyek, s vidéken. És jól is választottam a hivatást, mert megbecsülik a munká­mat a vállalatnál anyagilag is, erkölcsileg is. Kőrösietétfónnél Beszélgetésünket váratlan esamony szakítja meg 19 óra kát perckor. A köröstetetleni tejüzem környékén, szemből jövő és' Tiszajenóre igyekvő busz sofőrje, Boros Mihály át­szól, hogy a közelben egy le­robbant busz várja a men­test. Indulunk tovább, a kö­vetkező megállónál föllép az elülső ajtón Földi Kálmán, a lerobbant jármű vezetője, s fáradtan újságolja, hogy dél­után három óra óta várja a mentést, mert kiszaladt a Kup- lungíárcsa közepe. Nagyon bosszankodik, mert ez az első esete, Hogy úton ragadt, s ezt mondja, amikor rákérdezünk, hogy nem rosszak a buszok, amikkel járnak, de 4—5 éve­sek, s lassan már kezdik ki­futni idejüket. Ilyenkor télen gyakoribbak a meghibásodá­sok. Tovább megyünk az üzenet­tel, s a kevés utas némeiyi- lyikét megszólaltatjuk. Ponto­sak a buszok, mindig jól In­dulnak J ászkara jenéről, mond­ja a Törteire igyekvő Burai János, aki feleségével és két gyerekkel éppen disznó­vágásból térnek meg. Egy fia­tal, csinos hölgy nem árulja el a nevét, csak azt, hogy Jászkarajenőn dolgozik, na gyón fontos neki, hogy mindig elérje az abonyi járatot, s ha ez a sofőrökön múlik nem is kési le soha. Késés nélkül Baj és késés nélkül érkez­tünk meg az esti Ceglédre. Aszódi László Antal Hatvan lakás A hírek szerint tavasszal fogják átadni a Beloiannisz utca harmadik tízszintes pa­nelépületét. Az itt kialakuló hatvan lakás mindegyike OTP-s értékesítési formában kerül a.majdani tulajdonosok­hoz. A városi tanács még el­fogadja új lakásigénytök je­lentkezését. Tea, citrommal Észrevehetően kelendőbb az utóbbi napokban a citrom és a tea — jelezték a ceglédi élelmiszer- és csemegeboltok. A Duna Élelmiszer és Vegyi­áru Kereskedelmi Vállalat, e fogyasztási cikkek fő szállítója rendben igyekszik választék­ról, utánpótlásról gosndoskod- ni. Csak néhány betű Szerződés, újabb évekre A Hungarocoop Szövetkeze­ti Külkereskedelmi Vállalat az NSZK-beli Triumph Interna­tional AG céggel újabb öt év­re szóló, szerződést írt alá, amelynek értelmében az együttműködésben részt vevő öt magyar szövetkezet fehér­neműt, illetve sportruházati termékeket, szabadidő-öltözé­ket szállít a Triumphnak. A Hungarocoop 1960-ban kötötte meg első megállapo­dását Triimp/i-technológia alapján női fehérnemű — melltartók — gyártására. A forgalom azóta megsokszoro­zódott, 1984-re elérte az évi 8,5 millió márkát. A mostani szerződés is ilyen számot rög­zít. Az utóbbi időben bővült a termékek skálája: női háló- és alsóneműk, házi köntösök, szabdidő-ruhák, valamint márkás sportruházati termé­kek kerülnek ki a magyar varrodákból. A kooperáció a hazai piac áruválasztékának bővülését is lehetővé teszi. Meg kell dobálni Morogtak és örültek Egy esztendővel ezelőtt bá­dogosokat meg asztalosokat igazolt le a lákatoscsapat, hogy a helyzetek kihasználá­sához nélkülözhetetlen erősí­téssel vágjon neki az új idénynek. Viadalaik persze nem a sportpályákon, hanem a gazdasági élet megszabta mezőkön zajlanak, lehetősé­geik, erejük kipróbálásával. Most, hogy átléptük az első tizenkét hónapot, úgy tűnik, jól választottak Berta Józse- fék a Ceglédi Építőipari Szö­vetkezetnél, mikor a szerény anyagi gyarapodást célul tűz­ve szakcsoportot (gazdasági munkaközösséget) alakítottak. Nem mondható, hogy példá­Előtérben Vámos Bélánó Irta és fénj'képezte: Gyuráki Ferenc — Én ugyancsak erre gon­dolok. Ami a kérdés második részét illeti, azt tettem, amit tennem kellett. Figyelmemet mindig a munkára összponto­sítottam. a minőségre nagyon ügyeltem, azután az is előfor­dult, hogy néhány munkatár­sat szépen, finoman rá kellett vezetni, minek mi a rendje, módja. Vegyük példának a pa­lántanevelést. Közismert, hogy ez a magvetéssel kezdődik — ám nem közömbös, milyen lesz a vetőágy! Lényeges, hogy a föld egyenletes legyen, lo­csoláskor ne álljon meg a te­tején a víz és még számtalan követelményt lehetne fölsorol­ni. A nem várt kitüntetésnek természetesen az egész Vámos család örült. Szolárium Heverve a műnap alatt Egy-egy fogalom a visszá­jára fordulhat. Nem tudom, ki hogy van vele, de engem kifejezetten idegesít, ha pél­dául lebarnítanak. Viszont azonnal más a helyzet, ha eh­hez mindjárt lebarnító masi­nériát is alkalmaznak, az ilyesmi esetleg helyeslést vált­hat ki. Pláne, a manapság di­vatos farkasordító hidegben igencsak előnyös lehet, ha va­laki aláveti magát a barnítás- nak. Alá? Inkább közé. Szép la­zán, mint szendvicszsömlében a hús. Szóval az ember reá he- veredik a n.apágyra, maga fö- liibe ereszti a napplafont, és nincs is egyéb dolga. Puha kék-lila fényt terítenek szét az üvegcsövek, működni kezd a szolárium. Mellesleg a szótár szerint a szolárium annyit tesztnapéra. A gyakorlatban persze minden I másképpen van, itt már csak l napfélóra. Vagyis ennyi időt érdemes eltölteni alkalmaként a Privileg nevű készülék fényfürdőjében, ami egyenle- letesen éri a bőrt, és a tapasz­talatok' szerint a negyedik foglalkozás után már barná­ra színezi azt. Mi tagadás, ar­ról nincs tudomásunk, vajon clengedhetetlen-e, hogy bő­rünk a télvíz idején is barnás színben játsszon. Ezt ki-ki maga döntse el. Ám kétségte­len, hogy a januári napozás nem csupán kellemes, de né­miképp egészséges is. Ráadá­sul a Privileg n.em égeti meg a bőrt, mert kiszerelték belő­le a ho’ytelen sugarakat. Van azért árnyoldala is a fényfür­dőnek: benne lubickolva töb­bek között nem lehet dohá­nyozni, Ludas Matyit olvasni és sakkozni. Legalábbis a ceg­lédi Bajcsy-Zsilinszky úton minap megnyílt szoláriumban. Mit mondhatunk erre: nincs új a műnap alatt. V. S. jukat szövetkezeti berkekben tömegek követték volna, ám a kétkedés, amely a szakcsoport indulását övezte, mindmáig él. És ki-kibukkan talajából az irigység is. — Nézze, én mindenkinek azt mondom: meg kell próbál­ni — szögezi le Berta József. — Mint ahogy a szövetkezet abonyi részlegében is alakult egy szakcsoport. A miénk ve­gyes összetételű, az övék pe­dig tisztán lakatosokból áll. Persze, tény az is, hogy fel­adat és piac nélkül hiába pró­bálkozik bárki. Márpedig Bertáék húzós termékét, a vendéglátóipari pultot keresik. Távaly ötszáz darabot készítettek belőle. Egyébként a szakcsoport tel­jes produkciója 1984-ben 2 millió forint volt. Ennek az értéknek az előállításában ter­mészetesen csakis azok vehet­tek részt, akik fő munkaidő­ben eleve 100—120 százalékot teljesítettek. A napi munka befejezte utáni szakaszt meg a szomba­tokat felhasználva, átlagban havi 70—80 órát dolgoztak a .szakcsoportosok. Ez annyit jelent, hogy közel 300 munka­órát jegyezhetett fel minden­ki a noteszébe hó végén, ha mindent összeszámolunk. Sok ez? Rettentően. — Olyain nagy tempó ez, hogy volt eset, mikor már csö­mörünk támadt a munkától — mondja Berta József. — No és ott van a család, velük is keve­sebb időt töltöttünk. Bár úgy van ez, hogy mikor a túlmun­ka miatt későn mentünk ha­za, akkor morogtak, de mikor a pénzt vittük, örültök az asz- szonyok. V. S. ISSN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents