Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-08 / 288. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM 1984. DECEMBER 8., SZOMBAT Ragaszkodás és áldozatvállalás Ünnep előtt a hétköznapskrál Isasiegsn Felszabadulásának negyve­nedik évfordulóját ünnepli Isaszeg. Mától csaknem egy hétig tartanak az ehhez az al­kalomhoz fűződő események, rendezvények. Régóta készül­nék rá, de úgy, hogy a tettek ne csak ezt a pár napot te­gyék emlékezetessé, hanem a mindennapokat is szolgálják, hiszen erre van szükség. Ottjártamkor, a hét közepén is több helyen csinosították a nagyközséget. A művelődési háznál például a kerítést he­gesztették és festették. A Rá­kóczi utcában egy újjászüle­tő bolt befejező munkáin dol­goztak az építők. Emlékezés A tanácson ugyancsak ün­nepi előkészületek között ta­láltam Tóthné Paci Vera ta­nácselnököt. A felszabadulás­ra emlékező, s persze a jövőre is tekintő tanácsülésre készült munkatársaival. Azt megsza­kítva, először is egy plakettet és emléklapot mutatott. — 1978-ban alapította a ta­nács az Isaszeg községért el­nevezésű kitüntetést, melyet azoknak .lehet odaítélni, akik sok éven át odaadóan tevé­kenykedtek a falu közössé­géért. Mint azóta minden év­ben, most is kettő vár gazdára. — Az ünnep sajátos légkö­re keavez a visszaemlékezés­nek, s újragondoljuk, mi tör­tént az elmúlt évtizedek alatt Isaszegen, mivel gazdagodott a ialu. Eredményeink ío for­rása az, hogy az itt lakók ra­gaszkodtak szülőfalujukhoz ts közös áldozatvállalásra’ is ! hajlandóak voltak. Pedig volt í mit dolgozni a családi boldo­gulásért is. A sok új, kényel­mes otthon is ezt mutatja. — Isaszeg elöli járt az ivó- vízhálózat kiépítésében. 193 5- ben már elkészült a rendszer. 1970-oen posta, 1973-oan ABC-áruház épült. Gazdago­dott a művelődési ház, de még tovább szeretnénk bővíteni. Két éve nyílt meg az új falu­múzeum. a Tóth Árpád utcá­ban a harmadik általános, is­kola épül. A társadalmi mun­ka tavaly 12 millió forinttal gazdagította a falut. illesdó, fűtés Beszélgetésünk közben per­sze emberek kopogtattak, jöt- tek-mentek. Egyikük arról ho­zott hírt, hogy a vasútállomás környékén társadalmi munka lesz, a másik férfi a Lignifer | Ipari Szövetkezet és a Pécel— i Isaszeg Áfész termékbemuta- I tójának őrzéséről beszelt, hi- I szén ott komoly értékeket ál- 1 lítanak ki. Amikor ismét üzlet lesz az üzlet: helyükre kerülnek az áruk, feltöltik a polcokat. A szerző felvétele Isaszegi tájékozódásomat a töueneuesen a tauacsaazzal szemköz« . élelmiszeruzietuen folytattam. Kint a fogyasztási szövetkezet építési csoportjá­nak dolgozói seienykeuteK. — Majdnem kétszeresere bővült a bolt — tájékoztatott Szonda Imre csoportvezető. — De nemcsak az eladóteret na- gyobbítottuk. Hideg-meleg vi­zes mosdót is kiatakíDoitunk, s központi fűtést szereltünk az epuietoe. Különálló vegyi rak­tárral is gazdagodik az üzlet. Bent már a polcokat töltöt­ték fel. — 1979-ben vettem át ezt az üzletet, akkor semmiféle rak­tárunk nem volt. a tíz kör­münkkel szedhettük ki a hó alól télén a göngyölegeket — mondta Fekete Mihályne bolt­vezető. — Akkor - hétszázezer forint volt a havi forgalom. A bővítés előtt már félmillióval többet hagytak itt a vásárlók. Tervünk szerint most legalább másfél milliós beveteit várunk. — Meddig voltak zárva? — Bár a bővítést már a nyár végén elkezdte az Áfész, mi csak október 29-én csuktunk be. December 12-én már ismét várjuk a betérőket, ákik alig­ha ismernek majd rá a beren­dezésre. Mirelit- és tejhűtőt kaptunk, a régi hűtőpulthoz új berendezést. Két pénztárfülké­vel és pénztárgéppel is büsz­kélkedhetünk. Pedig én már azt hittem: úgy megyek innen nyugdíjba, hogy mindezt nem érem meg ... Ilonvéiiszobor Természetesen az üzletnyi­tás is az ünnepi program ré­sze, de egy isaszegi származá­sú festőművész kiállítása, a Csata táncegyüttes fellépése is a 40. évforduló jegyében fo­gant. Az is természetes itt, hogy az Isaszeg községért ki­tüntetés plakettjén az 1849-es csata emlékére állított hon­védszobor kicsiny mása talál­ható. A falu nevét hadi esemé­nyek tették ismertté és a fel- szabadulás adott lehetőséget az új életre. De a községet iga­zán a békés hétköznapok tettei vitték és viszik előre. Balázs Gusztáv CSAK HASONLAT. Galga­hávizre utaztunk. Azon az es­tén kivételesen nem volt köd­ben a vidék, csupán Héviz- györk végén tévedtünk leszállt felhőbe, vagy tízháznyi hosz- szon. Altkor aztán semmit sern láttunk. Visszafelé ugyanez történt, csak ha lehet, meg sű­rűbb és még határoltabb volt a ködfa!, ami valószínűleg a Bika-tóból kifolyó Sós-patak völgyéből áramlott a falun át a Gaigáig. ütitársam megjegyezte, ami­kor .ilyen ködfoitokba ér, min­dig arra gondol, hogy vala­hogy így vagyunk az embe­rekkel is. Az egyik fejében tisztaság, a másikéban nem láthatunk olyan messzire. Jó ez a hasonlat, nyugtáztam, de mint minden ilyen, ez is sán­tít. Ugyanis nem tudhatjuk: vajon az, akiről mi úgy gon­doljuk, hogy köd van a fejé­ben, nem vélekedik-e hason­lóképp rólunk? És kinek van igaza? ALATTUNK A HOLD. A természetben előforduló köd ellen a közlekedő nem tehet egyebet, mint hogy fékez. Ki­vétel persze itt is van. Ez pe­dig a repülőgép. Felszálláskor pillanatok alatt átvágja ma­gát a ködtakarón — a szár­nyak körül füstölni látszik a pára — s eltűnik a lenti világ. A felhők fölé szállunk, a föl­dön oly esetlenül guruló gép­madár rádöbbent minden utast arra, hogy milyen óriá­si a világ, s milyen kicsiny az a része, amiben mindennap­jainkat töltjük. Most hisszük el igazán, hogy a felhők felett mindig kék az eg. A másik nagy élményt a felhők nyújtják. Felülről olyan az egész láthatárt borító párapapian, mintha szélfútta hómsző lenne. Senki sem tud szótlan maradni a fedélzeten. Kiszállhatnánk sízni, mondja az egyik. Jó felé megyünk? — kérdezi a másik, számára el­fogadható tájékozódási pont nélkül. Később az elvékonyodó fel­hőzetben felismertük a gyár- kéményekből szálló füstcsíkot. Krakkó felett járhattunk. A pilóta először Varsó egén szó­lalt meg. Sebességünk nyolc- száz kilométer óránként, s száz kilométeres szembesze­lünk van. Alattunk tízezer mé­teres mélység, a külső hőmér­séklet mínusz negyven fok. A felhőktől jár pár ezer mé­terre voltunk. A mesterséges felhőktől pár százra. Ezeket a többi repülőgép bocsátotta ki a hajtóműveiből. A nap nyu­gat felé, mi keletre repültünk. Gyorsított naplementében gyö­nyörködhettünk. Az összes elő­forduló színben. Majd felbuk­kant a hold. alattunk. •, HA FOROG IS. Bármennyi nagyszerű építményt lát is az ember, a leningrádi Izsák-szé- kesegyházat nem felejtheti. Kupolájából 93 méter hosszú fonálra függesztett ötvenkilós inga lóg. Ezzel az eszközzel bi­zonyította be Foucault 1851- ben a párizsi Pantheonban, hogy a föld forog és nem a nap meg a csillagok kelnek és nyugszanak. Fizikai törvény, hogy az in­ga mindig egy irányban leng. A nyugvónak látszó padozatra helyezett fadarabot négy nerc múlva eldöntötte 1984-ben is, a szemünk láttára. Egy fokot fordult közben a föld, hatvan kilométert. Fölösleges volt tehát meg­építeni ezt a hatalmas temp­lomot negyven év alatt négv- százezer ember munkájával? Hiába áldozta egészségét és végül életét az akkor még nyi­tott és nyirkos kupola fres­kófestője? Két évig festette a huzatos magasban a nyolcszáz négyzetméteres falat. Aligha akadna valaki, aki lemondana azokról az értékekről, melye­ket úgy teremtettek, hogy köz­Évente csaknem 17 ezer úttörő egyenruhás gyerek- és bakfis- méreíű nadrágot gyártanak a gödöllői Diana Ruhaipari Szö­vetkezetben. Képünkön: Markovics Imréné és Bankó Ferencné minőségi ellenőrök az elkészült nadrágokat vizsgálják át Haacsovszki János felvétele A szakember-utánpótlás ér­dekében a Gödöllő és Vidéke Áfész már a tanulóévek alatt jó kapcsolatot alakít ki a szak­munkástanulókkal. Évente át­lagosan 50—60 fiatal végzi gyakorlati idejét a szövetke­zetnél. A gyengébbek részére korrepetálást szerveznek. Tá­mogatják és elősegítik szak­mai kirándulásaikat, az Áfész sport- és kulturális rendezvé­nyeire a leendő szakmunkása-' kát is meghívják. A tanulóévek alatt olyan egységekben helyezik el őket szakmai gyakorlatra. ahol magas technikai, egészségügyi és kulturális színvonalon dol­gozhatnak, megfelelően kép­zett szakoktató irányításával. Eközben lehetőségük van szö- vetkezétpolitikai ismeretek szerzésére is, és ezáltal még jobban kötődnek a Gödöllő és Vidéke Afászhoz. A szakmunkástanulók több­sége igyekszik minél jobban elsajátítani a .későbbi életpá­lya tudományát, gyakorlatát. Mégis előfordult, hogy a több­szöri elbeszélgetések és korre­petálások sem vezettek ered-- ményre. Emiatt évente átlago­san 5—6 fiatal hagyta abba ta­nulmányait A szövetkezet ve. zetői szeretnék, hogy ha a ta­nulók jobban figyelemmel kí­sérnék egymás eredményeit, és jobb irányba befolyásolnák egymást. Ebben számítanak a szocialista brigádok segítségé, re is. A kiemelkedően dolgozó har­madéves szakmunkástanulók a boltok jutalékából részesültek, és vannak olyanok is közöttük, akik a differenciált bérből is kaptak a boltvezetők és a szakszervezeti bizalmiak ja­vaslata alapján. A másod- és harmadévesek ösztöndíjuk ará­nyában nyereságjutaloimban részesültek. Gsereüdiilés Megújított szerződés Megújította csereüdülési szerződését a gödöllői Ganz Árammérőgyár és a drezdai csomagológépeket gyártó vál­lalat. Ennek értelmében jövő­re harmincnyolcán tölthetik szabadságukat az Elba völ­gyében. I nap kulturális programja Gödöllő, művelődési központ: J. Strauss Cigánybáró, a kaposvári Csiky Gergely Szín­ház vendégjátéka, 15 és 19 óra­kor. ben azt hitték, a föld áll és a 'világ központja. Hiszen ne­künk ma is a világ közepe, ahol élünk. A MI VAROSUNK. Széles­ségi körünkön 310 métert .for­dul másodpercenként a föld, a repülőgép pedig 200 métert halad. Egy perc alatt 13 kilo­métert! Hogyan is ismerhet­nénk fel ilyen rövid idő alatt az alattunk távolodó falvakat, városokat? Talán Gödöllő fe­lett is elrepültünk hazajövet, de nem láttuk. Pedig tudjuk, hogy ez a város sem jelenték­telen. legalábbis hazánk törté­nelmében. Amikor a gödöllői fotós társaság összejövetelén felvetődött, hogy meg kellene örökíteni a város mai képét, még a helybeliek is elcsodál­koztak azon, hány történelmi épülete van lakóhelyüknek. Ha kisebb is, mint az Jzsák- székesegyház, de nekünk ugyanolyan érték a máriabes- nyői templom. Három estén át a televízióban is láthattuk. Igaz, az Apassionata című filmben egy dunántúli kolos­tor szerepét osztották a pati­nás falakra, de mi, idevalósiak felismertük Grassalkovich An­tal egyik nevezetes hagyaté­kát. Büszkék voltunk rá Hi­szen itt is a föld közénoontia felé esik minden test. Még ha a föld forgása el is téríti azt kelet felé. B. G. Hallgassuk együtt!, 16 óra­kor. Na És klub (John Lennon­emlékest), 19 órakor. Veress Ferenc emlékkiállítá­sa, megtekinthető 10—18 óráig. Domony, iskola: ünnepélyes csapatgyűlés az iskolában, a község felszaba­dulásának évfordulóján, 9 órakor. Iklad, klubkönyvtár: A felszabadulási láng foga­dása a község felszabadulásá­nak 40. évfordulóján, 9 órakor. Divatbemutató — vásárlás­sal, 16 órakor. Népzenés bál. Zene: Kékesi- zenekar, 20 órakor. Vívás Santeiii Kupa Az Agrártudományi Egye­tem sportcsarnokában tar­totta alakuló ülését a Sant.li Kupa nemzetközi kardver- seny szervező bizottsága. A tavaszi Gaudini-kupa tőr­viadal után tehát újabb euró­pai rangú versenynek lesz színhelye Gödöllő. A trófeát a magyar válogatott őrzi. s meg­van a remény arra, hogy a február 23-i tornán gödöllői születésű kardozó. dr. Gémest I György is pástra lép. Az emberevö medve. Színes, szinkronizált szovjet kaland­film. Csak 4 órakor! Percputty. Színes, szinkroni­zált, szovjet film. 6 és 8 órakor. m Szombati jegyzet! Télelo Esteledik. Ilyenkor ko­rán ereszkedik le a Babits megverselte, lágyan takaró, sima bársony takaró. Alig múlt négy óra. November végén, december elején ha­mar jön az est. rövid az át­menet világosság és sötét­ség között. A házból, ahol a kellemes melegben jólesett a csendes beszélgetés, az ablakból figyeltem, mikor induljak, mire észbekap­tam, már lámpát kellett gyújtani. A Galga fölött, a völ­gyekben köd gomolyog. Szürke foszlányok himbá- lóznakf majd összeérve láthatatlanságba burkol­nak mindent. Mozdulatlan a táj. Fekete hátú dombok, fekete, merev fák. Lomb­jukat vesztve állnak a hal­mok oldalán, kitárulkozva, mint az ember az orvos előtt, vizsgálatra levetkőz­ve. A sötétben nem lát­ni, de tudjuk, amelyiken van, észrevehető a nyáron rejtett madárfészek. Ma- dártalan fészek, levéitelen fák. Ritka idöközönkint su­han el egy-egy jármű. Fénypásztájuk nyomán is­mét összezárul a sötétség, amely percről percre mé­lyül, tömörül. Vastagodik a köd. Nagy, összefüggő gomolyok hullámzanak. Mintha az egész vidék lá­gyan ringatózna. Csak a fák, a lombtalan koronája fák moccanatlanok. Ned­vesen sötétlő kérgükről i'e- rődik vissza a fényszóró sugara. Ha látnának, min­dent magukba gyűjthetné- nek, ami a közelükben történik az utakon. Valami mozog az út mentén, az árok partján. Óvatosan lépeget egy macska. Messze a falvak­tól, magányosan figyel. Va­dászatra indult? Mindegy. Itt leskelődik a komor éj­szakában, örök ellenségei, a kutyák meg láncon, szo­bákban, óljaik vackában bámulnak a semmibe. A sötétségbe. A macska eltűnik a mé­lyedésben. Fel- és eltűnik egy újabb autó. Majd per­cekig semmi sem töri meg a csendet. Szürke köd, fe­kete dombok, szomorú fák. Olyan egyedül vagyok, mint a macslea, amely a fák közé surrant az előbb. Nem félek. Nincs mitől. Ha hirtelen leállna az autó motorja, s nem szolgálna tovább, valaki fölvenne. Legrosszabb esetben gyalog folytatnám utamat, előbb- utóbb beérnék Gödöllőre. Mehetnék nyugodtan. Nem úgy, mint a negy­ven évvel ezelőtti telelőn. Amikor hangos volt a táj. Nehéz harci járművek ha­sították az utakat, földeket. Temetetlen holttestek he­vertek itt is, ott is. Az em­berek, az egyszerű civil la­kosság a földben, bunke­rokban, pincékben kere­sett menedéket. Ha akkor csend lett, az még a fegy­verzajnál is kínosabb lehe­tett, mert hirtelen műkö­désbe lépett a gondolat: mi következik? Túléljük? Vagy holnap mi is ott hasalunk mozdulatlanul. A dombok, a völgyek né­mák és tűrnek. Elviselik a hadijárművet, s el az ekét, a kombájnt. Befogadják g bombát, golyót, repeszt, s be a vetőmagot. Ha hagy­ják, virágot terem a föld, hátából növény sarjad. ifjabb jármű közeledik. Lekapcsolom a fényszórót., ne vakítsa. Elhalad mel­lettem. Semmit se tudok róla, semmit sem tud ró­lam. Ő az egyik dobozban, én a másikban. Otthona felé siet, otthonom felé sietek. Lehet, hogy már ta­lálkoztunk, lehet, hogy so­hasem fogunk. Talán éppen abba a faluba igyekszik ahonnan jövök, ahol jó is­merőseim élnek, akik neki sem ismeretlenek. Utazhat távolabb is. Egy biztos: békés ember, mint magam is. Mint a dombok, völgyek, amelyek között utunk vezet. Csak nem olyan tehetetlen. Kör Pál ISSN JOddOUÖl Kirlap) Égi-föEdi furcsaságok Gödöllő és Vidéke ÁFÜSZ Tásnogatiák a tanulókat Ösilündíj, nyereségjutatam Nadrág az úttörőknek

Next

/
Thumbnails
Contents