Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-06 / 286. szám
A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM 1984. DECEMBER 6., CSÜTÖRTÖK Kommunisták számvetése 1 minőségről és a mennyiségről Meglehetősen akadozó volt az idén a tengelyellátás az Ipari Szerelvény- és Gépgyár maglódi járműgyárában, mindez lehetetlenné tette az ütemes termelést. A hét elején viszont megérkeztek a Szovjetunióból,. lesz hát munka bőven az év hátralévő részében. A járműgyárban a beszámoló párttaggyűlést még ma is sokszor szóba hozzák, őszintesége, kritikussága, jövőbe mutató pontjai miatt. A gyár pártirodájában igyekszünk feleleveníteni ■ — amoly an kerékasztal-beszélgetés formájában —, a taggyűlés hangulatát a pártalap- szervezet munkája tükrében. Beszélgető partnereink kommunisták: Karsai Csaba párt- titkár, termelési osztályvezető, Ledő József megbízott üzemvezető, művezető, Barsi Miklós né könyvelő. líj prdii — Meglehetősen nehéz helyzetben voltam a beszámoló elkészítésekor, mert alig fél éve kerültem a pártalapszer- vezet élére — mondja Karsai Csaba. — Igyekeztem demokratikus módszerrel összeállítani az anyagot, kikérve a bizalmiak, a vezetőség tagjainak véleményét. Ennek ellenére — bevallom —, még így is sok szubjektív elemet tartalmazott, többszöri „igazítás” után került a taggyűlés elé. Természetesen arra nagyon vigyáztam, hogy a kritikus, önkritikus részek benne maradjanak, ip‘:rt .csak így léphetünk előre a termelésben és a szervezeti életben egyaránt. Különösen nagy hangsúlyt kapott a beszámolóban a minőség kérdése, nevezetesen: nincs még összhangban . a mennyiséggel. Az egyéni teljesítményen alapuló bérezés megvalósulóban, de például a szereldeüzemben máig a régi bérezési forma van érvényben. Es még sorolhatnám tovább a jelenlévő gondokat, de ezzel korántsem akarom elhomályosítani az eredményeinket. Nyolc éve ingázik a főváros és Maglód között Ledő József, aki most több mint száznegyven ember főnöke. Azelőtt a MIRKÖZ-nél dolgozott, szavaiból kiderül, hogy nem bánta meg a dolgot. —. A pártvezetőség beszámolóját én nagyon jónak tartottam. ötéves munkát értékelni bizony kemény dolog volt. Nagyon őszintén hangzottak a szavak, felhívta a hiányosságokra a figyelmet, d° megmutatta a kivezető utat is. Nem kendőzte el az új profillal járó gondokat, pedig hát ezek még igazán friss események. — Mit jelent a gyár életében az új profilra való áttérés? — Továbbra is a mellső és •utánfutó tengelyek szerelése a feladatunk. A Szovjetunióból kapott mellső'hidak mellett, belépnek majd a Rába Vagon- és Gépgyár termékei is, amelyekhez új gömbcsuklókat kell alkalmazni. Erre vonatkozóan a közelmúltban elnyertük a versenytárgyalást, műszereztük az alkatrészgyártási jogot. Pedig az ötlettől a gyártás megkezdéséig alig négy hónap telt el. Jövőre 15 ezer szovjet és 4 és fél ezer Ráha-tengely gyártására van igény. Hát arról még korai lenne nyilatkozni, hogy tudjuk-e vállalni ezt a hatalmas mennyiséget. Ami viszont örömmel töltheti el a kollektívát: öt-tíz évre eleve b:ztosított a munkánk. S ezt b'zony kevés gazdasági egység mondhatja el mostanában magáról. fa agitácsárél — A beszámolóban is szó volt róla, hogy a vgmk-nak megtartó ereje van. — Jelenleg három vgmk működik a gyárban, negyvenhét fővel. Feladatuk elsősorban a külső kooperációk csökkentése. Ezek az emberek általában 50—60 órával dolgoznak többet a többieknél, elsősorban hétvégeken, mlvél csak akkor van szabad gép a műhelyekben. Keményen megdolgoznak a többlet jövedelemért. A most beérkezett tengelyek éppen elég tennivalót adnak majd az év végéig, nálunk tehát biztos az év végi hajrá. — Milyen a kollektíva hangulata? — Fel van dobva mindenki, hiszen a megannyi új feladat bőven teremt lehetőséget a mindennapi kísérletezésre, folyamatos munkára. Rendszeresen kicseréljük a mű- helybeliekkel a véleményeket, csak így léphetünk előre. A célfeladatok teljesítése után egy-két nappal már kézhez kapják a pénzt a dolgozók, s ez további jó munkára serkent mindenkit. Mostanában , spkat foglalkozna!!a jövő ék- 1 ben életbe lépő új gazdasági szabályozókkal’ nem tagadom, a többség aggódva várja a fejleményeket... Mindössze egy éve dolgozik a járműgyárban Barsi Miklósáé könyvelő, ö arról beszélt a taggyűlésen, hogy az agitációs, propagandamunkát hatékonyabbá lehetne (kellene) tenni náluk is. — Azelőtt egy építőipari egységnél dolgoztam, s bár ott szétszórt munkahelyek voltak, mégis több és frissebb információkhoz jutottunk. Véleményem szerint a pártcso- portbizalmiakon keresztül kellene tájékoztatni a kommunistákat a napi problémákról. Aztán itt vannak a párt' rendezvények. Ezeket színe sebbé, vonzóbbá kellene tenni, nagyobb tömegeket lehetne mozgósítani. A termeléssel kapcsolatos mindennapi gondok is érdeklik a párttagokat, miért ne tudhatnánk mi is mindenről ? ... Karsai Csaba, a KlSZ-aiap- szervezet munkáját is szóba hozza. — A tagnevelési tevékeny séggel elégedettek lehetünk, hiszen minden évben egy-két, tagot ajánlanak a párt soraiba. Szervezeti életüket azonban színesebbé, vonzóbbá lehetne tenniük. Erre az sem lehet magyarázat, hogy magas az ifjúkommunisták átlagéletkora, túlságosan elfoglaltak. A művelődési ház már tartott három rendezvényt a mi klubunkban, de azon csak kívülállók vettek részt... Munka is, pénz is — Milyen feladatok megoldása vár a jövőben a párt- alapszervezetre? — Erősítenünk szükséges az agitációs és propagandamunkát. Segítenünk kell a KíSZ- a-apszervezetosk, hogy tartalmasabb munkát fejthessenek ki. Javítani szükséges a párttagság fegyelmi helyzetén is. A taggyűléseken való részvéj.teii. aránnyal például .cseppet. ; sem lehetünk elégedettek. (Itt ; vannak például a munkás- ' őreink. Hatan tagjai gyárunk- | bői a Bala Ferenc egységnek, valamennyien példásan telje- ] sitik feladatukat. A taggyűlé- i rákról azonban elég gyakran i hiányoznak ... Ezen változ- ! tatni kell!) i — Még közelebbi teendőnk I az új profillal kapcsolatos [ gondok megoldása és végre- | hajtása. Mindenesetre az meg- j elégedéssel tölthet el min- ‘ denkit a gyárban, hogy munkánk bőven van (és lesz!), így pénzünk is lesz! Mert ugye — ezt mondanom sem kellene —, ez nem mindegy. Gér József Az új éle! szervezői voltak A múltra, a jelenre épülő jövő Üllőn november 2-án este 8 órakor következett be a nagy változás, amikor a szovjet katonák a fasiszták áital lerombolt faluban a vásártéren megjelentek. A háborúnak, igaz. ezzel még nem lett vége, sőt a szorongásokkal! teli napok még csak ezután következtek. A kettősség, maga a felszabadulás és a további harcok fokozták a félelmet az emberekben. Hiszen napokig dörögtek az ágyúk, és még hetekig hullámzott a front, főleg a vasútvonal és az országút közötti területen. Ennek következménye volt az is. hogy ki kellett telepítem a lakosságot a szomszédos községekbe — legtöbbjüket Úcsd- ra —, mert a szovjet katonai parancsnokság így szerette volna védeni az üllői laikosság életét, akik ezért csak 1944. december 5-e után térhettek viasza kiégett és lerombolt otthonaikba. És persze, a neheze mimdannyiuk számára még ezután következett. A romok eltakarítása, az újjáépítés volt a kitűzött c-ál, majd az élet beindítása. az államosítás, a mezőgazdaság átszervezése és az iskolák államosítása. Oscmézctt vezetékek 1944. december 5-én Szabó György nehány emberrel visz- szatért a faluba, hogy megvédje a lakosság megmaradt vagyonát. December 15-én felvették a monori Hajú Józsefjei a kapcsolatot, és 23-án megalakult az MKP helyi szervezete, amelynek titkára Koczó Pál lett. A községi képviselőtestület 1945. január 5-én alakult meg, jegyzője Szabó György, majd Erdei Lajos leüt. Megalakult a polgárőrség is — a rendőrség őse —, Berki József, majd Lencz József vezetésével. A községben minden középület kiégett, és semmi iraté anyag nem maradt. Ezt figyelembe véve elképzelhető, milyen nehézségekkel küzdöttek az említett testületeké s julüöi óriási munka várt rájuk. Megalakult a földosztó bizottság is 34 taggal, és Kovacsik Benő vezetésével megkezdődött a munka, összesen 2 ezer 346 holdon fogtak hozzá az üllőiek az élet alapjainak megteremtéséhez. Ilovai István, Göbölös Mihály, Kovacsik Benő és Kökény István irányításával megalakult az Fmsz, a mai Afész elődje. Az újjáépítés kiemelkedő eseménye a villamosítás megszervezése volt, melyet Rákosi Jenő vezetésével végzett el a lakosság: 433 akácfát vástak ki, 23 kilométer hosszú villamos vezetéket feszítettek ki. (Ezt szinte méterekből csomózták össze.) így gyulladhatott ki 1946. június 8-án 733 lakóházban a villany. Kölcsönzött dokumentumok 1949-ben megalakult a H. Kovács János Termelőszövetkezet Nyerges János vezetésével, 432 holdon. 1950-ben téo- rosilov marsall tett látogatást náluk. Tiszteletére egy új téesz alakult, amely a Vorosilov nevet vette fel. A két téesz 1954- ben Vörös Lobogó néven egyesült, elnöke Liptai Mihály lett. Az 1950-es titkos tanácsi választásokkal megalakultak a népikepviselet helyi államigazgatási szervei: a tanácsok. Az 1954-es tanácstörvény már lehetőséget adott' az önállóságra is, és megszüntette a tervutasításos rendszert. A hivatalos okmányok szerint a 4Ö év alatt 14 ember tevékenykedett az üllői párt- bizottság élén. a tanácsi apparátus vezetésével pedig négy elnök és hat titkár birkózott meg. A mai elsőszámú üllői vezetők, Erdei Gábor tanácselnök, Lehoczky Károly vb-titkár és Zsila Lászlóné pb-titkár a nagyközség felszabadulásának évfordulóján rendezett ünnepségen 104 embert köszöntöttek, s emléklapokat adtak át, kiemelkedő tevékenységükért. — Soha annyi elismerő oklevelet még nem adtunk át, mint akkor — mondta a tanácselnök —. de jól tudom, még így is többen megérdemelték volna legalább azt, hogy a nevüket megemlítsük. Sajnos, sokuknak már soha nem köszönhetjük meg azt, amit értünk tettek, hiszen az életüket áldozták, mások pedig az elmúlt 40 év alatt távoztak el közülünk. így ma csak emléküknek adózhatunk -tiszte! etünkkel. Üllő változása szemmel láthatóan óriási, ezt bizonyította a Fehér László által szervezett, a lakosságtól kölcsön kapott dokumentumokból megrendezett honismereti kiállítás is. A régi, roskadozó, nádfede- les házak és középületek fotói, a mutatóba is alig akadó, régi használati eszközök hűen tükrözték a régi időiket, de megmutatták a mai megszokott, természetesnek vett tárgyainkig és lakóházainkig elvezető utat is. Históriai hagyomány Erdei Gábor érdekességként elmesélte az Üllő község nevének kialakulását és eredetét is, amiről bővebben Békési István Pest megyei barangolások című könyvében olvashat az érdeklődő. A históriai hagyományok szerint Üllő község nem kisebb szemályiségről, mint Árpád fiáról, Illő vagy Illev-ről kapta a nevét. A honszerző sarja vert szállást a honfoglalás után ezen a környéken. 1289- ban téllé, 1552-ben Vlleo, 1553- ban Bwlle, majd sokáig Illev néven bukkanhatunk a község nyomára. Csák századok múltával idomul elnevezése a máig használatos Üllő formára. A föld mélye korábbi településeidről is hírt ad. Üllő község legelője ugyanis nagy kiterjedésű rézkori telepeket rejt. Iyöbpusztán például bronzkori sírokat tártak fel és szarmata emlékeket is találtak, a határban pedig népes avar törzsek és honfoglalók temetőit lelték fel. Látható tehát, hogyan kapcsolódik, függ össze ecy település életiben a régmúlt, a közelmúlt és a jelen, s miképp alpozza meg a jövőt. Monostori Kriszta Mozi Monoron, csütörtökön 18 és 20 órától: Jim Craig. Yecsésen, 17.30-tól és 19.30- tól: Nehéz fiúk. Kcsárlabda Elvették a kedvüket Két mérkőzést láthattunk legutoljára a Monori SE pályáján: az úttörő serdülő csapatunk, illetve a felnőtt együttesünk játszott a dunakeszi gimnázium serdülő, valamint ifi csapatával. A kicsik kissé idegesen, kapkodva kezdték, és bár megszerezték, sőt végig tartották a vezetést, ez a nyugtalanság végig uralkodott játékukban. az első félidőben biztosan Átmeneti terhek I versenyben maradás feltételei Sokszor olvashatjuk a gazdasági szaklapok hasábjain, hogy baj van a vállalatok költségérzékenységével. Az egyre nehezebb körülmények, a mind szigorúbb szabályozók ellenére a gazdálkodók még mindig nem. bánnak elég takarékosan kiadásaikkal. Hivatalos mutatószámok, netán százalékos arányszámok nem készültek e jelenségről, pedig igazságukhoz nem fér kétség. Legjobb bizonyítéka ennek, hogy. mind több cég kerül az alacsony hatékonyságúak nem éppen előkelő táborába. Ahol diktál a piac A költségekkel való ésszerű gazdálkodás egyik alapfeltétele, hogy a vállalatok kemény korlátba ütközzenek termékeik értékesítése során: túlságosan drága cikkek ne találjanak vevőre a piacon. Ezt a célt szolgálta a kompetitiv árképzés bevezetése, amelyben a gazdálkodók csak a külpiaci árak szerint kalkulálhatják a belföldi nyereséget is, vagy a honi áremelésnek gátat szab a hasonló termékek importára. Az e szférába tartozó cégek tehát rákényszerülnek arra, hogy a legszigorúbban megvizsgálják kiadásaikat, nem túlzott-e energia- és anyagfelhasználásuk, vajon kihasználják-e a munkaszervezésben rejlő előnyöket, s nincs-e a kapun belül túl sok dolgozó? Az elmúlt évben folytatott árvizsgálatok összegezéséből kiderült, hogy ezek a cégek az átlagosnál kevésbé emelték áraikat, s nem is mindig éltek a jogszabályok adta lehetőségekkel. Pedig az energia, a beruházás, a munkaerő náluk sem olcsóbb, csak éppen saját bőrükön érzik: a versenyben maradás feltétele, hogy mindig faragjanak valameny- nyit költségeikből. Nem ilyen rózsás a helyzet a csak hazai piacra termelő vállalatok körében. Ezek a cégek az önköltség típusú árképzéshez tartoznak. Ez az árforma szinte automatikusan elismeri a költségeket, hiszen erre tehetik rá a nyereség meghatározott százalékát, s elvben minél magasabb a költség, annál magasabb a nyerésé3 is. Ráadásul a belső niac védi e cégeket, jó néhány közülük monopolhelyzetben van, s importverseny híján egyedüli ellátója a fogyasztóknak. A jogszabály az áremelés előtt bejelentési kötelezettséget ró a vállalatokra, de még ez sem akadályozza meg sokszor a drágulást. A piac hiánya csak egyike a költséggazdálkodás kibontakozását gátló tényezőknek. Legalább ilyen fontos szerepet játszik az állami támogatások rendszere. A hasonló fejlettségű országokhoz képest a költségvetés túlzott mértékben támogatja a vállalatokat és jelentős mértékben hozzájárul a szociálpolitikai szempontból fontos cikkek vásárlásához. így nemegyszer a rossz gazdálkodás nyomait tünteti el a közös kasszából kapott pénz. És végső soron a vállalatoknak nem kell szembenézniük a csőd rémével, csak elvétve került sor egyedi elbírálás után egy-egy üzem eladására. Pedig a vállalati gazdálkodás csak akkor javul .meg, ha e veszély mindenkit fenyeget. Ezt segítheti a tudatos piacépítő munka: ahol lehet, több kisebb vállalat létrehozásával meg kell teremteni az itthoni versenyt. Ne támogassuk A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése remélhetőleg rákényszeríti — az eddiginél nagyobb mértékben — a vállalatokat arra, hogy komoly revízió alá vegyék saját kiadásaikat és hosszú távra tervezzenek, mert csak így maradhatnak meg a piacon. Lehet, hogy például egy energiatakarékos technológia bevezetése néhány évig megterheli a vállalatot, ám a megtakarításból származó milliók hamarosan jövedelmezővé teszik e beruházást. Hasonlóképpen célszerű az anyagfelhasználásról hosszú távra szóló tervet készíteni. Bár számos új kezdeményezés született, a magyar termékek még mindig 40 százalékkal súlyosabbak, mint a fejlett tőkés országokban. Ez is arra mutat, hogy ezen a területen még hi-J hetetlen tartalékok rejlenek. Tciiik függ Legalább ilyen fontos a vállalat kiadásai között a bérköltség. Bár már évek óta a szabályozás különböző kedvezményeket fűz a létszámcsökkentéshez, nem egy cégnél még nőtt is az adminisztratív alkalmazottak száma. Épp olyan időszakban, amikor a teljes foglalkoztatás kényszere a demográfiai hullámvölgy miatt jóval enyhébb, mint például a hatvanas években. Az új keresetszabályozás sokkal inkább ösztönzi a leépítést és a takarékos munkaerőgazdálkodást, mint a korábbiak. Remélhetőleg a kedvező változás sem marad el, s mind kevesebbszer írják ét az árcédulákat számunkra kedvezőtlen módon. Az új. keretek között már csak a vállalatoktól függ, milyen gyorsan és rugalmasan próbálnak alkalmazkodni a szigorú takarékosság elveihez. L. M. vezettek, csupán a végén estek . vissza annyira, hogy az utolsó öt percben nem is dobtak kosarat, így az ellenfél némileg feljött. 34—22-es állás után, a második félidőben is biztosan vezettek, és megnyerték a meccset 62-35- re. JÖ: Kalocsai Ilona (17), Nagy Judit (14), Csajbók Réka (9). Az úttörők után a felnőttek léptek porondra: már az első három percben kiderült, hogy a jóval rutinosabb, tech- nikásabb monori csapat győzni fog, méghozzá nem is kis előnnyel, hiszen a harmadik perc végén 10-1 volt az állás. A félidőben az ellenié! szinte nem is jutott szóhoz és annak ellenére, hogy a mieink még így is sok labdát eladtak, több helyzetet kihagytak pontatlan dobásaikkal, még így is 53-8-ra vezettek a szünet kezdetét jelző sípszó elhangzásakor. Tulajdonképpen a kezdő dunakeszi csapatnak nagyon is kedvét szegte a nagyarányú lemaradás, így csak ím- mel-ámmal vezették támadásaikat. A mieinknek ez csak annyiból válhatott hasznára, hogy minden idegesség nélkül, a figurákat biztosan kidolgozva jó edzőmérkőzést játszhattak. JŐ: Tönköl Edit (58), Vra- becz Erika (20), Szűcs Judit (12). N. M. Kulturális program Eeseren csütörtökön 9 órától: a kincskereső klub foglalkozása, 16-tól: logopédia, 20.30-tól; video filmklub. Gyomron, 10-től: néptánc, 14-től: a furulya szakkör foglalkozása, 14.30-tál: művészi torna, 19-től: karate. Monoron, 10-től és 14-től: Csillagszemű Tünde és a boszorkány című mesejáték, 17- től: szabás-varrás; 16-tól és 18-tól: angol nyelvtanfolyam. riSSN OP»—SS31 (Monori Hírfa?)
