Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-06 / 286. szám

1984. DECEMBER CSÜTÖRTÖK xSFCwwiim A melléküzemágak adják a nyereséget Részük van a község közéletében A változások nem holnap következnek be A dunabogdányi Úttörő Tsz $42 hektáron gazdálkodik a 1! -es számú főútvonal két ol­dalán. Az alaptevékenység crak az árbevétel 13 százalé­kát teszi ki, a többi egyéb te­vékenységükből származik. Mégis félnek attól, hogy a szövetkezetben a földműve­lésnek nincs jövője. A jobb minőségű tábláik a Duna mentén fekszenek, abban a térségben, ahol a körzet víz­ellátásának érdekében a ku­tak számát növelni kellene. A vizek védelme érdekében a mezőgazdasági tevékenységet meg kell szüntetni. Persze e változások nem holnap követ­keznek be, de 15—20 év sem túl hosszú idő egy gazdaság életében. Ráfizetéses Maradjunk egyelőre az alaptevékenységből összeho­zott 13 százaléknál, ami fo­rintban 16 milliót jelent. A búza, a takarmány és a siló jelenti a bevételt. A kenyér*­nekvalót a Gabonaforgalmi Vállalat veszi át; az utóbbiak a kétszáz tehenet s a 150 hí­zómarhát táplálják. Világos tehát, hogy Dunabogdányban az állattenyésztés az „erő­sebb” ágazat. Igaz, a jószá­gonként! 4800 literes hozam csak jó közepes átlagot jelent, de az állomány ezekben az esztendőkben nemesedik holstein-frizzé. Sok lábon Amint Almást Lászlóné fő­könyvelőhelyettes elmondta, 1 forint 40 fillér dotációt kap­nak egy liter tejre, azonban az eredményes takarmányter­mesztéssel és a hízómarhák hasznával nullára egyenlítik a mérleget. Kedvező az is, hogy nem építettek önitatós „palotákat”, a tehenek 7—8 éves, jó állapotban levő is­tállókban vannak. A főköny­velő-helyettes szerint a jövő­ben pozitívra tudják fordítani az állattenyésztés mérlegét. Nézzük most, miből szedi Fogadóórán fi képviselő noteszából S. Hegedűs László, választó­kerületünk országgyűlési kép­viselője a tanácsházán tartot­ta legutóbbi fogadóóráját. A mindig mosolygós poli­tikus szorgalmasan rótta a választópolgárok mondatait a füzetlapokra. Nagyon sok ké­réssel, kérdéssel és köszönet­tel keresték fel. Voltak, akik a régi tanácstagjukat emle­gették, s nosztalgikusan be­széltek róla, összehasonlítva a mostanival. Egy önkéntes tűz­oltó telefont szeretne kapni. A kéöKiselő deljfigyezte.a kérést Valaki amiatt panaszkodott, hogy a Bajcsy-Zsilinskky utat — az iskola és a központi konyha előtt — nem takarít­ják rendszeresen. A képviselő mindenki bújá- ra-bajára talál orvoslást, jog­szabályt, lehetőséget. Ha ka­pásból nem tud válaszolni, jegyzetéi, hogy utánajárhas­son a dolognak. Örömmel hal­lottuk, amikor több választó' megköszönte az előző fogadó­óra óta tett képviselői intéz­kedéseket. S. Hegedűs László kérdé­sünkre elmondta, régebben sokan keresték fel kisajátítási ügyekben. Főként az okozott gondot, hogy az építési tilal­mat hosszú ideig fenntartották az egyes ingatlanokon — gyakran indokolatlanul. Ma már gyorsabb az ügyintézés, emberközelibb az államigaz­gatási munka. — Ahhoz, hogy sokak kéré­sét tudjam teljesíteni, nem árt — a szó jó értelmében — erő­szakosnak lenni. Meg aztán az sem baj, ha az ember tü­relmes. Egy esztendeig tartott például, amíg Szentendrén, a főtéren „elcsendesült” a zene­kar dobosa. össze a 127 milliós árbevételt és a 12 milliós nyereséget az Úttörő Tsz kollektívája? Gyártanak műanyag flakono­kat, kupakokat, a bútorokhoz szükséges fogantyúkat, gom­bokat. Két tucat asszonynak a munkáját kötik le ebben az üzemben. A filmnyomó mat­ricákat 110 bedolgozó készíti. A kesztyűket, pénztárcákat, óraszíjakat 120 tagú kollektí va gyártja. A fémfeldolgozó­ban csavarok, IFA-laprugók, festékesdobozok készülnek, de javítanak rugókat is. A húsz­személyes építőbrigád családi ház nagyságú létesítményeket emel. Ebben az esztendőben azon­ban a melléküzemágak sem voltak maradéktalanul sikere­sek. Visszaestek a megrende­lések, az alapanyagok árválto­zásait sem lehet minden eset­ben a fogyasztókra hárítani. Támogatók Dunabogdányban csak az Úttörő Tsz tudja támogatni a községet. Dr. Sílbing Dorottya jogtanácsos elmondta, hogy erejükhöz mérten szívesen se­gítik a települést, hiszen a dolgozóik többsége helybeli. Ebben az esztendőben 460 ezer forintot tett ki a tsz által vég­zett társadalmi munka. A művelődési központ 30, a sportkör 10, az önkéntes tűz­oltók 5 ezer forintot kaptak. Részesei a község közéletének is. A főkönyvelő, a főmérnök és a párttitkár tanácstagok. Politikái rendezvény nem képzelhető el a tagság jelenlé­te nélkül. S nem lehet elfelej teni azt sem, hogy a körzet igen szegény munkalehetősé­gekben, s az Úttörő Tsz mint­egy hatszáz főnek biztosít ke- pyér lesett, lehetőséget. SZENTENDREI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Pcrciá2i óvodákban Javuló feltételek között üsüseüs Hírek sspbpssí — Elektromos hálózat. A Pacsirta és Seregély utcákban befejeződött a kisfeszültségű elektromos hálózat építése. A fogyasztók azonban csak ak­kor vezethetik be az áramot a lakásukba, ha az elektromos művek a 20 kilowattos vona­lat is elkészíti. Erre a munká­ra az esztendő hátralevő nap­jaiban sor kerül. — Új múzeum. A Hunyadi utca 1. szám alatti épületben megkezdték azokat a munká­kat, amelyeknek eredménye­ként a Vajda-múzeum ottho­nává válik a létesítmény. A szakemberek ezekben á napok­ban a belső terek kialakításán szorgoskodnak. — Teniszpálya. A kíváncsis­kodók már láthatják a Postás­strandon a leendő teniszpálya alapját és a kerítés oszlopait. Sajnos, a műanyag sportplaszt burkolatot a beszerzési nehéz­ségek miatt csak jövőre fogják leteríteni. Szolgálati lakások nélkül Pomázon az elmúlt hárem esztendőben jelentősen javul­ta’^ az óvodás korú gyermekek elhelyezésének körülményei. A változással együtt járt a peda­gógiai munka színvonalának emelkedése is. 1981-től négy csoporttal és kilenc óvónővel szaporodott a létszám. Négy dajkával, három technikai dolgozóval, egy konyhalánnyal, illetve fűtővel többen gondos­kodnak a nebulókról. Másutt az említett előrelépés minden gondot megoldott volna, de Pomáz esetében figyelembe kell venni azt, hogy évente ezerrel növekszik a nagyköz­ség lélekszáma. Ezer forinttal A számokon túl vegyük most szemügyre mindazokat az eredményeket, amelyek bizo­nyítják: a gyerekek javuló fel­tételek mellett töltik el a há­rom esztendőt. Három évvel ezelőtt egy óvónőre még 37 apróság jutott, ebben a tanév­iben 27. Jói tudjuk, hogy az utóhbi létszám is magas, de mégsem hasonlítható az előző időszak zsúfoltságához. Az sem közömbös, hogy harmadára csökkent a képesítés nélküli pedagógusok száma. Meg kell említeni, hogy a fizetések ezer forinttal emelkedtek. Á tanév elején az átlagbér négyezer forint volt. A község népessé­gének nagymértékű emelkedé­se mellett . dicséretes, hogy mindenárrá-jogosult -ggezzu ek bejutott az óvodába. Az erő­feszítésekkel egy időben az óvodás korúak száma harminc­cal csökkent. (1981-ben 484. 1984-ben 454.) Ritkán írhatjuk le azt is, hogy a településen dolgozó 33 óvónő közül senki •nincs gyermekgondozási sza­badságon, s minimálisra csök­kentek a helyettesítések. Hiányosságok A szembetűnő — pozitív — változások ellenére sem szabad azonban a három- és hatéves korúak nevelésének gondját egyszer s mindenkorra megol­dottnak tekinteni. Most pél­dául a négy létesítményben Tájak, emberi szokások A dohánytartó is a helyén van A szabadtéri néprajzi mú­zeumok minden más kiállítás­tól különböznék, főként abban, hogy az építményekkel hiteles berendezésekkel, használati eszközökkel pontosan és sok­rétűen mutatják be egy adott kor embereinek tevékenységét. É^ért is nevezik őket „élet­mód-kiállításoknak.” A Kisalföld A rohamos gazdasági és tár­sadalmi változások korában, amikor a hagyományos kultú­ra egyre nehezebben lelhető fel,' menthető meg, sürgető fel­adattá vált a falvak évszáza­dokkal ezelőtti képének be­mutatása. Az érdeklődést mu­tatja, hogy volt olyan nap, amikor tizennyolcezrén forr duHak meg a szentendrei Sza­badtéri Néprajzi Múzeumban. Pedig a Felső-Tiszavidék táj­egységének kiállítása mellett a K’salföldé is csak részlegesen kíszült el. Mennyien lesznek kíváncsiak a kiállítás anya­gaira, ha majd az ország tíz körzetének jellegzetes utcái, házai népesítik be a negyven­hat hektáros területet? Mindez azonban a távoli jö­vő. s dr. Kurucz Albert főigaz­gató szívesebben beszél a jö­vő esztendőben megnyíló Kis­alföld tájegységről. Nem cso­da, mert ha a Felső-Tiszavi- dékre azt mondjuk, hogy szép, akkor a Dunántúl e részének bemutatkozása csodálatos. — Nyolc teljes portát, foga­dalmi kápolnát, kovácsmű­helyt, szőlőprést, haranglábot, hat hatalmas pajtát, s az Európában egyedülálló tapo­sómalmot láthatják az érdek­lődők. A kiállított anyag egy­magában nagyobb, mint az or­szág egyes szabádtérj népraizl múzeumaié. Meggyőződésem, hogy a skanzen építésének be­fejezése után is ez lesz a leg­izgalmasabb látnivaló. A Kis-' alföld nagy terület, magában fog-lalia a Mosoni-síkság, a Hanság, a Szigetköz népeinek kultúráját. Az építkezésükben meghatározó volt a külföldi, elsősorban osztrák pallérok munkája. A stílusukat átvet­ték a falusi mesterek is. Eb­ből adódik, hogv az utcakép merőben más, mint a Felső- Tiszavidéké. A vaskos falak, zárt .kerítések is jelzik, hogy az itteni emberek befelé for­dulva éltek. Gazdagabbak vol­tak. mint a másutt gürcölök. A melléképületeik, használati eszközeik mutatják, hogy a szőlő, a bor, a kaszáló, az er­dő, a kőbányászat jelentette a jólétük forrását. Intenzív ke­reskedelmi kapcsolatot tartot­tak fenn Béccsel. A második jellegzetesség az, hogy ezen a területen együtt éltek a svábok, horvátok és magyarok. Keresztmetszet A szentendrei szabadtéri múzeum vezetői tudatosan tö­rekszenek arra, hogy az egy­mást követő korok emberei­nek életmódját, építési tech­nikáját, használati eszközeit, szokásait, vallását folyamatá­ban mutassák be. E törekvés tükröződik a Kisalföld anya­gának kiállításában is. Az ut­ca egyik oldalának épületei a tizenkilencedik, a másik a hu­szadik század első évtizedeiből valók. Látható a langhaus a hosszú ház, az L-alakú épület, de jelen van a vagyoni rétege- ződés is. Más és más anyagi erővel rendelkezett a bogyisz­lói, a jánossomarjai, a ma­gyarfalva! és a rábcakapi tu­lajdonos. A kovács- és takácsmfihely, a darálómalom, a szőlőprés jellemző ipartörténeti emlé­kek. a katolikus vidék népé­nek mély vallásosságát repre­zentálja az egyszerűsége mel­lett is csodálatos fogadalmi kápolna. Aki nem gondolja végig, hogy mennyi munkát, hozzá­értést, elhivatottságot kíván a skanzen felépítése, az talán kevésbé értékeli az itt tevé­kenykedők munkáját. Még a beszélgetésben is erőfeszítést kíván, hogy kövessük dr. Ku rucz Albert mondatait, amikor arról beszéli hogyan kerül egy községből a múzeumbeli hely­re az épület. Hányszor kell a néprajz szakembereinek tár­gyalni, amíg a berendezési esz­közök olyan állapotban kerül nek a skanzenbe, ahogyan a faluban álltak. S mennyi erő feszítésre, leleményességre volt szükségük az ácsoknak, amíg kipótolták a több száz éves prés elszuvasodott ré­szeit. Mert mindennek élethű­nek kell lenni. Elhivatottan A múzeum dolgozói büsz­kén mesélik az anekdotát: a Felső-Tiszavidék tájegy­ségének megnyitása után meghívták az egyik lakás idős tulajdonosát, 'hogy szemlélje meg, minden a helyén van-e. Az öreg jött, hümmögött, majd így szólt: Szép, szép, de vala­mi azért biztos nem stimmel. S felnyúlt az istálló mesterge­rendájához, hogy levegye a dózniját. A meglepetéstől szó­hoz sem tudott jutni. A ciga­rettadohány tartására szolgáló alkalmatosság a helyén volt... nincs a dolgozóknak öltözője, mosdója és étkezője, minimá­lis a szolgálati lakások száma; az ilyen céllal adott szobák pe­dig komfort nélküliek. A né­gyes számú óvoda kivételével felújításra szorulnak az épü­letek. Olajjal fűbenek. legalább két státusra volna szükség a kályháik etetéséhez, karbantar­tásához. Kevés a telefon. A hármas számú óvoda kicsi­nyei három helyen találhatók, de telefon nélkül csak nehezen tudnak kapcsolatot teremteni. A tanács illetékesei tervezik a Lupipa Vidor utca 10. szám alatti szolgálati szobákat kom­fortosítani, azokban a létesít­ményekben, ahol a szociális helyiségek kis költséggel ki­alakíthatók, ezeket felépíteni, s szeretnének a következő tan­évre egy óvónői és két tech­nikai státust kapni. A dolgozóknak is A fentiekből kiderül, hogy Pomázon, mint más községek­ben is, az elmúlt esztendők­ben arra törekedtek, hogy a gyermekek körülményeit javít­sák. Örülünk azoknak a jelen­téseknek, amelyekbén azt ol­vashatjuk, hogy a foglalkoz­tatók otthonosak, sok a játék, jó az étel. biztosított a meg­felelő textília, a rozsdamentes evőeszköz és edény. A zsúfolt­ság egyre inkább megszűnik, csoportonként két pedagógus foglalkozik a nebulókkal. A negatívumok között aztán rendre vise zaköeaaaaei*-* Po­mázon tapasztaltak. A dolgo­zóknak rosszak a munkakö­rülményeik. Tudjuk jól, hogy ennek gazdasági okai vannak. Most azonban, amikor a de­mográfiai hullám elhagyja az óvodákat, talán módot lehetne találni arra, hogy az óvómők még fokozottabban érezzék: a foglalkoztatóteremből kilépve is támogatásra lelnek. Mert az egyre magasabb követelmé­nyek teljesítéséhez — nem új az észrevétel, de nem árt hang­súlyozni — a munka és az ott­hon körülményei is hozzájá­rulnak. Villanófény Levelet kaptunk Havas Imré­től, a városi tanács elnökhe­lyettesétől. Ezt idézzük, A Szentendrei Hírlap 1984. október 2S-i, csütörtöki számá­ban olyan vélemény került „villanófénybe”, amely sokak ellenérzését váltotta ki. Jóma­gam is közéjük tartozom. A rövid írás szerint felesle­ges pénzpocsékolás volt a Pap­sziget eliszaposodó mellékágát kikotortatni, az ezt okozó gá­tat elbontani és helyette hidat építeni. Azt már nem tudtam meg, hogy kinek a véleményét tükrözi ez az álláspont, bár nem hangzott ismeretlenül. Biztos, hogy nem Szentendrét szerető és a városért önzetle­nül áldozni kész emberied­ről van sZó. Hiszen 18«0 — az eredeti, ter­mészetes környezetet tönkrete­vő gát énítése — óta nem volt olyan lakossági fórum a vá­rosban, ahol ne hangzott vol­na el a kívánság: állítsuk visz- sza eredeti állapotába a mel­lékágat. A Papsziget legyeo szi­get, s ne a szárazfölddel lassan összenövő bfízlő mocsár. Amikor i98Vhan megkezdtük a környezetvédő és helvreáHíiő nehéz munkát, számítottunk arra, hogv a gát és az elterelt sodorvonal által 93 év alatt okozott kárt — 199 ezer köb­méter lerakódott meddöanya- got — nem lehet egy-két év alett felszámolni. Ezt a munkát még nem fe­leztük be, de ra'aki azt is so­kallja. am't eddig tettünk. A Szentendrei Hírlaptól — salát latunktól — tárgvilagos, hoz­záérts és lehetőleg a várospo­litika értését tíikrfizS írásokat várunk, nem «zub!ek*ív. mee- a’apozatlan vélemények közlé­sét. * Október 28-1 cikkünkben nem álltunk ki amellett, hogy a „Papsziget a szárazfölddel las­san összenövő bűzlő mocsár, patkányfészek legyen”. Továbbá, hogyan mernénk képzettség nélkül „szubjektív és megalapozatlan véleménye­ket” közölni. Ez nemcsak a toliforgatók felelősségérzetével, hanem az általános, emberi mo­rállal is ellenkezne. Amit le­irtunk, az a BE VÍZIG árvíz- és folyamszabályozási osztály­vezetőjének és munkatársai­nak a nézete. Most a válasz­adás előtt isméi megkerestük a szakembereket, akiknek a véleményét Koppány György foglalta össze: — Hat-nyolc évvel ezelőtt Bencsik Bélával, az OVH ár­víz- és folyamszabályozási osz­tályvezetőjével többször fel­hívtuk a város vezetőinek a fi­gyelmét arra, hogy a híd el­bontásával sem lesz a mellék­ág sodrása akkora, hogy a hor­dalékot elszállítsa. Ez tehát mindig eliszaposodik, és Időről Időre komoly fenntartási költ­séget okoz. A folyamszabályo­zási szempontok és a szigeti kutak nem engedik meg a mel­lékág kotrását. Az egész Pap­sziget az árvízszint alatt fek­szik. Már akkor sem értettük, miért rosszabb egy karbantar­tott félsziget, mint az állan­dóan feltöltődő sziget. Az ág északi oldalának megszünteté­sével parkosított területet nyer­hettek volna, esetleg kemping számára. íme, a ml „szubjektív” vé­leményünk. Hogy kinek van igaza, azt eldönti az ldff. Sikeres vetélkedők Befejeződtek az ifjúmun­kás- és szakmunkástanuló-na­pok eseményei. Az LSZV bu­dakalászi gyárában szellemi vetélkedőt tartottak 18 csapat részvételével. Az elődöntőkön győztes versenyzők közül a fináléban az első helyet a Óbuda Tsz, a másodikat a pi- lisszentkereszti pedagógus- alapszervezet, a harmadikat a lenfonó csapatának tagjai szerezték meg. Ezzel párhuzamosan a Szentendrei Papírgyár klub­helyiségében és sportpályáin is zajlottak az események. A háAimszáz résztvevő közül kispályás labdarúgásban első lett a Felszabadulás lakótelep csapata, a második Pomáz, a harmadik Budakalász. Kézi­labdában a budakalásziak dia­dalmaskodtak a szentendrei szakmunkásképző fiataljai előtt.- Színvonalas tenisz- és asztalitenisz-versenyek is vol­tak. Az ISZN-napokon mind­egy 500 fiatal vett versenyző­dként részt. Mint a falat kenyér Átadás A városban több mint ne­gyedszázada nem épült új kö­zépiskola. A Móricz Zsigmond Gimnáziumot pedig már kinőt­te a város és vonzáskörzete. A középiskolások nagy része ezért csak a fővárosi vagy a Duna túlparti részén tudták tanulmányaikat folyatni. Nem túlzás azt állítani, úgy kell a városnak a gimnázium, mint szegény embernek a falat ke­nyér. Ezt a szükségszerűséget felismerve, kezdett bele a vá­rosi tanács legnagyobb és leg­jelentősebb beruházásának ki­vitelezésébe: az új gimnázium megépítésébe. A tizenhat osztály befogadá­sára alkalmas, új épületrész karácsonyig megkapja az üve­gezett ablakokat, s így a tél­korábban folyamán is tovább folytatód­hat a belső építkezés, neveze­tesen a cső- és villanyszerelés, a belső vakolás. A téliesítés miatt jelentkező költségtöbbletet a városi ta­nács magára vállalta, s fgy a befejezési határidő egy eszten­dővel megrövidül. Az új gim­názium tantermi szárnyát 1985. szeptember 1-re adják át. Érdemes még itt megemlíteni, hogy a tornatermi rész váz- szerkezete már áll. s az a ter­veknek megfelelően, folyama­tosan épül Az oldalt írta: Vicsolka Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents