Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-04 / 284. szám
1984. DECEMBER 4., KEDD Sci-fi találkozó a GATÉ-n Nem is olyan fantasztikus Itt a kívüláíKót tartják csodabogárnak. S mint ilyen, hamar lelepleződöm. — Te tényleg nem olvasol sei-íit? — szegezik nekem a kérdést. — Csupán kettővel találkoztam idáig, Asimov: Alapítvány; Bradbury: Marsbéli krónikák — felőlem szabadkozva. Alapművek — dünnyögi valaki a társaságból —, de azért akad pótolnivaló. Újra együtt Űjabb ri posztra nem marad idő, a folyosón feltűnik Magyart Béla. Ebből már tudni tehet, hogy az ötödik országos sci-fi találkozó második napjának délelőttjén az űrkutatás a téma. Bár ez a program délutánra volt hirdetve, mégsem lepődik meg senki: az előző napi forgatókönyv is felborult. Ezt félórája, tudtam meg a GATE előtt toporgő csoporttól, akikkel azon tanakodtunk: ugyan hol lesz az előadás-? Most együtt vonulunk be az egyik terembe; lehetünk vagy kétszázan. Lelkes taps köszönti a hosszú asztal mögött letelepedő kiképzett űrhajóst, és Iván Kornélt, az Országos Béketanács munkatársát. — A béketanács kész a kapcsolatfelvételre — mondja Iván Kornél. — A sci-fi alkotásokban megnyilvánuló humánum, békeakarat lehet az alapja az együttműködésnek. Meg kell keresnünk a megfelelő formát. Az egyesület tagjainak már vannak ötletei: szívesen tartanának közös programolcat a békeklubokkal, föllépnének a mozgalom rendezvényein, és felvetődik egy közös irodalmi kiadvány gondolata is. Aztán Magyari Béláé a szó. Az űrhajók felépítéséről, az űrhajósok felkészüléséről beszél, mondandóját színes diák támasztják alá. Huszár István, a nyíregyházi sci-fi klub tagja a szomszédom, diszkréten lapozgatom a tő’e kapott kiadványt. A METAMORF c'mű lap egyik cikke felteszi a kérdést: mire ió egy tudományos- fantasztikus klub? A szerző bevallja, hogy nem is olyan könnyű megadni a választ. Mi lenne, ha... A VÉG A Sci-fi Egyesület novemberben tartotta meg alakuló közgyűlését, s most már csak néhány formaság hiányzik a hivatalos bejegyzéshez. A szünetben Trethon Judit, az egyesület egyik vezetőségi tagja mellé szegődöm. A kollégium előterében akadunk rá Major Lászlóra, aki szintén vezetőségi tag. — A hatvanas évek végén az írószövetségben gyűltek össze a sci-fi iránt érdeklődő emberek — mondja. — Nemsokára azonban kiszorultunk onan. mert hirtelen több left az olvasó, mint az író. Utána az MTESZ-ben találkoztunk, de onnan is menni kellett. - Egy ideig magánlakásokban, presz- szőkban jöttünk össze, aztán 1977-ben befogadott bennünket a TIT Központi Természettudományos Stúdiója. Ez már igazi klub volt, filmvetítésekkel, komo’v természettudományos előadásokkal, beszélgetésekkel. A színvonal védelmében zárt közösséget alkottunk, két ajánló kellett a belépéshez. Am ahogy csökkent az anyagi támogatás, úgy kényszerültünk egyre inkább földuzzasztani a létszámot, hogy megélhessünk a tagdíjakból. i — Ez már az új szellem eredménye — mutatja Trethon Judit az igényes kiállítású VÉGA Magazint. — A szerkesztők egyike Zsoldos Péter író, egyesületünk elnöke. A kiadvány arra törekszik, hogy hazai, esetenként még ismeretlen tollforgatóknak adion bemutatkozási lehetőséget, vállalva a tévedés jogát is. — Ebben a mozgalomban az a legszebb, hogy mindenki szabadjára engedi a képzeletét — teszi hozzá Major László. — Gyakran összejövünk egymás teóriáit meghallgatni, megbeszélni. Ezek gondolatkísérletek: fölállítok egy. a tudománynak nem ellentmondó tételt. s abból következtetek a várható történésekre. Érdemes például elképzelni, hogy mi lett volna, ha. Leonardo találmányait már a XVI. században hasznosítják, vagy belegondolni abba. hogy az ókorban már alkalmazott légsűrí- téses haj írógép “ól már csak egy lén és kellett volna a gőzgép feltalálásig Játékos képzelet — A műfaj legjobbjai tudományos igénnyel nyúlna;* a témákhoz — mondta Trethon Judit. — Igyekeznek elmagyarázni. hogy mi miért történik. Ezért fontos ismeretterjesztő funkciója is van. Még lenne miről beszélni, de a filmet nem szeretnénk elmulasztani. Spielberg: Frigyláda című szuperkompozícióját vetítik az egyik előadóteremben. A mozikban is hamarosan bemutatásra kerülő alkotás meggyőzően bizonyítja, hogy a Harmadik típusú találkozások és az E. T. rendezője nagyon érti a mesterségét. A látottaktól kábul tan ballagok a HÉV- megálió felé, s közben új tudományomat fitogtatva a sci- fi ábécét mormolom: A, mint Asimov; B, mint Bradbury; C. mint Clark; és végül ZS, mint Zsoldos. S ha már itt tartok, a várakozás perceiben elolvasom Zsoldos Péter előszavát, amellyel útjára bocsátotta a VÉGA Magazint. Egy helyütt ezt írja: „Az idő közömbösen kegyetlen dimenziójával szemben van egy fegyverünk. Ott lakozik minden homo sapiens koponyájában — bár sokan nem tudnak róla —, úgy hívják: képzelet. Százezerfélekép- pen képzelhetjük el a jövőt — persze, egyik sem olyan, mint 'amilyen majd lesz —, de legtöbbjében ott van, ott rejtőzhet az a részlet, amelyik a majdani jövőben egyszer valós lehet. Külön szépsége ennek a játéknak, hogy a jelenben fogalmunk sem lehet arról, hogy melyik az. Igaza lehet — gondolni magamban —, mert a HÉV pontosan indul. R valamikor ezt is nehéz volt elk-^-slni. Kövess László Cím fölötti képünk: TTrfantázia. A Szokolov—Leonov szovjet alkotópáros műve. Irodalom, pantomim, sakk Hatvanhat tarka vadgalamb Ha az ember kijárja iskoláit és egy-két diplomával a zsebében végre nekilát élni, hamarosan rájön, hogy szerzett ismeretei úgy sorakoznak az emlékezetében, mint Mme Tusseau tökéletes viaszfigurái a panoptikumban. Az emlékezet végeláthatatlan teremsorában még ott tündökölnek a kultúra és szellem- történet nagyságai, kiváló tudósok, gondolkodók, művészek, akikben mint finom velencei tükörben az ember önmagára ismerhet. Tovább haladva a növény- és állatvilág preparált példányai, a földgömbre merevült kontinensek, az emberi rasszok földrajza, az 1300 etnikum ismertebb példányai, az anyagi kultúra precízen leírt, poros rekvizitumai láthatók. Micsoda gazdagság, mondhatnánk elégedetten, ha nem éreznénk, hogy e zárt rendszerben paránya sincs az életteli levegőnek, sőt ha a réseken besüvít a kinti friss légáramlat, a varázslatos képek, évek munkájával felvázolt ábrák úgy tűnnek el, mint az évezredes freskók a kazamaták faláról Fellini Rómájában. De hiszen azért gyűjtöttetek évtizedek munkájával mind egybe titeket Aragontól Witt- gensteinig, hogy segítsetek élni! — hebegem a becsapottak zavarával A panteon hűvösen hallgat a feledés félhomályába burkolózva. Ennyit ad ma az iskola. Tudásunk szervetlen halmaz, és mint a homok, kérlelhetetlenül lepereg a múlandó évek daráz.s- derekú homokóráján. A diák több ezer nap több tízezer óráját üli végig az iskolapadban, mozdulatlanságra kárhoztatva, pedig a mozgás a lételeme. Ha jól viselkedik és felteszi a kezét, a tanár megengedi, hogy elismételje azt, amit a könyvből vagy töte-ta- nult, de azt senki meg -nem kérdezi: hát te mit keresel ezen a földön? Iskolakísérlet /Hogy ez nemcsak egyéni elégedetlenség, bizonyság rá. hogy valami új, értelmesebb van születőben, a közösség igényének parancsára. Az ország hét iskolájában, többek között Törökbálinton, a harmadikos kísérleti osztályban egy alapjaiban újragondolt koncepció szerint tanítanak. Az Oktatáskutató Intézet Tv-figyelő ("fik Ütők. parole, parole... — ismételgeti ezt a szót a híres olasz sláger, amely felhívás annyit tesz. hogy beszélj, beszélj. Igen, a másik embertárs megnyilatkozásait várja mindenki, hiszen, társas lényeknek születtünk, és csak így. e modern kifejezéssel élve, a kommunikálás folytonosságában érezhetjük jól magunkat. Tulajdonképpen ezért is nagy találmánya, az egyik legvonzóbb műsora a mi televíziónknak a Csalk ütök és mesélek, hiszen ebben igazán milliókhoz szól az, aki a kamerák és a mikrofonok elé telepedik. Legutóbb. pénteken este megint jelentkezett Vitray Ta- máséknak ez a sorozata, és örömmel nyugtázhatjuk, hoev újból meeszaporázta szívveréseinket. Különösen két portré sikeredett emlékezetesre. Az egyik ilyen asszonyi arckép Kalocsán készült arról a kereskedőnőről, aki egy utcai pádon kezdte árusítani kendőit — ez a kendős minősítés immár állandó jelzőjévé vált —. és aki szorgalmas munkával és nyilván nem kevés ügyességgel • egy múzeumi értékű ház tulajdonosa lett. egyúttal pedig olyan forgalmat bonyolít ie. hogy jövedelméből ösztönr díjat is alapított. Gyermekük nem lévén, néprajzi tárgy- egvüttesüket maid szintén a városra hagyják, így is kifejezve hovatartozásukat. Ez aztán a ió gondolkodású kofa — bólogathatott nem kis mégha tódottsággal a publikum, amíg a pazar belviilágú otthont nézte meg a jóízű szavakat hallgatta. A példás igyekvésoől így kerekedhet példás hasznosítás. A másik hölgyvendég, ha lehet, még izgalmasabb valakiként mutatkozott be, hiszen ő a herceg Odescalchi főúr nevet viseli, és jelenleg kátezeregy- néhányszáz forintos nyugdíjából éldegél volt birtokukon, a Nógrád megyei Szécsényben. Hát ez a kedves matróna igazán egy szeretetre és tiszteletre méltó jelenség! Tanítaniva- lóan szép, tiszta magyarsággal egyrészt arról tett tanúbizonyságot, hogy az a származás, amelyet ő a magáénak mondhat, egyáltalán nem kötelez senkit arra, hogy egy történelmi fordulón népétől, közvetlen környezetétől elszakadjon, hanem éppen ellenkezőleg, egészen közel kerülhet ahhoz. Amikor más arisztokraták Nyugat felé menekültek, ők éppen ellenkezőleg, Szécsény- ben kerestek otthont maguknak. és amikor .a volt iövedel- mi forrásaik szükségszerűen elapadtak, akkor tudóskodó férje afféle múzeumi alkalmazottként is meg tudta keresni a mindennapravalót. (Ebből az elfoglaltságból fakad az özvegyi nyugdíj forintforrása is) A másik nagy tanulság pedig, amelyet az ő láttán levonhatunk. az. hogy ilyen idős korban is meg lehet, sőt mea kell őrizni azt a sokat emlegetett nyitottságot. Ahoávan ő ormon a nógrádi faluból magába szívja a nagyvilág soksok üzenetét, nos. az igazán példamutató. Kezdve a bécsi rádió reggeli híradásaival, azon át. hogy még a Népszabadság televíziós, illetőleg színi kritikusának a nevét is tudja, befejezve azzal, hogy máig megőrződtek benne a férje által gyűjtött pillangók nevei, mindez az állandó szellemi készenlétet tanúsítja. Minek kerteljünk: egy remek asz- szonyt, egy fölvilágosult. történelmileg mérve is reálisan gondolkodó valakit ismerhettünk meg ebben a hercegi sarjban. Igazán megérdemli, hogy minden jót kívánjunk neki, s egyúttal azt is. hogy ne olyan zsírosán főzzenek abban a szécséhyj étteremben. Ez a sajnálatos körülmény ugyanis az egyetlen nagy bánata — segíteni kéne rajta. TáfiC. Néhány elismerő szóval hadd.adózzunk annak a kezdeményezésnek, hogy ismét jó modorra és kulturált viselkedésre igyekszik tanítani ifjú nézőit a televízió. Vasárnap d-éieiőttönkint ugyanis — sajnos, csak tíz percen át — egy szabályos tánciskolát mutogatnak. ahol az ügyes mozgású ifjú színészek a legismertebb tánclépéseket magyarázzák el. Nosztalgia ide. nosztalgia oda, egyszerűen jó nézni ezt a Táncolnék veled című kis tanfolyamot, mert felvét telei azt mutatják, hogy vidui- ni így. pallérozottabb formában is lehet, meg azt, hogy ez a klasszikusabb viselkedésmód a mai tiniktől sem idegen. Sőt. Akácz László munkatársad dr. Zsolnai József vezetésével és 43 szakértővel jórészt már kidolgozták a 21 tantárgyblokk tanítandó ismeretanyagát. Hogy is néz ki mindez a gyakorlatban? A törökbálinti harmadik osztályos gyerekeknek, amikor látogatóban ott jártam, első órája irodalom és szellemi néprajz volt, a második néptánc és pantomim. Ezt követte a vizuális önkifejezés, majd a sakk és német óra. Az anyanyelvi óra lélegző- gyakorlatokkal kezdődött, húszig számoltak egy kilégzésre. Tessék csak kipróbálni, nem könnyű feladat! Ajaktorna- ként háromszor elmondták a mély magánhangzókat: á-a-ó- u-ó-a-á, majd két kiejtésjavító nyelvtörő következett: Sohasem hallottam szebben szóló szép sípszót, mint a szászsebest szépen szóló szép sípszót. A másik nyelvtörővei bizony megkínlódtak, amíg a főhangsúly végre a helyére, a tarka szóra nem került: Jakab kalapján hatvanhat tarka vak vadgalamb ül. De hát a magyar nyeív nemcsak helyesírásból és verselemzésből áll, ugyanilyen fontos a nyelv- művelés, a szép kiejtés is, A szójáték Átkötésként együtt elmondták Weöres Sándor A Hold és felhő című versét, majd akinek kedve volt — három jelentkező is akadt — elszavalhatta legújabb kedvenc művét. Ezek a . gyerekek 40—. 50 költeményt tudnak kívülről. Meg is látszott a verselemzésnél — gondolattársításaikon — élő klasszikusaink, Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Kiss Anna varázslatos költészetének lenyomata. Míg a kilencfős csoport dr. Zsolnai József né tanárnő vezetésével Zelk Zoltán Hajnali vendég című versét •eletweete,- »-többiek a Világfa című tankönyvben a hónapok neveit és jelét párosították ösz- sze. Lám, az évezredes magyar népi kultúra, amelyet éppen a nép igyekezett az utóbbi időben emlékezetéből kitörölni, mert a parasztsorsra, a nyomorúságra emlékeztette, így kerülhet vissza szépségeivel, értékeivel együtt gyerekeink tudatába. A verselemzők közben kiderítették, ki is az a hajnali vendég, a száműzött király: a kelő Nap. És valóban koronát visel. Nemcsak a költő, hanem a csillagászok is így nevezik a Nap légkörének külső rétegét. Az első versszaik alapján megállapították, hogy a x a váltakozásé fálrím zárja a sorokat. Félix! mondta az egyik kisfiú derültség közepette. és valóban, fején találta a szöget. A szójáték egy humoristának is becsületére válna. Ámuiva figyelem, menynyi minden belefér 45 percbe. A nyelvi tornát másfajta koncentráció követi, a pantomim. Most a test művelése, a mozdulatok finomítása van soron. A test is beszél, ha meg tudjuk szólaltatni. Feszítő és lazító gyakorlatok követik egymást. A legügyesebb fiúnak sikerül az ostort megcsinálni: olyan nesztelenül, gyorsan és puhán kell hajolni, ahogy a karikásostor hasit a levegőbe. Most mozgó pontra koncentrálna, majd azt gyakorolják, hogyan lehet a csoportból fokozatosan egy valakire irányítani a figyelmet. Aztán arc- és tekintetjáték következik: közeledő-távolodó bolygókká változnak Marika néni tekintetének vonzásában. Akit játékból eltaszít a nézése, hátralép, csalódás suhan át a bogárfekete szempáron. De hát ezt is meg kell tanulni. Valakihez közeledünk, valakitől távolodunk, öröm és csalódás közepette. Didereg a tél Sietve jegyzetetek és szomorúan konstatálom, hogy az itt látott sokféleségnek . csak töredékét adhatom majd visz- sza írásban. Azt mindenképpen el kell mondanom, hogy a néptáncosok félórájában több régi stílusú névdalt hallottam, mint a mi egykori énekóráinkon együttvéve. És hogy a tanító néni csak any- nyit mond: simonfai cifrázva, roggyantos, légbokázó, és ezek az apróságok úgy ropják a táncot, mintha világéletükben csak ez tett volna a dolguk. A tánc persze nemcsak a mozgásigény levezetője, ugyanúgy önkifejezési lehetőség, mint a rajz. Kochán- né Czinszky Márta vezeti a foglalkozást: az átmenetek kérdését veszik szemügyre. Mint tesz a tavaszból nvár, a magzatból gyerek, felnőtt és öreg~ hogy—változnak a •"zongoradarabban a zenei témák. Az évszakok váltakozását négyen eljátsszák: a tél védtelenül didereg, a tavasz két marokkal hinti a nvíló virágot, a nyári Nap a teljesség egykedvűségével árasztja minden élőre a? éltető meleget, A kislány; ujjait ritmikusan ösz- szezárja, maid szétnyitja — így ontja a Nao a fényt. Amit tanulnak azt játszva átélik, csinálják. Alaovetően más ez, mint a mai gyako-lat. Teret kap mmden szituációban az asszociáció és az önkifejezés, így ismerheti meg igazán a tanár, mi reilik a gyerekekben. A pedagógus minden produkciót értékel, külön kiemeli, ha valamit szénen oldottak mev, de a hibákat sem hallgatja el. Az én feiern már zsong, de ők szemmel láthatóan élnek. Ehhez a tempóhoz, sokféleséghez szoktak. Nagy Emőke „ Száz éve született Kárpáti Aurél Megemlékezés Cegléden Kárpáti Aurél születésének 100 évfordulója alkalmából emlékünnepséget rendeznek Cegléden. A Kossuth gimnáziumban ma délután 3 órakor kezdődő megemlékezésen Fekete Antal, a városi tanács elnöke mond köszöntőt. Majd Kovácsáé dr. Novak Mária szakíró eleveníti föl Kárpáti Aurél írói és kritikusi pályafutását A délután 4 órakor kezdődő Él még Bánk című emlékműsorban föllép Benkő Gyula, Benkő Péter, Hegedűs D. Géza, Kohut Magda, Sinkó László, Szersén Gyula és Szokolai Ottó. Az előadást fölveszi a rádió is. A nap folyamán megkoszorúzzák Kárpáti Aurél emléktábláját a Rákóczi út 19. számú ház falán. Állandó kiállítás a múzeumban Művészet és mesterség o Jövőre megnyílik az Ipar- művészeti Múzeum új állandó kiállítása. A Művészet és mesterség című bemutató — amely a tervek szerint Budapest felszabadulásának 40. évfordulójára nyitja meg kapuit — a művészi kézművesség, az iparművészeti technika egyetemes fejlődését és különböző válfajait mutatja be. Az anyagfajták és mesterségek szerint összeállított mintegy ötteremnyi tárlat a kerámia-, az üveg-, a porcelán- és a bú- torművesség, valamint a fém-, az ötvös-, a bőr- és a textilművészet eljárásait, gyártás- módjait ismerteti, illusztrálja fotók, makettek és nem utolsósorban a kész tárgyak, a kiformált mesterdarabok segítségével. Az iparművészet és kézművesség iránt érdeklődők mellett tanulságokkal szolgál majd a kiállítás a diákok számára is. A nemrégiben átadott gyermekfoglalkoztatóban méd nyílik a látottak megbeszélésére. egy-egv tárgy közelebbi vizsgálatára, s arra. hogy a tanulók is kipróbálják a me«- terségek fortélyait.
