Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-04 / 284. szám

1984. DECEMBER 4., KEDD Sci-fi találkozó a GATÉ-n Nem is olyan fantasztikus Itt a kívüláíKót tartják cso­dabogárnak. S mint ilyen, ha­mar lelepleződöm. — Te tényleg nem olvasol sei-íit? — szegezik nekem a kérdést. — Csupán kettővel találkoz­tam idáig, Asimov: Alapít­vány; Bradbury: Marsbéli krónikák — felőlem szabad­kozva. Alapművek — dünnyögi va­laki a társaságból —, de azért akad pótolnivaló. Újra együtt Űjabb ri posztra nem marad idő, a folyosón feltűnik Ma­gyart Béla. Ebből már tudni tehet, hogy az ötödik országos sci-fi találkozó második nap­jának délelőttjén az űrkutatás a téma. Bár ez a program dél­utánra volt hirdetve, mégsem lepődik meg senki: az előző napi forgatókönyv is felborult. Ezt félórája, tudtam meg a GATE előtt toporgő csoporttól, akikkel azon tanakodtunk: ugyan hol lesz az előadás-? Most együtt vonulunk be az egyik terembe; lehetünk vagy kétszázan. Lelkes taps köszön­ti a hosszú asztal mögött le­telepedő kiképzett űrhajóst, és Iván Kornélt, az Országos Bé­ketanács munkatársát. — A béketanács kész a kap­csolatfelvételre — mondja Iván Kornél. — A sci-fi alko­tásokban megnyilvánuló hu­mánum, békeakarat lehet az alapja az együttműködésnek. Meg kell keresnünk a megfe­lelő formát. Az egyesület tagjainak már vannak ötletei: szívesen tarta­nának közös programolcat a békeklubokkal, föllépnének a mozgalom rendezvényein, és felvetődik egy közös irodalmi kiadvány gondolata is. Aztán Magyari Béláé a szó. Az űr­hajók felépítéséről, az űrhajó­sok felkészüléséről beszél, mondandóját színes diák tá­masztják alá. Huszár István, a nyíregyházi sci-fi klub tagja a szomszédom, diszkréten la­pozgatom a tő’e kapott kiad­ványt. A METAMORF c'mű lap egyik cikke felteszi a kér­dést: mire ió egy tudományos- fantasztikus klub? A szerző bevallja, hogy nem is olyan könnyű megadni a választ. Mi lenne, ha... A VÉG A Sci-fi Egyesület novemberben tartotta meg ala­kuló közgyűlését, s most már csak néhány formaság hiány­zik a hivatalos bejegyzéshez. A szünetben Trethon Judit, az egyesület egyik vezetőségi tag­ja mellé szegődöm. A kollé­gium előterében akadunk rá Major Lászlóra, aki szintén vezetőségi tag. — A hatvanas évek végén az írószövetségben gyűltek össze a sci-fi iránt érdeklődő embe­rek — mondja. — Nemsokára azonban kiszorultunk onan. mert hirtelen több left az ol­vasó, mint az író. Utána az MTESZ-ben találkoztunk, de onnan is menni kellett. - Egy ideig magánlakásokban, presz- szőkban jöttünk össze, aztán 1977-ben befogadott bennün­ket a TIT Központi Termé­szettudományos Stúdiója. Ez már igazi klub volt, filmvetí­tésekkel, komo’v természettu­dományos előadásokkal, be­szélgetésekkel. A színvonal vé­delmében zárt közösséget al­kottunk, két ajánló kellett a belépéshez. Am ahogy csök­kent az anyagi támogatás, úgy kényszerültünk egyre in­kább földuzzasztani a létszá­mot, hogy megélhessünk a tag­díjakból. i — Ez már az új szellem eredménye — mutatja Trethon Judit az igényes kiállítású VÉGA Magazint. — A szer­kesztők egyike Zsoldos Péter író, egyesületünk elnöke. A ki­advány arra törekszik, hogy hazai, esetenként még ismeret­len tollforgatóknak adion be­mutatkozási lehetőséget, vál­lalva a tévedés jogát is. — Ebben a mozgalomban az a legszebb, hogy mindenki szabadjára engedi a képzeletét — teszi hozzá Major László. — Gyakran összejövünk egymás teóriáit meghallgatni, megbe­szélni. Ezek gondolatkísérle­tek: fölállítok egy. a tudo­mánynak nem ellentmondó té­telt. s abból következtetek a várható történésekre. Érdemes például elképzelni, hogy mi lett volna, ha. Leonardo talál­mányait már a XVI. század­ban hasznosítják, vagy bele­gondolni abba. hogy az ókor­ban már alkalmazott légsűrí- téses haj írógép “ól már csak egy lén és kellett volna a gőz­gép feltalálásig Játékos képzelet — A műfaj legjobbjai tudo­mányos igénnyel nyúlna;* a témákhoz — mondta Trethon Judit. — Igyekeznek elmagya­rázni. hogy mi miért történik. Ezért fontos ismeretterjesztő funkciója is van. Még lenne miről beszélni, de a filmet nem szeretnénk elmu­lasztani. Spielberg: Frigyláda című szuperkompozícióját ve­títik az egyik előadóteremben. A mozikban is hamarosan be­mutatásra kerülő alkotás meg­győzően bizonyítja, hogy a Harmadik típusú találkozások és az E. T. rendezője nagyon érti a mesterségét. A látottak­tól kábul tan ballagok a HÉV- megálió felé, s közben új tu­dományomat fitogtatva a sci- fi ábécét mormolom: A, mint Asimov; B, mint Bradbury; C. mint Clark; és végül ZS, mint Zsoldos. S ha már itt tartok, a várakozás perceiben elolva­som Zsoldos Péter előszavát, amellyel útjára bocsátotta a VÉGA Magazint. Egy helyütt ezt írja: „Az idő közömbösen kegyetlen dimenziójával szem­ben van egy fegyverünk. Ott lakozik minden homo sapiens koponyájában — bár sokan nem tudnak róla —, úgy hív­ják: képzelet. Százezerfélekép- pen képzelhetjük el a jövőt — persze, egyik sem olyan, mint 'amilyen majd lesz —, de leg­többjében ott van, ott rejtőz­het az a részlet, amelyik a majdani jövőben egyszer va­lós lehet. Külön szépsége en­nek a játéknak, hogy a jelen­ben fogalmunk sem lehet ar­ról, hogy melyik az. Igaza lehet — gondolni ma­gamban —, mert a HÉV pon­tosan indul. R valamikor ezt is nehéz volt elk-^-slni. Kövess László Cím fölötti képünk: TTrfantázia. A Szokolov—Leonov szovjet alko­tópáros műve. Irodalom, pantomim, sakk Hatvanhat tarka vadgalamb Ha az ember kijárja isko­láit és egy-két diplomával a zsebében végre nekilát élni, hamarosan rájön, hogy szer­zett ismeretei úgy sorakoz­nak az emlékezetében, mint Mme Tusseau tökéletes viasz­figurái a panoptikumban. Az emlékezet végeláthatatlan te­remsorában még ott tündö­kölnek a kultúra és szellem- történet nagyságai, kiváló tu­dósok, gondolkodók, művé­szek, akikben mint finom ve­lencei tükörben az ember ön­magára ismerhet. Tovább ha­ladva a növény- és állat­világ preparált példányai, a földgömbre merevült konti­nensek, az emberi rasszok földrajza, az 1300 etnikum is­mertebb példányai, az anya­gi kultúra precízen leírt, po­ros rekvizitumai láthatók. Mi­csoda gazdagság, mondhat­nánk elégedetten, ha nem éreznénk, hogy e zárt rend­szerben paránya sincs az élet­teli levegőnek, sőt ha a rése­ken besüvít a kinti friss lég­áramlat, a varázslatos képek, évek munkájával felvázolt ábrák úgy tűnnek el, mint az évezredes freskók a kazama­ták faláról Fellini Rómájá­ban. De hiszen azért gyűjtöttetek évtizedek munkájával mind egybe titeket Aragontól Witt- gensteinig, hogy segítsetek él­ni! — hebegem a becsapottak zavarával A panteon hűvö­sen hallgat a feledés félho­mályába burkolózva. Ennyit ad ma az iskola. Tudásunk szervetlen halmaz, és mint a homok, kérlelhetetlenül lepe­reg a múlandó évek daráz.s- derekú homokóráján. A diák több ezer nap több tízezer órá­ját üli végig az iskolapad­ban, mozdulatlanságra kár­hoztatva, pedig a mozgás a lételeme. Ha jól viselkedik és felteszi a kezét, a tanár meg­engedi, hogy elismételje azt, amit a könyvből vagy töte-ta- nult, de azt senki meg -nem kérdezi: hát te mit keresel ezen a földön? Iskolakísérlet /Hogy ez nemcsak egyéni elégedetlenség, bizonyság rá. hogy valami új, értelmesebb van születőben, a közösség igényének parancsára. Az or­szág hét iskolájában, többek között Törökbálinton, a har­madikos kísérleti osztályban egy alapjaiban újragondolt koncepció szerint tanítanak. Az Oktatáskutató Intézet Tv-figyelő ("fik Ütők. parole, parole... — ismételgeti ezt a szót a híres olasz sláger, amely felhívás annyit tesz. hogy beszélj, be­szélj. Igen, a másik embertárs megnyilatkozásait várja min­denki, hiszen, társas lények­nek születtünk, és csak így. e modern kifejezéssel élve, a kommunikálás folytonosságá­ban érezhetjük jól magunkat. Tulajdonképpen ezért is nagy találmánya, az egyik leg­vonzóbb műsora a mi televí­ziónknak a Csalk ütök és me­sélek, hiszen ebben igazán milliókhoz szól az, aki a kame­rák és a mikrofonok elé tele­pedik. Legutóbb. pénteken este megint jelentkezett Vitray Ta- máséknak ez a sorozata, és örömmel nyugtázhatjuk, hoev újból meeszaporázta szívveré­seinket. Különösen két portré sikeredett emlékezetesre. Az egyik ilyen asszonyi arc­kép Kalocsán készült arról a kereskedőnőről, aki egy utcai pádon kezdte árusítani kendőit — ez a kendős minősítés im­már állandó jelzőjévé vált —. és aki szorgalmas munkával és nyilván nem kevés ügyesség­gel • egy múzeumi értékű ház tulajdonosa lett. egyúttal pe­dig olyan forgalmat bonyolít ie. hogy jövedelméből ösztönr díjat is alapított. Gyermekük nem lévén, néprajzi tárgy- egvüttesüket maid szintén a városra hagyják, így is kife­jezve hovatartozásukat. Ez az­tán a ió gondolkodású kofa — bólogathatott nem kis mégha tódottsággal a publikum, amíg a pazar belviilágú otthont néz­te meg a jóízű szavakat hall­gatta. A példás igyekvésoől így kerekedhet példás haszno­sítás. A másik hölgyvendég, ha le­het, még izgalmasabb valaki­ként mutatkozott be, hiszen ő a herceg Odescalchi főúr nevet viseli, és jelenleg kátezeregy- néhányszáz forintos nyugdíjá­ból éldegél volt birtokukon, a Nógrád megyei Szécsényben. Hát ez a kedves matróna iga­zán egy szeretetre és tisztelet­re méltó jelenség! Tanítaniva- lóan szép, tiszta magyarsággal egyrészt arról tett tanúbizony­ságot, hogy az a származás, amelyet ő a magáénak mond­hat, egyáltalán nem kötelez senkit arra, hogy egy történel­mi fordulón népétől, közvetlen környezetétől elszakadjon, ha­nem éppen ellenkezőleg, egé­szen közel kerülhet ahhoz. Amikor más arisztokraták Nyugat felé menekültek, ők éppen ellenkezőleg, Szécsény- ben kerestek otthont maguk­nak. és amikor .a volt iövedel- mi forrásaik szükségszerűen elapadtak, akkor tudóskodó férje afféle múzeumi alkalma­zottként is meg tudta keresni a mindennapravalót. (Ebből az elfoglaltságból fakad az özve­gyi nyugdíj forintforrása is) A másik nagy tanulság pe­dig, amelyet az ő láttán levon­hatunk. az. hogy ilyen idős korban is meg lehet, sőt mea kell őrizni azt a sokat emle­getett nyitottságot. Ahoávan ő ormon a nógrádi faluból ma­gába szívja a nagyvilág sok­sok üzenetét, nos. az igazán példamutató. Kezdve a bécsi rádió reggeli híradásaival, azon át. hogy még a Népsza­badság televíziós, illetőleg szí­ni kritikusának a nevét is tud­ja, befejezve azzal, hogy máig megőrződtek benne a férje ál­tal gyűjtött pillangók nevei, mindez az állandó szellemi készenlétet tanúsítja. Minek kerteljünk: egy remek asz- szonyt, egy fölvilágosult. törté­nelmileg mérve is reálisan gondolkodó valakit ismerhet­tünk meg ebben a hercegi sarjban. Igazán megérdemli, hogy minden jót kívánjunk ne­ki, s egyúttal azt is. hogy ne olyan zsírosán főzzenek abban a szécséhyj étteremben. Ez a sajnálatos körülmény ugyanis az egyetlen nagy bánata — se­gíteni kéne rajta. TáfiC. Néhány elismerő szó­val hadd.adózzunk annak a kezdeményezésnek, hogy is­mét jó modorra és kulturált viselkedésre igyekszik tanítani ifjú nézőit a televízió. Vasár­nap d-éieiőttönkint ugyanis — sajnos, csak tíz percen át — egy szabályos tánciskolát mu­togatnak. ahol az ügyes moz­gású ifjú színészek a legis­mertebb tánclépéseket magya­rázzák el. Nosztalgia ide. nosz­talgia oda, egyszerűen jó nézni ezt a Táncolnék veled című kis tanfolyamot, mert felvét telei azt mutatják, hogy vidui- ni így. pallérozottabb formá­ban is lehet, meg azt, hogy ez a klasszikusabb viselkedésmód a mai tiniktől sem idegen. Sőt. Akácz László munkatársad dr. Zsolnai Jó­zsef vezetésével és 43 szakér­tővel jórészt már kidolgozták a 21 tantárgyblokk tanítandó ismeretanyagát. Hogy is néz ki mindez a gyakorlatban? A törökbálinti harmadik osztá­lyos gyerekeknek, amikor lá­togatóban ott jártam, első órá­ja irodalom és szellemi nép­rajz volt, a második néptánc és pantomim. Ezt követte a vizuális önkifejezés, majd a sakk és német óra. Az anyanyelvi óra lélegző- gyakorlatokkal kezdődött, hú­szig számoltak egy kilégzésre. Tessék csak kipróbálni, nem könnyű feladat! Ajaktorna- ként háromszor elmondták a mély magánhangzókat: á-a-ó- u-ó-a-á, majd két kiejtésjaví­tó nyelvtörő következett: So­hasem hallottam szebben szóló szép sípszót, mint a szászsebe­st szépen szóló szép sípszót. A másik nyelvtörővei bizony megkínlódtak, amíg a főhang­súly végre a helyére, a tarka szóra nem került: Jakab ka­lapján hatvanhat tarka vak vadgalamb ül. De hát a ma­gyar nyeív nemcsak helyes­írásból és verselemzésből áll, ugyanilyen fontos a nyelv- művelés, a szép kiejtés is, A szójáték Átkötésként együtt elmond­ták Weöres Sándor A Hold és felhő című versét, majd akinek kedve volt — három jelentkező is akadt — elsza­valhatta legújabb kedvenc művét. Ezek a . gyerekek 40—. 50 költeményt tudnak kívül­ről. Meg is látszott a vers­elemzésnél — gondolattársítá­saikon — élő klasszikusaink, Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Kiss Anna varázslatos költészetének lenyomata. Míg a kilencfős csoport dr. Zsolnai József né tanárnő vezetésével Zelk Zoltán Hajnali vendég című versét •eletweete,- »-töb­biek a Világfa című tan­könyvben a hónapok neveit és jelét párosították ösz- sze. Lám, az évezredes ma­gyar népi kultúra, amelyet éppen a nép igyekezett az utóbbi időben emlékezetéből kitörölni, mert a parasztsors­ra, a nyomorúságra emlékez­tette, így kerülhet vissza szép­ségeivel, értékeivel együtt gyerekeink tudatába. A verselemzők közben ki­derítették, ki is az a hajnali vendég, a száműzött király: a kelő Nap. És valóban koronát visel. Nemcsak a költő, hanem a csillagászok is így nevezik a Nap légkörének külső réte­gét. Az első versszaik alapján megállapították, hogy a x a váltakozásé fálrím zárja a sorokat. Félix! mondta az egyik kisfiú derültség köze­pette. és valóban, fején találta a szöget. A szójáték egy hu­moristának is becsületére vál­na. Ámuiva figyelem, meny­nyi minden belefér 45 percbe. A nyelvi tornát másfajta kon­centráció követi, a pantomim. Most a test művelése, a moz­dulatok finomítása van soron. A test is beszél, ha meg tudjuk szólaltatni. Feszítő és lazító gyakorlatok követik egymást. A legügyesebb fiú­nak sikerül az ostort megcsi­nálni: olyan nesztelenül, gyorsan és puhán kell hajol­ni, ahogy a karikásostor hasit a levegőbe. Most mozgó pontra koncentrálna, majd azt gyakorolják, hogyan lehet a csoportból fokozatosan egy valakire irányítani a figyel­met. Aztán arc- és tekintetjá­ték következik: közeledő-tá­volodó bolygókká változnak Marika néni tekintetének vonzásában. Akit játékból el­taszít a nézése, hátralép, csa­lódás suhan át a bogárfekete szempáron. De hát ezt is meg kell tanulni. Valakihez köze­ledünk, valakitől távolodunk, öröm és csalódás közepette. Didereg a tél Sietve jegyzetetek és szo­morúan konstatálom, hogy az itt látott sokféleségnek . csak töredékét adhatom majd visz- sza írásban. Azt mindenkép­pen el kell mondanom, hogy a néptáncosok félórájában több régi stílusú névdalt hal­lottam, mint a mi egykori énekóráinkon együttvéve. És hogy a tanító néni csak any- nyit mond: simonfai cifrázva, roggyantos, légbokázó, és ezek az apróságok úgy ropják a táncot, mintha világéletük­ben csak ez tett volna a dolguk. A tánc persze nem­csak a mozgásigény levezető­je, ugyanúgy önkifejezési le­hetőség, mint a rajz. Kochán- né Czinszky Márta vezeti a foglalkozást: az átmenetek kérdését veszik szemügyre. Mint tesz a tavaszból nvár, a magzatból gyerek, felnőtt és öreg~ hogy—változnak a •"zon­goradarabban a zenei témák. Az évszakok váltakozását né­gyen eljátsszák: a tél védtele­nül didereg, a tavasz két ma­rokkal hinti a nvíló virágot, a nyári Nap a teljesség egy­kedvűségével árasztja minden élőre a? éltető meleget, A kislány; ujjait ritmikusan ösz- szezárja, maid szétnyitja — így ontja a Nao a fényt. Amit tanulnak azt játszva átélik, csinálják. Alaovetően más ez, mint a mai gyako-lat. Teret kap mmden szituációban az asszociáció és az önkifejezés, így ismerheti meg igazán a tanár, mi reilik a gyerekek­ben. A pedagógus minden produkciót értékel, külön ki­emeli, ha valamit szénen ol­dottak mev, de a hibákat sem hallgatja el. Az én feiern már zsong, de ők szemmel láthatóan élnek. Ehhez a tempóhoz, sokféleség­hez szoktak. Nagy Emőke „ Száz éve született Kárpáti Aurél Megemlékezés Cegléden Kárpáti Aurél születésének 100 évfordulója alkalmából emlékünnepséget rendeznek Cegléden. A Kossuth gimná­ziumban ma délután 3 órakor kezdődő megemlékezésen Fe­kete Antal, a városi tanács elnöke mond köszöntőt. Majd Kovácsáé dr. Novak Mária szakíró eleveníti föl Kárpáti Aurél írói és kritikusi pálya­futását A délután 4 órakor kezdődő Él még Bánk című emlékmű­sorban föllép Benkő Gyula, Benkő Péter, Hegedűs D. Gé­za, Kohut Magda, Sinkó László, Szersén Gyula és Szokolai Ot­tó. Az előadást fölveszi a rá­dió is. A nap folyamán megkoszo­rúzzák Kárpáti Aurél emlék­tábláját a Rákóczi út 19. szá­mú ház falán. Állandó kiállítás a múzeumban Művészet és mesterség o Jövőre megnyílik az Ipar- művészeti Múzeum új állan­dó kiállítása. A Művészet és mesterség című bemutató — amely a tervek szerint Buda­pest felszabadulásának 40. év­fordulójára nyitja meg kapuit — a művészi kézművesség, az iparművészeti technika egye­temes fejlődését és különböző válfajait mutatja be. Az anyagfajták és mesterségek szerint összeállított mintegy ötteremnyi tárlat a kerámia-, az üveg-, a porcelán- és a bú- torművesség, valamint a fém-, az ötvös-, a bőr- és a textil­művészet eljárásait, gyártás- módjait ismerteti, illusztrálja fotók, makettek és nem utolsó­sorban a kész tárgyak, a ki­formált mesterdarabok segít­ségével. Az iparművészet és kézmű­vesség iránt érdeklődők mel­lett tanulságokkal szolgál majd a kiállítás a diákok számára is. A nemrégiben átadott gyermekfoglalkoztatóban méd nyílik a látottak megbeszélé­sére. egy-egv tárgy közelebbi vizsgálatára, s arra. hogy a tanulók is kipróbálják a me«- terségek fortélyait.

Next

/
Thumbnails
Contents