Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-28 / 303. szám
6 1984. DECEMBER 28., PÉNTEK DUNAKESZI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Jövőnk letéteményeseiért Megújult feltételek Dunakeszi valamennyi iskolájában hónapok óta készültek felszabadulásunk 40. évfordulójának méltó megünneplésére. Helytörténeti emlékek felkutatásán keresztül, veteránok visszaemlékezéseiből ismerkedtek a gyerekek szüleik, nagyszüleik múltjával, a település történetével. Helytörténeti vetélkedőkön adtak számot ismereteikről, s a 3. számú általános iskola aulájában és folyosóin tegnap, december 27-én nyílt meg a Dunakeszi múltját é3 jelenét bemutató kiállítás, melynek anyagát, jórészt az úttörők gyűjtötték össze. A kutatómumkán, a visszaemlékezéseken keresztül megismerkedhettek a gyerekek az oktatás, a tanítás felszabadulás előtti körülményeivel is. Felmérhették, mekkora a különbség az egykori, olajos padlójú négy tantermes iskolák, s azok között a lehetőségek között, amelyeket a mai ifjúság számára biztosít a társadalom. A padokban nem fértek el Ä felszabadulás előtt a községben egyetlen óvoda működött, a Miasszonyunk elnevezésű iskolanővérek irányítása alatt. A népiskolák állapotáról pedig hiteles képet fest az a század első évtizedében kelt jegyzőkönyv, amely szerint az egyes számú általános iskola első osztályába 130 tanuló járt, s ... „a padokban nem férnek el, lócákat hozatott, azok is megteltek, úgy hogy már a dobogón ültek"... a diákok. Ai iskolák 1948-ban állami tulajdonba kerültek. A nyolc- osztályos oktatás bevezetéséhez azonban már akkor szükség volt az épületek bővítésére. A gyorsan fejlődő, iparosodó település oktatási igényeivel, a ' lakosság létszámának növekedésével lépést kellett tartani a tárgyi, személyi feltételek megteremtésének is. Négy- évtized adataira visszatekintve elmondhatjuk, hogy az ‘előrelépés szinte elképzelhetetlennek tűnhetett akkor, r béke, az újjáépítés' hajnalán. Minden óvodás korú Ha csak néhány területen készítünk számvetést: a település lakossága a felszabadulás óta majdnem háromszorosára növekedett. Ma már elmondhatjuk, hogy minden óvodás korú gyermeket felvesznek intézményeinkbe. Amíg 1960-ban 291 kisgyermek felügyeletét csupán 13 óvónő látta el, addig az idei tanévben 12)10 kisgyermek részesül gondos nevelésben, is- kolaelőkészítő foglalkozásokban a város öt intézményében. Az általános iskolák folyamatos bővítése, s a Körösi Csorna Sándor iskola felépítése —, amely a Duna-parti lakótelep gyermekei számára késziilt — ma 3337 tanuló oktatására ad lehetőséget. Amíg 1966-ban csupán 24 tanterem állt Í533 gyermek rendelkezésére,, addig ma 99 osztályteremben, 211. pedagógus irányítása mellett dolgozhatnak a diákok. Napközi otthonos ellátásban részesül a tanulók több, miiint 51 százaiéira. A város fejlődésével párhuzamosan biztosítani keltett a gyermekek helyi továbbtanulási lehetőségét is. 1983-bari indult meg Dunakeszin a gimnáziumi oktatás. Az intézmény 1979-ben nyerte cl önállóságát, s tavaly, 1933-ban kapott önálló-épületet. Az új dunakeszi gimnázium azonban ma már n.em csupán a helybeli, .hanem a körzet többi továbbtanulni vágyó gyermeke számára is színvonalas képzést, kulturált tanulási feltételeket biztosít. A- 201. számú ipari Szakmunkásképző Intézet, több évtizedes müJltra tekinthet visz- sza. Az egykori MÁV Szakirányú Iparos Tanoncképző Iskola kizárólag géplakatos szakmunkásokat nevelt. Ma, amikor a tanulók gyakorlati oktatása a Járműjavító Üzem I és a Mechanikai Laboratórium korszerű -tanműhelyeiben folyik, amelyeket 1981- ; ben adtak át, érdeklődésük- i rtek, képességeiknek, s a he- I lyi elhelyezkedési lehetőségeknek megfelelően választhatnak a szakmák közül a fiatalok. 1975-ben készült el a 200 diák bentlalcását biztósító diákotthon, ahol a körzet többi településének gyermekei találnak otthont a tanulás évei alatt. Felkészült nemzedék A tantervi oktatáson kívül valamennyi intézményben szakkörök, tanfolyamok biztosítják a tanuló ifjúság számára a szabad idő hasznos eltöltését, a nyelvtanulásiban, egyes művészeti ágakban, tudományos ismeretekben való elmélyülést. Á négy évtized eredményeit összegezve elmondhatjuk, hogy a jövő nemzedékek számára sikerült biztosítani a szabad pályaválasztás, a továbbtanulás feltételeit, hogy felkészült, képzett nemzedékek vehetik át a stafétabotot az elődöktől. Felajánlással Otthont adnak a klubéletnek is Párt- és tömegszervezeti székház épül Foton. A versenytárgyaláson a fóti Építőipari és Szolgáltató Kisszövetkezet nyerte el a megbízatást. A csaknem 400 négyzet- méter alapterületű, kétszintes épület a tervek szerint jövő év végére elkészül. Az új községközpontban épülő székházban a tömeg szer vezetek s a pártalapszervezetek klubélete is helyet kap majd. A beruházás, a költségvetés szerint 5 millió forintba kerül. A későbbiekben az új település- rész igényeinek megfelelően, könyvtárat, közművelődési helyiségeket tartalmazó szárnynyal is bővíteni lehet az épületet. A Vöröskereszt Pest megyei szervezete által indított idősek társadalmi megsegítése akcióban, Szumega Vilmos dunakeszi kisiparos elismerésre méltó felajánlást tett. Vállalta, hogy. a fejlesztésre kijelölt szociális otthonban, 100 ezer forint értékű társadalmi munkát vállal, mint központifűtés-szerelő. A tisztelet virágaival Számvetés negyven év után Ma negyven éve, hogy a virradattal békére ébredt Dunakeszi. December 8-án érték el a szovjet csapatok a település határát, Vác, Felsőgöd, Alsógöd felszabadítása után, aztán, a Műhelytclepnél a front megállt. Húsz napig tartott, amíg a szovjet csapatok meghátrálásra kényszerítették az elszántan védekező németeket. Utcáról utcára haladva foglalták el állásaikat, ügyelve arra, hogy a polgári lakosság ne essen a harcok áldozatául. Békére ébredtek A visszavonuló németek azonban nem kímélték a pincékben, bunkerekben rejtőzködő embereket, s romokat, pusztítást hagytak maguk után. Felrobbantották a műhelytelepi, később az alagi Lovar- egylet víztornyát, elaknásították a Duna-partot. A Vagongyár gépeit, anyagkészletét csak az ott dolgozóit időhúzása, s a felszabadító csapatok gyors segítsége mentette meg a Nyugatra szállítástól. December 27-én azonban már csak a Főműhely területén voltak németek, s a II. ukrán front Gazdag gyűjtemény Dunakeszi felszabadulásának 40. évfordulójára munkás- mozgalmi témájú kiállítás nyílt a művelődési központban. Történelmi emlékek, plakátok, kiadványok, zászlók, fotódokumentumok tanúskodnak itt a munkásosztály küzdelmeiről, helyi múltjáról. katonái reggelre azt is megtisztították az ellenségtől. Ma negyven éve, hogy a háromhetes küzdelem után először virradt békés, nyugodt reggel Dunakeszire. Az évforduló tiszteletére délelőtt 10 órakor koszorúzást ünnepséget rendeznek a felszabadulási emlékműnél A város párt- és állami vezetői, az ünnepség résztvevői jelenlétében az MSZMP Dunakeszi városi Bizottsága, a dunakeszi Városi Tanács, s a tömegszervézetek — a Hazafias Népfront városi bizottsága, a KISZ, a Vöröskereszt, az úttörőelnökség és a szakmaközi bizottság — helyezik el koszorúikat az emlékműnél. A fejlődés évtizedei A munkával, sürgető feladataink elvégzésével töltött hétköznapok között az évfordulók mindig számvetésre, a megtett út áttekintésére késztetnek. Hiszen a dolgos hétköznapokon inkább előre nézünk, a még előttünk álló célok, leküzdendő akadályok kötik le figyelmünket. Ilyenkor azonban, az emlékezés perceiben elkerülhetetlen az összehasonlítás a kiindulási ponttal. S ha a negyven évvel ezelőtt felszabadult, harcok tépázta, poros falut összehasonlítjuk a mai, fejlődő várossal, elégedettek lehetünk, nem eredménytelenül teltek el az évtizedek. A település képét, szerkezetét a felszabadulás előtt alapvetően mezőgazdasági múltja, s a század első évtizedeiben épített MÁV Főműhely és Óceán Konzervgyár határozta meg. Szocialista társadalmunk építésének első évtizedeiben még nem indult meg Dunakeszin a városiasodás. A lassan gyarapodó lakosság jó része a Budapest vonzáskörzetében élők jellemző életformáját választotta, s a fővárosban keresett munkahelyet. Az agglomerációs övezetre jellemző betelepülési hullámot, a lélekszám növekedését azonban hamarosan a helyi ipar jelentős fejlődése követte, n Mechanikai Laboratórium, a házgyár, a Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat, a Posta Kábelüzem, az építőipari és a bőripari szövetkezet, a hűtöhaz mind több helybeli dolgozót tudott foglalkoztatni. Az 1960 és 1970 közti egyetlen évtizedben a lakosság száma 24 százalékkal, a lakásoké pedig 30,4 százalékkal nőtt. A javuló anyagi körülmények, a lakásépítés állami támogatáísa, az OTP-kölcsön már korán fellendítette az építési kedvet a településen. E fejlődésnek köszönhetően, 1977-ben Dunakeszi várossá lett. Az egykori falu helyén A negyedik ötéves terv kormányprogramjának hatására, a hetvenes években az iparosodó településen is megindul a lakótelep-építési program. Az első ütemben — 1982-ig — elkészült 1552 lakás, ezek közül 296 tanácsi kezelésű bérlakás, amelyeket elsősorban a szociális helyzetük folytán rászoruló igénylők kaptak meg. Az otthonokból 256 szövetkezeti, 1000 pedig OTP-értékesítésű volt. A korszerű, kulturált életfeltételeket nyújtó lakótelep nagy mértékben hozzájárult Dunakeszi városias jellegéhez. Az itt élők ellátását szolgálja az áruház, a szolgáltatóház, s a beköltöző, többnyire fiatal házasok gyermekei számára épült bölcsőde, óvoda, s a 12 tantermes Körösi Csorna Sándor Általános Iskola. Részletesen nem is lehetne felsorolni, mi minden változott az elmúlt 40 év alatt a kereskedelem, az egészségügyi ellátás területén. Ki tudja, hány kilométer út, járda, közműhálózat épült ez idő alatt. Annyi mindenesetre pontos statisztikai adatok nélkül is bizonyos: az egykori falu helyén, ma dinamikusan fejlődő város áll. S hogy az utat, amely az építés, a gyarapodás, a szebb, emberhez méltó jövő felé vezetett, a szovjet haderők tisztították meg Dunakeszi, és az egész ország számára a fasiszta megszállóktól, az elnyomó hazai imperialista hatalomtól. Adózzunk hát tisztelettel emléküknek a felszabadulás évfordulóján. Számtanuk emlékeiből Történelem igazolta reményeinket Nem volt könnyű dolog a háború, a fasizmus éveiben vállalni a még csak elképzelt jövőt, az üldöztetés árnyékában hittel vallani, hogy a hivatalos propaganda, a háborús uszítás hazug, emberellenes politikájával szemben, más irányban kell keresni az ország jövőjét. Mégis sokan voltak a munkások között, akik a szovjet csapatok közeledtével mind nagyobb bizalommal szőtték a reményt, hogy hamarosan más törvények szerint, más rend szolgálatában kezdhetnek új életet a romok fölött. Voltak, . akik nem riadtak vissza a tettektől sem, s az el- fogatás, deportálás kockázatát is vállalva részt vettek az ellenállási mozgalomban. Mások, a felszabadulást követően adtak hangot meggyőződésüknek, s a demokratikus jövő érdekében vállalták a harcot a belső ellenséggel. a reakcióval szemben, az újjáépítés idején. Kapcsolatot teremteni — Közülük mind kevesebben ünnepelnek velünk az évfordulókon, mind többen viszik magúkkal végleg emlékeiket. Szalai Mihály egyike azoknak, akik*a felszabadulást követő harmadik napon megalakították Dunakeszin a kommunista párt helyi szervezetét. Tagja volt az első párt- vezetőségnek. Munkásmozgalmi múltja azonban korábbra nyúlik vissza. A mai Csehszlovákia területén, inasként, az üvegesek szakszervezetének tagja voltam 1931-től. Részt vettem a baloldali ifjúsági mozgalomban is, s amikor 1939-ben Dunakeszin, a MÁV Főműhelyben helyezkedtem el, azonnal igyekeztem kapcsolatot teremteni az itteni elvtársakkal. A háború évei alatt, az illegalitás időszakában azonban csak nehezen találtam kapcsolatokat. Később. Buzgó János és Medgyesi Tibor segítségévei kapcsolódtam be a szociáldemokrata párt munkájába, majd igyekeztünk összeköttetést teremteni az illegalitásban levő kommunistákkal is. A munkássághoz fordultak — Ebben az időszakban komoly eredménynek könyvelhettük el, hogy a vasasszakszervezet segítségével sikerült létrehoznunk a vasutasszak- szervezet helyi csoportját, több. mint nyolcvan taggal. Talán a főműhelyben kifejtett propagandamunkánknak köszönhető, hogy 1944 decemberében sikerült megakadályoznunk, munkalassítással — nyílt parancsmegtagadásra nem volt lehetőség —. hogy az üzem anyagkészletét és gépeit Németországba szállítsák. ■ A munkásmozgalom résztvevőinek elképzelései az ország felszabadulása utáni tennivalókról nem találkoztak egyértelműen a lakosság minden rétegének törekvéseivel. Az élet megindításán, az élelmiszer-beszerzésen. a malom üzambe'ne- lyezésán, az oktatás megkezdésén kívül lényeges pontokon ütköztek a kommunista párt. s az újjáalakult többi párt képviselőinek nézetei. . — A Kisgazdapárt 1945 áprilisától nagyon erőre kapott — emlékezik Szalai Mihály. '— Kocher László, az új főjegyző helyett visszahívták a régit, igyekeztek megerősíteni a hagyományos társadalmi berendezkedés állásait. Mi, hogy .nyomatókot adjunk a"partve- aetőség döntésének, a legnagyobb erőt, az üzemi munkásságot vettük igénybe. Mozgósításunk nyomán a dolgozók a községháza elé vonulták, így helyeztük vissza Kocher Lászlót arra a posztra, amelyet aztán egészen 1950-ig, az első tanácsválasztásig betöltött. Akkor Bukovszky Sándornó, az addigi községi bíró lett a tanács végrehajtó bizottságának első elnöke. H:héz napok sara Bukovszky Sándomé és munkatársai előtt nehéz feladatok álltak. — Ebből az időszakból sok nehéz napra emlékszem. A mi dolgunk volt a begyűjtés, az államosítás. A régi rendszer képviselői közül sokan számot vetve a realitásokkal, elfogadták az új rendszer intézkedéseit, mások azonban évtizedeken keresztül őrizgették vélt sérelmeiket. Mi azonban az új rend egyszerű katonái, akik a felszabadulás előtti nyomorban megtanultuk, hol a helyünk, hogyan kell élnünk, képességeinkhez mérten igyekeztünk jól dolgozni, stabilizálni ^ helyzetet. Komoly konfliktusaim voltak sokakkal a tsz-szervezések idején is, s van, aki még mindig haragszik rám. Elégtételként mára végképp bebizonyosult, hogy céljaink helyesek Voltak. a szocialista fejlődés beváltotta ^ hozzá fűzött reményeket. Bukovszky Sándomé ma. nyolcvanéves korában is kitart egykori állásfoglalása mellett. A lakóhelyi oáríalapszervezet bizalmijaként eljár a taggyűlésekre. Szalai Mihály pedig, aki szakmai sikerei, és sok évtizedes politikai munkája után, a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosaként már szintén megérdemelné a pihenést, most is talál magának elfoglaltságot. Gazdag pályafutása emlékeit írja meg, a szemtanú, a cselekvő résztvevő emlékeit, aki a konfliktusokat is vállalva egy életen keresztül hű maradt ifjúkori elmeihez. Az oldalt írta: Márványi Ágnes Fotó: Ilancsovszki János cs Trcncscnyj Zoltán Szálai Mihály Bukovszky Sándomé
