Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-24 / 302. szám
1984. DECEMBER 21., HÉTFŐ Palotai portréja Tizenöt találat Stuttgarti torna Focielsősé« A stuttgarti nemzetközi labdarúgó-teremtornán — mint ismeretes — Magyarország megvédte idén januárban kivívott tető alatti elsőségét. A gyorsított menetben lebonyolított tornán a magyar válogatott mögött a második hely is vendégcsapatnak jutott, a jugoszláv Crvena Zvezdának, míg a harmadik külföldi együttes, az AS Roma csak 5. lett A torna végeredménye: 1. Magyar- ország, 2.'Crvena Zvezda, 3. Karlsruher SC, 4. Stuttgarter Kickers, 5. AS Roma, 6. VfB Stuttgart amatőrök. Tavaly a gödi Mészáros László volt a megyei labdarúgó-bajnokságban az őszi gólkirály, aki a tavaszi idény végére is megtartotta ezt a cím-ét. Egy esztendővel ezelőtt 18 találattal vezette a sort a gödi, s most már dunakeszi színekben játszó csatár. A mostani félév legered ményesebb labdarúgója a százhalombattai Palotai Ferenc 15-szőr zörgette meg a hálót. — Különösen emlékezetes a szigetújfalui találkozó, ahol 4-1-re nyertünk, s én három góllal vettem ki részemet a sikerből — emlékezett vissza. — Támadó középpályás, második középcsatár vagyok a Dunai Kőolajban. A gólok felét fejesből szereztem. Sajnos, sem fejjel, sem lábbal nem tudtam betalálná az ellenfél kapujába a Dabas, a Karbal és a Vecsés elleni meccsen. A 27 esztendős játékos régen eljegyezte magát a focival. 12 évesen a Fradiiban kezdett. 1979-ben Ferenczi, Csomány és Tóth társaságában érkezett Százhalombattára, ahol fél esztendőt játszott, majd az Építőkbe igazolt. Két és fél évi fővárosi szereplés után visszatért a Kőolajba, s az 1983/84. évi küzdelemsorozatot már a Pest megyei bajnokságban játszotta végig. — A háromcsoportos NB II-ben átlagban hét-nyolc gól volt az évi termés'em. A tavalyi megyei bajnokságon nem voltam az élbolyban. Most jobban beleilleszkedtem a csapatba, talán ez magyarázza, hogy en lettem az őszi első. REUTER LÁSZLÓ Száraz György jubileuma Jutalomút Riminibe Az elsárgult több éves fotót nézem, s arra gondolok, hogy annak elkészülte óta is eltelt már néhány év. líjjé a teremben nagyszerű! Variációk egy labdára. Ebből a bagi támadásból sem lett gól a Dány elleni mécsesén, amely 1-0-ás dányi győzelemmel végződött Balázs Gusztáv felvétele — Először alig jelentkeztek a csapatok. Aztán mintegy varázsütésre megváltozott a helyzet. Egymás után futottak be a nevezések, s amikor már 36-ra nőtt a létszám, az újabbakat el kellett utasítani. — így emlékezett Saiga Lajos, a PLSZ főtitkára, a most első ízben kiírt labdarúgó-teremtornára, amelyet a Fel- szabadulási Kupáért játszanak a csapatok. Három helyszínen már lezajlott a viadal. Mindenütt érdekes, izgalmas csatákat láthatott a közönség. Gödöllőn a teremtornában szokatlan gólínség jellemezte a Dány—Bag döntőt. Egy találat elég volt ahhoz, hogy innen a Dány lépjen előre. A szigetszentmiklósi csarnokban a két finalista a Dabas és a Sziget- szentmiklós találkozóján a győztes dabási együttesben Szolnoki és Da- basi, az SZTK-ban Pirisi jeleskedett elsősorban. Százhalombattán a Dunai Kőolaj teljesítménye emelkedett ki. Ferenczi, Palotai és Fülöp voltak a játékmesterek. A Kőolaj elsőségéhez hozzájárult a hazai pálya előnye. Többször is gyakoroltak a százhalombattai teremben, amely tehát nem volt ismeretlen számukra. Január 5—6-án Cegléden lesznek az újabb csatározások. Vajon itt is a házigazda lesz a továbbjutó? A kérdés megválaszolása azért is nehéz, mert két helyi csapat lesz a mezőnyben: a Bem SE és a Vasutas. Talán a lokálpatriotizmus is köz- roH*3zott abban' a véleményben, amelyet Soós Gábortól, a PLSZ elnökségi tagjától hallottunk. — A Pest megyei torna jobb volt, mint az MLSZ teremfocija. Nálunk nem határolták palánkok a pályát, s így a focistáknak nagy gondot kellett fordítani az összjátékra. Vigyázniuk kellett arra, hogy a labda lehetőleg ne menjen a vonalon túlra. A teremben nincs les, s a vezető bírón kívül csupán egy partjelző működött. Akkor jelzett, amikor a labda túljutott a vonalon. Hátravan a ceglédi csatározás, a január végi gödöllői döntő. Még nincs végső győztes, de az biztos, hogy megyénkben csatát nyert a teremfoci, s ezután minden évben megtartják. Ignácz Gyula, a PTSH csoportvezetője kitűnő tippekkel segítette elő a torna megrendezését, sikerét. R. L. Gyuri bácsi munkakedve pedig nem lankad, ma is a ceglédi sportfelügyelőség aktív dolgozója, tömegsporttal foglalkozik. Száraz György idén ünnepelte het- venötödik születésnapját. Elmondhatjuk, hogy nála igazán a sport töltötte — s tölti be — a központi szerepet, hiszen a háromnegyed évszázadból hatvan éven át annak nemes célját szolgálta, előbb versenyzőként, majd edzőként, vezetőként — Hogyan is volt ez? — kérdeztem a jubilánstól. — Tizenöt éves koromban kezdtem el birkózni, s 1924-ben Dél-Magvar- ország ifjúsági bajnoka lettem. Nyolc évvel később a magyar felnőttbajnokságon bronzérmet szereztem, s bekerültem a válogatott keretbe. — Es az aktív sportpályafutás után? — Több éven keresztül birkózóedzőként tevékenykedtem, de labdarúgó-játékvezető is voltam. Közben egyre szorosabb kapcsolatba kerültem a tömegsporttal, a Kilián György testnevelési mozgalommal. — Ma is büszke vagyok rá, hogy Cegléd országos szinten is kiemelkedő eredményt ért el ebben, s a legkellemesebb emlékem is ehhez fűződik. A SZOT jutalmaként — mint a mozgalom helyi irányítója — az olaszországi Riminiben tizennégy napot üdülhettem. Közben, 1961-től a Ceglédi Építők sportköri elnöke is voltam. — Nem panaszkodhatom, elismerték munkámat, összesen huszonnégy — abból négy kormány — kitüntetést kaptam. Jó egészséget és sok sikert kívánva. búcsúztunk el a 75 éves sportvezetőtől. UNGUREÄN LÄSZLÖ Vidács Györgync, Gáspár Tamás, fogathajtó-válogatott Az év sportolói A fogathajtó-válogatott. Balról Jobbn: Bárdos György, Juhász László, Fülöp Sándor Vidács Györgyné Gáspár Tamás . A magyar sportújságírók 1958-tól az idén már 27. alkatommal választották meg az év legjobb sportolóit. Két új sportág iratkozott fel a győztesek listájára: a teke és a lovassport képviselőije először lett az év legjobbja. * Tekében az egyéni és csapatvilágbajnők Vidács Györgyné „törte meg a jeget”. Korábban csak egyszer. 1982-ben, Csányi Béla révén került tekéző a legjobbak közé, a második helyen végzett. A fogathajtó-válogatottnak 1979-ből és 1981-ből már volt két harmadik helye, 1984-ben az első helyet is kiérdemelte. __ 1984 legjobb férfi sportolója birkózó lett: Gáspár Tamtis. Az első férfi győztes, 1958-ban Pólyák Imre személyében már birkózó volt, s az évek folyamán Gurics György, fertsét Pólyák Imre, Koztna István, végül 1971-ben Hegedűs Csaba első helye is a sportág dicsőségét hirdette. Az 1958. évi első szavazáson Körmöczl Zsuzsa, Pólyák Imre és a vízilabda-válogatott volt a győztes, az elmúlt esztendőben pedig Temesvári Andrea, Guczoghy György és az öttusa-válogatott bizonyult a legjobbnak. A sportújságíró-szavazás alapján 1984 legjobb sportolód: Nők; 1. Vidács Györgyné Ábrahám Mária, tekéző 519 pont, 2. Stefanek Gertrud, vívó 369, 3. Fórián.Éva, sportlövő 271. Férfiak: 1. Gáspár Tamás, birkózó 498 pont, 2. Fábián László öttusázó 466, 3. Juhász László, fogathajtó 365. Csapat: 1. Fogathajtó-válogatott (Juhász László, Bárdos György, Fülöp Sándor) 442 pont, 2. Vasas vízilabdacsapata 315,- 3. labdarúgóválogatott 220. Szentendrei futébemuíatkozás Schirilla György ismét úszik A nagy futásairól, s nem kevésbé emlékezetes téli úszásairól közismert sportember ezúttal tőle szokatlan módon, nem atlétamezben, Vagy éppen úszónadrágban érkezett a szerkesiztőségbe. Dacára a hagyományos szerelésnek, pillanatok alatt kiderült, ki is a vendég: páratlan humora, atmoszféra teremtő képessége ezúttal sem (hagyta cserben Schirilla Györgyöt, a Vasas SC egykori sokoldalú kitűnőségét, aki pillanatok alatt belevágott a sűrűjébe. Óbudai üldözők — El sem tudod képzelni, menynyire elszomorodtam —, mondta Schirilla —, amikor olvastam a Pest megyei Hírlapban, hogy mi történt Usti nad Lábemben. — Nos, csak azért merek reflektálni a 12-6 arányban elvesztett barátságos ököl- vívó-csapattaiálkozórál leírtakra, mert jómagam az Óbuda Tsz SE ügyvezető elnökeként vezettem a küldöttséget. Ami a bírókat illeti, nem voltak részrehajlóbbak, mint bárhol máshol teszik ezt a hazai versenyzők javára. Másrészt ne feledjük: csehszlovák sportbarátaink egyesülete nem a mi lehetőségeinkhez mérhető erőkkel gazdálkodik, hanem nagyságrendileg a Tatabányával megegyező szinten mozognak. A vereség tényét elfogadva inkább annak kell hangot adnom, ami valóban örömteli esemény volt. Ahogyan a 13 éves, 30 kilós Horváth József bokszolt, az valóban minden dicséretet megérdemel: öt kilóval nehezebb ellenfelét úgy iskolázta le, ahogyan azt tanítani kéne. A nemcsak hosszútávfutásban, szövegben is verhetetlen Schirilla büszkeséggel a hangjában számolt bs arról, hogy az ökölvívó-szakosztály milyen jól működik. Jelenleg is mintegy 30—35 versenyzőjük van, ami a mai, ínséges időkben meglehetősen nagy szám. Majd egy hirtelen ugrással jéghideg témára váltott: a közelgő folyamúszásra, amelynek ősbemutatójára immár több mint húsz esztendővel ezelőtt került sor. Akkor — 1964. február 28-án — az Erzsébet-híd felavatásának tiszteletére a pesti hídfőtől, a Gellert szálló előtti rakpartszakaszig verekedte át miagát Nem reumás — Régi, igaz mondás: a kibicnek semmi sem drága. Akkoriban a tamáskodók gyakran mondogatták, majd negyvenéves korában mutassa meg, addigra mozdulni sem tud, olyan reumás lesz. Azóta 45 is elmúltam már, de még influenzás sem lettem, amiben jókora részt tulajdonítok a vegetáriánus életmódomnak. A mostani visszatérésemhez egyébként október 15-én kezdjem el a felkészülést, mégpedig fokozatosan, mindig többet és többet úszom a Dunában. Az Óbudai Hajógyárnál van a törzshelyem, ahol naponta mintegy ezer métert lapátolok, szombaton kétezret. Ilyenkor eljön edzőm, Kraivich József is, akivel reggel hatkor kezdünk. A kétezer méter után egy vödör forró víz következik, majd a szaharai Skodával irány Rudas doktorhoz, ahol kiadós szaunázás és masszázs teszi teljessé a délelőttöt. Schirilla György szegedi fellépése — azaz január 5-i vízbeszállása —, már elintézett tény, az előzetes engedélykérelmen rajta a rendőrségi pecsét, az örökifjú — 79 éves — Vass Józsi bácsi emberileg mindent elintézett. — Szegedre különösen szívesen megyek — mondja —, oda ugyanis nagyon sok, szép emlék köt. — Ti- zeneigy alkalommal teljesítettem a szegedi maratonit, két alkalommal is lefutottam a Budapest—Szeged közötti 169 kilométert, országos mezei futó versenyt nyertem, hogy csak a legemlékezetesebbeket idézzem. Mindig is rendkívül hálás Tisza- parti szurkolóimnak újdonsággal szolgálok; ezúttal ugyanis a korábbi gyakorlattal ellentétben, oda- vissza úszom. A régi Tisza-híditól indulva Újszegedre tartok, majd visszajövet a klinikáknál jövök ki a vízből. Aki ismeri Schirilla állóképességét — a Budapest—Moszkva közötti táv lefutása, a Budapest—Bécs útszakasz egy nap alatti teljesítése, hogy csak néhányat idézzünk —, annak kétsége sem lehet az újabb vállalkozás sikere felől. Hogy ilyesmit egyáltalán a fejébe vehetett az Óbuda Tsz SE elnöke, annak előfeltétele volt a folyamatos sportolás. Üdvözlet a falon — A mai napig is edzésben vagyok, ez év nyarán például 30 éves atlétaversenyzői jubileumomat is megünnepelhettem. 1954-ben ugyanis Szentendrén járási bajnok lettem az 1500 méteres mezei .futásban, idén pedig az úgynevezett svédváltóban (800, 400, 200, 100 méter), a szentendrei Mezei Gyurival, továbbá két fiammal, Gyurival és Tamással egy váltóban ismét első lehettem. Speciális gyorsasági munkával 25,8 másodpercre sikerült leszorítani az időmet kétszázon, s ezzel aligha kell szégyenkeznem az én korosztályomban. Bár eredményei valóban tiszteletet parancsolóak, s a januárban Budapesten is tervezett úszásához várja a szükséges engedélyeket, mégis egyre többet foglalkozik a fiatalokkal. Közöttük saját fiával, aki ugyancsak sokoldalú sportember. — Komolyan gondolom, hogy egy év múlva már nem úszom. A sport azonban változatlanul kitölti az életemet. Nemcsak az Óbudában, hanem a Pest megyei Futóklubban is. Jönnek az úiabb rendezvények, a Megyénk körül megyünk körül, a II. Duna menti szupermaratoni, hogy a többit ne is soroljam. Gyerekeim közül különösen Tamásra vagyok büszke, aki az első magyarországi triatlont Szombathelyen fölényesen nyerte: ezer métert úszott, 50 kilométert kerékpározott és tíz kilométert futott az első díjért, a zeltwegi Forma 1-es autós világbajnoki futam részvételi jegyéért. Ahová egyébként stílszerűen,' kerékpáron tette meg az utat... Köt órája tartott már a rögtönzött élménybeszámoló, amely talán még most is zajlana, ha a Pest megyei Hírlap nem napi, hanem — mondjuk — havi lap tenne. A kényszerű búcsú mindenesetre emlékezetes marad, hiszen a szerkesztőségi szoba falán ott látható a filctolias emlékeztető: szupermaratoni üdvözlettel, Schirilla György. JOCHA KÁROLY
