Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-24 / 302. szám
1984. DECEMBER 24., HÉTFŐ PEST MEGYEI HÍRLAP 5 Aromás fínérózia Az idén várhatóan a tavalyihoz hasonlóan, mintegy 15 millió dollárért exportál a Hungaronektár mézet. Az év elején a méztermelési kilátások még nem sok jót ígértek, a tavaszi kedvezőtlen időjárás miatt ugyanis kisebb méretű volt az akácvirágzás, s kevesebb mézet gyűjthettek be a méhcsaládok. Éppen ezért a kieső mennyiség pótlására a vállalat különféle intézkedésekkel igyekezett az árualapokat növelni. Ugyanakkor új termékek bevezetésével is kísérleteznek. Nemrég adták át a kereskedelemnek az Ambrózia mézesalád négy különböző aromájú készítményét. Használják arra, amire való! ¥esz@ndibe ment a munkaidőalap Csak mi álljunk pellengérre? Péntek déliül szabad szombat Végre már igazodni is kellene A jövő nyáron lesz öt éve, hogy akaratlanul is szelet vetettem, s igazi vihart arattam. Mert névvel, pontos címmel megírtam, hogy melyik Pest megyei vállalatnál, melyik szombaton n,em leheHerceghalom nevű község pedig nincsen. Ezt annak ellenére kell kijelentenem, hogy a napokban sétáltam utcáin, bámultam modern családi házait, ebédeltem vendéglőjében, barangoltam parkjaiban. Herceghalom ma Diaíorbágy egyik kerülete, bár nyilvánvalóan önálló eietet él. Iskolája, óvodája, bevásárlóközpontja, postája, orvosi rendelője, sőt vasútállomása is van. Nemsokára talán községneve is lesz, hiszen ezzel a kéréssel folyamodtak a település polgárai az Elnöki Tanácshoz. Akár meghallgatásra talál a folyamodvány, akár további türelemre intik az ezret már meghaladó lakosságot, Herceghalom felszabadulás utáni története minden elismerést megérdemel, sót akár jelképnek is tekinthető. Valaha csak egy majorság volt itt, most minden részében korszerű mintaíelepülés. Scgttő önzés A fejlődés elsőrendű forrása — senki sem tagadja — az 1957-ben alakult aliami gazdaság, melynek immár húsz éve Gúg Mátyás agrármérnök az igazgatója. S ez a mező- gazdasági középüzem egyre töDbször hívja íet magára az érdeklődők ügyeimét. Kezdjük a legfontosabbad. Azzal a folyamatos fejlődéssel, amivel az országban is csak kevesek dicsekedhetnek. Éz a gazdasag ugyanis a húsz év alatt folyamatosain gazdagodott, növelte nyereségét, s vagyonának nem kis. részét éppen Herceghalom gyarapítására fordította. Góg Mátyás szerint jól megfontolt, önző cselekedetek soráról van szó. Azért fordítottak olyan sokat a lakásépítkezéseit támogatására, mert alsók egyszer itt terepednek le, azok hivatalos szerződés nélkül is egy életre elkötelezik magukat a gazdaság mellett. Először még néhány gazdasági vezető is döbbenten fogadta, s pénizpocsékiolásnak tekintette, hogy ezerszámra vásárolnak facsemetéket. Pedig a ma már derekasan cseperedő parkok adják azt a pluszt, ami miatt megszerethetik most alakuló falujukat az itteni emberek. Ide tartózik az ABC, a magas fokú közművesítés, s minden olyan egyéb komfort, ami ma már falun, s városon egyaránt hozzá tartozik a korszerű életformához. Góg Mátyás és a gazdaság összeforrott vezérkara egyébként azt vallják, hogy valamennyi eredménynek végső soron az embereket, mindenek előtt az itt élő embereket, anyagi gyarapodásukat, az életük minőségében bekövetkező pozitív változásokat kell szolgálnia. Kangzliyb gasda valamiilyen fontolgat’ Ezért, amikor gazdasági döntést nak, azt is számba veszik, milyen haszna származik ebből a közösségnek. S hogy e döntések nyomén se a helybeliek, sg mi, a hússal és kenyérrel élő társadalom nem j járunk rosszul, arra a kima- j gasló terméseredmények szol- ; gálnak bizonyságul. És még I valami. Ez a szerényen, csendben munkálkodó, gyarapodó közösség ugyanis az utóbbi, nem könnyű esztendők során is növelte nyerésé- ; gét, sóit szinte észrevétlenül az ország 122 állami gazdasága közül hatékonyság tekin- j szúrós szemmel néztek rám. tétében a hatodikok lettek, i Csillák András éppen megelőzve a bábolnaiakat. Ok az irányítói a Hun- gahyb, a sertéshúst iparszerű technológiával előállító rendszernek, melynek 130 gazdaság a tagja. Mezőgazda- sági gépgyártó üzemük a legkorszerűbb tőkés eredetű berendezésekkel vetekedő termelőeszközöket, rakodókat, a sertéstartási technológiában nélkülözhetetlen gépeket, permetezőket állít elő, jórészt saját újítások, találmányok alapján. ítSindenkcr okkal Ha általában elfogadjuk, ebben az esetoen sem tagadhatjuk, hogy az irányító személye mindig rányomja bélyeget a közösségre is. Amikor Góg Mátyási arról kérdeztem, mely vezetői tulajdonságait tartja az eredmények szempontjából a leginkább meghatározónak, először csupa negatívnak tartott személyiségi jegyeket sorolt. Elmondta, hogy bármennyire igyekszik is lépést tartani a rohamosan fejlődő tudományokkal, nem ő a legjobb agrárszakember a gazdaságban. Nem szokása, hogy hajnalban megy be a munkahelyére, sőt tovább is csak végszükség esetén marad. Évről évre kiveszi a szabadságát, ilyenkor és a hétvégeken el is felejtkezik a munkáról. Megbízik munkatársaiban, úgy véli, hogy a vezetés csapatmunka, s tulajdonképpen nagyot miég sohasem csalatkozott. Beváltotta, néha az illendőnél magasabbra emeli a hangját, s ha kihozzák a béketűrésből uram bocsá’, még nyomdafestéket nem tűrő kifejezés iis elhagyja a száját. Mikor azonban ezt felemlegettem, munkatársad jót nevettek. Egyrészt ok nélkül itt még nem volt kiabálás, s ha talán meg is történt ilyesmi, másképpen hangzik az a baráttól, mint egy magit mindentudónak képzelő főnöktől. Hogy pontosan hogyan is zajlik az élet a párnázott ajtó mögött, csak az tudhatja, aki maga is állandóan bejáratos oda. Azt. azonban hallottam, hogy Góg Mátyás azon ritka vezetők közé tartozik, akinek sem a munkája, sem politikai kiállása, sem magánélete ellen nem születtek beadványok. Amikor úgy éreztem, hogy túl'á sós an rózsaszínű kép alakult ki bennem a vezetőkről, a gazdaságról, a parkokban sétáló emberektő1, a bisztró pultját támasztó rakodóktól igyekeztem valamilyen negatív történetet- beszerezni, mit tagadjam, nagyon tett egyetlen lelket sem találni. Kiürült az irodaház, csak a szalagok mellől nem mehetett el senki víkendezni. Még most is reflexszerűen behúzom a nyakam, ha eszembe jut, mekkora égzengés kísérte azt a pár soros írást. Nem igazságát vitatták, hanem: miért pont bennünket pécéztek ki? S már megint ennél a témánál kötöttem ki, amikor szembekerültem egy statisztikai adattal: a munkaidőalap húsz százaléka (! nem elírás, nem tévedés!) veszendőbe megy. Mert például a szabad szombat már pénteken délben kezdetét veszi... id'! a statisztika Helyben vagyunk — azaz úgy tűnik heiyoen járunk. Legalábbis mostani vizsgálódásaim az utóbbira engednek következtetni. Meg akkor is, ha egyszeriDen mindenkinek bizonytalanná váiik a hangja, amikor megkérdezem: hol tartanak, hogyan állnak a munkaidőalap védelmében, kihasználásában. Majd januárban, akikor lesz adat, most az elemzéseknél tartunk, az összesítések előtt vagyunk. Udvarias, ám mór hangnemében is keveset ígérő, egyszer és mindenkorra elutasító a válasz. Az, amit a velem szemben ülő vasas, építő, államigazgatásban dolgozó Vezető fogalmazott meg. S amit elhallgatott, amit lényeit: miért éppen mi mondjuk meg’ Bolond lennék erre adatot szolgáltatni, s csak bennünket állítanának pellengérre, amikor a többieknek is mellettünk a helyük... S igaza van. Hiszen a statisztikai adatok is szakmánként engednek belepillantani a teljesítményekbe. Akkor is, amikor az ember fellapozza a nagyon is sokat mondó Pest megyei statisztikai évkönyvet, msiy a közelmúltban jelenít meg, s 1983i december 31-én zárták le adatait. Külön rovat ebben sincs arról, hogy a munkaidőalap kihasználásában l?°'l tart a megye. Nincs, ám a termelékenységet, ha összehasonlítjuk, mór valamiféle következtetésre juthatunk. Maradjunk azonban annál az országos, egyáltalán nem titkolt ténynél: húsz százalék az, ami a munkaidő- alapból veszendőbe megy. Sa lényegen mit sem változtat, legfeljebb csak szépít, ha mondjuk Pest megyében ez az arány csak tizenhét vagy tizennyolc, de három megyével arrébb éppen húsz és fél, a negyedikben pedig huszonegy. Sovány vigasz. S ne az adatokra hagyatkozzunk, hanem higgyünk a saját szemünknek. Ögyin'eézás helyett Annak, hogy a hirdetőtáblán előszeretettel péntekre szervezünk mindenféle rendezvényt. Ha csak egy mód van rá. Ekkor ülésezik a szakszervezeti bizottság, a főbizalmiak tanácskozására is ez a legmegfelelőbb. Országos főhatóságokhoz is ekkor a legcélszerűbb betoppanni, s ezekben a nagy házakban, ahol annyi, de annyi szoba van (az ismerősökről nem is szólva), vagy könnyen eltűnhet az ember. Vagy ha keresik, még nem ért oda ... Ismert a recept, ismert a móka. S hogy mennyire az, senki sem titkolja, hogy a szabad szombat, meg a vasárnap már kevés, éppen ezért, pénteken délelőtt elindulunk, s délután már visz- sza sem megyünk a munkahelyünkre. S bizony déltől a forgalmi dugók mér pénteken megisaokofltak, s az egész Utak az új gazdasági világrendhez Modellek keresése ország úton van. A nyaraló felé, a telekre tartva. Ügy, ahogy öt évvel ezelőtt, szombat délelőtt, délben ... Nem kellene ahhoz lezárni a kapukat, csak megkövetelni a fegyelmet, hogy ne legyen egy fél ország úton, tömegközlekedési eszközön már pénteken délben. S miközben a fegyelem az ellenőrzéssel, a számonkéréssel párosulna, mindnyájan jól járnánk. Ezen is nyerhetnénk, nyernénk. Mert például a mi szolgálatunkra fizetett ügyintézők nem a hentesnél, a közértben állnának sorba a szombativasárnapi ebédhez való alapanyagokért, nem is a patikában szaporítanák a sort állók számát, hanem mondjuk az építési engedélyre a régen várt pecsétet ütné rá. Vagy ha az az indokolt, akkor az elutasító választ fogalmaznák. S nem várakoztatnák feleslegesen az ügyfeleket. Ám ahhoz, hogy a munka- időalapot mindenki használja, a nyolc óra minden perce hasznos tevékenységhez kapcsolódjon, a szalagoknál, a munkapadok mellett dolgozóknak például az alapanyag- utánpótlást is kellően meg kellene szervezni, hogy az év második felében ne túlórában, önmagukat túlhajszolva pótolják be azt a lemaradást, ami az állásidők, az alapanyag hiánya miatt keletkezett. S ami miatt vékonyabb borítékkal, elégedetlenül ment haza, nemegyszer az a szakmunkás. Vácott esetleg éppúgy, mint Budakalászon, vagy Szigetszentmiklóson. ütüsgdkvó álláspontok Ehhez azonban egy-egy vállalat önmaga kevés. Kevés, ahogy egy fecske sem csinál nyarat. Pest megyei vállalatok egész sorának — ipariaknak éppúgy, mint a szövetkezetieknek —, kellene ehhez lépést váltaniuk. JVIégpe- drg az'új év első munkanapjától kezdve az esztendő minden hétköznapján. Amikor nem számíthat bocsánatos bűnnek, ha a partner nem szállít, nem ad alapanyagot — mondván, a kötbérezés miatt csak újabb hátrányba jutunk, ezért inkább megalkudunk, hallgatunk! —, amikor kiiktatjuk jól megszokott gyakorlatunkból a pénteki értekezletek sorát, hiszen úgy sem dolgozik már senki. S ha a fegyelmünk, az ellenőrzés, a munkaszervezés eljut oda, hogy a munkaidőalapot arra használjuk, amire adott, munkára — akkor igazán helyben leszünk. Beszabályozva önmagunkat, a szabályzók adta követelmények teljesítése sem látszik olyan nagy feladatnak. Természetesen csak akkor, ha nem beszélünk, siránkozunk miattuk, hanem ha a követelményükhöz igazodunk. Varga Edit ^ Hosszú ideig úgy vettük a í nyersgumit, hogy a magyar f külkereskedők Londonban vá- Z súrolták meg a szállítmányokat í A Malaysiában, Indonéziában ^csapolt, feldolgozott nyerskau f csukot közvetítő kereskedőkön í át kellett megvásárolni, a látszólagos kerülőút ellenére, ez í volt a legegyszerűbb és legol V, esőbb. Hiába utazlak volna ktil- f kéréseink egyenesen Malaysiá- fban, ottani vásárlási, kereske- (leimi szokások, a kapcsolatok í hiánya miatt jóval körülmé- í nyesebb lett volna egyenesen a í termelőtől beszerezni a gumit, A mint a jól olajozott hálózattal ^ működő brit kereskedőházak ^ közvetítésével. irányító országok Ilyen és hasonló példák százait idézhetnénk annak bizonyítására, hogy a nemzetközi kereskedelem rendszere nem mindig a legkézenfekvőbb megoldásokat alkalmazza. Példánknál maradva, a malaysiai gumiszáilítmányok közvetlenül a termelő országból, a közvetítő kereskedők kikapcsolásával kerülhetnének Magyarországra. Ami ezt még gátolja, az a jelenlegi világgazdasági, ezen belül is a nemzetközi kereskedelmi rendszer, amelyet napjainkban is még döntő mértékben a fejlett tőkés országok, a nagy nemzetközi vállalatbirodalmak irányítanak. Kézenfekvő tehát, hogy a világgazdaság többi részének, így a fejlődő országoknak (amelyeket harmadik világ néven emlegetünk), és a szocialista országoknak az érdekeit a jelenlegi rendszer nem képviseli, illetve bizonyos esetekben éppenhogy azokkal ellentétesen hat. Ennek a fonák helyzetnek az orvoslását a különböző nemzetközi fórumokon a fejlődő országok — a világ népességének legnagyobb csoportja — évek óta követeli, aláhúzva az új világgazdasági rendszer megteremtésének szükségességét. Csakhogy ennek a követelésnek a hatásosságát nagymértékben csökkenti, hogy a fejlődő országok maguk sem egységesek. Gazdasági-politikai rendszerüket, intézményeiket, fejlesztési céljaikat, a fejlett országokhoz való viszonyukat tekintve rendkívül soles zínűek. Ami váííozíiaína Valóban új, a nemzetközi közösség egésze, a világ valamennyi országa jogos érdekeit szem előtt tartó gazdasági rendszerre lenne szükség. Ezt diktálják egyébként a szocialista országok fejlődésének törvényszerűségei is. Az új rendszer körvonalai már kibontakozóban vannak. Így a világgazdasági rendszer olyan részelemeinek reformjára kellene először sort keríteni, mint például a x nemzetközi pénzügyek stabilabb alapokra helyezése, a fejlődő országok már-már aggasztó mértékű eladósodása, az iparcikkek és a nyersanyagok árai között megmutatkozó • aránytalanság, az árolló megszüntetése, valamint a nyílt és a burkolt megkülönböztetések nélküli világkereskedelem. Az új gazdasági világrend kialakításánál azonban nagyon indokolt az óvatosság, nehogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntsék. A jelenlegi gazdasági világ- rendszer lényeges alkotó elemeinek ugyanis vannak megőrzendő részei is. Ezt a kérdést a szocialista országokban egyre mélyebben, a lényegi összefüggések feltárásával az eddig helyenként még fellelhető sablonos, dogmatikus megközelítési mód marxista kritikájával vizsgálják. Visszautasítják az egyes fejlődő országokban felbukkanó elméleteket, a világ gépies: Észak (fejlett ipari államok) és Dél (fejlődő országok) felosztásáról. Ennek az elméletnek a követői társadalmi rendszertől függetlenül egy kalap alá vennék a szocialista országok többségét a fejlett tőkés országokkal, így ez utóbbiak — mint például a volt gyarmattartó hatalmak — felelősségét a jelenlegi világgazdasági rendszer hiányosságaiért a szocialista országokra is kiterjesztenék. KGST-törekvesek Magyarország számára lét- szükséglet, hogy a világpiacon eladhassunk és vásárolhassunk. Ha tehát tévesen mérjük fel a világpiac, nemzetközi gazdasági környezetünk egésze működését, ha nem elemezzük az új jelenségeket, az összefüggéseket, akkor elszigetelődhetünk, veszélyeztethetjük eddigi, nehezen megszerzett és fenntartott pozícióinkat is. Több szocialista országban folytatnak átfogó vizsgálatokat, kísérleteket arra vonatkozóan, miként lehet a szocialista gazdálkodási rendszert meghatározó, lényegi elemeinek megőrzésével rugalmasabbá, alkalmazkodóképesebbé tenni a gazdaságot. Ebben rejlik az űj világgazdasági rendszer, modell kereséséhez a gyakorlati kimunkáláshoz való hozzájárulásunk lényege. Amint a KGST legutóbbi csúcstalálkozóján hangsúlyozták, a kelet—nyugati kapcsolatok, a világgazdasághoz illeszkedő egyéb érintkezési formák nem ellentétesek a KGST alapelveivel. Inkább — megfelelő módon élve az általuk kínált lehetőségekkel — gyarapítják, szélesítik a nemzetközi együttműködést. Hozzájárulhatnak az együttműködésben résztvevő valamennyi ország — keletiek, nyugatiak, fejlettek, fejlődők — egészségesebb, jobban egyensúlyban levő gazdasági élete kialakításához. Dunai Péter Sói osslsds az Álba Kegja Építőipari ValLaJat a Kaszás dűlői lakótelep tőszomszédságában, a Szentendrei úton nyolcvanhárom családi házat épít. Az acél- szerkezetes és paneles technológiával készülő, rendkívül mutatós, 76—120 négyzetméter alapterületű házak átadása jövőre az első negyedévben várható. A kezösségteremtés mm pénzpocsékölás Hétköznapi emberség