Pest Megyei Hírlap, 1984. december (28. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-23 / 301. szám

Olykor énekelnek is Mindenki karácsonyfája Még alig-alig vették észre néhányan, vagy ha mégis, hát ki-ki sietett a dolgára, nem ért rá . benne gyönyörködni. Érthető is ez a sietség, izga­lom, nem sokkal az ünnepek előtt. Meg aztán kora délután még legtöbben munkahelyükön vannak, aki meg nem, az in­kább a nagybevásárlással fog­lalatoskodik. Persze itt első­sorban a felnőttekre gondo­lunk, mert; a gyerekek hamar észrevették, s gyorsan terjedt a hír Cegléden, hogy ismét áll a Szabadság téren a mindenki karácsonyfája. Olyan 8 méter magasnak mondták a mezőőrök, Végh Sándor, Gyigor László, Szend- rei László és Bezzeg András, akik fölállították a fát, ráag­gatták a díszeket, lámpákat, s éppen az elektromos kábelt vezették oda. Kiss Istvánt, a városi tanács műszaki osztá­lyának munkatársát is ott ta­láltuk a téren, ő mondta el, hogy a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság helyi igazgatóságától kapta a város a fenyőfát, teljesen ingyen. ajándékba. A rákerült dí§zek egy részét az Afész dekorációs részlege csinálta társadalmi munkában, de ugyanígy részt vették a munkában a műszaki osztály dolgozói is. Az elekt­romos berendezést a tanács vásárolta, szocialista munka­kollektívái pedig összeadtak annyit, hogy a pótlást, a vil­lanyégőket és más alkatrésze­ket megvehessék. — Hagyomány ez .már, har­madik éve állítjuk fel a téren a mindenki fenyőfáját. Mond­hatom, nagy öröm látni, ami­kor kirajzanak az óvodákból, iskolákból a gyerekek, körül­állták, gyönyörködnek benne, olykor énekelnek .is. Nem rit­kán esti fényében is megcso­dálják a gyerekek, de a fel­nőtteknek is biztosan hiányoz­na, ha nem lenne. Egyébkét éjjel-nappal égnek majd a lámpái — mondta Kiss István. — A Táncsics iskola napkö­zijéből jöttünk. Ügy vettük észre a fát, hogy az ebédlőnk a Puskin utcában van, és erre szoktunk átjárni a, téren. Lát­tuk, amikor hozták, s gondol­tuk, megnézzük. Nagy volt az izgalom a gyerekek körében! — újságolta kipirult arccal Papp Ferencné napközis ne­velő. Az ajándék szó hallatán ál­talános pusmogás, izgalom tört ki a gyerekseregben. Hogy ki mit kapott, vagy mit vár, ar­ról talán fölösleges is szólni, hiszen legtöbbüknek meglepe­tés lesz az ajándék. A. L. A. ITsHSZélet Romantikus vonásokkal Nem kisebb célt tűzött maga elé az MHSZ ceglédi szerveze­tének agitációs-propaganda bi­zottsága, mint hogy az idén is megpróbálkozik a környékbeli ifjak erkölcsi és politikai ar­culatának formálásával. Per­sze így, esztendő végén, mikor eljön a számvetés ideje, lehe­tetlen arra a kérdésre vála­szolni, hogy mi is valósult még mindebből. Annyi bizo­nyok, hogy a tavaszi nemzeti évfordulókhoz fűződő ünnep­ségek és a helyi klubrendez­vények méltó foglalatul szói-' gáltak a fiataloknak ahhoz, hogy történelmi tudatuk, ér­tékrendjük elemei számotte­vően gazdagodjanak. A mód­szertani tapasztalatok pedig azt mondatják, hogy bizony nem árt ezeket az eseménye­ket a fiatalokhoz közelebb álló játékos, romantikus vonások­kal gazdagítani, kiemelve a katonai vonatkozásokat. A bizottság által ajánlott és szorgalmazott módszerbeli kol­lekció idén a jelesebb ünnepe­két, megemlékezéseket telje­sebbé tevő gyűjtő és rendsze­rező munkával bővült. A terü­leten működő MHSZ-klubok vállalkoztak arra, hogy felku­tatják és csoportosítják a tele­pülésük elmúlt 40 évének fej­lődését szemléltető, jelképező tárgyakat, s azokat kiállítássá rendezve majd jövő év már­ciusában teszik közszemlére. 1984 folyamán a klubok éle­téről, a sportversenyekről, a közgyűlésekről, a sorkötelesek honvédelmi versenyeiről stb. láttak napvilágot tájékoztató ismeretek. E területen min­denképp javulás mutatkozott. Az MHSZ-kiadványokat nép­szerűsítő törekvést nem kísér­te teljes siker, hiszen ponto­san a népszerűsítendő maté­riából nem akadt elegendő. Például az MHSZ-Életből jó­val több gazdára talált volna, de hát nem volt mit terjesz­teni. Az ifjúság honvédelmi ók­tatásának, illetve a honvédel­mi napok rendezésének támo­gatásában igazából nem sike­rült előbbre lépni. A bizott­ság szervezett formában sze­rette volna az iskolai honvédel­mi felelősök és az osztályfő­nökök munkáját segíteni, eb­béli szándékát még augusztus­ban jelezte a városi művelő­dési osztálynak, válasz azóta sem érkezett. Az sem derült ki mind a mái napig, hogy az is­kolák a tavasszal zajló hon­védelmi napjaik sikere érde­kében igénylik-e az MHSZ tá­mogatását. V. CEGLÉDI Oífíiia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 301. SZÁM 1981. DECEMBER 23., VASÄRNAP Műszakiak a kisgépgyárban A vevők kívánságaihoz igazodva A műszaki osztályok mun­kájáról ritkán esik szó. az ér­deklődés középpontjában álta­lában a termelőüzemek, illet­ve irányítóik állnak. Ók azon­ban nagyon is jól tudják, mi­lyen nagy fontosságú e háttér­bázis munkája. Erről. folytat­tunk beszélgetést Kis Tiborral, az ÉVIG ceglédi kisgépgyára műszaki osztályának vezetőjé­vel. Lyukfűrész lesz az — Minél foglalkoznak osztály munkatársai? — Munkánk igen sokrétű. A folyamat első láncszeme a gyártmánytervezés. Ezt vagy önállóan végezzük — mint például a barkács-. illetve ké­ziszerszámoknál, valamint a mosógép- és centrifugamoto­roknál —, vagy a vállalat ille­tékes főosztályaival közösen. Néhány gyártmányunknál nem végeztünk konstrukciós tervezést, csak utólagos mó­dosítási a vevők kívánságai­hoz igazodva. Ebbe a csoport­ba tartozik az elektrohidrau­likus féklazító és a mellékhaj- tómű-motor, amelyet licencek alapján gyártunk. — Milyen csoportok tartoz­nak jelenleg az osztályhoz? — A technológiai, a gyárt­mány szerkesztési és a norma­csoport, az anyagvizsgáló la­boratórium, valamint a kísér­leti műhely. Mindezek össze­fogásaként születik meg a ter­vezési .folyamat végpontiián a. prototípus, majd következik a gyártási adaptáció. A jelenlegi „felállás” egyébként lehetővé teszi, hogy jobban a fejlesztés­re koncentráljunk. — Milyen termékek tovább­fejlesztésén munkálkodnak most? Mi lett velük ? Együtt az öklözőcsapat Újra kezdődik a kemény munka Városunkban nagy szurkoló- tábora van az ökölvívásnak. Megmutatkozott ez a minap is, amikor a tornacsarnokban sor került a Magyarország— Csehszlovákia junior váloga­tottak összecsapására. A tévé ugyanekkor labdarúgó-mérkő­zést közvetített, mégis sokan kilátogattak az eseményre. Többen felvetették: régen láthatták már a Ceglédi VSE Megújult a homlokzat Mostanában sokan megállnak nézelődni a ceglédi Kossuth Mű­velődési Központ előtt. Az építők befejezték a homlokzat fel­újítását, lebontották az állványzatot a valóban szép, átépített , traktus elől .-Toth Sándor felvétele ökölvívóit. Mi lett velük? Á kérdésben legilletékesebbek­től, Magyar Lászlótól, a CVSE elnökétől és az\ ökölvívók ed­zőjétől, Dávid Ferenctől kér- tüük felvilágosítást. — Mint ismeretes, a MÁV támogatásával hagy munkába fogtunk, korszerűsítettük Dam­janich utcai otthonunkat. Emiatt a sportolók a létesít­ményt nem vehették igénybe, s ez törést okozott rendszeres felkészülésükben. Az ökölví­vók a városi tornacsarnokban kaptak edzéslehetőséget, de ezek ; száma nem volt arra megfelelő, hogy a fiúk a ver­senyzéshez kellő edzettségi ál­lapotba kerüljenek — mon­dotta az elnök. Majd . Dávid Ferenc is bekapcsolódott be­szélgetésünkbe : — Szerencsére a korlátozott lehetőségek ellenére is együtt van a csapat. Nagyon várjuk, hogy újra birtokunkba vehes- sük a CVSE sportcsarnokát, ahol újra elkezdjük a kémény munkát. Igyekszünk majd mi­hamarabb bepótolni elmara­dásunkat, hogy jövőre már a CVSE ököivivoi is ott lehesse­nek a különböző rendezvénye­ken. Közben több — igen ked­velt — barátságos csapatta- lálkozó rendezésére is gon­dolunk. A fentiekből kitűnik, nem szűnt meg, csak időlegesen „pihent” az ökölvívó-szakosz­tály. Jobb beosztással — s‘ta­lán jobb hozzáállással — er­re nem is lett volna szükség. De bízhatunk benne, hogy gyorsan utolérik magukat a ceglédi bunyósok. ü. L. — Első helyen a barkács- készletet említeném. Mint köz­ismert. ez a gyártmányunk egy alapgépből és nyolc adapter­ból áll, a kisebb, kiegészítő eszközöket nem említve. Je­lenleg — vásárlói kívánságra — a körfűrész adapter tovább, fejlesztésén dolgozunk, amely­nek eredményeként formájá­ban és funkciójában változik majd meg. Ugyancsak vásárlói kívánságra folytatjuk az úgy­nevezett lyukfűrész kialakítá­sát. — Viszonylag új terméke gyáruknak a mosógépmotor, amelyet a Hajdúsági Iparmű­veknek szállítanak. Milyen a két vállalat kapcsolata? — Az együttműködés na­gyon jó. a kapcsolat több mint egy évtizedes múltra tekint vissza. Említettem már, hogy a mosógépmotor saját fejlesztés volt. a HÍM csak a csatlakozó- és befoglaló méreteket közölte, valamint a teljesítménnyel kapcsolatos kívánságát. Ko­rábban szíjmeghajtású moto­rokat alkalmaztak, ezt nem az ÉVIG gyártotta. Mi közvetlen hajtású motorokat fejlesztet­tünk ki, amelyeket a hagyo­mányom olcsó mosógépekbe építenek be. Régebbi hagyo­mányos gyártmányunk a centrifugamotor. Ennek mast végezzük a továbbfejlesztését. A korábbi négypólusú helyett kétpólusú motort állítunk majd elő. A prototípusok vizs­gálatát most végzik. Fázisok — Mennyivel tud többet ez a motor, mint a régebbi? — A használók — a nagyobb fordulatszám miatt — gyor­sabban jutnak majd szára­zabb ruhához, műszaki oldal­ról vizsgálva a kérdést: a na­gyobb fordulatszámú, nagyobb teljesítményű motor, a nem­zetközi csatlakozási méretek alkalmazása javítja a Hajdú­sági Iparművek exportlehető­ségét. — Mikor kezdik gyártani az említett konstrukciót? — Idén elkészítünk egy 200 darabos kísérleti szériát, a tö­meggyártás jövőre indul meg. — Említette, hogy sok közös munkájuk van a vállalat ille­tékes főosztályaival. — Igen jó a kapcsolat kö­zöttünk. A gyártmányfejlesz­tési főosztállyal főleg az egy­es háromfázisú aszinkronmo­torok fejlesztését végezzük. Ezek lényegében hagyományos villanymotorok, amelyeknél lé­nyeges változás az 1980-as évek elején az alumínium há­zas kivitelre történt átállás volt a 80—90-es tengelymagas- ságoknál. Az új motorsor fej­lesztése — mint közismert — most folyik. Ebből elkészültek a 71-től 90-es tengelymagassá- gig a prototípusok, sőt lezaj­lott a vállalati jóváhagyó ér­tekezlet is. — Miben térnek el ezek a motorok a korábbiaktól? — Ezeknél a motoroknál nemzetközi szabvány írja elő. hogy a különböző tengelyma­gasságoknál milyen teljesít­ményt keil elérni. A változás a motor súlyát — lényegesen kevesebb lesz — és firmáját érinti. Ugyanakkor még" az eddigieknél is nagyobb lehe­tőség nyílik majd a speciális vásárlói igények kielégítésére. Másik, házon belüli partne­rünk a gyár- és gyártásfejlesz­tési főosztály. — Ml teszi szükségessé a gyártásfejlesztést? — A már futó termékeknél a gyártógépek elavulása — ezt általában célgépesítés követi —, illetve a korszerűbb tech­nológiai folyamatok alkalma­zásának igénye. Üj termékek­nél — mint amilyen például a mosógépmotoir volt — a tech­nológiai folyamat megtervezé­se, a szükséges gépek beszer­zése. — Mely régebbi gyártmá­nyukat érintette ilyen jellegű munkájuk? Igényesen — Célgépesítettük például a centrifugamotor-pajzs gyár tását.' automatizáltuk a kézi- szerszámok forgórészének te­kercselését. — A fiatal műszaki értei miségiek inkább fővárosi gyárba, intézetbe törekszenek diplomájuk megszerzése után A gyárban folyó sokrétű mun­kához megfelelő szakember- gárdával rendelkeznek? — Húszán dolgozunk az osz­tályon, munkatársaim döntő többsége fiatal. Mindenkinek van egy saját területe, de ez nem jelent szigorú elhatároló­dást a többi műszaki problé­mától. Igényeljük is ezt. mert csak így ismerhetik meg a kisgépgyárban folyó munka egészét, a fejlesztési stratégia irányát. Gondolom, a felsorol­tak is igazolják: ez utóbbira igen jól, aktívan reagálnak munkatársaink. Horváth Endre Hamar kiszárad Csillagszóró Megint elszaladt egy év. A piac nagy részét fenyőfaáru­sok foglalták el: erdei fenyő. lucfenyő, ezüstfenyő, gyökér nélkül vagy földlabdával kap­ható, boróka azonban nincs. Ez lenne pedig a magyar ka­rácsonyfa: Egyik fácska több gyantát tartalmaz, mint a má­sik! A száraz lakásokban ha­mar elveszítik a maradék nedvességtartalmukat, hisz a fákat már 1—2 hete kivágták- á mátrai erdészetekben. A nagy gyantatartalom és a ke­vés nedvesség miatt a kará. csonyfák nagyon tűzveszélye­sek! Szokás azt mondani, hogy annyira tűzveszélyes a fenyő, mint az izzó parázs. Évszázadokra visszatekintő elzászi német hagyományból fejlődött ki a karácsonyfa-állí­tás. A díszítés, az ajándéko­zás szép, a kicsiny fémpálcák azonban veszélyt rejtenek. A karácsonyfákon meggyúj- tótt csillagszórók tüzet okoz- hatnak. Ezért aprócska gyere­keknek nem szabad megenged­ni, hogy maguk, felügyelet nélkül játsszanak csiliagszóró- vai. Célszerű a fákon a, csillag­szórók számára egy biztos he­lyet kiválasztani, ahová drót­ból kis tartót csavarnak f,el. itt minden kockázat nélkül szórhatják apró szikráikat... Szükséges a veszélyre felhívná a figyelmet, mert az elmúlt évek fekete statisztikái elkép­zelhetetlen felelőtlenségekről, hanyagságról árulkodnak. Eb­ben sem a karácsony, sem az ajándékozás szokása, sem a fenyőfadíszítés nem hibás, csak a felelőtlen emberek. Ne csináljunk munkát * tűzoltóknak, kárt magunknak és életveszélyt a környezetünk­nek. Igazán ráfér minden csa­ládra, hogy legalább a szere­tet ünnepén, a béke ünnepén együtt legyenek, még a csillag- szórózáskor is! S. D. Jegyzet Tányéron maradó étek Éhség? Nem, azt éppen nem mondom, hogy valaha is éheztem volna, mindig akadt elegendő falat a tá­nyéromon. így nem ez késztet arra, hogy az en­nivalóról szóljak. Manapság szinte minden­ki, legyen felnőtt, gyerek, a munkahelyen, menzákon, étteremben heti előfizeté­sesként ebédel. Lehetősége egyre többünknek van er­re.] Szociális vívmány ez is, ám természetesnek vesz- szük, ritkán szoktuk emle­getni. Magam is egy iskolai ét­teremben költőm el nap mint nap az ebédemet, s mivel jó néhány helyen megfordultam, s kosztoltam már, elárulhatom, hogy elé­gedett vagyok az étkekkel, a mennyiséggel, minőséggel egyaránt. Véleményemmel nem állok egyedül, mások­tól is csak dicsérő szava­kat hallok az étteremről, a szakácsokról, no meg a gazdasági vezetők munká­járól. Utóbbiakéról azért, mert köztudomású, hogy a megszabott kereteket túl­lépni senkinek sem áll módjában, ám változatos menüt kialakítani, ez bi­zony fantázia dolga, ami jelen esetben működik. Talán hosszúnak tűnik a bevezető ahhoz, amiről tu- lajdonképoen szólni aka­rok. Szándékosan az. Hosz- szú ideje figyelem, amiről most szólok és soha nem értettem. Azt ugyanis, hogy tá­nyérnyi érintetlen levesek, második fogások, elvett, de csak kettétört kenyérszele­tek kerülnek be az aszta­lokról a mosogató ablakán. Legutóbb éppen zöldborsó- főzelék volt. sült virslivel. Jól tudom, az ízlések kü­lönböznek, de azért úgy gondolom, ezt igazán nem lehet szabváhvmenünek, ehetetlen menzalöttynek minősíteni. A virsli — a bőrös! — meg külön is re­mek csemege, a boltokban sokszor hiába keressük. így külön meglepő volt, hogy ahogyan az asztalhoz vit­ték, azonmód került visz- sza, a diákok szinte bele sem kóstoltak. A fiatalok nagy szelesen ezután a bü­féhez sorakoztak, tábla csokiért, édességért. A kenyérért már szinte nem is szól az ember... Belefásultunk már abba, kérem — hallom a han­gokat. Jó, ne szóljunk. Végeredményben itt sem­miért nem érdemes, hiszen az ételmaradék moslékként hasznosul, sertések híznak tőle,, tehát tulajdonképpen nem károsodunk. Az ember ritkán szeret bíró lenni, e tisztet most sem keresem. Egy rövidke történet azonban — mint­egy tanmeseként — mégis ide kívánkozik. Jó huszonöt éve rokonok­nál kaptunk ebédet. Jó volt az, csak éppen, egy-két ka­nállal több levest mertek elém, mint amenyit otthon szoktak, s a levesért akkor sem voltam odáig. így ma­radt valamicske a tányér alján. Nagynéném elhűlve meredt rám. .— Nem is tudtam — mondta hidegen —, hogy gróf is van a családban. Azoknál szokás ugyanis mindenféle ételből hagyni a tányéron, megmutatva, annyi van,, hogy ez nyugod­tan megtehető. Szóval, fiam, te ettől nem leszel gróf, de ezt most ki kell dobni! — így nem is kaptam második fogást, amire pedig nagyon fáit a fogam. Szerencsénkre ma már — ebben az értelemben — mindenkit lehetne akár grófnak is nevezni, nem éhezik senki az országban. ha dolgozik. Az mégis nyugtalanít, ha már a húst, a tegnapi csemegét, a sor- banállásosat, a nehézségek­kel beszerezhetőt kidobás­sal, fanyalgással becsülik. Vajon mi lesz a követ­kező állomás ? Ballal Ottó Jssar #138—*m# (Ceglédi Wri*p>

Next

/
Thumbnails
Contents